Pest Megyi Hírlap, 1979. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-16 / 217. szám

%Xtiap 1979 SZEPTEMBER 16., VASÄRNAP ■■■■■ MI A KÖTELEZŐ? Listákba szedett irodalom Az utóbbi napokban sok te­lefont kapok, jártamban-kel- temben közeli és távolabbi ismerősök szólítanak megcsi­náljak már valamit, segítsek kötelező olvasmány ügyben. Bizalmas érdi barátnőm — negyedik általánosba jár a hölgy — a Nefelejcs című versgyűjtemény megszerzésé­ben kéri közbenjárásomat. Kemény forintokat nem kí­mélve telefonált Ceglédről gyakorló atya barátom: el­sős gyerekének a Kirándulás az ABC hegyre kell. Kell, mert kötelező ovasmány, mondta a tanító néni, ám se égen, se földön nem kapható. A kiadások menete Igém! csak annyit ígértem: megpróbálok utánanézni, hol vannak, pontosabban hol és miért nincsenek a kötele­ző olvasmányok. Nos, utánajárásom — előre nem vártam — meglehetősen bonyolult volt,, eredménye még inkább kusza. íme: Minden híresztelés ellenére, létezik olyán lista, mely tar­talmazza az általános és kö­zépiskolások számára kötelező és ajánlott olvasmányok cí­meit. Sőt. Két lista is van. A bajok itt kezdődnek. Az Újabb jegyzéket 1978-ban bo­csátotta ki az Oktatásügyi Minisztérium, bevezetését fo­lyamatosan végzik. Vagyis: az 1978/79-es tanévben az el­sősök kötelező irodalmának kellett állandóan kaphatónak lennie, 79/80-ban már a má­sodikosokénak is, és így to­vább. (Az ütem még akkor is lassúnak tűnik, ha ismerjük a hazai könyvek lassú átfu­tási idejét.) Csakhogy sok ta­nító, tanár a teljes jegyzék alapján adja meg az elolva­sandó művek címét, ötödiké­ben, hatodikban is, olyánökét, melyek még nem jelentek meg. UTÁNJÁRÁS NÉLKÜL Am életben van a régi lis­ta is, sok pedagógus ebből jelöli ki az olvasnivalót. Ez természetesen nem mindig egvezik az új jegyzékben sze­repeitekkel. Igen ám, de a ki­adók, terjesztők már az új szerint dolgoznak, így a kis­diák által ebben az esetben keresett könyv már nem je­lenik meg. Ami kapható Es ha valaki azt hinné, a bonyolultat már nem lehet tovább csomózni, sajnos, té­ved. Előfordul ugyanis, hogy a pedagógus olyan könyvet választ, mely egyik listán sem szerepel. Ez a helyzet az em­lített Nefelejcs esetében is. ősi magyar szokás szerint, most a tanító nénit kezde­nénk bibliai átkokkal sújtani. Ne tegyük. A két hivatalos összeállításban valóban nincs benne ez a kötet. De benne van az ugyancsak hivatalos Tankönyvhasználati útmutató­ban, mely IV. osztályos Ma­gyar nyelv- és irodalom okta­tásában segít. Megoldás — ideiglenes és természetesen nem teljesen megfelelő — van. A könyv- terjesztő vállalatok összeállí­tottak ugyanis egy harmadik listát. Talán furcsa, de ez a legmegfelelőbb. Ebben ugyan­is azokat a könyveket sorol­ják fel, melyeket hivatalosan előírtak — és kaphatók is. A kötelező és ajánlott olvasmá­nyokat ebből kellene hát ki­jelölni. Tudjuk, az amúgyis sokszorosan túlterhelt peda­gógusnak újabb feladatot je­lent a helyi könyvesboltok készletét, a könyvterjesztők prospektusait böngészni —de önmaga, tanítványai és azok hozzátartozói idegeit így óv­hatja leginkább. Mert azért van kötelező irodalom. Nemcsak a tanterv- bsn, hanem a boltokban, NEMZETISÉGI ISKOLÁK Új tanterv készült Az idei tanévvel megkezdő­dött az új tantervek fokozatos bevezetése a nemzetiségi taní­tási nyelvű általános iskolák­ban. Űj elrendezésű, s a mai kor követelményeinek jobban megfelelő tananyagot tanulnak a diákok. Az új tantervek legfőbb jel­lemzője, hogy számottevően nőtt az anyanyelvű órák szá­ma. Az 1—4. osztályokban pél­dául csak a magyar nyelv- és irodalmat, illetve az egyes tan­tárgyak szakkifejezéseit tanul­ják magyarul a gyerekek. A ko­rábbinál nagyobb szerephez ju­tott a nemzetiségi nyelv a fel­ső tagozat osztályaiban is, ahol például az oktatott tantárgyak szakkifejezéseit minden eset­ben anyanyelven Is megismer- , tetik a nevelők. Az alapvető pedagógiai do­kumentumok: — az alapelvek, valamint a tanítási órán az is­kolán kívüli nevelés terve, il­letve ezek nemzetiségi kiegészí­tése — szeptember 1-én a nem­zetiségi tanítási nyelvű általá­nos iskolák valamennyi osztá­lyában érvénybe léptek. Fel­adatul jelölik meg, hogy min­den iskolában hozzanak létre anyanyelvű szakkört, éljenek a nemzetiségi olvasótáborok megrendezésének . lehetőségei­vel, és építsenek ki kapcsolatot más hazai, illetve a pyelv sze­rinti szocialista ország vala­melyik iskolájával. Űj vonása a pedagógiai do­kumentumoknak. hogy köve- telménvként szabják meg: az iskolákban ne csak az oktatás, hanem a mindennapi munka nyélve is az anyanyelv legyen, ez domináljon a nevelők és a tanulók, illetve a tanulók egy­más közötti érintkezésében. Az iskola ugyanis cak akkor felel­het meg társadalmi céljának és feladatának, ha az anvanyelv fejlesztésére minden lehetséges formát és alkalmat felhasznál. A nemzetiségi nyelvet tan­tárgyként oktató iskolákban az idén már a negyedik évébe lé­pett az új anyanyelvi és iro­dalmi tanterv, és részben elké­szültek már a nemzetiségi gim­náziumok és a nemzetiségi óvó­nőképzést is folytató óvónői szakközépiskolák anyanyelvű nevelési-oktatási tervei is. A nemzetiségi oktatási intéz­mények iránt különben évről évre nő az érdeklődés. A kü­lönböző fokú intézményekben szeptemberben több mint 40 ezren kezdték meg, illetve foly­tatják tanulmányaikat. könyvtárakban Is. Csakhogy legtöbbünkben — tisztelet a kivételnek — valami görcsös ellenkezés ágaskodik a köte­lező szó hallatán. Ezt a gör­csöt oldani kellene. De mi­lyen gyógyszer alkalmas a kötelező olvasmányok iránt érzett ősi, mondhatni hagyo­mányos, apáról fiúra szálló ellenszenv kezelésére? Min­den tünetre jó receptet adni lehetetlen. Az orvosság né­hány alkotórésze azért meg­határozható. Végy igazán jó könyveket. Az irodalomlista ezt a fel­adatot megoldja. Valóban re­mek könyveket és remekmű­veket ajánl. Az Egri csilla­gok, a Kőszívű ember fiai, a Légy jó, mindhalálig, később Toldi, Bánk bán, Anyegin, A versenyló halála, Az öreg halász és a tenger. Puszták népe. Végy jó módszert ezek „el­adására”. Nem valószínű, hogy elegendő lenne év ele­jén, az első irodalomórák egyikén, mintegy mellékesen, szárazon közölni: ezt és ezt a könyvet szerezzétek meg, kötelező olvasmány, majd visszatérünk rá. Talán egy- egy apró részlet feleleveníté­sével, egy érdekes figura, szi­tuáció, jellegzetes karakter említésével olyan kíváncsisá­got' lehet ébreszteni, mely feledteti a kötelező jelleget, és a gyerek maga rohan Apu­hoz: — Vedd meg nekem a Robinsont! Friss hatás Szülők, nagyszülők és ro­konok. Ezt az érdeklődéskel­tést, ezt a fantáziacsigázást ők is elkezdhetnék. A név­napra, születésnapra, kará­csonyra vett ajándékok között manapság ma már többnyire ott a könyv. Da az ajándék- tárgy akkor válna élővé, iga­zán értelmessé, hasznossá, ha a papa, mama mondjuk Bor­nemissza Gergő vitézségének ecsetelésével adná át az Egri csillagokat ötödikes fiának, meg sem említve, hogy ha­todikban ez már kötelező ol­vasmány lesz. Ha a gyerek most elolvassa örömből, ér­deklődésből — később nem nehezményezi, észre sem ve­szi a muszájt. Módszer, gyógyszer tehát volna, használni is kellene őket. Az az élmény, melyet most még a kötelező olvas­mányokból nyerhet a gyerek — ne féljünk a nagy szavak­tól — egész életre szól. A. Gy. KÉPZŐMŰVÉSZETI VILÁGHÉT, 1979. A gyermek világa Dr. Tóth Dezső kulturális miniszterhelyettes nyitot­ta meg szombaton délelőtt a Műcsarnokban a magyar képző- és iparművészek kiállítását, mely gyermekrajzok inspirációit vette számba. A tárlatot hétfő kivételével naponta 10 és 18 óra között tekinthetik meg az érdek­lődők szeptember 22-ig. ' !MÍ^Íf^^S^}IÍ^SZEK A gyermek a képzöművé- szét örök témája. A kül­földi és hazai múzeumok kincseként tartjuk számon Leonardo da Vinci, Remb­randt, Rubens, Murillo, Gré- có, Van Gogh gyermekábrá- zolásadt, melyek méltó módon örökítették meg a gyerekkor minden örömét és nosztalgiá­ját, tisztaságát és elmélyültsé- gét. A magyar képzőművészet sem maradt adós a tizenéve­sek és a még kisebbek világá­nak rajzi, szobrászi, festői ér­telmezésével. Medgyessy anya­sága a jövőt villantja fel a gyerek csöndes alakjában, az áhítatot, az összetartozás mélységét. Munkácsy szinte minden drámai csoportképén ott a gyerek feloldó figurája, s igazán a derű és az egészség új fejezeteit tárják fel Csók István, Czóbel Béla, Ferenczy Károly meghitt kislányai, fiúcskái —, Koszta József „Muskátlis portré”-ja — Fe­renczy Báni „Játszó gyerekek” című szoborkompozíciója. Régen nehéz volt a gyeré- i kék sorsa — ma a mi megvál- i tozott világunkban egyre szebb j az életük a szülők és a társa- dalorri közös gondoskodása ré­vén. E megváltoztatott körül­ményeket tárgyilagosan tük­rözi a nemzetközi gyermekév alkalmából rendezett tárlatso­rozat a Műcsarnokban, mely egyúttal az idei képzőművé­szeti világhét megnyitó és központi eseménye. ★ Az első részben a Zánkai Üttöröváros Nemzetközi Gyer­mekrajz Galériájának művei láthatók. Minden földrész kép­viselteti magát — 36 ország, 489 művel. E gyermekrajzo­kon egységes a világ. A japán kisfiú, a magyar kislány, a szovjet, az ausztráliai gyerek egyaránt a babáknak, a bicik­linek és a macskának örül —, a színeknek, a játéknak, a bé­Gyermekrajz a Zánkai Üttöröváros galériájából TV-FIGYELŐ háttá, hogy ezt a nékik föl­adott leckét szívesen fogad­ták a tanárok, és mind az elméleti, mind pedig a gya­korlati foglalkozásokon diá- kos lelkesedéssel vettek részt. Árvái Jolán riporter kérdé­seire válaszolva sorra el­mondták : nagy-nagy szükség van a megújulásra, mert csak egy megfrissült szellemű ta­nári kar tudja fölkészíteni a diákságot a gyorsan alakuló világban reá váró feladatok­ra. Külön öröm, hogy ez a fon­tos vállalkozás éppen itt, szűkebb országrészünkben ta­lált barátságos — és láthatóan a tanórán kívül is élvezett — otthonra. Utak. Szintén a főváros környéki táj volt az egyik főszereplője a Mindenki köz­lekedik pénteki adásának. Egyszerű okból: Petress Ist­ván műsora a nagyobb sza­bású útépítkezésekkel foglal- kozottt, és itt most ugyan­csak gördülgetnek a hengerek. Amint láthattuk, megújul a Budapest—Vác—Parassapusz- ta közötti szakasz — ez mind az arra járók, mind pedig az arra lakók tapasztalata sze­rint a Lengyelországból és Csehszlovákiából érkező, illet­ve oda irányuló forgalomnak a legfőbb lebonyolítójá lé­pett elő —, s ugyancsak föl­villant a nevezetes szentend­rei új átkelőpálya látképe is, bizonyítván, hogy jó ütemben épül. Közben pedig egy rövid, de annál megnyugtatóbb eliga­zítást hallhattunk a hosszú, szürke sávok mai készítésének szigorú elveiről — és ha­sonlóképp erősen szabályo­zott gyakorlatáról — egyszó­val mindarról, hogy az utób­bi esztendőkben miért is vál­tak igazán utakká a magyar utak. NDK-est. A hagyományos recept szerint állítódott össze a csütörtöki NDK-est: táj-bemu­tató, művészettörténeti kép­sor, városkép, revü és egy játékfilm követte benne egy­mást, inkább szemnyugtató látványt, mintsem különösebb szellemi izgalmat kínálva. Talán két emlékünk élhet tovább elevenebben. Az egyik a Sanssouci parkban elját­szott táncos kavargás, amely­ben jópár szellemes ötlet — no meg szintén jópár mutatós mozdulatművész — gyönyör­ködtetett; a másik pedig az Elcsábíthatok című film, még­pedig elsősorban a felénk is jól ismert kitűnő énekesnő, Gisela May remek játéka miatt. Ha öt mutatta a kép­ernyő, az amúgy nem túl len­dületesen pergő történet ízt, színt kapott: ha fáradtan is, de nézni kellett... Akácz László-sÄpsifei Kii«ajTAlsí;BüC)»v>csr,. Í^UCéARNOK.tíicsoK'.two: iSí/O JX !5 22 ’ kének. Nagyon hasonlít egy­máshoz a sok rajz — a gyer­mek igazsága a világ jövőjé­nek távlata. A magyar gyer­mekrajzok közül Pest megyei alkotásokkal is találkozhatunk a gyáli Gulyás Sarolta, a váci Zsink Marianna, a fóti Farkas Beáta, a szentendrei Sebestyén Anikó, a túrái Jenei Valéria és Dolmány Ágnes jóvoltából. Ehhez két dolgot kapcsolha­tunk. Az egyik, hogy a nagy­kőrösi Rácz Tamás és a száz­halombattai Róka Zsuzsa, utóbbi Radóczi Mária iparmű­vész tanítványa az idén el­nyerte az indiai nemzetközi gyermekrajzkiállítás ezüst dí­ját és oklevelét. A másik té­nyező, hogy e grandiózus mű­csarnoki tárlaton két teremben is rajzolhatnak a gyerekek a látogatás előzményeként vagy befejezéseként, ami arra ösz­tönözhet sok Pest megyei ne­velőt, hogy most szeptember­ben soha meg nem ismétlőd- h-ető élménnyel ajándékozza meg tanítványait egy most időszerű műcsarnoki kirándu­lással. A lehetőség adott — valósággá növekedhet sok is­kola nevelési tervében. ★ A kiállítás második részé­ben ezúttal valóban szokat­lan, pontosabban rendkívüli dolognak örülhetünk. Annak, hogy képző- és iparművé­szeink úgy tisztelegnek új mű­veikkel a gyermekek épített boldogságáért, hogy gyermek­rajzok inspirációit veszik át a képek, szobrok, ruhák, cirku­szi sátrak, érmek. Olyan tárlat ez, ahol a gyerekek és a mű­vészek alkotótársak. Balogh Rozi ruhatervező iparművész gyermekrajzon megfigyelt ró­zsát ültet át az öltözékre, Mi- kó Sándor vonatot érzékelte­tő nyomott textilkápe az 5 éves Dorogi András rajza nyomán lendül. Szerzőtársak párhuza­mos alkotásait figyelhetjük meg — a festők, szobrászok, iparművészek ezúttal tudato­san kiaknázzák a gyerek sér­tetlenül tiszta és eredeti kép­zeletét. Így á hétéves Lelkes Márk vonallal álmodott egy helikopterről, ipari formater­vező édesapja, Lelkes Péter anyagban véglegesítette. Itt is, másutt is együtt érzékelhető a gyermek terve, a művész kivitelező gondossága, mely­nek irányítója, karmestere az alig öt, hat, hét esztendős Ági-kák, Pisták, Erzsikék nagy és személytelen tábora. Fel­emelő, ahogy Csohány Kál­mán a 6 éves Schiller Gabi vonalvezetését érleli, rendezi önálló értékű grafikává, s Háger Rita cirkuszos sátra a pompás textilfejekkel sem született volna meg a gyerme­ki fantázia karmesteri lendül lete nélküli Számunkra külön élmény és jogos büszkeséget jelent, hogy Pest megyei alkotók is tevéke­nyen együtt játszanak művé­szetet a gyerekekkel. Amikor örömet sugároznak, önmaguk eszközeit is gyarapítják, a gyermek és az alkotó is nyer ebből az ideiglenes, állandó szövetségből. Farkas Ádám elefántasztalt épített, mert alig nyolc- és tízéves Bori és Zsófi lánya színes gyurmából készített csak úgy, játékból agyagplasztikákat; önfeledten. Ez is a tár növelt pontja, az, ami az időből élmény lett a színes világ, a béke és a jó­szándékú felnőtt jóvoltából. Az ötesztendős Csíkszent- mihályi Réka osztott üregű dombot rajzolt. Egyszer, vala­mikor. Édesapja, a szentend­rei szobrászat jeles alakja, Csíkszentmihályi Róbert ezt két okból figyelte meg nagyon alaposan. Egyrészt azért, mert Réka; gyermeke. A másik ok egészséges önzésből adódott, hiszen jó nyersanyagot szol­gáltatott, a barlang, szoba, bunker éremváltozatokhoz. Komoly meglepetés Nagy B. István „Katicás képe”. A Vá­cott élő festőművész a hétéves Kment Zsuzsika izgalmas raj­zát elemzi, fokozza. Tisztelet­tel, meghatottan. Az igazság az, hogy már maga a gyer­mekrajz szuggesztív erejű, tiszta erő termi, teremti a képzelet világot építő nyüzsgé­sét. Nagy B. István érdeme, hogy szerényen és alaposan át­veszi a gyermek eredeti élmé­nyét, s a maga fokozott elem­zésében, triptihonná dúsítja az eredeti forrást. Párhuza­mos bravúr ez, párhuzamos erő és élmény — e kettes fo­gantatásé műben a rajzos já­ték festészet lett Kment Zsu­zsika és Nagy B. István egy­másra találása révén. ★ Minden túlzás nélkül álla­píthatjuk meg azt, hogy a nemzetközi gyermekév alkal­mából tisztelgő képzőművé­szeti világhét nálunk éppen képző- és iparművészetünk ön­zetlen szolgálata révén, vizuá­lis kultúránk megújulásához is hozzájárul. Itt minden átté­tel nélkül nyomonkövsthető az, hogy hogyan lesz az em­berségből érték — a játékból műyészet. Losonci Miklós Zsámlíék. Immár másod­szor adott otthont Pest me­gye nevezetes helysége, Zsám- bék annak a nyári egyetem­nek. amely az új természettu­dományos szemlélettel igyek­szik megismertetni a pedagó­gusokat. Azt, hogy mennyire fontos dolog az oktatóknak ez a továbboktatása, mi sem jelzi jobban, mint az, hogy a televízió — ez a legtöbbek­hez szóló hírközlő intézmény — is végigfilmezte ezt az együttlétet. A forgatás eredményét, egy harmincöt perces összeállítást csütörtökön délután vetítették le. s ebből ki-ki megtudhat­ta, hogy a föntebb említett új szemlélet elterjesztése való­ban mennyire szükséges, hisz’ egyre inkább a termé­szettudományok egészének a megértetése, továbbadása a cél. Mint Marx György akadé­mikus, az új típusú oktatás legfőbb pártfogója elmondot­ta, a sok-sok új ismeret bir­tokában már egyre kevésbé ismertethető meg az anyag­szerkezet úgy, hogy azt a kü­lönféle tantárgyak mindegyik más-más úton-módon próbál­ja szemléletessé tenni. A komplex vizsgálódás tehát a cél. A néző örömmel tapasztal-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom