Pest Megyi Hírlap, 1979. december (23. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-14 / 292. szám
Vnírrt -é/Pr Tr xJumw 19:9. DECEMBER 14., PÉNTEK Irán és Afrika a NA TO-ülés csütörtöki napirendjén Irán és Afrika: ez állt bsü- törtökön délelőtt a vita középpontjában a NATO miniszteri tanácsának első ülésén. A tizenöt külügyminiszter konferenciáját Joseph Luns. főtitkár nyitotta meg rövid beszéddel. A szokásos módon aggodalmait hangoztatta a szovjet katonai erő „globális” növekedése miatt, s hozzáfűzte, hogy a Nyugat biztonságát fenyegető másik veszély a növekvő bizonytalanság és a szélsőséges irányzatok jelentkezése a harmadik világban. A délelőtti zárt ülés után az amerikai delegáció megkísérelte eloszlatni azt a meglepetést, amelyet a világsajtó köreiben az Iránnal kapcsolatos nyilatkozat enyhe hangja keltett. Ezt a nyilatkozatot nem is NATO-dokumentum formájában, hanem csupán mint a tizenöt külügyminiszter közös állásfoglalását hozták nyilvánosságra. Az amerikai küldöttek azt mondották, hogy a külügyminiszterek „rendkívül meleg hangon” támogatták az Egyesült Államokat az iráni kérdésben. Kiderült azonban, hogy a tanácskozáson semmiféle konkrét szankcióról nem volt szó Irán ellen. A NATO miniszteri tanácsának csütörtöki ülésén Cyrus Vance amerikai külügyminiszter hangoztatta az Egyesült Államok készségét, hogy „pozitívabb kapcsolatokat” teremtsen a szocialista országokkal. Ennek érdekében — mondotta — minél gyorsabban konzultációkat kell kezdeni az Észak-atlanti Szövetség keretein belül egy újabb SALT tárgyalássorozat elindítására. Vance szerint „új lendületet” kell adni a bécsi haderőcsökkentési tárgyalásoknak is. Ezért javasolni fogják, hogy Közép-Európából vonjanak ki 30 ezer szovjet katonát, 13 ezer amerikai katona kivonása ellenében. Közép-Európában — javaslatai szerint — mindkét tábornak 700 ezer, különböző fegyvernemekhez tartozó katonája maradna a tárgyalások végén. Washington nagy ütemű fegyverkezést tervez Példátlan méretű új fegyverkezési terveket jelentett be szerdán Carter amerikai elnök. Az Egyesült Államok jövőre több mint 157 milliárd dollárt fordít hadseregére és a kormány a következő öt évben is igen magas arányban kívánja emelni a katonai kiadásokat. Carter saját korábbi megnyilatkozásait cáfolva sokkal harciasabb, a katonai erőn alapuló külpolitikát hirdetett meg. Egyik érve az, hogy másképp a szenátus nem hagyja jóvá a SALT-szerződést. Carter — célszerű módon őrnagy vállalatok vezetői előtt mondott beszédet a Fehér Házban, egyidejűleg az új fegyverkezési tervéről döntő brüsszeli NATO-üléssel. Jövőre (az inflációt leszámítva) főbb mint öt százalékkal, és a következő években is hasonló arányban emelik az ország katonai költségvetését, közölte. Az amerikai hadikiadások kerete így az idei 128 milliárd dollárról (amely a költségvetésnek több mint a negyedét teszi ki) jövőre 157 miliiárdra emelkedik. A nagyobb fegyverkezést sürgető szenátusi érdekcsoportok már korábban közölték a kormánnyal: megbuktatják a SALT-szerződést, amennyiben Carter nem tesz eleget igényeiknek. A most bejelentett terv lényegében kielégíti a feltételeket, bár Jackson és Dole szenátor, két hangadó, máris fanyalgott: kérdés, őszinte-e a kormány szándéka. A mérsékeltek viszont, mint McGovern szenátor, bírálták a terveket azzal, hogy az elnök csak az inflációt növeli, nem az ország biztonságát. A SALT—II 1980 első negyedében kerülhet szavazásra és a kardcsörtetők támogatása nélkül nem kaphat többséget. Carter beszédében megismételte érveit, hogy a szerződés ratifikálása érdeke az Egyesült Államoknak, a NATO-nak. Szovjet tiltakozás A Szovjetunió ENSZ-képvi- selete szerdán erélyesen tiltakozott az Egyesült Államok ENSZ-képviseleténél a szovjet misszió épületében történt bombarobbanás miatt. A Szovjetunió ENSZ-képvi- selete ellen elkövetett provokáció arról tanúskodik, hogy az amerikai hatóságok nem garantálják a szovjet képviselet biztonságát, jóllehet az Egyesült Államok erre nézve nemzetközi köteleze lségeket vállalt — állapítja meg a szovjet jegyzék. Újabb kooperációs megállapodások Közlemény a magyar-szovjet gazdasági bizottság ülésszakáról Moszkvában csütörtökön közleményt adtak ki a magyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság XXIV. ülésszakáról, amelyet december 11—13 között tartottak meg a szovjet fővárosban. Az ülésszakon a magyar Az amerikaiak iráni bűneinek kivizsgálására Nemzetközi bizottság Khomeini ajatoüah csütörtökön utasította a kormányt, hogy a köaeli napokban hívjon össze egy nemzetközi bizottságot az amerikaiak Irán ellen elkövetett bűneinek leleplezésére. A bizottság a Forradalmi Tanáccsal együttműködve ki fogja vizsgáini a sah uralma idején „Iránban folytatott agresszív amerikai politikát”, majd a vizsgálat eredményeit a világ közvéleménye elé tárja. Az iráni vallási vezető egyúttal engedélyezte Ghotbzadeh külügyminiszternek, hogy független nemzetközi megfigyelőket hívjon meg Iránba, akik az amerikai nagykövetségen levő túszokat felkereshetik. Az Azerbajdzsánban békéltető tárgyalásokat folytató Ba- niszadr gazdasági és pénzügy- miniszter csütörtökön arra igyekezett rávenni a tabrizi felkelés részvevőit, hogy hagyják el a megszállt kormányépületeket. Kazem Sariat-Madari több százezer híve tüntetett csütörtökön Tabriz utcáin. A felvonulók tiltakoztak a nemreg megszavazott alkotmány azon része ellen, amely szerint korlátlan hatalmat biztosit Kho- meininek, és támogatásukról biztosították Madarit. A tüntetők között egyenruhában, de fegyver nélkül ott menetelt a helyi rendfenntartó erők több száz tagja is. Az amerikai túszokat fogva tartó „iszlám diákok” figyelmeztették a nyugat-európai országokat: csak maguknak ártanak, ha csatlakoznak ahhoz az „amerikai összeesküvéshez, amely gazdasági eszközökkel akarja térdre kényszeríteni Iránt”. Szadegh Khalkhali, korábbi iszlám főbíró csütörtökön annak a véleményének adott hangot, hogy a túszokat szabadon kellene bocsátani. A megnyilatkozás azért is figyelemre méltó, mert Khalkhali rendkívüli szigoráról és Khomeini iránti elkötelezettségéről ismeretes. Az amerikai kormány szerdán felszólította Irán washingtoni ügyvivőjét: csökkentse összesen 35 főre az Egyesült Államokban működő iráni diplomaták számát. A döntés értelmében 15 diplomata maradhat a washingtoni nagy- követségen és további öt-öt a más amerikai városokban levő négy konzulátuson. Az amerikai kormány lépése lényegében mintegy 183 „létszám fölötti” diplomata kiutasítását jelenti. KGST gépipari megállapodás A KGST gépipari állandó bizottságának Moszkvában tartott 81. ülésén a tagállamok két megállapodást írtak alá az 1980—81. évre szóló műszaki-tudományos együttműködésről. A hétfőn kezdődött tanácskozáson a tagállamok és Jugoszlávia gépipari miniszterei vesznek részt és megvitatják a KGST végrehajtó bizottságának 92. ülésén hozott határozatok által körvonalazott feladatokat. küldöttséget Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, a szovjet küldöttséget Konsztantyin Katusev, a Szovjetunió minisztertanácsának elnökhelyettese, a bizottság magyar, illetve szovjet tagozatának elnöke vezette. A bizottság befejezte a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió közötti, a gyártásszakosítás és a kooperáció fejlesztése hosszú távú, 1990-ig szoló programjának kidolgozását. Ezt a programot azoknak a megállapodásoknak alapján készítették el, amelyek Kádár János, az MSZMP KB első titkára és Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke között jöttek létre. Az együttműködési bizottság jóváhagyta a gyártási-műszaki együttműködés tíz évre szóló fő irányvonalát a műszergyártás, a könnyű- és élelmiszer- ipari gépgyártás, a vegyipari és kőolajipari gépgyártás, az építőipari és útépítő gépek gyártása, a híradástechnikai eszközök gyártása, kőolaj feldolgozó és petrolkémiai ágazatok terén. Meghatározták más, egymáshoz kapcsolódó iparágak terén a hasonló feladatok végrehajtásának sorrendjét és határidejét. A kormányközi bizottság ülésén intézkedéseket fogadtak el arra vonatkozóan, hogy meggyorsítsák a javaslatok előkészítését a magyar—szovjet együttműködés azon kérdéseinek megoldására, ame- j lyekről megállapodás jött létre a két ország kormányfője I Marjai József csütörtökön között. Áttekintettek számos I délután hazaérkezett a szovjet olyan kérdést, amelyek a kor- I fővárosból. CSAK RÖVIDEN... mányközi szerződések, ' illetve az áruforgalmi jegyzőkönyv végrehajtása terén vállalt kölcsönös kötelezettségek teljesítésével függenek össze. A bizottság ülése a testvéri barátság és a teljes kölcsönös megértés légkörében ment végbe. A magyar—szovjet gazdasági és tudományos-műszaki együttműködési kormányközi bizottság XXIV. ülésszakának befejeztével csütörtökön Moszkvában ünnepélyesen írták alá az ülésszak jegyzőkönyvét. Ugyancsak aláírtak több olyan ágazati alapprogramot, amelyek a két ország érdekelt minisztériumainak együttműködését szabályozzák 1990-ig, a gyártásszakosítás és a kooperáció hosszú távú programjának megfelelően. A gépipar terén öt, a vegyipar terén pedig egy ilyen programról szóló megállapodást írtak alá, a két ország műszer- gyártásának, könnyű- és élelmiszeripari gépgyártásának, vegyipari és kőolajipari gépgyártásának, építőipari és út- építőgép-gyártásának, hírköz- lőeszköz-gyártásának, valamint a kőolajfeldolgozó és petrolkémiai ágazatoknak együttműködésével kapcsolatosak. Ugyancsak aláírtak több egyezményt is. így a gépipar területén megvalósítandó gyártásszakosításról, komplett laboratóriumok gyártásáról, a szintetikus zsíralkoholokról. GENFBEN BEFEJEZŐDÖTT a szovjet—amerikai állandó konzultatív bizottság ülésszaka. A bizottság feladata, hogy hozzájáruljon a hadászati fegyverrendszerek csökkentéséről szóló kétoldalú megállapodásban és az atomháború veszélyének csökkentését célzó intézkedésekről megkötött Jegyzet A brüsszeli döntés után A SALT—II. szerződés az idén már nem kerülhet az amerikai szenátus plénuma elé. Azok, akik az óceán másik oldalán meg akarják akadályozni, hogy a hadászati támadó fegyverrendszereket korlátozó, idén júniusban Becsben, a két világhatalom vezetői által aláírt szovjet—amerikai egyezmény életbe léphessen, bizonyos teret nyertek. Máris sikerült fél évvel elodázniuk, hogy a legpusztítóbb rakéta-nukleáris fegyverek gyártásának és szolgálatba állításának programjában — a szerződésnek megfelelően — „megálljt” parancsolhassanak, sőt a hajsza fokozódása helyett visszafejlesztésük következzen be. Egyes washingtoni vélemények szerint mind halványabbak a kilátások arra is, hogy a jövő év elején, áddig, amíg februárban a New Hampshire-i előválasztással kezdetét nem veszi hivatalosan is az amerikai elnökválasztási előcsatározás, egyáltalán a washingtoni szenátus elfogadja-e a SALT—II. szerződést. S ha pedig a döntést az elnökválasztási utáni időkre halasztják el bármiféle ürüggyel — 1981 januárjáig, az új amerikai elnök beiktatásáig semmiféle akadály sem áll a legpusztítóbb fegyverekben való verseny újabb meg újabb veszélyes spiráljainak kibontakozásának útjában. Arról nem is beszélve, hogy az a szerződés, amely 1979 júniusában megfelelt a korlátozási követelményeknek, a hadi- technika továbbfejlődése miatt, már több mint egy év múlva könnyen elavulttá válhat. Vagyis most kellene jóváhagyni ezt a szerződést, és nem egy távoli időpontban. MIKÖZBEN, nyilván a fegyvergyártásban érdekelt nagyhatalmú ipari körök nyomására, a szenátus kitér e leszerelést szolgáló döntés elől, a Fehér Ház nem habozott egy másik döntéssel, amely új fegyverkezési tervekre vonatkozott. Carter amerikai elnök szerdán bejelentette, hogy az Egyesült Államok jövőre — az inflációt leszámítva — több mint öt százalékkal, s a következő öt évben is hasonló arányban emelt az ország katonai költségvetését. Ez annyit jelent, hogy az amerikai hadikiadások jövőre az idei 128 milliárd dolláros eddigi rekordösszegről 157 milliárd dollárra emelkednek. S különös logikával a fegyverkezési versenynek ezt a fokozását a Fehér Ház úgy igyekszik feltüntetni, mintha az az „enyhülést szolgálná”. Az elnök így „érvel”: a nagyobb katonai erőn alapuló harciasabb világpolitika majd „meggyőzi” az amerikai szenátus SALT-ellenes honatyáit is, hogy megszavazzák e fontos megállapodást. Csakhogy a fegyverkezési verseny e fokozásának programja milyen hatással lesz a nemzetközi légkörre? Nem abba az irányba hat-e maid logikus módon, hogy feszültebbé váljon a helyzet a világpolitikai porondon, s csökkenjen a két világrendszer között a kölcsönös bizalom, amely pedig nélkülözhetetlen ahhoz, hogy megvalósulhasson a katonai enyhülés is? Hogyan folytatódhatna a politikai enyhülés, ha közben az Egyesült Államok hivatalos körei olyan fegyverkezési programot hirdetnek meg, amelynek nyomán öt esztendő múltán 25 százalékkal többet költenek hadi- technikai eszközökre, mint ma teszik ? S HA E WASHINGTONI döntés nyomán jogosan vetődnek fel ezek a kérdések, még élesebb módon lehet megfogalmazni őket egy másik döntés nyomán, amelyet szerdán este hoztak Brüsszelben a NATO hadügy- és külügyminiszterei. Az Észak-atlanti Szervezet Washington és Bonn fellépésére olyan több esztendős tervet fogadott el, amely a fegyverkezési verseny újabb fordulóját indíthatja el kontinensünkön. 572 új típusú, több ezer kilométer hatótávolságú rakéta-nukleáris fegyver (Pershing—II és szárnyasrakéta) gyártását és Nyugat-Európá- ban való elhelyezését határozták el. E tömegpusztító fegyveréket az Egyesült Államok hadiipara gyártaná, s mindegyiküket' több atomrobbanófejjel látnák el. A tervek szerint három esztendőt venne igénybe, amíg elkészülnének az amerikai hadiüzemekben, s amíg a szocialista közösség országainak célpontjaira irányozva, szolgálatba állítanák azokat. A NATO harminc esztendős történetében nem volt még ilyen nagyszabású fegyverkezési program. Az érvelés, amellyel e terv kidolgozói igyekeztek elfogadtatni e veszélyes döntést, megint mindennek nevezhető, csak logikusnak nem. Azt próbálják elhitetni a nyugat-európai közvéleménnyel, hogy e fegyverkezési döntés azért nélkülözhetetlen, mert „ez nyitja meg majd az utat” a Szovjetunióval való fegyverzetcsökkentő tárgyalások felé. Nem ismerős ez az érvelés? Feltétlenül igen azok számára, akik ahhoz a generációhoz tartoznak, amely átélte a hidegháború nehéz napjait. Akkor is az volt az érvelés, hogy „az erő helyzetéből kell a Nyugatnak tárgyalnia”. Csakhogy az enyhülés éppen azért következhetett be kontinensünkön, mert a realitások azt bizonyították, hogy a szocialista közösség országai olyan erőt képviselnek, amellyel csakis egyenlő alapról, a kölcsönös biztonsági érdekek tiszteletben tartásával lehet tárgyalni és megegyezni. Ezt rögzítette a Helsinkiben aláírt európai biztonsági szerződés. S ez kimondta, hogy a politikai enyhülést katonainak is kell követnie, s így kellett volna felgyorsulniuk á bécsi haderő-és fegyverzetcsökkentési tárgyalásoknak. EZ PERSZE nem következett be. Sőt jött az újabb nyugati „magyarázkodás” arra, hogy miért kell a Nyugatnak belevágnia a most elhatározott nagyszabású rakétaprogramba. Azt állították, hogy a Szovjetunió több újabb — általuk SS—20-asnak nevezett — közép-hatósugarú rakétát helyezett el európai területein a közelmúltban, s ezek „fenyegetik” Nyugat biztonságát. Vagyis ahhoz — hangzott tovább az érvelés —, hogy a NATO egyenlő helyzetből tárgyalhasson a Varsói Szerződéssel, „ellensúlyoznia” kell e rakétákat. A valóság természetesen az, mint Alekszej Sityikov, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa szövetségi tanácsának elnöke a napokban egy nyilatkozatában elmondotta: az elmúlt tíz esztendő alatt a Szovjetunió európai területén a közép-hatótávolságú nukleáris fegyverek hordozó eszközeinek száma egyetlen rakétával, egyetlen repülőgéppel sem növekedett. Sőt éppen ellenkezőleg, a ra- kétakilövő-állomások számát éppúgy, mint a nukleáris robbanófejek hatóerejét, csökkentették. A tények világánál nehéz dolga van azoknak, akik az új brüsszeli fegyverkezési döntések propagandistáinak kétes szerepére vállalkoztak. A holland, a belga, a dán és norvég kormány zavara, sőt vonakodása és több fenntartása a brüsszeü döntéshozatalnál jelzi. hogy az enyhülés jnennyire tért hódított kontinensünkön, s mily erőteljes mellette a közvélemény felsorakozása, mennyire megfelel ez az európai realitásoknak. Ezért bár a NATO döntése károsan befolyásolja az európai légkört, s kísérlet az európai biztonsági rendszer megzavarására, a döntéstől a terv végrehajtásáig még hosszú lesz az út a NATO-stratégák számára, hiszen az európai realitásokat nem lehet egy fegyverkezési döntéssel megváltoztatni. Árkus István eszovjet—amerikai szerződésben foglaltak megvalósításához. ERICH HONECKERNEK, a KB főtitkárának a politikai bizottság nevében előterjesztett beszámolójával csütörtökön megkezdődött a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának ülése. Beszámolójának külpolitikai kérdésekkel foglalkozó részében az NSZEP KB főtitkára leszögezte, „már ma kiindulhatunk abból: a NATO-nak nem fog sikerülni az a törekvése, hogy fölénybe kerüljön a Varsói Szerződéssel szemben. HEVES ÖSSZECSAPÁSOK történtek Kaohsziung tajvani városban. Az összecsapásokban mintegy 180 rendőr és katona megsebesült. A hatóságok szerdán „bujtogatás és árulás” vádjával 14 személyt, köztük neves ellenzéki vezetőket és a tajvani parlament két tagját letartózrtatták, és betiltották az ellenzéki „Formosan” című hetilapot. A SVÉD KÜLÜGYMINISZTÉRIUM felszólította Chile stockholmi nagykövetségét, hogy hagyjon fel a Svédországban élő chilei emigránsok megfigyelését célzó törvénytelen tevékenységével. ENSZhatározat Namíbiáról Az ENSZ közgyűlésének 34. ülésszaka szerdán 24 határozatot magában foglaló dokumentumot fogadott el, amely elítéli Namíbiának a fajüldöző Dél-afrikai Köztársaság által való megszállását. Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és 14 más állam tartózkodásával elfogadott határozat elítéli a pretoriai rezsim minden olyan élpést, amely sérti Namíbia területi egységét és területi integritását. Állást foglal a közgyűlés határozata a délafrikai atomfegyverkezés ellen és elítéli a nyugati országokat, amelyek ilyen irányú támogatást nyújtanak a fajüldöző rendszernek. A dokumentum a Dél-afrikai Köztársaság elleni gazdasági és katonai szankciók bevezetését követeli a Biztonsági Tanácstól.
