Pest Megyi Hírlap, 1979. október (23. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-28 / 253. szám

1979. OKTÓBER 28., VASÁRNAP A FALUSI KONYYTERJESZTESROL Nemcsak dru: kultúra Beszélgetés Drucker Tiborral, a Könyvértékes ítő Vállalat igazgatójával Amikor most, az őszi Me­gyei Könyvhetek alkalmával íelkerestüK Drucker Tibort, a Könyvértékesitő Vállalat igazgatóját, kicsit tán provo- kálóan, de meglehetősen ag­gódva kérdeztük: — Szaporodnak a könyves ünnepek, viszonylag rövid idő leforgása alatt sorakoznak egymás után a Műszaki Könyvnapok, az Őszi Megyei Könyvhetek, a Politikai Könynapok, a Szovjet Iroda­lom Hete, a Könyv és Ifjú­ság akció, a Gyermekkönyv­hét. Ez a sok esemény vajon nem devalválja önmagát? Az állandó könyvláz nem fordul meg, válik unalmassá? — Sok az ünnep, tény. Ezek haszna, az eladott könyv — tonnákban, forintban nem vagy alig mérhető. Elsődleges céljuk az olvasás népszerűsíté­se, egy-egy adott könyvcso­port kiemelt propagálása. Az Őszi Megyei Könyvhetekre nem is jelennek meg külön új könyvek. Az ilyenkor szer­vezett író—olvasó találkozók, ankétok, rendezvények kizá­rólag a már meglevő köny­veknek igyekeznek új olvasó­kat megnyerni. Mivel az ese­ménysorozat olyan területen, jórészt falvakban zajlik, ahol jócskán akadnak még alig vagy egyáltalán nem olvasó csoportok — a könyvünnep­pel egyelőre nem fenyeget a telítettség veszélye. Község és város — A községék, tanyák, egyáltalán: a vidék még min­dig kevesebbet olvas, mint a város? — Korántsem akkora a kü­lönbség, mint néhány éve. Egy adat. A könyvszakma 1972-es átszervezése idején a megjelenő könyvek alig egyharmada került vidékre, többségét a fővárosban adták el. (Vagyis kétmillió ember­nek, a nyolcmillió vidéken élővel szemben.) Napjainkban ez az arány pontosan fordí­tott. — Akkor itt van már a Kánaán? — Sajnos, nem. Tavaly két­száztizenhat forintnyi könyvet vásárolt minden magyar ál­lampolgár. (Kz természetesen statisztikai átlag, könyvtári vásárlásokkal együtt.) Ám a falvakban élők csak hetven­hat forintot költöttek olva­sásra. A kép tovább sötétül, ha tudjuk: a lakosság tíz százaléka ves2i meg az eladott könyvek egyik felét, negyven százaléka a másikat és ötven százalékuk egyáltalán nem vá­sárol. — Kinek a feladata a fa­lusi könyvterjesztés? — A határok már elmosód­tak. A Művelt Nép Könyv- terjesztő eredeti célja a vidé­ki városok ellátása volt, de — nagyon helyesen — a közsé­gek, nagyközségek könyvke­reskedelmével is foglalkozik, az utóbbi években Pest me­gyében Albertirsán, Üllőn is boltot nyitott. A Könyvérté­kesítő Vállalat egyik felada­ta, melynek szövetkezeti fő­osztályán keresztül tesz ele­get, az Áfész-boltok könyvel­látása. Gazdaságtalan ? — Hányat, hogyan, milyen feltételekkel? — Az ország 284 Áfész-e közül csak 156 forgalmaz könyvet. A könyvet árusító boltok száma 162. A fogal­mazás fontos: nemcsak köny­vesboltok, hanem az esetek többségében könyvet is áru­sító üzletek. Ezekben sem a helyiség berendezése, sem — tisztelet a kivételnek — az eladók szakképzettsége nem megfelelő. A könyvkereskede­lem évente két és fél, három­ezer új árucikket jelent, eny- nyi az új könyv, melyet —, hogy megfelelően eladhassa­nak — nagyjából ismerni kell. További gátja a hatékony ter­jesztésnek a nem könyvre „szabott” szabályozórendszer, amely a könyv forgási idejét ugyanannyiban állapítja meg, mint például a cukorét, sóét. Ez természetesen azt jelenti, hogy a lassabban fogyó könyv készletet növel, eszközigé­nyes, vagyis: hiába nagyobb az árrés, mint az élelmisze­reké, mégis gazdaságtalan. — Lehet a helyzeten vál­toztatni? — Még a meglevő szabá­lyozókkal is. A szövetkezeti kereskedelemnek szinte csak századszázalékokban kifejez­hető része a könyvforgalom. Csupán szemléletváltozás kell ahhoz, hogy belássák: más árucikkeken megtérül az a veszteség, amit rövid távon a könyvkereskedelém jelent. Ez a szemléletváltozás pedig ott történhet meg, akár egyik pillanatról a másikra, ahol felismerik: a könyv nem csak áru, de kultúrahordozó, s mint ilyen, terjesztése politikai fel­adat is. — Ez tulajdonképpen ter­mészetes lenne, kérdéses, van-e konkrét lehetőség? Nagykőrösi példa — A nagykőrösi Afésznél találtak. Együttműködési megállapodást kötöttünk ve­lük, ennek értelmében a könyvesbolt készletét egyhar- maddal emelték, növelték az eladók számát, új munkahelyi bizományosokat állítanak be. Mi fokozott figyelmet fordí­tunk ellátásukra, instrukto­raink rendszeresen szakta­nácsokkal látják el őket, na­gyobb propagandát kapnak és közvetlenül, gépkocsival szál­lítjuk hozzájuk a könyvet. Az együttműködés olyan eredmé­Tantdrgy: a szőlőtermesztés nyes, hogy nyomában újobba­kat szeretnénk kötni, elsőnek éppen egy másik Pest megyei területen, a budai járásban. Ez a megye ugyanis a szö­vetkezeti könyvkereskedelem „erős" körzetei között van, 1972 óta a forgalma 75 száza­lékkal nőtt. Tavaly több, mint harmincmillió forintnyi könyv kelt el a megyében, ebből a 487 bizományos mintegy ti­zenötmilliót forgalmazott Meggyőződésünk, hogy a szép eredmény annak a légkörnek köszönhető, melyet nemcsak a megye, a járások, falvak vezetői, hanem a munkahe­lyek, a tsz-ek, üzemek, isko­lák irányítói a könyvnek, az olvasásnak teremtettek. Re­mek, könyvszerető és könyv­értő emberek foglalkoznak az irodalommal. Olyanok, mint Mészáros József, a dabasi könyvesbolt mostoha körül­mények közt dolgozó vezetője vagy az alsónémedi takarék- szövetkezetnél Kiss Menyhért- né. — Mi a legfontosabb fel­adat a falu könyvellátásában, a tárgyi és személyi feltéte­lek, a készletgazdálkodás, a szállítás javításán kívül? — Csak néhányat említek. A gyermek- és ifjúsági iroda­lom még jobb terjesztése. Anatole France szerint a ta­nítás művészete a kíváncsi­ság felkeltése. Ha idejekorán érdeklődést ébresztünk a fa­lusi gyerekekben a könyv, az olvasás iránt, kisebb hátrány­nyal indulnak az oktatás to­vábbi lépcsőinek. A mezőgaz­daság iparszerűvé válása olyan új, magas fokon képzett szak­embereket termelt, akiknek állandó és megfelelő szak­könyvellátása már termelési szükség. Nem titok, a köny vek ára is emelkedik, átlag hét százalékkal, alkalmazkod­va az egyre magasabb nyom­da- és papírköltségekhez. Rot­terdami Erasmus ugyan elő­ször könyvet vett pénzéből, azután ruhát, nekünk azon­ban még jobb, meggyőzőbb munkával kell a vásárlókat nemcsak megtartanunk, , de újakat szereznünk. Ebben leg­főbb segítőnk maga a könyv: a benne őrzött kultúra, tu­dás, művészet. Andai György A halásztelki Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskolában szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermesztő szakmunkásokat képeznek. A há­roméves tanulmányi idő alatt a tanulók az elméleti tudnivalókat ka­binetrendszerű oktatás keretében, a gyakorlati ismereteket pedig a Kertészeti Egyetem tangazdaságának és a csepeli Duna Kertészeti Tsz-nek egy-egy tanüzemeben, illetve az iskola gyakorló kertjében sa­játíthatják el. IARSADALMI ÖSSZEFOGÁSSAL Bővítik a Börzsöny Múzeumot majd be rangos szerepét a vidék közművelődési intézmé­nyeinek sorában. K. T. I. A tündérkirálynő az NDK-ban Nagy sikerrel szerepelt Ruff- feat Eva, Mikes Lilla és Hajdú Júlia a Német Demokratikus Köztársaságban a Korona Pó­dium Parancsolj velem, tün­dérkirálynő című műsorával, a KISZ NDK-beli országos bi­zottságának vendégeként Drez­dában, Berlinben. TV-F1GYELO Szobon jövőre ünnepük a Börzsöny Múzeum fennállásá- lak huszadik évfordulóját. A Börzsöny és az Ipoly vidék lövény- és madárvilágát, nép­rajzát, történetét bemutató gazdag gyűjteményt nemcsak sözségbeliek, hanem a kör­nyékbeli települések lakossá­ga is magáénak érzi. Bemu­tatótermeit gyakran keresik Cel a szülőföld, a vidék érté­keivel ismerkedő általános is­kolások, nyaranta a környé­ken üdülő úttörők és az er­refelé kiránduló turisták. A múzeum egyre gyarapo­dó gyűjteménye, a növekvő érdeklődés, az intézmény iránt támasztott igények és a táj­központ közművelődési szere­pe indokolta, hogy az udvari részen bővítsék az épületet. Az időszaki kiállításoknak a jövőben helyet adó, majdan elkészülő 50 négyzetméter alapterületű, világos, nagyte­rem rendezvények, kamaraze­nei hangversenyek céljára is alkalmas lesz. Az építkezés széles körű társadalmi összefogással kez­dődött. A terveket Kis János váci építész társadalmi mun­kában készítette el. A helyi és környékbeli vállalatok munkaeszközökkel, gépekkel, társadalmi munkával segítik a több mint félmillió forintot felemésztő bővítést. A közsé­gi tanács, a Dunakanyar In­téző Bizottság 200—200, a vá­ci városi tanács 150 ezer fo­rinttal járult hozzá a fejlesz­téshez. A munkálatokat előrelát­hatólag a jövő év első felé­ben fejezik be, s a múzeumot augusztusban, a szobi napok idején, a község fennállásá­nak 700 éves évfordulója tisz­teletére nyitják meg. Ezt meg­előzően kerül sor a termek átrendezésére, a gyűjtemé­nyek új csoportosítására. Ed­dig még be nem mutatott szerzemények is láthatók lesznek a múzeumban. A Bör­zsöny múzeuma felújítva, korszerű feltételek közt tölti eszménye. Inkább csak egyes emberi tulajdonságok majda­ni kíérlelését tűztek ki célul, vagyis azt, hogy szeretnének némely dologban majd na­gyon határozottak, célratö­rő ek lenni. Hát igen — gondolhatták ’az idősebb nézők —, már példa­képeik sincsenek mai, korán érett kamaszainknak. Nem so­káig sopánkodhattunk azon­ban, mert a filmek bejátszá­sa után hamarosan megszó­lalt az adás egyik szakértő vendége, dr. Halász László pszichológus, aki a fölvetett nagy kérdést nagy sebesen a visszájára fordította. Tényleg a serdülőkben lenne a baj, hogy nem akarnak hasonulni amúgy mindenestől egy vala­mely élő, avagy a művészi képzelet teremtette valakihez, s nem abban az iskolai, tár­sadalmi gyakorlatban, ahogy a példaképek felkínáltatnak? Mármint abban, hogy a kelle­ténél bőségesebb is, no meg gyakran erőszakosabb is az a kínálat? Az ilyen meghökkentésekre illik rá a közkeletű minősítés: van benne valami! És ugyanígy abban is van valami, hogy az eszményápo- lásra aligha alkalmas környe­zet manapság a zaklatottan — olykor pedig tisztességtelenül — élő család. Emlékezhetünk a Kék fényből kölcsönvett példákra: rendre az anyák, apák eltévelyedéseit emleget­ték a szintén börtönrács mögé került utódok. No és azok a szülők sem igen magasztosul­nak ideákká, akiket nem a bí­róság marasztal el, hanem csak az általa fölbolydított famüia sínyli meg az együtt- létet. Mondanunk sem kell tehát, hogy fontos témát pendített meg a Fiatalok órája, mely­nek hatvan percéből itt in­kább csak a szomorú példákat hoztuk szóba. Mivelhogy ezek igencsak nyomasztanak. Akácz László SZÍNHÁZI ESTEK Az úrhatnám polgár A NEMZETI SZÍNHÁZBAN MOLIÉRE KOMÉDIÁJA A szamár lónak akar látszani én minél inkább szeretne külsőleg rövid fülű roko­nához hasonlítani, annál szamarabbá válik — való­színűleg Aesópus, az ókori bölcs mesélő találta ki ezt az alaptörténetet. Aztán minden kor megalkotta a maga ha­sonszőrű tanmeséjét. A fran­cia, XVII. sasázadi klassziciz­musban minden kétséget kizá­rólag Jean-Baptiste Poquelin, azaz Moliére teremtette meg legkitűnőbben a toliászokdó, nemesi címre vágyó közember figuráját. Az úrhatnám pol­gárt. Nálunk, magyaroknál, sogáig kevés volt polgárból, de azok között bizony renge­teg úrhatnám akadt. A vélet­len mellett ez is közrejátszha­tott abban, hogy feltehetően ez volt az első Moliére-darab, amelyet magyar nyelven elő­adtak. Az egri jezsuita gim­názium növendékei mutatták be 1769-ben — 99 évvel a mű születése után — Fennhé­jázó és maga sorsával nem elégedő emberek bolondsága címmel. Nos, bizonnyal némi erőszak tétetett az eredeti komédiá­val, úgy kétszáztíz évvel ez­előtt. Mert nem az a baj, ha sorsával elégedetlen az ember, hanem ha nemes érzelmekre — nem nemesi! —, nemes indulatokra és nemes szórako­zásra szellemi tunyasága miatt képtelen, s közben felci- comázza magát talmi külsősé­gekkel. Mint az úrhatnám Jouardian posztókereskedő, akit a századok során annyira honi komédiahősnek éreztek, hogy nevét a fordítások több­ször megmagyarították: Jor­dánra, sőt Tornyos Péterre is. A Nemzeti Színház mostani bemutatóját annyira átjárta napjaink levegője, hogy már- már azt vártuk: Jourdain úr tornyos kriptát rendel magá­nak, várfalnyi kerítést építtet és nagyra nőtt vérebet ültet hintója hátsó ülésére. De nem ■tette. A rendezés nagy érdeme ez. Pedig csábíthatott a célzás, s nemcsak ezek, hiszen számta­lan kiszólásra kínálkozik lehe­tőség a komédia folyamán. De Zsámbéki Gábor rendezőt egy magasabb szintű, távolról sem didaktikus humor vonzot­ta. Az előadás tizedik percé­ben a nézőtéren ugyanis min­denki a szomszédjára, isme- rősége gondolt, aztán a má­sodik részben, Jourdain bo­londságának tetőfokán ki-ki kezdte rosszul érezni magát, a harsány kacagásba ösztönös öngúny vegyült. És Zsámbé­ki az ötletek zuhatagával fog­va tartotta a közönséget, már nemcsak a szomszédunkon és önmagunkon nevettünk, ha­nem azon a társadalmi köz­érzeten, hogy szükségünk van a rangokra és a címekre, ha másnak nem, legalább mamau- sinak léptessék elő az embert. A színpadra állítás nagysze­rű ötletre épült: a lehető leg­pontosabban mutatta be az úrhat námság természetrajzát. Semmit sem akart a darabba belemagyarázni, ehelyett kal­kulált a nézők továbbgondo­lásra ösztönző fantáziájával. Ennek érdekében ízig-vérig moliéri produkciót hozott lét­re a rendező. Megvoltak a nyíltszíni átváltozások, átöl­tözések, a szereplők kifli és nyolcas alakban mozogtak a színpadon, volt körbeszaladgá- lás az ajtók között, személy- tévesztés és egymás háta mö­götti összejátszások. Mindez már önmagában is nagyszerű lenne, de még megkoronázta a feszes dinamika és a válto­zatos ritmus, amelyhez látvá­nyos teret adott Pauer Gyula díszlete. Parádés szereposztás és ki­váló alakítások teszik emléke­zetessé az előadást. Jourdain urat Kállai Ferenc mintázza meg, amit látunk: az úrhat- námság szobra. Számtalan eredeti ötlet dicséri a színészt, halálosan komolyan veszi a figurát, s amikor Moliére pol­gára nevetségessé válik, csak kinéz a közönségre: Miért? ... — kérdezi, s a csöndben min­den alkalommal várjuk a folytatást: Maguk nem így csi­nálják? De Kállai nem lép ki a szerepből, befejezi az elindí­tott mozdulatot, s már lendíti is tovább a játék kerekét. A barátként óhajtott grófot Ma- , jor Tamás kelti életre hatal­mas energiával. Öröm látni, hogy fénye nem kopott, a számtalan kitűnő Moüére-ala- kítás után is tud újat adni. Jourdajnnét Máthé Erzsi játssza és néhány jelenetben kitűnő alakítást nyújt, de nam válik egységessé a figura, mert néhol parasztos felhan­gokat kap. Lucit, a lányát Szirtes Ági formálja meg kel­lő mértéktartással és bájjal, ugyancsak méltán arat sikert Molnár Piroska és Márton András a két szolgáló szerepé­ben. Kitűnő karaktermegoldáso­kat látunk: Agárdi Gábor (tánctanár), Gelley Kornél (zenetanár), Benedek Miklós (filozóifiatanár), Koltai Róbert (szabómester) és Vajda László (vívómester) számtalan ötlet­tel, vérbő humorral szórakoz­tatja a közönséget. Kevéssé tetszett Helyey László és Bod­nár Erika, mert idegenként mozognak a komédiában, nem érzik a ritmust, sem az elő­adás hangvételét. Kis szere­pében kedves az énekesnő: Császár Angéla. De a legna­gyobb elismeréssel kell emlí­teni a két néma lakáj meg­formálód, Szacsvay Lászlót és Dörner Györgyöt, mert szótlan jelenlétükkel az úrhatnámság kritikáját testesítik meg. Ezúttal valóban öntörvé­nyű alkotásoknak érezhetjük Vágó Nelly jelmezeit. A ruhák külön-külön is kifejezik a fi­gurák alkatát és a színössze­állítások tarka élénkséget ad­nak a színpadnak. Jourdain mamausivá avatásának tánc­betétjét szépen és ötletgazda­gon komponálta meg Ivánka Sándor koreográfus. Kriszt György Kezes, fizess! A paragrafu­sok világának egyik meglepő, de a bőséges magyarázat után mégis igazságosnak tet­sző határozatcsokrával ismer­tette meg a nézőket a Jogi esetek legutóbbi, csütörtök esti műsora. Számos milliók kedvelik ezt a változatlanul érd sites és hasznos sorozatot | — így hát számos milliók tudhatták meg, hogy nemcsak öreg sublót, balatoni telek [ vagy néhány százezer forint | örökölhető, hanem a kezesség ; iS. I Így bizony, a régi adós he­lyébe az új adós lép, és — I bármilyen kényelmetlen, ez kötelesség —, neki kell az örökhagyó elkért vagy kiku- nyerált forintjait visszaszol­gáltatnia. A szóban forgó vi­szony ugyanis személyhez kö­tődik, s végtére valakin min­denképp be kell haj'tani a be- hajtandókat. Hát így ezzel a kezességvál­lalással ... A titkos betétköny­vekkel meg úgy, hogy azokat csak megfelelő adatok isme- ; relében lehet azonosítani. | Azonosítani, majd letiltatni, | nehogy azok illetéktelen ke­zekbe kerüljenek. Hanem az az összeg, ame­lyet csak úgy hozómra csúsztatunk át holmi kártya­partnernek, lóversenytéri ba­rátnak, már sokkal nehezeb­ben szerezhető vissza. Sőt — ha a könyörgés, rábeszélés, fenyegetés nem használ — oda is vész. Az ilyen ügyletek szabályozásával ugyanis nem foglalkozik a jog: a kölcsön­kérés két magánember magán­ügye. Példaképek. Középiskolás I diákok körében végzett egy röpke közvélemény-kutatást a Fiatalok órája riportere. A megkérdezettek példaképeiről tudakozódott. Javarészt hiába: a szóra bírt tanulók túlnyomó többsége azt vallotta, hogy ! neki bizony nincs ilyesféle, ! személyekben megtestesülő |

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom