Pest Megyi Hírlap, 1979. október (23. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-04 / 232. szám

1979. OKTÓBER 4., CSÜTÖRTÖK ÍRÓK, MŰVÉSZEK FOTON Vendégek, akik haza érkeztek Magyarországon elsőként Fay András (1786—1864) kísér­letezett társadalmi regény írá­sával. Az íróról és A Bélteky ház című munkájáról szólva Szerb Antal megjegyzi: „Fáy nevét nem a regénye tartja fenn, hanem klasszikus egysze­rűségű ezópusi meséi.” No meg — tehetjük hozzá — azok a baráti kapcsolatok is, amelyek közte és korának legnagyobb alakjai között szövődtek. A fó­ti Somlyó-hegy oldalában épült présházban megfordult Bara­bás Miklós, Bajza József, Bu­gát Pál, Czuczor Gergely, Fe- renczy István, Pólya József, Szontágh Pál, 1843 októberé­ben Vörösmarty Mihály itt mondta el először az azóta annyiszor idézett — s joggal idézett, mert a bor, az élet szépségeinek dicséretétől tár­sadalmi, történelmi kérdések felvetéséig jut el a mű — Fó­ti dal című verset. Találkozó a présházban 1 Az emlékezet más neveket is a község nevéhez kapcsol: 1851-ben itt dolgozott Garay János, a Háry János alkotója, a híres templom orgonáján játszott Liszt Ferenc is. A te­lepülés akkor sem panaszkod­hat, ha a jelenről, az elmúlt néhány évtizedről van szó: az írók, művészek nem szakad­tak el a hagyományoktól — és Fót lakosságától — ma sem. Legalábbis ezt bizonyította az a találkozó, amelyet néhány nappal ezelőtt Vendégségben Fóton címmel a tizenegyedik alkalommal rendezett őszi ese­ménysorozat keretében szer­veztek a Fáy-présházban. Kívül-belüi fehérre meszelt falak fogadják a vendégeket. Bent egy-egy kőkori cacső, paprikafüzér, lopótök függ a falon, és néhány tányér. Sö­tétbarnára pácolt, gerendás fa­mennyezet, az egyik sarok­ban tompán csillognak a csem­pekályha zöld szemei. A múlt századi nagy elődö­kön kívül megemlékeztek ter­mészetesen azokról is, akik er­re a találkozóra már nem jö­hettek el. Szőke István nyel­vész két kisfilmet vetítve idéz­te fel a tíz-tizenöt évvel ez­előtti fóti szüreteket, a házi­gazda, a nemrégiben elhunyt Németh Kálmán szobrászmű­vész alakját, aki életművét, házát, műtermét a közösség­nek adományozta; megjelent a filmkockákon számos más vendég között Szendrö József színművész, Berda József és Kónya Lajos költő. Később Selley Zoltán, Dévai Nagy Ka­milla és Erdélyi György elő­adóművészek jóvoltából meg­szólaltak műveik is. Baráti találkozó — mond­hatjuk —, magánügy, vagy leg­alábbis kevesek ügye. Am, ha ezt mondjuk vagy gondoljuk, tévedünk. Hiszen akik a Ven­dégségben Fóton című . talál­kozóra jöttek, valójában nem is vendégségbe, hanem haza érkeztek a községbe. Vannak, akik a szó szoros értelmében otthon érezhetik magukat itt, mint Bódi József, az Operaház Liszt-díjas énekese, akit Berda József és Mátyás Ferenc mel­lett szoros barátság fűzött Székely Mihályhoz és Svéd Sándorhoz is. Kirándulóként érkezett, a műemlék temp­lomhoz — és végül Fóton ala­pított családot. A többiek — a legtöbben — viszont szelle­mi otthonuknak tekinthetik a települést. Változatos program — Több mint tíz esztendeje indult meg a szellemi pezsgés újra Fóton — mondja Romhá- nyi József író, költő —, s ez elsősorban a Fáy—Vörösmarty hagyományokon alapul. Kez­detben semmilyen anyagi esz­köz nem állt rendelkezé­sére azoknak, akik tenni akar­tak valamit ez értékek megőr­zéséért, a présház is társadal­mi összefogás eredményeként kapott újra méltó külsőt. A tó körül kialakult egy üdülőtelep, ennek egy része művészkoló­nia, ez is új és új vendégeket vonz. Ügy érzem, velem együtt sokan mások is valóban haza járnak ide, s hogy a Németh Kálmán kezdeményezéséből el­indult rendezvénysorozat a község minden lakója számára élményt jelent. Ha az idei Fóti ősz program- füzetet átlapozzuk, igazat kell adnunk Romhányi Józsefnek. Az eseménysorozat megnyitó ünnepségén, a szolidaritási gyűlésen, majd a hangulatos fóti szüreten fiatalok és idő­sebbek százai-ezrei vettek részt. Érdekes, értékes élményt kínál Lőrincz Vitus festőmű­vész, Lőrincz Imre fafaragó, Lőrincz Aladárné népi ipar­művész közös kiállítása, a megnyitón közreműködő Mu­zsikás együttes hangversenye, s jó néhány más rendezvény. A faluszínpad cipléke A múltat őrizve változik hát a jelen Fót közművelődésében is. Ezen az őszi rendezvényso­rozaton talán egy újabb ha­gyomány is teremtődik a köz­ségben. Az egyik rendezvényen dr. Vitányi Iván, a Népműve­lési Intézet igazgatója és Csoóri Sándor költő az első magyar faluszínpadról beszél majd, arról a faluszínpadról, amelyről 1939-ben azt írta a Szabad Szó „ ... elsöprő győ­zelemmel mutatkozott be első állomásán, Fóton.” Az október 15-i rendezvé­nyen nemcsak szavakkal, em­léktábla leleplezésével emlé­keznek az egykori színjátszók­ra és vezetőjükre, Muharay Elemérre, hanem bemutatók­kal is: megelevenítik az 1939- ben Fóton előadott mesejáté­kot. P. Szabó Ernő ■ * Evadkezdés Pilisen A pilisi művelődési ház rendje, tisztasága, kulturált berendezése azt bizonyítja: ré­gi, korszerűtlen épületből is lehet vonzó szellemi közpon­tot kialakítani. — Mivel kezdik az évadot? — kérdeztük Pelczhoffer Er­zsébetet, a művelődési ház igazgatóját. — Az ifjúsági klubban szeptember 17-én megkezdő­dött az egy hónapig tartó tü­dőszűrés — mondta kissé iró- nikusan. — A lényegre térve: szeptember 17-én megkezdőd­tek a kertbarátok klubjának foglalkozásai is. Hasonló a helyzet a cigány gyermekklub munkájában, ahol játék köz­ben igyekszünk nevelni az apróságokat. Nagyjából elké­szült a mostani évad ismeret­terjesztő programja is, mely nek során hat előadásból ál ló ifjúsági vitakört szerve­zünk. Az iskoláskorú gyere­kek szüleinek pedagógiai elő­adássorozatot, családi problé­mákat . elemző szülők akadé­miáját rendezünk. Mindeddig jól sikerültek köz­ségünkben az Állami Bábszín­ház fellépései. Most is levele­zünk a társulat vezetőivel, de mintha idén a korábbiaknál kevesebb készséget tanúsíta­nának. Fogadoszínház a Körúton Budapesten a Lenin körút 106. szám alatt, közel a, Nyu­gati pályaudvarhoz, működik az idén a második évadot kezdő új színház, a Játékszín. A hajdani Kamara Varietét annak idején sok Pest megyei néző is látogatta. Az előadá­sok viszonylag rövidek voltak, könnyen el lehetett érni befe­jezésük után a vonatot. Az új színháznak ezek az előnyei megmaradtak, piák a műfaj változott, a színvonal maga­sabb. — A Játékszín fogadószín­ház — mondta Gilicz Mátyás igazgató. — Ez annyit jelent, hogy nincsen önálló társulata. Dévai Nagy Kamilla megzenésített verseket adott cld Halmágyi Péter felvétele Olyan írói, rendezői s színészi elgondolásoknak ad helyet és teret, amelyeket másutt nehe­zen lehetne -megvalósítani. Az alkotókat és a művészeket a közös cél és az azonos gondol­kodás tartja együtt. A vállal­kozásnak van bizonyos mű­hely jellege. A közönség általában nem szereti a kísérletező színháza­kat A Játékszín látogatottsá­ga azonban ennek az ellenke­zőjét igazolja. A tavalyi bevé­teli tervet ugyanis 123,6 szá­zalékra teljesítették. Most ke­rült színre Mrozsek: Emigrán­sok című groteszkje, amelyet Székely Gábor, a Nemzeti Színház főrendezője, érdemes művész állított színpadra. A jelmezeket és a díszleteket Székely László tervezte. A darabnak összesen két szerep­lője van, Avar István és Ga­ras Dezső. Színpadi mű ké­szül Steinbeck Egerek és em­berek — eredetileg regénynek készült — művéből, amelynek Szász Péter irányításával most folynak az emlékező próbái. Hernádi Gyula: Lélek­vándorlás címmel írt darabot a színháznak, s a november­ben színpadra kerülő produk­ciót maga rendezi, s toborozza hozzá a színészeket. Boldizsár Iván: a Hős című munkáját ördög Szilveszter, a kaposvári Csiky Gergely Színház rende­zője állítja színpadra. K. T. I. Huszonegy variáció teljessége LEHOTKA GABOR ÜJ LEMEZE , Alig fél esztendeje számol- ’ tunk be Lehotka Gábor barokk műveket felvonultató lemezéről, s -most ismét tollat foghatunk: elkészült a váci zeneiskola orgonáján az újabb felvétel. Ha az előbbiről azt mondtuk, hogy a méltóság, a diadal, az összefogottság fel­mutatása jelképezi azt az ün­nepi hangulatot, ami felcsen - düi a lemezről, akkor most alighanem zavarban lehetünk: Lehotka olyan ajándékot tett az asztalunkra, amelyre — bármennyire is ellene vagyunk a szuperlativuszoknak — csak a legnemesebb és legszebb jel­zőik illenek. A magabiztosság, ami feltételezi, a fényt. a pampát; az élet vidámsága és komolysága, ami feldúsítja a gondolatok szabad áramlását — akkor meggyőzőleg hatott; hiszen nem volt viszonyítási alap, nem volt mihez mérni a váci orgona teljesítményét és lehetőségeit hangszínkeverésé- nek és pedáljátákának egye-; dülálló gazdagságát, amely nélkül modem hangszer nem képzelhető el. Az orgonát régen nevezték a hangszerek királyának. Nem itt és most keli eldöntenünk, hogy ez a titulus mennyiben felel meg a valóságnak vagy egyáltalán szükség van-e ar­ra. hogy a többiek kárára megkoronázzunk egyetlen inst­rumentumot. Amiért viszont a váci zeneiskola orgonáján ké­szült minden felvételről kü­lön szót kell ejteni, annak nem más az oka, mint az a gazda­godás, amit a használat, a gyakorlás és előadás során az elmúlt három esztendőben fo­lyamatosan sikerült kideríteni és megtudni a hangszerről. Va­lójában nemcsak egy házat kell birtokba venni, hanem egy orgonát is ki kell ismerni. Most értékelhetjük, e lemez hallgatása -közben, hogy mit jelent a hazai előadóművészet és hangszerépítés történeté­ben ez az orgona, hiszen olyan művek szólalhatnak meg. ame­lyek — hangterjedelmükből adódóan — csak régi barokk hangszereken voltak tolmá­csolhatok. Érdemes lenne egy­szer külön is ecsetelni ennek a hangszernek az előnyeit és ismérveit a többi hangszerrel szemben. Alighanem csak di­csérő szavak hangoznának el. Mint az az eddigi felvételek­ről kiderül: ilyen hangszeren öröm a játék. Tetten érhető volt ez Lehotka barokk leme­zén, is, de leginkább most lehetünk ennek a tanúi, azon a Bach-felvét-elen, ahol gyön- gyözően szaladnak a szekven­ciák és a futamok, mintha egy végtelen hangot ostromolná­nak az orgonista -kezei. Érez­hető ez a korálelőjátékokban, de az adagiókban is, hogy a szélső, gyors tételekről ne is beszéljünk. Lehotka emberi mélységeket képes feltárni úgy, hogy szemünk elé vará­zsolja -a természet jelenségeit és képződményeit: Bach mu­zsikájával zordon sziklákat, megszaladó hegyi patakokat, villámokkal terhes éji vihart, napsütéssel ébredő síkságot, békésen dolgozó parasztokat állít elénk. Ki-ki azt látja meg ebben a zenében, amire •éppen fogékony, hogy aztán derűre és harmóniára lelve a mindenkori emberi szépséget keresse és kutassa. Az új lemezen felcsendülő művek ismét Lehotka váloga­tásának helyességéről tanús­kodnak. Az^első oldal C-dúr toccata, adúgio és fugája anya­gával. technikai követelmé­nyével és muzsikát megszólal­tató igényességével mintegy bevezetője a másik oldalnak, ahol a nagy c-moll passacaglia és fuga csendül fel. At a hu­szonegy variáció ugyanis, amely a bachi szerkesztésmód szinte minden gazdagságát és szépségét felvonultatja, illetve felcsillantja, már az érett fér­fi világképét és szemléletét tükrözi: mennyi elvonatkoz­tatás és elmélyülés szükséges ahhoz, hogy megértsük min­dennapjainkat és tisztában le­gyünk a világ dolgaival. Aki megérti ezt a muzsikát, az alighanem képes felfogni a Máté-passió és a többi nagy Bach-mű lényegét is; a tel­jességre való törekedést, ami mindenkor és mindenben a legnemesebb és legtermészete­sebb emberi cél. T ehotka művészetéről sokat írtak már szerte a világ­ban. Ahol még nem járt sze­mélyesen, oda most eljut ez a felvétel is. Meggyőző bizonyí­téka a magyar előadóművé­szetnek, s reménye egyben annak is, hogy Vác a megúju­ló magyar orgonista-képzés egyik letéteményese lehet. Ilyen hangszerrel és ilyen mesterrel, mint Lehotka Gá­bor, ebben aligha kell kétel­kednünk. Molnár Zsolt HETI FILMJEGYZET Magyar rapszódia imVíMvMtáSrr.- ' % . • Jelenet a Magyar rapszódia című új magyar filmből Tulajdonképpen várni kelle­ne Jancsó Miklós új filmje is­mertetésével, hiszen, mint köztudott, ezúttal nem egyet­len alkotásról van szó, hanem filmtrilógiáról, mely — bár a három rész külön-külön is ön­álló — együtt, egységében ad­ja ki nyílván az alkotói szán­dékot, célt, mondandót. Ám a trilógiából még csak két rész készült el, s mivel ezeket most műsorra tűzik, két egymás utáni héten, illő, hogy most is szót ejtsünk róluk — fenn­tartva a jogot, hogy a majd teljessé váló trilógiáról később összefoglalóan is beszéljünk. Az első rész a Magyar rap­szódia címet viseli. Ne foglal­kozzunk a címmel, nincs kü­lönösebb jelentősége. Inkább nézzük, miről szól ez a feje­zet”. A központban két fivér, Zsadányi István és Zsadányi Gábor alakja áll (Cserhalmi György és Balázsovits Lajos alakításában látjuk őket). A történet valamikor az első vi­lágháború előtti években kez­dődik, s a forradalmak felíve­lésén át a f-ehérterror idejéig vezet. Történelmünk egyik legmeghatározóbb időszaka ez, nagy társadalmi mozgások és nagy osztálykonfliktusok ideje. Jancsó —> és társszerző­je, Hernádi Gyula — jól érzé­keli a korszak modellhelyze- teit, s mind az osztályok, mind az egyének modellálását ismert módszereikkel oldják meg. A Zsadányi-fivérek eszerint az úri Magyarország képviselői, akikkel szemben áll a nép — jelen esetben Baksa (Madaras József) és Szeles-Tóth (Koncz Gábor) vezetésével. Az úri rend és a nép összeütközését Zsadányi István és Baksa pár­viadala „konkretizálja”. A pár­viadal gyilkosságba torkollik: Baksát Zsadányiék ' lelövik. Később azonban Zsadányi Ist­ván meghasonlik az úri rend­del és önmagával. Naivitása — mely politikai képzetlenségé­ből ered — elvezeti először a fehérterrorista különítménye­kig, aztán először a népnyúzó hatalom-tói való elfordulásig, majd egészen addig, hogy mintegy tisztítótűzbe menjen a nép közé, s az ő ügyüket kezdje képviselni. István nai­vitása tehát az az erő, amely­ből kinő egyfajta tudatosság vagy .tisztánlátás, s ez további nemes cselekedetek alapja le­het. Túl sok változást tehát — legalábbis az első részben — nem nagyon fedezhetünk fel a Jancsó—Hernádi-féle történel­mi modellálás eddigi képletei­hez képest. Meglehetőesen le­egyszerűsített képletek ezek, majdhogynem a romantikus antifeudalizmus szintjén — de ugyanakkor nagyon bonyolul­tak is. Épp ebben rejlik kü­lönlegességük. Az alapszituá­ciók mögött hatalmas távla­tok is megnyílnak, s e távla­tokba k-i-ki megfelelően (és megfelelően szabad asszo­ciációkkal) behelyettesítheti a konkrétabb tényeket, esemé­nyeket, karaktereket. Így jön rá a film közben a néző, hogy Zsadányi István távolról em­lékeztet Bajcsy-Zsilinszky Endrére — már legalábbis az életútját tekintve —, s hogy Baksában talán Áchim And­rás alakját kell látni. De hát Jánosát a konkrét figurák és tények kevésbé izgatják, mint egy sajátos jelképrendszerben felépített parabola. Mert a Magyar rapszódia is parabola — ha némiképp összefogot- tábbnafc, szervesebbnek tűnik is, mint a korábbi Jancsó-pa­rabolák. Ami a film! megfogalmazást illeti, itt sok a régebbi esz­köz, ötlet. Még a színhely is több előző Jancsó-film szín­helye, s most is vannak lova­sok. csendőrök, táncoló fiúk és lányok — a Jancsó-filmba­1-ett minden ismert motívuma megjelenik újra. A kérdés mindössze annyi, mit képes ez a koreográfia, ezek a külsősé­gek, ezek az állandó elemek kifejezni, mennyi bennük a de- korativitás és mennyi a gon­dolatiság. Azaz: mesterien komponált látványok-e csu­pán, vagy van egy másik, mé­lyebb jelentéstartományuk is? A kérdések nem csupán a Magyar rapszódia kapcsán vethetők fel; valamennyi Jan- csó-film alapkérdései ezek, a Szegénylegényeket és a Csilla­gosok, katonákat kivéve. No, de egyelőre elég ennyi is, ne vágjunk a trilógia többi ré­szének, s az egésznek az érté­kelése elébe. ’ A szabadság fantomja Folytatódik a mozikban a Bunuel-sorozat. Most az 1977- ből való A szabadság fantom­ja látható. Még bizarrabb film, mint volt A burzsoázia diszkrét bá­ja. A felületes néző esetleg hajlamos követheteti ennek minősíteni, pedig Bunuel itt is éppoly logikus, mint bármely más filmjében. Csak éppen ki­fordítja a logikát, mert az áb­rázolt világban is ezt látni: a valóság mögött ott egy másik — vagy harmadik, vagy soka­dik — valóság is. Bunuel sza­kasztott így jár el, ami-kor a lazán felfűzött történetekből álló filmben egy-egy sztorit, cgy-egy poént kétszer vagy háromszor is megcsavar. A módszerre a legjellemzőbb a film első sztorija: egy kislány­nak a parkban egy bácsi fény­képeket ad át; a -kislány, bár a bácsi megkérte, ne mondja meg otthon, mit kapott, el­mondja a dolgot a szüleinek, s megmutatja a képeket is, a szülők felháborodnak a képek láttán, kirúgják a gondatlan nevelőnőt is, majd mohón né­zegetik a képeket, melyekről joggal hihetjük, hogy valami­féle pornográf fotók — majd egy hirtelen vágással meglát­juk, hogy a színes képeslapok Párizs műsmJék-eit ábrázol­ják. Vagy: az előkelő vendég­ségben a vendégek ízléses vé- cákagylókón ülnek az ebédlő- asztal körül, s nyilvánosan végzik a dolgukat, de szemér­mesen elvonulnak egy kis zárt fülkébe — étkezni. Bunuel tehát kifordítja a vi­lágot, és megmutatja, hogy belül minden csupa kóc, rongy és fűrészpor. Mindenről bebi­zonyítja, hogy egyben önmaga ellentéte is. Mindezt maró gúnnyal és rengeteg szellemes ötlettel teszi, s ha a filhi-st e megvilágításban nézzük, má­sodlagossá válik, hogy van-e szabályos meséje, vagy sem. A kerek sztorit ugyanis ezúttal nem tekinti lényegesnek Bu­nuel. Takács István i f

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom