Pest Megyi Hírlap, 1979. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-02 / 205. szám
rtsr mccyei S!!__ Keserű pohár Körbe-körbe, valamennyiünk kárára Lány, gyümölccsel Álltak a gépek és ácsorogtak a munkások. Az állandó anyaghiány, a sűrű átállások, a hibák miatti gyakori újrakezdés lassan felőrölte az idegeket. — Először nem értettük mi történt, hiszen addig minden olyan jól ment. Törődni is alig kellett azzal a munkával — mondja Jokán Péter- né, a Lenfonó és Szövőipari Vállalat termelési főosztályának munkatársa. A 33 gép helyett a budakalászi gyárban csak 26, néha még annyi sem dolgozott. Akadozott a termelés. Megindult a vita a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat budakalászi gyára és a Magyar Viscosa Gyár között. — Még május végén észrevettük emlékszik vissza Jokán Péterné —, hogy a kész szövetben csomók keletkeznek. Azonnal intézkedtünk, s meghívtuk a budapesti Fonógyár és a Magyar Viscosa Gyár képviselőit. Mindenki a másikat... Erről a megbeszélésről emlékeztető is készült. Mindenki a másikat hibáztatta. A legfőbb baj okozójának a Magyar Viscosát tartották. A budakalászi gyár kérte, hogy szállítsák vissza a 28 tonna hibás Cru- meron szalagot. A Viscosa képviselői viszont ragaszkodtak hozzá, hogy egy pártatlan szerv vizsgálja meg a rossznak minősített szalagot. — Egyszerűen pánikba estek a budakalásziak — tör ki Nemes László, a Viscosa Gyár főmérnöke. — Szakembereinket is azzal a jelszóval küldték el, hogy söpörjön mindenki a saját portája előtt. Pedig, ha nem így történik, talán a legtöbb hibát megelőzhettük volna. Vagy másfél éve a Duna Cérnázó Gyár sem szégyellte meghívni munkatársunkat egy hiba miatt. Gyakorta tapasztaljuk, ha valahol baj van, igyekeznek eltitkolni. Néhol még mindig' tartja magát a helytelen szemlélet, hä nem beszélünk ä gondokról, akkor nem tudja meg senki, a külvilág számára nem is léteznek. Négyszer kerestem a budakalásziakat, s később csak vezér- igazgatói engedéllyel ülhettem le az egyik munkatárssal beszélgetni. A Magyar Viscosa Gyárban viszont készségesen álltak rendelkezésünkre. — A Textilipari Kutató Intézet a mi állításunkat igazolta — folytatja Jokán Péterné, a budakalásziak nevében. — Többek között megállapította, hogy a szalagban keletkezett hibák a kész szövetben is megmutatkoznak. Mj pedig nem tudtunk termelni, s nem készülhetett el az a farmer szövet sem, amelyet szovjet megrendelőink vártak. Ellenpróba Baján A Viscosa azonban nem fogadta el a vizsgálat eredményét. Nemes László: — Igaz, ugyan, hogy a Textilipari Kutató Intézet a budakalásziaknak adott igazat, de a Nehézipari Kutató bennünket igazolt. „A nyújtás, a fonás során semmi probléma nem volt az anyaggal, jól dolgozható.” Amikor a budakalásziak látták, hogy hibás szövet kerül le a gépekről, s akadozik a termelés, bérmunkára kérték fel a bajai Finomposztó Vállalatot. Mint megtudtam, szándékosan a hibás alapanyagot küldték hozzájuk, hogy kiderítsék vajon a bajaiaknak sikerül-e jó minőségű terméket gyártani belőle. Már csak azért is, hogy megtudják, náluk van-e a hiba. A bajai gyár, amely a budakalászival azonos gyártási módszert és technológiát alkalmaz, szintén csak csomós farmer anyagot tudott előállítani. — Ehhez csak annyit tudunk hozzáfűzni — érvel a Viscosa főmérnöke —. hogy szakembereink a reklamáció után a budakalászi termékben több hibát fed-'-tek fel. Ez többek között abból adódott, hogy nem működött az elszívórendszer, ezért nem tudták eltávolítani a fonalról a csomókat. Fél éve nem működött az Uster fonalegyenlőtlen- ségmérő sem. Nem vizsgálták kellőképpen a minőséget. meztették a vásárlókat, hogy újfajta technológiára állnak át. Amikor az első negyedév végén ez megtörtént, s ők is hibákat észleltek, azonnal összehívták az érintett felhasználókat. A gyártási gondokról kívánták őket tájékoztatni. Ezen a megbeszélésen egyedül a Lenfonó és Szövőipari Vállalat képviselői nem voltak jelen. Rekettye Károly, a Budaflax vezérigazgató-helyettese érmék a megbeszélésnek nem tulajdonít semmi jelenőséget. Szerinte a vásárlónak az eladó ne szabjon utólag feltételeket, hanem szállítsa azt az árut és olyan minőséget, amelyre a szerződés kötelezi. — Kétszer orsózták a fonalat, kétszer ment keresztül a szállító résen, a hibákat így sem lehetett kiküszöbölni — emlékezik vissza Jokán Péterné. — A Viscosa Gyár pedig, ha vétlen, nem szállítja vissza a 28 tonna hibás anyagot. De visszaszállította! Igaz, azóta már javult a minőség, a szállítás azonban akadozik. Az akkori lemaradást aligha lehet mással, mint bérmunkával pótolni. ,De feltétlenül szükség van ehhez az általunk kért mennyiségű alapanyagra. Anélkül bajban leszünk. Idehaza nehezebb — Á vita tárgyát mindenekelőtt az a bizonyos 28 tonna alapanyag képezi — ismeri el Nemes László is. — Ezt a mennyiséget már nem tudjuk leszállítani a Budafalaxnak. Ezt a tételt azonnal eladtuk, s a külföldi vásárló nem reklamált Bennünket tehát ebben az ügyben nemért kár, legfeljebb a kétszeres szállítási költség. — A tervteljesítéshez és az export tervünkhöz is nagyon hiányzik az a bizonyos 28 tonna. A bajaiak is csak úgy tudnak segíteni, ha küldjük a megfelelő mennyiségű alapanyagot. Már arra is engedélyt kértünk, hogy külföldről hozathassunk be 50 tonna nyersanyagot. Különben leáll a termelés, hiszen a Viscosától kapott mennyiség nem elegendő valamennyi gép beindításához. Zsupán Ferenc, a budakalászi gyár igazgatója szerint a hazai partnerekkel mindig nehezebb boldogulni. Ha a külföldi üzletfél hibázik, huzavona nélkül elismeri, s haladéktalanul szállítja a jó minőségű anyagot. Határainkon kívül erre is adnak, míg nálunk hosszan tartó viták, veszekedések keletkeznek az ilyen ügyek- bőL Ha a Magyar Viscosa mégis szállítana annyit, amennyi a budakalásziaknak szükséges, akkor is csak hallatlan megfeszített munkával tudják behozni a lemaradást. Vesztesek valamennyien — Ha jobban ellenőrzik a fonógyár munkáját, akkor ezek a hibák nem gyűrűznek tovább. Ahelyett, hogy megvitatták volna velünk a kérdést, együtt kerestük volna a kivezető utat, állandóan csak saját, igazukat igyekeztek minden módon bizonyítani. Ügy véljük, ami 110 tagú, magasan képzett kutatógárdánk, valamint gyakorlati szakembereink is tudtak volna segíteni. Tudom, az igazság nem ilyen egyszerű. Talán valahol a középúton van. A történtekből a tanulságot mindenesetre a Lenfonó és Szövőipari Vállalat budakalászi gyárának kell levonnia, s övék a kár is. Ezt a keserű poharat nekik kell kiinni — mondja rezignáltan Nemes László. Hogy a poharat ki is issza ki fenékig. nem tudjuk. Számtalan érv van még mindkét gyár tarsolyában. A bírósági tárgyaláson bizonyára mind felsorakoztatják ezeket, mivel a Lenfonó és Szövőipari Vállalat budakalászi gyára pereli a Magyar Viscosa Gyárat. A vitában a bíróság ítélete dönt. Egyet azonban már anélkül is tudunk, amiről ők talán megfeledkeztek: minél tovább húzódik a vita, annál nagyobb a kár. És a vesztes nem csupán a budakalászi gyár vagy a Viscosa. hanem mi valamennyien. Az egész népgazdaSZALAI MARIA Wladyslaw Skoczylas fametszete Szüreti (át)változások Középtájt a megyek ranglistáján Csak egy árva cseresznyefa maradt abból a szőlőből. A tőkéket régen kiszántották szülőfalumban a tinnyei szérűskertek fölött. Nagyapám, nagyanyám paraszti múltjának nem maradt más tanúja, csak ez a magányos, a traktorosoknak húst adó vereskérgű fa. Minden egyebet elmetszett az eke acélos vasa és a történelem. így őszidőtájt, amikor a reggeli napfény melegét hátbatámadja a huzatos hidegség, önkéntelenül is egy régi gyerekzsivajtól, vödrök csörömpölésétől hangos szüret tér vissza emlékezetembe. A szüret, amelynek magam is afféle hátra- mozdítója voltam: fázósan, anyám vastag pulóverébe bújtatva, a fürtöket bicskaélre szedve, az iskolából is kimaradva-kikérve. Boldogan. Akkor még nem tudtam, a művelet, amit végzek a rokoni kaláka tagjaként, háromezer éves. és sokban különbözik akár a 100 évvel azelőttitől is. Attól, amit a hosszú életet megélt Tóth István mesélt: Otthon érzik magukat — A szüret nem úgy volt ám, hogy ma én szedem a szőlőt, holnap meg te. Fenét! Kikiáltották a faluban, hogy megkezdődött a szüret. Aztán mentek a cigányzenészek a pincék elejébe. Köszöntötték az újbort. Még hajnalban is jöttek danolva a legények lefelé a hegyről. Énekszó persze ma is hallik a Architektúra ételek utólag így volt-e vagy sem. nem tudhat- ik. Tény, az. hogy a Viscosa Gyár llítása szerint már tavaly figyelBalogh László tusrajza szőlőskertek felől. Igaz, a maiak nem egy-két holdas ültetvények, hanem mint a Felsőbabádi Állami Gazdaságban is, 450 hektárnyi területet ölelnek fel. Az sem baj, hogy a nóta nem idevalósi. fontosabb, hogy. a^kik fújják, otthon érzik magukat ezen a tájékon. Borsod megyei idénymunkások ők. Sa- jóvölgyi Józsefné, a csapat vezetője nyolcadik éve szüretel a gazdaság alsópakcmyi határában. Az idén vele jött a férje, a kisebbik fia, István is. Az idős asszony keze sebesen jár, de jól forgatja a szót is. — Szeretjük a munkát, meg a pénzt is. S a bankóból sosincs elegendő. Csak a keresztfiam lakodalma vagy 10 ezer forintunkba került a nyáron. Nagy esküvő volt, kilencven családot hívtak meg. Ami a gazdaságot illeti, kár lenne tagadni, jól fizet. Az ellátásra sem lehet panasz. Négyágyas szállóban lakunk, reggeli, ebéd az étteremben — dicséri a vendéglátó üzemet a fejkendős, fekete szandálos brigadé- ros asszony. — Jövőre is jönnek? — kérdezem a szőke vesszőjű hárslevelű szőlősorok irányába tekintve. — Jövünk bizony, ha élünk és egészségünk lesz — válaszol Sajó- völgyi Józsefné, elegendő gondolkodni valót adva útravalónak. Mert ugyan milyen anyagból termett ez a munkásnép? Az olyan is, mint a férje. Harmincnégy év a bányában és most itt a fiatalt is próbáló dologban. Kj érti ezt? Aranydió Pakonyról — Szépen mutatkozik a szőlő. Kövidinkából száz mázsára számítunk hektáranként. De jó a piros- szlanka, a sárfehér, a furmint is. A fürtök több fényt kaptak, mint tavaly, így egy hónappal korábban értek be a szokottnál. Éppen ideje volt, hogy végre a nap melegétől cukrosodjék a szem. ne pedig mesterséges úton — mondja Kovács Zsolt ágazatvezető, akj a borvidéken eligazodni segít. Tőle tudjuk meg, a história szerint a 13. században francia premontrei szerzetesek hozták ide az első szőlővesz- szőket, amit az ócsai templom bejárata feletti szőlőmotívum is tanúsít. A kertészeti jellegű gazdaság fő ágazata a szőlő és bor vertikum. A nagyüzem feldolgozójával, a palackozóval Takács János pincevezető ismertet meg. — A présgépek naponta 3 ezer mázsa szőlőt zúznak, kétféle módszerrel. Gyorsabb, termelékenyebb a folyamatos sajtolás, de azzal gyengébb minőségű must _ állítható elő. A szakaszos prés alaposabban elkülöníti a kocsányt a létől — magyarázza a pincevezető. A szőlő levét a szabadban felállított tíz, egyenként 5 ezer hektoliteres alumínium hengerekben érlelik borrá. Előnyösebb, mintha pincében erjedne a must: így elmarad a hűtés és a veszélyes gázoktól sem kell tartani. Újdonságnak számít reduktív borkezelőjük is. A berendezés korszerű eljárást tesz lehetővé. Ennek lényege az, hogy a szűrt nedűt pasztőrözik, majd tíz napig mínusz öt fokra hűtve saválló, óriás acélhordókban tárolják. Az eredmény: a palackok-' ban később sem csapódik ki a fehérje. S ha már az üveges borokról esett szó, nem hagyhatjuk említés nélkül' palackozójukat sem. Az NDK és olasz gyártmányú gépsorokról órán-' ként 3 ezer jóféle felsőbabádi bo- rosflaska kerül a ládákba. Az üzem viszonylag fiatal, születésének dátuma: 1968. Takács Jánosnak ez a rövid terminus is elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy új termékkel lepje meg a borkülönlegességeket kedvelőket. Az aranydió nevű specialitásuk díjat is nyert egy hazai borversenyen. A furcsa a dologban csupán annyi, hogy a pincevezető nem kedveli az italt. — Inkább csak nézegetni szoktam a gyenge sárga színű mézest, s ép- penhogy megkóstolom a kesernyés rizl inget. Dioniiszosz cs a múlt A fiatal szakember egyébként a. nagyobb hagyományú egri borvidékről jött az alföld homokjára, mint elmondta, itt nagyobb lehetőségeket látott. Tény, hogy szűkebb pátriánk már ez idő tájt is a középmezőnyhöz tartozik a megyék ranglistáján. Az 1985-re megvalósuló rekonstrukció révén pedig az ország élvonalába kerül. Ekkorra a nagyüzemeknek 7—8 ezer hektár szőlőjük lesz. Mind olyan telepítés, amiben a munkát többnyire a gépek veszik át. Feltehetőleg elterjed az úgynevezett ágaskordonos, másnéven függősátoros módszer is. Vagyis a metszés nélküli termesztés. Hogy a szőlőt metszeni kell. a mitológia szerint Dionüszosz a bor. a mámor istene fedezte fel. Az ötletet a véletlen adta. Egy alkalommal ugyanis legelésző szamara lerágta a tőkék hajtásait, s észrevette, a megcsonkultak teremnek bővebben. Ennek immár 3 ezer éve. A szőlő azonban eredendően fára kúszó liánszerű növény, a Kertészeti Egyetem mérnöke dr. Babó Tivadar kidolgozott egy olyan módszert, ami erre az ősi tulajdonságra alapozva szükségtelenné teszi a metszést. A kísérletek éppen Pest megyében az egyetem szigetcsépi tangazdaságában bizonyították, a hozam is megnövekedett az új metódussal. A termés a háromszorosára nőtt. A legfőbb azonban az. hogy nincs szükség a költséges, nehéz és nagy szakértelmet kívánó munkára. ★ Ez lenne hát a jövő. Az újjal, a jobbal mindig tagadni kényszerülünk a meghaladott múltat, legyen bár Dionüszoszról vagy a tinnyei dombokon ültetett szőlőkről szó. VALKÓ BÉLA
