Pest Megyi Hírlap, 1979. október (23. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-14 / 241. szám

. »PW 4HrC.ru I 1979. OKTÓBER 14., VASÄRNAP Ügyész: az 1979. augusztus 9-től előzetes letartóztatásban levő I. rendű Zilahi Józsefet és II. rendű Matkó Istvánnét vá­dolom két rendbeli tiltott ha­tárátlépés bűntette miatt... Nevezettek kihallgatásuk során elismerték, hogy Cseh­szlovákiám keresztül Angliába kívántaik szökni. (Részlet egy jegyzőkönyvből.) Személyi adatok Név: Zilahi József, Matkó Istvánná. Születési év, hely: 1919 Prügy; 192-1 Tatabánya. Állampolgárság: magyar; magyar. Vagyoni viszony: vagyonta­lan; vagyontalan. Fog! alfco zás: segédmunkás: szakács. Katonaság időpontja, rend­fokozat: 1940—45. őrvezető; — Büntetései: büntetlen; bün­tetlen. Üzenet hazulról I. r. vádlott: 1956 novem­berében disszidáltam Magyar- országról és Angliába men­tám. Kezdetben egy áruház­ban dolgoztam, amíg megta­nultam a nyelvet, majd egy autószervizben és gyárakban. Blettársammial, Matkó István- n-éval 1963-ben Londonban is­merkedtem meg, akkor már öt gyereke volt, de a gyerekek apja évekkel korábban meg­halt. Azóta együtt vagyunk. Én míg Angliában dolgoztam, többször is jártam idehaza. később velem jött ő is. II. r. vádlott: Amikor 1975- ben itthon voltunk, az öreg szülők kérték, hogy -költöz­zünk haza. Mi akkor nem is gondoltunk komolyan erre, de aztán egyre csak jöttek a leve­lek Angliába. Ha istent ismer­tek, gyertek, rátok íratjuk a házat is — ezt üzenték min­dig. Mi gondolkodtunk, mit tegyünk, ugyanis már 80 éve­sek. elmúltak az öregek. Végül úgy döntöttünk, hogy a há­rom fiatalabb gyerekkel, a 18 éves Brigitte-vel, a 17 éves Miklóssal és a 14 éves Erzsi­kével hazaköltözünk Prügy- re. Bíró: Prügy, merre van ez? I. r. vádlott: Szerencs mel­lett, Miskolctól 32 kilométerre. Oda mentünk a Dózsa György utca 12-be. Egy teherautóval érkeztünk, két tonna holmival, bútorokkal, hűtőszekrénnyel, gázkiályh-á-val, ruhákkal... Amíg tartott a csomag, na­gyon jól kijöttünk. De egy év múlva teljesen megfordult minden, Bíró: A teherautó a magu­ké volt? I. r. vádlott: Igen, de le kel­lett adni. Megmondták, hegy 5 tonnás kocsi Magyarorszá­gon magánszemély tulajdoná­ban nem lehet. Megromlott viszony ti. r. vádlott: Tisztelt bíró ú-r, hogy mi mindenért rom­lott meg köztünk a viszony, azt hosszú volna elmondani. Mindenesetre az öregek na­gyon megváltoztak. Az öreg papa a gyerekek kezéből ki­ütötte a gyümölcsöt, amit a kertben szedtek, azt mondta, kell a piacra. A hátunk mö­gött eladogattak ezt is, azt is. Kérdeztem, miért csinálják, édesanya? — Mert kevés a nyugdíjunk. Úgyis van nek­tek elég — ezt mondta. Képte­lenek voltunk kijönni velük. Amikor már mindenünk elfo­gyott. bíróságra mentek és ki­pereltek a lakásból. Harminc napot kaptunk a törvénvbe-n, hogy elhagyjuk a házat. Elke­seredtünk. A gyerekek nem tudták megszokni az itteni életet, se nem írtak, se nem olvastak magvarul, kint an­gol iskolába tártak. ízen ne­hezen tanulták a nyelvet. A Brigitta 1970 szent emberében engedéllyel vissza is tért Ang­liába idősebb testvéreihez. Jellemzés. A T. cím megke­resésére közlöm, hogy Zilahi József 4977 decemberében jött tarmelőiszövetkezetürfkbe segéd-m u nkáskémt dolgozni. Munkaviszonya 1979. július 12- én szűnt meg. A részére ki­adott munkaiéi adatokat egy átlagos ember szintjén végez­te. Az új eljárások nem lelke­sítették. Munkatársaihoz való viszonyát a zárkózottság, a te- f előfordulás jellemezte. In­kább a barátságtalanság volt rá a jellemző, szívesebben dol­gozott egyedül a munkahelyén is. Havi keresete 1590 forint körül volt. Tisztelettel: Tiszamenti MGTSZ, Prügy I. r. vádlott: Brigitte haza­térése és a per után úgy dön­tőt tünk, mi is visszame­gyünk. Angliában 22 éves munkaviszonya van mindket­tőnknek, öt év múlva, amikor én 65, a feleségem 60 éves lesz. nyugdíjat kapnánk. Itt még 10 évet kellene dolgozni ehhez. A fiúnknál, aki kint maradt, lenne lakásunk is, mert hisz itt fedél nélkül maradtunk teljesen: A szökés gondolata II. r. vádlott: Kérvénnyel folyamodtunk a Belügymi­nisztériumhoz, hogy szeret­nénk visszatelepülni. Nekünk Angliában azt mondták a kö­vetségen, hogy két éven be­lül visszamehetünk, ha nem úgy alakulna sorsunk, ahogy számítjuk. De a befogactále- vél, amit a fiam 'küldött, va­lamiért nem volt jó. Kértünk tőle újat. Közben az angol kö­vetség megadta a visszatérés­hez az elővízumot. A második befogadóiéval csak nagy soká­ra érkezett meg, mert a fiam a tengerről sokszor csak hó­napok után jön haza, s olyan­kor még el kell vinnie a papí­rokat valakihez, aki tud ma­gyarul. De aztán megérkezett másodszorra is a nyilatkozat, hogy mehetünk... összesen háromszor adtunk be kérel­met, de valami hibája mindig volt... Elhatároztuk, hogy ki­szökünk. Ügy gondoltuk, hogy Csehszlovákiába megyünk, Pozsonyban felkeressük az an­gol követséget, és segítségük­kel utazunk tovább. Nyomozó: Nem tudták, hogy Csehszlovákiából érvényes magyar okmányok nélkül nem engedik tovább önöket? 1. r. vádlott: Ezt nem tud­tuk. 1. r. vádlott: Mielőtt elin­dultunk Prügyrőü, eladtuk a disznókat és a növendék bi­kát, meg az aprójószágot is. Pénzzé tettük ‘a hűtőszekrényt, a gázkályhát, a ruhákat. Jú­lius 27-án egy hátizsákban és két táskába összecsomagol­tunk, ennyi maradt a teher­autóból meg a 32 ezer forint készpénz. A két gyerekkel — a kislány, Erzsiké akkor hét­hónapos terhes volt egy an­gol fiútól — felszálltunk a Nyugati pályaudvaron a szobi vonatra. Szobról busszal Vá- mosmikoléra mentünk. Az éj­szakát a falu szálán levő ku­koricásban töltöttük, aztán hajnalban egy gázlón átmen­tünk az Ipolyon Csehszlová­kiába. Ipolyszakállason fog­tak el minket. Utolsó portéka 1. t. vádlott: A csendőrkocsi elvitt a magyar határra. Az­tán elvették a 30 ezer forin­tunkat és két napra bezártak. Mikor kijöhettünk, Olaszílisz- kára, a fiamákhoz mentünk. Megpróbáltunk munkába áll­ni Sárospatakon, Miskolcon meg a környéken a falukban, de a korunk miatt sehol sem alkalmaztak. Tanakodtunk, mit tegyünk, mert nem élhe­tünk az ő nyakukon, s úgy ta­láltuk, nekünk mégis min­denképpen vissza kell jutnunk Angliába, a gyerekeinkhez. Eladtuk az utolsó portékáin­kat is, és megpróbáltunk még egyszer átjutni. Az Ipolytól 100—150 méterre éjjel 11 óra­kor elfogtak minket. Határozat: Pk. M. Miklós és fk. M. Erzsébet ellen tiltott határátlépés bűntette miatt az eljárást megszüntetem. A fia­talkorúak szüleik nélkül nem tudnak Magyarországon meg­élni, és életkoruknál fogva is támogatásra szorulnak, ezért intézeti elhelyezésük a szülők letartóztatása alatt indokolt. Vádhatóság: A bíróság vég­rehajtandó szabadságvesztést szabjon ki... Védelem: Pénzbüntetést in­dítványozok olyan összegben, hogy az előzetes letartóztatás­ban töltött idővel kifizetett­nek legyen tekintendő. A Népköztársaság nevé­ben: a Pestvidéki Járásbíróság ítéletet hirdet. Elsőrendű Zi­lahi Józsefet és másodrendű Matkó Istvánnét bűnösnek mondja ki tiltott határátlépés bűntettében... és ezért a vádlottakat 3—3 hónapi sza­badságvesztésre ítáil i. Az ügyész és a vádlottak el­fogadták az ítéletet. A védő három nap gondolkodási időt kért. Babus Endre üveghomok­bánya Befejeződött a rekonstrukció az Országos Érc- és Ásványbánya Vál­lalat fehérvár- csurgói üvegho­mokbányájában. A felszíni bánya termelése évi há­romszázötvenezer tonnáról— az au­tomatikus osztá­lyozó és nemesítő üzemrész beállítá­sával — ötszázöi- venezer tonnára emelkedett. Hidropneumati- kus, víz alatti ter- melőberemlezés a bányában. ••• ­Fegyelmez az AFIT Csúszópénzért elbocsátják — ön szerint miért van rossz híre az AJTT-nak? — kérdeztem Szilárdi Jánostól, az AFIT Ill-ias sz. Autójaví­tó Vállalat igazgatóhelyettes főmérnökétől. — Rossz híre van? Szerin­tem poncosaboan fogalma­zunk, ha Úgy mondjuk, hogy nincs jó híre, de csak any- nyira, amennyire a szolgái ia- tóiparnak nincs. Ott van pél­dául a Patyolat. Még mindig a viccrovatok, a humoristák egyik kedvenc témája. Az AFIT ráadásul nehezeob, bo­nyolultabb helyzetben van. Két, sőt három urat szolgá­lunk. Lakossági igényt elégí­tünk ki, s az ipari termetes­ben is részt veszünk. A szak­felügyeletet a KPM látja el, az alkatrészgyártás, felújítás a KGM-'hez tartozik, s a szol­gáltatás pedig a Belkerhez... Gyenge ellátás — Indokoltak az AFIT el­leni panaszok? — Többségük, sajnos igen. Örömmel mondhatom azon­ban, hogy egyre kevesebb ki­fogás hangzik el, jóllehet a munkánk egyre több. Az AFIT-hálózatbam 20 ezer em­ber dolgozik. Nádunk, a in­asnál, tehát Budapesten, Vá­cott és Cegléden 1250. Nos, nyilván akad közöttük, aki az anyagi érdekeltséget osszeta- veszti az anyagiassággal. — De csak akkor teheti ezt meg, ha módja van rá. Ha a nagy mellett hagybak kiska­pukat is ... — Igen, így van. A legtöbb kiskapu azonban tőlünk füg­getlenül adott. Munkaügyi viták Skalpoit az új munkagép Egy gyári munkásnő két gépen dolgozott. Észrevette, hogy mindkettőnek hengerei rosszul működnek. A gép le­állításához szükséges kapcso­lógombot benyomta és a fé­ket is működésbe hozta. Az egyiket megjavította, majd a másik alá bújt. A feje fölött levő hengerek azonban még működtek, s így történt, hogy a szerencsétlen nő fej­bőrét hajastól leszakította, s oly súlyos sérüléseket oko­zott, hogy az asszony rok­kantállományba került. A balesetet szenvedett munkásnő betegségi és álla­mi egészségügyi ellátása, il­letve a nyugellátás megtérí­téséért a Társadalombiztosí­tási Igazgatóság a gyár el­len 275 ezer forintról szóló fizetési meghagyást bocsátott ki. Ennek hatályon kívül he­lyezéséért a vállalat pert indított. Arra hivatkozott, hogy a balesetet kizárólag a sérült gondatlansága okozta. A járásbíróság helyt is adott a keresetnek; másodfokon pedig a megyei bíróság — bár a főügyészség is felleb­bezéssel élt — ezt az ítéle­tet jogerőre emelte- Törvé­nyességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé ke­rült, amely a következőket mondta ki: — Minden munkáltató alapvető kötelessége a biz­tonságos munkavégzés felté­teleinek megteremtése. Ezért e perben elsősorban azt kell vizsgálni, hogy a balesetet okozó gép üzemeltetése a követelménynek maradékta­lanul megfelelt-e. E kérdés beható vizsgálata azért sem mellőzhető, mert a vállalat, a gép üzembe helyezésekor, az eredeti gyári méretezéstől némileg eltért, amennyiben magasabb állványra helyez­ték. Ez azonban baleseti ve­szélyforrást teremtett, s en­nek elhárítására, illetve meg­előzésére a takaró lemezfe­dél nagyobb mérete egyma­gában nem bizonyult elegen­dőnek. — Kétségtelen, hogy a gyár, amikor a méreteket megváltoztatta, a termelés érdekeit tartotta szem előtt. Ilyen változtatás azonban a biztonságos munkakörülmé­nyek rovására nem hajtható végre. Tekintve, hogy a bal­esetek megelőzését szolgáló l védőintézkedések nem nyúj- ' cottak kielégítő biztonságot, a gyár — műszaki és gazdasá­gi feladataival összhangban — az egészséges és biztonsá­gos munkavégzés feltételei­nek egyidejű megteremtésé­ről, illetve fejlesztéséről gon­doskodni tartozott volna. Ezt a Munka Törvénykönyve a munkáltató kifejezett köte­lességévé teszi. A munkafo­lyamatok veszélyességi jelle­gének, valamint a műszaki, s gazdasági adottságainak meg­felelően, a balesetek megelő­zésére a legmagasabb színvo­nalat kell biztosítani. — Mindezekre figyelemmel munkavédelmi és igazságügyi szakértő bevonásával, első­sorban azt kellett volna vizs­gálni, s elbírálni, hogy a gép magasított állványon történő üzembe helyezésekor a gyá­rat milyen konkrét — az óvórendszabályokban előírt — kötelezettségek terhelték. s ezeknek eleget tett-e. Csak mindezek megnyugtató fel­derítése után lehet az ügy­ben megalapozott döntést hozni. Ezért a Legfelsőbb Bí­róság az alsófokú ítéleteket hatályon kívül helyezte, s új eljárást rendelt el. Ha az autójavításról van szó, már refrániszerűen visz- szatér, hogy a panaszok egy- része az alkatrészellátásnak köszönhető. A gyártóművek — a szocialista és a tőkés orszá­gokban egyaránt — a készter­mék-kibocsátásban érdekel­teik. A visszaélés lehetősége Legjobb — 80—85 százalé­kos — a szovjet gyártmányú gépkocsik pótalkatrész-ellá­tása. Következnek az NDK- beliak, a lengyel, a román, s végül a csehszlovák gyártmá­nyúak. A Skoda-csolád ellá­tó tltsága 32—34 százalékos. Ráadásul rossz az elosztási rendszer. Az AUTOKER-nek fontosabb a forgalom, helye­sebben a bevétel, mint a fo­lyamatos ellátás. így fordul­hat elő, hogy a kiskereskede­lemben van, az AFIT-nái pe­dig nincs alkatrész^ -zr.oz: Visszaélésre ad lehetőségei — ismerte be a III-as AFXT főmérnöke — az esetenként jelentkező kapacitáshiány is. Az autósnak azonnal, de mi­nél hamarabb kellene a ko­csija, a szerviz azonban csak hosszú hetekre vállalja. S ak­kor akad egy (vagy több) sze­relő, AFIT-os szerelő, aki vál­lalja, hogy este vagy hét vé­gén otthon, úgymond maszek­ban megcsinálja. S aztán ak­kor esik le az autós álla (vagy már nem is csodálkozik, mi­vel hozzászokott), hogy ez a szerelő mintha nem is tudna a rossz alkatrészellátásról. S egyáltalán nem biztos, hogy saját pénzén a kiskereskedel­mi autóboltban vette... De miért szépítenénk? Mondjuk ki: lopják a keresett alkatrészekéit! — Hogyan tudnak alkat­részt lopni? — Úgy, hogy nem végzik el a megrendelt munkát. Bizo­nyos alkatrészeket nem épí­tenek be, jóllehet, elszámol­ják, aztán eiteszik maguk­nak. A panasztevőnek a saját ügye a legfontosabb. Öt nem nagyon érdekli, hogy általá­ban nézve hogyan alakul a munka minősége. De miért nincs? Az autója­vítás azért mégsem igényel természetfölötti képességeket. 1979 első félévében a III-as AFIT dolgozói 116 388 karban­tartást, javítást végeztek el. Munkanaponként 837-et. Ha naponta 6—8 reklamációs eset előfordulna — mondja a vál­lalat főmérnöke —, akkor sem lenne sok, hiszen egy száza­lékon belül maradnánk. A 116 388-nak egy százaléka 1164. S ezzel szemben az első félévben 21 reklamációt talál­tak jogosnak. — De vajon mindenki beje­lenti a panaszát? Bizonyara nem... — Szerintünk sem. A tröszt műszaki igazgatóhelyettesi testületé szeptember végen éppen ezt a témakört tárgyal­ta. A testület részére készí­tett jelentés szerint a saját meónk 0,39 százalékos hiba­mennyiséget tárt föl. Ez pe­dig jóval több, mint a jogos­nak minősített 21 — 0,018 szá­zaléknyi — panasz. Mi történt időközben? A III-as AFIT életében nagy változások mentek végbe. 1978 második felében csak­nem az egész vezérkart kicse­rélték; új az igazgató, a fő­mérnök, a főkönyvelő, vala­mint a ceglédi és a váci üzemvezető. A minőségellen­őrzési osztálytól függetlenül, közvetlenül az igazgatóhoz rendelve belső ellenőrzési csoportot hoztak létre. A fe­gyelmi jogkör gyakorlását de­centralizálták. A DH munka* rendszerük (ennek megvalósí­tását még hat évvel ezelőtt, vagyis- az AFIT megalakulá­sakor elkezdték) szabályzatát korszerűsítették. A rendelke­zésükre álló mozgóbérnek több mint a felét a DH do­tálására fordítják, s segítsé­gével bevezették az önellen­őrzést. Három kis hiba Annak, aki egy nagy hibát vét, abban a negyedévben nem fizetnek DH-prémiumot. Három kis hiba pedig egyen­lő egy naggyal, következmé­nyeivel együtt természetesen. (Nagy hibának tartják azt, amely már veszélyezteti a közlekedésbiztonságot. Igen, a közlekedésbiztonsá­got. Vagyis, előfordulhat, hogy az autóvezető azért megy ne­ki az útmenti fának, mert rossz volt a kormánya, jólle­het azt hitte, hogy semmi baj nincs vele, hiszen ő most hozta ki a szervizből. A válasz szerint ezek első­sorban a megelőzést szolgál­ják. S ugyancsak a megelőzés, de egyben a felelősságrevonás érdekében is szigorították a munkafegyelmet, pontosabban a konkrét számonkérést. Dr. Kratochwill György igazgatá­si és jogi osztályvezető mond­ta el, hogy a idén eddig hat­vannyolc fegyelmi ügyet tár­gyaltak, s tizenkét dolgozóju­kat elbocsátással büntettek. — Milyen vétségért jár el­bocsátás? — Szabályzatunk kimondja, hogy az a dolgozó, aki mun­kaköri kötelezettségei teljesí­téséért előnyt, például borra­valót, csúszópénzt kér, köve­tel vagy előzetesen elfogad, elbocsátással, vagy áthelyezés­sel büntetendő. — Hatásos ez? — Nem tudom. Egyelőre még kijátszható. Az AFIT vállalatai ugyan nem vehetik fel azt, akit egy másik AFIT vállalat elbocsátott, de hát nemcsak AFIT van a vilá­gon. Meg aztán elegendő egy napra máshová elhelyezkedni, - mindjárt nem az elbocsátás a munkakönyv utolsó bejegy­zése. Az AFIT-nái most ké­szül egy új szabályzat, misze­rint két évre visszamenőleg kiterjesztik a felvételi tilal­mat. Ez talán segíteni fog — vélekedett a III-as AFIT jog­tanácsosa. Az AFIT-vállalatra azon­ban az autójavításnak mintegy 60 százaléka hárul. A többit a szövetkezeti, a tanácsi autó­javító vállalatok és a magán­kisiparosok végzik. 3 még az sem biztos, hogy egyáltalán tudnak az AFIT-nái elkezdett szigorúbb fegyelmezésről. Szenté Pál t A házért hazajöttek Kijátszották őket a rokonok A haza nem átjáróház

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom