Pest Megyi Hírlap, 1979. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-12 / 213. szám
1979. SZEPTEMBER 12., SZERDA Keresettek az újdonságok Tízmillióval több termék - Solymárról Sikeres kísértei Tízezer juh a gödi dombokon Szellősek, olcsók a nyári szállások. Rózsavölgyi Károly felvétele Új talajszigetelő Korábban tőkés importból beszerzett, textil alapanyagú talajszigetelő anyagok gyártására tért rá a Szegedi Kenderfonó és Szövőipari Vállalat. Űj cikküket elsőként vasúti pálya építkezéseknél alkalmazták — sikerrel. Ezt követően több tízezer négyzetméteren a Hungarocamion egyik telephelyén, az altalaj teherbírásának javítására használták fel. Sikeres félév után nem kevésbé eredményesnek nevezi júliusi és augusztusi munkájukat Mártái Károlyné, a Pest megyei Vegyi és Divatcikkipari Vállalat solymári gyárának igazgatója. Ezt számokkal is alátámasztja: a két hónap során elkészítettek 4300 ablakot és 11 778 ajtót — fából, hagyományos nyílászáró szerkezeteknek nevezik hivatalosan —, 7647 műanyag ajtót és 966 négyzetméter műanyag ablakot, valamint 604 négyzetméter műanyag válaszfalat. — Utóbbi, új termékünk, üzemszerűen idén láttunk a gyártásához — tájékoztat az igazgató. — Örülünk, hogy a termékszerkezet-váltásunk meghozta a várt sikert, egyre többen érdeklődnek az újtípusú ablakok, ajtók és a műanyag válaszfal iránt. Partnereink elsősorban kisebb építőipari vállalatok és a TÜZÉP-ek. A számítottnál magasabb, 30 millió forint a harmadik negyedév két hónapja alatt előállított termelési érték, s ez jelzi, nem jelentett nehézséget a szabadságok és a környező falvak búcsúi miatti létszámcsökkenés sem. Az is igaz, az anyagellátás is nagymértékben javult, elsősorban a fából készített termékeknél. Míg korábban sokat küszködtek a műanyag ajtókhoz használt profilok sokszínűsége miatt is, ez a gondjuk szintén csökkent júliusban és augusztusban. Ezt azért is fontosnak tartja Mártái Károlyné, mert kevesebb lett a gyárhoz érkezett minőségi reklamáció. Egyébként jelentős minőségjavító tényezőként említi, hogy a zavartalan anyagellátás hozzájárult a dolgozók begyakorlásához. A szocialista brigádokra eddig is joggal számíthattak a gyár vezetői. Az MSZMP XII. kongresszusa tiszteletére hirdetett országos munkaverseny azonban újabb tartalékokat tárt föl Solymáron is. Vállalták például az augusztus közepén megtartott munkásgyűlésen, hogy az év elején tervbe vettnél 10 millió forinttal több — 140 millió forint értékű — terméket állítanak elő. Jelentősek a takarékossági pótfelajánlásaik is: például fenyőfűrészáruból 30 ezer, PVC ragasztószalagból 11 ezer forint megtakarításra számítanak. Azáltal pedig, hogy a drága mozaikragasztó helyett egy olcsóbb anyagot használnak, több mint 30 ezer forinttal csökkentik a termelési költségeket. A brigádok elhatározták, hogy a fűtési energiára is minden korábbinál jobban ügyelnek. A fűtési szezonban — azáltal, hogy maguk javítják a műhelyek nyílászáróit, várhatóan 70 ezer forinttal kevesebb lesz az energiafelhasználás Említésre méltó még a villanyszerelők vállalása is: az anyagtelep kandelábereit szakaszos üzemeltetésűre alakítják, s ezzel újabb 26 ezer forinttal csökken a gyár villa- mosenergia-felhasználása. D. Gy. Pest megyében 1977-ben még csak 47 ezer juhot tartottak számon. Tavaly és tavalyelőtt 20—20 százalékkal nőtt az állomány. Ennek az igénytelen fajnak a gyarapodása nemcsak azt jelenti, hogy a más állatok számára értéktelen legelők is hasznosulnak, de az ágazat mezőgazdasági exportunk növeléséhez is hozzájárul. Valamikor, egyszer régen, volt egy gazdaember. Ez a gazdaember, aki sok-sok embert igazgatott és mérhetetlen nagy határú birtokot bíztak rá — lévén egy állami gazdaság igazgatója — a 60-as évek derekán felfedezett valamit. Rájött, hogy a juh igen haszontalan jószág, örült az ötletnek, mondván legalább útjukra engedhetik a juhászokat, ezeket a magántulajdonosi szemlélettől szabadulni amúgy is képtelen embereket. Ügy tűnt, kimondták a gyapjasok fölött a végső ítéletet. Bokrok, tüskés gyomok verték föl az egykori birkajárta legelőket. azokat a területeket, ahol a marha már nem élhetett meg. Lassan alig akadt hely az országban, ahol, mint a gödi tsz-ben is ugyan maradt egy-egy falka. de csak olyan, sem nem árt, sem nem használ szerepre korlátozott léttel. „Belebuktok, András" — Ez a nádfedeles hodály, akár jelképe is lehetne annak, honnan indultunk el három esztendeje — mutat dr. Wen- hardt András, a gödi Duna- menti Tsz főágazatvezetője, a gazdaság központjában álló, fehérre meszelt, rozoga épületre. A dekonjunktúra idején mindössze 300 anyaállatot tartottak a közös gazdaságban. S még a juhprogramot szorgalmazók is hitetlenkedtek a gödi tervek hallatán. — Magam sem bíztam abban. hogy ilyen szédületes tempóban fejlődhet egy ágazat. — Belebuktok a dologba, András — próbáltam figyelmeztetni a főág azatvezetőt — emlékszik vissza az indulásra Benedek Endre juhtenyésztési szakfelügyelő. — De hát mi is történt a 70-es évek második felében, ebben a közös gazdaságban? A kérdésre dr. Godla István, a szövetkezet elnöke válaszol. — A juhállomány valóban szokatlanul gyors ütemben növekedett. A párszázas nyáj helyett ma már 7600 birkánk van: a megye legnagyobb tenyészetével rendelkezünk. Számukat 1981-ig 10 ezerre emeljük. De ami ennél is fontosabb, a program befejezte előtt kijelenthetjük, szövetkezetünkben nyereséges a birkanevelés. Az idén 8 százalékos haszonra számítunk. Természetesen a sikerhez a szakemberek lelkesedése is szükségeltetett — mondja az elnök. Lelkesedésen elsősorban ügyszeretetét, az új keresésének igényét, s nem szalma- lángszerű, hirtelen jövő buzgalmait ért dr. Godla István. — A kísérletezés számunkra életfeltétel, hiszen csak így vállalhatjuk a későbbiekben a rendszergazdára váró teendőket. Ennek ellenére mégsem kcokáztatjuk a tenyésztés egészét — mondja Hetényi István ágazatvezető, akivel piros Wartburgjával kapaszkodunk a hegyi legelő égbe induló útjain. — Beszéljen konkrétabban az említett rizikóról — kérem a 27 éves szakembert Húsmerinó külföldről — A válasz megértéséhez némi magyarázatra van szükség. Közismert tény, hogy hazai juhfajtánk, a fésűs meri- nói többhasznú: tejen, gyapjún kívül húst is ad. Mivel a bárányok iránt órási a kereslet, nem lényegtelen, milyen gyorsan és mennyi takarmánnyal hizlaljuk föl a pecseny énekvalót. Egyes országokban a miénknél hízéko- nyabb birkákat is tenyésztenek, ezért a közeljövőben tőlük vásárolunk anyákat. Szám szerint 250-et. Azért nem többet, mert továbbra is tartani akarjuk az univerzálisabb magyar fajt. Azt a típust, amelyet éppen az ágazat mostoha helyzete tett értéktelenebbé. Tehát lesz gödi húsjuh, anélkül, hogy a régi törzsállományt fölszámolnák. — Említette a tejet, mint a birkatartás egyik fontos termékét. Tudomásunk szerint viszont sehol sem fejnek a megyében. Pedig a kaskaval sajt manapság igen keresett portéka. A hírek szerint a tejipar is érdeklődik, és nem bánnák, ha Aljra az egylábú székekhez ülnének a juhászok. — Az érdeklődés még kevés, meg is kell fizetni a juhtejet. (Franciaországban például háromszor annyit adnak a birkatejért, mint a tehéntejért.) Nyilvánvaló, ha egy-egy üzem tíz-tizenegy forintot is kaphat a tehéntej literéért, az közömbös marad a birkafejést illetően. Félreértés ne essék, nem a tejipar kívánja zsebre tenni a nyereséget. Amíg nincs nagyszámú anyaállat, tehát elegendő tej, addig a sajtkészítés sem jövedelmező a vállalatnak. Suba'helyett farmer — És ha saját sajtgyárat építenének? — Nem titkoljuk, gondoltunk erre is. Két év múlva — átlagos produktumot feltételezve —, a tízezres állománytól már évente félmillió liter tejet fejünk. A társgazdaságokkal együtt már megéri azt helyben feldolgozni. Az állattartás eredményességébe az istállóépítés költségei meghatározóan szólnak bele. Mennyibe kerültek a gödi tsz akoljai? — Férőhelyenként 260 forintra tehető az úgynevezett nyári szállásokra költött pénz. Ezek — mint arról a helyszínen meggyőződtünk — igen egyszerű, házilag készített, afféle olcsó színek. Leginkább, az Erdélyben honos esztenák- ra emlékeztetnek. Lényegük az, hogy az állatok az egész legeltetési idényben a nehezen megközelíthető dombokon tartózkodnak. Csak télire terelik a nyájat a zord hidegtől védelmet nyújtó istállókba. Ősi tartásmód, korszerű gondoskodás. Nehezen barátkozik meg ezzel az ellentmondással a laikus, önkéntelenül is fölvetődik a kérdés. A csirke, a sertés után miért nincs az iparszerű juhnevelés? — Ezen a dimbes-dombos tájon még jóidéig a régi rendszer marad érvényben. A hosszú kilométerekre levő gyepek csak a hagyományos módon hasznosíthatók. De jól fizetjük a juhászokat, így nincs munkaerő-gondunk. No, nemcsak azért, mert egy kihalóban levő szakmáról van szó, hanem mert munkájuk a mező- gazdaságban megszokottnál is nehezebb: télen a 3—4 fokos hidegben is kint tanyáznak. Elléskor még éjjel sem jöhetnek be a faluba, magyarázza Hetényi Tamás. Persze mások ezek a nyájterelők. mint az egykoriak. Motorral, némelyike gépkocsival közlekedik, a szövetkezet korszerű szolgálati lakásában kapnak otthont. A gödiek ezért aztán nem valami elaggott nemzedékre alapozzák a jövőt. Sok a fiatal. Az olyan, mint Molnár Ba- lázsné, 23 éves juhász, aki suba helyett farmernadrágot visel, divatos bőrtáskát hord a vállán. Igaz, állítja ezt a szakmát megtanulni nem lehet, erre születni kell. Valóság. Mégis kétkedünk egy kicsit, férje ugyanis a házasságkötés után csapott föl juhásznak. Valkó Béla Négyzetméter L átszatra csupán a szűk szakmát érintő, valójában a lakosság nagy csoportjait is hatása alá vonó ügyben határozott a közelmúltban az Állami Tervbizottság. Ügy döntött, hogy — más hasonló előírásokkal egyetemben — a hatodik ötéves tervtől kezdődően új műszaki-gazdasági normatívák érvényesülnek a célcsoportos — állami — lakásépítésben. Emlékezetünket felfrissítendő: nem is olyan régen, 1970-ben 218 ezer forint volt egy 51 négyzetméteres alapterületű lakás átlagos építési költsége. Ez az ősz- szeg — igaz, az alapterü* let 54,2 négyzetméter és a felszereltség is más — 1978- ban 412 ezer forintot tett ki. Ahogy azt a lakásokat építtető tanácsoknál fogalmazzák: meredeken emelkedtek a költségek. Enne}: indokolható határok között tartását szolgálták az 1974—1975-ben kidolgozott, s 1976-tól bevezetett műszaki-gazdasági normatívák, azaz olyan előírások, amelyek meghatározták, meddig terjedhet a különböző technológiával tető alá hozott új otthonok egy-egy négyzetméterének átlagos forintterhe. Kapva-kaptak a lehetőségen a tanácsok. ...Hitték, majd most Azután az élet gyorsan lehűtötte a bizakodást, mert hiszen a kivitelezők addig sem kapkodtak a lakásépítési megrendelések után, s ha a tanács nagyon kötötte az ebet a karóhoz, hogy így a normatíva, meg úgy a normatíva, akkor rövidesen riadtan pisloghatott körbe, ki vállalja a munkát. Kényszerűen tudomásul kellett venni, hogy a normatíva is megmarad, meg a — kivitelező is jóllakik ... Ami tény: nehéz volt betartani egy-egy lakásra, lakóházra bontva a szóban forgó előírásokat, hiszen beláthatjuk: a kivitelezés menete nem sematikus mozzanatok ismételgetése, hanem szinte lakóházanként lelhetők eltérő jellemzők, feladatok, költségekre is kiható tényezők. Emiatt azután — mindenütt! — igencsak ügyeskedniük kellett a pénzügyi szakembereknek, hogy a jog adta kereteken ne essék sérelem, s valahogy meglegyen a célcsoportos lakásépítés terve is. T avaly Cegléden hatvan lakás építését kezdték meg a célcsoportos kereten belül, paneltechnológiával, s az egy otthonra jutó kivitelezési — nettó — ráfordítás 430 ezer forint. Ami nem a legdrágább, s nem is a legolcsóbb a megyében. Van, ahol kevesebből, másutt többől futja ki egy-egy lakás, de tény: az eltérés nem szembetűnően nagy, azaz nem mondhatjuk, ha Százhalombattán képesek kisebb bankócsomóval fedezni egy lakás elkészültét, akkor itt, vagy ott, miért nem? Illetve: éppen mondhatjuk ezt, de nincs sok értelme, mert a kivitelezők meglehetősen jártasak abban, hogy pontos számításokkal, papírok tömegével igazolják, igenis és jogosan ennyi, csak nem feltételezzük ... Semmit sem feltételezünk. Egy valamit azonban biztosan tudunk: évek óta a százhalombattai lakások kerülV __________ ne k a legkevesebbe. Holott nincs lényeges különbség, sem az alapterületben, sem a felszereltségben, sem a kivitelezés technológiájában. Van. azonban különbség, s nem csekély a szervezettségben, az építők, alvállalkozóik együttműködésében, ha kell, akkor az érintett állami, gazdasági szervek összefogási készségében, más városokhoz képest. Talán ez a magyarázata, sőt: indoka a költségek viszonylag alacsony' összegének. Való igaz: amikor egy lakás 430, vagy 460 ezer forintba kerül — mert ez utóbbira is van példa megyebeli városban —, akkor teljésen mindegynek látszik a harmincezer forintos különbség. Nagy hiba lenne azonban elfeledni: nem egy lakásról, hanem lakóházról, legtöbbször lakóházak együtteséről van szó, s ha hatvannal, százzal szorozzuk a harmincezret, az bizony már nagy summa. em lehet ezt kidekázni mondta a lakásépítés felügyeletét ellátó tanácselnökhelyettesek egyike. Fogadjuk el, hiszen az új, a bevezetőben említett műszaki-gazdasági normatívák is ezt teszik majd, amikor nem egy-egy lakóházra érvényesen, hanem épületegyüttesekre mondják ki a tervezhető átlagköltséget. Ami mozgásteret kínál, ahogy az új normatívák másfajta elemei szintén ezt teszik, módot nyújtva eddig nem alkalmazható technológiák — például hőszigetelés stb. — alkalmazására is. Csak nehogy azt képzeljük, ettől lesz kisebb egy-egy lakás fajlagos ráfordítása! Hiszen az új normatívákkal is megtehető az, ami a most érvényben levőkkel: túlzottan rugalmas kezelésük mentése, magyarázgatása. A hatósági árváltozások keserves tényét tudomásul kell venni a lakásépítésben is, de: csak ezt! S nem a szervezetlenség, az állásidők és hajrák váltakozása, a tapétázott falak fölvésése, áz egyszer már beüvege* zett helyiségek újraüvege- zése okozta költségeket! Sajnos, ma sok minden belefér a lakásépítés áraiba, az is, amit tűrhetetlen a közösséggel megfizettetni. Ennek igazát bárki tapasztalhatja, ha elmegy egyetlen lakóház építéséhez ... A beruházó kemény föllépésének elmaradására az a válasz: akkor jövőre nem kötnek szerződést velünk. Mármint a kivitelezők. Van ebben némi igazság, de mentségnek is kellemes, mert ' együttérzést kelt. Csakhogy: o tanácsoknak aligha együttérzésre van szüksége, sokkal inkább új lakásokra. A bizonyítványát mindenki megmagyarázza, s úgy tűnhet, csupa eminens tanulóból áll az osztály. Akkor mégis miért futnak fölfelé nagy iramban az egy négyzetméterre számított forintok? Igen, a hatósági áremelések... Igen, korszerűbbek a lakások... S igen, tetemesek az elkerülhető veszteségek okozta költségek. Tárgyilagos szakemberek — suttogva — azt mondják: a lakásár legkevesebb hat, de inkább tíz százaléka. Mészáros Ottó Dobozban a paradicsom Naponta több mint 100 vagon paradicsomot dolgoznak fel sűrítménnyé, savanyúsággá és más konzcrvkészítményekké a Nagykőrösi Konzervgyárban. A sűrített paradicsom nagy részét exportálják a Szovjetunióba és a tőkés országokba egyaránt. A képen: már az új üzemcsarnokban készül a két kilogrammos sűrített paradicsom. Barcza Zsolt felvétele
