Pest Megyi Hírlap, 1979. október (23. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-31 / 255. szám

* %MHao 1979. OKTÓBER 31, SZERDA SZAKMUNKÁSKÉPZŐ INTÉZETEK Együtt a szülőkkel, vagy nélkülük ? Megvallom, ilyen fura ta­nácskozást még sohasem lát­tam. A Hazafias Népfront Pest megyei pedagógiai albi­zottságának legutóbbi megbe­szélésére gondolok. S hogy miért a fura jelző? Nos, az ilyen ülések, megbeszélések rendszerint úgy zajlanak, hogy elhangzik egy beszámoló a témáról, majd elmondják a résztvevők észrevételeiket, ja­vaslataikat, vitázó nézeteiket, s végül döntenek arról; ho­gyan tovább? Ezúttal azon­ban másként történt. Csak papíron Elsőként Sárosi Rezső, az érdi 220. számú Szakmunkás- képző Intézet igazgatója szólt. Hogy mégsem minősíthető be­számolónak, rövid bevezető­je, annak oka a tartalom. Ugyanis eredményekről szin­te alig hallhattak a résztve­vők, inkább csak gondokról. A megye szakmunkásképző intézeteinek szülői munkakö­zösségi tevékenysége volt a téma. Azután a hozzászólások. Egy részük alátámasztotta azt: ez ügyben még több a tennivaló, mint az eredmény. Más ré­szük néhány olyan kezdemé­nyezésről szól, amelyek elszi­getelten egy-egy szakmunkás- képző intézet, egy-egy peda­gógus s egy-egy szülő lelemé­nyességéről, önzetlen segítsé­géről tanúskodnak. Csupán javasolhatók példaként. S végül, határozat helyett mindössze ennyi; az itt köz­kinccsé tett tapasztalatokat mindenki adja tovább, s ké­szítsenek később közös aján­lást arról, hogyan is lehet­ne változtam. A szülői munkaközösségek ügyét hivatásból is ismerő Sárosi Rezsőtől kérdeztük: mi is a baj lényege? — Hadd kezdjem néhány számmal. Pest megye 16 szak­munkásképző intézetében ta­valy csaknem 2 ezren tanul­tak, s egyharmaduk kollégis­ta volt. A megyében 60 szak­mára készítik fel ezek az is­kolák a gyerekeket. A szülői munkaközösségeknek minden iskolában elnöke, s osztályon­ként két tagja van, ez körül­belül négyszáz ember lenne — papíron. — Hogy miért csak papí­ron? Egyrészt azért, mert a szakmunkásképző intézetek nem élnek mindig lehetősé­geikkel, s a pedagógusoknak nem mindig jut eszükbe, hogy egy-egy nevelési feladat meg­oldásához a szülők segítségét kérjék. A nevelők tapasztala­ta pedig az, hogy több ener­giába kerül némelyik szülő közönyével megküzdeni, mint­sem maguknak elvégezni a szülő helyett is a munkát Természetesen iskolánként változó a kép. Az érdi inté­zetben például 25 tagú a szü­lői munkaközösség, s közülük csupán négy-öt édesapára, édesanyára lehet számítani. Mindig ugyanazokra ... A közöny oka Vajon mi okozza e kö­zönyt? — Az első osztályban a leg­első szülői értekezletre még a szülők hetven százaléka eljön. Másodikban már alig felük, s csak a végzés előtt növekszik ismét az értekezleten a szülők száma. Világos: akkor, amikor a gyermek sorsát érintő té­mákról esik szó. Azt hiszem, a szülők többsége úgy véli, a kezdet és a végzés között sí­nen van minden, hiszen az is­kola nevelőinek feladata a gyermek felkészítése. — Téves ez a beidegződés. Az iskola nem veheti át min­denben a fiatal fiúk, lányok nevelésének gondját, s okta­tási, nevelési dokumentumok sora mondja ki: a nevelés el­sősorban családi feladat. Ab­ban, hogy ez a szemlélet ál­talános, s alóla ritka a kivé­tel, szerepet, játszik az iskola profilja, nevezetesen: a szülő tudja már a felvételkor, hogy három év múltán mi lesz a gyerekből, milyen szakmát sajátít el a képzés ideje alatt. Az a helyzet alakult ki, hogy a szülői munkaközösség leg­feljebb segít az iskolának a nevelésben, noha az iskolának kellene segítenie a szülőknek. — Természetesen az iskola és a szülő kapcsolata más formákban is megvalósulhat. Például ilyen a levelezés, csa­ládlátogatás, a fpgadóóra, vagy a szülői értekezlet. De a nevelés társadalmasításához nélkülözhetetlen a szülői munkaközösség részvétele. — A szakmunkásképző inté­zetekről van szó, s ha a kö­zönyt vizsgáljuk, figyelembe kell vennünk néhány sajá­tosságot is. Ezek közé tarto­zik, hogy korán önállósodó gyerekek a szakmunkásjelöl­tek, s már a tanulmányok idején pénzt is keresnek, ezért szüleik gyakran úgy ér­zik: felesleges beleszólniuk sorsukba. Másrészt a szak­munkásképző intézetekben nem mindig a legszerencsé­sebb családi hátterű fiatalok tanulnak, s gyakori, hogy a szülő valóban nem sokat se­gíthet a nevelésben. Sajnos, még ma is él a köztudatiban az a nézet, hogy a szakmun­kásképző intézetek a közepe- sek-gyengók iskolái... Mégis lehet A már említett tanácskozá­son akadtak példák arra: mégis lehet tenni a közöny ellen, s ha ügyes az osztály­főnök, a nevelő bevonhatja a szülőket, a szülői munkakö­zösséget az iskola életébe. Igaz, a példák java része csak arra szorítkozott, hogy a szü­lők társadalmi munkával mi­ként támogatták az iskolaépü­let, az osztályok jobb körül­ményeinek megteremtését. De volt szó egyébről is. Álljon itt most ezek közül néhány. A váci 204-es számú inté­zetben, noha nem valósult meg a szülői munkaközösség munkatervéből minden, az if­júságvédelemben, a veszé­lyeztetett tanulók felkutatá­sában, az igazolatlanul mu­lasztók látogatásában részt vettek a munkaközösség tag­jai. Ott voltak a fiatalok ki­rándulásain, sportrendezvé­nyein is, s a pedagógusoknak segítettek. Az iskolai értekez­leteken rendszeres résztvevő volt a szülői munkaközösség elnöke, vagy egy-egy tagja, s amikor a nevelési problémák­ról volt szó, ebben az intézet­ben előkerültek az otthoni gondok is. A munkaközösségi tagok részt vettek a kollé­giumlátogatáson, s a diákpar­lament előkészítésében. Az ugyancsak váci Keres­kedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképzőben a vá­lasztmány a társadalmi mun­ka szervezéséből vállalt részt, s érdekes jelenség volt: az ér­tekezleten részt vevő édes­anyák — mert többnyire ők jönnek el — még férjük he­lyett, az ő nevükben is vál­laltak munkát. Itt is együtt látogatták a családokat az osztályfőnökökkel, s például az ifjúságvédelmi előadást egy szülő tartotta az osztály­főnöki órán. Olyan jól sike­rült, hogy idén hasonló elő­adást terveznek — a szülők­nek. Az Örkényi Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskolában nemcsak Pest, hanem Bács- Kiskun megyei gyerekek is tanulnak. Rossz a közlekedés, s hosszú — két-három órás — az út hazulról az iskoláig. Itt vasárnapra hívják be a túl­nyomórészt kollégista gyere­kek szüleit, s ekkor az egész tantestület, a gyermekeket foglalkoztató vállalat, s a kol­légium nevelői együtt fogad­ják őket Három-n égy órás egy-egy ilyen szülői értekez­let, s bizonyítja, ha az inté­zetben eltökélik, megtalálják a módot a szülőkkel való kap­csolatteremtésre. E napokban már készül a szakmunkásképző intézetek új rendtartása, s ez alaposan áttekinti a szülői munkakö­zösséggel kapcsolatos felada­tokat. Semmi kétség: lesz bő­ven tennivaló. Szülőknek, ne­velőknek egyaránt. V. G. P. Patronálok, krónikaírók Pest megye a Honismeret legújabb számában Sem az elméleti, sem a ki­mondottan gyakorlati kérdé­sekkel foglalkozó írások nem hiányoznak a Honismeret cí­mű folyóirat — a Hazafias Népfront tájékoztató lapja — nemrégiben megjelent idei ne­gyedik számából. Dr. Huller Gyula a munkahelyi közmű­velődés és az üzemtörténeti mozgalom kapcsolatát elemző írásában rámutat, hogy a moz­galom eredményei az üzemi élet egészében, a munkásság múltjának megbecsülésében, a termelés üzemi fejlődésének behatóbb megismerésében mu­tatkoznak. Helyes, ha a mun­kába a szocialista brigádok is bekapcsolódnak (erre éppen saját brigádjuk történetének megírása adhat alkalmat). Gyakorlati kérdésekkel — a paraszti onéletrajzírás szem­pontjaival — foglalkozik Szenti Tibor összeállítása. A többi között a gazdálkodás, az ünnepek és szokások bemuta­tásának fontosságára hívta fel a tollat fogó idős paraszt- emberek fiigyeimét. No meg arra, hogy ne hagyják érintet­lenül az életmódváltás, a me­zőigazdaság szocialista átala­kul ás-ának kérdéseit sem. Ezzel a korszakkal, a felszabadulás utáni évek történetével is foglalkozik az a dolgozat, amely Kovács József tollából, Bugyi község helytörténeti ki­állítása a Csepeli Papírgyár­ban címmel jelent meg a fo­lyóiratban. A budapesti sze­replésre — írja a szerző — a helyi Tessedik Tsz és a Cse­peli Papírgyár immár húsz éve tartó munkás-paraszt ba­rátsága alapján került sor. Ezúttal a munkások egykori sok segítsége viszonzásaként a falu jött fel a gyárba, hogy múltjának és mai eredményei­nek bemutatásával tovább erő­sítse a barátságot és a mun­kásközművelődéshez is hozzá­járuljon. A dolgozat terjedelme nem teszi lehetővé az elmúlt év­századok és a ma részletes bemutatását. Azt azonban ér­demes megjegyeznünk, hogy Bugyi községben, ahol a fel- szabadulás előtt 57 nagybirto­kos kezében 14 ezer, 810 kis- és középbirtokos kezében azonban csupán 6 ezer 700 hold föld volt, ma egyre ma­gasabb az életszínvonal, váro­siasabb az életforma, azt is je­lezve, hogy az a segítség, amelyet a papírgyári munká­sok egykori patronáló mozgal­ma nyújtott, nem volt hiába­való. Témája miatt ki kell emel­nünk a folyóirat írásai közül Vörösmarty Gézáét, amely az áprilisban elhunyt Németh Kálmán életművét, a fóti ha­gyományok élesztősében be­töltött szerepét méltatja. P. Sz. E. Külföldön forgalmazzák Több külföldi filmforgalma-r zó vásárolta meg az elmúlt hetekben Mészáros Márta filmjeinek vetítési jogát. Ar­gentin mozik műsorán szere­pel majd a Kilenc hónap és az Olyan, mint otthon. A Jemeni Népi Demokratikus Köztársa­ságba az Öfc ketten és az Olyan, mint otthon kópiái utaznak. Az osztrák ORF tv­adó szintén az ök ketten su-r gárzására kötött szerződést. A müncheni stúdióhálózat látogatói a Kilenc hónap-ot láthatják majd. Egy svájci tv- társaság képviselői az Örökbe­fogadás és a Szabad lélegzet 9 percnyi részfelhasználásának jogdíját fizetik ki. A kivá­lasztott képsorokat a Mészá­ros Mártáról készülő portré­filmjükben kívánják felhaszr nálni. — A tudásért. Két évvel ezelőtt a szentendrei járásban a cigánytanulók mintegy hat­van százaléka végezte el ti­zennégy éves korán túl az ál­talános iskolát. Az idei tanév-? re — fokozott törődés, több akarat jeleként — arányuk negyven százalékra csökkent. ELNÖKSÉGI ÜLÉSÉN Elismerés TIT-munkáért Tegnap délután a budapesti Kossuth Klubban ülést tartott a Tudományos Ismeretterjesz­tő Társulat Pest megyei szer­vezetének elnöksége. Az ülésen a TIT országos elnökségének oklevelét adták át dr. Kulin Sándornak, a nagykőrösi városi szervezet el­nökének, kiváló és áldozatos társulati munkájáért. Húsz­éves tagsága elismeréseként a megyei elnökség oklevelét kapta Raffay Béla, a rácke­vei járási TIT-szervezet elnö­ke, és dr. Losonci Miklós, a művészeti szakosztály elnöke. Az elnökség egyebek között megvitatta Földes Istvánnak, a megyei szervezet titkárának jelentését, az értelmiség kö­rében végzett társulati tevé­kenység eredményeiről és idő­szerű feladatairól. Raffay Bála az ismeretterjesztésben ki­emelkedő szerepet játszó rác­kevei járás TIT-szervezetének munkájáról adott tájékozta­tást. RADIOFIGYELQ ISMERETLEN ISMERŐSÖK címmel visszaemlékezést hall­hattunk Beregi Oszkárra, a század első felének kiemelke­dő magyar színészére. (Szom­bat, Kossuth, 11.00) Művészetének és sorsának lényege, de egyben tragédiá­ja is, hogy a színész csak a kortársaihoz tud szólni, csak a jelenben hat a mű, mely nem éli túl az alkotót. Igaz, sokat enyhített ezen a helyzeten a film és a hangsza­lag, ám a régi idők nagy szí­nészeinek művészete a régi idők közönségével együtt mindörökre ^eltávozott közü­lünk. Ezért jelentett különösen iz­galmas élményt ez az egyórás műsor, amelyben meghallgat­hattuk azokat a hangfelvéte­leket, melyek az utókornak megőrizték a nagy kort meg­élt Beregi Oszkár hangját, visszaemlékezéseit, szavala­tait. Az ő esetében ugyanakkor sajátos jelentősége is van e hangfelvételeknek, hiszen Be­regi művészetének, mint ezt a kortársaktól tudjuk, talán a legfőbb erőssége éppen a tisz­ta, érzelemgazdag s szinte ze­neileg , megkomponált, dalla­mos szövegmondás volt. Ugyan meglehet, hogy szavalói stí­lusa ma már kissé régiesnek, szentimentálisnak hat, ám őt hallgatva mégis inkább azt érezni: egyfajta tökéletességgel van dolgunk. Az egykori pályatársak, ba­rátok és ismerősök visszaem­lékezései, a Beregi alakja kö­ré szövődött legendák és anekdoták nemcsak a nagy szí­nész pályafutását illusztrál­ták, hanem felidézték egy le­tűnt kor színházi világát, a régi színészek egymáshoz, s a közönséghez fűződő kap­csolatait is. Végezetül érdemes megemlí­teni a rendező és író Soly- mosi Ottó és Thuróczy Kata­lin nevét, akik amellett, hogy gondos hozzáértéssel dolgoz­tak, egyúttal érezhetően szív­ügyüknek is tekintették ezt a műsort. JELENIDÖBEN címmel Tamói Gizella riportműsora hangzott el. (Vasárnap, Petőfi, 15.30.) A műsor a szellemi munka anyagi javadalmazásának igen bonyolult és ellentmondásos problémáját tűzte ezúttal na­pirendre. A kérdés nehézsé­gét az adja, hogy ellentétben a fizikai munkával, a szelle­mi teljesítmények számokban, pénzben alig mérhetők, ugyan­akkor azonban a társadalom­nak nemcsak, hogy díjaznia kell a szellemi munkát, ha­nem ezekben a juttatásokban egyszersmind érvényesíteni kell a minőség, a társadalmi értékesség szerinti differenciá­lás elvét is. Ezt a problémát tovább komplikálja az, hogy egy adott, társadalom, az adott szociá­lis és gazdasági körülmények között mit, milyen típusú szel­lemi tevékenységet ítél hasz­nosnak vagy értékesnek. A különféle szellemi mun­kák között a díjazás révén ki­alakuló egyfajta hierarchia viszonylag pontos képet ad egyrészt a társadalom lehető­ségeiről, másrészt annak ér­ték- és célrendszeréről. A ri­portokban megszólaltatott ér­telmiségiek között volt mű­fordító, nőgyógyász, mérnök, pedagógus és közgazdász. S bár különböző területeken dol­goznak, mégis egyformán jel­lemző volt rájuk, hogy szak­májukon belül az átlagos ke­resetűek népes rétegéhez tar­toznak. Az általuk közreadott ta­pasztalatok, jogos észrevéte­lek, és kifogások, úgy tűnik, valóban megerősítették a ri­porter, Tárnái Gizella megál­lapítását: az értelmiségi fize­tések összességét véve, ha­zánkban a szellemi munka nincs rosszul fizetve, ám az eltérő értékű és minőségű szellemi teljesítmények közöt­ti különbségek jóformán alig fejeződnek ki a fizetésekben. Az egyes szakmákon belül az extra keresetűek igen szűk rétegétől eltekintve, mindenki nagyjából egyformán keres. A díjazásnak ez a merev, rugal­matlan volta pedig a teljesít­mények visszafogásához vezet­het vagy éppen vezet. A jól megszerkesztett és szakértelemmel elkészített mű­sor végén dr. Tímár János, a szellemi munka díjazásának szabályzórendszerét, s annak problémáit elemezte, immár a szakértő szemével. Ezúttal azonban feltehetően nem rajta múlott, hogy az elvi megálla­pításokon túl ő sem tudott gyakorlati megoldással szol­gálni. Péter László MOZIMŰSOR NOVEMBER 1-TÖL NOVEMBER 7-IG ABONY 1—2: Nyugalmazott ezredes (sz.) 3—4: Kéz kezet mos (sz.) 5: Blokád I—II. (sz.) 6: Kovpak előretör (sz.) 7: Front szárnyak nélkül I—II. (sz.) ABONY, Mese 3—7: Mese a Mihaszna köcsögről ABONY, Művész 3—7: San Babila egy napja*** (ol.) BUDAÖRS 1—4: Az utolsó valcer (am.) 5—7: Transzszibériai expressz (sz.) CEGLÉD, Szabadság 1—4: Hívj a messzeségbe este (sz.) 5—7: Halálgyár az őserdőben I—II. este (sz.) 1—4: Kovpak előretör du. (sz.) 5—7: Ordasok között du. (sz.) CEGLÉD, Mese 1—7: Az eltévedt nyuszi CEGLÉD, Művész 1—7: A tenger kedves szörnyei* (ol.) DUNAHARASZTI 1—6: Csillagok háborúja I—II. (am.) 7: Gázolás (m.) DUNAKESZI, Vörös Csillag 1—4: A fenevad (sz.) du. 1—4: Allegro Barbaro* este (m.) 5: Kocsubej (sz.) 6: Lányok az aknamezőn (sz.) 7: Harmadik rakéta (sz.) DUNAKESZI, Rákóczi 1—2: Kadkinról mindenki tud (sz.) 3—4: Apám az agglegény (sz.) 5—7: Fehér agyar visszatér (ol.) DUNAKESZI, József Attila 1: Kinek a törvénye (m.) 4: Kihajolni veszélyes (m.) 5: Áramütés (m.) 7: Tizedes meg a többiek (mJ) ÉRD 1—2: Gyilkos a tetőn (svéd) 4: Gyilkos a tetőn este (svéd) 4: A kis Fülöp du. (NDK) 5—6: A farkas nyomában 7: Obeliszk (sz.) FÓT 1—2: A vasprefektus* (ol.) 3—4: Griffin és Phoenix* (am.) 5—6: Won Ton Ton Hollywood megmentője lam.) 7: Kocsubej (sz.) GÖDÖLLÖ 1—4: Zöld rakéták du. (sz.) 1—4: Blokád folytatása I—II. este (sz.) 5: Vörös kányafa (sz.) 6: Oleszja (sz.) GYÄL 1—2: Veréb is madár** (m.) 3—4: A leorás nő (len.) 5—6: Munkahelyi románc I—II. (sz.) 7: Éjszakai razzia (sz.) KEREPESTARCSA 1—2: Ahová lépek, ott fű nem terem* (fr.) 3—4: Transzszibériai expressz (sz.) 5—6: Obeliszk (sz.) 7: Küldetés Bahcsiszerájba (sz.) MONOR 1—4: Utolsó vérbosszú du. (sz.) 1—2: A Satumusz nem válaszol I—II. este (sz.) 3—4: A Saturnusz csapdájában I—II. este (sz.) 5—7: Szerencsés bukás du. (sz.) 5—7: Kéz kezet mos este (sz.) NAGYKÄTA 1—2: Pajzs és kard I—n. (sz.) 3—4: Berlinből jelentkezem I—II. (sz.) (Pajzs és kard III—IV.) 5—7: Leszámolás a kocsmában* (sz.) NAGYKÖRÖS, Arany János 1—4: Fel a fejjel du. (m.) 1—4: Gyilkosságok péntek este* este (angol) 5—7: Lövés a ködben du. (sz.) 5—7: Hívj a messzeségbe* este (szí) PILISVÖRÖSVÄR 1—4: A vadnyugat hőskor a I—II. (am.) 5—6: Az amerikai barát** (am.) 7: A cigány (sz.) POMÄZ 1—2: Bobby Deerfield** (am.) 3—4: Nyugalmazott ezredes (sz.) 5: Kalandor csődje I—IL (sz.) 6: Felszállási engedélyt kérek (sz.) 7: Égbolt a sivatag felett (sz.) RÁCKEVE 1—2: Mese Szaltán cárról (sz.) 3—4: Magyar rapszódia* (m.) 5—6: Nyugalmazott ezredes (sz.) 7: Nocturne (sz.) SZENTENDRE 1—4: Családi összeesküvés* (am.) 5—7: Zöld rakéták du. (sz.) 5—7: Blokád folytatása I—II. este (sz.) SZIGETSZENTMIKLÓS 1—2: Az űrből jött lovag du. (rom.) 1—2: Magyar rapszódia* este (m.) 3—4: Fehér agyar visszatér (ol.) 5—6: Mese Szaltán cárról du. (sz.) 5—6: Allegro Barbaro* este (m.) 7: Asszony a banditák ellen (sz.) TÁPIÓSZELE 1—2: Gázolás (m.) 3—4: Leszámolás a kocsmában* (sz.) 5—6: Vakmerőség (sz.) 7: Vörös kányafa (sz.) VÄC, Kultúr 1—4: A két balkezes és az örömlány* 5—7: Az elveszett kutya du. (sz.) 5—7: A tankcsata este (sz.) VÄC, Művelődési Központ 2: Szabadság fantomja** (fr.) 3: Huszadik század I—n.*** (ol.) 4: Visszatérés öz földjére VECSÉS 1—4: Folytassa Kleó (angol) 5—7: Nuki majom kalandjai du. (sz.) 5—7: Fekete rák ollójában este (sz.) DABAS 1—2: A sólymok vezetője (sz.) 3—4: Munkahelyi románc I—II. (sz.) 5: Huckleberry finn és a csavargók (sz.) 6: Fehér hajó (sz.) 7: Szökésben (sz.) JELMAGYARÁZAT : (am.) (m.) (sz.) (ol.) (rom.) (len.) (fr.) = amerikai film magyar film ' szovjet film olasz film román film lengyel film francia film * 14 éven aluliaknak nem ajánljuk! •• Csak 16 éven felülieknek! ••• Csak 18 éven felülieknek!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom