Pest Megyi Hírlap, 1979. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-19 / 219. szám
1979. SZEPTEMBER 19., SZERDA x/lmmi Elvetett előítéletek nyomában Munkapszich®légim srizsgáBai az ÍSSW-hen Ha megkérdezünk valakit — amúgy kutyafuttában, utcán, baráti körben véletlenül találkozván —, hogy érzi magát munkahelyén, többnyire sommás, egy-két tőmondatban megfogalmazott választ kapunk. A kérdező, de a válaszadó sem sejti, hogy ezzel az üzem- és munkaszociológia egyik lényeges vizsgálódási területét érintették. Kérdőívvel, élőszóban Éppen ennek szenteltek nagy figyelmet a Lenfonó- és Szövőipari Vállalatnál, mikor a szakszervezeti bizottság a vezérigazgatóság területén dolgozó értelmiségiek helyzetét mérte fel. Először részletes kérdőívet juttattak el a vizsgálatba bevont munkatársaknak, majd beszélgetlek velük. A kapott válaszokat, a beszélgetések anyagát Gömöri András szociológus részletes elemzésben értékelte: — A szervezethez való viszony tisztázása volt a vizsgálat elsődleges célja, s ezt az elégedettség fogalma köré csoportosítva igyekezett elérni. A módszerről elöljáróban, hogy vannak bizonyos korlátái, A direkt rákérdezés ugyanis az egyénre bízza saját helyzetének minősítését, s közvetettebb eljárás alkalmazásával esetleg megbízhatóbb eredményt kaphattunk volna. Azt a célt azonban mindenképpen elérte a vizsgálat, hogy a vállalat társadalmi-gazdasági vezetői reális képet kapjanak az Itt dolgozó értelmiségiek helyzetéről. A felmérésbe bevont egyetemi, főiskolai végzettségű munkatársak, főosztályvezetők, osztályvezetők három kérdés- csoporttal találták szemben magukat: hogyan értékelik saját közvetlen helyzetüket, megfelelő-e munkakörük, be- váltak-e számításaik? Hogyan látják a vállalat általános viszonyai közül azokat, melyek közvetlenül hatással vannak az ő egyéni életükre? A harmadik kérdéscsoport azt kutatta, mennyire érzik magukénak a kérdezettek a Lenfonót, szaknyelven szólva, milyen a szervezetbe való integráltságuk mértéke, mennyire azonosultak a vállalati célokkal. Ragadjunk ki most néhány jellemző megállapítást. A közvetlen helyzettel való elégedettséget kutató kérdésekre a válaszadók nagy többsége pozitívan nyilatkozott, de érdemes felfigyelni arra, hogy akik saját véleményük szerint nem találták meg számításaikat a vállalatnál, azok ennek okát abban látják, hogy munkakörük nem elégíti ki őket. Mi erről a véleménye Angyal Károly személyzeti igazgatónak? — Feltételezéseink szerint a válaszadóknak ez a csoportja a vezérigazgatóság fiatal mérnökei közül került ki, akik sokszor nehezményezik az alkotó munka hiányát. Pedig aki egy vezérigazgatóságon, tehát irányító apparátusban dolgozik, annak számolnia kell az igazgatási típusú feladatok túlsúlyával, s ezért is szoktam azt javasolni, hogy aki valóban alkotó munkára vágyik, az a fejlesztésben, a termelésben keresse a helyét. Mivel azonban a kérdőívek, s a felmérések név nélkül készültek, végül is közvetlenül semmit nem tudunk tenni a helyzet változtatása érdekében. A névtelenség hátránya A válaszadók több mint háromnegyed része úgy nyilatkozott, hogy közvetlen vezetője segíti munkájában, s még a névtelenség védettségét ki- • használva is csak hat százalékuk adott helyt a közhasznú ítéletnek: a főnök nem is ért hozzá. A másik meglepő eredmény: bár meglehetősen nagy divatja van manapság a fiatal diplomások „elsiratásának”, a vizsgálat szerint a kérdezettek az idősebb kollégákhoz viszonyítva mégis a fiatalok helyzetét ítélik meg kedvezőbbnek. Az erkölcsi és anyagi elismerés, a jövedelmek közötti differenciálás gyakorlatának negatív megítélése viszont már kevésbé meglepő, s az eredmény — mint ezt Gömöri András is kiemelte — jól tükrözi a kérdés országos gondját. Vélsményszabadság Mennyit tudok a vállalatnál folyó dolgokról, s mennyire van lehetőségem ezekkel kapcsolatban a véleményemet elmondani? A vizsgálat tapasztalatai szerint e két kérdés határozza meg elsősorban a vállalattal való azonosulás mértékét. A megkérdezettek nagyobbik fele érzi úgy, hogy elengendő információt kap a Lenfonó dolgairól, . döntések előtt lehetősége van véleményt nyilvánítani, s ezeket részben figyelembe is veszik — tehát integráltsági szintjükkel elégedettek. Ugyanakkor a megkérdezettek egyötöde úgy látja, hogy sem információellátottsága, sem véleménynyilvánítási lehetősége nem megfelelő. Gömöri András: —• Erre a rétegre azért érdemes külön figyelmet fordítani, mivel ez a helyzet könnyen oda vezethet, hogy az érintettek a „semmi közöm ehhez az egészhez, ami itt folyik" — filozófiáját alkalmazva munkavégzésük során maximum megcsinálják, amit nagyon muszáj, de semmi többről, kezdeményezésről, aktív ötletekről szó sem lehet. Az elégedetteknél úgy tapasztaltuk, hogy információellátottságuk, véleménynyilvánítási lehetőségük elsősorban munkakörük következménye — tehát ha magasabb elégedettségi szintet, nagyobb fokú integráltságot szeretnénk elérni, bővíteni kell a közvetlen munkavégzés, a munkakör által biztosított lehetőségek körét. Mindezt jól példázza a fiatal diplomásoknak az az igénye, hogy egy-egy munkájuk sorsát — akkor is, ha ők tulajdonképpen már befejezték — továbbra is figyelemmel kísérhessék. Művezetők a soron A gyárkapukon belüli társadalomtudományi vizsgálódásoknak lassan már hagyományai lesznek Budaikalászon. Az ifjúság helyzetét elemző felmérés, a gyesen levő kismamáknak küldött kérdőívek, a beilleszkedés hogyanját kutató szociálpszichológiai vizsgálat után tehát most az értelmiségiek elégedettségét vették nagyító alá. Az eredmények értékelése mellett azonban már javában dolgoznak a következő témán. Mint Angyal Károly és Gömöri András szociológus végül elmondták, most a művezetők vannak soron. Tavaly fejeződött be ugyanis a vállalat közvetlen termelésirányítási rendszerének korszerűsítése. Ennek tükrében több mint száz művezető helyzetét és véleményét mérik fel. Ez, a valóság minél teljesebb megismerésére irányuló törekvés minden bizonnyal meg is hozza majd eredményét. Weyer Béla Ünnepi ülés a Parlamentben Harmincéves a magyar-szövgef tudományos-műszaki együttműködés Az MSZMP Központi Bizottságának és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának rendezésében tegnap este, a Parlament kongresszusi termében ünnepi ülést tartottak a magyar—szovjet tudományos műszaki együttműködési megállapodás aláírásának 30. évfordulója alkalmából. Az elnökségben helyet foglalt Huszár István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Havasi Ferenc, a Központi Bizottság titkára, Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, Szentágothai János, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Márta Ferenc, az MTA főtitkára, Pál Lénárd, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke, Osztrovszki György, az OMFB elnök- helyettese, Pjotr Fedoszejev akadémikus, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának alelnöke, Gennagyij Alek- szenko, a tudományos-műszaki állami bizottság elnök- helyettese és Vlagyimir Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Az ünnepségen részt vettek a magyar— szovjet tudományos-műszaki együttműködésben érdekelt magyar minisztériumok, vállalatok, intézémények vezetői, szocialista brigádok tagjai. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Marjai József nyitotta meg az ünnepi ülést. Ezután Pál Lénárd mondott ünnepi beszédet, utána Gennagyij Alekszenko, eme’kedett szólásra. A beszédeket a továbbiakban ismertetjük. Az ünnepi ülés Marjai József zárszavával, majd az Internacionálé hangjaival ért véget. Új fejezet kapcsolataink történetében Marjai József a Miniszter- tanács elnökhelyettese a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi * Bizottsága és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa nevében köszöntötte az ünnepség résztvevőit, majd így folytatta: — A magyar—szovjet tudományos-műszaki együttműködésről 30 évvel ezelőtt aláírt kormányközi megállapodás új fejezetet nyitott a két ország tudományos és műszaki kapcsolatainak történetében. — A szovjet tudósok segítségével olyan új tudományágak honosodtak meg hazánkban, mint az atomenergetika, a reaktorfizika és a részecskefizika. A hatalmas szellemi erőforrásokkal rendelkező Szovjetunióval kialakított tudományos kapcsolatok tették és teszik lehetővé számunkra, hogy — a KGST többi tagállamával együtt — egyenrangú partnerként kapcsolódjunk be a világ tudományos együttműködésébe olyan területeken is, amelyek önálló kutatásához saját erőforrásaink szűkösek lennének. Rámutatott, hogy a Szovjetunióval megvalósított tudományos-műszaki kapcsolatok kezdettől a szocialista internacionalizmuson, a testvéri segítségnyújtáson és a kölcsönös előnyökön alapulnak. Ma már bízvást mondhatjuk, szinte nincs a tudománynak, a gazdaságnak, az oktatásnak, a kultúrának olyan területe, ahol ne tapasztalnánk a két nép közötti baráti kapcsolatok . hatását. í A Magyar Szocialista Mun- j káspárt Központi Bizottsága és . a Magyar Népköztársaság kormánya mindig megkülönböztetett -figyelmet fordított a ma- : gyár—szovjet kapcsolatok alakulására, nagy- hangsúlyt fék- tetett a két ország közötti ; gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés bővítésére, hatékonyságának növelésé- ] re. A jövőben tovább kívánjuk fejleszteni a munkamegosztást a tudományos kutatásban, s törekszünk a fejlettebb együtt- működési formák alkalmazására. Befejezésül Kádár János szavait idézte: meggyőződéssel valljuk, hogy a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolataink további erősítése, fejlesztése megfelel népünk szocialista céljainak és igaz nemzeti érdekeinek. A közös munka nagy lehetőségei lön prémiumot fizetünk — igazítja az elhangzottakat a valósághoz Somlói János. Persze nemcsak a pénz miatt figyelmesek. A trehányság nem divat errefelé:, a jó munkának becsülete van. Hogy mi erről Uitz István véleménye, már nem tudom még. Fölkapaszkodik a hét sárga szigonyfélét orrán viselő Dominátor üvegkalitkájába. Indít. Azern- bermagasságú kerekek meg- pördülnek. Az idén először Az egy órás karbantartást is hozzáadva délután hatkor szállnak ki a nappali műszakban dolgozók, a kombájnok nyergéből. Az éjszakások még ilyen tájt. a szeptember végi napokban, világossal indítják be az arató-cséplőgépet, de az est gyorsan leszáll. Amikor éjjel 11 felé. Horváth József szemszállító ZIL teherautóján újra a tábla széléhez érünk, csak a szentjánosbogarakként világító kombájnlámpák adják tudtul. a Rákosmezeje Tsz kukoricaföldjein naplemente után sem szünetel az élet. A sötétséget áttörő narancsvörös fényvillanások csalják a ’terepet könnyen leküzdő ZIL-t a megtelt tartályé John Deer közelébe. A gép kabinjában Goór Tibor ül. Amikor egy karral bekapcsolja a kihordó csigát, széles sugárban ömlik a termény a teherautó platójára. — Valóban nem vagyok álmos. Hogyisne. Az idén először „szedem” a-kukoricát, azelőtt csak az aratásban vettem részt. A különbség annyi hogy itt a sorokat kell követni, és éjszaka résen lenni, nehogy egy oszlopba ütközzek, gödörbe hajtsak — magyarázza komolyan az egyébként örökké tréfálkozó ember. A rakodás befejeztével újra felbúg a motor, s a három oldalon üveggel borított gépházban magam is helyet kapok. Az olajzöld monstrum ismét vas ujjai közé fogja a magasra nőtt tengerisorokat. A kombájn szinte dühvsl tépi. falja magába a fényben úszó töveket. Mintha pusztítani és nem gyarapítani akarna. Pedig alig 15 perc múlva már púposodik a szem a le- mezdobozban, van vagy húsz mázsa is. Ha Goór Tibor gépe korszerű, a Dominátor még ideá- lisabb munkafeltételeket nyújt gazdájának. Lázár Istvánnak. Igaz, szélesebb sávot tart szemmel, hiszen négy helyett hat sort vág le egyszerre, de a légkondicionáló berendezés pompásan működik. Vajon mire gondol ilyenkor éjjel a köröket róva Lázár István? Kollektíva alakul — Néha a fiamra, aki már ült mellettem, fogta a kormányt. Ma is szeretett volna kijönni. Aztán eszembe jut a házam, amibe már az idén beköltözünk, bútort is veszünk az új lakásba. Űjat, kényelmeset. De hát addig még dolgozni kell egy kicsit az épületen. Holnap délután is eltöltők a telken vagy két-három órát — így az ifjabb Lázár, aki apját váltotta ma délután, s ki tudja, talán egyszer tőle is átveszi a volánt a fia. — Szeretem ezt a munkát, Pál Lénárd, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke bevezetőül szólt a 30 évvel ezelőtt aláírt magyar —szovjet tudományos-műszaki együttműködési megállapodás történelmi jelentőségéről, egyebek között arról, hogy a szoros baráti kapcsolatok hatékony eszközt jelentettek annak idején a lerombolt magyar gazdaság helyreállításában csakúgy, mint később hazánk gyors ütemű fejlődésében, ma pedig a tudomány közös, tervszerű fejlesztésében, eredményeinek hasznosításában. Napjainkig több mint száz nagy létesítmény épült fel hazánkban a Szovjetunió műszaki-gazdasági közreműködésével, fontos feladatokat láttak és látnak el azok a szakembereink — szám szerint körülbelül ötezren —, akik a Szovjetunió egyetemein, főiskoláin, tudományos intézeteiben szerezték meg szakképzettségüket. A kutatás, a fejlesztés területén is kibontakozott a tervszerű munkamegosztás. Igen hasznosnak bizonyult az akadémiák között 1957-ben megkötött együttműködési egyezmény, amely lehetővé tette, hogy az akadémiák koordinálják a legfontosabb tudományos kutatásaikat. A társadalomtudományok területén kialakult szoros kapcsolatokról szólva az előadó kiemelte: Mindkét országnak alapvető érdeke, hogy a világ- gazdaság gyorsan változó, számunkra gyakran kedvezőtlen hatású folyamatait alakító törvényszerűségeket a társadalomtudományok művelői közös munkával időben feltárják és ezzel a politikai döntet, seket kellően megalapozzák. Pál Lénárd ezután ki jelen-’ tette: Jelentős tudományos és műszaki feladatok megoldását teszi szükségessé — s egyben lehetségessé is — a KGST- tagországok űrkutatási és atomenergetikai programjának megvalósítása. A magyar ipar — a szocialista integráció keretében — lehetőségeihez mérten és gazdasági érdekeinek megfelelően az atomenergetikai berendezések gyártásába,' szállításába és fejlesztésébe is bekapcsolódik. Az előadó hangsúlyozta, hogy az együttműködésnek mindig olyan formáit kell keresni, amelyek mindkét ország szükségleteit szolgálják. A mostani szakaszban különösen nagy jelentőségűek azok a közös kutatások, amelyek új energiaforrások feltárását, a rendelkezésre álló energia- mennyiség racionális felhasználását, a nyersanyagok gazdaságos kitermelését és az alapanyagok célszerű, takarékos hasznosítását, a minőség javítását, korszerű, verseny- képes termékek gazdaságos előállítását szolgálják. A Szovjetunió nagy gazdasági és tudományos erőforrásai számtalan lehetőséget kínálnak az együttműködés fejlesztésére, gazdasági gondjaink enyhítésére. Mi a magunk részéről a jövőben is mindent megteszünk a két baráti ország együttműködésének hatékony továbbfejlesztéséért, a két nép közötti testvéri barátság elmélyítéséért — fejezte be ünnepi beszédét az OMFB elnöke. Vakító fény, az olajtüzelésű égőfejek hangos dübörgése Jellemzi az ecseri terményszárítót. A berendezés rendellenes üzemelése esetén megszólalnak a vészkürtök Bozsán Péter felvételei s a közösséget, ami ugyan évents változik, de csak keveset, egy-két tagja jön vagy megy. Hogyan alakul egy ilyen kollektíva? Az efféle változásnak magam is tanúja lehettem a tábla szélén veszteglő bódéban, közöttük. Idé húzódtak be — ha a harang nem is szólt — az éjszakai étkezésre a kombájnosok. Ki-ki maga elé rakva az otthonról hozottat: szalonnát, hurkát, hideg húst és .természetesen zöldpaprikát. A jóízű falatozás közben Pálinkás Sándor szólalt meg elsőként. — Tán egész héten ebből eszel — ugratja Horváth Józsefet az előtte tornyosuló eledelre bökve. — Hagyjad el, én legalább eszem, nem úgy, mint Herédi Pál — felel vissza a gépkocsivezető. A fiatal kombáj- nos, akit céloz a tréfa, először ül a bonyolult masinán. s buzgalmában észre sem vette, a többiek már kiálltak a sorból. — Ideges, hogy még sok van hátra, azért koplal — neveti a távollevőt Goór Tibor. De aztán megjön Herédi Pál is, társai közé telepszik a lócára. A gesztusokból, a tekintetekből kivehető: befogadták őt is, de ne gondolja senki, akármilyen könnyen lehet valaki arató-cséplőgép-vezető éjszakai műszakban a Rákosmezeje Tsz-ben. Valkó Béla Népeink érdekeinek szolgálatában Gennagyij Alekszenko, a szovjet—magyar tudományosműszaki együttműködési állandó albizottság társelnöke bevezetőben hangsúlyozta: a magyar—szovjet együttműködés legfőbb elve a testvéri segítségnyújtás, az egyenjogúság, a kölcsönös előnyök biztosítása, ezért az kezdettől népeink alapvető érdekeit szolgálja. Kapcsolataink kezdetben dokumentációk cseréjére, szakemberek tapasztalatcseréire szorítkoztak, ma már a komplex program jegyében működnek együtt tudósaink, szakembereink, miközben szoros kapcsolatok épültek ki minisztériumok, vállalatok és intézmények között is. Napjainkban a Szovjetunió és Magyarország között több mint 40 kétoldalú együttműködési mégállapodás van érvényben. Ezek határozzák meg a munkamegosztást a gépgyártásban, a vegyiparban, a kőolajfeldolgozó-ipar- ban, a papíriparban, a fémkohászatban és a népgazdaság más ágazataiban. Tíz olyan egyezményünk van, amelyek alapján Magyarország részt vállal a Szovjetunió területén különböző kiegészítő kapacitások létrehozásában. Ezek az egyezmények lehetővé teszik, hogy a Szovjetunió több kőolajat, gázt, cellulózt, vastartalmú nyersanyagot, ferroöt- vözetet, azbesztet, műtrágyát, papírt és kartont szállítson Magyarországra. A tudomány és a technika területén kialakult együttműködés fontos tényezője az 'országaink közötti szoros baráti kapcsolatok erősítésének, s ez mindkét nép javát, boldogulását szolgálja — fejezte be beszédét Gennagyij Alekszenko.
