Pest Megyi Hírlap, 1979. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-01 / 204. szám
Ipari Műszergyár Hat hónap, százegy újítás Százkét újítást nyújtottak be az első félévben az ikladi Ipari Műszergyár dolgozói. A többségében technológiai jellegű javaslatok közül eddig huszonhetet fogadtak el és tizennyolcat utasítottak vissza. A többi újítást még vizsgálják. örvendetes, hogy huszonkilenc esetben egy-egy brigád közös munkájáról van szó. Az elfogadott újítások több mint 1 millió forint megtakarítást eredményeztek, ennyivel csökkentették a költségeket. Üjítási díjként majdnem 80 ezer forintot fizettek ki a gyárban. Az újítómozgalomról tárgyalva a gyár szakszervezeti bizottsága kiemelte: a jövőben csökkenteni kell a javaslatok átfutási idejét, s nagyobb gondot kell fordítani az újítások megfelelő elbírálására, bevezetésére. Az újítók "tájékoztatása végett szeptember elején ankétot rendeznek. Felmentés, választás Tegnapi ülésén a KISZ gödöllői járási bizottsága személyi kérdésekben döntött. Érdemei elismerésével felmentették titkári funkciójából Flóris Tibort, majd kooptálták a bizottságba és megválasztották titkárnak Márton Andrást, a KISZ Pest megyei Bizottságának volt munkatársát. Az ülésen részt vett dr. Husti István, a KISZ Pest megyei Bizottságának titkára is. Személyi számok Vasárnap kettőig Megkezdődött Gödöllőn a személyi számok kiosztása. Mint arról korábban hírt adtunk, az ügyfelek szeptemberben vasárnaponként is felkereshetik a tanács Szabadság tér 6—7. szám alatti irodahelyiségét (a korábbi OTP-há- zat). A vasárnapi fogadási idő reggel 8-tól délután két óráig. Hétköznaponként szombaton is, reggel 8-tól délután fél ötig tart nyitva az iroda. VI. ÉVFOLYAM, 204. SZÁM 1979. SZEPTEMBER 1., SZOMBAT Átfogó felmérés Mind többen járnak iskolába Egyetlen olyan tanácsunk és tömegpolitikai tömegszervezetünk sincs, amely a maga sajátos eszközeivel ne foglalkozna a cigánylakosság helyzetével. A hivatalos szervek munkája is mind jobb ezen a területen, de — Negyvenhetén útra keltek öt éve indult ez a nagyszerű vállalkozás, melynek célja, hogy felkutassa a népi hagyományokban gazdag Galga-táj múltját, megismertessen az itt élők életével, örömeivel és gondjaival. Annak idején azt hitték a merész vállalkozók, hogy egyetlen nyár elég lesz a gazdag múlt feltárásához, de még ma is akad új, érdekes feljegyezni való a krónikába. Csillagkutatás A III. Gálga-expedíció újabb szakasza kiemelkedő esemény az expedíciók történetében. A Galga-völgy felszabadulásának 35. évfordulójának esztendejében kezdődött és öt év alatt, öt táborhelyen 8—8 napos gyűjtőmunkával ' gazdagítja tovább az anyagot. Az idén összesen 47-en keltek útnak, hogy kerékpáron végigjárják a Galga legfelsőbb részét, Nógrádkövesd, Becske, Bércéi és Galgaguta lakóit fagassák a még nagy szeretettel őrzött hagyományokról és arról, mit jelent számukra szocialista je lenünk. A tábort Nógrádkövesen, az erdő szélén, selymes fűvel borított völgyecskében verték fel. Mivel az úttörőcsapat sá torparkja nem volt elegendő, a járási-városi munkásőrség sietett segítségükre három tábori sátorral. A szállítás és az élelmezés egy részét a túrái termelőszövetkezet vállalta magára és jelentős támogatást adott a Galgavidéke Áfész is. A legizgalmasabb program az a történelmi hadijáték volt, amit a képzeletbeli töMM: A berceli kőbányában A szerző felvétele Piaci körkép Ismét zöldborsó és zöldbab A hét minden napján, de főleg pénteken, szombaton zsúfolt üzletek és piaci standok várják a bevásárlókat. Némely termékek ideje las- san-lassan lejár, például a dinnyéé, őszibaracké, de akadnak olyanok is, zöldborsó, zöldbab, amelyek ismét megjelennek a piacon, őszi újdonságként. A Pest megyei Zöldért üzlethálózatában az ellátás jó, a mennyiség és a minőség megfelelő. Boltjaiban 4,40 és 6 forint egy kiló színes burgonya, 7,40-et kémek a vöröshagymáért. A karalábé kilója 5 forint, a fokhagymáé 28. Hét forintért mérik a paradicsomot, 11-et kérnek a paprikáért; a paradicsompaprika ára 14,80. A zöldségé 4,20, a sárgarépáé 7 forint. Az előbbit csomóban, az utóbbit kilóra mérik. A fejeskáposzta kilója is 7 forint, a vörösé 10,40, a kelkáposztáé 8,60. Tíz forint a karfiol. A szőlő ára 16, az almáé 14 forint. A görögdinnye 2,50, illetve 4 forint. A kiskereskedőnél padlizsánt is láttunk, kilója 20—22 forint. A zöldborsó 18—20 forint. Savanyúságnak való uborkát is kínál 8—10 forintért. A salátának való 5 forint. A torma darabja 2—3 forint. A juliskabab kilója 18 forint. Űjdonság a fejessaláta, 3 forintért adja. A kardinálé szőlő 18, az oporto - és a dele- vári 18, illetve 8 forint. Itt a karfiol kilója 14—16 forintba kerül. A savanykás rétesalma 8—10 forint. Igen kapós volt a főzőtök, formájú úgynevezett amerikai dinnye. A piros- bélű mézédes gyümölcsért 4 —5 forintot kértek.Az igen szép Alexander körtét 14—16 forintért árulják az őstermelők. A magvaváló kékszilva 17 forint. Egy cső főz- nivaló kukorica 1,50—2,50. A tojás darabja 1,80—T forint. A virágpiacon a kardvirágok sokaságát láttuk, szálanként 4—6 forintért kínálják. A kaktuszdáliáért 4 forintot kémek. M. M. rökök ellen vívtak a Szanda- vár romjai között. Felejthetetlen élmény Az idei expedíció másik érdekessége, hogy az öt kutató- csoport mellett a táborban dolgozott két úttörőgárdista raj is, egy munkásőr és egy közlekedési járőr, amelyek szintén részt vettek a felfedezésben. Ellátták a táborőrséget, megszervezték a csoportok rádióösszeköttetését, a túrákon biztosították a kerékpárosok zavartalan közlekedését. Vezetőik Gregus János és Urr László munkásőralegység- parancsnokok még külön akadályversenyt, lövész- és kerékpár lassúsági versenyt is szerveztek a módszertani szakaitábor tagjainak. A komoly munka mellett természetesen jutott idő pihenésre, szórakozásra is. A berceli kőbánya igazgatósága és a Pest megyei KBT autóbuszt adott a kőbányák meglátogatására, illetve egri és balassagyarmati kiránduláshoz. Nem mulasztották el felkeresni a jól ismert Bánki-tó- fürdőt, sőt a kövesdi ifjúsági házban, ahol a legelső expedíciósok egynapos társadalmi munkával vettek részt az építkezésben, vidám diszkóestet rendeztek a helyi ifjúsággal közösen. Jövőre újra Csatlakozott a kutatómunkához az idén a túrái úttörők csapatlapja, az Úttörő Űrszonda is. Felkerestük a lap két ifjú riporterét, mondják el, maradt-e felejthetetlen élményük. Kele Józsi azonnal rávágja. — Igen! Kutatásaink során Becskén egy Izsáki Ernő nevű bácsira bukkantunk, aki társával, Balcza Lajossal 1927. március 22-én déli 12 órákor kerékpárral vágott neki a világnak és 15 ezer kilométeres út után, amely végigvezetett Románián, Bulgárián, Törökországon, Görögországon, Albánián és Jugoszlávián, október 15-én érkeztek vissza Magyarországra. Mindenütt nagy volt a sikerük, amerre csak elhaladtak keréknárjajkkal. Ügy gondolom, ők nagy expediciósok voltak, helytállásuk példa lehet vala- msnnviünk számára. Széles Szilvia azt tartotta felejthetetlennek, hogy beválasztották a tábori tanácsba. Nagy örömei vett részt a táborélet irányításában és jólesett, hogy a vezetőség mindenben kikérte a tanács tagjainak a véleményét. Rövidesen kitárulnak az iskola kapui. Megszólal az év első órájára invitá’ó csengősző, de a negyvenhét túrái gverek még ezután is sokáig visszagondol az exoedíciós nyárra, és nem felejtik el a mondatot: A viszontlátásra 1980 nyarán Ácsán, a Galga- exnedíció következő táborhelyén. Takács Pál hozzátethetjük — egyedül ők aligha tudnak megbirkózni minden gonddal. Alkalmi munka A dányi tanács nemrég készített egy átfogó felmérést a cigánylakosság helyzetéről. Ezt a végrehajtó bizottság megtárgyalta, a közelmúltban pedig önálló témaként a tanácsülés napirendjére tűzték. A beszámolót, amelyen látszik. hogy alapos elemzésre törekedtek, dr. Oláh István, a végrehajtó bizottság titkára terjesztette elő. Vele beszélgettünk a felmérés során szerzett ’tapasztalatokról. — Miben látja a legfőbb gondokat? — Községünkben már a XVIII. században éltek cigánycsaládok, létfeltételeiket sajátos foglalkozások gyakorlásával teremtették meg. Voltak köztük vályogvetők, kút- ásók, edényfoltozók, s többen cselédeskedtek a nagv- gazdáknál. Itt is évszázadokon át a lakóháznak egyáltalán nem nevezhető vályogkunyhókban éltek a periférián, egészségtelen környezetben. Nem csoda, hogy nemzedékek sora nőtt fel testi és gyakran szellemi elmaradottságban. Hátrányos helyzetükön a régmúltban az állami szervek alig segítettek. Mi éppen ebben látjuk a legnagyobb gondokat! — S mit tettek eddig a hátrányos helyzetük megszüntetése, illetve csökkentése végett? — Nálunk negyvenkét cigánycsalád él. Lélekszámúk 1973-ban 197 volt, ma 228. Az utóbbiak közül 102 a munkaképes, rendszeres munkaviszonyban áll 83, alkalmi munkából él 6. Hadd tegyem hozzá, hogy az elmúlt hat évben duplájára nőtt a rendszeresen dolgozók száma, s a jelenleg nem dolgozó munkaképesek 90—95 százaléka gyermekét nevelő anya. — Ezekből az adatokból falán látható, hogy az elmúlt években elsősorban arra törekedtünk, hogy a mind jobb megélhetéshez nélkülözhetetlen munka rendszeres lehetőségét megteremtsük számukra. Ügy gondolom, eredményként könyvelhetjük el, hogy ma már egyre kevesebb közöttük az alkalmi munkás. Indokolatlan hiányzás — Meghozta gyümölcsét az a kitartó kapcsolat, amelyet az őket nagyobb létszámban foglalkoztató ipari vállalatok- i kai. szövetkezetekkel tartunk fenn. A Kőbányai Textilművek, a Kohászati Alapanyag- ellátó Vállalat, a Budapesti Csokoládégyár, a dányi Magvető Termelőszövetkezet és más üzemek is rendszeresen tájékoztatnak bennünket, ha a náluk dolgozó indokolatlanul elhagyja munkahelyét. — Amiben lehet, mi is támogatjuk őket. Valószínűig közreműködésünknek is köszönhető, hogy a vállalatok is sokoldalú segítséget nyújtanak kedvezményes fuvarral, bontásból származó építési anyaggal. A termelőszövetkezetben három cigány dolgozót foglalkoztatnak. Jó lenne, ha helyben még több munkalehetőséget teremthetnénk számukra, ahol szakmunkásként, traktorosként, illetve állattenyésztőként dolgozhatnának. — Ezek a kívánságok apróságnak tűnnek, de, hogy ezek az emberek is bizonyítsanak, el kell kezdeni magasabb szintű foglalkoztatásukat. A bedolgozásban is előbbre lehet lépni, örülnénk az olyan kezdeményezésnek, amelyik a gyermeküket nevelő anyákra is figyelne. Ezek az ötletek megfonto- landók. Beszélgetőpartnerünk említette, hogy a korábbi mulasztások sok feladatot rónak ránk. Több mindent egyszerre kellene megoldani, közben egy régi előítélet jószán- dékú lerombolásán ugyancsak fáradozni kell. Éppen ezért minden apró ötlet, leleményesség segítheti a megoldást. Kedvezményes telek — Beilleszkedésük másik fontos, sorrendben első tényezője az iskolai oktatásban való részvételük — mondja dr. Oláh István vb-titkór. — Ezt segíti az óvodai nevelésben való részvételük, hiszen az iskolai előkészítés az óvoda feladata. Nálunk az idén tört meg a jég: két cigánygyerek mostantól óvodába jár. Az elmúlt tanévben három oktatási formában végezték iskolai tanulmányaikat. A normál tagozatú osztályokba tizenhatan, a korrekciós osztályba tizenketten, a kisegítő osztályba harmincán jártak. Tények, tervek, vágyak. Sok mindenről nem esett szó ehelyütt abból, amit a dányi tanács megtárgyalt. Mint ahogy egyébként is sok az adósságunk ebben a kérdésben. Persze kölcsönös dolgokról van itt szó: a beilleszkedésért csak közösen, velük együtt tehetünk többet. Fehér István Isaszeg Megkezdődött a bajnokság Megkezdődött Isaszegen is az 1979/80-as kispályás labdarúgó-bajnokság. Ebben az évben kilenc csapat nevezett, közöttük egy újonc, a KSK fiatal labdarúgóinak együttese. Az első két forduló után kiegyensúlyozott bajnoki küzdelmekre van kilátás. A mérkőzéseket két napon, hétfőn és csütörtökön játsszák. A találkozókat szép számú közönség tekinti meg a községben. Az első forduló eredményei: Liget tér—Áfész, 3-0, Csata SC—Lignifer 1-2, Müped— MÁV 10-3, KSK—Gépgyár 3-15. A második fordulóban: Áfész—KSK 6-1, Honvéd— Müped 1-2, Gépgyár—Liget tér 1-2, Csata SC—MÁV 5-1. Az első két forduló után a bajnoki tabellát a Müped csapata vezeti, második a Liget tér, harmadik a Gépgyár. Hétközi forduló E hét szerdáján a 'írási labdarúgó-bajnokságban is tartottak fordulót, amelyen a következő eredmények születtek: Bag—Zsámbok 4-2, Hé- vízgyörk—Pécel 3-2, Valkó— Túra 2-2, Domony—Dány 1-2, HMSE—Galgahévíz 1-0, Veresegyház—Mogyoród 4-0, Erdőkertes—Aszód 2-2, Szombati jegyzet Tévedés Tévedni emberi dolog, tartja a közmondás, amely állítólag így folytatódik: de benne megmaradni ostobaság. Hogy miért hoza kódunk elő e kedves-szigorú szentenciával? Zavarunkban. Mert alaposan feltehető, hogy egy mindeddig igaznak hitt ideánk úgy, ahogy van, mindenestől egy nagy, kövér tévedés. Talán emlékeznek még rá olvasóink, hogy egy héttel ezelőtt oldalunkon meg■ jelent egy helyreigazító cikk, amely feleimében a mai jegyzetünk fölé bigy- gyesztett szót viselte. Alatta pedig ez állt: nem szorul gondozásra. Történt ugyanis, hogy egy szocialista brigádról írva némileg eltúloztuk patrónusi mivoltát, s jóhiszeműen gondozói szerepkörrel ruháztuk fel. Aki pedig a gondozott lett volna, néhány nappal a cikk megjelenése után felháborodottan és elkeseredve kopogtatott szerkesztőségünk ajtaján: mentsük meg őt. tegyünk érte valamit, mert amióta a cikk megjelent, se éjjele, se nappala, nem eszik, folyton csak sír, tönkrement az élete. Megütközve hallgattuk, s bár aziránt nem lehetett kétségünk, hogy valóban el tudja látni magát, s szerencsére nem szorul gondoskodásra, mégis fur- csállottuk a dolgot. Hiszen érthető: ha valaki meglett kora ellenére fiatalos, ahogy ő mondta, egyedül hordja be évente negyven mázsa tüzelőjét, rossznéven veszi, ha róla az el lenkezőjét állítják. Sőt: még az is bánthatja, hogy ismerőseiben felesleges szá nalmat kelt a hír, s etért tiltakozik. De itt nem erről volt szó. Cikkünk szereplője nem olvassa rendszeresen újságunkat, ám a jóindulatú szomszédok jóvoltából hamar megtudta a dolgot, az ominózus cikket kitépve juttatták el hozzá. Ezzel kezdődött a kálvária, környezete kikezdte, ö, aki tisztes nyugdíjából szeré nyen él, a fejére kapta: most már értjük, hogy miért nem dolgozik a nyugdíj mellett, azért, mert segítik, támogatják. Hogy egyeseknek milyen jól megy, hangzott máshonnét. reméljük, többet nem lesz képe szakszervezeti segélyt kérni. Megvetés, irigység, kiközösítés, megbélyegzés. Ez lett eredménye a hírnek, amelynek itt nem az igaz ságtartalma a lényeges, hanem a következménye. S ez hozott minket zavarba. Nem egyszer adunk hírt hasonlóról: úttörőőrsök, szocialista brigádok, munkahelyi közösségek segíte nek nem is egy idős, beteg, magáról gondoskodni nem tudó embert. vagy családot, s az újság mindeddig szívesen közölt hírt a példamutató cselekedetekről. Maguk a közösségek is büszkén hangoztatták: patrgnálásuk saját erkölcsi épülésükre szolgál, s emberi hitet ad a gondozottaknak is. De mit gondoljunk az említett eset után? Valóban jól tesszük, amikor nyilvánosságra hozzuk a hasonló kapcsolatokat? Mert eddig azt hittük. Tévedtünk volna, s valójában el kell titkolnunk az emberi segítség különféle formáit? Tény, nem jut mindenkinek patrónus. Bizonyára sok olyan, főként idős ember van, aki támogatásra szorulna. Ámbár feltételezzük, hogy nem az ilyenek szemében szálka a másik idézőjeles szerencséje. Nehéz kiigazodni az emberi természeten, rejtelmei, ellentmondásai mindig meglepetéseket tartogatnak. Így fordulhat elő az is, hogy a jó szándék balul üt ki. Idézhetnénk néhány közmondást befejezésképpen, de ki tudja, hátha ezek is tévednek. S akkor elnézésüket kérhetjük. Mint azoktól, akiknek eddig, jót akarva, esetleg bajt hoztunk a fejére. Gáti Zoltán /
