Pest Megyi Hírlap, 1979. november (23. évfolyam, 256-267. szám)
1979-11-01 / 256. szám
1979. NOVEMBER 1., CSÜTÖRTÖK "xMHatt Honvédelmi nevelés Kitüntetések élenjáró pedagógusoknak Tegnap bensőséges hangulatú ünnepségen adták át a magyar néphadsereg művelődési házában a honvédelmi miniszter kitüntetéseit a honvédelmi nevelésben élenjáró pedagógusoknak. pályaválasztási szakembereknek, katonáknak. A kitüntetetteket Varga László vezérőrnagy köszöntötte, majd átnyújtotta a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany- és ezüstfokozatait, a plaketteket és okleveleket Elismerés népi ellenőröknek A közelgő november 7-e alkalmából a Pest megyei Népi Ellenőrzési Bizottságon Bori Rudolf, a megyei NEB elnöke elismeréseket adott át kiemelkedő munkát végző népi ellenőröknek. A KNEB elnöke által adományozott emlékplakettet kaptak dr. Bella Margit, az Egészségügyi Minisztérium csoport- vezetője és Kökény József, a PVCSV osztályvezetője, a Pest megyei NEB népi ellenőrei; Egri Ernő, a Pest megyei Kishajózási Vállalat főkönyvelője, a budai járási Pataki Sándor, a törteli Dózsa' Tsz ágazatvezetője, a ceglédi járási-városi, Kolozs László, a vácszentlászlói Zöldmező Tsz elnökhelyettese, a gödöllői járási-városi. Bozzai Jánosné, a Magyar Nemzeti Bank monori fiókjának főelőadója, a monori járási, Magyar Imre, a Csepel Autógyár művezetője, a ráckevei járási Nánási Lászlóvá, a gödi Egyesült Dunamen- ti Tsz belső ellenőrzési csoportvezetője, Bodai László, a sződi yirágzó Tsz főkönyvelője, a váci járási-városi, és Nagy Mária, a nagykőrösi rendelő- intézet röntgenorvosa, a városi NEB népi ellenőre. Kiváló Társadalmi Munkáért kitüntető jelvényt vett át Demjén Ferenc nyugdíjas, a budai járási NEB társadalmi elnökhelyettese, Nagy Benő, a Monori Állami Gazdaság igazgatóhelyettese, a járási NEB népi ellenőre, és Faggyas Ferenc, az Ipolyvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság építési művezetője, a váci járási-városi NEB népi ellenőre. Nyolcéves huzavona Meddig garancia a garancia Talán nincs is annál nagyobb öröm, mint amikor a család hosszas várakozás, s nem utolsósorban több éves kuporgatás után végre beköltözhet a szövetkezeti vagy az OTP-lakás- ba. A forintok élére rakásának, a plusz munkák vállalásának értelme is benne van az új otthonban. Ám a beugróval nincs még minden elintézve — igaz, az állami kedvezmények mértéke korántsem lebecsülendő —, a törlesztésre adott hosz- szú évek következnek. Sajnos azonban, az öröm nem mindig hosszú életű. Teszem azt, ha a kivitelezők rossz munkája miatt már a második héten jelentkeznek a minőségi hibák — oda az ember, a család nyugalma. Ám az igazi haddelihadd akkor jön, amikor a garanciaidő leteltével kell szembenézni az épület állagát rontó minőségi, netán technológiai hibával. Ilyen nem mindennapi őrömben van részük a váci, deákvári lakótelepen levő, Harkály utca 1—7. szám alatt lakóknak, A kákán a csomót A lakóközösség kálváriája nem újkeletű. Kisebb-nagyobb szünetekkel, de nyolc éve tart. Fűtési problémák, a hiánypótlások egy sor gondot okoztak. Az ötéves garanciaidőn belül is volt minden lakásban szép számmal javítani, pótolni való. Különben aligha fizetett volna lakásonként 3900 forintot a kivitelező, a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat. Nem javíttatott, nem korrigáltatta a belső, szakipari munkák hibáit — fizetett! A társasház képviselői különböző helyeken — így lapunknál is — panaszt tettek, mert az épület külső burkolatáról málik, hullik a vakolat. Nem mintha az idő vasfogának, az évek számának ebben különösebb szerepe volna. Nem, mert az épületek homlokzati vakolatának élettartamát merészség lenne öt és fél, vagy netán nyolc évben megjelölni. Ez a ház pedig mindössze nyolc éve áll. . A legutóbbi, szeptember 12-i, helyszínen készült jegyzőkönyv rögzíti: 1976. január 21- én már jelentkeztek a kivitelezés hibái. Az épületről ma már 60—80 négyzetméteren az alapvakolat is lehullott! Táskáso- dás miatt 20—30 négyzetméteren a vakolat további hullására számítanak a szakemberek. S azt is leírták: ez balesetet, illetve életveszélyt rejt magában. Azt hinné az ember, ilyen körülmények között a NÁÉV csak egyet tehet: felvonul, azonnal kijavítja a hibákat. Már csak azért is, mert a helyszínen készült jegyzőkönyvet művezetőjük, Jakubo- vics Sándor is aláírta, s kijelentette: a fent nevezett hibákkal kapcsolatban nyolc napon belül nyilatkoznak. Az érdekelteket levélben értesítik, hogy a hibákat milyen formában, s határidővel javítják ki. A NÁÉV nyolc napon belül beérkezett levelének másolatát nézve, á tizenhárom soros választ olvasva azonban úgy érzem, netán vélt vagy valóságos alaki hibák mögé bújva keresik a kákán a csomót. Ez- 1 Az OTP is így ítélte meg a zel is jelezvén, a garanciális helyzetet, amikor újabb kéré- időn túl nekik aztán semmi | sét megfogalmazta: vizsgál közük az ügyhöz. Megadták a formáját Mi tagadás, a kötelező, ötéves jótállási idő elmúlt. Én azonban, még ha van is erre rendelet — mert van! —, úgy érzem, a díjmentes javítás, a kártérítési kötelezettség alól ilyen simán kibújni nem lehet. Mert manapság nálunk a jog, a rendeletek nem a hanyag, a felelőtlerf munkát védik. Miért mondom mindezt? Olvassuk együtt a NAÉV levelét: Az épület meghibásodásával kapcsolatban közöljük, hogy a lebonyolító — Pest megyei Beruházási Vállalat —, akivel a szerződéses jogviszony áll fennt, a bejáráson nem képviseltette magát. Jogi kapcsolataink pedig csak rajtuk keresztül érvényesíthetők. Sajnálattal közöljük továbbá, hogy a meghibásodás a törvényes határidőn túl jelentkezett, igy szavatossági kötelezettségünk ezen a téren nem áll fenn, s a kért javítást elvégezni nem áll módunkban. Hát jól megadták — de nyolc napon belül — a hibák kijavításának formáját, határidejét! A jelzett baleset- és életveszélytől függetlenül. Sitt jön a jogászok által sokszor hangoztatott alaki hiba. Jön, mégpedig lehet, hogy jól jön. A beruházás bonyolítója a takarékpénztár, s megbízása alapján csak a műszaki ellenőrzés volt a Pest megyei Beruházási Vállalat feladata. S bizony, joga van az OTP-nek a szavatossági igények érvényesítésére még akkor is, ha a beruházás bonyolítását másra bízta. Ennek szíves tudomásulvételét kérik. Paragrafusbujócska Helyszínelés, jegyzőkönyvezés, levelezés. S ennél az utóbbinál álljunk meg. Itt a levélváltások során mód nyílik bújócskára, mégpedig a paragrafusok között. Amikor szigorúan a szavatosságra vonatkozó rendeletet nézik, nézi a NÁÉV. Arra — e tizenhárom sór megfogalmazásakor — talán nem .is gondoltak, aki fizetett a lakásért, megdolgozott a pénzéért. S önhibáján kívül ült bele a rossz minőségbe, vette nyakába azt a kálváriát, melyet a csapnivaló minőség jelent. S vajon garanciális időn túl is mennyit érhet egy építőipari vállalat neve, presztízse? Manapság, amikor a minőségről jobbára nemcsak beszélünk — hanem javításáért teszünk is, az ilyenfajta álláspont idegen. .Hiszen vannak, mégpedig szép számmal szocialista brigádok, munkás közösségek, akik nevüket adják a kezük alól kikerülő termékekhez. Pedig nem családoknak emelnek otthont, csak ' tisztítanak, vagy fonalat szőnek. Nagyon furcsa «dolog lenne, ha a hanyag, a felelőtlen munka következményei alól a paragrafusok segítségével kibújhatnának. Semmibe véve a családok által fizetett, fizetendő súlyos tíz- vagy százezreket. ják felül álláspontjukat. Hiszen ilyen alapvető hiba esetén nem azt kell, s kellene kutatni, meddig garancia a garancia? Nem! Egyszerűbb fizetni? Előfordulhat, hogy újabb, hosszas huzavona kezdődik a málló, az alapvakolat alatti réteget fitogtató Harkály utcai ház miatt. Lehet, hogy végül a jogászoknak is dolguk akad. Nem tudom, de az biztos, hogy az épület állaga eme passzolgatás alatt tovább romlik. Az is előfordulhat, hogy a NÁÉV a legkönnyebb megoldást választja, fizet valami térítést a lakóközösségnek. Bár szerintem ez a legrosszabb megoldás! Fizetni, téríteni a közös kasszából aránylag könnyű és egyszerű. Sokkal nehezebb megtanítani az embereket, önmagunkat arra: ki-ki két keze munkájával feleljen, izzadjon meg újra a hiba kijavításáért. Érezze a saját bőrén azt a sokat és sokszor emlegetett felelősséget. Amíg ide nem jutunk el, úgy igazánban senki sem érzi, mit jelent a garancia. Addig csak határidőkben, kibúvókban gondolkodunk! Varga Edit Beszámoló taggyűlésre készülve Külön programok — közös cél Azt kérdezi: milyen pártbizottság az, ahol nincs mindig szélesre tárva az ajtó az emberek előtt? Hát, ami azt illeti, ezekben a napokban a megszokottnál is nagyobb a forgalom Őri Józsefnél, a Dunai Kőolajipari Vállalat párt- bizottsága titkáránál. Érthető, hogy a pártélet jelentős eseményére — a választásra — készülve, amelyet rendre megelőznek a beszélgetések és a beszámoló taggyűlések, a korábbinál többször kerül szóba az eddigi munka, s kerül kézbe a cselekvési program. Az az együtt összeállított, önként vállalt munkaprogram, amely egész évre meghatározta az olaj város kommunistáinak tennivalóit — Két pártvezetőségünk és tizenhét pártalapszervezetünk van. Bár a rangsorolás nem könnyű, az bizonyos, hogy pártalapszervezeteink közül a fejlesztési a legjobbak egyike. Velük beszéljen! — fogja a szót kurtára a DKV pátbizott- ságának titkára. Beruházás-egymilliárdért Dezső Józsefné — azt még megtudom róla, hogy tagja a vállalati pártbizottságnak, és nyílt titok, hogy szeretnék beválasztani a végrehajtó bizottságba is — nemrégen került a fejlesztési pártszervezet élére. Ez nehezíti és könnyíti is a dolgát. De hadd beszéljen erről ő maga! — Év elején néhány szervezeti változás történt a vállalatunknál : többek között megalakult a fejlesztési főmérnökség. Ügy tűnt ésszerűnek, ha egyúttal a politikai, társadalmi szervek is igazodnak az új gazdasági formához. Két pártalapszerveze- tet tehát összevontunk, s most hozzánk tartozik a beruházás, a technológia és a biztonságtechnikai osztály. — Három különböző, bár összefüggő munkaterületről van szó. Tükröződik ez a cselekvési programúkban is? — A vállalatok többségénél egyetlen, közös cselekvési programot készítenek és abban határozzák meg év elején a különböző egységek politikai feladatait. Nálunk azonban más a gyakorlat. Valamennyi alapszervezet elkészítette a saját cselekvési progTávvezérlés vezetékekhez ramját — amelynek alapja a pártbizottság cselekvési programja, valamint a vállalati műszaki intézkedési terv — s ezekben részletesen kidolgoztuk a tennivalókat. A hangsúly a gazdasági munkára és ezek pártellenőrzésére került. Az idei gazdasági munka pedig több szempontból is nehezebb a tavalyinál, állapítja meg Dezső Józsefné. A beruházás során az idén fejeződik be a DKV—III-as üteme; a több mint 1 milliárd forint értékű eszközlétesítmény-gya- rapodás. Ha nem készülne el a számított időre az új gázolaj-kénmentesítő üzem és a kénkinyerő, a csatlakozó és kiszolgáló létesítményekkel, abból nagy kára származna a vállalatnak. Rögzítették a cselekvési programban azt is, hogy megfelelően használják föl az exportfejlesztő hitelt. A beszámoló taggyűlésen jó eredményről adhatnak számot: október végére befejezték az aromás üzem átalakítását és termelőképességének növelését. A siker érdekében a beruházás kommunistái az előkészítő szakaszban is közreműködtek: előre ellenőrizték a megvalósítás feltételeit, majd pedig figyelték, hogy állnak a technológiai szereléssel, folyamatosan szállítják-e a szükséges berendezéseket. Folyamatos ellenőrzés — Mostani felkészülésünket nagymértékben könnyíti, hogy az év folyamán többször is elemeztük, értékeltük a cselekvési programunk egyes pontjait, rendszeresen vizsgáltuk, melyek a következő időszak tennivalói, milyen hiányosságok hátráltatják az előrehaladást. Nem csupán beszámoltattuk a gazdasági vezetőket munkájukról, hanem a legutóbbi taggyűlésen a tagságot is tájékoztattuk a főmérnökség eredményeiről, gondjairól. Köztudott, hogy a beruházás DKV Il-es üteme KISZ-védnökséggel készült, a kivitelezők sokszor éltek a fiatalok segítőkészségével. Pártalapszervezetünk kezdeményezésére — miután egyik elvtársunk tagja a KlSZ-véd- nökségi bizottságnak — a DKV III. ütem beruházásnál, az Adria-fogadóállomásnál, valamint az exportfejlesztő hitelből készülő beruházásoknál is vállalta a KISZ a védnökséget. Zöldutas leveleik, társadalmi munkájuk is sokat segített a tervek megvalósításában. Említésre méltó: javasoltuk, hogy vállalatunk kérje fel szocialista együttműködésre a beruházásban közreműködőket. Büszkék vagyunk, hogy meg is született a szerződés és eredményessége sem vitatható. Jutott munka bőségesen a technológiai főosztály párttagjaira is, a cselekvési programban — a napi feladatokon túl — kiemelten írták elő például a VI. ötéves terv előkészítését. A tűzrendészet- és biztonságtechnikai osztály felelősségét — olyan veszélyes üzemben, mint a DKV — aligha szükséges hangsúlyozni. Azzal azonban, hogy megszervezték az üzemek biztonságtechnikai őrjáratait, és hogy előadásokat tartottak a vállalat dolgozóinak, még inkább hozzájárultak a biztonságos munkához, és a balesetek megelőzéséhez. ! . , ■ r5 % Tettekben vált valóra — Beszámoló taggyűlésünkön — november 30-án lesz — beszélhetünk arról is, milyen eredményeket értünk el az üzemi demokrácia fejlesztésében — folytatja Dezső Józsefné. — Az ezzel kapcsolatos tennivalóinkat is meghatároztuk, s most majd leméri a taggyűlés, előreléptünk-e? Tudjuk, mennyire fontos az emberek jó munkahelyi közérzete. Sok szó esett erről a csoportos és személyes beszélgetéseken. Összegyűjtöttük az észrevételeket, hasznosítjuk is. Az az álláspontunk, hogy a demokráciáról nem elég beszélni. Párttagjaink többsége politikailag jól képzett, magasan kvalifikált szakember, s ez már önmagában is biztosíték a megfelelő tájékozottsághoz és az érdeklődéshez — a vállalat dolgai iránt A tájékozódást — ide értve a szakmait és a politikait — nem bízták azonban a véletlenre. Erről a következőket mondja a párttitkár. — Ötéves oktatási terv alapján dolgoztunk, a lehetőségeket kihasználva, különféle formákkal éltünk. Évek óta tartunk például önálló alapszervezeti szemináriumokat — kommunistáink egy-egy téma előadói —, idén a ■valláskritikát választottuk alaptémául. Rendszeresen foglalkozunk azonban a legfontosabb gazdaságpolitikai kérdésekkel is: politikai vitaköreinken napirendre került a hazaikon kívül több külgazdasági kérdés, a KGST-integráció szerepe, a világpiac hatása hazánk gazdaságára és hasonlók. És amiért, úgy érzem, elégedettek lehetünk: a fejlesztési főmérnökség sok pártonkívüli dolgozóját is megnyertük, szívesen vesznek részt tájékoztatóinkon,. vitáinkon. Kemény munkáról adhat tehát számot néhány hét múlva a fejlesztési pártalapszer- vezet vezetősége. Várhatóan a párttagság is azt állapíthatja meg — őszintén és kritikusan mérlegelve —, hogy a cselekvési program nem maradt írott szöveg, hogy tettekben vált valósággá Dodó Györgyi Egységes rendszer keretében Korszerűsítik az ügyvitelt Segítenek a területi tsz-szovetségek A monori vasipari szövetkezetben az idén 800 — víz-, gáz- és gőzvezetékeknél használatos — elektromechanikus távműködtető elzáró berendezést gyártanak. Szállítás előtt a berendezés vezérlőegységét ellenőrzik. Ifj. Fekete József felvétele A termelőszövetkezetekben a gazdálkodás eredményesebb irányításához és a munkahelyi demokrácia fokozottabb érvényesítéséhez olyan belső irányítási és információs rendszer kialakítására van szükség, amely naprakész áttekintést ad a termelésről és egyúttal lehetővé teszi a teljesítmény szerinti munkadíjazás széles körű bevezetését. Az ügyviteli munka szervezettsége és gépesítése azonban' egyelőre még elmarad a követelményektől — állapította meg a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöksége szerdai ülésén. A közös gazdaságok valamivel több mint harmadában gépesítették a könyvvitelt, de a fejlődés tempója eléggé lassú. Különösen nagy az elmaradás a kedvezőtlen termőhelyi adottságú termelőszövetkezeteknél, ahol nincs kellő anyagi erő az egyébként is drága irodai gépek megvásárlására. Nem megoldott ezeknek a gépeknek a szerviz- és alkatrészellátása sem, s a termelőszövetkezetek egy része emiatt idegenkedik az irodai beruházásoktól. Azokban a gazdaságokban, ahol átvették a mezőgazdasági ügyvitelszervezési iroda ügyviteli és információs rendszerét, már könnyebben boldogulnak. Az iroda több mint 1200 termelőszövetkezetet segít abban, hogy fokozatosan korszerűsítsék az ügyvitelt. A tsz területi szövetségek is egységes rendszer keretében szorgalmazzák a számítógépes adatfeldolgozás széles körű bevezetését.
