Pest Megyi Hírlap, 1979. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-30 / 229. szám
V Gazdátlan fák és bokrok 9 Egyetemi kollégium A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA VI. ÉVFOLYAM, 229. SZÁM 1979. SZEPTEMBER 30., VASÁRNAP Magyar—Kubai Barátság Tsz Betakarítás, vetés, szárítás Hozzászoktunk már, hogy az aratást tartsuk a legnagyobb mezőgazdasági munkának. Pedig mióta a kalászosokat szinte teljes egészében sikerül géppel betakarítani, az igazi csúcsidény áttevődött ezekre a nyár végi, ősz eleji hetekre. Nem csupán azért, mivel most egyszerre többféle növény termése érik be csaknem egyszerre néhány hét alatt, de azért is, mert némelyik betakarítására viszonylag kevesebb a gép. A túrái Galgamenti Magyar —Kubai Barátság Termelő- szövetkezetben például még javában tart a paradicsom szedése, de már hozzáláttak a kukorica betakarításához és a vetéshez, s itt van még a silózás is. Ráadásul, éppen a kukorica szárítási idényre, a napraforgó szárítása közben, leégett a szárítógépük. Igaz, a kukorica egy részét szárítás nélkül, fóliás ároksilóban szándékoztak tárolni, de most, ha csak segítséget nem kannak, valamennyit kénytelenek prizmázni. Segítség Amíg erről ejtünk szót Kiss Miklósné növénytermesztési agronómussal, megszólal a telefon, s a vácszentlászlói tsz- ből jön hívás. Kérdés: mikor küldik az első kukoricaszállítmányt, mert a szárítógépük néhány napra rendelkezésükre áll. — Kedden indultak meg a kombájnok a kukoricában — mondja Kiss Miklósné. — Hat- százhét hektár fővetésű és mintegy 100 hektár silónak vetett, <ía szemesre meghagyott kukorica vár betakarításra szövetkezetünkben. Tíz perc múlva már azon a táblán vagyunk, ahol négy kombájn dolgozik. Darnyik Antal növénytermesztési brigádvezető irányítja a kombájnok és a hozzájuk rendelt szállító járművek munkáját. — Győzik ezzel a négy géppel? — A négy gép naponta húsz vagonnal takarít be. Nyújtott műszakban dolgozunk. A kényszerűség is diktálja, hogy egyelőre tíz-tizen- két emberből áll a brigád, a hat szállítógép vezetőivel együtt, mert kevesen vagyunk, s más munkákra is kell az erő. Szerencsére nagy teljesítményűek ezek a kombájnok, s úgy terveztük, hogy húsz nap alatt végzünk a ku- kurica betakarításával. A brigád mellett állandóan ott van a javító, karbantartó kocsi, a legfontosabb szerszámokkal, alkatrészekkel. Eddig még nem volt kiesés géphiba miatt Paradicsom Hogy hol vannak még embereik? Hajdú István kertészeti brigádvezetőt egy száznégy hektáros paradicsomtáblán találjuk, éppen Balogh Ferencné tizenegy asszonyból álló munkacsapatánál tartózkodik. — Ha jó a tábla termése, fejenként tíz-tizenkét mázsát is felszedünk — mondja a csapatvezető, aztán, hogy el ne maradjon miattunk, visz- szahajol a kuszáit paradicsomsorra, hogy szaporán teljenek a kék műanyag ládák. Még hozzáteszi: Intézze el, hogy a Mihály rendesen viselkedjen! ö olyasfélét jelent, mint «a dinnyénél a Lőrinc. Mert ha Mihály deres, fagyos reggelt hoz szombaton, a paradicsom látja kárát. Egyébként most szinte az egész kertészeti ágazatuk sze^ mélyzete, százhetven-száznyolcvan lány és asszony a paradicsomot szedi. A termést különben nem szállítják messzire: a Hatvani Konzervgyárnak a szövetkezetben kihelyezett előfeldolgozója, lényerő üzeme van, így a szemet gyönyörködtető piros bogyók garmadája perceken be-, lül válogatóra, majd zúzómasinába kerül. Nagyüzem — A napraforgó betakarítása 440 hektárról befejeződött, hektárodként körülbelül. 26 mázsa termett. A nádudvari KITE-rendszer tagjai vagyunk, a napraforgót a nővé nyol a j i pa r fel d ol go zói.ba szállítottuk vagonokban — mondja Kiss Miklósné. — Az ősziek vetését is megkezdtük, mi több az ötven hektár őszi keverékkel bevetett tábla már zöldeH. A héten befejezzük a 220 hektár őszi árpa vetését. Búzánk 1430 hektáron lesz. F. I. Munkában a kukoricakombájnok. Gyorsan megtelnek a műanyag ládák. Ifj. Fekete József felvételei Szemlére indultunk Gödöllőn, a városi tanács műszaki osztályáról, hogy felmérést készítsünk tizenkét utcában, úton és tereken. Arra voltunk kíváncsiak, hogy mennyi fa volt az utak mentén tavaly, mennyit ültettek, vagy hányat vágtak ki az idén. Űtitársaink Palicza József, a Budapesti Erdőfelügyelőség gödöllői osztályának erdőfelügyelője és Molnár Árpádné, a műszaki osztály előadója voltak. Pótolják Első állomásunkon, a Kossuth Lajos utcában most alakítják ki a város legszebb útvonalát. Itt, ahol az úttest már elkészült, a fákat a Városgazdálkodási Vállalat dolgozóira bízták, akik szakirányítással a száraz, haszontalan fákat újakkal pótolják majd. Erre azért van szükség, mert a fasor vonalában állanak a köz- világítási lámpaoszlopok, és itt húzódik a légkábel is. A Táncsics úton át a Semmelweis utcába tartottunk, ahol több Ingatlan előtt is szépen gondozott gyümölcsfák láthatók, de sok a foghíjas, fátlan útszakasz is. Az Április utcában és a Dózsa György úton át a Rét utcába érkeztünk, ahol a két éve kiültetett fákat vettük szemügyre. Az erős husángok közül, sajnos, több is kiszáradt, nem egy a házak előtt, a lakók szeme láttára. Szerencsére ellenkező példával is találkoztunk: néhány csemete életét éppen az mentette meg, hogy a gondos lakók nem restellték a fáradságot, és szárazság idején néhány vödör vízzel meglocsolták a növényeket. Hasonló a helyzet a Blahá- né és a Csehszlovák—Magyar Barátság útján is; van ahol szépen fejlődnek a cserjék, van ahol kipusztultak. Barátságtalan kép fogadja a látogatót a Szabadság út és a Csehszlovák—Magyar Barátság útja találkozásánál. A centrumból érkezve nem lehet balra fordulni a járdán a magasra nőtt gaztól, az ott heverő salaktól, valósággal el van barikádozva az úttest. Aki mégis át akar kelni, annak a közút, padkáján kell megtennie ' Vagy harminc métert, majd egy lépcsőn kanyarodhat vissza a gyalogúira. ! Voltunk a Klapka utcában is, ahol a vizesek dolgoznak. Az utca fásítási tervét elkészítjük — mondta Molnár Árpádné, akinek a város fáiról részletes kimutatása van. Bes- nyőről visszakanyarodva, kitérővel mentünk a központ irányába, hogy . elérjük az Ady sétányt. Itt nyolc kanadai nyár élte utolsó nyarát az idén, kivágják őket. De nem kell kétségbeesni a fák kedvelőinek, rögtön pótolják a veszteséget. Ezek a fák ugyanis nem illenek a környezetbe, s amúgy is csak rövid ideig tartanak lombot. Az Ady sétár Ásatás Versegen Letűnt korok tanúi A Galga környékének szelíd ívű, lankás tájai, völgyei, vizei vonzották az évezredekkel ezelőtt élt embereket is a kedvező földrajzi adottságok kihasználására, hosszabb-rövi- debb idejű letelepedésekre, így nem csoda, hogy ez a vidék az őskori emlékek valóságos tárháza. Néhányszor rendkívül ritka leletek kerültek elő; Aszódot például szakmai berkekben egész Európában ismerik, amióta a kőkori, úgynevezett lengyeli kultúra gazdag anyagát felszínre hozták, de ritkaságszámba megy a Domonyban előkerült bronzkori öntőminta is. Régi kultúrák emlékei A tárgyi emlékek gazdagsága magyarázza, hogy alig múlik el év ásatás nélkül e vidéken. Jelenleg Versegen, a Kökényes! út 16. szám alatt folyik feltáró munka, melynek irányítója Kővári Klára régész, a váci Vak Bottyán Múzeum munkatársa, aki a tavasszal Miklós Zsuzsával, a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének munkatársával valamelyest délebbre, Valkó és Vácszent- lászló határában végzett megfigyeléseket, s alkalmi gyűjtést a két községen áthaladó gázvezetéknek mélyített árka mentén. Terepbejárásuk nem volt eredménytelen, mert a hatvani kultúra nyomára bukkantak, s a többi között hat ép edényt mentettek meg. Az árkot ásó gépek temetőt bolygattak meg. Ugyanennek a népcsoportnak a tárgyi emlékei bukkantak elő Versegen is, ahol a feltárás során egy temető képe kezd kibontakozni. — Milyen népesség emelék- anyaga az, amit hatvani kultúra néven tart számon a tudomány? — A mai Verseg területén hajdan megtelepedett népesség nevét nem tudjuk, mivel Magyarország területén az írást ekkor még nem ismerték. Egy-egy korszak népcsoportját a feltárt leletanyag azonossága alapján határozzuk meg. Az elnevezések három csoportra oszthatók: kaphatja a nevét egy népcsoport az elsőnek megismert lelőhelyről, fő elterjedési lelőhelyéről, s végül egy jellemző lelettípusról is. Az utóbbira példa a harangalakú edények kultúrája. Gondos elemzés — Jelen esetben tehát a hatvani lelőhely szolgált névadóul. E népcsoportnak azonban eddig sok emléke került elő. miért érdemes mégis ásni, miért nem érik be annak a megállapításával, hogy itt is voltak megtelepedtek? — E népesség vonatkozásé-» ban kevés a hitelesen feltárt sír. Sajnos itt sem remélhető, hogy az egész temetőt feltérképezhetjük, mert valószínűleg kiterjed a lakóházak alá is. Érdemes lenne a kertek végén is körülnézni egy kicsit alaposabban, mert minden bizonnyal ott állt a temetőhöz tartozó település. Ennek az ásatásnak is megvannak tehát a korlátái, de ez nem csüg- geszthet el egyetlen régészt sem. Bármely népességről annál sokrétűbb képet kapunk, minél több emlékét ismerjük. Ha csak olyan helyeken kezdenénk ásni, ahol teljes eredményt várhatnánk, magát, a tudományt szegényítenénk, a sok elemzés' ugyanis bizonyosabb és gazdagabb eredményeket szül. Bemutatják a leleteket — Van-e további terve e lelőhellyel? — Itt, Kurucz Sándorék kertjében még lenne egy idényre való munka, s ha megengedik, jövőre az érintetlen kertrészt vizsgálnánk át, a későbbiekben pedig a települést szeretnénk megkeresni. Az előkerült leletekkel a község lakói is megismerkedhetnek, az aszódi Petőfi Múzeum ugyanis október elején, a múzeumi hónap alkalmával kiállítást rendez a helyi művelődési házban a feltárt tárgyakból. Bcne Mihály nyon új gyepszőnyeget nevelnek majd, s pótolják a kiszáradt fákat. Hol a szobor? A Kállai Éva utcát hársak szegélyezik, s akárcsak a Tavaszmező utcában, itt is szükség lesz a pótlásra. A Török Ignác utca és a Honvéd utca sarkán meglepetve tapasztaltuk, hogy eltűnt a Török Ignác szobor, csak a talapzat árválkodik a bokrok között, a fák alatt. S bár nem fákról van szó, mégis érdemes elmerengeni a szobor sorsáról, amely akárcsak a bokrok, a fák, környezetünk szépítője, gazdagí- tója. A honvédtábornok szobra először a Szabadság téren állt. s egykor e sorok írója is részese volt az ünnepélyes avatásnak. Később áttelepítették az alvégre, mondván, ho-gy az aradi vértanú sokat járt ezen a tájon, hiszen édesapja az uradalom magtárj á- ban dolgozott és lakott. A besnyői gimnázium diákjai, szerencsére minden esztendőben rendet teremtettek október hatodika táján névadójuk szobra körül, amely most megint elköltözött. De hová? Példát vehetnénk A Lovarda utca és a Honvéd utca találkozásánál az élelmiszerbolt előtt kis park díszeleg. Azaz díszelegne, ha az idén nyáron nem feledkeztek volna el róla azok, akik korábban társadalmi munkában ültették el ide a fecseme- téket, a bokrokat. A szárazság bizony alaposan megviselte a növényzetet, és nagyon hiányzik egy-egy pad is, ahová letelepedhetnének a pihenni vágyók. Enélkül a legszebb park is szegény. Utunk végén, a szakemberekkel együtt értékeltük a látottakat. Egybehangzó volt a vélemény: sok a gazdátlan fa és bokor, az utcák rendjével, a növényzettel csak kevesen törődnek. Hiába a szervezés, egy-egy ember nagy igyekezete. Közös munka híján sovány az eredmény. Pedig akad jó példa is. A gyümölcsfák, amelyeket többnyire a telektulajdonosok ültettek, gondozottak, ápoltak. Ha minden fának Ierí- ne gazdája, nemcsak városunk nagy parkjaiban üdülhetnénk fel az árnyat, jó levegőt adó lombok alatt. De ezeket a parkokat sem a köz védi. Nem úgy, mint például Veres-egyházon, ahol valóságos mozgalom szerveződött a fák védelmében. Cs. J. Mosógépet, centrifugát kaptak Jól kihasználták a nyáron az Agrártudományi Egyetem kollégiumát. Az építőtáborok, a sporttáborok, a cseregyakorlatok résztvevői laktak itt s az Express utazási iroda is bérelt szobákat. A sok köszönő levél jelzi, a vendégek .elégedettek voltak az ellátással. A nyári hajrában derekasan helytálltak a dolgozók, a takarítóktól kezdve a karbantartókig. A nyári bevétel egy részét a hallgatóknak létesített kulturális alapba utalták. Ugyancsak az egyetemi szünet idejét használták fel arra is, hogy az ilyenkor szükséges felújítási munkákat . elvégezzék, illetve elkezdjék. Sikerült kicserélni a B és a C épület vizes lefolyócsöveit, a B épület teraszát pedig szigetelő- anyaggal borították be. Folytatódott a szobai felszerelések cseréje is, 150 új asztalt helyeztek el. Az A épület alagsorában mosóhelyiséget rendeztek be a hallgatók számára négy mosógéppel és négy centrifugával. Az egyetem karbantartási osztályának dolgozói mindent megtesznek azért, hogy a kollégium otthona legyen a diákoknak, de segítséget is kérnek a segédmunkákhoz. Pécel—lsaszeg Áfész Szakképzett eladók Tanfolyamra járnak A pécel—is aszegi Áfésznél jelenleg háromszáztizenhár- man dolgoznak szakképzettséget igénylő munkakörben. Közülük kétszázötvenketten rendelkeznek a megfelelő bizonyítvánnyal. Helyzetük tehát jó, hiszen a szakképzettség arányú több mint 80 százalékos. Az elmúlt oktatási év végén élelmiszer-, illetve vegyesbolti eladóik és vendéglátó üzletvezetőik közül tdzenketten szereztek képesítést, további negyven emberük jelenleg is tanfolyamra vagy szakközépiskolába jár munkája mellett. — A nemzetközi gyermekév alkalmából szervezett kiállítást a Videoton székesfehérvári ’művelődési háza. Gy. Kamarás Katalin keramikus, a népművészet ifjú mestere és Szekeres Erzsébet szövő iparművész alkotásaiból. Városi kispályások Hat veretlen, négy nyeretlen Gyengén megy a játék Hétfőn délután, a kispályás mérkőzésre készülőben, a Petőfi általános iskola udvari pályáján seprűvel a kezében találtuk Mandur Ferencet, a Járási Hivatal csapatának intézőjét, aki az esőtócsák eltüntetésén fáradozott, s nem hiába: csapata győzelemmel hálálta meg a takarítást. A szövetségi összejövetelen a többi csapatról is hallottunk új híreket. Farkas Zoltán, az MGI intézője új igazolásokat intézett, mondván: „Kell az erősítés, mert nagyon gyengén megy a játék, a Tv Mik- rótól is kikaptunk, s a tabellán az utolsó előtti helyen állunk.” Krekács Oszkár, a Gelka intézője azt panaszolta, hogy ők több gólt lőttek, mint amennyit összeszámoltak nekik. De.nem volt sokáig apelláta: dr. Kacsa János, az intéző bizottság nevében utánaszámolt, s kiderült, az ő eredményük a helytálló. Klupp Róbert a János utcából, keserűen jegyezte meg: „Mi már csak sereghajtók vagyunk, a postásokkal cserélgetjük a helyet, hol mi, hol ők az utolsók.” Tímár Mihály, a Szabadság tériek képviselője nevetve mondta, hogy az Ate Gm az éj leple alatt verte meg őket, hiszen a mérkőzés végére teljesen besötétedett. De mégsem elégedetlenek, hiszen Ádám József jól dirigálta a találkozót. Neuhaus János, a HTÜ- től: „Sima ötöst kantunk a Vegvesitvartól, úgy látszik, a •kicsik ellen nem megy 'nekünk.” Csak annyit tehetünk hozzá, hogy úgy tűnik, a nagyok ellen sem, hiszen eddig mindössze három döntetlenre futotta az erejükből. I. osztály: Vegyesipari Szövetkezet—HTÜ 5-0, Barátság —Gépgyár 6-2, Vízmű—Veresegyház 6-3, Ate Gm—Szabadság tér 5-2, Tv. Mikro—MGI 4-1, Alsópark—Áfész 3-2, Erdőgazdaság—Állami Biztosító 1-5. II. osztály: Zöldért—Gelka 2-4, Építőipari Szövetkezet— MÉMM1 5-2, Szilasmenti— Ganz SZB 2-5, János utca— Vadgazdaság 0-1, Híradótechnika—Pedagógus 2-2, Ganz— Elektromos 2-4, KKMV—Városgazdálkodás 3-0, Járási Hivatal—Posta 8-1. A bajnoki tabellák: I. osztály 1. Ate Gm 6 5 1 _ 22- 5 11 2. Állami Bizt. 6 5 1 — 22-10 11 3. Alsópark 6 5 1 — 18- 6 11 4. Vízmű 6 3 3 — 23-14 9 5. ÁFÉSZ 6 2 3 1 18- 8 7 6. Barátság 6 2 3 1 19-14 7 7. Erdőgazdaság 6 3 1 2 8-11 7 8. Vegyesip. Szöv 6 2 1 3 15-21 5 9. Szabadság tér 6 1 2 3 12-18 4 10. Tv Mikro 6 1 1 4 10-14 3 11. HTÜ 6 — 3 3 8-17 3 12. Veresegyház 6 1 1 4 5-20 3 13. MGI 6 1 —5 5-21 2 14. Gépgyár 6 — 1 5 7-18 1 II. osztály 1. Ganz Szb. 6 6 — — 53-10 12 2. Járási Hivatal 6 6 — _ 36- 8 12 3. MÉMMI 6 5 — 1 36-15 10 4. Építőip. Szöv. 6 4 — 2 22-13 8 5. Zöldért 6 4 — 2 21-12 8 6. Vadgazdaság 6 4 — 2 20-11 8 7. Elektromos 6 3 1 2 17-16 7 8. Szilasmenti 6 3 — 3 18-13 6 9. Gelka 6 3 3 24-24 6 10. Pedagógus 6 2 1 3 15-16 5 11. Híradótechnika 6 2 l 3 17-21 5 12. KKMV 6 2 1 3 18-25 5 13. Ganz 6 1 5 9-23 2 14. Városgazdáik. 6 1 5 3-26 2 15. János utca 6 6 7-43 16. Posta 6 — 6 11-50 Cs. J.
