Pest Megyi Hírlap, 1979. november (23. évfolyam, 256-267. szám)

1979-11-07 / 261. szám

Üllőn a Monorvidáki Áfása vasipari részlegében különböző vállalatok megrendelései alapján gyártanak fémszerelvényeket. A Kossuth Nyomda fémszekrényeket kért, ezeknek befejező inunkéit végzi Dobravicz István és Engler István. ifj. Fekete József felvétele Fellendülőben az újftónozgaion Aki mostanában Gyomrán'a Dózsa György utcában a vegyi üzem mellett halad el, az szemtanúja lehet annak a nagy változásnak, amely az utóbbi években történt a Pest megyei Vegyi és Divat­cikkipari Vállalat vegyi gyár­egységében. Eltűntek a régi. korszerűtlen műhelyek, mo­dern üzemcsarnokok, épületele hívják fel magukra a figyel­met. Bozsér Géza, a gyáregység igazgatója elégedett az első háromnegyedév eredményeivel. — Nem a legjobban kezd­tük ezt az évet. Különböző — elsősorban objektív okok miatt — vontatott volt a ter­melés az év első három hó napjában, 7 millió forinttal elmaradtunk a tervezet; érté­kesítéstől. A lemaradás egy részét már a következő negyed­évben pótoljuk, sőt szep­tember 30-ig egyenesbe jöttünk. Minden reményünk megvan, hogy teljesítjük a termelési célkitűzéseket, elérjük a 240 millió forintos termelési érté­ket. — Milyen termékeket gyár- \ tanak ebben az évben? — Különösen., a lakkipari j termékeink iránt nőtt meg az J érdeklődés az idén. Pedig nem kisebb konkurrenseink vannak, mint a BUDALAKK és a Tiszai Vegyi Ko-mbinái. A dinamikus termelés ered­ményeként az év végéig 400 'tonna bűtoripari és panellak­kot szállítunk .a megrendelők­nek. Ez duplája a tavalyi mennyiségnek. — A hagyományos gyanta­gyártással hogyan állnak? — Az epoxi és fenyőgyan- tafélék iránt továbbra is nagy az érdeklődés belföldön és külföldön egyaránt. Kétezerkétszáz tonna ké­szül az idén az autóklá­vokbaa ennek jó részét NSZK, osztrák és jugo­szláv partnereknek szállít­juk. A tőkés vásárlók elégedettek a minőséggel, ennek köszön­hetjük, hogy már 1980-ra is elküldték megrendeléseiket. — A szinterezőüzem építése befejeződött. Megindul-e már a termelés a korszerű üzem­csarnokban? — Huszonötmillió forintba került a vállalatnak ez a beruházás, érthető tehát, hogy minél előbb szeretnénk a termelést megsokszorozni eb­ben az üzemben. Az IKARUS Karosszéria és Járműgyárral továbbra is jó a kapcsolatunk. | A mátyásföldi gyárnak vé­gezzük a különféle kapaszko­dórendszerek műanyaggal va­ló bevonását. Kissi létezéseink eredményeként már az utolsó negyedévben hazai és szocia­lista importból származó mű­anyagport használunk fel, s ezzel jelentős importmsgiaka- rítást érünk el. — Milyen a dolgozók han­gulata a vegyi gyáregységben? — Egyértelműen pozitív vá­laszt adhatok: jó. Akik már több éve nálunk dolgoznak, ragaszkodnak a munkahe­lyükhöz, magukénak érzik a gyárat. Ezt bizonyítja az is, hogy a munkaversenymozga- lom színvonala meghaladja az előző évekét. Már három szocialista kol­lektíva is joggal aspirál a vállalat kiváló brigádja címre. A XII. pártkongresszus tisz­teletére is nemas felajánláso­kat tettek a brigádok, fellen­dülőben van az újítómozgalom. Mindezek együttesen biztosít­ják optimizmusunkat, idei eredményeink mindenképpen felülmúlják a 'tavalyi eszten­dő sikereit. Gér József XXI. ÉVFOLYAM, 261. SZÁM 1979. NOVEMBER 7., SZERDA Nehéz év a nyitott műhelyben A búzatermesztés tapasztalatai a járásban Lassan kiürül az ország leg­nagyobb „műhelye”, egyre csendesebb a határ. Nehéz erő­gépek kapaszkodnak a csú­szós talajon, egy-egy nehezebb szakaszon szinte tombolnak a lőcsök. A fűthető, gyakran lég­kondicionált fülkékben szinte elveszik á vezető, mintegy iga­zolva azoknak a véleményét, akik szerint a mezőgazdaság gépesítése, a technika szinte automatikus pontossága egyre inkább nálkülözhetővé teszi az embert, az iparosodás elfojtja a gazdálkodás eredeti szépsé­géit, romantikáját. Gyakorla­ti tényekről meddő dolog el­vont vitát folytatni. Az idei rendkívül szeszélyes esztendő minden gondjával, bájává', de elsősorban a járásszerta elétt eredményekkel igazolta, a mezőgazdaságban sohasem győzhet a „futószalag elmé­let”, alkotó emberi munka, helytállás nélkül senki sem számíthat sikerre. Korszerűbb technika Az idei esztendő a téli, ko- ratavaszi fagyoktól az aszá­lyos hónapokon keresztül a fogcsikorgatóan nehéz vetésig hétről hétre nehéz próba elé állította a határban dolgozó­kat — Munkatársaim utánanéz­tek, hogy utoljára 1952-ben volt ilyen aszályos esztendő — mondta a minap Szászik Károly, a gombai Fáy And­rás Tsz elnöke. — Az az esz­tendő szinte tragédiát jelen­tett a mezőgazdaság számára. Az idei év is nehéz volt, de az azóta eltelt 27 esztendő alatt kialakított technológiák, a korszerűbb technika, és el­sősorban maga az ember ma már képes ellensúlyozni a természet szeszélyeit. A járási hivatal mezőgazda- sági és élelmiszerkeréskedel- mi osztályának megszűnése óta minden jelentés, statiszti­ka a járási pártbizottság gaz­daságpolitikai osztályára fut be a közös gazdaságoktól. — Lehet, a szakemberek egy része nem örül annak, hogy elég gyakran kérünk tőlük tájékoztatást, de csak így ka­pok tiszta képet a járás egé­széről — mondja Gál György osztályvezető, miközben csak­nem íróasztal nagyságnyi táb­lázatot terít ki. Ez természetesen gondokkal jár, de szükség van rájuk, hi­rek révén viszonylag kedvezőt­len körülmények között is tudunk az átlagosnál jobb eredményeket produkálni. Még nem vagyunk maradékta­lanul elégedettek, de értékel­ni kell azt az utat, amelyet bejárva eljutottak idáig a já­rásbeli közös gazdaságok. Ismét csak a 'táblázatok, je­lentések segítenek az eligazo­dásban. Az utóbbi években a szakemberek láthatóan a leg­nagyobb szaporodásfokú vető­magvak a megbízható, magas hozamú fajták kiválasztására törekedtek. Az idén a sülysá- pi Tápióvölgye Tsz-ben, a gombai Fáy András Tsz-ben, de a többi közös gazdaságban is az MV—4-es, a GK—Tisza- táj, valamint a Jubilejnája kapta a legtöbb bizalmat. Hosszú évek tapasztalatai alapján úgy tűnik egyre in­kább kikristályosodik az adott­ságoknak legjobban megfele­lő fajtaszerkezet. Fegyelmezetten — A járás közös gazdasá­gaiban mindenütt megvannak a tárgyi és személyi feltéte­lek a jó eredmények elérésé­hez, de ezek nem kamatoz­hatnak a technológiai módsze­rek fegyelmezett és követke­zetes betartása nélkül — hang­súlyozta Gál György. — Süly­sápon és Gombán például ki­válóan értik a ]ági növényvé­delem és a talajerőutánpótlás optimális időben történő szak­szerű alkalmazását. Tőlük le­het és érdemes is tanulni. Vcreszki János szén a számok is jól tükrözik a valóságot. Nézzük a számoszlopokat. A járás közös gazdaságai túl a legnagyobb őszi munkákon 7 ezer 102 hektáron vetették el a búzát, 7 ezer 763 hektárról takarították be a kukoricát. Burgonyát csaknem 800 hek­táron termeltek, 643 hektáron teremtek fürtöt a szőlőtőkék. Jelentős volt a zöldségfélék vetésterülete is: 1 ezer 693 hektárról kellett begyűjteni'a termést. Helyes módszerek — Jelenleg már csak téli tárolású káposzta és sárgaré­pa van kint a határban, s hát­ra van még a mélyszántás kö­rülbelül egyharmada. A hó­nap második felére csaknem 15 ezer hektáron fejeződik be ez a fontos talajmunka. — A közös gazdaságokban még ma is gyakran beszédté­ma a nehéz vetés. — Nem csoda. A talaj fizi­kai állapota régen volt ennyi­re kedvezőtlen, mint az idei őszön. Máskor egy-két műve­lettel most, azonban sok he­lyen csak hét-nyolcszori gyű­rűzéssel, tárcsázással tudták kialakítani a megfelelő mag­ágyat a kiszáradt táblákon. — A tavalyinál lényegesen alacsonyabb hozamokkal, de a terméseredményeket tekintve a megyében mégis járásunk ke­rült a második helyre búza- termesztési eredményeivel. — Igen, és ez a tény bizo­nyítja, hogy az eddigi ta­pasztalatok és a jól megvá­lasztott agrotechnikai módsze­Ünnepségek az évfordulón Tegnap folytatódtak járá­sunk településein is a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 62. évfordulójának alkal­mából megtartott ünnepsé­gek. Maglódon, Gombán, Pilisen, Vasadon, Ecseren, a Rákos Mezeje Tsz-ben, Vecsésen, a Ferihegy Tsz-ben, uyömrön és Mendén tartottak megemlé­kezéseket a Nagy Október év­fordulójának alkalmából. A rendezvényeken képviseltették magukat a helyi üzemek dol­gozói, soraikban ott voltak a kiváló dolgozók, szocialista brigádtagok, s a legapróbbak a piros és kék nyakkendős úttörők és kisdobosok is. Va­lamennyi községben elhelyez­ték a hála koszorúit és virá­gait a szovjet hősi emlékmű­veken. Szakkörök, klubok Kulturális program Mendén, ma 18 órától: ifjú­sági klubfoglalkozás, holnap, 17-től: a csillagász szakkör összejövetele, 19-től: a népi tánccsoport próbája. Mcnoron, holnap: szaibás- vairrás tanfolyam, több cso­portban (a Vetőmag Vállalat ebédlőjében), 18-tól: a moto­ros klub foglalkozása. Úriban, csütörtökön 14-től: a modellező szakkör foglalko­zása (az általános iskolában). Üllőn, 17-től: & citerazene- kar összejövetele, holnap to­tál: a gyerekklub foglalkozá­sa. ELŐADÁSOK logok és kötelességek Monoron, a Gelka Kossuth Lajos utcai központi raktárá­ban novemberben négy elő­adásból, álló sorozatot tarta­nak Jogok és kötelességek címmel. Előadók: Kiss György, a nagyközségi tanács vb-tit- kára és Csák András pedagó­gus. Szemerkélő esőben Ködben, fagyban, jó időben Hiába hatol sejtekig a hideg Csendesen szemerkél az őszi eső, az út hepehupái között megreked a víz, híznak a po­csolyák. A nap már csak rit­kán bújik elő a szürke felle­gek mögül, hogy erőtlen suga­raival még egyszer végigtapo­gassa a vidéket. Fázunk, pedig a téli még nem kezdte meg iga­zi támadását, de a nyirkos le- vegő lassan, alig észrevehe­tően lopódzik a kabát alá, és a sejtekig hatol. Elnehezül a láb. sután mozdul a kéz. Nehéz a szekerce Nemigen kívánkozik senki sem az utcára, s ha mégis ne­kivág, akkor csak muszájból. Az építőknek azonban úgy lát­szik, meg se kottyan ez az idő. A monori Németh Ágoston ut­cában készülő lakótelep házait most is állványerdő borítja. Tetején ott egyensúlyoznak az ácsok, gyakran 8—10 méter magasra adogatják fel egymás­nak a pallókat, összeillesztik, majd szegelik a deszkákat. Bizony, délután nehéz már az ácsszskerce, a mozdulatok mégis gyorsak, pontosak. Lent a kőművesek dagaszt­ják a sarat, valamennyien a Monori Építők Ipari Szövetke­zetének dolgozói. — Hozzad már azt a betont. Józsikám! — harsogja valaki a házak mentén húzódó árokból. És Józsikám görnyedezve ugyan, de tolja a nehéz talics­kát keresztül .az udvaron, köz­ben a gödröket is kerülgeti, nehogy valahol elakadjon. Az árokból elégedetten kukkant ki az iménti hang gazdája, s már dolgozza is be az anyagot. — Itt fut majd a központi fűtés csöve — néz fel rám fe­kete bajusza mögül Sarkadi Károly —. azért betonozzuk ezt a csatornát. Most már elő­fordul. hogy kötőanyagot kell a betonba keverni, nehogy megfagyjon. így mínusz 10 fo­kig garantáltan jó betont tu­dunk csinálni. Egy szól trikóban — Hogyan viselik ezt az időt? — Ha kicsit esik. vagy fúj. attól még nem esünk hasra. Az biztos, hogy jobb a meleg­Szabó Ferenc darukötöző, gombai és Kucsera Eszter por­celángyári munkásnő, mo­nori lakos 1964. augusztus 29- én kötött házasságot. A la­kodalmat — amely igazán nem volt hét határra szóló, csak a szűk rokonságot hív­ták meg — a szülői házban, a nagy, udvari diófák alatt tar­tották. Későig énekelgettek, jól érezték magukat. A fiata­lok a szülőknél rendeztek be maguknak egy szobát, s a. következő évben a szomszédos telken hozzáláttak az építke­zéshez. ★ A formás, de még vakolat­lan kis családi ház udvarán ügyködik a gazda. — Ajjaj ... — mondja saj­nálkozva. — Beszélgethetnénk, ha nem kellene munkába mennem, de hát fél óra múlva indul a vonatom. Dálutános vagyok. A feleségemét meg­találja, őt kérdezheti. — ötkor jó lesz? Hazaho­zom Robit az óvodából, utá­na akad időm, nyitva hagyom majd a kaput. Vaksötát borul a monori utcára, kátyúkon és gödrö­kön araszolok át megint a fényablak felé. Robi a há­romévesek szakértelmével rajzol a székre igazított füzet­be, Szabóné hellyel kínál. — Magunkról.. ? — kér­dezi. — Nem nagy tör tenet... re nem maradnak éjszaka egyedül. ★ Feri már pályaválasztás előtt áll. Jó tanuló, s egyelő­re nem tudja eldönteni, mi is legyen. Hol régész, hol autószerelő lenne szívesebben. Nem erőltetik sem jobbra, sem balra, azt tanulja majd tovább, ami mellett végül is szíve szerint dönt. A nyá­ron a Szovjetunióban járt az iskolával. — Néha azzal jön haza: anya, nekem magnó kellene, mert az egyik osztálytársamnak az is van, a másiknak meg mi- j nitévéje, a harmadiknak j meg.. Nem örülünk neki, de , ezeken a dolgokon nem prob- lémázunk különösebben. Ha majd szépen berendezve áll ez a ház, egyébre is gondol­hatunk. Hát... ennyi a tör­ténetünk. Nem nagy történet, nem sztori. Történet’— a hétköz­napokról. Koblencz Zsuzsa ben ücsörögni, de nekünk itt dolgunk van, elvállaltuk, hát meg is csináljuk. Az a fontos, hogy időben elkészüljön, a többi nem érdekes. Sürget a munka, de nemcsak azért haj­tunk ám, hanem az aranyko­szorús jelvényért is. — Azon vagyunk, hogy el­nyerjük — bólint rá Gál Lajos, a Rákóczi szocialista brigád vezetője. — Tízen vagyunk eb­ben a csapatban, akadnak kö­zöttünk ácsok, kőművesek, vas­betonszerelők. Régóta együtt dolgozunk már. Mi szereljük az épületek vázszerkezetét, be­tonozunk. meg ami még akad. Sok mindenhez értenek a kol­légák, univerzális brigád ez, kérem. — A közös minden feladat­ban az. hogy csak a szabad ég alatt lehet elvégezni. Az évek során hozzáedződik az ember az időjárás viszontagságaihoz. Nyáron a nagy melegben egy szál trikóban dolgozunk, de ilyenkor már igencsak felöltöz­ködünk. A szokásosnál egy ré­teggel több ruhát húzunk ma­gunkra. Nemsokára elké! majd a pufaika, a meleg sapka és a kesztyű is. Vele jár ez a mun­kával. aki az építőiparban dol­gozik, az rá sem hederít, egy­szerűen elfogadja, hogy így van — mondja búcsúzóul a brigádvezető, s indul a dolgára. Közös fél óra Az eső most már szakad. Ez­úttal nekem is kijutott a szak­ma sajátosságaiból — gondo­lom magamban az átázott- tintafoltos jegyzetfüzetet vizs­gálva. A szerkesztőség felé tartok, amikor a hátam mögött megjegyzi valaki: „Na ez is jól megázott” Nem fordulok meg. mert már tudom, hogy nem történt semmi különös, csak annyi, hogy az építőkkel töl­töttem egy fél órat. Kövess László t 4 Szabó Ferenc ingázik, az ÉP-TEK darukötözője. Már akkor is az volt, amikor ösz- szeházasodtak. A felesége sze­rette volna, ha átmegy vele együtt a Kőbányai Gyógyszer- árugyárba, de a férj nem volt hajlandó. Pedig télen — nyá­ron a szabadban van, hóban és kánikulában. Azt mondta, ő ugyan nem váltogatja a munkahelyeket, itt kezdett, itt is szeretné befejezni. A fele­ség a porcelángyári munkával elégedetlen volt, úgy érezte, jó cserét csinált, amikor át­ment a gyógyszergyár injek- ciósterilezőjébe. 1966-ban megszületett ifjabb Szabó Ferenc. 1967-ben be­költöztek a szoba-konyhás csa­ládi házba. Dolgoztak, spórol­tak, mert annyi még a tenni­való a ház körül, hogy mostan­ra is maradt bőven . . . Ta­valy új szárnyat húztak az’ épülethez, hiszen időközben megérkezett Robi is. Az idén Hq q fii rHA^7rvh.á t. Világítanak a hófehér falon a kék csempék, de melegvíz még nem folyik a csapból. A férj nem győz anyag után szaladgálni, hol mosdókagyló nincs, hol cement. ★ — Amikor Robi megszüle­tett, megkérdezte a férjem, nem félnék-e éjszaka egyedül a gyerekekkel? Mert hogy ő állandó éjszakai műszakot vállalna. Kellett a pénz, ez havonta* 900 forinttal többet jelentett, hát azt mondtam, de­hogy félek! A gyesből és egy fizetésből élünk négyen, iga­zán nem könnyű beosztani. Húst például, megmondom őszintén, csak vasárnapra ve­szek. Minden évben két disz­nót vágunk, az pótol vala­mit. Most már, hogy vissza­megyek én is dolgozni, köny- nyebb lesz. Robi óvodába ke­rült, a férjem újra két mű­szakos lett. Váltjuk egymást, én i.s két műszakba járok majd, a gyerekek szerencsé­Egyszerű történet A csendes hétköznapok élete Mindennap vonatozik

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom