Pest Megyi Hírlap, 1979. október (23. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-02 / 230. szám

%f(w!ap 1979. OKTÓBER 2., KEDD FÓKUSZ Kennedy jelölt? I Az elmúlt napokban több In­formáció érkezett arról, hogy az utolsó Kennedy testvér — Edward — korábbi szándékai­val ellentétben — indul az 1980 —83-as időszak amerikai elnök­ségéért kezdett kampányban. Felmerül a kérdés: annyi ív után, amit Kennedy tulajdon­képpen a nagy politika hátsó udvarában töltött, miért. dönt úgy, hogy megpróbálkozik el­érni az Egyesült Államok leg­magasabb tisztségét, az elnök­séget. Hosszú ideig mint emlé­kezhetünk rá, két bátyjának tragikus sorsa tarthatta vissza attól, hogy képességeinek meg­felelő szintű helyet keressen magának az amerikai politikai irányító gépezetben. Noha sze­mélyes indítékai (hogy való­jában, mi késztette az indu­lásra) még nem teljesen tisz­tázottak, a cikk elején felve­tett kérdésre mégis választ ad- hat az amerikai belpolitikai helyzet, a gazdaság állapotá­nak vizsgálata. Maga Kennedy is hangsúlyozta, nem szemé­lyes okokból indul el erre az útra, hanem mindenekelőtt pártjának, országának érde­keit tartja szem előtt. Ismere­tes, hogy a mai Amerika át­lagemberének első számú gondja nem a külpolitika, nem a globális kérdések belső ve- tülete, hanem a saját gazdasá­gi helyzete. Magyarán: heti, havi fizetését milyen arányú infláció apasztja, a fűszeresnél, a hentesnél mennyit kell fizet­nie az élelmiszerért, gépkocsi­ját mennyiért töltik fel ben­zinnel. Nos,' ezekre a kérdéseikre a Jelenleg hivatalban levő elnök, Carter még mindig nem adott a tömegek számára kedvező választ. Mindez számokban ki­fejezve: az amerikai pénz el­értéktelenedésének üteme je­lenleg évi 13—15 százalék, leg­alább nyolcmillió amerikainak nincs munkája, még a kis tő­kések, kisvállalkozók is panasz­kodnak, hogy a nyomasztó gazdasági gondok és a küszö­bönálló recesszió, profit-, sőt némelykor létérdekeikben fe­nyegeti őket. A belső gazda­sági bajok fejeződnek ki < az egyik legérzékenyebb mutató, a dollárárfolyam alakulásában is. Találóan jegyezte meg egy svájci bankár az arabolaj-pén- zeknek az Egyesült Államok­ból való kiáramlását kommen­tálva: az arabok nem bíznak sem Carter elnökben, sem pe­dig a dollárban. Jó taktikai érzékre utal te­hát, hogy Edward Kennedy el- nökjelöltségi szándékára céloz­va hangsúlyozta, hogy kampá­nyának középpontjába o gaz­dasági helyzet megjavítását helyezi. Mint mondta nem is annyira Carter konkrét intéz­kedéseinek tartalmát, hanem inkább az elnök vezetési stí­lusát helyteleníti. „Nem az a fó baj, hogy a gazdasági hely­zet rossz, hanem hogy az ame­rikai népnek megfelelő irányí­tásra van szüksége.” Mint hangsúlyozta, szükség van rá, hogy a tömegek bízzanak a vezetőikben. S mikor azt kér- lezték tőle, hogy Carter bír- a-e ezt a bizalmat. Edward Kennedy tömören így vála­szolt: nem. Kennedy várhatóan maga mö- 7ötí tudja majd' pártjának, a demokratáknak a tömeges tá­mogatását. Nem is annyira ;zemélyes képességei, vagy még mindig hiányzó részletes politikai programja miatt, ha- lem mert a demokraták is isztában vannak vele: egy yenge, kapkodó, a súlyos roblémákra még átmeneti xegoldíst sem találó Carterral z élen a párt veszíthet a ulcsfohtosságú, 1930-ra és zon jóval túlmutató elővá- isztási csatározásokban. D. P. íz SZKP főfükára a SILT-ról, a leszerelést hátráltatókról A Szovjetunió tartós békére törekszik A Szocialista Intemacionálé küldöttségének tárgyalásai A leszerelés időszerű kérdé- esiről folytatott megbeszélést Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségé­nek elnöke, a Szocialista In- ternacionálé leszerelési mun­kacsoportjának küldöttségével, amely Kalevi Sorsa, a Finn Szociáldemokrata Párt elnöke, a munkacsoport elnöke vezeté­sével tartózkodik Moszkvában. Brezsnyev rámutatott: a Szovjetunió Kommunista Párt­ja mindig kulcsfontosságú kér­désnek tekintette a leszerelést, amely minden ország dolg'zói számára létérdek. Az 1970-es években sikerült elérni azt, hogy a feszültség jelentős mér­tékben enyhüljön, sikerül hát­térbe szorítani a hidegháború híveit. Létrejöttek a feltételek ahhoz, hogy fontos lépéseket tegyenek a fegyverkezési ver­seny korlátozása felé. — Brezs­nyev ezzel kapcsolatban szóit a SALT—II. szerződésről, és megállapította: a szerződés nemcsak a hadászati fegyver­zet mennyiségi és minőségi korlátozását jelenti, hanem le­hetőséget teremt arra is, hogy tovább haladjanak ezen az úton. Az SZKP főtitkára ugyan­akkor felhívta a figyelmet ar­ra, hogy az enyhülés és a le­szerelés ellenségei még koránt­sem tették le a fegyvert Az SZKP főtitkára szólt azokról az imperialista propa­gandafogásokról is, amelyek az állítólagos szovjet veszélyt igyekeznek felhasználni. Meg­állapította: ez hazugság és csupán a fegyverkezési ver­seny kezdeményezőinek Jcödö- sítése, köztük azoké, akik most olyan terveket szorgalmaznak, amelyek megvalósulása Nyu- gat-Európát a Szovjetunióra irányzott amerikai fegyverek kiindulópontjává változtatná. Ezek az erők veszélyes játé­kot folytatnak a tűzzel — mondotta Brezsnyev — a Szovjetunió senkit sem fenye­get, senki ellen sem készül tá­madást indítani — mondotta az SZKP főtitkára. — A Szov­jetunió tartós békére törekszik, amikor kiépíti védelmét, semmit sem tesz azon felül, ami elengedhetetlenül szüksé­ges a saját és a szövetségesei­nek biztonságához. Leonyid Brezsnyev arra hí­vott fel, hogy a leszerelés te­rén a szavakról térjenek át a tettekre. Kalevi Sorsa és Bernt Karlsson, a Szocialista Inter- nacionálé főtitkára köszönetét mondott Leonyid Brezsnyev- nek azért, hogy pontosan és világosan kifejtette a Szovjet­unió álláspontját a leszerélés problémáiról. Ä kambodzsai nemzeti front határozata A nemzeti egység erősítésé A nemzeti egység kiszélesí­téséről és megerősítéséről, a nemzetgyűlési választások elő­készítéséről, az új alkotmány kidolgozására, az éhínség el­leni küzdelem fokozásáról, a közigazgatás és a hadsereg megszilárdításáról határozottá kambodzsai nemzeti egység­front második kongresszusa A tanácskozáson újraválasztották a front kibővítétt központi bi­zottságát, amelynek elnöke is­mét Heng Samrin lett. A delegátusok vasárnap egy­hangúlag elfogadták a nemzeti egységfront második kongresz- szusának határozatát, amely bevezetőjében leszögezi: „a jelenlegi helyzet Kambodzsá­ban visszafordíthatatlan”. A határozat üdvözli a Pol Pot- rezsim megdöntése óta — á nagy nehézségek ellenére — elért sikereket, a forradalmi hadsereg megerősödését, a la­kosság minden rétegének kép­viselőit, a nemzeti kisebbsége­ket, akik összefogva meghiúsít­ják az ellenség bomlasztó kí­sérleteit, és az ország újjáépí­tésén, békés élet megteremté­sén munkálkodnak. Hétfőn Hanoiban befejeződött Bolgár-vietnami tárgyalás Barátsági és együttműködési szerződés, a kétoldalú kapcso­latok fejlesztését szolgáló négy másik egyezmény aláírásával hétfőn Hanoiban befejeződtek a legmagasabb szintű bolgár— vietnami tárgyalások. A Todor Zsivkov, a BKP KB első tit­kára, az államtanács elnöké vezette bolgár párt- és állami küldöttség a hét végén bonyo­lította le a tárgyalásokat a Le Duan, a VKP KB főtitkára vezette vietnami tárgyaló de­legációval. A megbeszélések és azok eredményei — miként vietnami és bolgár részről egy­aránt hangsúlyozták — tovább erősítik a két párt és ország szőrös, testvéri együttműködé­sét. Hétfőn — a tárgyalások be­a CSAK RÖVIDEN... A szocialista országok aka­démiáinak képviselői Tallinn- ban tartották 9. értekezletü­ket. Részt vett a bolgár, a csehszlovák, a kubai, a len­gyel, a mongol, az NDK. a szovjet, valamint a vietnami akadémia képviselője. A. ma­gyar delegációt Márta Ferenc akadémikus, az MTA főtitkára vezette. Chilében a katonai diktatú­ra durván megsérti az alap­vető emberi jogokat. Ennek ellenére az ország népének igazságos harca erősödik — mondotta Havannában Ottilia Vargas, a Chilei Politikai Fog­lyok Szervezetének képviselő­je. Hétfőn Jogerőre emelkedtek azok a szerződések, amelyeket a Panamai Köztársaság és nz Egyesült Államok — évekig tartó szívós alkudozás után 1977 szeptemberében írt alá. Nagygyűlést tartottak va­sárnap az afgán fővárosban. A több tízezer felvonuló éltette az Afganisztáni Népi Demok­ratikus Pártot, elítélte a ha­ladó rendszer ellen támadó­kat. Karmanksz Moszkvában Golyózáport zúdítottak a baszkföldi San Sebastianban három rendőrre. Egy meghalt, kettő megsebesült. A tettesek feltehetően az ETA nevű ter­rorszervezet tagjai. Megnyílt a Brit Munkáspárt kongresszusa. A részvevők megvitatják a választási ve­reség, a megosztottság követ­keztében kialakult nehéz hely­zetet. A nyugatnémet hadügymi­niszter Washingtonba utazott, hogy tárgyalások útján pró­bálja meg elsimítani a két ál­lam között egyre élesebbé vá­ló katonapolitikai ellentéte­ket. Eiscnrd Bonnban m Hétfőn megérkezett Moszk­vába Konsztantin Karaman- isz. A görög miniszterelnököt A kíséretét a repülőtéren llekszej Koszigin, a Szovjet­unió minisztertanácsának el- löke, Andrej Gromiko külügy- niniszter, Pjotr Gyemicsey culturális miniszter, Vlagyi­mir Kirillin miniszterelnök-he- yettes, valamint a szovjet po­litikai és társadalmi élet szá- \ mos képviselője és a diplomá­ciai testület tagjai fogadták. A békéért vívott küzdelem kérdéseiről, nemzetközi prob­lémákról szólt Alekszej Koszi­gin pohárköszöntőjében, ame­lyet hétfőn este mondott a Ka- ramanlisz tiszteletére adott díszvacsorán. A kelet—nyugati kapcsola­tokról, a leszerelésről tárgyalt Bonnban a francia—nyugatné­met csúcstalálkozó két részt­vevője, Helmut Schmidt és Giscard d’Estaing. Áttekintet­ték a SALT—II. megállapodás nyomán kialakuló európai helyzetet. fejeztével — a hanoi elnöki palotában Le Duan és Todor Zsivkov aláírta a vietnami— bolgár barátsági és együttmű­ködési szerződést. Ezután ke­rült sor négy további megál­lapodás (konzuli .egyezmény, a tengeri szállítási, illetve légi­közlekedési együttműködési megállapodás, valamint a mű­szaki-tudományos kooperáció fejlesztését szolgáló egyez­mény) aláírására. A bolgár küldöttség az alá­írási ceremónia után nagy­gyűlésen találkozott Hanoi la­kosságának képviselőivel. Le Duan a nagygyűlés megnyitó beszédében azt hangoztatta, hogy „a bolgár párt- és állami küldöttség hanoi látogatása tá­mogatás a vietnami népnek, amely egyidejűleg építi a szo­cializmust országában, és vé­delmezi azt a kínai terjeszke­dési kísérletekkel szemben”. Todor Zsivkov válaszbeszé­dében élesen elítélte a Viet­nam elleni kínai agressziót, és kijelentette: „Vietnam nincs egyedül, élvezi a testvéri szo­cialista országok támogatását.” A bolgár párt- és állami kül­döttség hétfőn Hanoiból Ho Si Minh városba utazott. On­nan kedden hivatalos látoga­tásra Kambodzsába érkezik, majd egynapos tárgyalás után felkeresi a harmadik indokí­nai országot, Laoszt is. Magyar és szovjet üdvözlő táviratok A Kínai Népköztársaság mfegalakulásának 30. évfordu­lója alkalmából Lázár György, a Minisztertanács elnöke táv­iratban üdvözölte Hua Kuo- fenget, a Kínai Népköztársa­ság államtanácsának elnökét. ★ A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége és mi­nisztertanácsa táviratban üd­vözölte a Kínai Népköztársa­ság országos népi gyűlésének állandó bizottságát és állam­tanácsát a Kínai Népköztár­saság kikiáltásának harmin­cadik évfordulója alkalmából, A távirat hangsúlyozza: a Szovjetunió mindenkor nagy jelentőséget tulajdonított és tulajdonít ma is szomszédjá­hoz, a Kínai Népköztársaság­hoz fűződő kapcsolatainak. Következetesen törekszik e kapcsolatok javítására és en nek érdekében némegysze tett konkrét, gyakorlati javas latokat. A szovjet—kínai ál­lamközi kapcsolatok megfele lő alapjait a békés egymá mellett élés, az egyenjogúság a szuverenitás és a terület egység kölcsönös tiszteletbe: tartása, az egymás belügyei- be való be nem avatkozás el­vei, az erőszak alkalmazásá­nak elvetése képezheti. A Szovjetunió a jövőben is ezek­hez az elvekhez tartja magát, és abból indul ki, hogy a két ország közötti jószomszédi kapcsolatok kialakítása meg­felelne a Szovjetunió és Kína népei óhajának. Az ázsiai és a nemzetközi béke és bizton­ság érdekeinek. New-Yorkbnn, az ENSZ-kt'zgyüIésen Pttja—Chnoapek-találkozó Púja Frigyes külügyminisz­ter, az ENSZ-közgyűlés 34. ülésszakán részt vevő magyar küldöttség vezetője New Yorki­ban találkozott Boliuslav Chnoupek csehszlovák külügy­miniszterrel. A meleg elvtársi­baráti légkörben lefolyt meg­beszélésen áttekintették a két­oldalú kapcsolatokkal össze­függő kérdéseket, valamint az ENSZ-közgyűlés napirendjén szereplő témákat. Az ENSZ-közgyűlés 34. ülés­szakának a Pol Pót-rezsim el­ismerésével kapcsolatos dön­téséről , dr. Antalffy György professzor, a Magyar Jogász Szövetség elnöke, a Béke-vi- lágtanács emberi jogokkal fog­lalkozó bizottságának tagja nyilatkozatot adott az MTI munkatársának. — A határozat az egész ha ladó emberiség, a világ álla mai többségének felháborodó sát, egyet nem értését ^ltott ki — mondotta. — hflr má köztudottak azok a ténye (Kambodzsa lakosságána. csaknem a felét kitevő hárorr. millió ember — köztük, gyere kék és öregek — megfeemm sítése), amelyeknek már csa az egyetemes humánum alap ján is a Pol Pot-rendszer tá mogatásának a megvonását kel­lett volna kiváltaniuk, min ahogy ténylegesen ki is váltot­ták a világ nagyobbik részé­ben — mutatott rá dr. An­talffy. Hubának joga van szuverenitása védelméhez Castro sajtóértekezlete Üjabb interjúban válaszolt yasárnap Fidel Castro kubai államfő az úgynevezett „szov­jet harci egységek” kubai je­lenlétére vonatkozó amerikai állításokra. Az amerikai CBS televíziótársaságnak adott nyilatkozatában a kubai ál­lamfő nem zárkózott el az eJől, hogy — amennyiben erre Washingtontól javaslat érkezik — találkozzék Carter elnök­kel, vagy nogy Vance ameri­kai külügyminiszter tárgyal­jon Malmiercával, a kubai dip­lomácia vezetőjével. A. beszélgetés során a ku­bai -államfő megismételte: az amerikai kormányzat által az el nem kötelezett országokha- todik csúcsértekezlete idején ..megkérdőjelezett” szovjet alakulat 17 éve. van kubai föl­dön. 1 Megválaszolásra vár, hogy miért éppen — az egyéb­ként újraválasztásért harcba induló — Carter elnök tartja Szenátorok mérsékletre intik Cartert Vance-Dsbrinyin eszmessere Cyrus Vance amerikai kül­ügyminiszter vasárnap hivata­lában tanácskozott Anatolij Dobrinyin washipgtopi szovjet nagykövettel. A váratlan meg­beszélésről, amely ötnegyed óráig tartott, egyik fél sem nyilatkozott. (Valószínűleg az úgynevezett kubai kérdésről volt szó — a szerk.) Carter el­nök tanácsadóival hétfőn to­vább dolgozott tv-beszédén, amelyben (magyar idő szerint kedden hajnalban) hírül adja majd az amerikai álláspontot, -az esetleges lépéseket a Kubá­ban állomásozó szovjet kikép­ző alakulatok mesterségesen felszított ügyében. A döntések közeledtével mind több a fi­gyelmeztető. mérséklő- tanács a Fehér Ház címére. Robert Byrd, a szenátus demokrata párti tagozatának vezetője, a hétfői The Washington Post- ban szenvedélyes hangon állt ki azért, hogy ne engedjék ve­szendőbe menni a SALT—ti. szerződést a jelentéktelen „ku­bai ügy” miatt, amelynek sem- 'mi köze a SALT-hoz. Értelmetlen volt, hogy a Carter-kormány leszögezte: elégedetlen a kubai status quo-val. pedig még pontosan nem is tudtuk, mi a helyzet. Minden eddigi hírszerzői je­lentés arra mutat, hogy a kér­déses szovjet csapátok évek óta Kubában vannak, lehet, hogy már a hatvanas évek óta, s éppen ezért nem jelentenek „erőpróbát” vagy ..kihívást” — írta Byrd. A SALT—II. törvénybe ik­tatásának elodázása a szerző­dés végét jelentené, holott az Egyesült Államok nemzeti ér­deke a megállapodás, elmara­dása pedig bizonytalanságot keltene Amerika szövetsége­sei között, sőt az egész vilá­gon, mutatott rá a befolyásos szenátor. szükségesnek felvetni ezt a kérdést —; hangoztatta. Fidel Castro éles különbsé­get tett^z 1962-es, úgyneve­zett rakétaválság és a mosta­ni „ál-válság” között. Rámuta­tott, hogy akkor több tucat nukleáris töltet, negyvenezer szovjet katona és számos bom­bázó repülőgép volt a sziget- országban. A szovjet—ameri­kai megállapodás után mind­ezeket kivonták Kubából, s akik maradtak, a status quo részeként, nem keltették fel ■ sem az akkori Kennedy-iéle, sem az őt követő elnökök ve­zette adminisztrációk aggá­lyait. Arra a kérdésre, vajon a szóban forgó katonai sze­mélyzet harci egységnek mi­nősíthető-e, a kubai elnök közölte: az Egyesült Államok által most megkérdőjelezett kiképzőnontban 1962 óta — cserélődött személyzettel ■— azonos létszámú és azonos fel­adatú egység tartózkodik. Visszautasította a kubai el­nök azt a provokatív kérdést, amely arra akart választ kap­ni, hogy Kuba — bizonyítan­dó, hogy „nem a Szovjetunió csatlósa” — kiutasítaná-e a szovjet katonai kiképzőket és azok távoznának-e Kubából? „Sem Kuba, sem Latin-Ame- rika nem hitbizománya az Egyesült Államoknak. Kuba szuverén állam, amelynek jo­ga van biztosítani e szuvere­nitás védelmét” — mondotta. Rámutatott, hogy Kubának nincsenek sem nukleáris, sem stratégiai fegyverei, bár mind­addig, amíg a világ valameny- nyi országa nem mond le en­nek birtoklása jogáról, elv­ben Kuba sem teszi ezt. Az ország a Szovjetuniótól, mint egyetlen országtól, szerzi be védelméhez szükséges fegy­verzetét. A Szovjetuniónak — 1962 óta — szerződése van az Egyesült Államokkal. Teljes­séggel helytelen tehát arról beszélni, hogy Kuba — „nuk­leáris revolverként” — fenye­geti az Egyesült Államokat. Fidel Castro végül kifejezte reményét, ho«y az Egyesült Államok elnöke is lehetőséget ad a kubai sajtónak arra, hogy képviselői kérdéseire vála­szolva is kifejtse álláspontját a szovjet katonai személyzet témájáról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom