Pest Megyi Hírlap, 1979. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-30 / 229. szám
Petőfi tölgyfája Dömsödön Különös története van a fáknak. Történetek regélnek a balatonaka- rattyai Rákóczi-fáról — a cédrusok ezer esztendőket is megérnek, a diófát Szabolcsban megkülönböztetett tisztelet övezte, híres a kőszegi gesztenyefa és a nagycenki hársfasor, fenyők, gömbakácok, platánok. Irodalomtörténeti tény, hogy a csesztvei hars alatt írta Madách Imre „Az ember tragédiáját”, s az is köztudott; a margitszigeti töl-' gyek alatt születtek Arany János „öszitoéi”. Kiskőrös halhatatlan költője is nevezetessé tett egy öreg tölgyet Dömsödön. Piroslik már a fákon a levél... Mezősi Károly idézi Ferenczd Zoltán Petőfi életrajzának dömsödi adatait, egyezteti Havas Adolf, Re- xa Dezső, Szabó Lajos közléseivel. Az emlékezek megegyeznek abban, hogy a verset a Kis-Duna partján, a tölgyfa alaitt írta, csupán az időpont kétséges'. A Petőfi-kiadványok kezdettől 1845 szeptemberre keltezik e népdalhangulatú költeményt: Piroslik már a fákon a levél, Süvölt köztök, süvölt az őszi szél, Homályos a nap, a mező deres; Pásztor, betyár meleg tanyát keres. Meleg tanyát a pásztor csőik talál, Vár ott reá kulacs bor, tele tál, Ha kifogy a kulacs bor s tele tál. Lágy párnán felesége vele hál. Betyár embernek jó tanyája nincs, Minden felől csörög rá rabbilincs, Száraz bokorban húzza meg magát, Atkozza a hús őszi éjszakát. Az idilli hang együttérzésre vált, Petőfi is embernek tartja a betyárt, mint kortársa, Eötvös József és később Móricz Zsigmond. Ez az első verse Dömsödön, de tágabb világot érint benne, a Kiskunságot, Kecskemét környékét, ahol látta, hallotta ezt az akkor még valós betyár- életet. Eszközeiben itt még egyik példája, Csokonai népisége érződik, de már az ő költői erejének független átalakításában. Csokonai „csikóbőr kulacsa” tele tállal és feleséggel bővül, immár Petőfi álmaival, mely ott és akkor Dömsödön foglalkoztatta. Ami aiz írás helyét illeti — tisztázott, a dömsödi tölgy alatt, de az időt illetőén nem szűnt meg a vita. Havas Adolf 1845 júliusára datálja a verset, Ferenczl Zoltán úgy véli, hogy a költő 1845 augusztusában írta, amikor Székely Károly vendégül látta Petőfit. Indokolt ezt az utóbbi véleményt elfogadni, mert az tény, hogy a vers a Pesti Divatlapban 1845. augusztus 28-án már megjelent, s az valószínűtlen, hogy e Petőfi szerzetté „népdal” az előbbi évben keletkezett volna, hiszen semmi ilyen adat nem támasztja alá. Egyetlen munkaeszköz A dömsödi tölgy az ország egyik leghíresebb emlékfája. Olyannyira az, hogy Lux Ede szobrászművész bronzdomborművet készített, melyet törzsére helyeztek, 1936. október 18-án, az akkori Petőfi -Társaság kezdeményezésére. Sokan zarándokoltak e fához — szerelmesek és a költészet megszállottjai, vitték az emlékezés virágait. 1978. július 3-ián azonban egy heves vihar megtépázta a tölgyet, egyik terebélyes oldalágát a földre döntötte. A hír sokaknak okozott fájdalmat egészen addig, amíg egy gyors konzultáció után Ambrusika Péter, Döm- söd tanácselnöke meghívta a községbe Pólyák Ferenc szobrászművészt, hogy Petőfi fájából faragja meg a nagy költő portréját. Hrúz Mária Nevezetes ember ő is. Matkő- pusztán él Kecskemét mellett, baltával faragja fából szobrait. Pa- r ászt fejét Ráckevén, az Ady Endre gimnázium kertjében avatták fel József Attila nővére, József Etelka jelenlétében. Vagy harminc helyen faragott az országiban, több méteres szobrot készített Zánkán, az európai gyermektalálkozóra. Egyszemélyes műfajt űz Pólyák Ferenc, aki 1045-ben született, Kecskeméten, egyszerű földmíves családból. Kora gyermekkorától farag, egyetlen munkaeszköze: éles kisbaltájia. Lenyűgözőek a számadatok. Közel ezer szobrot faragott fából, nyolcvanöt önálló kiállítása nyűt az országban. östehetség. 1978-ban részt vett a Kubában rendezett XI. VIT-en, megismerte a magyar baltái faragót — mint egyedülálló jelenséget a világ ifjúsága is. Amikor Amibruskai Péter levelét megkapta, azonnal megérkezett. Megnézte a tölgyet. A három szobor A jó öreg koesmáros — Péter, e tölgyben Hrúz Máriát, Petrovic® Istvánt is látom, nemcsak Petőfit. Az egész család a fában rejtőzik. Megfaragom mindhármójukat — mondotta. Az elnök ráállt az ajánlatra, s megkezdődött a munka. Pólyák Ferencet ihlette az együttérzés, és az a gondolat, hogy Petőfit szüleivel együtt még senki nem' mintázta meg — csak István öccse hiányzik, arra nem futotta a tölgy és Sziandrey Júliára, Petőfi Zoltánra sem. Kérdeztem is faragás közben Pólyák Ferencet, mi inspirálja. Levélben válaszolt: „Éppen Szent György napján mentem Dömsödre a Petőfi-fát faragni, hisz a Petőfi-család is 1846- ban e napon költözött a faluba. Én is a faragás „Petőfije” vagyok, mék, kóborlók, alkotok — viszem a nép szere tetet, erejét, hitét. A szeretet ereje adta kezembe a baltát is. A sorscsapáisos Petőfi arcát baltámmal kén ysze rí tettem ki a tölgyfából szenvedéssel, erővel és lírai hévvel, mert versei ott csengnek fülemben. Még, ha álmomból is fölkeltenének, akkor is tudnám' mondani szépséges költeményeit. A gyerekkori emlék fénye Is ott volt bennem a dömsödi öreg tölgy faragásakor. Először az édesanyja arcképét faragtam meg az édesanyának kijáró tisztelettel. Majd a jó öreg kocsmárost a tölgyfából. Utoljám pedig Petőfi Sándorét. Nekem gyógyulást jelentett a faragás. Izzadtam, fájt a tenyerem, de ón ütöttem az évszázados tölgyet a baltámmal, hogy rászaggassam a formát, az arcot Sok ember nézte végig vajúdásomat. Birkóztam a fával, beszélgettem, s a azé1 a Kis-Dunáról úgy fújt, mint akkor, amikor a költő a fa tövében merengett. Féltem is a faragástól, nem bíztam magamban, úgy éreztem, nagy fába vágtam a fejszém. De a kitartás meghozta gyümölcsét, elkészült a hármas családi portré Petőfiékről. Eny- nyit tudtam belevarázsolni a fába, a letört ágú tölgybe. A sok ezer baltacsapással így tudtam alkotni, megalkotni a művet.” így zárul a levél — Pólyák Ferenc igaz vallomása, ars poeticája. Vecscsi Sándor rajzai Van e viharnak még egy epizódja. Amikor Vecsési Sándor meglátta Petőfi fáját félig a földön heverve — a megtépázott tölgy őt is felkavarta Már akkor felötlött benne a kép, a festmény, mellyel megörökíti a költő alakját visszamaradt növénykörnyezetébsn. Év telt el, és a vázlatok a kitűnő festő dömsödi műtermében elkészültek. Most már csupán a mű véglegesítése szükséges, mellyel tisztelegni akar a lírai géniusz emléke előtt. Ennek is meglesz a helye, minit Pólyák Az eredeti tölgyfa Ferenc hármas szobrának a tölgy közvetlen társaságában. Anyag _ a fából, eszme Petőfi költészetéből. Egy dolog van hátra, a hivatalos rész, az, hogy a Képző- és Iparművési »ti Lektorátus megadja az engedélyt az avatáshoz, mely egyedülálló szoborcsoportot ad át a holnapnak. Záró sorok Most már mi láthattuk e plasztikai csoportot — alkotást. A vihar, mely rombolt, az emberi lelemény, tehetség nemcsak kijavította, hanem a megmaradt tölgyfa a három alkotással többet jelent, mint .előtte a magányos lombozat. A természet és a humánum hajol meg Petőfi emléke előtt, s aiz felemelő, hogy Hrúz Mária is szoborba növekedett a „jó öreg kocsmárossal”. Életében is társa volt, most már a halhatatlanságban is a költőfiú tette, lírai ereje jóvoltából. Elmondhatjuk: méltók a szobrok a környezethez, harmóniát, tisztességet sugallnak. Hamarosan felavatják azon a helyen, ahol most is „Piroslik már a fákon a levél”. Dömsödön, a Kis- Duna partján, ahol Petőfi egykor járt és alkotott, ahol a madárdalt hallgatta, s lel kötetében felsaikrá- zott a kor vezérlő eszméje, a szabadság. LOSONCI MIKLÓS Százhalombattai mozaik Könyvvel könnyebb- könyvesnek nehezebb Megy a szalag, görögnek rajta a dobozok. Bennük könyv, a falakon könyv, a földön, tán még a plafonon is könyv. Százhalombatta, Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat, könyvszolgálat. Gördül a könyvesdoboz, ráhajtják a fedelét, leragasztják, címkét rá: Káldor Tamásné, Komárom, megy a kocsira, rakják, emelik, viszik az asszonyok. — Nehéz? — Hát... próbálja meg! — Hoppá, a mindenit. — Tizenöt kiló. — Hányat emelnek? — Havonta legalább tízezer csomagot készítünk. • — Az százötven tonna. — És mindegyiket többször megmozgatjuk. — Bírják? — Nehezen — Adi Jánosné, a csomagolócsoport vezetője elmosolyodik —, de csináljuk. ★ — Kevesen vagyunk. A minimálisnál is kevesebben. Jeney István, a könyvszolgálat igazgatója nem panaszkodik — tényeket közöl. — Két éve volt a bázis próbaüzemeltetése. Pár hónap kellett a bele- rázódáshoz és megállapítani, mire, kire van szükség. Milyen berendezésre, felszerelésre, mennyi emberre. — Eredmény? — Kilencvenkettö az engedélyezett létszám. — És vannak.., — ... hetvennyolcán. — Belső átcsoportosítás? — Mindent megpróbáltunk. A ki- lencvenkét ember kell, különben beleszakadunk. — Túloz. — Gondolja? Rendszeresen több betegünk van. Kórisme: íngyulladás, húzódás, rándulás. — Nem női munka. — Inkább azt mondanám, nem könnyű munka. Ezt a csomagküldő szolgálatot azért telepítették ide, Bat- tára, mert biztosítottnak látszott a munkaerő. A női munkaerő. Nos, a gyes közbeszólt, ezért is hiányoznak páran. ★ — Csomagküldő szolgálat? — A vállalat boltjaiból összegyűjtött és a kiadóktól kapott könyvekből tematikus ajánlójegyzéket állítunk össze. Üzletszerzőink ezzel járják az országot, egy jegyzék — egy csomag, a rendelések alapján küldjük a pakkokat. — Hová? — Mind több helyre — Dobai Ferenc igazgatóhelyettes címjegyzéket Készül a Petőfi-fej mutat — Tény, a városokban még jóval nagyobb a könyvigény, mint a falvakban. Ez részben a könyvterjesztés, a mi hibánk. — Ez önkritika? — Közkritika. Kicsi a falusi könyvesbolthálózat. Ellátása rossz. A mi üzletkötőink ás a könnyebb megoldást keresik. Bemennek egy vidéki gyárba, egy lakótelepre — egy helyen egy nap alatt annyi rendelést kapnak, mint tíz községben, hatnapos talpalás, szárnyvonalon bumlizás után. — Ezért érheti szemrehányás az ügynököt? — Nem. Anyagilag is jobban jár, kisebbek a költségei. Üzletileg pedig nekünk tulajdonképpen mindegy, honnan a rendelés. — Hangsúlyozta: üzletileg. — Nemcsak kereskedelmi vállalat vagyunk. A könyvterjesztés kulturális feladat. Fontos hát, hogy a fehér foltokat ellássuk. Kultúrpolitikaiiag fontos. — Ha azonban a szabályozók nem segítenek ebben, ha az üzletszerzőnek előnyösebb a városi munka, hogyan fog a falu könyvhöz jutni? — A piac törvényei alapján. A város, boltjaival, az üzemi terjesztőkkel, telítődik könyvvel. A falvakban, ha kevésbé szaporán is, megy az üzlet. ★ Megy az üzlet, gépesítve. Csattog a telex, Baki Lászlóné tárcsázza a számokat. — Kit hív? — Most a nagykanizsai ingatlan- kezelőt. — Mit ír nekik? — Én semmit. — Hát? — A gép. Lyukszalagra írtuk a közlendőt. — Mit? — Néhány építési szakkönyv címét, rövid ismertetőjét, árát és azt, hogy mindezek azonnal, ugyanúgy telexen megrendelhetők. Mintegy kétszáz építőipari vállalat gépén jelenik meg ajánlatunk, az igazgatónak, főkönyvelőnek címezve. — Szokatlan, újszerű forma. — Mindent meg kell próbálnunk. Ha a hagyományos módon nem megy, hát például telexen. — Megéri? — Egy telex egy forint. Tessék egy rendelés, most érkezett, a nyíregyházi Kelebmaigyarországi Közmű és Mélyépítő Vál'laiattÓL Nyolcszáa forint. ★ A másik veaetőhelyettes. Javán László, nem tapsol az újságírónak. Ezt a könyvekért rajongó, értük és velük élő fiatalembert egyik lapunk majdhogynem könyvpusztító bankárnak nevezte. — Az eladhatatlan könyvek sorsa a zúzda. Mindig, mindenhol. Vállalatunknál mi gyűjtjük össze azokat a könyveket, melyeket a boltok már nem tudnak eladni. Mi még megpróbáljuk. Kétszer is: ügynökök útján és az antikváriumokon keresztül. Nyugodtan mondhatjuk, ami így sem, ennyi szűrő, után sem fogy el — eladhatatlan. Megy a zúzdába. Egyéibként három évesnél idősebbnek kell lenniük, ez törvény. És mégis. — Mégis? — Ezt a folyamatot vandalizmusnak nevezték. — Nem lehetne mást tenni ezekkel a könyvekkel? — Évente több százezer forint értékben ajándékozunk iskoláknak, kórházaknak, napközi otthonoknak. — Mennyi a bezúzott könyv? — Idén eddig két és fél millió forintért selejteztünk, küldtünk a papírgyárba. A vállalat forgalma és készlete ebben az időszakban, majdnem egymittliárd forint. Ezek után: barbár vagyok én ? Nehezen vigasztalható. ★ Jeney István: — A vállalat reklámmondata: könyvvel könnyebb. Igen; tanulni, embereket, dolgokat, tájakat megismerni — segít a könyv. A könyves munkája azonban már nem olyan könnyű. Egykor a könyvkereskedő olvasgatott a boltjában. Ma géppel csomagol, telexen ad el. Keresi az új és új módszereket, bejáratlan területeket. Munkája komoly, nehéz, szellemileg, fizikailag. De — vagy: és — gyönyörű. ■ . AND AI GYÖRGY 11 1 f
