Pest Megyi Hírlap, 1979. október (23. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-21 / 247. szám

1979. OKTÓBER 21., VASÁRNAP Filmklubok Érden Magyar és külföldi alkotások Érden a napokban új film­klubok kezdték meg működé­süket. A KIOSZ székházában ezentúl az utóbbi 30 év leg­jobb magyar filmjeit mutat­ják be az érdeklődőknek, min­den héten kedden. Az első előadáson Mikszáth: Különös házasságát láthatták az érdek­lődők, ezt követi az Aranyem­ber, a Patyolat akció, a 2x2 néha 5 című filmek bemuta­tása. Ugyancsak megkezdte mű­ködését a filmklub az érdi művelődési központban is. A klubot Iványi Katalin gimná­ziumi tanár vezeti. A máso­dik világháború francia film­termését láthatják most az ér­deklődők a hat filmet bemu­tató sorozat keretében. A népi építészet emléke A két és fél araszos szem­öldökfában található évszám: 1670. Arról tanúskodik, hogy ez a teljes faszerkezetű temp­lom hazánk legkorábbi hiteles A pvő közönsége AMIKOR 1974-BEN a budapesti művészeti hetek részeként megrendezték az úgynevezett gyermek esz­tétikai hetet, joggal biza­kodhattunk abban: ismét előrehalad valamelyest az általános iskolás korúak esztétikai nevelésének ügye, s ezen belül a gyermekek­nek szóló színházi előadá­sok dolga is. A nem túlsá­gosan jól elnevezett ese­ménysorozat (hiszen végül is nincs külön gyermek­esztétika!) alkalmat adott arra, hogy a fővárosi gyer­mekközönség és az érintett felnőttek — színházi szak­emberek, esztéták, kritiku­sok, pedagógusok — meg­tekinthessék néhány vidéki színházunk gyermekeknek szánt produkcióját, s esz­mét cseréljenek a legfon­tosabbnak .tartott kérdé­sekről. A tanácskozásokon lelkes volt a hangulat, szép ter­vek születtek, hogyan le­hetne jobb színházat csi­nálni a legfiatalabbaknak, miképp válhatnék a szín­házi élmény a nevelés szer­ves részévé. Azután véget ért a hét. s a sok szép tervből kevés vált valóra. Az október 21-től, mától 28-ig Kaposvárott zajló gyermekszínházi találkozó most ismét lehetőséget te­remt arra, hogy fölvessük és megbeszéljük a • jövő színházi közönsége szem­pontjából oly igen fontos kérdéseket. HAT HAZAI TÁRSULAT nyolc produkciója alapján mérhetjük föl: milyen is a gyermekelőadások művészi színvonala, s hogyan fe­lelnek meg azoknak a sa­játos követelményeknek, amelyeket a fiatal közön­ség életkori sajátosságai, ismeretei, felkészítettsége vagy felkészítetlensége tá­masztanak. Lesz módunk e tekintetben némi nemzet­közi összehasonlításra is, hiszen a Szovjetunióból, a Német Demokratikus Köz­társaságból. Csehszlovákiá­ból és Olaszországból ér­kezik egy-egy színház. Mi tagadás, ezekben az orszá­gokban' lényegesen előbbre vannak a gyermekszínház Ügyében, legalábbis ami a gyermekeknek játszó szín­házak számát illeti. Mint köztudott. Magyar- országon — a Bábszínházát nem számítva — csak egyetlen olyan színház van, amely kifejezetten az is­kolás korú közönségnek ját­szik: a Budapesti Gyer­mekszínház. Vidéken nincs hasonló. A társulatok at­tól függően, hogy a veze­tőség milyen fontosságot tulajdonít a gyermekelő­adásoknak: küszködve anya­gi és számtalan egyéb ne­hézséggel, tesznek valamit, hol mennyire futja erejük­ből. Jó lesz tehát megnéz­ni, mit tudnak az említett országokban, s arról is szót ejteni a beszélgetéseken milyen lehetőségek között, milyen módszerekkel dol­goznak, mit lehetne ezek­ből honosítani. Me-t nyil­vánvaló, hogy bármi mó­don is, de előbbre kell lépnünk! RIASZTÓ STATISZTI­KÁK tanúskodnak arról, hogy még a fővárosban is, ahol a legkedvezőbb a helyzet, egy-egy gyermek átlagosan jó, ha évadon­ként kétszer eljut a neki szánt előadásra. És az átla­gosan azt jelenti, hogy sokan egyáltalán nem járnak színházba. Márpe­dig, aki a legfogékonyabb korban nem ismerkedik meg a színház varázsával, az később, felnőttként sem lesz túl gyakori látogató Thália hajlékaiban. Van azután elgondolkod­ni, 1 vitatkozni való ma­gukról a gyermekeknek szóló darabokról, előadások­ról is. Mely korosztályok­nak mit és hogyan játsz- szunk? — ezt a kérdést még nagyon is föl kell ten­nünk. Őszintén szót kell ejteni arról is, hogy a színházlá­togatással kapcsolatban sok még a tennivaló az iskolá­ban. Bizony elég gyakran fordul elő, hogy a gyermek­sereg felkészületlenül megy a színházba, s az sem rit­ka, hogy a függöny legör­dül ésével a pedagógusok befejezettnek tekintik a dolgot, s soha nem tér­nek vissza az előadásra. AZ KÉTSÉGTELEN, hogy a színházi előadás élménye csak akkor lehet igazán hatásos, ha jól előkészítet­ték s meg is beszélték ala­posan. Csak ilymódon ér­hető el, hogy a színházlá­togatás valóban beillesz­kedjék a gyermek esztéti­kai nevelésének folyamatá­ba. A színház szerepe a gyermekek komplex esz­tétikai nevelésében — ez lesz a témája a találkozó zárótanácskozásának, ame­lyen egy színházigazgató és egy pedagógiai tudományos kutató előadásai alapján tárgyalják meg a részve­vők a kérdést. Ez a ta­nácskozás igen hasznos le­het. Nagyon fontos azon­ban, hogy — szemben az öt évvel ezelőtti kezdemé­nyezéssel — az ott elhang­zottak ne merüljenek fele­désbe, s az elhatározások ne fulladjanak közönybe. A TALÁLKOZÓ — re­mélhetőleg — ünnepe lesz a gyermekszínháznak. De az ünnepet munkás hétköz­napok kell hogy kövessék, s amit egy hét alatt elha­tározunk, eltervezünk, megbeszélünk, azt évek szorgos munkájával kell megvalósítanunk. A meg­valósításhoz azonnal hoz­zá kell látnunk! Sürget az idő! Az elmúlt öt esz­tendőben — ezt őszintén be kell vallanunk — nem sok történt. Márpedig öt esztendő alatt egy ötödik általános iskolás, középisko­lássá nő. Leéli életének azt a szakaszát, amelyben jó­szerivel eldől: lesz-e belő­le színházat szerető, értő felnőtt. Morvay István borona-rendszerű népi építé­szetének emléke. Mándokról, Szabolcs megye egykori me­zővárosából került az épület a Szén téridre i Szabadtéri Nép­rajzi Múzeumba, Balassa M. Iván és Kecskés Péter népraj­zi újjáépítési terve alapján. Tegnap, szombaton délelőtt dr. Kurucz Albert főigazgató köszöntőjével kezdődött a restaurált és újra. felépített mándoki görög katolikus templom műemléki átadása. A nagyszámú közönség előtt dr. Hoffmann Tamás, a Ma­gyar Néprajzi Múzeum fő­igazgatója beszélt a templom eredetéről és sorsáról, amely végül is Szentendrén talált jövőnek szánt megőrző biz­tonságra. Bemutatta az épüle­tet, amelyről a rekonstruálás során elhagyták a mindössze 100 évvel ezelőtt hozzáépített tornácot, ugyanakkor vissza­állították ak eredeti tetőszer­kezetet, valamint a templom- hajót határoló válaszfalat. A valósághű újjáépítéshez első­sorban a megmaradt gerenda- csapolások adtak támpontot. Ennek alapján rekonstruálták az ikonfalat is. Eredeti és pá­ratlan értékű műemlék az úgynevezett királykapu, a gyertyatartók és a szakrális öl­tözékek őrzésére szolgáló fa­ragott láda. A bútorok egy ré­sze a szabolcsi tájkörzetből a társmúzeumok segítségével került a templomba. így pél­dául a hajdúdorogi görög ka­tolikus püspökség adománya­ként a festett támlájú ülőbú­torok. A Szentendrei Szabadtéri Múzeum új kincsének népraj­zi jelentőségét mutatja, hogy a tegnapi ünnepségre a város­ba érkezett Wolfgang Jacobeit, a Humbolt-agyetem tanára, az NDK Álfami Néprajzi Mú­zeumának főigazgatója, vala­mint több kiemelkedő magyar tudós, közöttük dr. Tálasi Ist­ván és dr. Varga László. Az új épület bizonnyal jelentős ér­deklődésre tarthat majd szá­mot. KÖZPONTI INTÉZKEDÉST KIVAN Kultúrkocsi - ingázóknak? Jó dolog lehet vasúton in­gázni. Mielőtt bárki értetlenkedne, sietve kiegészítem a monda­tot. Jó dolog lehet vasúton in­gázni — Angliában. Persze a munkahelyre és vissza naponta esetleg több órát utazni, ott sem kifeje­zetten mámor, de mindeneset­re kellemesebb, mint... (Ide ki-ki behelyettesítheti azt a vasútvonalat, amelyen ő maga, vagy rokona, ismerőse bum- lizik évszámra.) Oktatás a vonaton A Londonba tartó reggeli és onnét délutánonként visszafe­lé haladó vonatokon ugyanis jó ideje valóságos szabadegye­temek működnek. Egy-egy ku­péban összeülnek azok, akik mondjuk a francia nyelv rej­telmei vagy a számítógép- programozás műhely titkai után érdeklődnek. Az egy-másfál- órás úton a téma avatott is­merői — maguk is ingázók — tartanak előadást, oktatást. Ez az érdekes közművelődési forma a teljesen spontán in­dulástól már odáig jutott, hogy pontosan szervezik az egyes csoportokat, azok témáit, prog­ramját széles körben népsze­rűsítik, sőt: a szabályos tan­folyamokká vált vasútoktatás- ról még végbizonyítványt is adnak. Ez ugyan 'természe­tesen nem egyenértékű egy hivatalos — hogy példánknál maradjunk — számítógép­programozói tanfolyam képe­sítésével, de megkönnyíti arra a felvételt. Az pedig, hogy az addig elpocsékolt, fölöslege­sen telt órák alatt megtanulok franciául — nem igényel bi­zonyítványt. Szomorú valóság Nem hiszem, hogy különö­sebben bizonyítani kéne vala­milyen, a fentihez talán hason­lító módszer hazai alkalmazá­sának szükség- és célszerűsé­gét. Különösen nem Pest me­gyében, ahol naponta több tízezren töltenek órákat uta­zással. Sajnos, az angliai pél­da egy az egyben másolá­sa pillanatnyilag utópisztikus­nak tűnik. Miért? A sok ok közül csak kettő: az utasok és a vasútak állapota miatt. A hajnalban kelő, álmos és délután fáradtan hazatérő in­gázó aligha fogja nyelvkönyv lapjait forgatni a fülkében. Ha ugyan egyáltalán fülkéhez, ab­ban ülőhelyhez jut, s ülésén még van műbőr borítás és pislákol egy párvattos, halvány izzó az ajtó fölött. A tömeg, a piszkos vago­nok -r tisztelet a kivételnek — a jelen objektív valósága. Ám ez a szomorú tény nem jelenti azt, hogy lemondha­tunk több ezer ember nyu­godt, kényelmes és a szó szo­ros értelmében: kulturált utaztatásáról. Tudjuk, a MÁV sokat áldoz erre. Tudjuk, erői végesek. Tudjuk, mi utasok, ingázók is gyakran nehezít­jük saját helyzetünket, amikor eltűrjük a bőrhasogatást, az ablaktörést, az izzólopást, a pálinkamárést és az utóbbi minden köztisztasági, ponto­sabban közpiszkossági követ­kezményét. A szobi vonalon Csakhogy — ismételjük — ebbe belenyugodni nem lehet, nem szabad. Az ingázók hely­zetének javítására — egyebek mellett — vasúti kultúrkocsik beállításának gondolata is fel­merült. Bernát István, a MÁV szo­bi körzeti állomásának főnö­ke elmondta,.hogy pár hónap­ja a nagyközségben megbeszé­lést tartottak, ahol a helyi párt-, állami és tömegszerve­zetek képviselői, a bejárók és a megyei, illetve vasúti veze­tők elmondták: mi mindent lehetne és kellene tenni az ingázókért. Ezen a megbeszé­lésen is felmerült olyan, spe­ciálisan átalakított vagonok forgalombaállítása munkás­vonatokon, melyekben hírlap és könyvtár, rádió, esetleg te­levíziókészülék is kényelme­sebbé és főleg: jobban hasz- nosíthatóvá tenné az utazás­sal töltött időt. A Szob—Budapest vonalon ilyen vagonok beállításának adottak a vasúttechnikai fel­tételei, megoldható a szerel­vénybeállítás, a végállomáso­kon a fordítás, a takarítás. A tárgyi feltételeken kívül az egyéniek is adottak. Nem áru­lunk el ugyanis titkot, ha elmondjuk: ezen a vonalon jóval rendezettebbek a viszo­nyok; megfelelőbbek, kelle­mesebbek az utazás körülmé­nyei; kisebb a zsúfoltság; ke­vesebb az önmagáról megfe­ledkező utas, mint más jára­tokon. Mellőzve a bürokráciát Az állomásfőnök hozzátette: ilyen feladatot a vasút szigo­rú hierarchiájában még egy olyan nagy, körzeti állomás sem tud megoldani, mint a i szobi. Központi intézkedést kí­ván a kultúrkocsik elkészítése, kialakítása. Ez nem olcsó mu­latság, ráadásul a vasút jár­műépítő üzemei jócskán el vannak látva munkával. Egy jó elképzelés, mint ami­lyen a kultúrkocsiké, termé­szetesen nem hozhat alapvető és azonnali változást a be­járók utazási körülményeibe. Ám próbaként, egy-két va­gont átalakítani talán nem je­lent akkora anyagi terhet, mint amekkora erkölcsi sikert, eredményeket. A hivatal mal­mai lassan őrölnek. Míg . a kultúrkocsik ügyében közpon­ti MÁV-intézkedés nincs, ta­lán mégis lehetne valamit, fenni. Csak ötlet, lehet, hogy a szakemberek megmosolyog­ják: a szobi vonalon van Dunakeszi is. Ott a MÁV hí­res járműjavítója. Vajon nem lehetne-e társadalmi összefo­gással, a vasutasok és a szo­cialista brigádok, az ingá­zók gyárainak bevonásával át­alakítani egy-két, felújításra váró- kocsit? A. Gy. Csereberefórum KLUBOSOK TALÁLKOZÓJA CEGLEDBERCELEN A szabad választás lehetősé­ge, az öntevékenység és a magunkkal azonos korosztá­lyúak barátsága szinte min­denki számára vonzó. Ezt az ösztönös reagálást változtat­ják, változtathatják gktivitás­sá az ifjúsági klubok, amelyek a- szórakozással együtt a mű­velődés, az önképzés feltéte­leit is megteremtik. Igaz, klu­bonként változó szinten de a különbségek korántsem mindig az anyagi lehetősé­gekből fakadnak, meghatározó szerepük van a TV-FIGYELO Csillagok. Akár egy népme­se, úgy kezdődött... Hol volt. hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, aki — akárcsak Arany János — Nagyszalontán növe­kedett, és amikor ötéves lett. egy hatalmas üstökös közele­dett Földünk felé. Mindenki félt, mindenki reszketett, csak ez a kisfiú mondta bátran az édesanyjának: ha megnövök, majd felmegyek az égbe, és ott lelövöm az ilyen üstökö­söket ... Azok a nézők, akik — saj­nos, nagyon kevesen lehettek ilyenek — csütörtökön dél­után is ott ültek a képernyő előtt, tudhatják, hogy Kulin György, a jeles csillagász volt az a kisfiú, a fenyegető égi csoda pedig az a Haley-üstö- kös, amely aztán a világria­dalomnál egyéb bajt nem oko­zott annak idején. Kulin György azonban még­is feljutott az égbe, ha nem is úgy, mint az édesanyjának ígérte: a távcsövek röpítették fel őt óda, mégpedig elképzel­hetetlenül nagy messzeségek­be. Hogy mást ne említsünk, 84 új kisbolygót és több üs­tököst fedezett fel e műszeres utazgatása során. Ám — s ha valamiért, hát ezért egy or­szág tiszteli, szereti — tudo­mányos munkája mellett mindinkább azon fáradozott, hogy másokat elrőppentsen abba a fényes égi világba. Ezért járta az országot, ezért írta a levelek százait, és ezért magyarázta el minden­felé annak a hihetetlenül egy­szerű, mégis mind a Holdat, mind más kozmoszbeli útitár­sainkat igen-igen közel hozó távcsőnek a készítési módját, amely írd és mondd: 40 fo­rintba kerül. Ha valami miatt ma nép­szerű hazánkban az amatőr csillagászat, hát az a Kulin- féle misszió miatt van. Az oly szépen és olyan okosan szóló tudóst dicséri a széles körben elterjedt világminden­ségkutató mozgalom. Őszintén reméljük, hogy a Mit mondanak a csillagok? című háromnegyed óra szem- bet délelőtti ismétlését jóval többen látták, mint az első vetítést. A Perpetuum mobi­lének ez a különkiadása iga­zán méltó arra, hogy ne csak százezrek, de milliók élvez­zék végig. Washington. Nixonnak, a Watergate-ügybe belebukott amerikai elnöknek egyik jobb­keze, az emlékezetes betörés résztvevője, John Ehrlich- man ugyan mi mást tehetett — a bizonyára nem túl ké­nyelmetlen — börtönében, minthogy papírra vetette em­lékeit. Könyve A cég címmel meg is jelent, s miután nagy sebesen bestsellerré vált, fil­met forgattak belőle. Jó hosz- szút, hatrészeset, s mint a né­zők a heti műsorújságból már jó előre megtudhatták, ezt a Washington — zárt ajtók mö­gött című tekercstömeget a magyar televízió is program­jába iktatta. Az első benyomások? In­kább játék-, mint dokumen­tumfilm, és sokkal inkább amerikaion harsány — tehát mind látványában, mind a szereplők gesztusaiban túl élénk — ahhqz, hogy a riasz­tó valóság képzetét keltse. No, de még öt rész van hát­ra, és addigra vagy megvaló- ságosodik a történet, vagy mi szokunk hozzá az egyelőre ke­véssé vonzó modorához. Híradó. Néhány percre Is­mét Pest megyét mutatta a csütörtök esti híradó. Ezúttal az éppen soros mezőgazdasági munkákról tártak elénk né­hány kockányit: a ráckevei Aranykalász fsz-beli öntözés­ről — bizony másutt is elkel­ne a bőséges földi nedvesség, ha már nem jön az az égi víz! — a sülysápi silózásról, no meg egy olyan kukorica- szár-égetésről, amelynek lát­tán a fejünket csóváltuk. Fej- csóválás közben pedig igazat adtunk Präger György ripor­ternek, hogy egyéb úton-mó- don is el lehetne tüntetni azokat a csöveitől megfosztott szárakat. Akáca László klubvezetők műveltségének öt- letesságánek és igényességé­nek. Ez utóbbi feltételeket szándékoznak javítani a teg­nap, szombaton reggel kezdő­dött ceglédi járási klubtalál­kozó rendezői. Csereberefórum címmel öt­letvásár zajlott tegnap Ceg- ládbercelen a Radnóti ifjúsági klubban. Varga Sándor a ceglédi járási hivatal közmű­velődési felügyelője nyitotta meg az egész napos progra­mot. Azután Lür István, az if­júsági klubok megyei szakfel­ügyelője tartott előadást a klubmozgalom jelenlegi fel­adatairól. A járás nyolc településé­ről érkeztek a fiatalok: az abonyi, ceglédi, nagykőrö­si, ceglédberceli, pilisi, törte- li, albertirsai és nyársapáti klu­bok írásban is elhozták egy- egy foglalkozásuk forgatóköny­vét s különböző programokat szerveztek a helyszínen, ön­álló műsorral szerepelt a ceg­lédi Kaláris együttes Nyárs­apáti és Ceglédbercel irodalmi színpada és a pilisi klub. A találkozó után arra is lehető­ség nyílik hogy ezeket a ked­ves szórakoztató összeállításo­kat ne csak saját településü­kön adják elő a klubok ha­nem a járás valamennyi köz­ségét felkeressék. A ceglédberceli fórumot egységében akár egyetlen klub hétvégi programjának mintá­jaként is tekinthetjük. Akiket kevésbé érdekeltek az, amatőr bemutatók azok részt vehet­tek Dinnyés József és Mosonyi Ferenc pol-beat műsorán, ame­lyet Vilpert Imre diaporáma- vetítése követett. A klubvezetők részére to­vábbképző előadásokat ren­deztek a kis községekben folyó te­vékenységi formálóról. Így hát mindenki találhatott kedvére valót és hasznosat is a prog­ramban, amely sokak számá­ra ma hajnalig tartott. A ta­lálkozó befejezéseként ugyan­is disco-műsorral szórakoztak a fiatalok. Kr. Gy. t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom