Pest Megyi Hírlap, 1979. december (23. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-16 / 294. szám
Borbély TiborFrontok Itt békés a hajnal. Ázsiában újra ölnek. Itt csak a hirtelen betört melegfront öl meg valakit. A rohamkocsi az életért visít! Hiába. Mire véget ér a száguldása — akit vitt, kihűlt annak otthon az ágj’a, mintha tudná: nem is kell már, hogy visszavárja! Éjszaka Olvasólámpám kapcsolója kattan. Betakar éjszakám, s a paplan. Könyvespolcomról szól Horatio: „Jó éjt, királyfi...” Mit lehetne még — a leghosszabb éjszakára kívánni? Krakkói torony A torony ép — csak a kürtjei a csonka. Felzeng naponta a tájat halottan is vigyázó kürt jele annak az őrnek akit ki tudja már mikor — sziszegve szálló tatár-nyíl ölt megKörössényi János: Ajándék • A négy arabus ló kényesen röpítette az ékes hintót a nyéki "úton, a nyári lak felé. Tiszta, kék tavaszidő volt. Az óbudai kertekben virágban álltak a gyümölcsfák. A hegyek tetejéről lesodorta a szél az erdők illatát. A nap magasan járt az égen, de Buda tornyaiban még nem kongatták el az emlékeztető, déli harangszót. A nyitott hintóbán fiatal férfi ült és egy fiúcska kíváncsiskodott ki abból a kikeleti világba. Szőke haja a vállán, ahogy felnézett az égre, lesve a réti sas repülését. A férfi mintha elfáradt volna. Hátradőlt a brokát párnára; lehunyta nagy szemét. Vastag, érzéki szája duzzogó volt. Orra élesen, egyenesen meredt előre, cimnái kidagadtak, mikor mellére szívta a levegőt. Vörösbarna haja elborította vállán a hermelinprémet. Sötét szemöldöke most is. hogy szemhéját lehunyta, éberen ívelt felfelé, mintha feszülten figyelne valamit. Kerek álla alig enyhítette az arc keménységét, az erek szarkalábát, ami arról tanúskodott, hogy a kövült nyugalom alatt nyugtalanság rejtőzködik és szenvedély. Most, hogy felnyitotta szemét, tűz lobbant abban; akarat. Világított az a nagy. barna szem. akárcsak az oroszlán szeme. Száját elhúzta gúnyosan, arcán pajkos, döbbent álméjkodás volt. — Hát csakugyan szorong és fél? — kérdezte magától elképedve. A köpeny alá nyúlt, tenyerét szívére szorította. Bíbor folt támadt szeme alatt, mintha szíve összezsugorodott volna a nehéz gondtól: mit szól majd az anyja? A tiszta, erős, a kérlelhetetlen? Most Beatrix irigy keserű dühe sem számít, csak az: megnyílik-e a nagyasszony szíve János herceg előtt, akit a boroszlói lány, Borbála szült neki. A kicsi hercegre pillantott: a fattyúra. Magához vonta a fiúcskát, nagycsontú kezével simogatva selymes fejebúbját. Majd áoolgatását befejezte egy kedélyes barackkal, mert nyugtalan lett megint. Szívesen kiszállna a kocsiból, kézenfogva sétálna fiával, fel a lőrinchegyi palotába. csak hoev elodázza a kiszámíthatatlant. Utoljára gyermekkorában szorongott így. otthon, valami csínytevés után. mikor félte édesanyját. Szürkületig bújdokolt akkor, amíg elszánta magát, hogy hazaballag: besomfordált a várba, kutyaházába megszeppent kiskutya. Elmosolyodott. mert látta magát a tömzsi, tuskólábú legénykét, amint riadt ábrázattal lapul az ajtórésben s, szeretne iClsurranni az édes szüle háta mögött, be a másik kamarába. Hopp, már csak egy nyúlugrás és felléiegzik, de az utolsó pillanatban mégis fülöncsípte a drága. Mitől félt? Attól aztán^nem, hogy leporolják a fenekét, hiszen a testi fájdalmat, törődést már akkor vidám lélekkel gyógyította. Inkább attól a hidegkék ítélettől az édesanyja szemében, hogy belőle immár sose válik igazi férfiú, apjához hasonló; s hogy apja nevére méltatlan, annál jobban semmi sóm tudta volna megalázni. Pálcát törni fölötte neki volt jussa egyedül, Szilágyi Erzsébetnek. Mivel élete s minden cselekedete makulátlan volt. És apja ugyanígy volt vele, a nagyasszonnyal. János úr, a rettegett, a pogáriyverő. Felrezzent elfutó mosolyára Kisfia a térdére könyökölt éppen. Fürkészve öt, hogy miket gondolhat ilyenkor a kedves papa, aki zord király. Kivált Szépséges tavaszidőben. mikor minden teremtett lélek leveti a gondot és örömöt zöldell. János herceg most felnyúlt, kicsi ujját odanyomva Mátyás ajka alá: — Nevess — mondta és felkacagott. S a férfi, kinek esztendők óta már senki sem parancsolhatott, engedelmesen nevetett; aztán megemelve a kacagó gyereket, szorosan maga mellé vette, átfogta vállát. Olyan jó, csöndes öröm volt most ez így, együtt a fiával, hogy szemében ott máradt a mosoly. H át nem megmosolyogni való az, hogy két ország ura, maholnap német-római császár szívszorongva, sompolyog az édesanyja tekintete elé, mert tízesztendős özvegységében nem parancsolt mindig a vérének? Dehát ő nem bábjua volt a nőknek. hogy akár az Isten is pálcát törhetne fölötte. Nem kéjre kéjt kívánt ő, mikor Borbálát a karjába vette hanem hűséges, vigasztaló szeretetet s szerelmet: oly igen egyedül volt. Ha fattyú is, tiszta szerelemben fogant ez a fiú s nem tivornyás ka- niságban. Milyen nyugtató, duruzsoló kis feleség lett volna Borbálából. Friss illatú párna, pihenés-feledés a csaták között. De nem lehetett. Mert cseléd ő igazában. Ura a nemzet s azért szíve szerint, a maga javára semmit sem tehet. Azért fekszik a hitvesi ágyban Beatrice Borbála helyett. A nápolyi lányaiéit' és napsütötte csók-kancsó, telhetetlen, De meddő. Meddő, és Szilágyi Erzsébet hiába imádkozik hogv törvényes ágyból unokája legyen. Nem lesz soha Meddő! — lobbant fel benne a harag s megint gyűlölte őt. Meddő. És irigy az ártatlan kisfiúra. Megölné, hogy lelkiismerete sem rezdülne, szemernyit. Ök mehetnek szeszély és szenvedély után, egyedüj neki kell gyürkőznie önmagával — értük s másokért? Megkeseredett. Belefáradt ta’án a küzdelembe? Nem lehet. Hiszen hiába berzenkedik, ő mindig ide törne, csakhogy nem bábunak, gondtalan élvezőnek, hanem... akkor hát mi ellen zúgolódik? Miért berzenkedik. a kutyaisten.it? Ha küldötte is egy nemzetnek, azért ember ő, azért férfi ő — megérthetné az Édes. A tiszta. A szigorú. Az eget nézte, felemelve arcát, melyen most jól-odajárt a nap, vagy az emlékezés? C supán rémeket lát, meglehet és ha az Édes, mint csigabiga házába. behúzódott magányába, annyira mégsem fordulhat el a világtól, hogy kivesse szeretetáből János herceget; fiának egyetlen fiát. Igaz, régen sem engedett a tisztességből, jöttét sem az igazságból. Mégis mennyire más volt szigorúságba bújtatott szerete- tével! S ha csoda történne most. bizony, jobb nevelőre találna János herceg a humanistánál. Ugolettinél is. Akkor bizonyos, hogy Corvin János nem esne messze a fájától, mert Szilágyi Erzsébet eggyé vált urával, hitével, akaratával. Ritka természeti tünemény, hogv egy asz- szony így, együtt növekszik a rendkívüli férfival magába fogadva jellemét, legkisebb rezzenését. így volt, bizony, mert amikor János úr meghalt a zimonyi táborban, asszonya, magáramaradtan, ugyanazt 'cselekedte, amit a senior tett volna — méghozzá a politikumban is. Bizony, több gond nehezedett most rá, mint urára valaha, mert neki nemcsak ország dolgát kellett rendbetennie, hanem fészkét, házát, kertjét gazdaságát. Uramisten, az a gazdaság! Egész kis ország, független birodalom. Huszonnyolc vár, ötvenkét város, több mint ezer falu. E roppant háztáj gondviselője Szilágyi Erzsébet volt. Apja semmit sem gondolt a házi impériummal. Az otthont édesanyja igazította el. Tudta azt is. ami messzi portákon történt hetedhét határban. Nyomban ott volt, hol felütötte fejét a rendetlenség és nem fáradt bele hogy jóra serkentsen, tudván: szél fúvatlan nem indul. Volt is sürgés- forgás a beláthatatlan határban. Hol aratott a kis birodalom, hol szüret volt. szőlő-, dinnye- vagy gyümölcs- szüret: vagy gyógyvizet gyűjtöttek, lektáriumot főztek minden udvaron és az ökörnyálas reggeleken olyan Hunyadi István: A mesterlövész Soponyák mesterlövő volt, de ma pilóta egy kéttonnás furgonon. Ha valamit célba vett, pontosan közepi- bs trafált, de így van ő az autóval 'is. Még nem született nála belevalóbb szakember. Teljesen, kizárt, hogy valaha is lerobbanjon a „szekérrel”. Ide se kell más, mint éles szem, biztos kéz, meg leleményesség. Egyszer én is vele utaztam, hogy tanúja legyek legendás képességeinek. S mit ad a Sors, kilyukadt a bal első gumi. — Semmiség, kicseréljük — nyugtatott me? tüstént —, az egyik iobb hátsót előre gurítom, hátul meg jó lesz a tartalék gumi. Pillanatok alatt előkerült a hévér, a villáskulcs, a pajszer, s ő nekilátott. hogy kicsavarozza az anyákat. Le a kalappal ekkora szaktudás előtt! Jócskán beleizzadt az erőlködésbe, mivelhogy két rakoncátlan csavar nem akart parírozni. Biztosan álltak a helyükön, mint a Sarkcsillag vagy a Mount-Everest. — Hajtóvas kellene az erőátvitelhez, de azt nem hoztam — vakaród- zott Sooonyák. Holdf ényes este volt, s egy szán- togató traktoros lámpása mozgolódott a földeken. — Hívjuk talán a traktorost. Lehet nála hajtóvas is — kockáztattam meg gyámoltalanul. Megsemmisítő pillantással mért végig. — A traktorost? Micsoda ötlet. Először is, nem ért hozzá. Másodszor, kizártnak tartom, hogy ilyen ritka .szerszám akadjon abban a dobozban. édes-csípős lektárszag szállt Hu- nyad várára, hogy megkordult a hasa. amint beleszippantott. Nem is adná Hunyad várát az ő Édese senkinek. Szívéhez nőtt. Fér- jeurára, János úrra emlékezteti. A várat tovább építi, befejezve azt, amit apánk kezdett el. gondolta, látván azt a rajongó kamaszt, aki eltűnt már. de vajon eltűnhetett-e azzal a régi idővel? A hintó éppen felkanyarodott a hársfákkal szegett útra. A lovak felvágtak a meredélyre, aztán a kocsi megállt hirtelen. K örülnézett. A kertben vén fák; az erdő majdhogy a vörösmárvány tornácig merészkedett: felszökő lombok hajoltak át a nyári palota tetején ... Ajtó csapódott valahol, aztán léptek kopogtak fent, a magas tornácon. János herceg kiugrott a hintóból, szelesen. A királyt apródok segítették ki, mivel mostanában sokszor kínozta a köszvány. Nagy, meleg tenyerébe vette fia hűs kezét. Ügy mentek fel. kéz a kézben a sötét, meggyszínű márványlépcsőn. Félúton, a pihenőnél szusszant egyet, s akkor megint megszorította az a buta, gyermeki félelem. Nem tudta legyőzni az oktondi megille- tődást, inkább belepirult. De Szilágyi Erzsébet már jött is fia elébe. Sudár derekát, bizony, meghajlította az idő, de nem bírt vele. Vértelen szája megbújt a ráncok között. Szeme nyíltan villant, élesen és ibolyakéken. Egyszerű, fekete ruhában volt, hófehér haját skófiummal kívarrt törökkendővel kötötte le. Frissen, hosszított léptekkel közeledett, miközben csak zsémbelt magában, egyre dohogott: az én házamban, az én házamban akar fészket rakni a kakukkfiókának? Hanem abból semmi sem lesz, király uram, de nem ám! Hogy Mátyás közelébe ért. meglohadt. Hiába, no, a kisebbik fia szívére nőtt; az is bűn talán? — Isten hozott, édes fiam — mondta hamar! változással, kedvesebben. D e Mátyás elkapta anyja tekintetét, ahogy hidegen figyelte a gyermeket. Szemét is összecsípve. A király keserű lett. Ez a csata elveszett, gondolta. Asszonyokkal nehezebb hadakozni. De amit egyszer fejébe vett, arról sose tudott könnyen lemondani. Szárazon mondta: — Asszonyanyám, oltalmába ajánlanám kicsi fiamat, Corvin János herceget. Szilágyi Erzsébet elhárító mozdulatot tett. Szinte hátrálépve és elképedve úgy látta, mintha a gyermek nagyapjára ütne: olyan volt. Felemelte a kis herceget. — Az én unokám ez a szöszke poronty? Az enyém? — dudorászta. — Nekiadom Hunyadot! Mivel dél volt éppen, megkondul- tak a harangok. A király kiragyogott. — Miit tegyünk? — tanácstalan- kodtam. — Ugorj át abba a tanyába, szerezz egy keskeny vascsövet. Pár pislogó lámpára mutatott, megvolt az két kilométer is, testvérek közt. Vagy kétszer estem hasra a sötétben, de a kutyák is sarkamban voltak, s a nadrágszárammal kezdtek incselkedni. — Kuss! — kiáltott egy felriasztott menyecske, kanavász hálóingben. — A főhatóságtól jött az elvtárs? — faggatózott egy öreg nagybajuszos és a kezembe nyomott valami fényeset. Hogy mi is volt az, egyelőre nem tudtam eldönteni. — Hajtóvas nincs, ezt adták — mutattam Soponyáknak ©lerőtlened- ve. Harsány vihogásra fakadt. — Ez egy törött biciklipumpa,' Füstcsövet is hozhattál volna, azzal többre megyünk. Hátára fordult és ismét nekiesett az anyáknak. Közben jókorát csúszott a Gc :cöl, s a traktoros is megtette előirányzott fordulóit. —■ Mégiscsak szólok neki — pró-; bálkoztam bizonytalanul. — No. hívd, nem bánom. Bár ismerem őket Ha hozzányúlnak, elgörbítik a csapokat. Fiatal legányke ugrott le az ülés-' rőt — Mi a baj szakikám? Gumicsere? — s már fogta is a franciakul-; csőt. Ott téblábolt mögötte Soponyák, a úgy ropogtatta tanácsait, mint valami sorozatlövést. — Kész. Indulhatnak — állt fel a traktoros negyedóra múlva és szeré-, nyen elköszönt. — Valamit kapiskál a gyerek, akárcsak a többi fusizó, de ha én nem segí'tek, itt éjszakázhatunk — vélte Soponyák, és hanyagul rátalpalt a gázpedálra. Táncoló lányok Jóba Éva rajza Misik Szilvia: Négysoros Hatlovas hintón száguldtam álmatlan éjszakáim után. A lovak fáradtak, éhesek volak, s én szívemet tördeltem abrakul eléjük. Szalai László: Arany mosó egy ismeretlen tájék embermentes öblében csontos lábát vízbe lógatva ül a rejtelmes aranymosó a szennytől zavaros örvényű vizet fürkészi időtlen idők óta hátha fölmerül benne az a milligrammnyi aranyszemcse melyért érdemes volt • egy helyben megöregednie Gy ár óriás
