Pest Megyi Hírlap, 1979. november (23. évfolyam, 256-267. szám)

1979-11-07 / 261. szám

wgcxti xMdtW KOST a mindennapi életben Szabad-e folyamatosan addig ki­csinyíteni egy Hatalmas, nemzetkö­zi gazdasági szervezetet, amíg ösz- szevethető lesz egy család, egy em­ber mindennapjaival? S ha szabad, akkor megtehetö-e úgy, hogy ne fenyegessen bennünket a sokszoros kicsinyítés miatt a torzítás veszé­lye? Hiszen a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa nagy horderejű in­tézkedések, változatos együttműkö­dési formák színtere. Színtere ezek­nek is. Mert való igaz: színtere ugyanakkor milliónyi — az embe­rek mindennapi életétől el nem szakítható — apró mozzanatnak. Nagy és kicsiny: összetartozó fogal­mak. Még akkor is, ha közgondol­kodásunk gyakran vagy az egyiket, vagy a másikat emeli lényegessé, el­mulasztva vékony és vastag szá­lak összefonását. Ha előny jár Nem jutott eszükbe egyszer sem áz őket körülvevő javakat, eszközö­ket úgy csoportosítani, ahogy azt a hivatalos, nemzetközi előírásokhoz igazodó statisztikák készítői teszik, ök nem élelmiszeripari termékeket, ipari fogyasztási cikkeket, energia- hordozókat, járműveket vásárolnak, különböztetnek meg, ők nem isme­rik azt a finom határvonalat, ami elkülöníti az élőállatokat fogyasztási és tenyésztési célú csoportra, ők egyszerűen vevők, Simor László és felesége, valamint két gyermekük jól megtanult leckeként fújják, ha kell, mi a KGST, azt is tudják, a szervezet idén volt harmincéves. Igaz, a lecke itt stílusos fogalom; mindkét szülő pedagógus, lányuk, fiúk — ikrek, tizenöt esztendősek — azt állítja, ők szintén tanítani fog­nak. Verőcemaroson, a Magyarkúti úton álló házuk semmiben sem kü­lönbözik a környező otthonoktól, bátran rámondhatjuk, tizenkettő az ilyenből éppen egy tucat. S a bel­ső, lehet, hogy az is tipikus? Hiszen mielőtt leültetnének a nappalinak berendezett szobában, első pillanat­ra szembeötlik a lengyel ZK mag­netofon, a tesla lemezjátszó, a két srác szenvedélye. Azután percek alatt kiderül, a függöny anyaga a Német Demokratikus Köztársaság­ban készült — a feleség: mit fut­kostam össze, amíg a kedvemre va­jót megvehettem, nehogy azt higgye, akkora a választék, hogy tetszés sze­rint talál a bútorhoz, a szőnyegek­hez illőt —, ahogy a Wartburg szin­tén. A férfi sóhajtása: három és fél évig vártunk rá! Rajtnak a beszél­getéshez ennyi is elég lenne, de Sünömé, tanári pontossággal to­vább bővíti a listát: a porszívó szovjet, Rakéta típus, a gyerekek szobájának bútorzata javarészt ju­goszláv, s ezen egy kis vita tá­mad, mert a családfő szerint ők nem igazi KGST-tagok, a feleség állítása viszont az, igenis azok. Van azután bolgár bőrkabát, csehszlovák sipő a ruhatárban, több autóápolási szer ugyancsak csehszlovák eredetű, a háztartási tisztítószereknél az asszony — ha van! — előnyben ré­szesíti az NDK-ban készülteket, mert tapasztalatai azt bizonyítják, nagyon jó minőségűek. Férjével ösz- í zenevetnek: ez tényleg érdekes lista, soha nem gondoltak rá, ösz- szeállítsanak egy ilyet, mert minek? Csakhogy: ha előny jár bizonyos NDK vegyiáruknak, akkor — akar­va, akaratlan — vevőként máris rangsorolnak, méltányolva a minő­séget, s ezzel másfajta minősítést is elvégezve; a háztartás-vegyipar osztályozását. Simorék véleménye önmagában nem oszt, nem szoroz, ám amikor tíz- és százezer család jut hasonló következtetésre?! An­nak nyoma van a fejlesztési, a sza­kosodási tervek, egyeztetett prog­ramok kidolgozásában. Amire egyet­len tényt említve: tavaly 190 mil­lió forint értékű háztartási vegyi- árut hoztak be az országba külföld­ről. A legnagyobb szállítók: a Né­met Demokratikus Köztársaság cé­gei. A gyakorlatban demonstrálják 1979. június 26. és 28. között tar­tották meg Moszkvában a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa 33. ülés­szakát. Ott Nyilatkozatot fogadtak el a KGST 30. évfordulójáról. Eb­ben olvashatjuk: „A KGST-tagálla- mok nemzeti jövedelmének és ipa­ri termelésének növekedési üteme az 1951—78. évek folyamán háromszor nagyobb volt, mint a fejlett tőkés­országoké. Harminc évvel ezelőtt a KGST-tag államok a világ ipari ter­melésének 18 százalékát állították elő, ma pedig mintegy egyharma- dát. Akkor a világ nemzeti jövedel­méből részesedésük 15 százalék volt, ma 25 százalék. Jelenleg a KGST- tagállamok konkrét vívmányaikkal a gyakorlatban demonstrálják a szocialista rendszer fölényét.” Nem tettem különbséget Fővárosi munkahelyét hagyta ott hát esztendeje Leskó István, akkor vállalta azt, amit ma is csinál a Közúti Gépellátó Vállalat ceglédi gyárában, a villamos-szerelést. Ami alatt — figyelmeztet rá —, nehogy villanyszerelést értsek, hanem be­rendezések villamos szerelését, ami egészen más. Ad tehát a szakmájá­ra, ahogyan sokan a korosztályabá- liek közül; harminchét éves. Kedv­vel teszi a dolgát, de: a kérdésre, tudja-e, milyen külhoni kapcsolatai vannak munkahelyének, tagadban rázza a fejét, azután némi gondolko­dási szünetet tartva, a Volvo céggel hozakodik elő. S más? Másról nem tud. Illetve — bizonytalankodik — valamikor, valamilyen értekezleten hallotta... Mit? Szóval van olyan együttműködés az endékásokkal, olyan megállapodásos. Ennyi? Hát, igen, ennyi. Nem sok, valljuk be őszintén. Amin az sem enyhít kü­lönösebben, hogy Leskó István amúgy tájékozott, pontos megfogal­mazását adja a KGST mibenlétének, a nemzetközi együttműködés fon­tosságának, habozás nélkül feleli a kérdésre, hogy a legnagyobb kül­kereskedelmi partnerük a Szovjet­unió. A gazdaság makro- és mikro­világa azonban még nem helyezke­dett el tudata azonos körében; a nagyobbról többet tud, mint a ki­sebbről. Hiszen a Közúti Gépellátó Vállalatnak kiterjedt KGST-kapcso- latai vannak, egyebek között a Né­met Demokratikus Köztársaság, Csehszlovákia cégeivel, de mert Leskó István munkája nem feltéte­lezi ezeknek a viszonyrendszerek­nek a számontartását, így az isme­retszint is ehhez igazodik. Kérdés persze, ha valakinek nem szüksé­ges a munkájához bizonyos isme­ret, akkor azt eleve fölöslegesnek tarthatjuk? Mit felel erre maga az érintett? Én nem tettem soha különbséget, igaz, nem is tudtam a legtöbbször, mi az exportmunka, mi a belföldi. Csináltam, ahogy a leg­jobban tudtam, ami a saját mun­kámon múlik, azt igyekeztem ellátni. S ez csak tiszteletet érdemlő állás­pont, még akkor is, ha némi fe­szültség fölfedezhető a gyárudvaron exportszállításra előkészítetten föl­sorakozó gépek, részegységek s ter­melőik informáltsága között. Ügyel­ni kell azonban arra, hogy az infor­mációk adása és földolgozása között jelentős a különbség; a gyárban gyakran hangzanak el információk — a legkülönbözőbb fórumokon — a nemzetközi kapcsolatokról, de a hallgatóság tekintélyes része, Leskó Istvánhoz haísonlatosan, ezekből azt szűri ki, jegyzi meg, ami őt közvet­lenül, mindennapos munkájában — tehát: érdekeiben — befolyásolja, s a többi csak úgy marad meg emlé­kezetében, hogy valamit valamiről még beszéltek. Igaz ez a munka végpontján, azaz a termék kibocsá­tásakor, s akkor szintén, amikor a kezdőponton állunk. A kezdőpont: az anyagok, alkatrészek származá­sa. Azt mondja a nyurga szerelő: Nincs sok jelentősége annak, mi honnét került ide, mert azzal dol­gozunk, ami éppen van. Nem tu­dunk válogatni, hogy valami ezért vagy azért jobb lenne, inkább ott a gond, hogy mindig mindenből ke­vés van. Őszintén megmondom, a minősége egy-egy anyagnak, vagy alkatrésznek, nem nagy jelntöségű, csak legyen. Ez az első. Amikor va­lamivel baj van, akkor derül ki, magyar-e, vagy honnét vették. Mi az, hogy baj van valamivel? Hát használhatatlan, rossz, gyorsan tönk­remegy. S gondolja, az ilyesmi visz- szajut a gyártóhoz? Azt nem tu­dom. az ilyesmi már messzire esik tőlem. Idán az év első felében — terme­lői felhasználásra — 620 millió fo­rint értékű szerszámot szerelvényt, fémtömegcikket vásároltunk a ru­bel elszámolású országokban,. Az előző év hasonló időszakához mér­ten a forgalom negyvenöt százalék­kal emelkedett, aminek legfőbb ma­gyarázata: érvényesülni kezd vala­melyest az ilyen cikkekre kötött szakosodási megállapodás. E meg­állapodások ellenére a KGST-tagál- lamökban általában gond az emlí­tett áruk forgalmazása; kevés van belőlük mindenütt. Az ismétlődő hiányok természetszerűen arra ve­zetnek, hogy a minőség nem egyen­letes. bár a legutóbbi két-három esz­tendőt figyelembe véve, javult az átlagos szint. A kínálat szűkössége, valamint a mennyiség elmaradása az igényektől, kényszerűen azt okoz­za, hogy a hetvenes évek középső harmadában Magyarország jelentő­sen növelte vásárlásait ilyen termé­kekből a dollár és egyéb elszámolá­sú piacokon; idén, az év első hó­napjában a szóban forgó árukból háromszor annyit vettünk tőkés- és fejlődő országokban, mint KGST- tagállamokban. Az ebben a hely­zetben rejlő negatív hatások fölis­merését és szükséges korrekcióját mutatja — mart nem magyar spe­cialitásról van szó — a KGST 32. ülésszakán, 1978-ban elfogadott há­rom hosszú távú célprogram egyike, a gépgyártás területére vonatkozó. Ez a feladatterv az átfogó korszerű­sítésen belül kiemelt helyet ad az alkatrészek és részegységek szabvá­nyosításán ak, gyártásszakosításának, összehangolt fejlesztésének s új termelőkapacitások létrehozásának. Barátokat szereztem Világot látott ember Gajdos Gá­bor, s ráadásul úgy járt meg ti­zenhét országot, hogy cége fedezte a költségeket; a Medicor Művek or­vosi műszerésze szabadságát tölti az erdőkertesi Zrínyi utcai családi ház­ban, ezért lelem otthon. Máskülön­ben hol lenne? Ahová viszi a mun­ka, Afrikában vagy éppen Mongóliá­ban. Megszokta? Ő igen, de felesé­ge, fia nehezen törődik bele a helyzetbe. A haszon? Anyagi csu­pán? A negyedik tízest éppen túl­lépett férfi határozott: a külszol­gálatra még nem fizetett rá senki, de csak a pénzért ezt nem lehet csi­nálni. A külországban végzett mun­ka akkora teher, olyan felelősség, hogy azt sem a valuta, sem a fo­rint nem téríti meg. Hanem? Gya­rapodik az ember, semmilyen hely­zetben nem érzi magát elesettnek. Ez fontos, a szakmai magabiztosság. Miért fontos ez? Nem tudom meg­magyarázni, de szükségét éreztem mindig, hogy mindent tudjak a szakmámban. S most tud már mini dánt? Zavarba nem jövök, s ha itt­hon azt mondom valamire, hogy nem jó, akkor elfogadják még a gyártmánytervező mérnökök is. Ti­zenhét országot számolt össze, ami­kor azt kérdeztem, merre járt. Hol voltak a legbarátságo.sabbak? Len­gyelországban és a Szovjetunióban. S hol érezte a legrosszabbul magát? Azt nem mondom meg, de az is KGST-ország volt. S másutt? Má­sutt nincs különösebb szerepe az ér­zelmeknek. Megrendeltek valamit a cégemtől, s azt nekem, akit ki­küldtek, teljesítenem kell, ők fizet­nek érte, kész. Erre szoktam azt mondami, nincs líra. A KGST-orszá- gokban van? Nézze, ez sem egyfor­ma, de a legtöbb helyen én baráto­kat szereztem, olyanokat, akik ha ide jönnek hivatalosan vagy turis­taként, akkor megkeresnek, s én is jártam már egyiknél, másiknál a családdal. Meg levelezünk. Érdekel bennünket a másik, ennyi az egész. Járt sokfelé, s nem behunyt szem­mel. Konyhai perspektívából nézve, mi a drága és mi az olcsó a KGST- országokban? Általában olcsó az élelmiszer, a közlekedés, a szállás, másokhoz viszonyítva, s drágák az iparcikkek, talán a Szovjetuniót és az NDK-t kivéve. Ott sok minden kapható reális áron. Mit ért azon, hogy reális ár? Ha a kereseteket nézem. Élne másutt? Nem. Jól el­vagyok én itt. Miért? Dolgozom, boldogulok. Mi az, amin változ­tatna a tapasztalatai alapján a nem­zetközi kapcsolatokban, mármint azokban, amilyenekben maga is részt vesz? Sok a papír, sok a lépcső. Majd ez a főnök, az a főnök, ren­geteg idő elmegy erre. őszintén szól­va a KGST-országokban — bár nem mindig — ritkábban lelni meg rög­tön azt, aki tényleg intézkedik, mint tőkésországban. Ott azzal kezdik: ö a főnök, bármi van, forduljak hoz­zá. És Afrikában? No, az egészen más világ, nem szabad összehason­lítást tenni másokkal. Ha megbíz­nák azzal, állítson össze egy listát, hol mit érdemes vásárolni, most csak a KGST-országokmái maradva, könnyen menne? Könnyen. Hosszú lista lenne? Hosszú. Miért? Nagyon eltérőek az árak, bár a keresetek korántsem különböznek annyira. Olykor annyira olcsón adnak vala­mit, hogy az ember nem érti, mi­ként csinálják. S főként akkor nem érti a dolgot, amikor itthon ugyan­azt a külföldi árut az ottaninak a hat- vagy nyolcszorosáért látja vi­szont az üzletekben. Mit nem ért benne? A logikát. Vevők vagyunk Idén az év első felében a rubel elszámolású piacokon hétmilliárd fo­rint értékben vásároltunk ipari fogyasztási cikkeket. Tavaly ezek teljes forgalma 25,4 milliárd forint volt — 7,2 milliárd forinttal több, mint 1976-ban —, s ebből 15,2 mil­liárd a rubel elszámolású országokra jutott. A legnagyobb tétel természe­tesen a gépkocsik és tartozékok el­lenértéke. Nagy mennyiségben ve­vők vagyunk ezen kívül háztartási varrógépekre, motorkerékpárokra és robogókra, kerékpárokra — ezek­ből 'tavaly 257 ezer darab volt az import —, porszívókra, mosógépekre, rádiókra. magnetofonokra, sörre, sóra ... Kevés olyan árucsoport van a fogyasztási cikkeken belül, ame­lyeknél lényegében nincs forgalom hazánk és a többi KGST-or.szág kö­zött. A tartós kapcsolatok tehát je­lentős elemei a lakosság ellátásá­nak. Ahogy ipari fogyasztási cikkek termelőiként szintén jelentős mér­tékben támaszkodunk a KGST-tag- államok felvevőpiacára; tavaly ide 22,4 milliárd forint értékű ilyen árut szállítottunk. Éppen az a fontos Harmadik kérdésemre is pontos választ kapok, s mert ez meglep, újabb kérdés következik, honnét az ismeret? A rádióból, sokat hallga­tom, ez a felelet. Budaörsön, a Kis­martoni úton egyik nap a másikba kapaszkodva telik; nyugdíjas Gyür- ki István meg a felesége is. A fér­fi az Ipari Szerelvény és Gépgyárból, felesége a Pest megyei Vendéglátó- ipari Vállalattól ment nyugdíjba. A magukéban laknak, s mert gyakran betegeskednek, a világgal tartott kapcsolatok fő szála a rádió és a televízió. A rádió: tölthető telepű Sokol. Jó masina, hét éve megvan, még szerelő nem nyúlt hozzá — emeli föl diadalmasan a kezes jó­szágot a férfi. Ez közvetítette a be­vezetőben említett, a KGST miben­létére, a magunk ottani szerepére értett, föltett s megválaszolt kérdé­sekre adott feleletek ismeretalapját. Ennyire érdekli a világ2 A feleség: amikor még dolgozni jártunk, ak­kor is mindig szólt a rádió, most még inkább, először csak a férjem kedvéért, azután én is megszeret­tem. Sok érdekeset hall az ember. A hatalmas adatokat összegező sta­tisztikákban arra aligha jut hely, hogy Gyürkiék igényei, szükségletei a maguk valóságában megjelenhes­senek, de ... Tüzelni NDK-beli bri­kettel szoktak — a férfi: hála is­tennek, vám most is, időben megr vettük, szaladgálhatnánk egyébként, mint hallom —, hűtőszekrényük ti­zenhat esztendeje működő Szaratov, turistaként jártak Csehszlovákiában és Lengyelországban, s két fiuk kö­zül az egyik, aki ott tanult, Lenin- grádból hozott feleséget. Fontos, hogy mi az áru eredete? A feleség: a bolgár konzerv olcsóbb, mint a magyar, nekem ez szempont, igaz, az ízesítése nem egészen olyan, amit mi szoktunk, de följavítom fű­szerekkel. A cseh sört drágállják. a lengyel lisztesárufcat olcsónak tart­ják, szívesen vásárolják, a szovjet búvárszivattyút a férfi percekig di­cséri; észrevétlenül ott van a ház falai között a világ egy darabja, s egyre inkább természetes jelen­léte, hiszen megszokottá válik, be­leépül a köznapokba. Ezeket a jegyeket akár jelentékteleneknek is tarthatnánk — s kétségtelen: a nagy összesítésben azok —, ám ne feledjük: az embernek éppen az a fontos, ami a természetes, ahhoz kör tődik a legjobban, amit megszokott, amit szinte észre sem vesz, ami­nek nem valósága, hanem hiánya tűnne fel. 437 millió hétköznap 1949. január 5-én és 6-án volt az előzetes tanácskozás, amely nyo­mán 1949 áprilisában sor került Moszkvában a KGST első üléssza­kára.. Az azt követő teljes esztendő­ben, 1950-ben a KGST-országok köl- . csönös külkereskedelmi forgalma 4,6 milliárd rubelt képviselt; 1978-ban a forgalom ö-.szege meghaladta a 100 millió rubelt. A tagországokban a három évtized alatt nyolcvanmillió lakást építettek; a lakosság jelen­tős növekedése mellett az egy főre jutó nemzeti jövedelem összege 1978-ban az 1950. évinek az 5,4-sze- resét tette ki. A KGST-tagállamok területe 25,4 millió négyzetkilométer, lakosságuk száma — 1979 elején — 437 mil­lió, a világ össznépességének 10,4 százaléka. Adatok. Szárazaiénak hatók. Ha nem állítjuk mögéjük, ha nem látjuk mellettük a mindennapokat Gyüririékét, Leskó Istvánét, Gajdos Gáborékét, Simorékét; 437 millió hétköznapot. mészáros ottö Együtt Mohácsi Regős Ferenc tusrajza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom