Pest Megyi Hírlap, 1979. december (23. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-16 / 294. szám

mwrgi 1979. DECEMBER 16., VASARNAp Meghalt Homoki Hagy István A Kulturális Minisztérium Filmfőigazgatósága, a Magyar Film- és Televízióművészek Szövetsége és a Magyar Film­gyártó Vállalat mély megren­düléssel tudatja, hogy életé­nek 66. évében elhunyt Ho­moki Nagy István Kossuth- dx'jas filmrendező, a Magyar Népköztársaság Érdemes Mű­vésze. Homoki Nagy István a magyar természetfilm egyik megalkotója, nemzetközileg is nagy elismeréssel övezett ki­tűnő mestere volt, akinek al­kotásai, így a Vadvízország, a Gyöngyvirágtól lombhullásig, a Cimborák, a Hegyen-völ­gyön — hazánkban és külföl­dön millióknak nyújtottak ér­tékes ismereteket és művészi élményeket. Homoki Nagy István teme­téséről később történik intéz­kedés. Kodály emlékére Kodály Zoltán születésének évfordulóján, ma délelőtt 11 órakor a Magyar Kodály Tár­saság megkoszorúzza a nagy magyar zeneszerző és zenei nevelő emléktábláját a Ko­dály köröndön, délután 15 óra­kor pedig sírját a Farkasréti temetőben. A KOMAROV BRIGÁD Művelődés — tartalmasán Hogyan lehet valójában tar­talmas kulturális életet kiala­kítani egy-egy közösségen be­lül — erre kerestük a példá­kat a váci Híradástechnikai Anyagok Gyárában, ahol 46 (romhányi gyáregységükkel együtt összesen 57) szocialista brigád dolgozik. Kucsa Valéria munkaver- seny-felelős elmondta, hogy közülük nem egy kiemelkedő eredményeket ért el, mint pél­dául a számviteli osztály al­kalmazottait tömörítő Radnóti Miklós brigád vagy a Muoily brigád. <A szerszámüzemi fi­zikai dolgozók 12 tagú Koma­rov brigádja pedig immár har­madszor nyerte el a vállalat kiváló brigádja címet. * Érdeklődés szerint — Miként sikerült tartalom­mal megtölteni ezeket a ren­deletekben könnyen megfogal­mazható, de a valóságban na­gyon is bonyolult, egyénhez kötődő, személyes adottságok­tól, érdeklődéstől függő fel­adatokat? — Az éves terveket (a köz- művelődési bizottság dolgozza ki) mindig széles körű felmé­rés előzi meg. Ennek alapján aztán — egyes brigádokra le­bontva a feladatokat — mesz- szemenően differenciálunk. A TV-FIGYELÓ Csap. Ritkán fogalmazódik magyar nyelven abszurdnak — azaz szándékosan képtelen-, nek — mondható irodalmi mű, arra meg talán még nem is volt példa, hogy egy efféle, a cselekmény bonyolítása he­lyett inkább a helyzetekből építkező munkát valamely rendező a képernyőre vigyen. Most, csütörtökön este meg­történt a csoda, amikoris Rá- kosy Gergely Csak egy csap című játékát láthattuk Hintsch György elővezetésé­ben. Bizonyára sokak fanya­logva fogadták ezt az újmódi vállalkozást, mondván, minek majd’ egyórányira elnyújtani azt a csapkeresési históriát, amelynek alapötlete amúgy sem valami eredeti kitaláció. Mások viszont — aki élvezik, ha lehetetlenséget még komi- kusabb lehetetlenség követ — egészen jól szórakozhattak, annál is inkább, mert végtére is mindannyiunkról szólt ez a jól megírt és helyenkint szel­lemesen megrendezett jelenet­sor. Mindannyiunkról, mert ugyan kivel nem fordult még elő, hogy a két lábát lejárta valami aprócska semmiségért, s ugyan kit nem küldözgettek még nagy áruházból a kis maszek boltosig, miközben a jelenkori abszurdok leglénye- gét mondogatta: ez úgy való­ság, hogy már nem is lehet igaz... Láthatóan a fölkért színé­szek is élvezték a szokatlan játékot, ám éppen az ő se nem egészen jelképivé idege­nedé. se nem hétköznapian valóságos — tehát zavaróan felemás ■— alakításaik miatt nem lett ez a példázat igazán példázatos erejűvé. Öregek, a fönt emlegetett vígasság után nem sokkal a meghatottság csalhatott köny- nyeket a szemekbe. Természe­tesen Vitray Tamás új és máris a legjava programok közé emelkedett sorozatának, a Sok van. mi csodálatos... című képfolyamnak a soros jelentkezését figyelve érzé- kenyedhettünk el, amikor az a két kedves öreg — a legen­dabeli Philemon és Baucis mai megtestesítőiként — szólt arról, hogyan lehet úgy, vé- necskén is igazából egymásra találni. Szénen, tisztán és na­gyon őszintén válaszolgattak a mestermód tapintatos kérdé­sekre, amelyek nyomán abban a harmincöt percben is fel tudott tárulkozni az a sok megoróbáltatás után összekap­csolódott asszony- és fért'isors. Jelenetek: ügy látszik, fi­gyelő szemeiket most Itáliára vetik a tévés dramaturgok, mert egymás után láthatunk olasz szerzők munkáiból for­gatott összeállításokat Pénteken este is római kel­tezésű volt a kínálat, de bi­zony nemigen látszódott, hogy azt a három történetet az örök városban és az örök vá­rosról írták. Akárha egy gyöngébb tálentumú Molnár Ferenc igyekezett volna a publikum kegyeibe férkőzni, olyan átlátszóan trükkös és kezdetlegesen hatásvadászó je­lenetek követték egymást. Talán, ha színpadon mond­ják el szövegeiket a szereplők, a testközeliség miatt jobban szórakozunk, így, rögzített ál­lapotában viszont hol túl har­sánynak, hol túl vértelennek tűnt a színészi játék. A hátte­rek szegényes eleganciájáról meg ne is beszéljünk: aligha ilyen miliő az a római miliő... Akácz László gyár negyedévente megjelenő lapjában folyamatosan beszá­molunk a brigádok életéről, munkájukról, szabadidő-tevé­kenységükről, így példát, öt­leteket kaphatnak egymástól. Azonkívül — bár ez jelenték­telennek tűnhet az eredményt illetően — két éve megszün­tettük azt a gyakorlatot, mely szerint a brigádoknak minden P’-ogramjükről különböző, cet­lik, pecsétek segítségével kel­lett igazolniuk megjelenésü­ket. Ez sértő volt, és legtöbb esetben inkább csak azért se ellenállást váltott ki. íred..hni színpad A továbbiakban a Komarov brigád konkrét tevékenységé­ről esett szó. Vállalásaik kö­zött szerepel részvételük ha­vonta egyszer a gyár vala­mely kulturális rendezvényén. Szerződésük van a könyvtár­ral, közös kirándulásokra mennek, színházba járnak. Nem véletlen, hogy a Ko­marov brigád vezet az olva­sásban is. Főként a történel­mi tárgyú regényeket kedve­lik (Passuth, Graves). De egyik társuk például a költészet ra­jongója. Ö a gyár irodalmi színpadának is tagja. Bár ahogy Kucsa Valéria mond­ta, ez az irodalmi színpad in­kább csak néhány lelkes fiatal spontán szövetkezése, nem is próbálnak rendszeresen. Abból a célból született, hogy a há­zi ünnepélyeket műsoraikkal színesebbé tegyék. A Komarov brigád sok rendezvény szer­vezésében és lebonyolításában vesz részt aktívan. Nemrég a gyár munkás festőjének, To­rnán Gyulának a kiállítását se­gítették megrendezni, a leg­több képet ők keretezték be. Önkéntesen Hogy. mennyire szoros ösz- szefüggés van a munka minő­sége és az azt vállalók szelle­mi színvonala között, jól bi­zonyítják a termelésben elért eredményeik. Évente 8—10 újítást adnak be, melynek leg­többje mindennapi gyakorlat­tá válik. Ebben az évben egyébként kéthónapos szakmai továbbképzésen is részt vet­tek. Szigorúan önkéntes ala­pon. S. Horváth Klára .10 SZÁNDÉK ES FESZÜLTSÉGEK Lesz-e közös fenntartás? A cím kérdése nem költői, bár jelenleg közös fenntartás­ban működik a Zsámbékkaí testvér tanácsú Tök kisközség művelődési háza. Jelenleg. Mert úgy is fogalmazhatnánk, hogy a kulisszák mögött egyez­tetési tárgyalások folynak az új esztendőre érvényes fenn­tartási és együttműködési meg­állapodásról. Pillanatnyilag az is előfordulhat, hogy nam fris­sítik fel a szerződést. Bizony, az sem mellékes, hogy Tök egyetlen közművelő­dési intézményének sikerül-e továbbra is kettős gazda se­gítségével szolgálni, tudniillik a tanács és az Egyetértés Ter­melőszövetkezet közös támoga­tásával. Mégsem szeretnénk — hiszen nem is feladatunk — beleszólni a felek konkrét egyezkedésébe. A helyzet azon­ban figyelmet érdemel, mert nem csupán elszigetelten, az érintett községben találkozunk vele. Közel sem lehet ilyen rövi­den összefoglalni azt, amit a három lelkes népművelő már elvégzett, illetve folyamatosan életben tart. összesen 13 köz- művelődési kis csoport műkö­dik, és az olvasók száma meg­haladja a háromszázat. A mű­velődési ház legrégibb közössé­ge a nyugdíjasok klubja: a hatvan idős ember rendszere­sen bejár szórakozni, pihenni az intézménybe, a kötetlen be­szélgetéseket ismeretterjesztő előadások, közös kirándulások, filmvetítések, színházlátogatá­sok váltják. Kevésbé rendsze­res az érdeklődés hullámzása miatt az ifjúsági klub műkö­dése. De gazdag a programja a perbálin fenntartott asszony- klubnak. Ugyancsak sikeres a gyermek- és felnőtt néptánc- csoport munkája, s alig remélt érdeklődést váltott ki a balett­tanfolyam, amelybe 24 gyerek jelentkezett. Említést érdemel­nek a bábozó gyerekek, a bé­lyeggyűjtők, a honismereti kör tagjai és a zeneiskolások. Hetente ismétlődő progra­mot jelent a mozit pótló film­vetítés, a discók és bálok. A kelleténél viszont ritkábban rendeznek író-olvas.ó találko­zókat vagy önálló esteket. Rendszeresek azonban a bu­dapesti színházlátogatások. Ha­vonta időnként kétszer is meg­telik a szövetkezet autóbusza, amely a Víg, a Thália, a Pesti vágj’ az Operett Színházba vi­szi a környékbelieket. A közművelődés alig, hatása pedig egyáltalán nem mérhető számokkal. Mégis érdekes ké­pet mutat'— s.már a szerző­déshez kapcsolódó vitára utal — néhány hevenyészett adat. Havonta több alkalommal megfordul a művelődési ház­ban 137 gyerek és 90 felnőtt, valamennyien szakköri tagok. A filmvetítéseken - átlagban 80, színházban 50, a táncos rendez­vényeken 100 a résztvevő. Te­hát a művelődési házzal rend­szeres kapcsolata van a község minden harmadik lakosának, a csecsemőket és a nagyon öre­geket is beszámítva. Tapaszta­latok bizonyítják: több lakóte­rületen ennek felével is nagyon elégedettek lennének. Az Egyetértés Termelőszö­vetkezet vezetőinek az okoz gondot, jogos fenntartást ered­A toki művelődési ház üze­meléséhez a termelőszövetke­zet 450 ezer forintot ad, a kö­zös tanács 34 ezret. Az intéz­mény adottságait nyugodt lel- kiismerettsl nevezhetjük jó­nak. A kívülről is szép, hangu­latos épületben működik a több mint 3 ezer kötetes könyv­tár, a színházteremben 100— 12u embert tudnak leültetni, és a helyiség művészek előadóest­jéhez, író-olvasó találkozókhoz, ismeretterjesztéshez és filmve­títésekhez egyaránt alkalmas. Sőt formája, berendezésének otthonossága kellemes környe­zetet teremt a nagyobb létszá­mú klubok foglalkozásaihoz is. Még egy kisebb szakköri helyi­ség, büfé és előcsarnok vár’a a látogatókat. Hasonlóan megnyugtató a helyzet a személyi feltételek vonatkozásában. A termelőszö­vetkezet egy szakképzett nép­művelő házaspárt alkalmazott: a férjet művelődésház-igazga­tónak, a feleséget könyvtáros­nak, s mellettük még egy technikai munkatárs is dolgo­zik a művelődési házban. Fel­adatuk a termelőszövetkezet és a hozzávetőlegesen másfél ezer lakosú község kulturális ellátása, s ezek mellett segí­teniük kell Budajcnő, Telki, Perbál és Tinnye közművelő­dését. SZINHAZI ESTEK Lélekvándorlás Hernádi Gyula játéka a Játékszínben Bedőlni nem kell a színlapnak, me­lyen kétrészes politikai kriminek jelöli meg a szerző, új művét A Lélekvándor­lás ugyanis sem nem politikai, sem nem krimi, hanem játék. Hernádi játszik benne azzal a lehetőséggel, amely múlt események újraértékelését, esetleg a tények kifordítását, a történtek vi-sz- száját nyújtja, s a mi volt, ha?, a mi lett volna, ha?, vagy a mi lenne, ha? kezdetű kérdőrnondatokkal intonálható. De nemcsak saját elm eszül eményei vei. ötleteivel, néha frappáns, néha kicsit fáradt, néha közhelyes csavarásaival játszik Hernádi, hanem — e fentiek révén, segítségével — játszik a nézőkkel is. Velük azt játssza, hogy alaposan za­varba hozza őket, aztán kaján, kunco­gó kamasz módra élvezi ezt a zavart, s feloldásként mindjárt egv újabb za­varba ejtő sztorit dob be. Ráadásul oly ravaszul csinálja ezt a játszást (vagy: ugratást), hogy elég hosszú idő után sem könnyű rájönnie a gyanútlanabb nézőnek: a szerző most komolyan be­szél vagy tréfál, s ha igen, akkor mi­kor tréfál és mikor beszél komolyan — és egyáltalán: beszél-e komolyan az egész darabban vagy csak tréfál, vagy megfordítva: végig komolyan beszél és egyáltalán nem tréfál. A dolog persze nem ennyire rejté­lyes vagy bonyolult. Ha valaki ismeri Hernádi filmes életművét — mármint a forgatókönyvírói, Jancsó alkotópárja­ként eljegyzett-bejesyzett Hernádi- életművet —, netán látta egyik-másik színművét a régi. Pécsett játszott Fa­lansztertől a Pesti Színházban most is futó Királyi vadászatig. sőt, a múlt szezonban megnézte a Várszínházban a Hasfelmetsző Jack című játékot, köny- nyen felismeri, hoav itt ugyanarról van szó, s ugyanaz a fölényesen szellemes, kicsit cinikus, kicsit gonoszkodó Her­nádi beszél. (Továbbá: az Astoria bár- színházban játszott Hernádi—Jancsó- produkcióban, a Mata Hariban még egyes figurák is azonosak a Lélekván­dorlás alakjaival; Katharina Schratt és Ferenc József.) Nég)’ játék jelenik meg előttünk a színen, mely roppant egyszerűen dísz­letezett: csak egy jókora heverő, két ülőke, meg néhány forgatható háttér­és oldalkulissza van rajta. Az első já­ték lényege: Ferenc József — szeretője, Schratt Katalin segítségével — maga téteti el láb alól feleségét, Erzsébet ki­rálynőt, majd a merénylőt is —, aki egyébként nam is hajtja végre a me­rényletet, illetve nam ő öli meg a ki­rálynőt, hanem két törpe titkosügy­nök ... A másodiké: a császár ellen is merényletet követ el egy fiatal nő, akire kivégzés vár. de utolsó kíván­ságként még egyszer szeretne férfival lenni. A férfi — rabtársa — teljesíti is kötelességét, de mellesleg megfojtja a nőt, majd ő is maghal, mert a börtön igazgató lelövi, s biztonság kedvéért még a már halott nőbe is ereszt né­hány golyót... A harmadiké: Otto Re­mei-, az 1944 nyarán Hitler ellen elkö­vetett merénylet egyik kulcsfigurája, Pestre jön, mint déligyümölcs kereske­dő. Itt egy törtánésznő örömmel fogad­ja, mert szerinte neki köszönhető, hogy ma Kelet-Európábán kommunizmus van. Jön egy fiatalember, aki. viszont lelövi Rémért, mart szerinte ő az oka, hogy Közép-Európában ma kommuniz­mus van ... A negyediké: az argentin (volt) elnök, Juan Peron tulajdon fe­lesége, a táncosnő-színésznő-konzumnő Isabell Peron jóvoltából egy kis mé­reg segítségével 'jobblétre szenderül, mi­közben Isabellről kiderül, hogy egy­részt tulajdonképpen magyar szárma­zású. másrészt tulajdonképpen nem is nő, hanem nővé operált férfi... No és van egy biblikus utójáték is, Krisztussal, Júdással, Máriával... KíilÖll játék a játékban, hogy Herná­di maga rendezte az előadást. Első ren­dezése ez, s talán nem is illik rá iga­zán a rendezés szó; inkább csak amo­lyan játékmesteri munkának tűnik a tevékenysége, de ebben is érezhető, hogy sokat bízott a színészekre, s hagy­ta őket játszani. Mindössze két olyan ötlet fedezhető fel, ami a rendező Her­náditól ered: az egyik az a sajátos já­ték, amelyet a különböző jelenetekben a különböző figurák a pisztollyal^ ját­szanak, a másik az a meghökkentő hú­zás, hogy a negyedik jelenetben bele­rendezi az egyik színész (Iglódi István) nyíltsaáni rosszullétét, s még az ügyele­tes orvost is felcitálják emiatt a szín­padra, majd az előadást a két törpe közreműködő folytatja, úgy, hogy a függöny előtt felolvassák a még hátra­lévő pár mondatot. A közönség, amely eddig is kapkodhatta a fejét, most vég­képp megzavarodik, Hernádi pedig va­lószínűleg jót kuncog a színfalak mö­gött ... Károm színész szegődik, társul a kissé felületes, de szórakoztató játékban Hernádihoz: Tordai Teri a nőalakokat, Iglódi István az intrikusokat (Ferenc József. Peron, Börtönigazgató, dr. Hol- lay), Harsányt Gábor pedig az áldoza­tokat (Lucheni, Remer, a fogoly és Pe­ron) alakítja. Jellemformálásra sok le­hetőségük nincs; ez a szöveg kész fi­gurákat kíván meg, itt a színész fiziku­ma helyettesíti a karaktert, amely per­sze kulcsfigurának, típusnak vagy eset­leg modell-alaknak nevezhető inkább. Említést érdemelnek még a játékrésze­ket bevezető, Chopin-muzsikára alko­tott, finoman ironikus tánckettősök, a koreográfiát készítő Pethő László és Surányi Zsuzsa előadásában. No és a két, sokféle feladatot ellátó kistermetű artista: Komáromi István és Czanka Gyula. (Hogy Hernádi éppen őket al­kalmazza. az alighanem újabb játék a játékban.. J Takács István ményezve, hogy a művelődési ház közönségének csak egy tö­redékét teszi ki a mezőgazda- sági üzem tagsága. Eddig nem sikerült megvalósítani, hogy a szocialista brigádok intenzív kapcsolatot létesítsenek az in­tézménnyel, hogy a népműve­lők hatékonyan segítsék a kul­turális vállalások teljesítését. Tehát a szűkén értelmezett munkásművelődés gyermekci­pőben jár. A termelőszövetke­zet évente csaknem félmilliót ad a művelődésre, a lakóterü­let kulturális életéért felelős tanács viszont ennek alig 8 százalékát. A néonevelők mun­kájában az arány fordított. Több-kevesebb feszültség for­rása volt az is, hogy a téesz 1979-ben 100 ezer forinttal csökkentette a művelődési ház fenntartási keretét. S most is lényegében a pénz körül fo­lyik a vita: mondván, hogy adjon többet a tanács. Ha nem tud, akkor a szövetkezet nem köt szerződést, kizárólagos fenntartója lesz az intézmény­nek. Ebből aztán szélsőséges vélemények születtek. Például: ha csak a termelőszövetkezeté a ház, akkor a szakkörökön és a rendezvényeken csak a saját dolgozói és azok hozzátartozói vehetnek részt. Szerencsére ez az álláspont nem sok egyetér­tésre talált, de a fenntartás kö­rüli nézeteltérések még ko­rántsem szűntek meg. A jelenlegi állapotot amolyan patthelyzetnek ítélhetjük. Tény: az egész országban sem találnánk egykönnyen olyan termelőszövetkezetet, amely ilyen tekintélyes összeget ál­doz a kultúrára. Tény az is: a közművelődés ügye állami fel­adat, s ehhez képest — figye­lembe véve a toki művelődési ház területi jellegét — csekély a támogatás. De ha már szűk a pénztárcánk, legalább ne íe- gyünk szűkkablűek, ne válasz- szűk el mechanikusan a ter­melőszövetkezetet és a község lakosságát. Csak egy indok: ki tudná megmondani, hogy a művelődési ház gyermektörzs­közönségéből hányán lesznek néhány év múlva téeszrtagok? ■ ■•■■■emu A község népművelődnek — eddigi elismerésre méltó mun­kája mellett — nagyobb ener­giát kell fordítaniuk a szövet­kezeti dolgozók közművelődé­sére. Kétségtelenül ez a legne­hezebb terület. S aligha tudják megoldani a szövetkezeti ve­zetők részt vevő, példamutató és szervezést segítő támogatása nélkül. S talán lehetőség nyíl­hat arra is, hogy a közműve­lődési kis csoportok és mód­szertani kísérletek támogatásá­ra fenntartott megyei források­ból támogatást szerezzenek, S érdemes volna megnézni: mi­lyen segítséget kaohatnak Bu- dajenőről, Telkiről, Perbálról és Tinnyéről, még akkor is. ha a segítség nem mindig kész­pénzt jelent. Ezvetlen dolog­nak nem szabad szerepet ját­szani az ítéletekben és a dön­tésben : hogy ki-ki a saját. di­csőségét nézze. Kriszt György Népművelők felelőssége Váljék közkinccsé A gazdasági-társadalmi fej­lődés egyik nélkülözhetetlen feltétele, hogy a kultúra köz­kinccsé, a mindennapi cse­lekvés alkotóelemévé váljék — mondották ki abban a prog­ramnyilatkozatban, amelyet a Magyar Népművelők Egyesüle­tének szombaton kezdődő ala­kuló közgyűlése elé terjesztet­tek. Amint azt több fölszólaló is megfogalmazta: számottevő részben múlik a népművelő­kön, hogy a közművelődés, a műveltség gyarapítása meny- nyire segíti az emberek szo­cialista gondolkodásának, ma­gatartásának, életmódjának fejlődését. Ezt a célt szán­dékozik szolgálni a most ala­kuló- egyesület. Szakmai fóru­mot kívánnak teremteni a ta­pasztalatcserére, vándorgyűlé­seket szervezni, megalapozni a szakmai továbbképzést, a kor­szerű módszerek, az elméleti kutatások eredményeinek al­kalmazását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom