Pest Megyi Hírlap, 1979. november (23. évfolyam, 256-267. szám)
1979-11-07 / 261. szám
1979. NOVEMBER 7., SZERDA Munka> sport, pótcselekvés? Őszi hajtóvadászat fácánra — Miért éppen bennünket választott? Ajánlották? No, akkor sejtem, ki volt a ludas, majd megmosóm érte a fejét. Ne értse félre, csak tréfálok. Ha jobban meggondolom, örülök, hogy mi vagyunk a kiszemelt áldozatok, legalább reális képet nyújthatunk a vadászatról. Tudja, e témának nagyobb a füstje, mint a lángja. Hol lírával öntik nyakon, hol úri murit emlegetnek, s mindenféle sejtelmes célzást ejtenek rólunk, hol meg elemzéseket tesznek közzé az exportlehetőségekről. Többféle megközelítés, s az igazság valahol elvész ... Ne csodálkozzék, ha már fázom az érdeklődő kívülállóktól! Hát képtelen vagyok lebeszélni? Jó, akkor jöjjön, de figyelmeztetem, nálunk nincsen kivételezés, végigtalpalja velünk a terepet, hajtó lesz, mint bárki más, akit meghívunk. Rendben? Vasárnap reggel hétkor indulunk. Öltözzön melegen ... — mondja telefonhívásomra Ballagó László, a dabasi Fehér Akác vadásztársaság elnöke. A legolcsóbb sem az A vasutas az utolsó pillanatban érkezik robogóján. A kismotort reggel nyolcra vitte elébe fia a dabasi vasútállomásra, a puskát meg a lőszert elhozta, de a vadászöltönyről megfeledkezett. Így hát kékparolis egyenruhában, szolgálatban töltött éjszaka után ült motorra, s igyekezett, hogy fél kilencre a találkozóhelyre érjen. Nagy a rend, a késést nem szeretik. A Kunpeszéri út egyik elágazásánál már több autó parkol. Drága benzin ide vagy oda. kocsi nélkül képtelenség mozogni a kilencezer hektárnyi vadászterületen. Ezen a vasárnapon a 48 tag közül 24-en jöttek el, a férfiakon kívül három nő, hozzátartozóként. Zömmel Sáriból, Tatár- szentgyörgyről, Dabasról valók, néhányan pedig Budapestről. A traktoros felesége évek óta hajnalban főzi az ebédet, hogy délelőttönként kijárhasson az urával. — Olajkútnál dolgozom, hétközben ugrálok, szívom a mérges gőzöket, kell a levegő, a kikapcsolódás. Elég sokba kerül, de jobb, mintha kocsmára költeném — mondja. Évente háromezer forintot emészt fel a vadászat — benzinre, tagdíjra, lőszerre, felszerelésre. S ebben nincs benne a puska ára! A legolcsóbb sem olcsó. Akinek jól megy a sora, vásárolt magának vízhatlan csizmát, bélelt anorá- kot, mutatós vadásztarisznyát is. Akinek nem, gumicsizmában és viseltes, meleg ruhában jár vadászni. Éles-sárgán süt a nap, a táj rozsdabarnával festett csendéletet, az itt élőknek megszokott környezet, a nagyvárosiaknak hétvégi idill. A vadászmester köszönti a megjelenteket, közli, fácánra lesz hajtóvadászat két menetben, kéretik, hogy a vadásztársak fegyelmezetten, szakszerűen, az előírások szigorú betartásával tegyék dolgukat. Különös alkotmány A vadászati jog feltételét jelentő vizsgán a szakismeretekről adnak számot a jelöltek. A próbaidő során a jellemről. A vizsgán csak az egészségügyi alkalmasságot állapítják meg, az emberit nem. Ezt később, golyós vagy sörétes puskával a kézben, hajtáskor, vagy magaslesen, több szempár kereszttüzében vagy egyszál egyedül az erdő mélyén kell bizonyítani. Sokan elit körök elszigetelt klikkjének tartják őket. Valószínű, nem láttak még egy névsort sem. Mert tény, az aktív, a vadat ismerő-szerető vadászok zöme az iparban, a mezőgazdaságban, vagy alkalmazottként dolgozik. Akad közöttük szellemi foglalkozású, vezető beosztású ember is. A vadásztársaságok a megyei tanács és a MAVOSZ megyei I bizottsága szakmai irányítása. felügyelete alatt állnak, ám létezik a maguk külön alkotmánya, írott és irattan törvényekkel. A tisztségeket közgyűlésen választják, vétójoggal bárki élhet. A 24 puskás, ijletve a hajtők U-alakban körbefogják a fél kilométer széles, három kilométer hosszú, letarolt kukoricást. A fölállás — ki ki mellett halad —, nem pusztán véletlen, a vadászmester alakítja ki az emberek alapos ismeretében. A feltételek így sem azonosak, dehát azért van a „kompetencia”, a zsákmány egyenlő elosztásának elve, hogy a patronjaikat hasztalan elpuffogtatók se menjenek üres kézzel haza. * Ut a nagy turjánig Indul a menet, hersen a csizmák . alatt a zörgő-száraz kukoricatorzsa. Astra, egy foltos kövér kis spániel izgalmat okoz: nyulat vesz üldözőbe. A vadászok rá se hederítenek, ilyenkor, október táján nyulat csak élve szabad befogni, de úgy látszik, beteg a tapsifüles, mert még Astra is képes utolérni. Néhány perc múlva újabb riadalom, róka iramodik elő. Az elnök puskát ragad, de csak a farkát sikerül megperzselni kicsit. — Figyelem, róka! — megy a „telefon” balra, amerre a róka menekül. Később kiderül, a traktoros leterítette. A vadászok haragusznak a rókára: még a fészkén költő fácántyúkot sem átallja megtámadni. A töltényöveken már függ egy-két szárnyas. Pedig az elején még gyönge a terítés, a fácán hallása kitűnő, a csörtető vadászok elől vonulnak előre. Ha néha megbújnak is valahol erőgyűjtésre, menni kell tovább, menteni az irhát, kifulladásig. Ez a hajtóvadászat lényege. Az örök párviadalból — az üldöző vagy az üldözött jár-e túl a másik eszén —, a furfangosabb kerül ki győztesen. Az ember, aki tudja, a bozótos-csalitos turján (jellegzetes alföldi növénytársulás) biztonságosnak hitt rej tekében már könnyűszerrel elejthetik a kifáradt szárnyasokat. Hullik is rövidesen a fácáneső — csak kakasokra lőnek, a tyúkot futni hagyják —, a vizslák gyűjtik a zsákmányt. Negyvenkettőt terítenek le az első menetben, majd a másodikban, pár kilométerrel arrébb, újabb harmincat. Fogy az apróvad — Akik irigyelnek bennünket, nehezen hinnék el: szűkösen gazdálkodunk. A MA- VAD-nál értékesített apróvadak, trófeás vadak és vaddisznók árából, s a külföldiek vadásztatásából kell fenntartanunk magunkat. Ehhez jön még a havi 50 forintos tagdíjakból származó bevétel. Viszont rengeteg kiadásunk van: a terület bérleti díja évente 25 ezer forint, a pusztuló vadfácánok pótlására szolgáló mesterséges tenyészetre évente 80—100 ezer forint, fizetjük két főfoglalkozású és egy másodállású, hivatásos vadász, illetve vadőr bérét is — évente nyolcvanezer forintot. Még kijövünk a pénzből, de mi lesz néhány év múlva, nem tudni. A szervezett vadvédelem és -gazdálkodás ellenére a kemizáció és a nagyüzemi mezőgazdaság hatásaként fogy a természetes állomány. Bármilyen „teríték”, vagy zsákmány ellenére mindössze két fácánt vihetünk haza. Értékük a MAVAD-nál, amennyiben első osztályúnak minősítik, 140 forint. Érdemes kiszámítani, mennyi ebből a benzin- és lőszerköltség! Nem vagyunk húsvadászok! Ez más! Munka. Sport. Sokaknak meg ... pótcselekvés. — Egy régi vadász véleménye. Esti szürkületbsn Miért teszik? Mert hasznos, kellemes. A tagok ismerik, szeretik egymást, egyenlő felek, s mindenki a képességei alapján méretik meg. Itt az intrika sem mérgezi annyira a lelket, s a veszekedéseknek is szelídebb arca van. A természet befogad, az erdők megbékélésre intenek. Hazatérve, a nagyváros idegeket zaklató forgalmában felvillan egy kép: a fenyves alján, az esti szürkület puha neszezései közt őzsuta levegőzik gidájával. Az elrobogó autó zajára felemeli a fejét, most biztonságban van. Kahutek Magdolna Mezőgazdasági pilóták továbbképzése A Repülőgépes Szolgálat bázisain olyan fiatal repülőgépvezetőket oktatnak, akik nemrég szerezték meg szakszolgálati engedélyüket Nyíregyházán. A fiatalokkal — akik az iskolában egy géptípussal repültek — megismertetik az AN—2 típusú repülőgépet, illetve a helikopterrel történő munkát is. KBT-munka, óvodás kortól Csökkent a balesetek száma Országútjainkon sok száz ember hal meg minden évben. Óvatlanság, figyelmetlenség kivagyiság — a közlekedés átkai. De nem kellene ennek így lennie és talán nem is lesz mindig így. Hogyan lehet ezen a helyzeten változtatni? Erről beszélgettünk dr. Dutka Antal nyugállományú rendőr alezredessel, a Pest megyei Közlekedésbiztonsági Tanács titkárával. — 1972-ben alakult meg egy kormányrendelet alapján az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács, s ennek megyei szervezetei. A megyei vezetőség önálló járási és városi szervezetekre bomlik. A megyei Közlekedésbiztonsági Tanács legfőbb sz,erve a tanácskozó testület, amely a megye párt-, állami, tömegszervezeti és gazdasági vezetőiből tevődik össze. Évente egy-két alkalommal tartunk ülést, amelyen értékeljük a munkát, s meghatározzuk az elkövetkező időnek feladatait. A konkrét irányító szerv az elnökség, amely 19 tagból áll, s évente négy ülésen dönt az aktuális gazdasági, mozgalmi és egyéb feladatokról. Tíz helyi szervezetünk van. Az idén már Százhalombattán és Érden is megkezdi működését az önálló városi szervezet? — Mi a megyei KBT legfontosabb feladata? Az óvodáskortól idős korig igyekszünk az emberek közlekedési ismereteit bővíteni, a balesetmentes közúti forgalom érdekében. Szakbizottságokkal — A tudatformálást már az óvodában elkezdjük. Különféle érdekes és a gyermekek figyelmét lekötő KRESZ-játé- kot készítünk, megtanítjuk őket — természetesen az óvónők közreműködésével — a legalapvetőbb közlekedési szabályokra. Az általános iskolákban hasonló a szisztémánk, azzal a különbséggel, hogy itt már sokkal komolyabb közlekedési információkat közlünk. Ezenkívül izgalmas vetélkedőket is rendeznek. így például az általános iskoláknak az ENSZ Közlekedésbiztonsági Szervezete kiírta a „Nemzetközi Iskolakupa” versenysorozatát, amely fordulóiban sok tízezer gyerek versenyez, először tesztlapokat kitöltve. Kerékpárral például ügyességi és szabályossági feladatokat hajtanak végre. Megyénkben ez a verseny mintegy 50 ezer gyermeket mozgat meg évente. Jó eredményeket értünk el: a brüsszeli döntőn, részt vett a szobi Tóth János is a magyar csapat tagjaként. A verseny döntőjét minden évben A tököli példa Visszatérés a társadalomba más és más ország fővárosában rendezik meg. Volt már döntő Madridban, Bécsben, Lisszabonban és az idén Budapesten. A középiskolásokat' mozgósítja az Ifjúsági Közlekedési Kupa. — A felnőttek körében végzett felvilágosító munkánk már sokkal nehezebb. Míg az iskolákban központilag, szervezetten rendezzük a vetélkedőket és az előadásokat, addig a felnőtteknél elsősorban a hivatásos gépkocsivezetőket nagy számban foglalkoztató vállalatoknál hatékony a munkánk. Ennek ellenére nem panaszkodhatunk. A tömegszervezetekkel együttműködve átfogóan tudunk a felnőttekkel, az idősebb korosztállyal is foglalkozni. Igen jó a kapcsolatunk az MHSZ- szel, a Hazafias Népfronttal, a szakszervezetekkel r Érdekes vetélkedők — Hogyan tudják ilyen széles körben kifejteni a felvilágosító és nevelő munkájukat? — Csaknem 2500—3000 állandó és igen lelkes társadalmi aktíva segíti munkánkat. Természetesen kizárólag szabad idejében, tehát nem a munka rovására. így már azt hiszem, érthető, hogy mindenütt ott tudunk lenni. Sok segítséget kapunk a szocialista brigádoktól is. A Csepel Autógyárban már évek óta megrendezzük a szocialista brigádok közlekedési vetélkedőjét. Az érdeklődésre jellemző, hogy a vetélkedőn legutóbb 526 szocialista brigád indult. — Van-e kézzelfogható, számszerűen kifejezhető eredménye a munkájuknak? — örömmel mondhatom, hogy igen. Például a ráckevei járás az idén nagyon sok vetélkedőt és egyéb rendezvényt szervezett. A baleseti statisztikánk szerint ebben a járásban több, mint 40 százalékkal csökkent a balesetek száma. Ám van más példa is. Amikor az új KRESZ bevezetésre került, 187 ezer ember vett részt szervezett formában az átképzésben. A megyében több, mint 13 százalékkal csökkent a balesetek száma. Közlekedési morál — Milyen anyagi eszközökkel rendelkezik a Közlekedés- biztonsági Tanács? — A legbüszkébbek arra vagyunk, hogy a megyében négy év alatt 52 közlekedési parkot tudtunk létesíteni szinte a semmiből. Ezek értéke mintegy 12 millió forint, s ennek 70 százalékát a társadalmi munka fedezte. — Mi a véleménye az országutakon tapasztalható közlekedési morálról? — Ezt összetett kérdésnek tartom. A közlekedési morál az általános emberi erkölcsi szint része. Jelenleg sok a kívánnivaló a gépkocsivezetők viselkedésében, de reménykedünk, hogy azok a gyerekek, akik 1972 óta az óvodától a középiskolák befejezéséig részt vesznek a mi versenyeinken, előadásainkon, már másképpen fognak viselkedni. Kovács Attila Ernő mi vállaltuk — szólal meg egy kék munkaruhás férfi. — Tóth István vagyok — mutatkozik be —, régi PÁÉV-es, itt, a vasbetonszerelők csoportvezetője. Hogy nehezebb-e a munkám, mint egyébként? Tudom, hogy miré gondol. A fiúk rendesen dolgoznak, elvégzik, amit mondok nekik. Becsületben élni Keze alatt tanulja a szakmát a magasra nőtt, piros arcú P. Zoltán, fekete kabátját idegesen gyűrögeti. — Békéscsabai vagyok, ott dolgoztam építőipari segédmunkásként — mondja. — A tanfolyamra nem jelöltek ki, de kértem, és megengedték, hogy elvégezzem. A tanfolyamot dicsérettel elvégzők közül D. László most éppen a sablont állítja össze társaival. Szintén 18 éves. — Kőművestanuló voltam, mielőtt Tökölre jutottam, így már rendelkeztem valami előképzettséggel. Könnyebben tanulhattam, mint a társaim. Kaposváron lakom, ott is akarok álláshoz jutni majd a Somogyi Állami Építőipari Vállalatnál. Harminc fiatalkorúnak teremtett munkaalkalmat Tökölön a PÁÉV-val kötött szerződés. Máris folytatnak azonban megbeszéléseket, szeretnék újabb szakmákban is megszervezni az oktatást. Miután egyáltalán nem törvényszerű, hogy a fiatalkorú bűnözők felnőttként újabb elítélhető cselekményeket kövessenek el, csak dicsérhetünk minden igyekezetei, amellyel megkönnyítik a fiatalkorúaknak a visszailleszkedést a társada- dalomba. Dodó Györgyi megszervezték a munkások betanítását, és kiszabadulásuk után elhelyezésüket is biztosítják. Lényeges az is, hogy a vállalat munkásszállásán lakhatnak majd mint dolgozók. Persze, a vállalat sem jár rosz- szul. Egyrészt itt olyan egyedi betonelemeket gyártunk, amelyre nálunk nincs kapacitás. Másrészt pedig a jelenlegi munkaerőhelyzetben minden munkáskézre nagy szükségünk van és lesz. Olyan együttműködés ez tehát, amelyben mindkét szerződő fél jól járhat: hangsúlyozni szeretném, nemkevésbé azok, akikért mindez történik, akiknek jó útra térítéséért annyit fáradozunk. Hárommillióért Pakay Attila fiatal ember, irányítása alá tartozik a PÁÉV-betonelemgyár is. Készséggel kalauzol, bemutatva kibővült birodalmát. A börtön területén eddig is készültek betonelemek, a Dunai Vegyesipari Vállalat termékeként. — Igen rövid idő alatt — mintegy 3 millió forint költséggel — létesítették ezt az előre gyártott acélszerkezetű, PVC hullámlemezzel borított üzemcsarnokot, valamennyi berendezést és gépet a vállalat adta — mondja. — Jelenleg csak egy műszakban dolgozik ez az új gyár, átlag 30-an dolgoznak benne. — A munka irányítását is nem kaptak a tanfolyam elvégzése után szakmunkás-bizonyítványt, de elsajátították az előregyártás és betontechnológia alapvető módszereit, néhányan pedig közülük a kisgépek kezelésével, vezetésével ismerkedtek meg. Kiderül: a vállalat szakembereinek — a legjobbak vállalták a tanítást — több okból is nehéz volt a dolguk. Egyebek között azért is, mert a résztvevők többsége az általános műveltség alapismereteivel sem rendelkezett, mindössze heten végezték el közülük az általános iskola nyolc osztályát. Nagyon gondosan kellett tehát megválogatni a tananyagot, összeállítani a tematikát. Az oktatás nem volt egyoldalú, a PÁÉV vezetőit sem csupán egyszerű jószándék vezette. Bár Molnár János igazgató hangsúlyozza, hogy ezzel a lehetőséggel is segíteni akarják a rossz útra térteket, szilárd talajt akarnak adni a lábuk alá. Hogy a vállalkozás nem volt hiábavaló, saját szememmel is meggyőződhettem Tökölön. Ehhez azonban Kardos Gyula ezredesnek, a büntetés-végrehajtási intézet parancsnokának tájékoztatását idézem: — Kapcsolatunk nem egészen új keletű a PÁÉV-val — állapítja meg —, a mostani azonban hosszú távú együttműködésre nyújt tág lehetőséget. A szerződés alapján oz építőipari Vállalat épített nálunk egy betongyártó üzemet, Azt a tényt, hogy a szóban forgó tököli intézmény falán ez a tábla áll: Fiatalkorúak börtöne és fogháza — semmi sem másíthatja meg. Csakhogy akik mögött hangtalanul bezárult egyszer — hosszabb-rövi- debb időre — a fekete rácsos kapu, azok előtt ki is nyílik, a kilépőknek egy életre szóló figyelmeztetéssel a tarsolyukban kell elindulniuk az úton. Hogy milyen úton? Természetesen azon, amely visszavezet a köznapok rendjének a világába. Nos, ezt a visszatérési lehetőséget próbálják egyengetni és könnyíteni — többek között — mindazok, kiknek jóvoltából néhány hónappal ezelőtt megszületett, megszülethetett egy szerződés, amely egyelőre úgy tűnik, elfogadható visszautat alapoz meg olyan fiatalok számára, akikben valóban kemény az az elhatározás, hogy tisztességes emberként szeretnének tovább élni és dolgozni. A kezdeményezés rendhagyó. Eredjünk a dolgok nyomába. Először tizenkilencen Kiss Károlyné, a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat oktatási osztályának munkatársa egy halom aktát tesz elém. — Foglalkoztam sokféle oktatás szervezésével, hasonlóval azonban még nem — mondja. — Ezúttal ugyanis a tököli börtönben indítottunk szakmai képzést az első turnusban 19 fiatalkorú részére. Igaz, hogy
