Pest Megyi Hírlap, 1979. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-16 / 217. szám

1979. SZEPTEMBER 16., VASÄRNAP Új sxtár sxüBeiöken Körséta az A-pavilenban Szívesen nézegetjük a kiraka­tokat, az ízléses portékák ka­csintva csábítgatnak a betérés- re, a vásárlásra. Képzeljünk el ezúttal egy óriásira tervezett földszintes áruházat, ahol egy­más mellett a legkülönfélébb öltönyöket, női és gyermekru­hákat. férfiingeket, csecsemő­holmikat, lábbelik sokaságát, és felsorolni is lehetetlen, mi min­den szépet kínálnak megtekin­tésre. Azután pompás szőnye­gek, soha nem látott — és saj­nos, meg sem vehető!—szoba­bútorok, méregdrága Mercede­sek és viszonylag olcsó Tra­bantok, televíziók és hűtőszek­rények tucatjai, kis és nagy, kü­lönféle, háztartást könnyítő-se­gítő berendezések sorakoznak a kirakatok sokaságában. Elhoz­ták termékeik legjavát a távoli Dél-Amerika országai, a Tá­vol-Kelet Japánja, a tüzesrit­musú Afrika fejlődő szülöttei csakúgy, mint közeli és távoli európabeli szomszédaink. Nem túlzás: valamennyi résztvevő egyéni és kollektív kiállítása külön-külön is szóra lenne érdemes. Lenne, mert szokásunkhoz híven, mai vá­sári sétánkon is — mert gondo­lom, kitalálták már olvasóink, hogy a minden korábbinál gaz­dagabb és látványosabb Buda­pesti Nemzetközi Vásárról adunk helyszíni jelentést — Pest megyei bemutatókra invi­táljuk azokat, akik nem utaz­hatnak fel Budapestre. Áttekinthető választék Megemlékezés Pálffy Györgyről Ezt bizony látni kellene . Hódító útja előtt a Week-end-csalátl Bozsán Péter felvételei Az A-pavilonban sétálgatva ■— különböző diszkózenék igye­keznek túlharsogni egymást, fáradhatatlan hangok ajánlják , , .... ,, . ... hirdetve, csak nálunk kapható — kérdés, valóban kaphatók is lesznek-e majd a hirdetett termékek? — el sem kerülhet­jük a budakalászi Lenfonó- és Szövőipari Vállalat bemutató­ját. Dr. Matyasovszki Géza ke­reskedelmi főosztályvezető kér­déssel fogad. Nem, nem arra kíváncsi: tetszik-e a kiállítá­súk? Hanem inkább arra, mi keltette fel, természetesen egy­szerű vásárlátogatóként, maj­dani vevőként, az érdeklődése­met? Elsősorban a kiállításuk íz­lésessége, szerény hangulata, szellőssége. A korábbi éveké­től eltérően, ezúttal nem tel­jességre törekedtek, azaz nem zsúfolták össze valamennyi terméküket standjukon. — így igaz — bólint elége­detten kalauzolom. — Gyárt­mányaink igen széles skálájá­hoz ezúttal három árucikkre helyeztük a hangsúlyt. Felmér­ve a piaci igényeket, légióként a sportos jellegű szabadidő-ru­házati termékcsoportot bővít­jük. Bár a Trapper továbbra is sztár marad, mellé újat kí­nálunk föl: a WEEK-END-csa­ládot. Nevezett család tagjai reme­kül állnak a férfi-, női és gyermekbábukon, láthatunk szoknya-mellényt, szoknya-blé­zer együtteseket, férfiöltönyt és csinos kisfiú kertésznadrágot. Megállapíthatom: a jövő tava­szi-nyári divatszínek a pasz- tellek, pontosabban a fehér és a nyers szín. És, hogy ezúttal sem a kirakatnak készítették divatos ruházati cikkeiket, ha­nem a vásárlóknak, egy szám­mal igazolja a főosztályvezető: 460 ezer darab WEEK-END- modell kerül jövőre a boltok­ba. — A vásárt mi valóban vá­sárnak használjuk föl — mond­ja dr. Matyasovszki Géza —, holnap írjuk alá a szerződése­ket a Felsőruházati Nagykeres­kedelmi Vállalattal, a Centrum Áruház Vállalattal és a Skálá­val, valamint hat feldolgozó- üzemmel. A megállapodások értéke több mint fél milliárd forint; ilyen nagyságrendű szerződések egyedülállók vál­lalatunk történetében. Flipper-csclád Gondoltak a budakalásziak a fiatal korosztályra is. A nem­zetközi gyermekév tiszteletére új típusú gyermekruhacsalá- dot is kikísérleteztek. A va­riálható, sok darabból álló kol­lekcióból a negyedik negyedév­re és jövőre 150 ezret rendelt már a kereskedelem. És je­gyezzük meg, a ruhácskákban található márkajelzést: Flip­per. — Miután össztermelésünk jelentős hányadát, mintegy 20 százalékát a lakástextíliák te­szik ki, ezek legszebbjeit is elhoztuk a vásárra — mutat körbe a főosz­tályvezető. — Többségük új termékünk: színben, mintá­zatban és alapanyagban egy­mással harmonizáló textíliákat állítottunk elő. Ugyanis ha­zánkban is kezd teret hódítani dftxttj» 'J-»példá«l si ma, nyers színű bútorok — sze­retnénk segítséget nyújtani hoz­zá. Egyébként szombattól az Otthon Áruházban lakástextil­bemutató nyílt, ahol máris megvásárolhatók az itt látható fényáteresztő és sötétítő függö­nyök, a bútorszövetek és az ab­roszok. A PEVDl sikere Nem vásárolhatók viszont meg — azaz csak igen-igen kis mennyiségben a Pest megyei Vegyi- és Divatcikkipari Vál­lalat ízléses női ruhái, amelyek főként dekorációul szolgálnak a kirakatban. A divatos model­lek ugyanis nyugatnémet bér­munkában készülnek, s a vál­lalat mintaboltjába csak egy- egy jut belőlük. Pedig hej’ de szívesen hordanánk a szebbnél szebb és praktikus öltözékeket. Vonzzák a szemet szerencsére a sárga és sárgapiros könnyű iskolatáskák is, amelyek egy része tájfun műanyagbetétes. Sajnos a kereskedelmi szak­emberek szívesebben rendelik a régifajta megszokottakat, hiá­ba kedvelik a gyerekek és ke­resik a boltokban a szülök. Mindezt Kalmár Antalné, a PEVDl bőrdíszműgyárának ve­zetője mondja el, majd felhív­ja a figyelmemet néhány új­donságukra. — A vásár látogatói egyúttal fogyasztók is, kiállításunkkal azt szeretnénk reprezentálni, mire vagyunk képesek, milyen változás várható a divatban. Készítettünk például egy uta­zótáska-bőrönd családot, ame­lyet ugyan tőkés vevők igényei­hez alakítottunk ki, de itthon is felkínáljuk megvételre. Bár .a látható modelleknél szabad teret kapott a tervezői fantá­zia — női divattáskáink a leg­kényesebb igényt is kielégítik —, gyakorlatban csak a prak­tikus ötleteket valósítjuk meg. Idén egyébként harminc-har­mincöt millió forint értékű bőrdíszműárut juttatunk a hazai boltokba, az exportunk pedig eléri a 140 millió forintot. Várhatóan üzleti sikert is hoz a PEVDI-nek az őszi BNV. máris több belföldi és külföldi kereskedelmi partnerükkel folytattak megbeszélést. És, hogy a közönség szórakoztatá­sáról sem feledkeznek meg, igazolja: naponta hatszor di­vatbemutatóval csalogatják közel a nézelődőket. Dodó Györgyi Pálffy György altábornagy, a magyar kommunista mozga­lom kiemelkedő harcosa, a de­mokratikus magyar hadsereg egyik megszervezője — aki a személyi kultusz idején tör­vénysértésnek esett áldozatul — születésének 70. évfordulója alkalmából koszorúzási ünnep­séget tartottak szombaton, a Mező Imre úti temető mun­kásmozgalmi panteonjának sírsétányán levő nyughelyé­nél. ’ A Himnusz hangjai után a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága nevé­ben Korom Mihály, a Közponi Bizottság titkára és Rácz Sán­dor, a Központi Bizottság közigazgatási és adminisztra­tív osztályának vezetője, a Honvédelmi Minisztérium ne­vében Czinege Lajos hadsereg­tábornok, honvédelmi minisz­ter és Papp Dezső vezérőr­nagy, a Magyar Szocialista Munkáspárt Magyar Néphad­sereg Bizottságának első titká­ra helyezett el koszorút a sí­ron. A magyar partizán szö­vetség nevében Úszta Gyula főtitkár, valamint Horváth Gyula és Ugrai Gyula, a szö­vetség országos választmányá­nak tagjai koszorúztak. Lerót­ták kegyeletüket a sírnál Pálffy György hozzátartozói s a róla elnevezett iskola diák­jai is. A koszorúzási ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. Koszorúzási ünnepség volt szombaton Pálffy György em­léktáblájánál az V. kerület­ben. a róla elnevezett utcában Tudományos tanácskozás Szatmárcsekén Olyan tudományos minősítő rendszerre van szükség, amely segíti a tudomány fejlődését, arra ösztönöz, hogy a tudo­mány eredményeit mind szé- lesebbkörűen kamatoztassák a gyakorlatban, az országépítő munkában — hangoztatták a Magyar Tudományos Akadé­mia és a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa tudósklubjá­nak tagjai a Szabolcs-Szatmár megyei Szatmárcsekén rende­zett tudományos fórumon. A tanácskozást, amelyen részt vett Márta Ferenc aka­démikus, az MTA főtitkára, S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak titkára, Pest megyei kép­viselő, pénteken nyitotta meg, majd megkezdődött és szom­baton folytatódott az eszme­csere a közéletet élénken fog­lalkoztató témáról. SuM megyei erőpróba Hégyen a kétszázezerből A Német Demokratikus Köztársaság fennállásának harmincadik évfordulóját az iparban, a mezőgazdaságban dolgozók újabb munkasikerek­kel kívánják köszönteni. S egyúttal összemérni erejüket, tudásukat a szocialista orszá­gok testvérmegyéivel, testvér­vállalataival. Erőpróba lesz ez a javából, hiszen ahogy a ko­rábban a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsához eljuttatott meghívó is jelezte: esztergá­lyosoknak, traktorosoknak az elméleti és a szakmai tudásu­kat kell összemérniük. Nem is akárhogyan! Hiszen az idő, a minőség, a munkavédelem­hez kapcsolódó szabályok be­tartásának hogyanja mind­mind .mérlegre, kerül az érté-, keléskor. Shul megye a szovjet, a cseh, a bolgár, a lengyel és Pest megye versenyzőit kö­szönti majd szeptember 17-től 22-ig. A megyénkben élő két­százezer szervezett munkást négyen képviselik. Koroknai András, a Pest vidéki Gép­gyár és Malicsek Dezső, a Cse­pel Autó esztergályosa, Bakó Mihály, Zsigó István, a Mono- ri Állami Gazdaság gépszere­lője, illetve traktorosa. Nem is olyan véletlen A praktikus tennivalókról, az útról kaptak rövid eligazí­tást a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának székházá­ban Gölöncsér Dánielnétöl, az SZMT titkárától. S ez a kis megbeszélés módot adott arra is, hogy szót váltsunk erről a nem mindennapi versenyről, felkészülésükről. Hiszen kí­váncsi az ember arra, kik képviselik Pest megye 200 ezer szervezett dolgozóját Suhlb an ? A legtapasztaltabb, legidő­sebb szakmunkásnak, Korok­nai Andrásnak szólt az első kérdés: miért éppen rá esett a választás, milyen elvek alap­ján? — Biztos véletlen volt — mondja. De hogy nincsenek véletlenek, az percek alatt ki­derül. Hiszen harminc éve dolgozik a szakmában. A Pest vidéki Gépgyárban a 170 for­gácsoló .szakmunkás közül a legspeciálisabb, iegkomplikál. tabb munkákat mindig rábíz­zák. Nemcsak a szakmai gya­korlata nagy, a mestervizsgát is megszerezte. Ötször kapta meg a Kiválq Dolgozó címet, s a Kossuth szocialista brigád, melynek tagja, a Vállalat Ki­váló Brigádja címnek is bir­tokosa. — Egy géphez az orsóhü­velyt kell elkészíteni — kap­csolódik be a beszélgetésbe — Malicsek Rezső, aki tizennégy éve a Csepel Autó szerszám­javító műhelyének esztergá­lyosa. Öt sem a véletlen so­dorta ebbe a kis csapatba. A gyárkapun belül rendezett esz­tergályosok versenyében első lett. Ezt követően pedig a vége a eegíééi áffffomáson Nagyüzem a béreit rakodónál FÚJT A SZÉL, kavargott a por szombaton délelőtt a ceg­lédi teherpályaudvaron, az ott dolgozó rakodókat azonban ez nemigen zavarta. Igaz, hagyo­mányos módon, vagyis lapát­tal már kevésbé, hanem in­kább gépekkel dolgoztak, s így ez az emberpróbáló munka is könnyebb lett. Pusztai István üzemviteli üzemfőnök-helyettes ugyan bent az irodában is szinte percnyi pontos adatokat tu­dott adni, de ettől függetlenül végiglátogattuk a mintegy másfél kilométer hosszan el­terülő rakodóhelyeket. Az úgynevezett közforgalmú ra­kodónál (azt nevezik így, aho­vá azok vagonjait állítják be, akik nem rendelkeznek bérelt hellyel) a TÜZÉP-telep ré­szére érkezett meszet rakták Volán-teherautóra. — Kicsi ez a rakodóhely — mondta Pusztai István. — De már tervezzük a bővítését, a Volán segítségével. A MÁV adja a betonlapokat, s azokat aztán a Volán emberei rakják le. Természetesen továbbra is közforgalmú rakodóhely ma­rad. AZ IGAZI NAGYÜZEMET a bérelt rakodónál találtuk. — Tőlünk mára kértek, például a tíz kocsit tangazda­ság, a Nagykőrösi Konzerv­gyár ceglédi kirendeltsége, a Vasipari Szövetkezet, a Mező­gép, s természetesen meg is kapták. Mostanra már majd­nem befejezték a bepakol ást. Ide állították be azt a húsz vagonból álló kavicsszállít­mányt, amelynek a feladója a gyöngyösi kavicsbánya, cím­zettje a KPM Közúti Igazga­tóság, s a helyszínre a Volán fuvarozza. A húsz vagon péntek este érkezett, s már szombatra virradó éjszaka elkezdték a kirakásukat. Ép­pen mielőtt szemlénkre in­dultunk volna, akkor közölte telefonon Horváth Géza, a Vo­lán 1. sz. Vállalat ceglédi ki- rendeltségének vezetője, hogy elromlott az egyik markoló­gépük, de azért szombat dél­után 2 órára végeznek. A volánosok láthatóan nem akartak kocsiálláspént fizetni. A működő markológép a te­herautókra rakodott, a vago­nok sarkában maradt követ pedig munkások lapáttal a földre kupacokba szórták. (Ezt egyébként nyugodtan megte­hették, mivel a bérelt terüle­tükre kirakhatják az árut.) — Ez a húsz vagon forda­szerelvény, vagyis irányvonat — magyarázta Pusztai István. — A feladási és a leadási ál­lomások között zárt szerel­vényként közlekedik. S ahogy itt kirakodtak belőle, már küldjük is vissza. Így viszony­lag gyorsan nagy mennyiségű tömegárut tudnak szállítani. A NEM IRÄNYVONAT- KÉNT érkezett vagonokkal azonban ők rendelkeznek. S a gazdaságosabb fuvarozás ér­dekében a ceglédiek is az úgynevezett Rakva rakott mozgalom hívei. Erről Várhelyi László ke­reskedelmi részlegvezető tájé­koztatott. — A lényege az, hogy lehe­tőleg minél kevesebb kocsit kelljen üresen továbbítani. Ezért úgy ütemezzük a kira­kodást, hogy olyan vagonok szabaduljanak föl először, amilyenekre itteni feladónak van szüksége. Ma például a vasipari szövetkezeteknek csak így tudtunk üres kocsit adni. A rakodás, a szállítás gyor­sítása, gazdaságosabbá tétele érdekében azonban nemcsak ezzel próbálkoznak Cegléden. Sőt, több mindenben még út­törő szerepet is vállaltak. Évekkel ezelőtt a MÁV és a Volán komplexbrigád-szerző- dést kötöttek. Ezt most szep­tember l-el kibővítették a kri­tikus szombat-vasárnapi ra­kodásra vonatkozó résszel. A Volán ceglédi kirendeltsége vállalta, hogy a beérkező ko­csik 85—90 százalékát kirakja. S ha aztán ezt teljesítik, ak­kor 1980 január—márciusában a MÁV csak alap-kocsiáliás- pénzt számol föl. Ez persze — ha sikerül — tetemes megta­karítást fog jelenteni. A ceglédi MÁV-üzemfőnök- ség területén a forgalomnál működő három szocialista bri­gád pedig a kongresszusi és felszabadulási munkaverseny­hez csatlakozva azt vállalta, hogy a vagonokat az érkezés­től számítva 3 órán belül a kiszolgálási helyre továbbítja (Korábban előfordult, hogy ez r.égy-öt órát is igénybe vett.) A dicséretes együttműködés­re jó példát nyújtanak a szál­lító vállalatok, szövetkezetek is. A Ceglédi Tangazdaság és a Lenin Tsz például szükség esetén egymást kisegíti rako­dógépekkel. S MI VOLT a helyzet szom­baton Pest megye, illetve a MÁV Budapesti Igazgatóságá­nak többi állomásán? Sajnos az összkép nem olyan szép. mint a ceglédi. A hét végi for­galom változatlanul lényege­sen alacsonyabb a hétköznapi­nál. Bár — úgy látszik — az őszi szállítási csúcs beköszön­tése sokakat gyorsabb munká­ra ösztönzött. Káló János, az igazgatóság központi áruirá­nyítója elmondta, hogy a szombat reggelre beérkezett 1613 vagonból délig 1466-ot már kipakoltak, s éjfélig leg­alább 2600-zal kell végezniük. Sz. P. Szakma ifjú mestere országos vetélkedőn a negyedik helyet szerezte meg. A gép ment Bakó Mihálynak a K—700- as típusú traktorra kell majd felülnie; s a szántásban tudá­sa legjavát adni. Vájom isme­retlen neki ez a munka? — Hát hogy lenne az —til­takozik nevetve. — Hiszen a mezőgazdasági gépszerelő szakma mellett szántottam én már eleget. A Monori Állami Gazdaságban hat éven át hű társam volt a K—700-as. Igaz, a gépet két éve kiselejtezték, csak én maradtam — fűzi hoz­zá a többiek nevetésétől kí­sérve. — De hát ha két éve nem is találkoztam a K—7Olt­ással. azért csak nem fog ki majd rajtam. Minden bizonnyal nem. A monori járási szántóversenyen 1964-ben első lett. Valamivel később a Pest megyein meg harmadik. A Landler Jenő szocialista brigád tagja. Hogy hányszor volt kiváló dolgozó — nehéz lenne megmondani. Mert már 1953 óta dolgozik az ÁG-ban. Zsigó István traktoros. Ti­zennégy évvel ezelőtt ült fel a monori gépek nyergébe. Munkaeszköze, segítőtársa ma is a traktor. Nyújtott, vagy két műszakban szánt. Vajon érhe­tik-e meglepetések a hozzá ha­sonló, tapasztalt szakembert? Hát azért a föld minősége megtáncoltathatja az embert. Ügy a harmadik fordulóig. De bízom benne, sem a gép, sem a föld nem fog ki majd raj­tam. S ha a gép felmondaná a szolgálatot? Megjavítom. Ilyesmi miatt szégyen lenne kiesnem a versenyből. Szerencsés utat Némi versenyláznak, ké­szülődésnek a nyoma fellelhe­tő beszélgető partneremen. Készülnek a nagy útra, a meg­tisztelő feladatra. Hiszen Ko­roknai Andrást kivéve egyi­kük sem járt külföldön. „Leg­feljebb Soroksárig jutottam eV — süti el a régi viccet Mali­csek Dezső. A repülőt meg ed­dig — ahogy tréfálkozva mondják — csak alulról néz­ték. Hát most majd ülnek raj­ta. Ebben az utazási lázban azért szinte tapinthatóan érez­hető a szándék, az akarat: méltóképpen képviselni a Pest megyeieket. Két kezük mun­kájával elismerést, rangot szerezni mindnyájunknak, s annak a kilencven munkás­nak. akik Suhl megye vendé­gei lesznek októberben. Helyt­állás, küldetés. Az NDK-ban. Shul megyében élő német munkásokkal tovább szövöget­ni a barátság szálait, kicserél­ni a tapasztalatokat. „S elles­ni valami újat. ha lehet”, ahogy Bakó Mihály mondta. A helytálláshoz, a küldetés teljesítéséhez, mely lényegé, ben a két nép. a két megyé­ben élők közötti barátság to­vábbi elmélyítését szolgálja, kívánjunk mindnyájan sok sikert és szerencsés uVt! V. E.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom