Pest Megyi Hírlap, 1979. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-30 / 229. szám

V Gazdátlan fák és bokrok 9 Egyetemi kollégium A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA VI. ÉVFOLYAM, 229. SZÁM 1979. SZEPTEMBER 30., VASÁRNAP Magyar—Kubai Barátság Tsz Betakarítás, vetés, szárítás Hozzászoktunk már, hogy az aratást tartsuk a legnagyobb mezőgazdasági munkának. Pe­dig mióta a kalászosokat szin­te teljes egészében sikerül géppel betakarítani, az igazi csúcsidény áttevődött ezekre a nyár végi, ősz eleji hetekre. Nem csupán azért, mivel most egyszerre többféle növény ter­mése érik be csaknem egy­szerre néhány hét alatt, de azért is, mert némelyik beta­karítására viszonylag keve­sebb a gép. A túrái Galgamenti Magyar —Kubai Barátság Termelő- szövetkezetben például még javában tart a paradicsom szedése, de már hozzáláttak a kukorica betakarításához és a vetéshez, s itt van még a si­lózás is. Ráadásul, éppen a kukorica szárítási idényre, a napraforgó szárítása közben, leégett a szárítógépük. Igaz, a kukorica egy részét szárítás nélkül, fóliás ároksilóban szándékoztak tárolni, de most, ha csak segítséget nem kan­nak, valamennyit kénytele­nek prizmázni. Segítség Amíg erről ejtünk szót Kiss Miklósné növénytermesztési agronómussal, megszólal a te­lefon, s a vácszentlászlói tsz- ből jön hívás. Kérdés: mikor küldik az első kukoricaszállít­mányt, mert a szárítógépük néhány napra rendelkezésükre áll. — Kedden indultak meg a kombájnok a kukoricában — mondja Kiss Miklósné. — Hat- százhét hektár fővetésű és mintegy 100 hektár silónak ve­tett, <ía szemesre meghagyott kukorica vár betakarításra szövetkezetünkben. Tíz perc múlva már azon a táblán vagyunk, ahol négy kombájn dolgozik. Darnyik Antal növénytermesztési bri­gádvezető irányítja a kom­bájnok és a hozzájuk rendelt szállító járművek munkáját. — Győzik ezzel a négy gép­pel? — A négy gép naponta húsz vagonnal takarít be. Nyújtott műszakban dolgo­zunk. A kényszerűség is dik­tálja, hogy egyelőre tíz-tizen- két emberből áll a brigád, a hat szállítógép vezetőivel együtt, mert kevesen va­gyunk, s más munkákra is kell az erő. Szerencsére nagy tel­jesítményűek ezek a kombáj­nok, s úgy terveztük, hogy húsz nap alatt végzünk a ku- kurica betakarításával. A brigád mellett állandóan ott van a javító, karbantartó kocsi, a legfontosabb szer­számokkal, alkatrészekkel. Ed­dig még nem volt kiesés gép­hiba miatt Paradicsom Hogy hol vannak még em­bereik? Hajdú István kerté­szeti brigádvezetőt egy száz­négy hektáros paradicsomtáb­lán találjuk, éppen Balogh Ferencné tizenegy asszonyból álló munkacsapatánál tartóz­kodik. — Ha jó a tábla termése, fejenként tíz-tizenkét mázsát is felszedünk — mondja a csapatvezető, aztán, hogy el ne maradjon miattunk, visz- szahajol a kuszáit paradi­csomsorra, hogy szaporán tel­jenek a kék műanyag ládák. Még hozzáteszi: Intézze el, hogy a Mihály rendesen vi­selkedjen! ö olyasfélét jelent, mint «a dinnyénél a Lőrinc. Mert ha Mihály deres, fagyos reggelt hoz szombaton, a pa­radicsom látja kárát. Egyébként most szinte az egész kertészeti ágazatuk sze^ mélyzete, százhetven-száz­nyolcvan lány és asszony a paradicsomot szedi. A termést különben nem szállítják messzire: a Hatvani Konzerv­gyárnak a szövetkezetben ki­helyezett előfeldolgozója, lé­nyerő üzeme van, így a sze­met gyönyörködtető piros bo­gyók garmadája perceken be-, lül válogatóra, majd zúzóma­sinába kerül. Nagyüzem — A napraforgó betakarítá­sa 440 hektárról befejeződött, hektárodként körülbelül. 26 mázsa termett. A nádudvari KITE-rendszer tagjai va­gyunk, a napraforgót a nő­vé nyol a j i pa r fel d ol go zói.ba szállítottuk vagonokban — mondja Kiss Miklósné. — Az ősziek vetését is megkezdtük, mi több az ötven hektár őszi keverékkel bevetett tábla már zöldeH. A héten befejezzük a 220 hektár őszi árpa vetését. Búzánk 1430 hektáron lesz. F. I. Munkában a kukoricakombájnok. Gyorsan megtelnek a műanyag ládák. Ifj. Fekete József felvételei Szemlére indultunk Gödöl­lőn, a városi tanács műszaki osztályáról, hogy felmérést ké­szítsünk tizenkét utcában, úton és tereken. Arra voltunk kíváncsiak, hogy mennyi fa volt az utak mentén tavaly, mennyit ültettek, vagy hányat vágtak ki az idén. Űtitársaink Palicza József, a Budapesti Er­dőfelügyelőség gödöllői osztá­lyának erdőfelügyelője és Molnár Árpádné, a műszaki osztály előadója voltak. Pótolják Első állomásunkon, a Kos­suth Lajos utcában most ala­kítják ki a város legszebb út­vonalát. Itt, ahol az úttest már elkészült, a fákat a Városgaz­dálkodási Vállalat dolgozóira bízták, akik szakirányítással a száraz, haszontalan fákat újakkal pótolják majd. Erre azért van szükség, mert a fa­sor vonalában állanak a köz- világítási lámpaoszlopok, és itt húzódik a légkábel is. A Táncsics úton át a Sem­melweis utcába tartottunk, ahol több Ingatlan előtt is szé­pen gondozott gyümölcsfák láthatók, de sok a foghíjas, fátlan útszakasz is. Az Április utcában és a Dózsa György úton át a Rét utcába érkez­tünk, ahol a két éve kiültetett fákat vettük szemügyre. Az erős husángok közül, sajnos, több is kiszáradt, nem egy a házak előtt, a lakók szeme láttára. Szerencsére ellenkező példával is találkoztunk: né­hány csemete életét éppen az mentette meg, hogy a gondos lakók nem restellték a fárad­ságot, és szárazság idején né­hány vödör vízzel meglocsol­ták a növényeket. Hasonló a helyzet a Blahá- né és a Csehszlovák—Magyar Barátság útján is; van ahol szépen fejlődnek a cserjék, van ahol kipusztultak. Barát­ságtalan kép fogadja a láto­gatót a Szabadság út és a Csehszlovák—Magyar Barát­ság útja találkozásánál. A centrumból érkezve nem le­het balra fordulni a járdán a magasra nőtt gaztól, az ott heverő salaktól, valósággal el van barikádozva az úttest. Aki mégis át akar kelni, annak a közút, padkáján kell megten­nie ' Vagy harminc métert, majd egy lépcsőn kanyarod­hat vissza a gyalogúira. ! Voltunk a Klapka utcában is, ahol a vizesek dolgoznak. Az utca fásítási tervét elké­szítjük — mondta Molnár Ár­pádné, akinek a város fáiról részletes kimutatása van. Bes- nyőről visszakanyarodva, ki­térővel mentünk a központ irányába, hogy . elérjük az Ady sétányt. Itt nyolc kana­dai nyár élte utolsó nyarát az idén, kivágják őket. De nem kell kétségbeesni a fák kedve­lőinek, rögtön pótolják a vesz­teséget. Ezek a fák ugyanis nem illenek a környezetbe, s amúgy is csak rövid ideig tar­tanak lombot. Az Ady sétá­r Ásatás Versegen Letűnt korok tanúi A Galga környékének sze­líd ívű, lankás tájai, völgyei, vizei vonzották az évezredek­kel ezelőtt élt embereket is a kedvező földrajzi adottságok kihasználására, hosszabb-rövi- debb idejű letelepedésekre, így nem csoda, hogy ez a vi­dék az őskori emlékek való­ságos tárháza. Néhányszor rendkívül ritka leletek kerül­tek elő; Aszódot például szak­mai berkekben egész Európá­ban ismerik, amióta a kőkori, úgynevezett lengyeli kultúra gazdag anyagát felszínre hoz­ták, de ritkaságszámba megy a Domonyban előkerült bronz­kori öntőminta is. Régi kultúrák emlékei A tárgyi emlékek gazdagsá­ga magyarázza, hogy alig mú­lik el év ásatás nélkül e vidé­ken. Jelenleg Versegen, a Kö­kényes! út 16. szám alatt fo­lyik feltáró munka, melynek irányítója Kővári Klára ré­gész, a váci Vak Bottyán Mú­zeum munkatársa, aki a ta­vasszal Miklós Zsuzsával, a Magyar Tudományos Akadé­mia Régészeti Intézetének munkatársával valamelyest dé­lebbre, Valkó és Vácszent- lászló határában végzett meg­figyeléseket, s alkalmi gyűjtést a két községen áthaladó gáz­vezetéknek mélyített árka mentén. Terepbejárásuk nem volt eredménytelen, mert a hatvani kultúra nyomára buk­kantak, s a többi között hat ép edényt mentettek meg. Az ár­kot ásó gépek temetőt boly­gattak meg. Ugyanennek a népcsoportnak a tárgyi emlé­kei bukkantak elő Versegen is, ahol a feltárás során egy te­mető képe kezd kibontakozni. — Milyen népesség emelék- anyaga az, amit hatvani kul­túra néven tart számon a tu­domány? — A mai Verseg területén hajdan megtelepedett népes­ség nevét nem tudjuk, mivel Magyarország területén az írást ekkor még nem ismerték. Egy-egy korszak népcsoportját a feltárt leletanyag azonossá­ga alapján határozzuk meg. Az elnevezések három cso­portra oszthatók: kaphatja a nevét egy népcsoport az első­nek megismert lelőhelyről, fő elterjedési lelőhelyéről, s végül egy jellemző lelettípusról is. Az utóbbira példa a harang­alakú edények kultúrája. Gondos elemzés — Jelen esetben tehát a hat­vani lelőhely szolgált név­adóul. E népcsoportnak azon­ban eddig sok emléke került elő. miért érdemes mégis ásni, miért nem érik be annak a megállapításával, hogy itt is voltak megtelepedtek? — E népesség vonatkozásé-» ban kevés a hitelesen feltárt sír. Sajnos itt sem remélhető, hogy az egész temetőt feltér­képezhetjük, mert valószínű­leg kiterjed a lakóházak alá is. Érdemes lenne a kertek végén is körülnézni egy kicsit alaposabban, mert minden bi­zonnyal ott állt a temetőhöz tartozó település. Ennek az ásatásnak is megvannak tehát a korlátái, de ez nem csüg- geszthet el egyetlen régészt sem. Bármely népességről an­nál sokrétűbb képet kapunk, minél több emlékét ismerjük. Ha csak olyan helyeken kez­denénk ásni, ahol teljes ered­ményt várhatnánk, magát, a tudományt szegényítenénk, a sok elemzés' ugyanis bizonyo­sabb és gazdagabb eredménye­ket szül. Bemutatják a leleteket — Van-e további terve e le­lőhellyel? — Itt, Kurucz Sándorék kertjében még lenne egy idényre való munka, s ha megengedik, jövőre az érin­tetlen kertrészt vizsgálnánk át, a későbbiekben pedig a tele­pülést szeretnénk megkeresni. Az előkerült leletekkel a község lakói is megismerked­hetnek, az aszódi Petőfi Mú­zeum ugyanis október elején, a múzeumi hónap alkalmával kiállítást rendez a helyi mű­velődési házban a feltárt tár­gyakból. Bcne Mihály nyon új gyepszőnyeget nevel­nek majd, s pótolják a kiszá­radt fákat. Hol a szobor? A Kállai Éva utcát hársak szegélyezik, s akárcsak a Ta­vaszmező utcában, itt is szük­ség lesz a pótlásra. A Török Ignác utca és a Honvéd utca sarkán meglepetve tapasztal­tuk, hogy eltűnt a Török Ignác szobor, csak a talapzat árvál­kodik a bokrok között, a fák alatt. S bár nem fákról van szó, mégis érdemes elmeren­geni a szobor sorsáról, amely akárcsak a bokrok, a fák, kör­nyezetünk szépítője, gazdagí- tója. A honvédtábornok szob­ra először a Szabadság téren állt. s egykor e sorok írója is részese volt az ünnepélyes avatásnak. Később áttelepítet­ték az alvégre, mondván, ho-gy az aradi vértanú sokat járt ezen a tájon, hiszen édes­apja az uradalom magtárj á- ban dolgozott és lakott. A besnyői gimnázium diákjai, szerencsére minden esztendő­ben rendet teremtettek októ­ber hatodika táján névadójuk szobra körül, amely most me­gint elköltözött. De hová? Példát vehetnénk A Lovarda utca és a Hon­véd utca találkozásánál az élelmiszerbolt előtt kis park díszeleg. Azaz díszelegne, ha az idén nyáron nem feledkez­tek volna el róla azok, akik korábban társadalmi munká­ban ültették el ide a fecseme- téket, a bokrokat. A szárazság bizony alaposan megviselte a növényzetet, és nagyon hiány­zik egy-egy pad is, ahová le­telepedhetnének a pihenni vá­gyók. Enélkül a legszebb park is szegény. Utunk végén, a szakembe­rekkel együtt értékeltük a lá­tottakat. Egybehangzó volt a vélemény: sok a gazdátlan fa és bokor, az utcák rendjével, a növényzettel csak kevesen tö­rődnek. Hiába a szervezés, egy-egy ember nagy igyekeze­te. Közös munka híján sovány az eredmény. Pedig akad jó példa is. A gyümölcsfák, ame­lyeket többnyire a telektulaj­donosok ültettek, gondozottak, ápoltak. Ha minden fának Ierí- ne gazdája, nemcsak váro­sunk nagy parkjaiban üdül­hetnénk fel az árnyat, jó le­vegőt adó lombok alatt. De ezeket a parkokat sem a köz védi. Nem úgy, mint például Veres-egyházon, ahol valóságos mozgalom szerveződött a fák védelmében. Cs. J. Mosógépet, centrifugát kaptak Jól kihasználták a nyáron az Agrártudományi Egyetem kollégiumát. Az építőtáborok, a sporttáborok, a cseregyakor­latok résztvevői laktak itt s az Express utazási iroda is bérelt szobákat. A sok köszönő levél jelzi, a vendégek .elégedettek voltak az ellátással. A nyári hajrában derekasan helytáll­tak a dolgozók, a takarítóktól kezdve a karbantartókig. A nyári bevétel egy részét a hall­gatóknak létesített kulturális alapba utalták. Ugyancsak az egyetemi szü­net idejét használták fel arra is, hogy az ilyenkor szükséges felújítási munkákat . elvégez­zék, illetve elkezdjék. Sikerült kicserélni a B és a C épület vizes lefolyócsöveit, a B épü­let teraszát pedig szigetelő- anyaggal borították be. Foly­tatódott a szobai felszerelések cseréje is, 150 új asztalt he­lyeztek el. Az A épület alagso­rában mosóhelyiséget rendez­tek be a hallgatók számára négy mosógéppel és négy cent­rifugával. Az egyetem karban­tartási osztályának dolgozói mindent megtesznek azért, hogy a kollégium otthona le­gyen a diákoknak, de segítsé­get is kérnek a segédmunkák­hoz. Pécel—lsaszeg Áfész Szakképzett eladók Tanfolyamra járnak A pécel—is aszegi Áfésznél jelenleg háromszáztizenhár- man dolgoznak szakképzettsé­get igénylő munkakörben. Közülük kétszázötvenketten rendelkeznek a megfelelő bi­zonyítvánnyal. Helyzetük te­hát jó, hiszen a szakképzett­ség arányú több mint 80 szá­zalékos. Az elmúlt oktatási év végén élelmiszer-, illetve vegyesbolti eladóik és ven­déglátó üzletvezetőik közül tdzenketten szereztek képesí­tést, további negyven embe­rük jelenleg is tanfolyamra vagy szakközépiskolába jár munkája mellett. — A nemzetközi gyermekév alkalmából szervezett kiállítást a Videoton székesfehérvári ’művelődési háza. Gy. Kamarás Katalin keramikus, a népmű­vészet ifjú mestere és Szeke­res Erzsébet szövő iparművész alkotásaiból. Városi kispályások Hat veretlen, négy nyeretlen Gyengén megy a játék Hétfőn délután, a kispályás mérkőzésre készülőben, a Pe­tőfi általános iskola udvari pályáján seprűvel a kezében találtuk Mandur Ferencet, a Járási Hivatal csapatának in­tézőjét, aki az esőtócsák eltün­tetésén fáradozott, s nem hiá­ba: csapata győzelemmel há­lálta meg a takarítást. A szövetségi összejövetelen a többi csapatról is hallottunk új híreket. Farkas Zoltán, az MGI intézője új igazolásokat intézett, mondván: „Kell az erősítés, mert nagyon gyen­gén megy a játék, a Tv Mik- rótól is kikaptunk, s a tabel­lán az utolsó előtti helyen ál­lunk.” Krekács Oszkár, a Gelka intézője azt panaszolta, hogy ők több gólt lőttek, mint amennyit összeszámoltak ne­kik. De.nem volt sokáig apel­láta: dr. Kacsa János, az in­téző bizottság nevében utána­számolt, s kiderült, az ő ered­ményük a helytálló. Klupp Róbert a János utcából, kese­rűen jegyezte meg: „Mi már csak sereghajtók vagyunk, a postásokkal cserélgetjük a he­lyet, hol mi, hol ők az utol­sók.” Tímár Mihály, a Szabad­ság tériek képviselője nevetve mondta, hogy az Ate Gm az éj leple alatt verte meg őket, hi­szen a mérkőzés végére telje­sen besötétedett. De mégsem elégedetlenek, hiszen Ádám József jól dirigálta a találko­zót. Neuhaus János, a HTÜ- től: „Sima ötöst kantunk a Vegvesitvartól, úgy látszik, a •kicsik ellen nem megy 'ne­künk.” Csak annyit tehetünk hozzá, hogy úgy tűnik, a na­gyok ellen sem, hiszen eddig mindössze három döntetlenre futotta az erejükből. I. osztály: Vegyesipari Szö­vetkezet—HTÜ 5-0, Barátság —Gépgyár 6-2, Vízmű—Veres­egyház 6-3, Ate Gm—Szabad­ság tér 5-2, Tv. Mikro—MGI 4-1, Alsópark—Áfész 3-2, Er­dőgazdaság—Állami Biztosí­tó 1-5. II. osztály: Zöldért—Gelka 2-4, Építőipari Szövetkezet— MÉMM1 5-2, Szilasmenti— Ganz SZB 2-5, János utca— Vadgazdaság 0-1, Híradótech­nika—Pedagógus 2-2, Ganz— Elektromos 2-4, KKMV—Vá­rosgazdálkodás 3-0, Járási Hi­vatal—Posta 8-1. A bajnoki tabellák: I. osztály 1. Ate Gm 6 5 1 _ 22- 5 11 2. Állami Bizt. 6 5 1 — 22-10 11 3. Alsópark 6 5 1 — 18- 6 11 4. Vízmű 6 3 3 — 23-14 9 5. ÁFÉSZ 6 2 3 1 18- 8 7 6. Barátság 6 2 3 1 19-14 7 7. Erdőgazdaság 6 3 1 2 8-11 7 8. Vegyesip. Szöv 6 2 1 3 15-21 5 9. Szabadság tér 6 1 2 3 12-18 4 10. Tv Mikro 6 1 1 4 10-14 3 11. HTÜ 6 — 3 3 8-17 3 12. Veresegyház 6 1 1 4 5-20 3 13. MGI 6 1 —­5 5-21 2 14. Gépgyár 6 — 1 5 7-18 1 II. osztály 1. Ganz Szb. 6 6 — — 53-10 12 2. Járási Hivatal 6 6 — _ 36- 8 12 3. MÉMMI 6 5 — 1 36-15 10 4. Építőip. Szöv. 6 4 — 2 22-13 8 5. Zöldért 6 4 — 2 21-12 8 6. Vadgazdaság 6 4 — 2 20-11 8 7. Elektromos 6 3 1 2 17-16 7 8. Szilasmenti 6 3 — 3 18-13 6 9. Gelka 6 3 3 24-24 6 10. Pedagógus 6 2 1 3 15-16 5 11. Híradótechnika 6 2 l 3 17-21 5 12. KKMV 6 2 1 3 18-25 5 13. Ganz 6 1 5 9-23 2 14. Városgazdáik. 6 1 5 3-26 2 15. János utca 6 6 7-43 16. Posta 6 — 6 11-50 Cs. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom