Pest Megyi Hírlap, 1979. október (23. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-23 / 248. szám

/ 1979. OKTOBER 23., KEDD EGESZ NAPOS KULTURÁLIS PROGRAM Családi nap bejáró dolgozóknak Lakatosok, esztergályosok, nágyapa korú segédmunkások, fejkendős asszonyok és gyere­kek törik a fejüket a szellemi tóma villámkérdésein, a kö­zönség soraiban is rpindig akad vállalkozó, aki válaszol egy könnyebb vagy nehezebb kérdésre. A váci Madách Imre Munkás és Ifjúsági Művelődé­si Központ előadótermében családias a hangulat. Aki a viilómkérdéseket felteszi, és a sok derűs pillanatra alkalmat adó Most mutasd meg című játékot vezeti. Pásztor Ferenc, a televízió főmunkatársa. A zsűriben a Fővárosi Vízművek vezetői ülnek. Regenerálódás Á főváros vízellátásáról gondoskodó nagyüzem buda­pesti munkahelyein közel 400 váci, Vác környéki és a. Szent­endrei-sziget falvaiban éló lakos dolgozik. Ütjük naponta . 2—3 óra hosszat is eltart, ré­ven, autóbuszon és villamoson közlekednek a munkahelyük és a lakásuk között. A Buda­pesttel 50 kilométerre fekvő Nőtincsről utazva még a vál­lalat külön autóbuszával is három óra telik el naponta. Ami a bejárók szabad idejéből még marad, az kell a ház kö­rüli munkákra, pihenésre, a családi életre. Ám a korral ha­ladni, új ismereteket és infor­mációkat szerezni kell. Azaz szellemileg is regenerálódni. De hogyan és mikor? A vállalat központjában ösz- szeírták, melyik községből ér­keznek legtöbben a vidéki dol­gozók közül. Tavaly felkeres­ték a művelődési központot is a vezetők, ahol kísérletképpen egy hát végi családi nap ren­dezését határozták el. A csa­ládi nap célja az vcút, hogy a vállalat dolgozói, családtagjai és vezetői kulturális progra­mokon vegyenek részt, talál­kozzanak egymással. Egy ilyen színvonalas rendezvény ugyan­is bemutathatja a lakóhelyhez legközelebb eső kulturális in­tézményt is. Fotók a munkáról A művelődési központ tevé­kenységét Mogyorósi Kálmán­ná igazgatóhelyettes ismertet­te a vendégek előtt. A válla­lat Életünkből című fotókiál­lítását Kiss Lajos, a vállalat fő­osztályvezetője, a művelődési bizottság társelnöke nyitotta meg. A képek sorában látható volt például rajzok'fölé hajló Koprodukciók Két koprodukciós film is el­készült a közelmúltban a MA- FILM stúdióiban, mindkettőt még ez évben bemutatják. A tervek szerint a hazai közönség előbb az első, magyar—lengyel közös vállalkozásban filmre vitt „Ütközben”-t láthatja. A Dialóg Stúdió „terméke” a Mé­száros Márta rendezte produk­ció, egy, Magyarországon élő. lengyel származású asszony fordulatos életét követi nyo­mon. j Oscar-díjas szereplője is van a csehszlovák vendégművész. Jiri Menzel személyében, a szintén premier előtt álló „Ko- portos”-nalk, amely a Hunnia filmstúdió és az NSZK-beli ZDF tv-társaság együttműkö­désének eredményeként jött létre. E koproduikciós vállalko­zás rendezője, Gyarmathy Lí­via számos amatőrt foglalkoz­tatott a — Balázs József nagy­sikerű, hasonló című regényé­ből készült — forgatókönyv megfilmesítésénél. u TV-FIGYELO Műemlékek. Szombaton kora este, amikor a Pusztuló mű­emlékeink nyomában című so­rozat befejező adásának a leg­utolsó kockája is elvillänt, bi­zonyára sok néző meredt még egy ideig a képernyőre, mi­közben a fejét csóválta, ha nem az öklét szorongatta. így sajnos, mert másképpen alig­ha lehetett nyugtázni ezt a bátor hangvételű, a legkínol sabb igazságokat is kimondó, amellett végig szakszerű hely­zetfelmérést, mint a dühbe át­átcsapó szomorúsággal. Mert — amint a riportfilmnek címe is nyilvánvalóan kimondta — pusztulnak a műemlékeink, és esztétikai, valamint történel­mi rangjukhoz méltó meg­mentésükre alig-alig van re­mény. Akik Szakály István író­rendező nyomozásának mind a négy traktusát végigfigyel­ték, azok előtt nyilvánvalóvá vált a falak, tetők romlásá­nak legfőbb oka. Nevezetesen az, hogy rendre gondatlan, vagy a pénzszűke miatt te­hetetlen gazdák birtokában vannak a műemlékeink. Olyan fezekben tehát, amelyek tu­lajdonosainak egyáltalán nem érdeke az a sokat emlegetett állagvédelem. Ugyanígy az is beigazoló­dott, miszerint a központi ke­retek is végesek; csak a leg­inkább megóvandó és a vég­képp elhagyott épületkincsek egy részét lehet visszafiatalí­tani belőlük. Sajnálattal vehettük tudo­másul, hogy Pest megye mű­emlékeinek sorsa sem valami megnyugtató. Noha innen, Tú­ráról indulhatna el az a kez­deményezés, hogy valamely érdekelt helység lakói társa­dalmi munkában újítják meg a maguk kastélyait — ott, mint emlékezhetünk rá, a szervezetek és szervek érzüle­tévé szeretnék átalakítani, azt a nagytomyú palotát —. a többi szóba hozott falu és vá­ros kevésbé vigasztaló hírek­kel szolgált. Szinte hihetetlen, de így ■van: még nemzeti történel­münk olyan emlékhelyén, mint Visegrád, sem úgy őrződnek az őrzendők, ahogyan az ille­nék. Ellentétben az odalátoga­tók több százezres tömegével, már korántsem ilyen nagy­ságrendben állnak rendelke­zésre a restaurálást szolgáló forintok. És nem csak a pénz. de ráadásul a jól képzett szak­munkás is kevés! Mint ép­pen a legutolsó összeállítás tu­datta, a szükséges 140 ember helyett már csak 98-an szor­goskodnak ott. ahol egykor királyaink lakoztak. A búcsú­vétel oka? Ugyan mi más is lehet, mint a másutt megke­reshető nagyobb fizetés. An­nál is inkább, mert aki a mű­emlékvédelemben járatos, az nem egy, de több építőipari szakmához is ért, így hát kapva kapnak utána. S ha nem csalt a szemünk, Visegrádot a fentieken túl még a technológia egyik bal­fogása is sújtja. Nevezetesen az a kísérlet fulladt ott ku­darcba, hogy a megkopott, sé­rült kőoszlopokat poliészterrel egészítik, ki. Nam jó ilyen cé­lokra ez' a műanyagíéleség. mint ahogy több más hasonló keverék is alkalmatlannak bi­zonyult. Dr. Dercsényi Dezső, műemlékvédelmünk kiválósá­ga jegyezte meg szintén a sorozat utolsó részében, hogy lám-lám, még az óvott is pusz­tul. Hol öt, hol tíz, hol húsz év, és lehetne mindent újra­kezdeni. Lehetne, kellene, de hát a szomorú statisztikák szerint a nyolc és félezernyi műemlé­künk értékesebbjeit is csak nyolcvan-nyolcvanöt évente simogathatja meg a kőműves­kanál. Ez pedig ... Panaszra panasz tehát, és gondra goijd. Vigasztalásunk­ra csupán az szolgált, hogy a jelen szomoíú állapotot —mint jeleztük — kendőzetlenül, a maga keserves valóságában tárták elénk. Hátha majd megmozgatja a szükséges erő­ket ez a nagyon nyílt és szem­től-szembe elmondott beszéd. Akácz László művezető, félig földbe süppedt teherautó, a munkahely hétköz­napi eseményei, epizódjai. Rendezvények sora tarkítot­ta ezt a napot. Csángó népda­lok, román táncok és szatmári cigánydalok hangoztak el a délutáni - program befejező mű­sorában, a színházterembe ve­zető lépcsők fölött. A Vízöntő együttes vezetője, Kis Ferenc és a teikerőlanton, hegedűn, kecskedudán, furulyán játszó zenekari tagok virtuóz előadá­sa méltán aratott nagy sikert, s kapott vastapsot. Legyen folytatás — Szép nap volt, jó kezde­ményezés — vélekedett Nett­jeid, József és Szende László gépkezelő dunakeszi, illetve szigetmonostori lakosok. Egy nőtincs! házaspár gyorsan el­nézést kért, indultak a szín­házterembe, hogy megnézzék az esti filmvetítést. — Azt akarjuk, hogy a mos­tani rendezvénynek legyen folytatása — mondta Bárd Anna, a vállalati művelődési bizottság titkára. — Ehhez azonban a helyi művelődési háztól is több segítséget keli kapnunk a jövőben. — Augusztusban véglegesen eldöntöttük, hogy ma este itt a mi költségünkön lép fel a HVD3Z Bihari János tánc- együtteáe — mondta Kaposi Györgyné, a szakszervezeti bi­zottság agitáciős és propagan­dafelelőse. — Mi azonban leg­feljebb fél házat tudunk meg­tölteni, ezért a műsort egyben városi rendezvénynek tekint­jük, melyre jegyeket árusíta­nak, s szervezik a közönséget a művelődési ház dolgozói. Tegnap, amikor itt jártunk, még egyetlen jegyet sem adtak el. Ezért a táncosok műsorát lemondtak, és csak az őket kí­sérő zenekart léptettük fel. így aztán -az első családi nap szerényebben sikerült, mint ahogy terveztük. o vacíTT Islv^n"” Cserebere Vasárnap adtunk hírt a ceg­lédi járás ifjúsági klubjainak találkozójáról, amelyen nyolc község fiataljái vettek részt. A klubok által bemutatott mintafoglalkozások és műso­rok értékelése alapján — lap­zárta után — kiosztották a legjobbaknak járó jutalmat. Az ötödik alkalommal meg­rendezett Cseretíerefórum ván­dorserlegét a törteli ifjúsági klub kapta, és pénzjutalomban részesültek az albertirsai és az abonyi fiatalok. A szombaton rendezett egész napos ese­ménysorozaton megközelítően 200 fiatal vett részt. A jó hangulatot csak az za­varta, hogy nem érkezett mag két előadó: — s nem is jelezte távolmaradását — a megyei tanács és a KISZ megyei bi­zottságának képviselője. Versenyeztek, vetélkedtek BEFEJEZŐDTEK AZ IFJÚMUNKÁSNAPOK Sportnappal és vetélkedővel zárult Budapesten az országos ifjúmunkásnapok rendezvény- sorozata. Vasárnap a délelőtti órákban több száz fiatal népe­sítette be a csepeli sporttelep pályáit, ahol többek közölt járőrversenyen mérték össze tudásukat az öt főből álló megyei csapatok. A nők kézi­labda-bajnokságon vettek részt, míg a férfiak kispályás labdarúgó-bajnokságon döntöt­ték el; melyik a leggólkápessbb csapat. A sportcsarnokban ügyességi játékok — láüte- nisz, célbadobás — várták az ifjúmunkásokat. Nem unat­koztak azok sem, akik elfá­radtak a sok mozgástól. Ök neves élsportolókkal találkoz­tak. Az érdeklődők kérdése­ket intéztek többek között Gedövári Imre karú vívóhoz, Pogány László, Zsiborás Gá­bor, Tepszics Ignác, Mészöly Pál és Tamás Gyula NB I-es labdarúgókhoz, Tordazi Ildikó tőrvívóhoz, Növényi Norbert és Kovács István birkózókhoz. A sportnappal egy időben a Városliget a Keressük a leg­jobb gépjárművezetőt vetélke­dőnek adott otthont. A vidám vasárnapi prog­rammal véget ért az országos ifjúmunkásna.pok rendezvény­sorozata, amelyen több mint négyszáz megyei küldött, va­lamint budapesti — elsősor­ban csepeli — fiatalok vettek részt. TARLATOK A MŰCSARNOKBAN Színek, fények, plasztikák Szinte Gábor: Esti Iámpaíény Szinte Gábor mester. Jól szerkeszt, van világa is. Er­délyben született, sok tárnáját innen meríti. Festő és díszlet- tervező, tanár a Színművészeti és a Kepaomuyss-zeti Főisko- rian. Meg is latszik mindez MŰVELŐDÉSI HÁZAK Szakkörök szerepe Az eddigieknél több gon­doskodást érdemelnek a mű­velődési intézményekben mű­ködő szakkörök — állapította meg az Országos Közművelő­dési Tanács elnöksége a na­pokban tartott ülésén. A Kul­turális Minisztérium előterjesz­tésével egyetértve hangsú­lyozták: tevékenységük bár nem olyan látványos, mint például a tánc- vagy a szin- játszócsoportoká, ám éppen olyan hasznos, hozzájárul a közösségi szellem, a szocialis­ta életmód kialakításához. Jó lehetőséget kínálnak arra, hogy a különböző foglalkozá­sú emberek kielégítsék alkotó­kedvüket, kutató, gyűjtő szen­vedélyüket, művelődjenek. Ma már csaknem tízezer szakkör működik, zömmel a művelődési házakban, ottho- i¥>kban. A kémiai, matemati­kai, fizikai, csillagászati, rá­dióamatőr és modellező, ter­mészetjáró, bárkácsoló szak­körökben, a hobbikörökben százezrek tevékenykednek. Az elnökség felhívta a fi­gyelmet arra, hogy a fenntar­tók, és irányítók egyeztessék terveiket, ésszerűen szervez­zék meg a szakköröket. Gon­doskodjanak a foglalkozásuk­hoz szükséges felszerelések­ről, vonzó, korszerű tevékeny­ségi formákat alkalmazzanak, támogassák a szakkörök fej­lesztését szolgáló kísérleteket. Viszonylag kevés anyagi be- i fektetéssel ugyanis széles tö­megek művelődését, hasznos időtöltését segíthetik elő. Az elnökség felkérte a Kul­turális Minisztériumot és a többi érdekelt főhatóságot, hogy vizsgálják meg: miként szervezhetnék meg a szak­körvezetők továbbképz-ését, módszertani irányítását. munkáin is, sok képe nemes ér­telemben tűnik színpadnak még akkor is, amikor termé­szetet ábrázol. Ott jó, ahol a szűkszavúság dominál. Meg­fontolt. érzékeny hangulatú mű a Szérűnkért', az Esti Tűin- pafény, a Falu a völgyben és a Tükrös csendélet. Kevesebb több lenne. Arról van ugyanis szó, hogy az életmű minden embersége mellett inkább a kéz és gondolat, mint az ér­zelmi tényezők eredménye. Szinte Gábor mester, melyet remek portréi is igazolnak most a Műcsarnokban. Nem lehetetlen, hogy művész lesz, különösen akkor, ha küzdel­mek közepette megtanulja a festői lemondást, mely a leg­nehezebb. A valóság képei Általános vonás, hogy az NDK festői, grafikusai mind­annyian alaposan megtanul­ták a mesterség szabályait. Tárlatukon a Műcsarnokban feltárultak a mai német való­ság képei: a terhes asszonyok, a műszakváltás, a munkásfi­gurák. Megjelenít a Volga is, a bolgár leány, Pablo Neruda arcképe, a portugál táj, Bras­só, a Krím és a kozmosz hő­sei, a Café Wien és a folya­mat is. Az, hogy Hans-Theo Richter, a kiváló német kép­zőművész eszméi megérlelőd­tek k következő nemzedék munkásságában is. Hans-Theo Richter lapjai mellett Dieter Goltzsche, Joachim John és különösen Max Uhlig portréi emelkedtek ki. Világábrázolás» ■ Horllng Róbert profi és szí­ve iá vaatöNem' tagadhatom el, hogy a fotó mint műfaj sok­kal kevésbé lelkesít, mint egy­két fotóművész produkciója. Miről van szó ezúttal is? Arról, hogy gyönyörű és meg­rendítő a világ. Fotókkal iga­zolja ezt Horling Róbert, és elhiszem, mert oly meggyő­zően igazolja. Műcsarnoki tár­lata után nem is elsősorban műveire emlékezünk, hanem ez ajándékra, amit fotói révén tőle kaptunk. Fehér kőjelek a völgyben Népmeséinkből ismert a Kőmorzsoló alakja,, aki az erőt szimbolizálja. Mészáros Dezső is kcerdőben él Visegrádon az Ápriiy-völgyben. A Munkácsy-díjas szobrász- művész 1923-ban született Szegeden, 1953-ban diplomá­zott a ‘Képzőművészeti Főisko­lán. Ha elnézem tiszta fehér kőjeleit, a Húsvét-szigetsk bálványaira gondolok. Vala­miképpen. öntudatlanul is e szoborba lépő jel beszédet foly­tatja Mészáros Dezső is. Gyűri, morzsolja, kopogtatja, kérleli a követ, míg szobor Éjjeli forgatás Futótűzként terjedt a ke- *- reséti lehetőség. Filmet forgatnak a károsban, s sta­tisztákat keresnek. Jelentke­zik is hetven, nyolcvan egye­temista, és negyven, ötven idős ember a portán. Nyugodt, bajuszos, középkorú ember bírálja él, végül is ki az al­kalmas? Tolongás, név, adat, aláírás. Végre sikerült! Mehe­tek statisztálni. Fel a lépcsőn, először az öltözőbe. Igen ám, de előtte hosszú sor áll. azaz mégsem áll, hanem tolakodik. Mindegy, már statiszta. • va­gyok. Méret: 177 — ehhez öl­töny, láb: 41, ehhez csizma. Keresi az öltöztető. Bniusz nincs? Majd ragasztanak. Nagy forgalom az öltözőben. Jé, itt van Lukács Sándor! ö lesz a főszereplő? A sarokban készül a maszkia, szakáll, bajusz, min­den bizonnyal Kossuth lesz. A másik szereplő eszik. Saj­tos szendvicset. A felfordult öltözőben (fogasok, vasalók, tükrök, maszkmester, fod­rász) büfé is van. Egy aszta­lon cola, citromlé, kenyér máj­jal; zsírral, vajjal. Ez az Ösz- szes kínálat, miközben egy órát várok a kávéra, mert a frissen kifőttet - elkapkodják az orrom elölt. De már be va­gyok öltözve! S az idő még gyerek, csak 22 óra közeleg. Szétnézek a forgatás hely­színén. Lámpák, reflektorok izzasztó hőséggel várnak, óriá­si szemeiket nem hunyják le, hiába álmosak, ásítanak a kö­rülötte várakozó statiszták. Aludjunk — gondoljuk né- háoyan, és a korabeli fara­gott székekre hajtjuk fejün­ket. — Ébresztő! Éjjel egy óra. elkezdődik a filmforgatás. A rendező nyugodt, pontos em­ber. Instrukciói, tanácsai szentek, egy pisszenés sem lehet. A statisztáknak fontos szerep jut, a .tömeg. Nélkülünk nem lenne film a film. Csak tapsolni kell, ez igazán nern megerőltető feladat, s bele sem lehet sülni. Éjjel három óra. Hajnalo- dik nemsokára, bár ezt bajo­san látjuk meg, mert a. reflek­torok vakítóan elzárják a kül­világ pirkadati fényeit. Ha­marosan vége gz éjjeli forga­tásnak. Még egy utolsó jele­net felvétele és kész. Kiroha­nás a helyszínről, a sok ál­mos statiszta egyszerre lesz friss. Az öltöző előtt gyors át- vedlés a hétköznapi ruhába. Majd újra Jolongás. És még- egyszer tolongás, a pénztár­éi ott. Az egynapi forgatási dí­jat vesszük fel. Sokan ennek örülnek a legjobban, nem an­nak az. élménynek, amit az éj­jel' filmforgatás adott. Igaz, csak statisztaszerep­pel... Borzák Tibor nem lesz belőle. Nem ábrázol sugároz. E szobrok gondolattá, épített természeti formák. E nagy kőcsalád méltó és alkal­mas arra, hogy egy tekintélyes dombot benépesítsen. A görbe és egyenes síkok összetett vo­nalvezetése válik tömbbé. E szelíd bálványok sokasodnak a visegrádi Ápirily-völgyben. Várjuk a pillanatot, hogy ez a húsvét-szigeti szoborintenzi­tás valahol hazánkban — Po- máz és Csobánka között — megvalósuljon. Losonci Miklós I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom