Pest Megyi Hírlap, 1979. november (23. évfolyam, 256-267. szám)

1979-11-07 / 261. szám

VI. ÉVFOLYAM, 2«. SZÁM

1979. NOVEMBER 7., SZERDA

Háziipari szövetkezet

Egyéni és <ss@p®rtvállalá&

Változatosság, sokoldalúság. Ha tömören kellene össze! 3g- lalni, leghívebben így jellemezhetnénk a gödöllői Háziipari Szövetkezetben kibontakozott munkaversenymozgal- ma't. Legalábbis amikor a brigádok, a műhelyek vállalásairól faggattam Köteles Im- réné elnököt és Lómén Róza párttitkárt, alig győztem csokorba szedni a felajánlások, a kezdeményezések szétágazó szálait. Egy biztos kapaszkodó viszont önmagától adódott: a munkaverseny minden eleme azonos célokat szolgál, a gazdaságosságot, a piacképes termelést, a korszerű termékszerkezetek kialakítását, az ésszerű gazdálkodást.

Beülnek a sorba

A XII. pártkongresszus tiszteletére indított munkaversenyben, tudjuk, nem a társadalmi munka a lényeg. Ez csak kiegészítője, segítője lehet a fontos teendőknek. Intenzív és szervezett munkával kell a korábbinál jobb minőségű termékeket előállítani. S hogy a Háziipari Szövetkezetről szóló beszámolót mégis a társadalmi munkával kezdjük, azt Köteles Imréné szavai magyarázzák :

— Brigádjaink nagy lelkesedéssel QsaHajcqz.t^k a szövetkezet vezetésének felhívása nyomán a munkaversenyhez. Dolgozóink 30 órányi munkaidőt ajánlottak fel. Az irodai alkalmazottak és a vezetők negyvenet, s ezt az üzemben töltik le: gépi vasalással, a meóbgn, címkézéssel, hajtogatással és csomagolással segítik a termelést. Azok az asszonyok, akik értenek a varráshoz, erre az időre beülnek a sorba.

De ezenkívül is mindenki felajánlott egy kommunista ■műszakot, a városi összefogással építendő óvodához. A textilüzemben és a kötődében már teljesítették is, az előbbiben azon fáradoztak, hogy határidőre elkészüljenek a szocialista exportra menő termékekkel.

A gyerekeknek

A munkaverseny nemcsak hangzatos címszó a háziipariaknál, a szervezésről sem feledkeztek el. Kongress zusi felelőst választottak. Pir.tér Mihályné feladata, hogv időről időre nyomon kövesse a felajánlások sorsát.

Egy jellemző példa: azoknak a kismamáknak a gyermekeire, akik nem tudnák kire bízni csemetéiket a kommunista műszak idejére a szövetkezet KISZ-esei vigyáznak. De már sok édesanya bejelentette, férjük is csatlakozott a munkaversenyhez, gyermekeiknek nem kérnek külön felügyelőt. S az első eredmények: a kötőüzemben, amelynek vezetője, Pifkó Dénesné kiváló szervezőnek bizonyult: máris 15 ezer forint gyűlt össze a kommunista műszak béréből, s ezt, mihelyt lehet, az óvoda csekkszámlájára utalják át.

Takarékos szállítás

Nem lehetne teljes a híradás, bár így is sok érdekesség marad ki belőle, ha nem szólnánk azokról az erőfeszítésekről, amelyekhez éppen a kongresszusi és felszabadulási verseny adott lökést. A kötődében, az év elején hiányoztak az exportszerződések,

utána viszont annál több kötelezettség hárult a dolgozókra. Az egyik nagy feladat most az, hogy az első negyedév kieséseit pótolják.

Hasonló a helyzet a textilüzemben is: az év eleji rendeléshiány miatt tőkés exporttervükkel lemaradtak. Ráadásul önhibájukon kívül egy nélkülözhetetlen gépet jóval később kaptak meg, mint kellett volna, S hogy e korábbi akadályok következményeit várhatóan elhárítják, az éppen a munkaverseny érdeme.

Mint ahogyan az is, hogy energiatakarékossági intézkedési tervükön kívül a szállítások ésszerűsítésével is többet törődnek, mint korábban. Sok itt a szállítanivaló, .anyag- beszerzés, a bedolgozókkal való kapcsolattartás, az áru elszállítása, mind falja a benzin hektóit. Hogy mégis kevesebb kelljen, szigorú szállítási tervet dolgoztak ki, s jövőre már az üzemvezetők érdekeltségi rendszere is tartalmazza ezit a kritériumot.

G. Z.

Új kórházrész Kerepesiarcsán

j-ísUivU .... v

Mint már korábban hírül adtuk, a kerepestarcsai kórház további 360 ágyas pavilon nal bővül. Képünkön a hatalmas alapozási munkák láthat ók.

Barcza Zsolt felvétele

Gyógyért

Népművészeti

kiállítás

Szovjet népművészeti tárgyakból és képekből rendeztek kiállítást a Gyógyáruértékesítő Vállalat gödöllői telepén a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója tiszteletére. A kiállítás ötlete és megvalósítása az Eszkulá- piusz és a Medicina nevű szocialista brigádok tagjaitól származik. A KISZ-teremben kiállított tárgyak és képek egytől egyig a brigádtagok, illetve az itt dolgozók családjaitól valók. A szamovárokat, étkészleteket, a közelgő olimpia népszerű Misáját, a hímzett ruhákat és többi tárgyat egy hétig láthatja így együtt a Gyógyért mintegy kétszáz dolgozója..

Ünnepi csapatgyülés

Zászlójukon Radnóti Miklós neve

Az ünnep előtti napokban több mint négyszáz úttörő és kisdobos készülődött szorgalmasan ünnepélyes csapatgyű- lésre, az egy hónapja átadott kerepestarcsai 3-as számú Általános Iskolában. A nagy igyekezet annak szólt, hogy kedden, amikor a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóját is ünnepelték, névadót tartottak, úttörőcsapatuk felvette Radnóti Miklós nevét.

Az ünnepélyes csapatgyűlésen Kommárné Gerőcs Edit járási úttörőelnök mondott beszédet, majd átadta a csapat működési engedélyét. Ezután fölavatták _ a csapatzászlót, amelyet a kerepestarcsai Szi- lasmenti Termelőszövetkezet adományozott.

Az új iskola csapata máris szoros kapcsolatot tart fenn patronálóivaJ, a kerepestarcsai kórház KlSZ-szervezeté- vel, a Szilasmenti Tsz, valamint a Szerszám- és Kisgépértékesítő Vállalat helyi telepének dolgozóival, akiknek küldöttei a csapatgyűlésen jelen voltak. A pajtások dicséretére szól, hogy csapatuk anyagi helyzetet megalapozó akcióik egyikeként krumplit válogattak a helyi termelőszövetkezetben, s ezzel a munkával mintegy 7 ezer 500 forintot kerestek. Csaoatukat a Pest megyei úttörőelnökség 8 ezer forinttal támogatja, ebből az összegből vásárolják meg úttörőszobájuk berendezéseit.

Távvezeték a lakóteüepsek

A Közép-Magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat dolgozói a távfűtés vezetékeinek munkaárkát készítik Gödöllőn, a Dózsa György úti lakótelepen. Ezen a vezetéken keresztül tátják majd el a művelődési központot is.

Aki belenőtt a mozgalomba

Csípős hidegben, szitáló esőben csengettem be Horváth Károlynak, a Gödöllői Gépgyár volt igazgatójának lakására. Otthon vol't, barátságosan fogadott.' Célomat megtudva, hogy.. szeretnék írni róla, először vonakodott, nem csinált semmi olyat, mondta, amit érdemes volna megírni. Végül is megegyeztünk, hogy két óra múlva visszamegyek hozzá, addig gondolkodik.

Másodpercnyi pontossággá} érkeztem, ami láthatóan tetszett a 64 évesen is szép szál férfinak. Asztalára kikészítve oklevelek, elismerések, kinevezések, kitüntetések és emléktárgyak pihentek. — Előre mondom, innen egy fél óra múlva nem megy el, mert az életem tele volt eseményekkel, s ha már érdeklődik, el- mondopi őket.

Horváth Károly munkáscsaládból származik, apja fémszi- takészítő, más néven sodrony- szitagyártó volt. Járta a monarchia országait, Becsben nősült, a házaspárnak kilenc gyermeke született. Felcseperedve Horváth Károly is inasA baratságvonat utasai

Dinamizmus, rabul ejtő ntéretek

Évente ezrek utaznak ba- rátságvcmattal a Szovjetunióba. Világot látni, megnézni azokat a helyeket, városokat, műemlékeket, amelyekről hallottak, olvastak, tanultak. Egybevetni szellemi ismereteket tényekkel, valósággal. Embereket látni, életmódot, szokásokat, egyezéseket, eltéréseket szemügyre' venni, okulni, tapasztalni, megmártózmd új, sosem látott közegben.

Mindenki ugyanazt látja, mégis másképp. Ugyanezt a tájat, épületet, utcát, teret, műalkotást ki ezért, ki azért tartja szépnek. Az egyik szemnek a tágasság, a hatalmas méretek, a másiknak az apró részletek tűnnek fel.

Ezen az őszön Gödöllőről és a járás községeiből is számosán kerekedtek fel, hogy tíz napot a Szovjetunióban töltsenek. Élményekkel gazdagon tértek haza. Ha sietve is, három várossal találkoztak: Moszkvával, Kijevvel és Le- ningráddal.

Egy-egy legenda

Gálái Edit, a KISZ városi bizottságának titkára gyakorlott utazó, ebben az esztendőben háromszor is járt külhonban a Szovjetunión kívül. Szakmája építész, érthető, hogy először ilyen jellegű tapasztalatairól beszél.

— Érdekes és nagyon tetszett, hogy a régi épületeket nem bontják le, hanem átalakítva használják tovább. Leszedik a ház tetejét, daruval kiemelik a közfalakat, s az újfajta ízlésnek és kívánalmaknak megfelelően képezik ki a belső teret. Belül modern lesz, külseje megőrzi eredeti stílusát, formáját, hangulatát.

— A három város közül a leginkább Leningrad ragadott meg. Moszkva nekem túl hatalmas. A fővárosban minden óriási, nem olyan meghitt, mint a Néva-parti nagyváros; a sok víz a csatornák, a hangulatos kis hidacskák, nem beszélve arról, hogy mindegyikükhöz, akárcsak a városrészekhez, egy-egy legenda kapcsolódik. Míg a többiek aludtak, néhány társammal éjjel kimentünk a Névára, s néztük, hogyan nyitják fel a hidakat.

— Nagyon szeretem a festészetet, sajnos, az Ermitázsra is csupán két órácskát fordíthattunk. Ennél egy-egy teremre is több kellett volna. Mi mást tehettem, a többiek rovására időztem hosszabban kedvenceimnél, a francia impresszionistáknál.

Az építész szemével pillantott körül és érdeklődött Puskinban, ahol nagy gondossággal építik újjá a németek által lerombolt kastélyt.

— Hihetetlen aprólékosság- gal dolgoznak. A kínai terem újjáalkotására például két esztendeig készültek, ismerkedtek jellegzetes művészetükkel, nem csoda, ha az új terem szebb lett, mint az eredeti.

Gáldi Edit politikus is. Amit ezzel kapcsolatban mond, talán a következő alkalmaikkor hasznosí tható.

Beszélgetni fiatalokkal

— Jónak tartanám, ha az ilyenkor szokásos barátsági esten a műsoron kívül a fiatalok találkozhatnának kom- szomolistákkal, beszélgetni, eszmét cserélni.

Pálfalvi Ferenc muzsikus, a gödöllői zeneiskola igazgatója. Szintén gyakorlott turista, ezen kívül négyszer lépte át a határt ebben az évben.

— Még sosem keltem útra ilyen várakozással, mint most. Az ember sóik mindent hall, olvas a Szovjetunióról, érthető, hogy szeretné a saját szemével is megnézni. Nekem mindenekelőtt az a dinamizmus, alkotásvágy tűnt fel, ami mindenütt tapasztalható. Az építkezések méretei, nagysága akkor igazán grandiózus, ha hozzávesszük azokat az elkötelezettségeket, amelyeket a Szovjetunió mindenkor teljesít.

— Mindhárom városban szembeötlő a túlélők és a mai generációk kegyelete, a második világháború halottal iránt. Megdöbbentő látvány a lenin- grádi hősi temető, ahol hatszázezer ember nyugszik, s itt válik érzékelhetővé az érzelmi kötődés a városért elpusztultakhoz. Nekünk, akik más- kéeo nevelkedtünk, egy kicsit szokatlan, de itt mindennapos látvány, hogy a menyasszony és vőlegény lerója kegyeletét a hősök, emlékműve előtt. Vagyis az, hogy felmennek a Laniin-hegyre, s onnan vesznek egy pillantást a városra.

A méretek rabul ejtették Pálfalvi Ferencet is.

— Nem is annyira fönt az utcán, hanem lent, a metróállomásokon. Azt a hatalmas, szüntelenül áradó, nyüzsgő, lüktető tömeget látva, falusi kisfiúknak éreztük magunkat, akik a budapesti metró tolongásához szoktunk. Félve álltunk az áradatban.

Élő zene hallgatására nem nyílt alkalmuk a barátságvonat utasainak, Pálfalvi Ferenc szemét azonban nem kerülték el a hanglemezek sem.

A teljes Trisztán

— Jószerivel ingyen adják őket. Wágner Trisztánjának teljes felvétele 6 rubel. Ugyanannyi, mint egy ebéd az újonnan épült, minden kényelemmel ellátott leningrádi szállodában.

Valami a zenésznek is feltűnt az utcán és az építkezések környékén.

— A rend, a szervezettség és a tisztaság. Ha Moszkvában átadnak egy épületet, akkor már nincsenek körülötte árkok és törmalékhalmok, hanem zöld fű, fa és rendezett utak. A városok utcái a nap minden szakában tiszták.

Kérdeztem az emberekről is. Olyanok, mint mi, munka után sietnek haza, mennek bevásárolni, betérnek a könyvtárba, kinek hová visz az útja. A hétköznaookon. Az ünnepen ünnepelnek, emlékeznek. Mint mi, mint mindenütt.

Kör Pál

nak állt. Három év alatt kitanulta a szerszámlakatos szakmát, s ’továbbra is a Lámpagyárban dolgozott. A munkások között többen voltak baloldaliak, akik bíztak a fiatalemberben és mozgalmi felada- > tokkal látták el. Szakszervezeti bizalmi lett, részese az 1930-as szeptemberi tüntetésnek és több sztrájknak.

A felszabadulás után tevékenyen bekapcsolódott a politikai életbe, részt vett a kommunista párt szervezésében, szakszervezeti főbizalmi lett. Az első nagy feladatot 1948- ban kapta, a Nehézipari Központ gyárszervezéssel bízta meg. Ennek sikeres végrehajtása után, 1953-ban nevezték ki vezérigazgatónak, s tagja lett a IX. kerületi pártbizottságnak és a ’tanácsnak. Beválasztják a vasasszakszervezet elnökségébe, a következő évben bekerül az országgyűlésbe.

Gödöllőre 1957 májusában kerül, a fiatal gépgyár élére. A bővülő üzem profilt változtat, a termelés növeléséhez szükséges szakembereket csak úgy tudják idekötni, ha a városban lakást kapnak. A tanács segítségével sokan költözhettek a Munkácsy utcai lakótelep új házaiba. Javul a szociális ellátás, növekednek a keresetek. A gyáriak mindjobban kiveszik részüket a településfejlesztésből.

Mindebből oroszlánrésze van az igazgatónak, aki maga is Gödöllőre telepszik, a gyár szomszédságában él feleségével. A város is egyre inkább magáénak érzi az egykori kőbányai Horváth Károlyt. A politikai életben is megtaláljuk, tagja a járási pártbizottságnak, s amikor Gödöllőt várossá nyilvánítják, a városi bizottságba választják be.

Azóta, hogy 1989-ben egészségének megromlása miatt nyugdíjba ment, elsősorban pártmunkásként tartják számon. Sokat fáradozott a magyar—szovjet barátság ápolásán. Ennek elismeréseként kapta meg még 1967-ben az aranykoszorús jelvényt. Gazdasági és politikai tevékenységéért számos más elismerést, kitüntetést is kapott, kétszer a Munka Érdemrend arany fokozatát, a Felszabadulási jubileumi emlékérmet.

Horváth Károly ma a nyugdíjasok csendes életét éli feleségével, aki szintén pártmunkás volt. Hogy a volt gyárigazgató mikor lett kommunista. azt pontosan nem tudja. — Egyszerűen belenőttem a mozgalomba — magyarázza.

Búcsúzáskor kesernyésen megjegyzi: azért habozott eleinte, mert azt tapasztalta, hogy akikkel riportot készítenek, azok hamar elköltöznek innen. Megnyugtatásul hosszú névsort mondok, azoknak a nevét, akikről írtunk és ma jobb egészségnek örvendenek, mint korábban. — Hát akkor csak jöjjön el máskor is — válaszolja.

Csiba József