Pest Megyi Hírlap, 1979. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-30 / 229. szám

4 1979. SZEPTEMBER 30., VASÁRNAP DERKOVITS-EMLÉKKIÁLLÍTÁS Az igazság és a szépség eposza I A Szombathelyi Képtárépíts Egyesület és a Magyar Nemzeti Galéria közös rendezésében nyílt tárlat november végéig te. kinthetö meg, hétfő kivételé­vel, naponta 10 és 18 óra között a Nemzeti Galériában. Igaz és maradandó érte­keink újabb vizsgálata nem egyszerű számbavétel. Derko- vits Gyula művészete, bár is­mert kincs, ezúttal is a felfe­dezés erejével hat. Sok min­dent összegez, sok mindent in­dít egy osztályharcos humá­num a legmagasabb formai igényesség jegyében. Az igaz­ság és a szépség felsőfokát is tartalmazzák képei, ezért ma­radandóan. — sőt időszerűek. A kor teljessége Hiánytalan eposz a Derko- Vi'ts-életmű. Kezdjük a felso­rolással. Azzal, hogy rajzaiban sorakoztatja a tőkés, halárus, sintér, rakodómunkás, kaszás parasztok, fázó asszony, hajó­kovács, téglahordó, lovas rend­őr, halász, kordélyos, aszfalto­zó alakját Festményei meg­örökítik a kintornásokat, ha­lo ttsira tóka t, menekülőket, ki- kötőmunkásoka't, éhes ácsorgó­kat tüntetést, proletárcsaládot, azokat, akik az élet két olda­lán állnak — gazdagokat és szegényeket A kor teljessége tárulkozik fel tárgyilagosan, együttérzéssel, a munkásság osztály- és egyetemes igazságát tartalmazó elfogultan szenve­délyes elkötelezettségével. S ami lényeges, a rajztudás egé­szen kivételes nagyságával, a '.sínes formák elérhető töké­vé vei. A mélység, a lelemény és a képzelet áradása is ki­fogyhatatlan benne. Amikor 1918-ban és a húszas évek elején pályája indul, a festői hangnem mutálása is erős eszmények alapján lendül előre — Cézanne, Kemstok és a kubizmus adja, szolgáltatja a munkákat. Szinte vele egy időben talál világára Egry is — ikercsillagok a két világháború közötti magyar festészetben, a tartalmat és a formát illetően is a világszínvonal élmezőnyé­ben foglalnak helyet A kenyér Derkovits egyik lé­nyeges motívuma. Nem vélet­lenül, hiszen a kor embere is ezért küzdött, fő jelszava volt a „Ríunkát! Kenyeret!” köve­telés. József Attila költészete és Derkovits Gyula festményei hallották meg a legfenségeseb­ben ezt a százmilliós kiáltást — a föld „dübörgését”. A munkásság igazát harsogja a brutális rendőrcsizmák és a kiontott emberi vér drámai környezetében. Kiemelt részletek Az erőszak kiemelt részletek­ben jelenik meg, hol a rendőr­kard. hol a csendőrszurony vagy a durva tekintet, pökhen­di lépés látszik (s ha nem az egész ember, mert az mindig hiányzik az erőszakot vállaló negatív magatartásból), így áb­rázolja kiemelt részletekben az elnyomást Derkovits. Az erőt szegezi ellenülk Dó­zsa parasztjaival, a hajóková­csok hatalmas izmaival, mely nemcsak a férfi — hanem az Kajszafenő (A Dózsa rézkarcsorozatból) osztály, a Jövő erejét is teste­síti. József Attila és Derkovits Gyula a személyes kontaktus hiánya ellenére is azért végér­vényesen összetartozó fejezete kultúránknak, mert a munkás­ság igazsága az esztétikum csúcsán válik verssé és képpé művészetük révén. És minden más is. Derkovits Gyula régi budai temetőt is láttamoz, ha- lottsiratást és temetési menetet szinte Szőnyi István zebegényi látomásának előzeteseként. A különbség csak annyi, hogy Szőnyi a létet, Derkovits a társadalmat jeleníti ,meg első­sorban. Utolsó vacsorája se keresztény indítékú, nem leo- nardói örökség — munkásak ülnek az asztalnál a holnap konspirációjának harcos egyé­niségei. Elementáris szenvedély lobogtatja alakjait olykor né­mi nosztalgia is, amikor a tűzevő artistánál időzik. Van azonban ereje, hogy minden szociális indíték köz­ben választékos legyen formai megoldásaiban. Olykor kirán­dul is képzelete, amikor Pest déli bulgárkertjeit és a Duna­kanyar dómjait idézi. Járt egy­szer Szőnyinél is Zebegényben, modellt is állt egyik alkotásá­hoz. Társadalmi kötelezettség Nem tud azonban tartó­san a természeti látványnál maradni, bár fákat, tölgyeket elemez Csontváry utódaként, gyönyörű „Igásfogat”-ot is idéz Szőnyi nyomán teljesen eredeti felfogásban — elsősorban tár­sadalmi problémákat feszeget; leleplezi az aukción pöffeszke- dő keménykalapos ingyenélő­ket, az elhízott tőkést, amint éppen telefonál, & ellenpont­ként ábrázolja a szolidaritás melegével a „Vasút mentén” lépdelő, fázó szegényeket. Nem sok olyan párhuzam született a világon, mint Jó­zsef Attila költészete, Derko­vits Gyula képírása. Azonos a világuk, a hőfokuk, a szemlé­letük, magatartásuk és minő­ségük. Derkovits sok mindent bejelent előre. Püspöksüveges önarcképe 1922-ből előképe Manzu kardinálisának, „Utcá­jának” „embersűrűs” vadona, Aba Novák Vilmos szerkesz­tési elveinek előfutára. Főimű­ve, az 1932-ben festett „Nem­zedékek” pedig előhangja Jó­zsef Attila szimfonikus tel­jességű, erejű verslátomásai­nak — hazáról, város peremé­ről, külvárosi éjszakáról. A le­heletszerűm finom és érzé­keny, méretben és intenzitás­ban is növelt, fokozott monu- mentalitású „Anya” 1934-ből — József Attila mama-versei­vel azonos időben és azonos színvonalon válik Derkovits utolsó üzenetévé. E szimbo­likus alkotás az ő „Vén ci­gányba. Ezzel búcsúzott. Re­mekművel. L. M. TV-FIGYELÓ Jogi esetek. Amióta lepergett előttünk a Jogi esetek leg­utóbbi adása, azóta halmozó­dik érvre érv, hogy ugyan kié lesz a megfejteni való példá­zatban emlegetett Gáborka: el­hunyt édesanyja szüleié-e avagy az édesapáé, aki csak most, kamaszodásának kezde­tén akarja magának a koráb­ban általa igencsak elhanya­golt fiút. Ezúttal azok tippeltek jól, akik a szivükre hallgattak. A gyermek neveltetését a nagy­mamára, nagypapára bízta a jog; arra a két idős emberre, aki eddig is óvta, ápolta — s ami a legfőbb: az őszinte sze­retet minden jelével elhalmoz­ta — a kis árvát, s nem pedig arra a férfira, akitől aligha várható el ilyen fokú és tar­talmú törődés. Szinte az igazságosan vég­ződő népmesék hangulatát árasztotta ez a helyzetelem­zés, s mint ilyen, igen jól pél­dázza, hogy nem az állampol­gárok ellen, hanem éppen érettük szólnak a paragrafu­sok. Minden rideg és hivata­los megfogalmazásuk ellenére kiérezni belőlük a méltányos­ság, sőt — mint most is — a szeretet melegét. Méltányosságot emlegettünk az imént, s ugyan mi mást, mint ezt a gesztust tapasztal­hatta az az ifjú asszonyka is, aki a szóban forgó — egyéb­ként végig érdekes, jól szer­kesztett és ügyesen vezetett — jogi műsor egy másik fősze­replője volt. Neki nem annyira nevelte­tési problémái támadtak, ha­nem az elhelyezkedése körül sűrűsödtek meg a gondok. Mégpedig azért, mert me­nyecske létére sem akarták sehova felvenni szüleinek be­leegyező nyilatkozata nélkül — lévén ez az ifiasszony tíz­egynéhány évével még kis­korú. Hanem hát igazságtalanul járt el mindegyik elutasítója! Ügy bizony, mert ha a gyám­hatóság — mint a fiatalko­rúak egybekeléséért felelős hi­vatal — áldását adta az amúgy tényleg szokatlanul korai frigyre, hát illik e hölgyet más ügyében, dolgában is felnőttként kezelni. Családi ál­lapotának megváltozásával ugyanis újabb jogokat szer­zett: egyebek között az önálló munkavállalás jogát. Mindezek után aligha kell bizonygatni, hogy mennyire a kedvünkre való volt ez a negyven perc: helyesnek vélt érzelmeinket fogalmazták meg benne — az ide illő hivatalos nyelven mondva — hatályos jogszabályok gyanánt. ítélet után. Egy elfásult, föl­boruló házasságának keservei­től gyötrődő vállalati jogász volt a hőse a Budapesti Művé­szeti Hetek keretében péntek este levetített tévéfilmnek is. Ö — mint a história címe is jelzi — már ítélet után próbál­gatta bebizonyítani egy fiatal­ember ártatlanságát, s ezen igyekezetében nemcsak szá­mos hivatalt járt meg, s utaz­ta végig a kilométerek ezreit, de az eleinte vállalni sem akart ügy tisztázása közben szinte újjászületett. Célt ka­pott az addig céltalan, tét nél­kül tovatűnő élete. Mindezt, persze, nem a fen­ti tételességgel mondta el a Tyimofej Szokolov írta film, Értékes középkari leletek Tizenhárom országban Gusztáv külföldön Gusztáv folytatja hódításait. Ezúttal Spanyolországban tűnt fel: a spanyol televízió tizen­három héten át heti 2—2 Gusztáv-epizódot sugároz. A népszerű rajzfilmsorozat 26 epizódját idén már meg­vette Kuba, Angola, Dánia és Svájc olasz nyelvű tv-adója. 1978-ban nyolc ország tv-tár- saságai, illetve moziforgalma­zói vásárolták meg a Gusz- táv-sorozat vetítési jogát. Üjabb érdekes lelettel gaz­dagította a schlossbergi romok történetére vonatkozó ismere­teket a festői környezetű Me- cseknádasdon most zárult ása­tási idény. A község strandja felett emelkedő Várhegyen — az úgynevezett Schlossbergen — sorra előtárulnak különbö­ző korok különböző rendelte­tésű épületei. A sűrű bozót és vastag földtakaró alól a ré­gészek kiszabadították a nagy­méretű, háromhajós XIV. szá­zadi templom maradványait,. Most ennek szintje alatt buk­kantak korábbi középkori, nagy kiterjedésű épület ma­radványaira. Az előkerült kő-, töredékek XI—XII. századi eredetre utalnak. A ma még pontosan meg nem határoz­ható leletek azért jelentősek, mivel a skóciai Szent Margit­ról szóló legenda alapján e te­rületet tartják a skót király­né születési helyének. A templom belsejéből is ér­tékes leletek kerültek elő a nyáron. Találtak török kori emlékeket is: edényeket, kályhaszemet, réztálat, ezen­kívül sajátos helyi jellegű, úgynevezett bosnyák haszná­lati kerámia edényeket. Közeledik a másfél tucathoz azoknak a kistelepüléseknek a száma, amelyeknek kultu­rális életét — más-más vo­natkozásokat hangsúlyozva — igyekeztünk feltérképezni. A falvak közművelődési állapo­táról igyekeztünk lenyomatat készíteni, önálló egységnek tekintve valamennyit. A mér­ce, a viszonyítási alap közös volt: a párt kulturális politi­kájára alapozott feladatok végrehajtását kerestük a min­dig speciális terület viszonyai között, mert másképpen kell mérni Bemecebarátit és Ke­mencét, mint Nyársapátot és Csemőt, vagy Hemádot és Táborfalvát. Három intézmény Jászkarajenő és Kör&stetét- len Pest megye délkeleti szé­lének eldugott falvai. Köz­igazgatásilag egybe tartoz­nak, mégis külön-külön élik hétköznapjaikat. Nem cáfolja ezt az sem, hogy közösek és hasonlóak örömeik, eredmé­nyeik1 és égető gondjaik. íme néhány jellemző: főútvonalak­tól távol esnek, Budapest messze van, a három hajdani mezőváros — Cegléd, Nagy­kőrös, Szolnok — elszívja a munkáskezek egyh armadát, ipar szinte nincs, a mezőgaz­dasági adottságok elsősorban az állattartásnak kedveznek, mégis saját agglomerációjuk van, mert több mint 600 ta­nya bokrozza körül a két társközséget. Körülbelül ötezer ember mindennapi szellemi táplálé­káról, műveltségi szintjének folyamatos növeléséről kell gondoskodniuk a helyi népmű­velőknek. Mitagadás; az igé­nyek sem döngetik a kapu­kat, s ennek ébresztgetéséhez túlságosan is korlátozottak az adottságok. Nem csupán a pénzre kell gondolni: öt év kiesett a községi művelődési központ történetéből, egyetlen hanem a példázatok erejével sugalmazta, és sok-sok, a mai szovjet életet jellemző szokás, öltözködési és viselkedésmód — no meg jó pár külső felvé­tel beiktatásával — tette iga­zán hitelessé. Ami kissé zavart, az Mi- hályfi Imre rendezésének túl­zottan lassú ritmusa volt. Rá­érősen követték egymást a jelenetek, s így aztán el-elka- landozott a nézői figyelem. Abony. A Pest megyei Abonyban forgatták azt a híradóriportot, amely a segéd­motorok kötelező vizsgáztatá­sáról szólt. Nem lesz talán haszontalan megismételni, amit a tévénéző a nagy ber­regések közül kiszűrhetett. A rendelkezés szerint tehát csak az 1978. december 31-e előtt vásárolt segédmotorokat köte­lezik vizsgára, s azokat is csak egyszer kell bemutatni. Az idén vett járműveket az eladó kereskedelmi szervek már a szabályoknak megfele­lően adták tovább. Hát ezt a kinek jó, kinek rossz hírt tudhatták Abony­ban. Mindenesetre köszönet a sokakat érintő tájékoztatásért! Akácz László igazgató sem ünnepelhetett fél évnél hosszabb időt. Pe­dig a népművelők között akad­tak valóban kiváló szakembe­rek. Rizner József, a művelődési központ jelenlegi — s re­méljük ez a jelző nem jelent ideiglenességet — igazgatója két éve gazdája a helyi mű­velődésnek. — A két községben mind­össze három közművelődési intézmény van: Jászkarajenőn a művelődési ház és a könyv­tár, Köröstetátlenen pedig egy klubkönyvtár — mondja Riz­ner József. Nem tévesztek, nem felejtem ki a mozit, de az nincs. S ez számomra jel­lemző példaként szolgál. Az idén márciusban életveszé­lyesnek nyilvánították a filmszínházunkat. Megkeres­tem a Pest megyei Moziüzemi Vállalatot és felajánlottam, hogy vetítsenek a mi színház- termünkben: kijöttek és megállapították, hogy a he­lyiség túl nagy, számukra az üzemeltetés nem gazífds&gos. A kétkedőknek meg tudom mutatni a jegyzőkönyvet. Ezt a falat a közeljövőben talán sikerül áttörnöm: a ceglédi Szabadság filmszínház hetente egy vetítést vállal 350 forintért. Papíron alkalmi mű­sor lesz valamennyi, de gép­házat — keskenyfiimhez — nekünk kell építeni. A táncból élünk ■— Maradjunk a pénznél. A júniusban megjelent rendelet szerint éves szinten 2 száza­lékkal kell csökkenteni a köz­művelődési intézmények költ­ségvetését. Ez a gyakorlatban 4 százalékot jelent, hiszen csak a második félév költ­ségeiből lehet már „faragni”. Hogyan alkalmazkodnak eh­hez. — Nem tudok erről a ren­delkezésről. Nekünk kötelező a jászkarajenői és a körös- tetétleni költségvetést fél milliós szinten tartani. A he­lyi tanácstól 150 ezer forin­tot kapunk, a közös fenntar­tásban részt vevő szövetkeze­tektől pedig 96 ezret, ezek mel­lett a művelődési központot 250 ezer forint saját bevétel­re kötelezi a terv. A támoga­tás csak a fűtésre, világításra és a bérekre elég, ha ezt le­számítom, akkor egy fillér sem marad. Tehát a tartal­mi munkára meg kell keres­nünk a fedezetet. Ezért tar­tunk évente 32—35 bált, eb­ből gazdagodunk, a táncból élünk, a mulatságok sikere határozza meg a kultúrpoliti­kai céljaink végrehajtásának anyagi lehetőségét. Nem pa­naszkodom: nálunk szeretnek táncolni... — Közművelődési csopor­tok? — Amikor két évvel ezelőtt ide kerültem, akkor összesen 3 működött, most bízunk ben­ne. hogy 17 rétegklubot és szakkört tudunk működtetni, íme néhány: kismama-, nyug­díjas-, cigány- és filmklub, kerámia és sakk szakkör, iro­dalmi színpad és fotókör. Folytathatnám a sort, de itt meg kell említenem, hogy bár kitűnő a kapcsolatunk az iskolákkal, mégis kevés peda­gógusra számíthatunk a gya­korlati munkában: a két község harmincnál több pe­dagógusa közül hárman veszt­nek részt a közművelődési munkában. — Rendezvények? — Általában havonta egy. műsort szervezünk: beat kon­cert, magyamóta és irodalmi est, ez jelenti a választékot. Ezek mellett kétszer szere­pelt nálunk a szolnoki Szig­ligeti Színház. Ismeretterjesz­tő előadásainkat elsősorban a szakköri tagság érdeklődésére alapozzuk. Hiába kísérlete­zünk jelenleg, hogy a közös fenntartásban részt vevő üze­mekbe vigyük ki az előadáso­kat, mert alig-alig jönnek el néhányan. Általában jellem­ző a gyér érdeklődés a ren­dezvények iránt, de pontosan tudjuk, hogy ez összefügg a korábbi öt esztendős kihagyás­sal. tehát nem szabad elked­vetlenednünk. Mi nem adjuk, fel. — Mit tesznek a tanyán élők művelődéséért ? — Szeretnénk tenni. Van egy megüresedett tanyasi is­kolánk, amely alkalmas vol­na arra, hogy az emberekhez közelebb vigyük a közműve­lődési lehetőségeket. Csakhogy az épületet rendbe kellene hozni, be kellene rendezni, erre pedig nincs pénz. Talán hihetetlen, de szerintem csak­nem mindent meg lehetne ol­dani társadalmi munkában, s innen a központi művelődési házból a legszükségesebb be­rendezéseket is ki tudnánk vinni... — Mi hát az akadály? — Az elképzeléssel minden« ki egyetért, a helyi népfront elnöksége is. De a helyesdé- sen nem tudunk túljutni. Közélet és művelődés — Jászkarajenő és Körösié« tétlen körülményei csaknem feszítő követelésként kívánják, hogy a helyi közélet centru­mává legyen a művelődési központ. — Igen, a politikai és a társadalmi ünnepeket itt ren­dezi a közös tanácsú község. De ennél többről nem beszél­hetünk, pedig a klubunk, szakköri szobánk és a nagy­termünk is megközelítően al­kalmas volna erre a szerepre. Ez azonban elsősorban a helyi párt-, állami és tömegszerve­zeti vezetőkön múlik. Ennek érdekében mi csak ajánlani tudjuk a segítséget és kitárni szélesre a kapukat. S mint a közművelődési munka minden területén, úgy ebben is part­nerként áll mellettünk a köz­ségi könyvtár. Rizner József a Pest me­gyében dolgozó művelődési intézmények vezetői közül ta­lán az egyik legfiatalabb. Meglehet, néha túlzottan ka­tegorikusan fogalmaz, de vonzó ahogyan szembe néz a tényekkel. S türelmetlen tettrekészsége mozdulást hoz­hat. Említsük rá a múlt szer­dai példát: a kerámia szak­kör létrehozásához a művelő­dési központ pincéje kínált al­kalmat, az Auszitria—Magyar- ország meccs délutánján a község egyik orvosával, egy pedagógussal, s a faluban la­kó iparművésszel, néhány diákkal lebetonozták a he­lyiséget, aztán a klubszobában közösen néztük a televíziót. Kriszt György • • W ____ W __ '0 KI S FALVAK KOZMUVELODESE Türelmetlen tettre készség

Next

/
Oldalképek
Tartalom