Pest Megyi Hírlap, 1979. december (23. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-16 / 294. szám
mwrgi 1979. DECEMBER 16., VASARNAp Meghalt Homoki Hagy István A Kulturális Minisztérium Filmfőigazgatósága, a Magyar Film- és Televízióművészek Szövetsége és a Magyar Filmgyártó Vállalat mély megrendüléssel tudatja, hogy életének 66. évében elhunyt Homoki Nagy István Kossuth- dx'jas filmrendező, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze. Homoki Nagy István a magyar természetfilm egyik megalkotója, nemzetközileg is nagy elismeréssel övezett kitűnő mestere volt, akinek alkotásai, így a Vadvízország, a Gyöngyvirágtól lombhullásig, a Cimborák, a Hegyen-völgyön — hazánkban és külföldön millióknak nyújtottak értékes ismereteket és művészi élményeket. Homoki Nagy István temetéséről később történik intézkedés. Kodály emlékére Kodály Zoltán születésének évfordulóján, ma délelőtt 11 órakor a Magyar Kodály Társaság megkoszorúzza a nagy magyar zeneszerző és zenei nevelő emléktábláját a Kodály köröndön, délután 15 órakor pedig sírját a Farkasréti temetőben. A KOMAROV BRIGÁD Művelődés — tartalmasán Hogyan lehet valójában tartalmas kulturális életet kialakítani egy-egy közösségen belül — erre kerestük a példákat a váci Híradástechnikai Anyagok Gyárában, ahol 46 (romhányi gyáregységükkel együtt összesen 57) szocialista brigád dolgozik. Kucsa Valéria munkaver- seny-felelős elmondta, hogy közülük nem egy kiemelkedő eredményeket ért el, mint például a számviteli osztály alkalmazottait tömörítő Radnóti Miklós brigád vagy a Muoily brigád. <A szerszámüzemi fizikai dolgozók 12 tagú Komarov brigádja pedig immár harmadszor nyerte el a vállalat kiváló brigádja címet. * Érdeklődés szerint — Miként sikerült tartalommal megtölteni ezeket a rendeletekben könnyen megfogalmazható, de a valóságban nagyon is bonyolult, egyénhez kötődő, személyes adottságoktól, érdeklődéstől függő feladatokat? — Az éves terveket (a köz- művelődési bizottság dolgozza ki) mindig széles körű felmérés előzi meg. Ennek alapján aztán — egyes brigádokra lebontva a feladatokat — mesz- szemenően differenciálunk. A TV-FIGYELÓ Csap. Ritkán fogalmazódik magyar nyelven abszurdnak — azaz szándékosan képtelen-, nek — mondható irodalmi mű, arra meg talán még nem is volt példa, hogy egy efféle, a cselekmény bonyolítása helyett inkább a helyzetekből építkező munkát valamely rendező a képernyőre vigyen. Most, csütörtökön este megtörtént a csoda, amikoris Rá- kosy Gergely Csak egy csap című játékát láthattuk Hintsch György elővezetésében. Bizonyára sokak fanyalogva fogadták ezt az újmódi vállalkozást, mondván, minek majd’ egyórányira elnyújtani azt a csapkeresési históriát, amelynek alapötlete amúgy sem valami eredeti kitaláció. Mások viszont — aki élvezik, ha lehetetlenséget még komi- kusabb lehetetlenség követ — egészen jól szórakozhattak, annál is inkább, mert végtére is mindannyiunkról szólt ez a jól megírt és helyenkint szellemesen megrendezett jelenetsor. Mindannyiunkról, mert ugyan kivel nem fordult még elő, hogy a két lábát lejárta valami aprócska semmiségért, s ugyan kit nem küldözgettek még nagy áruházból a kis maszek boltosig, miközben a jelenkori abszurdok leglénye- gét mondogatta: ez úgy valóság, hogy már nem is lehet igaz... Láthatóan a fölkért színészek is élvezték a szokatlan játékot, ám éppen az ő se nem egészen jelképivé idegenedé. se nem hétköznapian valóságos — tehát zavaróan felemás ■— alakításaik miatt nem lett ez a példázat igazán példázatos erejűvé. Öregek, a fönt emlegetett vígasság után nem sokkal a meghatottság csalhatott köny- nyeket a szemekbe. Természetesen Vitray Tamás új és máris a legjava programok közé emelkedett sorozatának, a Sok van. mi csodálatos... című képfolyamnak a soros jelentkezését figyelve érzé- kenyedhettünk el, amikor az a két kedves öreg — a legendabeli Philemon és Baucis mai megtestesítőiként — szólt arról, hogyan lehet úgy, vé- necskén is igazából egymásra találni. Szénen, tisztán és nagyon őszintén válaszolgattak a mestermód tapintatos kérdésekre, amelyek nyomán abban a harmincöt percben is fel tudott tárulkozni az a sok megoróbáltatás után összekapcsolódott asszony- és fért'isors. Jelenetek: ügy látszik, figyelő szemeiket most Itáliára vetik a tévés dramaturgok, mert egymás után láthatunk olasz szerzők munkáiból forgatott összeállításokat Pénteken este is római keltezésű volt a kínálat, de bizony nemigen látszódott, hogy azt a három történetet az örök városban és az örök városról írták. Akárha egy gyöngébb tálentumú Molnár Ferenc igyekezett volna a publikum kegyeibe férkőzni, olyan átlátszóan trükkös és kezdetlegesen hatásvadászó jelenetek követték egymást. Talán, ha színpadon mondják el szövegeiket a szereplők, a testközeliség miatt jobban szórakozunk, így, rögzített állapotában viszont hol túl harsánynak, hol túl vértelennek tűnt a színészi játék. A hátterek szegényes eleganciájáról meg ne is beszéljünk: aligha ilyen miliő az a római miliő... Akácz László gyár negyedévente megjelenő lapjában folyamatosan beszámolunk a brigádok életéről, munkájukról, szabadidő-tevékenységükről, így példát, ötleteket kaphatnak egymástól. Azonkívül — bár ez jelentéktelennek tűnhet az eredményt illetően — két éve megszüntettük azt a gyakorlatot, mely szerint a brigádoknak minden P’-ogramjükről különböző, cetlik, pecsétek segítségével kellett igazolniuk megjelenésüket. Ez sértő volt, és legtöbb esetben inkább csak azért se ellenállást váltott ki. íred..hni színpad A továbbiakban a Komarov brigád konkrét tevékenységéről esett szó. Vállalásaik között szerepel részvételük havonta egyszer a gyár valamely kulturális rendezvényén. Szerződésük van a könyvtárral, közös kirándulásokra mennek, színházba járnak. Nem véletlen, hogy a Komarov brigád vezet az olvasásban is. Főként a történelmi tárgyú regényeket kedvelik (Passuth, Graves). De egyik társuk például a költészet rajongója. Ö a gyár irodalmi színpadának is tagja. Bár ahogy Kucsa Valéria mondta, ez az irodalmi színpad inkább csak néhány lelkes fiatal spontán szövetkezése, nem is próbálnak rendszeresen. Abból a célból született, hogy a házi ünnepélyeket műsoraikkal színesebbé tegyék. A Komarov brigád sok rendezvény szervezésében és lebonyolításában vesz részt aktívan. Nemrég a gyár munkás festőjének, Tornán Gyulának a kiállítását segítették megrendezni, a legtöbb képet ők keretezték be. Önkéntesen Hogy. mennyire szoros ösz- szefüggés van a munka minősége és az azt vállalók szellemi színvonala között, jól bizonyítják a termelésben elért eredményeik. Évente 8—10 újítást adnak be, melynek legtöbbje mindennapi gyakorlattá válik. Ebben az évben egyébként kéthónapos szakmai továbbképzésen is részt vettek. Szigorúan önkéntes alapon. S. Horváth Klára .10 SZÁNDÉK ES FESZÜLTSÉGEK Lesz-e közös fenntartás? A cím kérdése nem költői, bár jelenleg közös fenntartásban működik a Zsámbékkaí testvér tanácsú Tök kisközség művelődési háza. Jelenleg. Mert úgy is fogalmazhatnánk, hogy a kulisszák mögött egyeztetési tárgyalások folynak az új esztendőre érvényes fenntartási és együttműködési megállapodásról. Pillanatnyilag az is előfordulhat, hogy nam frissítik fel a szerződést. Bizony, az sem mellékes, hogy Tök egyetlen közművelődési intézményének sikerül-e továbbra is kettős gazda segítségével szolgálni, tudniillik a tanács és az Egyetértés Termelőszövetkezet közös támogatásával. Mégsem szeretnénk — hiszen nem is feladatunk — beleszólni a felek konkrét egyezkedésébe. A helyzet azonban figyelmet érdemel, mert nem csupán elszigetelten, az érintett községben találkozunk vele. Közel sem lehet ilyen röviden összefoglalni azt, amit a három lelkes népművelő már elvégzett, illetve folyamatosan életben tart. összesen 13 köz- művelődési kis csoport működik, és az olvasók száma meghaladja a háromszázat. A művelődési ház legrégibb közössége a nyugdíjasok klubja: a hatvan idős ember rendszeresen bejár szórakozni, pihenni az intézménybe, a kötetlen beszélgetéseket ismeretterjesztő előadások, közös kirándulások, filmvetítések, színházlátogatások váltják. Kevésbé rendszeres az érdeklődés hullámzása miatt az ifjúsági klub működése. De gazdag a programja a perbálin fenntartott asszony- klubnak. Ugyancsak sikeres a gyermek- és felnőtt néptánc- csoport munkája, s alig remélt érdeklődést váltott ki a baletttanfolyam, amelybe 24 gyerek jelentkezett. Említést érdemelnek a bábozó gyerekek, a bélyeggyűjtők, a honismereti kör tagjai és a zeneiskolások. Hetente ismétlődő programot jelent a mozit pótló filmvetítés, a discók és bálok. A kelleténél viszont ritkábban rendeznek író-olvas.ó találkozókat vagy önálló esteket. Rendszeresek azonban a budapesti színházlátogatások. Havonta időnként kétszer is megtelik a szövetkezet autóbusza, amely a Víg, a Thália, a Pesti vágj’ az Operett Színházba viszi a környékbelieket. A közművelődés alig, hatása pedig egyáltalán nem mérhető számokkal. Mégis érdekes képet mutat'— s.már a szerződéshez kapcsolódó vitára utal — néhány hevenyészett adat. Havonta több alkalommal megfordul a művelődési házban 137 gyerek és 90 felnőtt, valamennyien szakköri tagok. A filmvetítéseken - átlagban 80, színházban 50, a táncos rendezvényeken 100 a résztvevő. Tehát a művelődési házzal rendszeres kapcsolata van a község minden harmadik lakosának, a csecsemőket és a nagyon öregeket is beszámítva. Tapasztalatok bizonyítják: több lakóterületen ennek felével is nagyon elégedettek lennének. Az Egyetértés Termelőszövetkezet vezetőinek az okoz gondot, jogos fenntartást eredA toki művelődési ház üzemeléséhez a termelőszövetkezet 450 ezer forintot ad, a közös tanács 34 ezret. Az intézmény adottságait nyugodt lel- kiismerettsl nevezhetjük jónak. A kívülről is szép, hangulatos épületben működik a több mint 3 ezer kötetes könyvtár, a színházteremben 100— 12u embert tudnak leültetni, és a helyiség művészek előadóestjéhez, író-olvasó találkozókhoz, ismeretterjesztéshez és filmvetítésekhez egyaránt alkalmas. Sőt formája, berendezésének otthonossága kellemes környezetet teremt a nagyobb létszámú klubok foglalkozásaihoz is. Még egy kisebb szakköri helyiség, büfé és előcsarnok vár’a a látogatókat. Hasonlóan megnyugtató a helyzet a személyi feltételek vonatkozásában. A termelőszövetkezet egy szakképzett népművelő házaspárt alkalmazott: a férjet művelődésház-igazgatónak, a feleséget könyvtárosnak, s mellettük még egy technikai munkatárs is dolgozik a művelődési házban. Feladatuk a termelőszövetkezet és a hozzávetőlegesen másfél ezer lakosú község kulturális ellátása, s ezek mellett segíteniük kell Budajcnő, Telki, Perbál és Tinnye közművelődését. SZINHAZI ESTEK Lélekvándorlás Hernádi Gyula játéka a Játékszínben Bedőlni nem kell a színlapnak, melyen kétrészes politikai kriminek jelöli meg a szerző, új művét A Lélekvándorlás ugyanis sem nem politikai, sem nem krimi, hanem játék. Hernádi játszik benne azzal a lehetőséggel, amely múlt események újraértékelését, esetleg a tények kifordítását, a történtek vi-sz- száját nyújtja, s a mi volt, ha?, a mi lett volna, ha?, vagy a mi lenne, ha? kezdetű kérdőrnondatokkal intonálható. De nemcsak saját elm eszül eményei vei. ötleteivel, néha frappáns, néha kicsit fáradt, néha közhelyes csavarásaival játszik Hernádi, hanem — e fentiek révén, segítségével — játszik a nézőkkel is. Velük azt játssza, hogy alaposan zavarba hozza őket, aztán kaján, kuncogó kamasz módra élvezi ezt a zavart, s feloldásként mindjárt egv újabb zavarba ejtő sztorit dob be. Ráadásul oly ravaszul csinálja ezt a játszást (vagy: ugratást), hogy elég hosszú idő után sem könnyű rájönnie a gyanútlanabb nézőnek: a szerző most komolyan beszél vagy tréfál, s ha igen, akkor mikor tréfál és mikor beszél komolyan — és egyáltalán: beszél-e komolyan az egész darabban vagy csak tréfál, vagy megfordítva: végig komolyan beszél és egyáltalán nem tréfál. A dolog persze nem ennyire rejtélyes vagy bonyolult. Ha valaki ismeri Hernádi filmes életművét — mármint a forgatókönyvírói, Jancsó alkotópárjaként eljegyzett-bejesyzett Hernádi- életművet —, netán látta egyik-másik színművét a régi. Pécsett játszott Falansztertől a Pesti Színházban most is futó Királyi vadászatig. sőt, a múlt szezonban megnézte a Várszínházban a Hasfelmetsző Jack című játékot, köny- nyen felismeri, hoav itt ugyanarról van szó, s ugyanaz a fölényesen szellemes, kicsit cinikus, kicsit gonoszkodó Hernádi beszél. (Továbbá: az Astoria bár- színházban játszott Hernádi—Jancsó- produkcióban, a Mata Hariban még egyes figurák is azonosak a Lélekvándorlás alakjaival; Katharina Schratt és Ferenc József.) Nég)’ játék jelenik meg előttünk a színen, mely roppant egyszerűen díszletezett: csak egy jókora heverő, két ülőke, meg néhány forgatható háttérés oldalkulissza van rajta. Az első játék lényege: Ferenc József — szeretője, Schratt Katalin segítségével — maga téteti el láb alól feleségét, Erzsébet királynőt, majd a merénylőt is —, aki egyébként nam is hajtja végre a merényletet, illetve nam ő öli meg a királynőt, hanem két törpe titkosügynök ... A másodiké: a császár ellen is merényletet követ el egy fiatal nő, akire kivégzés vár. de utolsó kívánságként még egyszer szeretne férfival lenni. A férfi — rabtársa — teljesíti is kötelességét, de mellesleg megfojtja a nőt, majd ő is maghal, mert a börtön igazgató lelövi, s biztonság kedvéért még a már halott nőbe is ereszt néhány golyót... A harmadiké: Otto Remei-, az 1944 nyarán Hitler ellen elkövetett merénylet egyik kulcsfigurája, Pestre jön, mint déligyümölcs kereskedő. Itt egy törtánésznő örömmel fogadja, mert szerinte neki köszönhető, hogy ma Kelet-Európábán kommunizmus van. Jön egy fiatalember, aki. viszont lelövi Rémért, mart szerinte ő az oka, hogy Közép-Európában ma kommunizmus van ... A negyediké: az argentin (volt) elnök, Juan Peron tulajdon felesége, a táncosnő-színésznő-konzumnő Isabell Peron jóvoltából egy kis méreg segítségével 'jobblétre szenderül, miközben Isabellről kiderül, hogy egyrészt tulajdonképpen magyar származású. másrészt tulajdonképpen nem is nő, hanem nővé operált férfi... No és van egy biblikus utójáték is, Krisztussal, Júdással, Máriával... KíilÖll játék a játékban, hogy Hernádi maga rendezte az előadást. Első rendezése ez, s talán nem is illik rá igazán a rendezés szó; inkább csak amolyan játékmesteri munkának tűnik a tevékenysége, de ebben is érezhető, hogy sokat bízott a színészekre, s hagyta őket játszani. Mindössze két olyan ötlet fedezhető fel, ami a rendező Hernáditól ered: az egyik az a sajátos játék, amelyet a különböző jelenetekben a különböző figurák a pisztollyal^ játszanak, a másik az a meghökkentő húzás, hogy a negyedik jelenetben belerendezi az egyik színész (Iglódi István) nyíltsaáni rosszullétét, s még az ügyeletes orvost is felcitálják emiatt a színpadra, majd az előadást a két törpe közreműködő folytatja, úgy, hogy a függöny előtt felolvassák a még hátralévő pár mondatot. A közönség, amely eddig is kapkodhatta a fejét, most végképp megzavarodik, Hernádi pedig valószínűleg jót kuncog a színfalak mögött ... Károm színész szegődik, társul a kissé felületes, de szórakoztató játékban Hernádihoz: Tordai Teri a nőalakokat, Iglódi István az intrikusokat (Ferenc József. Peron, Börtönigazgató, dr. Hol- lay), Harsányt Gábor pedig az áldozatokat (Lucheni, Remer, a fogoly és Peron) alakítja. Jellemformálásra sok lehetőségük nincs; ez a szöveg kész figurákat kíván meg, itt a színész fizikuma helyettesíti a karaktert, amely persze kulcsfigurának, típusnak vagy esetleg modell-alaknak nevezhető inkább. Említést érdemelnek még a játékrészeket bevezető, Chopin-muzsikára alkotott, finoman ironikus tánckettősök, a koreográfiát készítő Pethő László és Surányi Zsuzsa előadásában. No és a két, sokféle feladatot ellátó kistermetű artista: Komáromi István és Czanka Gyula. (Hogy Hernádi éppen őket alkalmazza. az alighanem újabb játék a játékban.. J Takács István ményezve, hogy a művelődési ház közönségének csak egy töredékét teszi ki a mezőgazda- sági üzem tagsága. Eddig nem sikerült megvalósítani, hogy a szocialista brigádok intenzív kapcsolatot létesítsenek az intézménnyel, hogy a népművelők hatékonyan segítsék a kulturális vállalások teljesítését. Tehát a szűkén értelmezett munkásművelődés gyermekcipőben jár. A termelőszövetkezet évente csaknem félmilliót ad a művelődésre, a lakóterület kulturális életéért felelős tanács viszont ennek alig 8 százalékát. A néonevelők munkájában az arány fordított. Több-kevesebb feszültség forrása volt az is, hogy a téesz 1979-ben 100 ezer forinttal csökkentette a művelődési ház fenntartási keretét. S most is lényegében a pénz körül folyik a vita: mondván, hogy adjon többet a tanács. Ha nem tud, akkor a szövetkezet nem köt szerződést, kizárólagos fenntartója lesz az intézménynek. Ebből aztán szélsőséges vélemények születtek. Például: ha csak a termelőszövetkezeté a ház, akkor a szakkörökön és a rendezvényeken csak a saját dolgozói és azok hozzátartozói vehetnek részt. Szerencsére ez az álláspont nem sok egyetértésre talált, de a fenntartás körüli nézeteltérések még korántsem szűntek meg. A jelenlegi állapotot amolyan patthelyzetnek ítélhetjük. Tény: az egész országban sem találnánk egykönnyen olyan termelőszövetkezetet, amely ilyen tekintélyes összeget áldoz a kultúrára. Tény az is: a közművelődés ügye állami feladat, s ehhez képest — figyelembe véve a toki művelődési ház területi jellegét — csekély a támogatás. De ha már szűk a pénztárcánk, legalább ne íe- gyünk szűkkablűek, ne válasz- szűk el mechanikusan a termelőszövetkezetet és a község lakosságát. Csak egy indok: ki tudná megmondani, hogy a művelődési ház gyermektörzsközönségéből hányán lesznek néhány év múlva téeszrtagok? ■ ■•■■■emu A község népművelődnek — eddigi elismerésre méltó munkája mellett — nagyobb energiát kell fordítaniuk a szövetkezeti dolgozók közművelődésére. Kétségtelenül ez a legnehezebb terület. S aligha tudják megoldani a szövetkezeti vezetők részt vevő, példamutató és szervezést segítő támogatása nélkül. S talán lehetőség nyílhat arra is, hogy a közművelődési kis csoportok és módszertani kísérletek támogatására fenntartott megyei forrásokból támogatást szerezzenek, S érdemes volna megnézni: milyen segítséget kaohatnak Bu- dajenőről, Telkiről, Perbálról és Tinnyéről, még akkor is. ha a segítség nem mindig készpénzt jelent. Ezvetlen dolognak nem szabad szerepet játszani az ítéletekben és a döntésben : hogy ki-ki a saját. dicsőségét nézze. Kriszt György Népművelők felelőssége Váljék közkinccsé A gazdasági-társadalmi fejlődés egyik nélkülözhetetlen feltétele, hogy a kultúra közkinccsé, a mindennapi cselekvés alkotóelemévé váljék — mondották ki abban a programnyilatkozatban, amelyet a Magyar Népművelők Egyesületének szombaton kezdődő alakuló közgyűlése elé terjesztettek. Amint azt több fölszólaló is megfogalmazta: számottevő részben múlik a népművelőkön, hogy a közművelődés, a műveltség gyarapítása meny- nyire segíti az emberek szocialista gondolkodásának, magatartásának, életmódjának fejlődését. Ezt a célt szándékozik szolgálni a most alakuló- egyesület. Szakmai fórumot kívánnak teremteni a tapasztalatcserére, vándorgyűléseket szervezni, megalapozni a szakmai továbbképzést, a korszerű módszerek, az elméleti kutatások eredményeinek alkalmazását.