Pest Megyi Hírlap, 1979. október (23. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-31 / 255. szám

1979. OKTÓBER 31., SZERDA 'Ariimat* Űj vízmű — 22 miiéért Jé reggelt!, három nyelven Örkényi csirkeneveiők A fá&DA&EST! KÖZLEKEDÉS! VÁLLALAT Építési Főmérnökségének Magasépítési Osztálya szakképzett vasbetonszerelőket keres felvételre NOVEMBER ELSŐ DEKÁDJÁRA, 6 NAPI FOGLALKOZTATÁSRA, A SZÉP ILONA-I KOCSISZÍNBEN VÉGZENDŐ SZERELÉSI MUNKÁK ELVÉGZÉSÉRE. Jelentkezni lehet: Budapest IX., Hámán Kató u. 1/e. Kahlesz András főépítésvezetőnél. Telefon: 340—514. Örkényben, sok jól működő háztáji gazdaságnak a Béke Termelőszövetkezet minden segítséget megad. Tápot biztosít, gondoskodik a megtermelt áru értékesítéséről. A községben az idén háromezer hízósertést, harmincöt szarvasmarhát, kétszáz­ezer baromfit és hatezer liter tejet adnak le a gazdák a meg­kötött szerződés alapján. Petrányi Ferencék háza táján — mint látjuk —, csibeneveléssel foglalkoznak. hármas feladata a Dunán soknál,' illetve nagyobb mér­tékű apadásoknál viszont a helyenkénti kotrásokkal biz­tosítanunk kell a hajóforgal­mat. Kavicskitermelési tervünk: csaknem ötmillió köbméter évente. Ebből a mennyiségből 2,5 millió köbmétert Buda­pestre: a kormányprogramban szereplő, kiemelt beruházások­ra, valamint a lakásépítkezé­sekre szállítunk, vízi úton, vasúton és közúton. Mennyi a tartalék? — E pillanatban 12 vontató­hajó, 100 uszály, 5 kotrógép és 5 elevátor áll rendelkezésünk­re a Dunán. Jelenleg Eszter­gom és Győr térségében dol­gozunk, tehát a kitermelt ka­vicsot egyre távolabbi lelőhe­lyekről kell a megyéibe szállí­tanunk, nem is szólva az or­szág többi részéről. Három éve még átlagosan 15 'kilométerről szállítottunk a fővárosba. Ez a távolság jelenleg 40 kilomé­ter. Pest megyei lerakóhe­lyeink: Vácott, Gödöllőn, Ve­rőcemaroson és a csepeli tér­ség ellátására a Petróleumki­kötőben vannak, de szállítunk még a dunakeszi házgyárnak és a DCM-nek is. — Mivel a megyében gya­korlatilag már csaknem telje­sen leálltunk a kavicsterme­léssel, ezért a VI. ötéves terv­ben úgynevezett öblözeti kot­rásokat nyitunk. Előzetes —és óvatos — becslések szerint Pilismarót térségében 50 mil­lió köbméter, Szalkszentmár- tonban pedig 30 millió köb­méter a kavicstartalék. Előbbi mennyiség akár húsz évre is elegendő lehet, utóbbi, a szalkszentmártoni, három év­re, ugyanis itt sokkal intenzí­vebben termelünk majd. — Az öblözeti' kotrás tu­lajdonképpen kényszermegol­dás, hiszen a kisajátítási, a művelésiág-változási és a meddőre termelési költségek jelentősen — köbméterenként 100—150 forinttal — növelik majd a kavics árát. Ha ol­csóbb nem is, de több lesz a kavics, s remélhetően a lakos­ság — egyre növekvő — igé­nyeit is kielégíthetjük. Jönnek az új hajók — Megnövekedett kavicski­termelési tervünk teljesítésé­hez a mostani gépparkunkaí is ki kell bővítenünk. A VL ötéves terv kezdetétől felügye­leti szerveink; az ÉVM, a? OVH — valamint az MNB —- jóváhagyásával és támogatásá­val folyamatosan beszerzőnk 18 önjáró tolóuszályt, 21 szóló­hajót, két kirakó elevátort — egyenként 400 köbméter/óra teljesítményűt — és egy ve­dersoros kotrógépet, 600 köb- méter/óra kapacitásút. A hajó­kait és az elevátorokat az MHQ balatonfüredi gyárában, a kot­rógépet pedig Csehszlovákiá­ban, Komarnóban gyártják. — Ezzel a — kibővített — gépparkkal látunk majd hozzá a Gabcikovo—Nagymaros vízi erőmű építésénél a földkiter­melést munkálatokhoz. Csak­nem 52 millió köbméter földet kell a mederből kikötomumk — ez tízévi munkát jelent. Már jövőre, az év második felében hozzákezdünk, s 1980. december 31-re mintegy 35® ezer köbméternyi földet kell kitermelnünk. Szállítás vízen — Van már gyakorlatunk az ilyen jellegű munkákban: pél­dául két és fél évvel ezelőtt kezdtük, s idén fejeztük be a makádi árvízvédelmi töltés építését a Rácfcevei-Duna-ág- ban. Hasonló munkánk volt a Gubacsi-híd előtti evezőspálya elkészítéséhez szükséges föld- kitermelés: itt 40 ezer köbmé­ter volt a kvantum. — Ebben az évben 4 millió 899 ezer köbméter kavics ki­termelése volt a tervünk. Bu­dapest ellátására a IV. ne­gyedévben még 710 ezer köb­métert kell szállítanunk, s ezt teljesítjük is. Mégis: mindent egybevéve, 130 ezer köbmé­teres lemaradással kell szá­molnunk. Váci lerakóhelyünk­ről ugyanis az ÉVM-vállalatok mindeddig még nem szállíttat­ták el ezt a mennyiséget, mert míg a vízi szállítás tarifája 2,12 Ft tonnánként és kilomé­terenként, addig a közúti fu­var díja — ennek jóval több i mint a duplája ... S a vízi szállításnál egyelőre még a MAHART és a FOKA is ka­pacitáshiánnyal küszködik — mondotta Ga-ra József, a Fo­lyamszabályozási és Kavics­kotró Vállalat főmérnöke. Vörös István Tóalmás gazdagodott. Teg­nap délelőtt ünnepélyes kere­tek között megtörtént a köz­ség vízmüvének műszaki át­adása. Az új létesítményt, amely 3500 lakos vízellátását oldja meg, várhatóan decem­ber elején helyezik üzembe. A Pest megyei Víz- és Csatorna­mű Vállalat mostanig kiépített közel 25 kilométer hosszú víz­vezetékhálózatot, a két kút vizét pedig két 200 köbméteres hidroglóbus emeli a magasba. A költségek a tervezett szin­ten alakultak, 22 millió forint az elkészült vízmű értéke. Szlovák és német karbantartók — a DKV-han Október első napjaitól né­metül, szlovákul és magyarul köszönnek jó reggelt! a Dunai Kőolajipari Vállalat aromás üzemének átalakításán — és intenzifikálásán — munkálko­dók: lakatosok, hegesztők és villanyszerelők. Ez természe­tesen nem annak az eredmé­nye, hogy a vállalat mostanig erőfeszítéseket tett dolgozói idegen nyelvtudásának gyara­pítására. Egyszerűen arról van szó, hetek óta a helyi karban­tartókkal együtt 17 NDK-beli MIÉRT TÚLÓRÁZNAK DUNAKESZIN? Export és az olimpia A közhasználatra hosszú a neve — Mechanikai Laborató­riumi Híradástechnikai Válla­lat — épp ezért Dunakeszin egyszerűen csak Mechlabor- ként emlegetik a helyi gyár­egységet. Azt, hogy :a főváros- központú vállalatnak mit je­lent a Pest megyei ipari egy­sége, egyetlen számadattal is illusztrálhatjuk: az összterme- lési érték 70—75 százalékát a dunakesziek állítják elő. Az év eltelt kilenc hónapja alatt ugyan 620 millió forint értékű híradástechnikai nagy- berendezés és rendszer ké­szült el, sok azonban még a hátra levő időre maradt mun­ka. Csökken a létszám A kérdésre, hogy miért nem lehetett ütemesebbé tenni a termelést, miért kényszerül huzamos időn keresztül túl­óráztatásra a gyáregység ve­zetése, köntörfalazás nélkül válaszol Hegyi Mihály, a vál­lalat műszaki igazgatója és dr. Fehérvári Antal kereske­delmi igazgató. Dunakeszin évek óta folyamatos a lét­számcsökkenés».. idén is. egy- egy és fél százalékkal keve­sebb dolgozó áll a gépek mel­lett, mint tavaly. A túlórázási kényszer abból adódik, hogy jó néhány szakmában kevés a szakmunkás. A köszörülés, a marás, a fúrás és az eszter- gálás — érthetetlen módon — mostanság egyáltalán nem tartozik a vonzó szakmák kö­zé; igen korlátozott az után­pótlás. Az is igaz, hogy né­miképp igyekeznek enyhíteni a gondokat a géppark felújí­tásával: idén is üzembe he­lyeztek három korszerű NC vezérlésű, nagy teljesítményű esztergagépet. Természetesen a gépbeszerzés sem csupán el­határozás, jószándék kérdése: ehhez meghatározók az anya­gi lehetőségek. Azt a körülményt, hogy az utóbbi években nagymérték­ben átalakult a gyártmány­szerkezet, ugyancsak felhasz­nálták a szakemberek. Meg­próbálták úgy megvalósítani a fejlesztéseket, hogy az új termékeknél kevesebb legyen a forgácsolási igény. Ez azon­ban, állapítják meg, új gon­dok forrása lett. Ugyanis most meg műszerészekből és elekt­romos bemérőkből kellene több. A feladatok rangsora A termelés látszólagos szer­vezetlenségének az is egyik fő oka, hogy idén sikerült tőkés szerződéseket kötniük. 1979- ben hárommillió dollár érté­kű híradástechnikai eszközt rendeltek a Mechlabortól, s a jó partnereket csak úgy tart­hatják meg, ha pontosan tel­jesítik a szállítási szerződése­ket. Feladataikat rangsorolva a moszkvai olimpiára készí­tett eszközök útnak indítása sem tűrt halasztást, s emiatt is háttérbe szorultak egyéb tennivalóik. Az iparágon belül sokat várnak a vállalattól, az átlag­tól eltérően évente 10—12 százalékos a termelésnöveke­dés üteme. De ennek megfe­lelően nem emelkedik a lét­szám, az eredményeket szin­te kizárólag termelékenység­növelésből érik el. A tét nem csekély: a vállalati terv idén több mint 1 milliárd forint. Hajrázni kell tehát Dunake­szin. És túlórázni. Sokat. Ki­mutatás kerül élő a túlórák­ról: tavaly — ez a vállalati szám — 260 ezer munkaórá­val dolgoztak többet a törvé­nyes munkaidőnél. Idén 10 ezer órával kevesebbet tervez­tek, s most október közepén, bizakodnak is a vezetők, hogy beválik a számításuk. Adott lehetőségek Kívülről ki merné megítél­ni: helyes-e az adott vállalat­nál a feladatok rangsorolása. Nem is dolgunk ez. Elismer­hetjük, hogy az országosan is gyakorta előforduló anyagel­látási nehézségek nagymér­tékben befolyásolhatták a munka ütemességét. Ügy tű­nik azonban, hogy a sokat emlegetett munka- és üzem- szervezés terén van még le­hetőség bőségesen. Ezzel egyetért Hegyi Mihály is és mutatja: kidolgozták, melyek azok a végrehajtandó intéz­kedések, amelyekkel tovább javítható a gyárak közötti kooperáció és munkamegosz­tás, azaz a szervezettség. D. Gy. és 29 csehszlovák szakember tevékenykedik Százhalombat­tán. Viszonzott segítség S hogy miként kerültek né­met és csehszlovák munkások az olajfeldolgozótba? A DKV most fogad először külföldi munkásokat, ám a százhalom- battaiak tavaly és idén nyáron letették már névjegyüket Böh- lenben és Bratislavában. Ezút­tal tulajdonképpen visszakap­ják a kölcsönt, amelyet a KGST kőolaj és gázipari ál­landó bizottsága irányít. A nemzetközi javítószolgálat lét­rehozását még 1976 májusá­ban határozták el: ennek ke­retében érkeztek most a ven­dég szakemberek hazáftkba. Egyébként az együttműködés jóval tágabb, mint a javítási munkákon dolgozó szakembe­rek cseréje. Kiterjed a tarta- lékalkatrész-ellátás kooperá­ciójára, az újítások informá­ciós cseréjére és különféle speciális javító berendezések kölcsönzésáré is. Ketten összehasonlítanak Érdekes meghallgatni, mint vélekedik az NDK-beli cso­portvezető itteni munkájukról. Martin Geissler számára szo­katlan, a hazaitól eltérő a százhalombattai üzemleállítás, és bővítési módszer. Azt mond­ja: náluk Böhlenben az ilyen méretű feladat megoldását az armatúrák és szerelvények nagyobb fokú előregyártásával készítik elő. Az is igaz, elis­meréssel nyugtázza a magyar munkatársak lendületét, amely első perctől biztosíték a nagy munka tervezett időre való befejezéséhez. A bratislavai Slofnaft-kom- binátból érkezett György Nagy viszont azonos színvonalúnak ítéli meg a DKV-ban tapasz­talt munkaszervezést és á munkaidő-kihasználást — az otthonival. Tetszéssel szói az üzemek, telepek közti fásítás­ról és parkosításról, jó kör­nyezetvédelmi eszköznek ta­lálja mindezt. A kérdésre, hogy mivel töl­tik szabad idejüket az embe­rek, szinte ugyanazt válaszol­ják mindketten. Sokszor csak túlórák árán tudják teljesíteni vállalásukat, a munka sok, az idő sürget. A hétvégeken azon­ban vendéglátóik gondoskod­nak aktív pihenésükről: kirán­dultak például autóbusszal a magyar tengerre és a főváros­ba. Ennek -azért is igencsak örültek, mert a munkások többsége először jár hazánk­ban, s így nem csupán szakmai tapasztalattal, hanem sok egyéb ismerettel is gazdagab­ban térhetnek majd haza. A tét: százmillió Az együttműködés tehát hasznos. Az egyéneknek és a közösségnek egyaránt. Nem véletlen tehát, ha máris a to­vábbfejlesztésen gondolkodnak. Martin Geissler szerint nagy lehetőségek rejlenek a szak­emberek időnkénti cseréj-eben, György Nagy pedig arra hív­ja fel a figyelmet, hogy a bri­gádok akkor tudnak a leg­eredményesebben dolgozni, ha megfelelően — a tervezett munkához igazodva — válo­gatják össze a külföldre utazó csoportokat. Az aromás üzemben már- már végére jutnak a nagy munkának. Valamennyien — magyarok, szlovákok és NDK- beli munkások — nagy erőfe­szítéseket tettek a határidő betartásáért. A tát nem cse­kély: az, hogy a vállalat az eredetileg tervezett tőkés 'ex portot túlteljesítse és több mint százmillió dollár ,értékű terméket értékesíthessen - nagymértékben a felújított aromás üzem teljesítményén, eredményességén múlik. I A FOKA — Feladatunk a Duna ma­gyarországi szakaszán hármas — mondja Gara József, a Fo­lyamszabályozó és Kavicskot­ró Vállalat főmérnöke. — A folyómeder szabályozása, a nemzetközi hajóút biztosítása és a kavicstermelés. — A mederszabályozás a Pest megyei Duna-szaikaszon lényegében befejezett, áradá­Magas műszaki és minőségi követelmények Befejeződtek a futópróbák az első négy tunéziai megren­delésre készült, háromrészes luxus motorvonatokkal. A kö­vetkező napokban a Ganz- MÁVAG telephelyén már a befejező munkálatokat végzik a vonatokon. A tunéziai vas-úti társaság összesen hús-z motorvonatot rendelt a Ganz-MÁVAG-tól, keskeny, illetve normál nyom­távú pályatestekre, A meg­rendelők egyébként igen ma­gas műszaki és minőségi kö­vetelményeket támasztottak a gyártókkal szemben, hiszen légkondicionált, luxus kivitelű vonatokat rendeltek. A gyár ezért széles kooperációra tá­maszkodott, -a Ga,nz-MÁVAG valamennyi gyáregysége és 18 külső vállalat, illetve szövet­kezet segítette munkájukat. Az első négy motorvonat próbaútja sikeres volt. A tu­néziai vevők első tapasztala­tai kedvezőek voltak. A folyó hétköznapi kincse Luxus motorvonatok Tunéziának

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom