Pest Megyi Hírlap, 1979. december (23. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-11 / 289. szám

1979. DECEMBER 11.. KEDD ÁL&P A TOVÁBBLÉPÉSHEZ A munkásművelődés ? Sikerült olyannyira fontos­sá tenni a munkásművelő­dést, hogy gyakran valóban akadnak, akik mechanikusan külön választják a közműve­lődés egészétől, és a kelleté­nél kevesebb energia jut a reális érdeklődés felfedezésé­re, élesztgetésére és formálá­sára. Igyekszünk a lehetőség szerint mindent akciók és már kipróbált mozgalmak kereté­ben megoldani. Összehangoltabb Jellegzetes negatívumok ezek, de semmiképpen sem jellemzők a népművelői tevé­kenység egészére. A gondok az eredményekkel együtt lé­teznek, és mindkettő csak a múltból indulva, az idő függ­vényében értékelhető. S nem is kell messzire visszanyúlni. „... az MSZMP Központi Bi­zottsága és a Pest megyei pártbizottság határozatai, a Közművelődési Törvény és az ezt követő intézkedések hatá­sára — jelentősen fejlődött a munkahelyi művelődés terve­zése, irányítása, a gazdasági vezetők és a tömegszervezeti irányítók szemlélete:, össze- hangoltabbá vált a munkahe­lyi közművelődési tevékeny­ség. Komoly előrelépés történt a felnőttoktatás terén, különö­sen a közép- és felsőfokú, va- -lamint a szakmai és politikai képzésben...” — állapították meg legutóbb tartott értekez­letükön a Pest megyei tanács közművelődési bizottságának tagjai. A véleményalkotáshoz a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsának és a megyei tanács művelődésügyi osztályának kö­zösen készített tájékoztatója szolgált alapul, amely 14 — ezernél több dolgozót foglal­koztató — vállalatnál tartott vizsgálat eredményeit össze­gezte. Meghatározó: a könyvtár A három egymást követő évben (1976-tól 1978-igj folyó vizsgálatok a munkahelyi köz- művelődés legapróbb részle­teire is kitértek. Nos, az írásos tájékoztató alapján joggal ál­lapította' meg a közművelődé­si bizottság a jelentős fejlő­dést, bár a jelenlegi helyzet nem sok okot ad az elégedett­ségre. A véleményalkotásnál figyelembe kell venni, hogy a vizsgált vállalatok dolgozói­nak megközelítően fele ingá­zó, az összes foglalkoztatottak 30 százaléka munkás, ezen be­lül a betanított és szakmun­kások aránya 30 és 50 száza­lék között változik, a többi segédmunkás. A vizsgálatba bevont üzemek túlnyomó ré­sze kétezernél több embert foglalkoztat. A munkahelyi közművelő­dési bizottságok szervezése L97G-ban kezdődött, de csak tavaly év elejére alakultak meg a testületek; Jelenleg még „funkciójukat több vállalatnál tévesen értelmezik ... néhány bizottság kizárólag a gazda­sági vezetés tanácsadó testü­letének tekinti magát, az új struktúrában esetenként nem tisztázott a szakszervezeti bi­zottságok szerepe sem”. Azon­ban kétségtelen, hogy a vál­lalati közművelődési bizottsá­gok létrejötte az előrelépést ígéri. A folyamatos művelődés iránti igényességnek — ha nem is kizárólagos, de egyik — alapja az általános iskolai végzettség. Ez a vizsgált vál­lalatok dolgozóinak több mint 11 százalékánál hiányzik, rá­adásul akadnák kiugróan rossz arányok, így a közmű- és mélyépítőnél 40, a PEVDI- nél 26, további három üzem­nél 20 százalék. A legtöbb he­lyen évente 15—30 ember vég­zi el a 8. általánost, de a fluktuáció és az újratermelő­dés miatt nem sikerül a rossz arányokon változtatni. Ugyan­akkor ugrásszerűen megnöve­kedett a közép- és felsőfokú oktatásban részt vevők ará­nya. így hosszú távon számol­ni kell az erősödő polarizáló­dással a közművelődési mun­kában is. A különböző társadalmi ha­tások mellett ez a helyzet is okozza, hogy „az üzemek nem rendelk"znek a művelődési szokások egészét meghatározó tradíciókkal, a hagyományok inkább egy-két működő kis­csoportra terjednek ki”. Ezek­nek is „többsége manuális készséget fejlesztő, közhasznú, vagy hobbi jellegű”. Leggaz­dagabb közművelődési tevé­kenységet a két, területi jel­leggel is működő vállalati mű­velődési házban találták; a százhalombattai Barátság és a dunakeszi József Attila műve­lődési otthonban. Mellettük elismerésre méltó eredménye­ket tudnak felmutatni a váci Fortéban és a Híradástechni­kai Anyagok Gyárában, vala­mint a budakalászi lenfonó­ban. Általános megállapítás azon­ban, hogy a munkahelyi köz- művelődésben a könyvtárak töltik be a meghatározó szere­pet. Az érintett vállalatok mindegyikében van könyvtár. „Elhelyezésük különböző, de berendezésük, felszerelésük többségében kölcsönzésre al­kalmas ... a nyitvatartási idő általában rövidebb a kívána­tosnál.” És íme tallózásként egy megnyugtató megállapí­tás: a bibliotékákban átlago­san 4,4 könyv jut egy dolgozó­ra (a SZOT irányelve 2 köte­tet ír elő). Tegyünk mellé egy i alig magyarázható tényt; a I vállalatok kétharmadában mű­ködnek műszaki könyvtárak, j„azonban ezeknek a nagyobb \ közösség számára való hozzá­férhetősége nem biztosított”. j A közművelődési könyvtára­kat a dolgozók 25—36 százalé- J ka veszi igénybe (1978-as adat, i 1979-ben 34,2 százalék), s en- í nek megközelítően fele a ! munkás. A kölcsönzés mellett I a könyvtárak jelentőségét nö- j véli, hogy rendszeresen ott- í hont adnak az ismeretterjesz­tő előadásoknak, illetve az író —olvasó találkozóknak. Érdemes idézni a jelentés­ből néhány mondatot, amely az üzemi közművelődés tárgyi és személyi feltételeire vonat­kozik. „Az üzemek többségé­ben művelődési célra több rendeltetésű helyiséget (ebéd­lő, tárgyalóterem) használ­nak ... Az egy főre jutó kul­turális célú felhasználás 1977- ben 35 és 180 forint között mozgott (jelenleg a helyzet lé­nyegében változatlan) ... A vizsgálat időpontjában 4, je­lenleg 7 helyen dolgozik vál­lalati alkalmazásban főfoglal­kozású népművelő, 50 száza­lékuk rendelkezik szakkép­zettséggel.” Operatív segítséget A vizsgálat mindenképpen elérte célját, hiszen egy adott pillanatban felmérte a való­ságot, s egyben a munkahelyi művelődésre irányította a fi­gyelmet. Mégis szóvá kell ten­ni néhány problémát. A fel­méréseket hét üzemnél még 1976-ban végezték, a követ­kező évben további négy vál­lalatnál, s végül tavaly ismét három helyen. Időközben több minden változhatott, .s a mó­dosulásokat csak részben le­het figyelembe venni, hiszen a vizsgálódás befejezése óta "is eltelt már egy esztendő. Az is kár, hogy az elemzésnél nem tértek ki az üzemek és a kö­zös fenntartásban üzemelő művelődési házak között máz- kialakult kapcsolatokra. Leg­inkább azt sajnáljuk, hogy a jelentésben szereplő adatokat j nem viszonyították egy koráb- ! bi időszakhoz. j A feltárt tények mégis ele­gendő alapot adtak a közvet­len jövő feladatainak megha­tározásához, amelyeket az írá­sos anyaghoz csatoltak. A sok okos elhatározásból kiemelke­dik, hogy kidolgozzák azt a módszert, amellyel folyama­tosan segíthetik a vállalati közművelődési bizottságok munkáját. Ugyancsak hasz­nos lesz, ha az SZMT és a megyei tanács művelődésügyi osztálya operatívan sort kerít egy-egy település nagyüze­meiben a közművelődés szak­felügyeleti vizsgálatára, s ta­pasztalataikat nemcsak a vál­lalatok, hanem a település gazdasági és politikai vezetői­vel is megbeszélik. Az üze­mekben leginkább az opera­tív segítséget igénylik, hiszen a legbonyolultabb feladat- rendszerrel keli megbirkóz­niuk. A támogatás formája persze sokféle lehet, de a fel­adatokkal együtt a módszerek tisztázása tudja csak megvála­szolni a munkásművelődés kö­rül felbukkant kérdéseket. Kriszt György Kam bodzsaban forgatnak Kambodzsába utazott a Mafii m híradó- és dokumen- tumfilm-stúdió és a televízió közös forgatócsoportja. A stáb a délkelet-ázsiai országban végbemenő legújabb ’fejlemé­nyekről készít majd másfél órás színes riportfilmet. A várhatóan 1980 januárjá­tól a mozikban és a televízió képernyőjén látható film tíz­fős forgatócsoportját Kolonits Ilona rendező irányítja. Szer­kesztő-riporterként Benda László, vezető operatőrként pedig Fehéri Tamás dolgozik majd a délkelet-ázsiai úton. Ezüstvasárnap Pest megyében Most fújják a csa fogatét ^ A ____ ' A_ Ka s heíyen sok ajándék - Hiánycikkek üst ága — Sláger a plüss k&ntos, pizsama Országszerte ezüstvasárnapi vásárlásra hívtak a falragaszok, s lám, nem is eredménytelenül. Reggel nyolc órakor Vácott egy gombostűt sem lehetett le­ejteni a Budapestre induló autóbuszon, s a vasútállomá­son is a pihenőnapot jócskán meghaladó volt a forgalom. A Vác és Vidéke Áfész szomszé­dos Naszály áruházában vi­szont jóval több volt az eladó, mint a vevő. — Miért? — kérdeztük Tóth István igazgatótól. — Talán, mert • most több idejük van a vásárlóknak, mint egyébként, szeretnének a szaküzletekben kényelmesen körülnézni. Egyébként nincs okunk irigyelni a fővárosi konkurrenciát, nálunk is jóval több áru fogyott az elmúlt he­tekben, mint korábban. Az is igaz. hogy a hiánycikkek listá­ja is jóval nagyobb, mint ta­valy, de ami nálunk nem kap­ható, azt általában Budapesten is hiába keresik a vásárlók. Gyakorlatilag kifogyott a tele­vízió, a sztereó lemezjátszó és» sztereó rádió, kicsi a választék a hűtőszekrényekből, régen ’ nem láttunk automata mosógé­pet — de ezek többnyire nem is karácsonyfa alá való termé­kek. Az olcsóbb ajándékozni- valók közül nincs külföldi beat-hanglemez, alig kapható matchbox, nagyon hiányzik a Lego, az ilyenkor általában kapható sokféle külföldi koz­metikai szer. A hosszú hiány­cikklistát — holott tudjuk, hogy ez a dollárral való taka­rékoskodás miatt van —, már csak azért is fájlaljuk, mert a kereskedőnek nehéz azt ismé­telgetni, hogy nem tud adni a kívánt áruból. Igyekszünk mást ajánlani árukészletünk­ből, mert ha nálunk nem tud­ják elkölteni a pénzüket a vá­sárlók, az bevételkiesést' és bi­zalomcsökkenést eredményez. — Mi az, amit ajánlani tud-, nak? íí4*— Korábban hiánycikk volt,'" most sokféle kis háztartási;!; gép kapható, van illatszer-* egységcsomag, olasz Chicco csecsemőáru, csehszlovák ka­rácsonyfadísz. Kielégítő a kí­nálat játékból s egyéb aján­dékcikkekből. — Hogyan készültek fel a karácsonyi vásárlási lázra? — Kicsit szétnyújtottuk a szezont, így például két hete a művelődési központban játék- kiállítást és -árusítást rendez­tünk — jó eredménnyel. ★ Szentendrén a városközpont­ban majdnem minden zárva, ennek ellenére sincs tolongás a HÉV-végállomás melletti bevá­sá rlóközpon tba n. Tölgyesi Zoltán üzletvezetővel jár­tuk végig a Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat itteni üz­letét. Lehet, hogy itt se nagyobb a vá­laszték, mint má­sutt, mégis kedve támad az ember­nek válogatni. A szokásosnál jóvá) nagyobb kirakatot csupa játékból, s viszonylag olcsó, feleségnek.' férjnek ajándékozható áruból rendezték be, a játékpultot is megnagyobbí­tották. Itt még van televízió, pe­dig, mint hallom, nagyon sokan ke­resik fel az üzle­tet a fővárosból is. lehet Kit-si volt .* forgalom, így bőségesen volt le- tetőség a válogatásra a vari Naszály Áruházban. Szentendrcn a fél üzletet elfoglalta a játékok standja. (lObbi. Hadd idézzük — nem betű szerint, de az illetékes címszó lényegét visszaadva — a Színházi Kislexikont! A ju­talomjáték olyan előadás, ame­lyet az igazgató valamely nép­szerű művész jubileuma, visz- szavonulása vagy a várostól való búcsúzása alkalmából en­gedélyezett; ilyenkor a színész rendszerint a leghatásosabb szerepét választotta, a közön­ség pedig ajándékokkal és vi­rággal halmozta el őt... Mondanunk sem kell, hogy a Használt koporsó című tévé­film kapcsán vált szükségessé ennek a teátrumi fogalomnak a kibontása, mégpedig azért, mert abban egy valóságos ju­talomjáték adott alkalmát a néző gyönyörködésére. Aki végigfigyelte ezt a Galgóczi Erzsébet írása alapján Mihály- fy Sándor rendezői irányításá­val készült históriát, az tud­hatja: Gobbi Hilda, ez a mű­faji korlátokat nem ismerő, s komédiában, tragédiában egy­ként remeklő színésznő produ­kált a kamerák előtt valami olyat, ami azokat az elköszönő szerepléseket idézte. Mintha csak egyenesen neki írták volna ezt a kedvesen zsörtölődő, pénzecskéjét, va­gyonkáját féltő, a legnyilván­valóbb dolgokra is rafináltan rá- meg rákérdező mamuska- szerepet, úgy döcögött, kárált, sajnáltatta magát a képernyőn, TV-FIGYELŐ miközben az előfizetőnek ki­váló alkalma nyílt felidézni az általa ismert — szeretett, saj­nált, fukarságáért gyűlölt? — hasonló vénasszonyokat, akik szinte ugyanígy készülnek a végső (lehetőleg minél olcsóbb) búcsúzásukra, s akik egyéb­iránt ugyanígy, tíz körömmel kapaszkodnak a földi létbe. Noha ez az alkonyon túli öz­vegymagány egyáltalán nem valami vidító sorshelyzet, Ber­ta néni zsémbelését, botorká- lását nézve mégis oly kedves és hangulatos állapotnak tűnt. Örvendve búsultunk vele, s netán még olyasmin is eltű­nődhettünk, hogyha már jön, hát ilyesféleképp jöjjön az az egyre többek számára kikerül­hetetlen öregség... Vasárnap délelőtt. Nemcsak azért, mert innen, Szentendré­ről is bőven hoztak látnivalót a kamerák — a Vasárnap dél­előtt ezüstvasárnapi adása na­gyon tetszett. Könnyű meg­mondani, miért. Elsősorban azért, mert — ellentétben Vit- ray Tamás új sorozatának első jelentkezésével — most sok­kalta több volt a végigizgul­ható játék (azoknak az aján­déktárgyaknak az árait meg- saccoltatni, egészen kiváló öt­letnek bizonyult: már-már a vásárlói hozzáértés felsőfokú vizsgájaként szórakozhattunk rajta); s ugyanígy az is e ma­tiné javára szolgált, hogy ez­úttal kevesebb időt szántak a kérdezz-felelekre, az értékes műsorperceket kitöltő tanako­dásra. Külön öröm — mármint szűkebb országrészünk lakói­nak külön öröme —, hogy a divatdiktátorok közül a Szenté endrén versenyző Dorcsák Ilo­na óvónő bizonyult a jobbnak, s így ezután is vitézkedhet a továbbjutásért. (íöd. Szintén Pest megyei képsor volt látható a szombat esti híradóban, amikor egy gödi iskolanévadóról szerez­hettünk tudomást. Ez a rövid­ke riport azt a nevezetes to­ronyszobát js láttatta, ahol Németh Lászlónak több mun­kája született. Regények és tanulmányok egyaránt kike­rültek ott a jeles író tolla alól. A szóban forgó tudósítást fi­gyelve, nemcsak az újságolva­sók, hanem a tévénézők is rá­bólinthattak: bizony, igazán jeles dolog volt éppen arról a Németh Lászlóról elnevezni egy intézetet, aki nemcsak pe­dagógusi mivoltában tanított, de élete legfőbb céljának az örökös oktatást, a folytonos nevelést tekintette. Akácz László nevén nevezni az érdi város- . központban, található kis te­rületű PIK-üzletet. A terü­let nagyobbik részét a játé­kok foglalják el, kaphatók sportfelszerelések, kozmetikai, optikai cikkek, órák és egyéb ajándéktárgyak. Lakó László üzletvezető szarint az érdiek közül is minden bizonnyal sok ezren indultak az ezüst­vasárnapon Budapestre vásá­rolni. Nagy területen fek­szik a település, s valaki mondjuk, Parkvárosból felke­rekedik, majdnem mindegy, hogy a fővárosba, vagy ide bu- szozik. Pedig ide is érdemes benéz­ni. Magam is sok olyan szem- revaló ajándékoznivalót lát­tam, amit eddig másutt hiába kerestem. — Soha még ennyi kínai já­ték nem érkezett a kereskede­lembe, mint most. Van mini bob, szánkó és sok olyan sport- felszerelés, ami viszonylag ol­csó, mégis emlékezetes, hasz­nos ajándék. ★ Az ezüstvasárnapon csak déli egy óráig tartottak nyitva a kijelölt üzletek, amikor be­vásárló kőrútunk utolsó állo- mására, az Áfész nagyáruhá­zába érkeztünk, már bezárták a kapukat. Pintér Ferenc igazgató sze­rint érdemes volt nyitva tar­tani, olyan forgalom volt, mint más hétköznapon. A sok éves hagyományoknak megfelelően a központi iroda szocialista brigádjainak tagjai is a keres­kedők segítségére siettek. Fel- töltötték a polcokat, előkészül­tek a következő napok s az aranyvasárnap csúcsforgalmá­ra. Itt is sok a hiába keresett áru. Az utolsó színes tévét sé­rülten is elvitte új gazdája. Az ezüstvasárnap slágere a plüss köntös és pizsama volt, széles a választék a modern vonalú férfiingekből. A játék- kínálat is bőséges. Júniustól készülnek a karácsonyra. Vál­lalva a készletezéssel járó gondokat, már a nyáron besze­reztek minden lehetséges árut. Majdnem egy héttel koráb­ban volt idén az ezüstvasár­nap, mint az elmúlt esztendők­ben. A legtöbben úgy gondol­ták, van még bőven idő, így hát kevesebb volt a vásárló, kisebb a forgalom, mint ta­valy. A nagy bevásárlási csa­tára még csak most fújják a riadót. Cs. A. Érdről Budapestre, de sokan Budapestről Érdre járnak vásár j a karácsonyi ünnepek előtt. Fekete József felvételei

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom