Pest Megyi Hírlap, 1979. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-02 / 179. szám

KFc irr 1979. AUGUSZTUS 2., CSÜTÖRTÖK Elhunyt Galambos József Galambos József 1921. októ­ber 9-én született. Fiatalon, 16 esztendős korában bekapcsoló­dott a pesterzsébeti szakszer­vezeti ifjúsági mozgalomba, s 1938-ban már a helyi SZDP szervezet ifjúsági csoportjának egyik bizottságát vezette, szer­vezte az ifjúmunkásokat. Munkája később kiterjedt a csepeli, soroksári és kispesti csoportokra is. Még ebben az esztendőben felvették a párt soraiba. Ezekben az években az Általános Fogyasztási Szö­vetkezetben és az Egyesült Iz­zóban dolgozott. 1943-ban részt vett a Béke Párt égisze alatt működő katonai akciócsoport szervezésében, s egy esztendő­vel később tagja volt egy ön- illő fegyveres akciócsoport­nak. A felszabadulás után a Kommunista Ifjúsági Szövet­ség vezetőségének tagja volt Pesterzsébeten, majd a MADISZ-ban töltött be külön­böző vezető tisztségeket, s 1948-ban került az MDP ap­parátusába. Galambos József 1956 júliusában került a Bel­ügyminisztériumba. Osztály-, illetve főosztályvezetővé ne­vezték ki, azt követően pe­dig miniszterhelyettessé. Az MSZMP Vili. kongresszusán — 1962-ben — megválasztot­ták a Központi Bizottság pót­tagjának, később pedig a KB tagjává. Ezt követően a bel­ügyminiszter első helyettesévé nevezték ki, majd 1973-ig — nyugdíjba vonulásáig — bel­ügyminiszter-helyettes volt. Meghalt Kimmel Emil Munkában a növényvédelem A mezőgazdasági repülőgé pék, helikopterek és azok a földi növényvédő gépek, ame­lyek az évnek ebben a sza­kában még rá tudnak menni a földekre — a magasra nőtt szár sok növénynél ezt már akadályozza —, július végén szünet nélkül munkában van­nak. A meleg, párás időjárás szinte minden növényi kór­okozónak, betegségnek és fer­tőzésnek kedvez. A növényvé­delmi szakemberek naponta tartanak ellenőrzést a földe­ken azért, hogy megállapít­sák: milyen mértékben ütötte fel fejét egy-egy betegség, il­letve szükséges-e az össze­vont, nagyarányú védekezés? A központi növényvédő szol­gálat rendszeresen ad előre­jelzést, amelyből az üzemek mezőgazdászai következtetni tudnak arra, várható-e terüle­tükön, a közeli időszakban, az átlagosnál nagyobb mérté­kű növényi fertőzés. A szőlőskertekben fokozó­dik a peronoszpóra veszély. Ezzel egy időben helyenként botritiszes megbetegedés je­lentkezik. Az időjárás mind­kettőnek kedvez. A szakem­berek ellenük nagyhatású vegyszereket alkalmaznak. A szőlőkben rövidesen rajzanak a molyok. A paradicsomtáblákat nö­vényvédő gépek járják. Je­lenleg a fitoftóra veszélyezteti leginkább a termést. Tünetei legelőször a Dál-Dunántúlon jelentek meg, július közepén azonban már országszerte ta­pasztaltak kisebb fertőzéseket. A betegség továbbterjedését növényvédelmi beavatkozás­sal akadályozzák meg. Kóló, a barátság jegyében Tolmács nélkül — egy nyelven Az európai gyermektalálkoió résztvevői a Dunakanyarban A szentendrei falumúzeum munkatársai, s a környékbeli lakók a megmondhatói: ezen a helyszínen talán még soha nem volt egyetlen délelőtt annyi hálás, minden iránt őszintén érdeklődő látogató a falumúzeumban, mint tegnap. Az európai gyermektalálkozón hazánkban tartózkodó több mint félezer küldött mindegyi­ke mintha megérezte volna az érkezés utáni percekben, hogy az elkövetkezendő órákban ma­radandó élményben lesz része, így is történt. Vastaps és, kenyérsütés Az országszerte méltán nép­szerű Vujicsics-együttes szerb dalokat játszva fogadta a gye­rekeket a bejárat melletti ré­ten, ahol pillanatok alatt kör­bevették a zenészeket. A ra­gyogó napsütésben messzire elhallatszott a muzsika, s a világ minden tájáról jött ven­dégek vastapsa is. S amíg Vujicsicsék zenéltek, a falu­múzeum egyik ékességében, a nádtetős sonkádi sütőházban ismét — sok-sok évtized után — begyújtották a tüzet a ke­mencében. s a Pilisszentlász- lóról érkezett ügyeskezű asszo­nyok: Dombai Istvánná, Va- nyák János né és Hornyák Vincéné hozzáláttak a kenyér­sütéshez. Persze tehették, hi­szen alapanyag volt bőségesen: a szomszédos vámosoroszi szá­razmalomban ismét bitír át őröltek, mégpedig úgy mint évszázadokkal ezelőtt: befog­ták a lovakat, s így forgatták a malom kerekét. Amikor Vu­jicsicsék egy szusszanásnyi pi­henőit tartottak, a csehszlovák és a bolgár, a kongói, és az osztrák gyerekek magyar tár­saikkal együtt a sonkádi sü­tőházhoz indultak, ahol már várta őket a kemencéből ki­vett friss, ropogós kenyér. Olyan volt, mint a kalács: krumpli, liszt, élesztő, kovász, no meg az alapos dagasztás nem maradt eredmény nélkül. A pilisszentlászlói asszonyok alig győzték az érdeklődők áradatát, de azért arra jutott idejük, hogy finom készítmé­nyük receptjét mindenkinek türelmesen továbbadják. — Számomra is izgalmas volt a mai kenyérsütés, mert őszintén megmondom, már húsz éve nem dagasztottam — válaszolta érdeklődésünkre Dombai Istvánné. Szövőbemutató így igaz. A pilisszentlászlói asszonyok bizony alig győzték a kenyérsütést. Pedig a nap hétágra sütött, a tüzes kemen­ce mellett hetven fok is lehe­tett, de ez most nem számí­tott, hiszen a nyíltszívű érdek­lődő gyerekek kívánságát alig­ha lett volna ildomos megta­gadni. így hát mindenkinek jutott egy-egy szelet: a kül­döttek pedig messzire viszik hírét Dombai Istvánné és tár­sai szakértelmének, a foszlós, puha kenyér dicséretének. Akadt más látnivaló is. A mongol gyerekek például a Felső-Tiszavidék paraszti épí­tőművészetének jellegzetessé­gei iránt érdeklődtek, a szov­jetek pedig — miközben címet cseréltek a sárbogárdi úttörők­kel — a kispaládi házban be­mutatott szövést figyelték áhí­tattal. A tiszakoródi kútgém mindenekelőtt a Kongói Népi Köztársaságból érkezett kül­döttek figyelmét kötötte le, az idegenvezetőnek kérdések özö- nére kellett válaszolnia. S amíg a gyerekek kíváncsisá­gukat csillapították, néhány kérdést tettünk fel Nguekov Auguste Alfréd 31 éves Braz­zaville-! pedagógusnak, aki hat ifjú küldöttel együtt érkezett e találkozóra hazánkba. A rokonszenves, tiszta te­kintetű fiatalember szakfel­ügyelőként dolgozik az 1960- ban függetlenné vált afrikai országban. A múlt öröksége — Két bátyám szintén pe­dagógus, úgy éreztem, nekem is ezt a pályát kell élethiva­tásul választanom — mondta bemutatkozásként. — A múlt örökségeként másfél millió la­kosú országunkban — amely száz évig francia gyarmat volt — még mindig akad analfabéta, s így nem kell kü- lönösképpen hangsúlyoznom, akad bőségesen tennivalónk. Üj oktatási rendszerünk leg­fontosabb célkitűzése az, hogy az iskolapadiban ülő gyerekek ne pusztán automatikus vég­rehajtói, hanem aktív, cselek­vő részesei legyenek a tanítás­nak. — Kérjük, beszéljen az or­szág ifjúsági szervezetérőlI — A mi ifjúsági szerveze­tünknek félmillió tagja van, de szeretném megjegyezni, hogy nálunk nincs külön gyer­mekszervezet. Legfontosabb feladatunknak pedig a tudati nevelésit tartjuk: országunk következetesen antiimpverialista politikát folytat, s a marxista —leninista ideológiát magáé­nak valló Kongói Munkapárt célkitűzéseinek hű támogatói vagyunk. De külön szerveze­tük van páldául a nőknek is. Lényeges célkitűzés a jelenle­gi helyzetben: egész népünk sorakozzon fel a fejlődés érde­kében pártunk mögött. — Milyen tapasztalatokat szereztek hazánkban? — A világ valamennyi or­szága számára példa lehet az a körültekintő törődés, aho­gyan Magyarországon gondos­kodnak a jövő nemzedékéről. A csillebérci úttörőtábor, ahol eddig laktunk, kitűnően fel­szerelt intézmény. Nálunk is van hasonló intézmény Braz- zaville-ben, ahol egyúttal a vezetőképzést is lebonyolítjuk. Programunk során találkoz­tunk budapesti úttörőkkel: va­lamennyiünknek különösen az tetszett, hogy a gyerekek mun­kára nevelése játékos progra­mok segítségévei valósul meg. Hasznos tapasztalatcsere volt. A szolidaritás jele Delet harangoztok, amikor a brazzaville-i pedagógus búcsú­zott. A dombhaj Latban ismét felcsendült a muzsika a Vu- jicsics együttes jóvoltából. Ze­néjükre 34 ország küldöttei együtt járták a szerb táncot, a kólót. Vidáman, gondtala­nul, a béke, a barátság és az antiimperialista szolidaritás je­gyében. Tolmácsra nem volt szük­ség: itt mindenki egy nyel­ven beszélt. Falus Gábor Hogyan születik a siker? A godolBői Árammérőgyár iőkés exportja Versenytárgyalást nyert Al­gériában a Ganz Műszer Mű­vek, s ezzel tovább növeli a különböző fogyasztásmérők tőkés exportját — adták hírül a közelmúltban a lapok, köz­tük, a Pest megyei Hírlap is, részletesen beszámolva a tí­pusokról, darabszámokról, árakról. Természetes, hogy az érdeklődés elsősorban a kéz­zelfogható, számokban is tük­röződő tényeknek szól, hiszen a kötés egyetlen esztendő alatt mintegy 3 millió dollár értékű exportot jelent. Milyen is a verseny? Legalább ilyen érdekes le­het viszont asz is, hogyan jön létre egy Ilyen üzlet? Milyen is egy versenytárgyalás? A kérdésekkel Szabó Istvánt, a gödöllői Árammérőgyár igaz­gatóját kerestük fel. — A műszeriparban ma már általánosan elterjedt szokás, hogy nagyobb sorozatok vá­sárlása esetén versenytárgya­lást írnak ki, tehát szaiknyel- ven fogalmazva, kiadják a tenderfelhívást. Ebben a vá­sárolni szándékozó cég rész­letesen közzéteszi, mit keres, milyen célra, milyen műszaki paraméterekkel — s nem utolsósorban azt is, milyen kérdésekre vár választ a pá­lyázóktól. Ezek alapján min­den résztvevő cég kidolgozza a saját ajánlatát. — A versenytárgyalás szó hallatán az ember hajlamos azt képzelni, hogy a résztve­vők helyet foglalnak egy nagy asztal körül, középen a vevő1 vei, s egymást túllicitálva — tehát versenyezve — megpró­bálják a lehető legkedvezőbb feltételek kilátásba helyezésé­vel megnyerni az üzletet. A vlaóságban hogyan bonyolódik a tárgyalás? — A tenderfelhívásra je­lentkezők nem is tudják, raj­tuk kívül hány cég pályázik még az üzletre. A felhívást írásban teszik közzé, s ugyan­csak írásban kell benyújtani az ajánlatot, amelyet aztán egy bizottság elbírál, s közli döntését. — Milyen formai követel­ményeknek kell megfelelnie a tenderajánlatnak? — A legfontosabb, hogy a felhívás minden egyes pontjá­ra válaszolni kell, ellenkező esetben már eleve kizárjuk magunkat a versenyből. Az ajánlatnak természetesen tar­talmaznia kell a műszaki pa­ramétereket, az árakat és fi­zetési feltételeket, a garanciá­lis kötelezettségeket, a szállí­tás módját, a teljesítés idő­pontját. Ezen túlmenően a felhívást kibocsátó cég által megjelölt bankban letétbe kell helyezni néhány ezer dollárt, melyet csak a tender lezárá­sa, az eredményhirdetés után kapnak vissza az indulók — a nyertes pedig csak az első részszállítás teljesítésekor. A cél, hogy egyetlen cég se je­lentkezzen komolytalan aján­latokkal. — Előfordul, hogy mester­ségesen lenyomott árakkal igyekeznek megnyerni egy tendert? — Hogyne. Több verseny- tárgyalásnál tapasztaltuk már, hogy például a japán cégek még nyilvánvalóan ráfizetéses árakon is megpróbáltak ki­ütni bennünket. Az ilyen tak­tika lényege, hogy a nyomott áron kell beférkőzni az illető ország piacára, s mikor már jelentős mennyiséget sikerült eladni, kiépült a szervizháló­zat, a tartalékalkaitrész-bázis, akkor lehet árat emelni. Ek­kor ugyanis a vevőnek már túl sokba kerülne a másik tí­pusra átallnia. Esetünkben mind a szervizellátás, mind pedig a műszaki paraméterek a mi ajánlatunkat helyezték előtérbe, s így tartani tudjuk magunkat A hírnév értéke — Kikből állt a konkuren­cia? — Vezető világcégekből, például a Landys, a Schlum- berger, az AEG. ök egyébként egyre gyakrabban jelentkez­nek afrikai, távol-keleti pia­cokon, mivel saját felvevőte­rületükön már mind nehezeb­ben tudják növelni eladásai­kat — Miért a Ganz Műszer Művekre esett a választás? — A kedvező döntés egyik oka nyilvánvalóan a korábbi üzleti kapcsolatokban kere­sendő. Tehát abban, hogy mindig határidőre, jó minő­ségben szállítottunk. így an­nak ellenére, hogy árainkat megemeltük, a mi ajánlatun­kat fogadták ed. — Ez tehát azt jelenti — amit egyébként sajnos kevés hazai vállalat ismert még fel —, hogy a pontos szállítással megszerzett jó hírnév közvet­lenül is kamatoztiitható? En­nek ellenkezője is előfordult már önökkel? — Igen, mégpedig 1962-ben, Görögországban. Rossz minő­ségű csapágykővel szállítottuk a mérőket, így azok rövid idő után használhatatlanná váltak. Ez annyira visszave­tette eladási lehetőségeinket, hogy több mint másfél évti­zedig semmit sem tudtunk Görögországban értékesíteni. Az idei az első év, hogy ott is megnyertünk egy verseny- tárgyalást, mégpedig külön­leges pontosságú, speciális, háromfázisú mérőre. Hogy milyen nehéz a bi­zalmatlanságot megtörni, az is mutatja hogy időközben ki­írtak egy másik tendert, azt is megpályáztuk, de a döntést még halogatják. Nyilván, elő­ször megvárják, milyen lesz az előbbi üzlet első szállítmá­nya. Vagy említhetném Egyipto­mot is, ahonnan tíz éven át még a tenderfelhívásokat sem kaptuk meg, annyira nem szá­moltak velünk. Idén sikerült húszezer darab mérőre szer­ződést kötni, s a folytatás nyilván a minőségtől és a ha­táridők megtartásától is függ... Az igazi próbatétel Az igazgató szavai nem szó1 rulnak sem kiegészítésre, sem magyarázatra. A versenytár­gyalások tehát nélkülözik a látványos külsőségeket s nem igénylik pergőnyelvű üzlet­emberek különleges retorikai képességeit sem. Sokkal in­kább arról van szó, hogy hosszú évek szívós munkája, a vállalat nemzetközi hírneve — goodwillje — az, amelynek révén még olykor magasabb áron is sikerrel értékesítheti termékeit Weyer Béla A HEB megvizsgálta Telkek Pest megyében A nyár nemcsak a nyaralá­sok, a pihenés, hanem az építkezések szezonja is. Akár­merre járunk a megyében, mindenütt új utcákat vagy éppen most épülő házakat lát­hatunk. Pest megyében az ötödik ötéves tervidőszakra 43 ezer lakás építését határozták el, s ebből mintegy 30 ezer a családi ház. Ahhoz azonban, hogy ezek fel is épülhessenek, többek között megfelelő tel­kekre van szükség. Kevesebb spekuláció A Pest megyei Népi Ellen­őrzési Bizottság legutóbbi ülé­sén a telkek kialakításának tapasztalatairól tárgyalt. A vizsgálatot a megyei tanács építési-közlekedési és vízügyi osztályával közösen a megye valamennyi járásában elvé­gezték a népi ellenőrök. El­sősorban arra voltak kíván­csiak, hogy a telek, lakás és üdülőtulajdon korlátozásáról szóló rendeletek megjelenése óta eltelt nyolc év alatt mi­ként változott a korábban kedvezőtlen helyzet Az alapvető célt részben el­érték a jogszabályokkal: csökkent a spekulatív szándé­kú telekvázfrrlás. A felesleges telkeket, ingatlanokat tulajdo­nosaik eladták, a még megle­vők általában kedvezőtlen adottságaik — például a köz­mű hiánya miatt — nem ta­láltak gazdára. Nyilvánvaló, ahhoz, hogy tisztán lássák a tanácsok, kik rendelkeznek többletingat­lannal, hol lehet kialakítani családi ház építésére alkalmas helyeket nélkülözhetetlen a telkek pontos nyilvántartása. Vannak azonban a megyében olyan települések, ahol a föld- és teleknyilvántartások nem pontosak, a változásokat nem vezetik naprakészen. így van például Alsónémedin, Gyálon, Foton, Budakalászon, Halász­telken. Nem vezetnek telek­nyilvántartást Vácott, Biator- bágyon és Dunakeszin. Üres házhelyek Pest megyében 200 négy­szögöl nagyságig kétezer- nyolcvan állami és magánte­lek áll az Igénylők rendelke­zésére. Igénylők pedig vannak szép számmal. Különösen az agglomerációs övezetben. A ■legtöbb helyen azonban a ta­nácsok nem végeztek felmé­rést, kik és mekkora telket vásárolnának. Több minit 1700 személyi tulajdonban levő üres telek van a megyében, amelyekre a tanácsok nagy részénél nem rendeltek el be­építési kötelezettséget A belterületi határ módosí­tásával Foton, Gyomron és Halásztelken némiképp nőtt a telkek száma, érthetetlen vi­szont, hogy Maglódon, a Rá­kosmezeje Tsz tulajdonába került 10 hektár föld, amely 200 lakóház építésére lett vol­na elegendő. Ellenpéldát Biatorbágyon és Foton találunk. Biatorbágyon a Zsámbéki-medence Tsz a tulajdonában levő belterületi földeken alakított ki telkeket dolgozóinak, a Herceghalmi Kísérleti Gazdaság ugyancsak parcellázott. A telkek kialakí­tásának másik módja, a kisa­játítás és a kényszerértékesí­tés a gyakorlatban még von­tatottan, esetenként hibákkal, mulasztásokkal halad. A ki­sajátítási terveket a tanácsok a pénzügyi fedezet híján nem tudják megvalósítani. A szűk anyagi lehetőségek megszab­ják az elóközművesítést, a be­építési tervek költségesek, a tervező vállalatok is túlter­heltek. ‘ j Nem népszerű A kényszerértékesítéseket maguk a tanácsok is népsze­rűtlen feladatnak tartják, de a kisebb községekben a hely­beli lakosok is idegenkednek a telekvásárlás e formájától. A hiányos vagy jóvá nem hagyott rendezési tervek fo­kozzák a telkek áttekinthetet­lenségét. Budakalászon szük­ség lenne a község egészére vonatkozó rendezési tervre, a budaörsit még nem hagyták jóvá. Ecseren, Maglódon, Al­sónémedin a már említett pénzügyi nehézségek akadá­lyozzák az újabb telkek ki­alakítását. A helyzet vizsgálatán kívül a megoldás, az előrelépés út­jait is keresték a népi ellen­őrzés szakemberei. 1983-ra várható, hogy a földhivatal elkészíti az egész megye te­rületére érvényes egységes földnyilvántartást, s ezt kö­vetően születhet meg a taná­csok illetékes osztályain a végleges és pontos teleknyil­vántartás. Addig azonban a rendezési tervek mielőbbi ki­dolgozásával, a már elrendelt építési tilalom felülvizsgála­tával, egységes telekigénylő lap bevezetésével lehet enyhi- tani a gondokon. Időszerű,' bonyolult, mindamellett nyo­masztóan sürgető az állami és magántulajdonban levő telkek ügyének rendezése Pest me­gyében. Gáspár Mária Mély megrendüléssel és fáj­dalommal tudatjuk, hogy Ga­lambos József, a magyar mun­kásmozgalom régi harcosa, nyugalmazott rendőr vezérőr­nagy, belügyminiszter-helyet­tes július 31-én hosszan tartó betegség következtében el­hunyt. Temetése augusztus 6-án, hétfőn 15 órakor lesz katonai tiszteletadással a Pest- erzsébeti temetőben. Barátai, harcostársai és volt munka­társai kegyeletüket 14.30 órá­tól róhatják le a ravatalnál. Az MSZMP Központi Bizottsága, A Magyar Népköztársaság Belügyminisztériuma, a Magyar Partizán Szövetség Kimmel Emil, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsá­gának tagja, a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgo­zói Szakszervezetének főtitká­ra szerdán gépkocsibaleset következtében elhunyt. Teme­téséről később intésednek. Az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsága, a Szakszervezetek Országos Tanácsa S Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozóinak Szakszervezete

Next

/
Oldalképek
Tartalom