Pest Megyi Hírlap, 1979. december (23. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-16 / 294. szám

1919. DECEMBER 16., VASÁRNAP-é$r W

xjhmm

Az MSZMP Pest megyei Bizottságának 1980. évi

gazdaságpolitikai cselekvési programja

Ä megyeipártbizottság I37S. december határozata

A

z MSZMP Központi Bizottságának 1978. december 6-i határozata több évre megalapozta a gazdaságpolitikai munkát. 1989-ban továbbra is elsődleges cél a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítása. A célok elérésének fő eszköze a termelés, az értékesítés hatékonyságának javítása. Az élet minden területén általánossá kell tenni a takarékossági szemléletet, gyakorlatot. Alapvető' változás szükséges a szerződéses fegyelem megszilárdításában. Csak ezen az úton biztosítható a már elért életszínvonal megőrzése.

A vállalatoknál egyértelműen rendeljék alá a szervezést, a mozgósítást a hatékonyság növelésének. A termelés lassúbb ütemű emelkedése, a visszafogottabb felhalmozás miatt növelni kell az erőfeszítéseket a gyorsan mozgósítható, kisebb ráfordításokat igénylő tartalékok feltárására, hasznosítására. Arra kei] törekedni, hogy a termelés szerkezete minél előbb ^igazodjon a világpiaci hatásokat közvetítő új gazdasági szabályozókhoz.

A jövő évi gazdasági feladatok tervezésében, végrehajtásában építsünk az MSZMP XII. kongresszusa előkészítése, valamint a kongresszus munkája sprán kialakuló kedvező politikai feltételekre, a fokozódó társadalmi aktivitásra.

1.

Az ipari vállalatoknál, szövetkezeteknél a termelés mérsékelt emelkedése várható. Az egyes ágazatok és a termelőegységek közötti differenciálódás tovább nő. A megváltozott közgazdasági feltételek mellett az átlagnál gyorsabban fejlődnek a népgazdaság exportképességét fokozó, import- igényességét mérséklő gazdasági egységek.

Pest megye ipari üzemeiben jelenleg elsősorban az alábbi termékek gyártásának gyors ütemű növelésére van lehetőség;

— a magas íeldolgozottságú kőolaj párlatok, annak kivont melléktermékei;

— a közúti járműgyártás korszerű főegységei;

— az élelmiszer-feldolgozás automatizált gépei, berendezései;

— nagynyomású festőaggregátok;

— az ipari hasznosítású műanyag alkatrészek, szerelvények, építőanyagok, importot pótló műanyag cikkek;

— a szakosított gyártású gépipari alkatrészek és részegységek, a modern ipari szerelvények, csapágyak;

— a korszerű kézi és gépi szerszámok, szerszámalkatrészek;

— a nyomtatott áramkörök, fényforrások, fénycső- és higanygőzfojtók, ferritek, elektrolit kondenzátorok;

— konténerek, valamint az anyagmozgatás, tárolás más megfelelő sorozatban gyártott termékei;

— elektromos mérő- és kapcsolókészülékek, elektroakusztikai berendezések;

— az energiatakarékos elektromos motorok, háztartási gépek, készülékek;

— a korszerű családi ház építőanyagai;

— a fogyasztói igényekhez alkalmazkodó, korszerű, olcsó ruházati cikkek;

— a tartósított, gyorsfagyasztott gyümölcsök és zöldségfélék, húskészítmények, félkész- és készételek.

Ezeknek a gyártmányoknak, gyártmánycsoportoknak külpiaci és hazai kereslete jelentős, közvetve és közvetlenül a népgazdasági egyensúly javulását, a lakossági fogyasztás várható igényeit szolgálják.

Az átlagosnál kisebb ütemű növekedés, illetve csökkenés kívánatos a könnyűiparban, valamint egyes beruházási eszközök termelése terén.

A termékszerkezet átalakításának ütemét minden ipari üzemben gyorsítani kell. A nagyüzemek az új követelményekhez igazodóan vizsgálják felül termelési és fejlesztési programjaikat. A tanácsi vállalatok, az ipari szövetkezetek, a termelőszövetkezetek ipari üzemágai a termékszerkezet korszerűsítését használják fel a kooperáció javítására, a lakossági árualap növelésére, a lakossági szolgáltatások bővítésére.---------- Az intézkedések hatására az ér2 t

őkésítésben a belső felhasználás nem emelkedik. Az exportértéke- • sítésben a gazdaságosság javítá- ----------- sára, az exportképes áruk előállításának növelésére kell törekedni.

A szocialista kivitelben az államközi szerződésekben rögzített exportértékesítés pontos, kifogástalan minőségű teljesítése a cél. Ezen belül a szocialista export bővítésére a szakosodott gyártmányok területén kell lehetőséget keresni. A szocialista országok közötti kooperációban előállított termékek értékesítésénél is keresni kell a tőkés export növelésének lehetőségeit.

Minden termelő vállalat feladata a gazdaságos tőkés export dinamikus növelése. A már gyártott, tőkés piacon kedvezően értékesíthető termékek mennyiségének emelésével, új piaci lehetősének felkutatásával, korszerű, keresett termékek gyártásának bevezetésével, az előnyös tőkés kooperációk, és bérmunkák nőve-’ lésével is törekedni kell az exportképesség fokozására. A megyei pártbizottság továbbra is megkülönböztetett figyelmet fordít az ipari üzemek közül a Dunai Kőolajipari Vállalat, a Mezőgép Tröszt és a monori Mezőgép Vállalat, a Csepel Autógyár, a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat, a Forte, a Váci Kötöttárugyár, a Nagykőrösi és Dunakeszi Konzervgyár, a Hűtőház, a Pest megyei Vegyi- és Divatcikkipari Vállalat, az Ipari Szerelvény- és Gépgyár, a Magyar Hajó- és Darugyár váci gyára, a Ganz Műszer Művek gödöllői gyára, az Egyesült Izzó váci gyára exporteredményeire.

Az exportra közvetlenül nem termelő tanácsi vállalatok, ipari szövetkezetek, termelő- szövetkezetek melléküzemágai kooperációkkal, profilok átvételével vállaljanak részt az exporttermékek előállításából. Szükséges, hogy elsősorban ilyen célból alakítsák kooperációs kapcsolataikat. A Pest megyeit. Tanács ipari osztálya, az Ipari Szövetkezetek megyei Szövetsége, a Termelőszövetkezetek megyei Szövetsége kísérjék figyelemmel; a járási és a városi pártbizottságok pedig politikailag segítsék és ellenőrizzék ezt a munkát.

A mezőgazdasági üzemek törekedjenek a hagyományos exporttermékek (gabona, baromfi, sertés, hízómarha, tojás) mennyiségének növelésére, minőségének javítására. Dinamikusan növelhető a nyúl-, a juh- és a galambhús tőkés exportja, a prémes állatok kivitele, a gyógynövények, a virág, a szaporító anyagok, a csonthéjas gyümölcsök, a zöldségfélék külpiaci értékesítése. A megyei párt- bizottság és a megyei tanács elsősorban az ácsai Vörös Október, a dunavarsányi Petőfi, a hernádi Március 15., a ráckevei Aranykalász, a szentendrei Óbuda, a budaörsi Sasad, a nagykovácsi Rozmaring, a csepeli Duna, a kerepestarcsai Szilasmente, a gödi Dunamenti, a fóti Béke, a dömsödi Dózsa, a dánszentmiklósi Micsurin termelőszövetkezetek és a Törökbálinti Állami Gazdaság tőkés exportját kíséri figyelemmel és segíti sajátos eszközeivel.

A gazdaságosabb export érdekében az ipari és a mezőgazdasági üzemek kezdeményezzék o külkereskedelmi vállalatokkal közös értékesítési társulások, irodák szervezését, a kivitel jövedelmezőségét, mennyiséget javító együttműködési formák, kialakítását. Ezek működésében a közös érdekeltség, a kölcsönös előnyök érvényesüljenek.

A megyei pártbizottság jó példaként értékeli a Pest megyei Műanyagipari Vállalatnak, a Csepel Autógyárnak, a Lenfonó- és Szövőipari Vállalatnak, a Híradástechnikai Anyagok Gyárának tőkés import kiváltására irányuló erőfeszítéseit. Szükséges, hogy a vállalatok, a szövetkezetek továbbra is kezdeményezzék a tőkés importanyagok csökkentését, hazai anyaggal való kiváltását.

A legjelentősebb gazdálkodási tartalékok a munkerö ésszerűbb foglalkoztatásában vannak. Az iparban a munkaerő tartós csökkenésére, a mezőgazdaságban a meglevő munkaerőre, a szolgáltató ágazatokban a feladatok növekedésénél lassúbb ütemű létszám emelkedésére lehet számítani.

Az 1980. évi gazdaságpolitikai célok minden gazdálkodó egységtől megkövetelik a termelékenység fokozását. Mind a fizikai dolgozók, mind az alkalmazottak körében egyaránt törekedni kell az ésszerűbb foglalkoztatásra, s növelni kell a teljesítményköveteléseket. Minden gazdálkodó1 szervezet vizsgálja meg a foglalkoztatás jelenlegi hatásfokát. Készítsen vrog- ramot a racionálisabb létszámgazdálkodásra,

3.

egyes területeken a munkaerő csökkentésére. Az üzemi, területi pártszervezetek 1980 első felében számoltassák be a gazdasági vezetőket a munkaerő-gazdálkodás feladatairól.

A munka szervezettségének javításával jelentős tartalékok mozgósíthatók a termelés minden területén, de különösen a kissorozatú szerelést, alkatrészgyártást végző ipari üzemekben, ipari szövetkezetekben és a termelőszövetkezeti melléküzemágakban. A gépipari részegységek szerelésében a Ganz Műszer Művek gödöllői gyárában és a Mechanikai Művek abonyi gyárában eredményesen alkalmazták a Bosch szerelési módszert. Meg kell vizsgálni a hasonlóan korszerű módszerek alkalmazásának lehetőségeit a többi között a Csepel Autógyárban, az Ipari Szerelvény- és Gépgyárban, a Híradástechnikai Anyagok Gyárában, az ÉVIG .ceglédi gyárában.

A Lenfonó- és Szövőipari Vállalatnál alkalmazott Werner féle munkaszervezés tapasztalatait hasznosítani kell a megye többi köny- nyűipari és más feldolgozó üzemében. Ezen túlmenően segíteni kell, hogy a Nagykőrösi Konzervgyárban már az év első felében vezessék be a Werner féle munkaszervezést.

A gazdasági egységekben törekedni kell a vállalati szervezet korszerűsítésére, irányításának racionalizására.

Az ésszerűbb munkaerő-gazdálkodás, a gazdasági szabályozók következményeként a munkaerő fokozottabb mozgására lehet számítani. A pártszervezetek, a szakszervezetek, az állami és a gazdasági vezetők nagy felelősségérzettel oldják meg a foglalkoztatást, a munkaerő-gazdálkodást. A megfelelő érdekeltség megteremtésével biztosítani kell a külső és a hazai piacokon jól értékesíthető termékek gyártásának munkaerő-feltételeit.

A termelőszövetkezeti melléküzemágakban foglalkoztatottak száma összességében maradjon változatlan. A nagyarányú kiégését? fcáVéV kenységgel rendelkező szövetkezetekben azonban a dolgozók létszámának csökkentésére kell törekedni. Néhány területen, ahol gyengék a termelőhelyi adottságok (a nagykátai, a ceglédi, a váci járás északi része) a kiegészítő tevékenység bővítésére van szükség.

Mind a vállalati, mind a szövetkezeti bérezésben a munkateljesítmény legyen az elosztás alapja. A produktív munkahelyeken foglalkoztatottak többsége reális normákon alapuló közvetlen teljesítménybérezésben részesüljön. A termelést kiszolgáló fizikai és alkalmazotti állományú dolgozók bérezése az egyéni feladatvállalással arányosan, a vállalati gazdálkodási eredményektől függően történjen. A teljesítménykövetelmények alapján növekedjék a dolgozók felelősségérzete, javuljon a munkafegyelem.

Az üzemi pártszervezetek, a kommunisták, a gazdasági vezetők, a társadalmi és a tömeg- szervezetek vezetői, aktivistái példamutató munkával, fokozottabb gazdaságpolitikai agi- tációval. a dolgozók meggyőzésével segítsék a munkaerő jobb hatásfokú foglalkoztatásának kibontakozását.

a műszaki, a technológiai felújításokat, a gépi beruházások gyors megvalósítását.

Az exportlenetőségek az élelmiszeripari beruházások gyorsítását indokolják. Több fejlesztés átfutási idejét célszerű lerövidíteni:

— a ráckevei Aranykalász Termelőszövetkezet 350 vagonos mélyhűtő üzemének építését 1981 első felében;

— a hernádi Március 15. Termelőszövetkezet baromfi vertikumát 1981. első felében. Ehhez a monori Mezőgép Vállalat 1980. harmadik negyedévére gyártsa le az eredetileg tőkés importból, tervezett vágóhídi berendezéseket;

— a vecsési zöldségfeldolgozót és tárolót

1982-ben át kell adni, ezért építését meg kell gyorsítani.

A rendelkezésre álló anyagi eszközök tervszerű felhasználásával biztosítani kell a kiemelt kommunális célok megvalósítását:

— el kell érni, hogy a telepszerű többszintes lakások a tervezett ütemben, és jó minőségben épüljenek fel. Ugyanakkor a tanácsok, valamint a kereskedelmi szervek minden segítséget, támogatást adjanak meg a családi- ház-építéshez;

— a tervezhető általános iskolai tantermek, óvodai, bölcsődei helyek megépítését;-r a kerepestarcsai kórház bővítésének folytatását;

— a váci, a dabasi szakorvosi rendelőintézetek átadását;

— a gödöllői művelődési ház befejezését;

— a dunakeszi áruház átadását.

Az üzemek, intézmények nyújtsanak maximális támogatást a lakóterületek fejlesztéséhez. A lakosság társadalmi munkájának az eddigieknél is jobb szervezettségével, célszerű hasznosításával pótolni kell a központi támogatások csökkentését. Különösen segítsük továbbra is a gyermekintézmények építését

A mezőgazdasági üzemek legfőbb feladata, hogy a hatékonyság javításával, elsősorban a meglevő eszközök és szellemi erőforrások jobb kihasználásával növeljék továbbra is dinamikusan a teremlést. Még nagyobb mértékben járuljanak hozzá a gazda- ságps export növeléséhez.

A mezőgazdasági termelés 6—7 százalékkal, ezen belül a nagyüzemek termelése legalább 7—8 százalékkal növekedjen. A nagyüzemekben fordítsanak továbbra is megkülönböztetett figyelmet a gabonafélék termesztésére. Szükséges, hogy a kukorica vetésterülete ne csökkenjen, a termésátlag emelkedjen.

A zöldség- és burgonyatermesztés a már kialakult területen folytatódjon. A friss-fogyasztású primőrzöldség termesztését energia- takarékos eljárásokkal, elsősorban a kisüzemekben szükséges növelni. Minőségi változásra van szükség a termelők és a felvásárlók kapcsolatában. Erősíteni kell a szerződéses fegyelmet; s elsősorban a bázisgazdaságokban ki kell alakítani a hosszú távú szerződéses kapcsolatot. Az áru útjának rövidítése érdekében csökkenteni kell a közbeiktatott forgalmazó szervek számát. A termelő és feldolgozó vállalatok közös feladata, hogy együttműködések keretében bővítsék a tároló és feldolgozó kanaci fásaikat.

1980-ban teljesíteni kell az V. ötéves terv gyümölcs- és szőlőtelepítési előirányzatát. Az állami és társadalmi szervek összefogásával a háztájiban és a kiskertekben elkezdjük a szőlő- és gyümölcstermelés rekonstrukcióját.

Az állattenyésztési program megvalósítása érdekében szükséges továbbfejleszteni a juh- és szarvasmarha-tenyésztést. A sertéshústermelés szinten tartása megköveteli a kocaférőhelyek rekonstrukciós bővítését, a kisüzemek integrálásának fokozását. A baromfi tartásban érvényesüljön a hatékonyság javítására irányuló, üzemek közötti szelekció. Az állategészségügyi helyzet további javításával minden állatfajnál csökkenteni kell a felnevelési veszteségeket.

A takarmánygazdálkodás színvonalának emelése érdekében meg kell gyorsítani a kedvező irányú folyamatok kibontakoztatását. Az üzemek közötti eltérések mérséklésével csökkenjen tovább a fajlagos abrakfelhasználás. A tömegtakarmány-termesztés színvonalát minden üzemben az árunövények termelési színvonalára kell emelni. A tömegtakarmány-igény minél nagyobb hányadát melléktermékkel szükséges kielégíteni. A rét- és legelőgazdálkodás fejlesztését szolgáló eszközöket elsősorban az intenzív termesztésre alkalmas területekre kell koncentrálni. A betakarításban és a tartósításban váljon általánossá a korszerű eljárások alkalmazása.

Az üzemek alkalmazzanak hatékonyabb anyagi ösztönzést és szervezett formákat a takarmánygazdálkodás színvonalának javítására.

5.

4.

1980-ban várhatóan kevés új beruházás indul. Ez lehetővé teszi, hogy a kivitelezői kapacitásokat a folyamatban levő beruházásokra koncentráljuk. Biztosítani kell a beruházások határidőn belüli megvalósítását, az átfutási idő rövidítését, a minőségi munka jelentős javítását.

A termelői beruházások közül 1980-ban be kell fejezni:

— a DKV fejlesztésének III. ütemét, ezen belül az exportnövelő hitellel megvalósuló

intenzifikálásokat;

— a gödöllői tangazdaság sertéstelepét;

— a Herceghalmi Állami Gazdaság, az abonyi Ságvári Endre Mezőgazdasági Termelő- szövetkezet szarvasmarha-telepeit;

— az Örkényi Béke. a dabasi Fehérakác, a nagykátai Magyar—Koreai Barátság termelő- szövetkezetek juhférőhely beruházásait;

— a kerepestarcsai gyógynövény-feldolgozó kapacitásbővítés I. ütemét:

— a Szabadság Mezőgazdasági Termelőszövetkezet tojóházépítését;

— a Duna Mezőgazdasági Termelőszövetkezet III. gombaprogramját.

A szerényebb pénzügyi lehetőségek miatt a termelés hatékonyságának javítását elsősorban a rekonstrukciós jellegű beruházásokkal kell megoldani. A vállalatok kezdeményezzék

A pártszervezetek feladatai közül különösen fontosnak tartjuk, hogy a pártkongresszusra való készülés politikai aktivitása, lendülete segítse elő a gazdasági feladatok megoldását. Javítsák tovább a kádermunkát, hogy a gazdasági vezetők hiánytalanul végre tudják hajtani a megnövekedett feladatokat.