Pest Megyi Hírlap, 1979. október (23. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-21 / 247. szám
1979. OKTOBER 21., VASÄRNAP "K$JUÍ9Xb Ae úttörőélet demokratizmusa Eredményes három esztendő Amint airról lapunk 1. oldalán beszámoltunk, a megyei úttörőparlament küldöttei a tegnapi plenáris ülésen meghallgatták Kovács Margit Pest megyei úttörőtitkár beszámolóját az elmúlt három év munkájáról. Egyebek között elmondta: a Zalaegerszegen megrendezett VI. országos úttörőparlamenten kapott feladatokat a Pest megyei gyerekek megoldották. Akciók, programok, mozgalmak Az Együtt—egymásért és a Mi világunkért országos mozgalmak keretében á hétköznapok értékes tetteivel, becsületes munkával pest megye úttörői és kisdobosai hozzájárultak ahhoz, hogy most nyugodt lelkiismerettel elmondható: az elmúlt három évben eredményesen tevékenykedtek az úttörőcsapatok. E közösségekben ugyanis sok színű, tartalmas munkával készültek a különböző évfordulók megünneplésére. A Riadó '77 felhívása alapján különösen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját sikerült élménydús, a gyermekek érdeklődéséhez igazodó programokkal — vetélkedők, kiállítások, akadályversenyek szervezésével — emlékezetessé tenni. Pest megye úttörőtitkára beszámolt arról, hogy sikeres volt az a felkészülés is, amely a XI. világifjúsági és diáktalálkozót előzte meg. Az úttörők megismerkedtek Kuba földrajzával és történelmével, aktívan részt vettek a megyén áthaladó hálastaféta fogadásán, s ezért külön is említést érdemeinek a gödöllői, a mo- nori és a szentendrei járásbeli, valamint a nagykőrösi vö- rö.snyakkendösök. Nagy sikere volt a KISZ-esekkel közösen meghirdetett 11 próba a XI. VIT-re akciónak. Beszámolójában Pest megye úttörőtitkára részletesen foglalkozott a mozgalom tanulás segítő tevékenységével. Ennek érdekében valamennyi csapatban meghirdették a Bukásmentes őrs és a Végezzük el együtt a 8 osztályt mozgalmakat. Ily módon is sikerült a gyerekekben tudatosítani, hogy a tanulás alapvető kötelessége a jövő nemzedékének. Az úttörők öntevékenységének kibontakoztatásához nagy mértékben hozzájárulnak a szakkörök. Kovács Margit elmondta: bár a három évvel ezelőtti megyei úttörőparlamenten a hozzászólók szavaiból kiderült, hogy kedvelik ezeket a csoportokat, sajnos a számuk nem emelkedett jelentős mértékben. Ráadásul még mindig kevés például a mezőgazdasági szakkör. Ezen a helyzeten a jövőben feltétlenül változtatni kell! A három évvel ezelőtti megyei úttörőparlamenten — a gyerekek javaslata alapján — bevezették a Kék nyakkendőért és a Vörös nyakkendőért felvételi próbákat. Kedveltek, mert alkalmat adnak a bizonyításra: arra, hogy kiki a kapott megbízatás, a vállalt feladat teljesítésével váljon méltóvá a nyakkendő viselésére. Lényeges kérdés: hogyan állítják össze egy-egy úttörő- csapatban a programokat? Igazodnak-e a rendezvények a gyerekek igényeihez? Kovács Margit szerint igen, s mindemképpen követendő a százhalombattai, a tököli vagy az abonyi példa, ahol ötletzsákban, kívánságládában gyűjtik össze a diákok javaslatait, kéréseit, s így mindenki érdekelt a tervezésben. Felszólalások munkáról, tanulásról Ezután a hozzászólásokra került sor. Török Gabriella tököli ifivezető az úttörőélet romantikájáról beszélt. Boros Adrienne (Gödöllő város) az iskolavezetés és az úttörő- csapat együttműködésének lényeges kérdéseiről szólt. Tóth András (Solymár), Kalmár Gábor (Százhalombatta), egyaránt az úttörőcsapatok társadalmi kapcsolatainak fontosságát hangsúlyozta. Homoki Ildikó (Abony) beszámolt ar- ___. ró l, hogy iskolájukban közös olvasta fel. erővel sportudvart építenek, mert diáktársai kedvelik a testmozgást. Erdélyi Csilla (Erdőkertes) a lelkiismeretes tanulás fontosságára hívta fel a figyelmet. Dobrovitz Magdolna (Vecsás) hangsúlyozta: a próbázás során a teljesített feladatokat folyamatosan kell értékelni. A Pest megyei úttörőküldöttség díszparancsát — amely az újabb tennivalók teljesítésére mozgósít — Nemoda István Pest megye úttörőelnöke F. G. Bfiúmunkásnapok Plenáris illés és szekciók Szombaton az üzemek és szakmunkásképző intézetek KISZ-titkárainak, valamint a megyei delegációk vezetőinek tapasztalatcseréjével folytatódott Csepelen az országos ifjúmunkás napok rendezvény- sorozata A résztvevők a Rideg Sándor Művelődési Házban plenáris ülésen hallgatták meg a KISZ Központi Bizottsága képviselőjének, illetve a kerület KISZ-,titkárának vitaindítóját, majd szekciókban folytatták munkájukat. ★ Az eseménysorozatra szombaton ellátogatott Borbély Sándor, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára. A vasmű Munkásotthonában rendezett fórumon válaszolt kül- és belpolitikai, gazdaságpolitikai, valamint ifjúságpolitikai kérdésekre. Ali a gép, mert... (4.) 0 Sok vagy kevés berendezés? Beszélgető partnereim: Csömör Elek termelési fősztály- vezető-helyettes és Kertész Miklós gépészeti osztályvezető felkészülten fogadnak. A kérdés, hogy a Pest megyei Állami Építőipari Vállalatnál milyen a nagy teljesítményű gépek kihasználtsága, nem érte őket váratlanul. Maguk is vállalatuk egyik legégetőbb gazdasági kérdésének tartják. Az elém tett kimutatásról csupán' néhány számmal fárasztom olvasóimat, ezek ugyanis nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy egyáltalán közelítsünk a témához. A PÁÉV-nál 1977 és 1978 első félévében 22 százalékos volt a kiemelt gépek kihasználtsága — nyolc óra munkaidőre számítva. Idén valamelyest romlott a helyzet: a kihasználtság 20 százalékra csökkent. Hangsúlyozzák, ebben a számban csupán a nagy teljesítményű berendezések szerepelnek. A vállalatnak ugyanis nagy értékű gépparkja van. Négy éve 1976-ban, 1814 gépet 74 millió forintos értékben tartottak nyilván, idén viszont már 2620 géppel rendelkeznek, s értékük meghaladja a 153 millió forintot. És ismét két figyelemre érdemes szám: idén az első félévben 52 ezer 963 teljesített gépüzemórát könyveltek el, a műszakon belüli állásidő 22 ezer 914 óra volt. Akadály akadályt ér — A számok önmagukban erősen torzítanak — siet leszögezni Csömör Elek — és magyarázatra is szorulnak. Magyarázatra és nem magya- rázgatásra. Vállalatunk jelenleg két komplett \ betongép- lánc-rendszerrei dolgozik, ez jelent egy betongyárat, a hozzá tartozó szállító mixérkocsik- kal és az adott építkezésen lévő Mobil-beton bedolgozó pumpát Az egyik betonkeverőnket Vácott, a kavicskitermelés miatt közvetlenül aDu- na-parton létesítettük, a másikat pedig a megye déli részén, Délegyházán, az ottani új kavicsbányára telepítettük. Egy-egy gépláncunk óránként Mellékesen E mberek és gépek józansággal szerkesztett koreográfiájú munkatánca ez; erősítik az ár- vízvédelmi töltést Makádnál. Dízelmotorok dübörgése, por, hatalmas eszközök megjuhászodott mozgása az ember keze nyomán: ennyit lát a szemlélő. Ám ki az, aki elmenne gáterösitést nézni? Mi abban a látvány? S bizonyos: nem lesz itt avatás, ünnepélyes átadás, emelkedett szavakat sem ftioijd senki. Amikor elkészülnek az itteniek, eljönnek a műszaki átvevők, a Középduna- völgyi Vízügyi Igazgatóságtól, gonddal megvizsgálnak mindent, s azt mondják, rendben gyerekek, mehettek tovább. S kubikosok kései utódai mennek tovább: e csöndesség a sorsuk. Csakhogy: úgy mellékesen, a nagyközségtől szinte teljesen elzártan elköltenek itt a közpénzekből 31 millió forintot, havonta majdnem egymillió forint értékű munkát teljesítve három esztendőn át. Persze: mi abban a hír, az érdekesség, a nyilvánosságot kívánó esemény, hogy valahol, most történetesen Makádnál, árvízvédelríii # töltést erősítenek? Természetes mozzanata ez egy szakterület mindennapjainak, ám hirtelen fordítva a gondolat menetén: ha jönne, mint ahogy időnként jön is a nagy víz, mennyire hiányozná!^ ez a mellékesen kiadott 31 millió forint, ha nem kerülne sor az elköltésére?! Hozzászoktunk, bár töprengésre okot adó szokás ez, hogy csak az a valami, az az igazán nagy dolog, amit avatnak, ahol ünnepségek vannak, ahol vendégek serege jelenik meg. S legtöbbször ezeken a helyeken tíz- és százmillió forintok befektetéséről van szó, azaz kiemelkedő gyarapodásáról a termelésnek vagy éppen a lakossági ellátásnak. A tekintélyes summa fölfogásunkban azzal azonosult, hogy történt valami, holott: valójában kiadásaink java a mellékesnek látszó, akként kezelt forintmilliókból tevődik össze. Olyan összegekből, amelyekről csak szakemberek szűk köre tud, munkaköre feladataként, s intézkedik, adminisztrál, számlákat kollaudál, de föl- tételezhetően egyszer sem jut eszébe: most gyarapítjuk a társadalmi vagyont. Pedig legtöbbször így gyarapítjuk! mi em agitációs szándékig kai hozakodik mindezzel elő az újságíró — bár éppen ilyen témaként sem kellene röstelle- ni — hanem mert észleli, tapasztalja: kevés a becsülete annak, ami mellékesnek látszóan kerül ki a közös pénztárból.- Csupán utalva rá: a közvetlenül érintett dolgozókat kivéve ki tartja számon, hogy a még sehol sincs M5 jelű autópályára — a fővárostól a Kecskemétig terjedő szakaszra — a megyei közúti igazgatóság már eddig elköltött több, mint negyedmilliárd forintot?! Majd ha röpülhetünk a pályán — felelhet vissza Lada János, akkor örülünk... Nem, nem az örömről van szó. Hanem annak tudatos számontartásáról, hogy a társadalomnak — vagy ha így pontosabban hangzik: a népgazdaságnak — megszámlálhatatlanul sok olyan feladata van, amit nem jelölnek kiemelkedő események, alkotások, de amik nélkülözhetetlenek a mindennapi nyugodt élethez, a zavartalan 'termeléshez éppúgy, mint otthoni körülményeinkhez. Józan belátás érvényesül abban, hogy napjainkban csökken a nagy felhajtással átadott ilyen meg olyan „létesítmények” köre, száma. Ami persze nem egyenlő azzal, hogy egy-egy valóban kiemelkedő alkotás — legyen az kórház vagy termelőüzem — ne kapja meg a kellő társadalmi törőd'ést, figyelmet, nyilvánosságot. A kör szűkítése mégis helyes, folytatható, s vele párhuzamosan annak-előtérbe helyezése, mit tud a gyarapodásra igényt tartó — sőt, azt jogaként kezelő — állampolgár a gyarapodás fedezeteiről, forrásairól, arról, hogy neki, mint termelőnek, mit kell — kellene — előteremtenie, a nagy lépésekhez, s a mellékesnek tűnőkhöz, a kettőhöz együttesen. B otcsinálta közvéle- íénykutatóként faggattam néhány embert Százhalombattán, a Dunai Kőolajipari Vállalatnál, mit tudnak arról, mibe kerülhet a cég nyújtotta szociális ellátás? Őszintén feleltek: fogalmuk sincs róla. Márpedig átlagosan húszezer forint jut — juttatásokban és szolgáltatásokban — egyetlen dolgozóra tizenkét hónap alatt! Ezt is meg kell termelni, ahogy elő kellett teremteniük az egyszerre kilencvennyolc személyt befogadó csopaki üdülő építéséhez — tavaly készült el — a fedezet. Szükséges az, hogy a segédmunkás vagy éppen a főosztályvezető tudjon ilyesmiről? Nem kergetünk illúziókat, amikor óhajtjuk, sürgetjük az ismereteknek e bővítését? Ahogy csupán illúziói, s nem több lenne az, hogy a lakóhelyeken élők is tudjanak többet arról, mi történik körülöttük mellékesen? Nem illúzió ez, hanem a szükségszerű hang- súlyozása! zükségszerű igény 0 megfogalmazása, épben azért, mert sok tekintetben' nehezebb, akadályokkal teltebb a haladás útja, s emberi gyengénk, hogy hajiunk arra: csupán saját sorsunkat, helyzetünket, feladatainkat véljük szigorúbbnak, terhekkel jobban megrakottnak. S ha ez így történik, történne, akkor rendkívül fontos tudati forrását veszítjük el a közös cselekvésnek, annak, hogy tömegek vegyék észre: azért mindig előbbre vagyunk az úton, azért mindig történik valami. Meglehet, ezeknek az eseményeknek java csak töltéserősítés, útépítés előkészítése, a szociális gondoskodás elért szintjének megtartása, de- hát ez kevés lenne? Ez szóra, figyelemre sem érdemes? Erre észrevennék: valójában így és itt gyarapodik a társadalmi javak hegye, hogy nem az ormok, csúcsok a fontosak, hanem az: a hegy nagy, hátára férünk és ott vagyunk valamennyien?! M. O. 45 köbméter beton gyártására képes — összesen 90-re —, a pumpák teljesítménye ugyanekkora. Ha tehát a két rendszer folyamatosan üzemelne ez nyolc órára 720 köbméter betontermelést és bedolgozást jelentene. Ez pedig rengeteg. De... a termelőképesség és a feldolgozás között óriási a differencia. Egyszerűen arról van szó, hogy amikor az építkezéseken szükséges a beton, akkor lennie kell. Hogy közben álltak a berendezések? Álltak. És állnak. Nem szervezetlenség miatt. Igaz, arra törekszünk, hogy a szabad kapacitás ne maradjon szabad, vagyis hogy eladjuk a termelt betont. Csakhogy, ennek a szándéknak meg többek között olyan objektív tényező is gátat szab, mint a cementhiány. Időnként saját építkezéseinket is csak üggyel-bajjal tudtuk ellátni, hetekig nem volt cement. Álltak a nagy értékű berendezések? Bizony álltak. Elmondják: a mixerkocsik üzemeltetése sem tartozik a könnyű dolgok közé. Jelenleg a PÁÉV birtokában 16 ilyen jármű van, s ezek elméletileg megoldhatnák az ütemes szállítást. De ... nem oldják meg. Ugyanis a külföldről importált szállítóeszközökkel mindenütt sok a baj. — Ha elmondjuk a toronydarukkal kapcsolatos tortúráinkat, azt hiszi rosszul hall — veszi át a szót Kertész Miklós. — Azok ugyanis nem a sajátjaink, hanem béreljük őket az Építőipari Gépkölcsönző Vállalattól. Csakhogy a vállalat 90 százalékos üzem- biztonsággal szerződik, s egy évben a 10 saázalékos időkiesés több mint egy hónapos állást jelent. Hogy mennyi munkát végezhetnének ennyi idő alatt a gépek? Nagyon so- kat. Mondok egy konkrét példát. Ha a szigetszentmiklósi lakásépítkezésen pénteken déli 12 órakor elromlik a daru, javíttatása ügyében a legjobb esetben is csak hétfőn tudunk intézkedni. Igen ám, de az ÉGV szervizállomásáról reggel 7-kor kigördülnek a szerviz- kocsik a hibajegyzékkel, tehát Szigetszentmiklósra csak kedden érnek el. Áll a gép? S vele természetesen több másik. A munkakiesés pedig legalább négy lakást jelent. Az ÉGV azonban nem követett el szabálytalanságot. Neki belefér ez a tíz százalékba. Hogy miért nem mi magunk javítjuk meg? Mert nincs hozzá jogunk. A gép bérelt, a gépkezelővel együtt. S ez újabb gondok forrása. A darukezelő fizetése kevesebb, mint az építőké. Emiatt nincsenek érdekelve abban, hogy nyolc óra alatt többet dolgozzanak. Az ÉGV-nek is teljesen mindegy, hogy egy év alatt hány házat szerel össze a darujuk, ök idő után kapják a bérleti díjat, és nem is keveset. A számlázás alapja az építkezéseken igazolt idő. Megkésett információk — A műszakon belüli állásidőt mi sem tartjuk kevésnek, csökkentésére idén is intézkedtünk — mondja a termelés- irányító. — Például igyekszünk a lehető legrövidebb idő alatt elkészíteni a darupályát — ez ugyanis a mi dolgunk, nem az ÉGV-é. A toronydaru átállítása egyik épületről a másikra öt nap körüli időt vesz igénybe, s akkor még drukkolhatunk, hogy az átvevő szakember — aki nem a mi műszaki ellenőrünk — megfelelőnek találja-e. Lényegesebb azonban, hogy idén már a főgépeket a felhasználási helyükön, vagy a közeli körzetben telepítettük le — veti közbe Kertész Miklós. Korábban ugyanis az emberek hazavitték a gépjárműveket, azokkal utaztak az építkezésről a lakásukra. Most, hogy a célunk a járművek útjainak lerövidítése, a gépkezelők, a vezetők szemléletét is át kell formálni. S, ez nem könnyű. Mi megértjük, senki nem utazgat szívesen a megy« északi részéből, le a délibe. Épp ezért arra törekszünk, hogy az adott körzetben találjunk dolgozókat, vagyis ki ki ott dolgozhassák ahol lakik. Próbálunk segíteni a jelenlegi kritikán aluli hírközlési rendszeren is, mert a központ ösz- szeköttetése — az egyes építkezésekkel — teljeséggel megoldatlan. A késve kapott információk — például a gépek hibáiról — tetemes anyagi kárt okoznak. A megoldást látjuk, ám az URH-összekötte- tés megvalósítása sokba kerülne, nincs rá pénzünk. Elmondják, hogy a hat éve vásárolt 30 tonnás 45 méteres gémes Jones autódaru kihasználtságát is állandóan ellenőrzik. Ennek a nagy teljesítményű berendezésnek, amely gyakran a toronydaru munkáját helyettesíti — két kezelője van. Keresetük nem csupán a teljesített órák számától függ, tehát érdekük, hogy egy-egy műszakban minél több eleműt emeljenek. Ezt szeretnénk bevezetni a .toronydarukkal is. Számítógépes program — Ügy tűnik a számok alapján, hogy a szükségesnél nagyobb gépparkkal rendelkezünk. Igaz? — szögezi nekem a kérdést Csömör Elek. — Ez is a kényszerhelyzet következménye. Pontosabban: fel kellett az évek során készülnünk minden várható nehézségre. Jelenleg 12 darunk van, ezeknek csak egyharmada dolgozik ténylegesen az építkezéseken. És a többi? A szállításban, a rakodásban kell üzemeltetnünk azokat De gépeink jórészét villámháritási feladatokra kell használnunk. Mondjuk ezt annak ellenére, hogy idén pedig nagyot léptünk előre — veti közbe a gépészeti osztályvezető. — Eljutottunk oda, hogy számitól gépes programmal, részletes an meghatároztuk, kidolgoztuk a vállalati feladatokat. Ebben a programban például minden egyes gép szerepel, szabott munkaidővel az építkezések átfutási idejét figyelembe véve. Igen ám, de elég a legkisebb változás — a gyakorlatban — és az egész program felborul. És a gépek kihasználtságánál az állásidők sokaságánál még valamit nagyon lényegesnek tartanak a PÁÉV szakemberei. Azt, hogy elsődleges a megyei feladatok megoldása. Emiatt nem tiszta a profiljuk, nem szakosodhatnak csak lakásépítésre. (Mert, ugye kell óvodát és iskolát, művelődési házat és kórházat is .építeniük.) Ez is hozzájárul azonban az óriási gépparkhoz, de ahhoz is, hogy több gépük csak időszakosan üzemeltet-, hető. Sakk-matt-helyzet Eljutottunk tehát végül egy lényeges kérdéshez: megfelelő-e, kellően megfontolt-e a gépberendezésünk? — teszi fel a kérdést Kertész Miklós. — Hadd szögezzem le: az technológiák mindig új technikai eszközöket is igényelnek. Ez tehát sakk-matt helyzet. A másik pedig, hogy a gépek, a tehcnika rohamosan fejlődik. A régieket új, jobb, hatékonyabb típusok váltják fel.' Gyakran az elavult masinákat azért nem selejtezzük, mert egyes műveletekre még jól használhatók. Ezért nagy a gépparkunk, sok tagja nem is keveset áll. De, amikor szükségünk van rá, elővesszük. Azt hiszem az építőipari gépek', nem vethetők össze például a három műszakban dolgozó szövőgépekkel. A miénk más jellegű munka, a kihasználtság értékelésénél is ezt vesz- szük figyelembe. De mindehhez hozzáteszem: nekünk is fő feladatunk jövőre még jobban szervezni a munkát, és még fokozottabban ellenőrizni saját berendezéseink mennyi időt dolgoznak, s milyen hatékonysággal. Dodó Györgyi Következik: HASZNÁLNI, HA VAN MIRE i
