Pest Megyi Hírlap, 1979. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-09 / 185. szám

PEST MEGYEI vuic PROLETÁRJAI, ECYESŰUETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZQTTSÁGÁ^ÉS Á MEGYEI TANÁCS LAPJA XXIII. ÉVFOLYAM, 185. SZÁM Ara 1,20 forint 1979. AUGUSZTUS 9., CSÜTÖRTÖK Magas a mérce ? G yakorta van úgy az ember, hogy nem tud mit kezdeni egy-egy felhívással. Jó órában le­gyen mondva, hogy a sem­mitmondó ösztönzések ko­ra leáldozóban, de azért még alighanem sokan em­lékezünk például az alábbi — a maga módján slágerré lett — jelmondatra: „Har­colj a tisztaságért!” Jól van, mondta az em­ber, aki szemközt találta magát az öles betűkkel és továbbment. Mi mást is kezdhetett volna. A tisz­taságért ugyanis az ember­fia csak a legritkább ese­tekben szokott fegyvert ra­gadni, s ha már nagyon zavarja a rendetlenség, hát üsse kö, takarítani kezd. De harcolni... Emberszabású jelszavak korában élünk, s ezt elége­dettséggel kell megállapí­tani: az egyén és a közös­ség érdekeit egyaránt szol­gáló felhívások világában. Mindez azonban korántsem teszi feleslegessé, hogy idő­ről időre eltűnődjünk egyik-másik megszövege­zés értelmén. A választás önkényes, ta­lán jobbat is találhattam volna, de érzésem szerint olyan programot fogalmaz meg a kiválasztott jelmon­dat, amely gyökeret vert mindennapjainkban: Szo­cialista módon élni, tanul­ni, dolgozni...! A minap egy ifjúsági brigád naplójának első ol­dalán találkoztam a kiírás­sal, s tetszett is, hogy ezt választották jelmondatuk­ká. A beszélgetést is eköré igyekeztem csoportosítani. A terepszemle azonban nem. sikerült valami fé­nyesen, mert szép, szép a szöveg, de hát tartalom nélkül fabatkát sem ér, holt betű marad ahelyett, hogy a mindennapok való­ban irányító szellemévé le­gyen. A tizenkét fős közösség brigádgyűlésein az első teendők egyike immár évek óta, hogy átírják a névsort: a tagság időről időre kicserélődik, így a régieket kihúzzák, az úja­kat pedig beírják. A fluk­tuáció természetesen vele­járója, hogy teljesítményük meglehetősen egyenetlen, s hogy a baráti szálak ép­penséggel csak épülgetnek közöttük. Ráadásul az együvé tartozás csak hattól kettőig jelent számukra valamit, aztán ki-ki amer­re lát. Munkaidő után még egyszer sem ültek össze, ha csak nem számítjuk a „kis- piszkosban” szertartásosan elfogyasztott negyedhármas söröket. — Dolgozunk, ennyi nem eleg? — hárított el min­den további kérdezősködést a brigád vezetője, aki még be sem töltötte a harmin­cadik életévét. Elég-e ma, hogy az em­ber elvégzi a munkáját? Nagy kérdés, felelősség- teljes döntést igényel, s ta­lán nem is lehet igennel vagy nemmel válaszolni rá. Mindenesetre, ha valóban — és maradéktalanul, azaz pontosan és jól — elvégzi, az már nem kevés. De már ott a kérdés: nem lehet­ne-e jobban — mondjuk olcsóbban vagy gyorsabban dolgozni? Erre sem lehet kapásból választ adni. Aki veszi magának a fáradsá­got, hogy újra és újra vé­giggondolja saját felada­tait, az már tett egy lépést — s nem is kicsit — afelé, hogy közösséghez tartozó­nak mondhassa magát. Valóban, a nap minden percében lehet, s kell is tenni. A követelmények nem állnak meg a kedvün­kért, s ami jó volt tegnap, az a termék holnap talán már korszerűtlen, ráfizeté­ses lesz. És ez a kör felté­telezi azt is, hogy az em­ber felismerve a szükség- szerűséget, megpróbál lé­pést tartani. Például tanul. Mit? A választék rendkívül szerte­ágazó, hiszen mindenkinek másra van szüksége, mást kell pótolnia. Kezdhetjük az alapismereteknél. A szó­ban forgó brigádban ez idő szerint három olyan fiatalember is ténykedik, aki nem végezte el a nyolc osztályt. Jó, ők segédmun­kások, de hát vajon örök életükre azok akarnak ma­radni? A közössének, ha valóban kollektívának meri magát nevezni, gondolkod­nia kell azok helyett is, akik nem ismerik fel saját jól felfogott érdeküket: tá­mogatni, ösztönözni kell mind az alap, mind pedig a szakképzés megszerzését. Természetes igépy, hogy könyvet veszünk a’ kezünk­be. De igény-e ez valóban mindenütt? Hallgatjuk és látjuk a híradásokat a vi­lágban folyó dolgokról, ám ahhoz, hogy valóban oko­sodjunk az elhangzottak­ból, ahhoz is tanulni kell, tudni az előzményeket és kalkulálni a várható foly­tatást. Nem arra van ugyanis szükség, hogy tu­domásul vegyünk egy-egy eseményt, hanem arra, hogy tudatosan állást fog­lalva, cselekedeteinkkel tá­mogassuk az ügyeket. Magas a mérce? Megle­het, de mi állítottuk önma­gunk elé. Apáink nemze­déke sem érte be annyival, amennyi most nem is ke­veseknek sok. „Elvégzem a munkám, és jónapot!” — hallhatjuk gyakorta, ám hiába ez a fenenagy elha­tározás, az ember nem tudja kivonni életét a kö­zösség ritmusából. Példa éppen a fentebbi brigád. Az utolsó lapon — amely persze remélhetőleg nem marad utolsónak örök időkre — a bejegyzés arról tanúskodik, hogy bölcsődét ékíteni voltak a peremvá­rosban. Az ötletadó — s mozgósító is egyben — tör­ténetesen a legelvonultab- ban élők egyike volt. Tör­tént pedig az, hogy a ta­nácstag bejelentette: csak úgy lesz valami a tervezett bölcsiből, ha valakik segí­tik a szakipari munka el­végzését. Jött is a brigád­tag a hírrel, mint aki tü­zet hoz, mert az ő gyereke is éppen abban a korban van, és ugye ... Aligha lesz bátorsága nemet mondani, amikor mások ügyében kérik a se­gítséget, hiszen most is el­mentek mind a tizenket- ten. Változik a világ, vál­tozunk mi magunk is. A tegnap megfogalmazott jelszó, ha nem is veszti ér­vényét, gondolkodó tovább­fejlesztésre szorul sokfelé. Meg kell hallani, hogy mi szól merre, kinek. Erre nincs recept, s nem is kell. Az egyik brigádtag bú­csúzóul még megjegyezte nagy derültség közepette, hogy, viszont az életmó­dunkkal semmi hiba, mert az asszonyt nem verjük!” T réfásan hangzik, de meglehet, hogy ez is egy mérföldkő azon az úton, amelyen messzire lehet jutni, de amelyre so­kan, nagyon távolról ér­keztek ... Sáfrán István Rádióteleszképos megfigyelések Tegnap a KRT—10-es rádió- teleszkóppal folytattak megfi­gyeléseket a Szaljut—6 tudo­mányos űrállomáson dolgozó szovjet űrhajósok. Vlagyimir Ljahovnak és Valerij Rjumin- nak immár hetek óta egyik fő feladata a földfelszín és a vi­lágóceán megadott térségei­nek feltérképezése a 10 méte­res átmérőjű parabola-anten­nával felszerelt rádióteleszkóp segítségével. (Vlagyimir Satalov űrhajós tábornok nyilatkozatát lapunk 2. oldalán közöljük.) {záspár Sándor láfogafásu Űgpesfen Emeljük magasabbra a munka rangját Munkásgyűlés az Egyesüli Izzóban Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára tegnap a fő­város IV. kerületébe látogatott. Részt vett a látogatáson Mol­nár Endre, az MSZMP Buda­pesti Bizottságának titkára. Gáspár Sándor a kerület veze­tőivel folytatott beszélgetésen tájékozódott Üjpest életéről, fejlődéséről, majd az Egyesült Izzóba látogatott. A SZOT főtitkára délután munkásgyűlésen találkozott az Egyesült Izzó és más újpesti vállalatok dolgozóinak képvi­selőivel. Vadas Sándomé köszöntötte az újpesti üzemek küldötteit, a szocialista brigádok veze­tőit, tagjait, köztük az Egye­sült Izzó 35 ezer dolgozójának képviselőit, a munkásgyűlés résztvevőit, majd Gáspár Sán­dor emelkedett szólásra. Kádár János találkozója Alvaro Cunhallal Tennivalóink meghatározá­sának elsőrendű követelménye a kialakult helyzet pontos, reális megítélése. Ha számot vetünk eddigi munkánk ered­ményeivel, határozottan és egyértelműen kimondhatjuk: népgazdaságunk egészséges, van dinamikája, a jelenlegi nehéz világgazdasági viszonyok közepette is képes a fejlődésre — hangsúlyozta bevezetőül. Minden hazáját szerető, be­csületes magyar állampolgár és a közösséggel együttérző, a közösségért felelősséget vállaló magyar ember büszke lehet az utóbbi több mint három évti­zedben elért vívmányainkra. Mai tennivalóink azt a célt szolgálják, hogy megóvjuk amit már elértünk, és megala­pozzuk életünk további gazda­gítását. Azonosult a gondokkal és feladatokkal Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára szerdán Tihanyban találkozott Alvaro Cunhallal, a Portugál Kommunista Párt főtitkárával, aki az MSZMP Központi Bi­zottságának meghívására pihe­nés céljából hazánkban tartóz­kodik. , . A szívélyes, elvtársi légkörű megbeszélésen kölcsönösen tá­jékoztatták egymást pártjuk helyzetéről, tevékenységéről és időszerű feladatairól. Véle­ményt cseréltek a nemzetközi helyzet, valamint a nemzetkö­zi kommunista és munkásmoz­galom időszerű kérdéseiről. A megbeszélésen kifejezésre ju­tott a Magyar Szocialista Munkáspárt és . a Portugál Kommunista -Párt nézetazo­nossága valamennyi érintett kérdésben. Áttekintették a két párt hagyományosan jó kap­csolatait és megerősítették azt a kölcsönös szándékot, hogy az MSZMP és a PKP kapcsolatai a marxizmus—leninizmus és a proletárintemacionaiizmus szellemében tovább fejlődje­nek. Németh Károly Zánkán Ehhez a jövőben is meg kell őrizni gazdaságunk ké­pességét a folyamatos meg­újulásra, hiszen a fejlődés természetes kísérője, hogy ami tegnap korszerű volt, az holnapra elavul és idejét múl­ja. Legyen tehát állandó tö­rekvésünk a gazdaságosan elő­állítható és eladható termé­kek arányának növelése. Gáspár Sándor a továbbiak­ban elmondta, hogy a kor­mány — mint minden alap­vető kérdés eldöntése előtt — a legutóbbi árintézkedések előtt is kikérte a szakszerve­zetek véleményét. Az állás­foglalás ezúttal sem volt könnyű — folytatta. — Vi­tatkoztunk is, meg kompro­misszumra is törekedtünk, de végső soron a szakszervezetek­nek is az volt a véleményük, hogy ezekre az intézkedések­re szükség volt és van. Tudjuk azt, hogy az intéz­kedések különböző mértekben érintik az embereket. Nekünk, a szakszervezeteknek is pél­dául jobban oda kell figyel­nünk a lakásnélküli fiatalok, a pályakezdők, az albárlők, a nyugdíjasok életének alakulá­sára. Gondjaink, problémáink azonban nem kérdőjelezhetik meg pártunk politikáját. Feladataink tekintélyes ré­sz» nem újkeletű — folytatta ezután a SZOT főtitkára. — A kormány már eddig is szá­mos intézkedést hozott to­vábbi fejlődésünk feltételeinek megteremtésére. Az eddiginél jobban kézben kell tartani a főbb gazdasági folyamatokat, de éppen ennyire fontos to­vábbra is erősíteni az üzemek önállóságát, úgy, hogy ezzel párhuzamosan felelősségérze­tük is nagyobb legyen. Min­den vezetővel szemben az a követelmény, hogy ahol dol­gozik — ipari üzemben, in­tézményben, irodában vagy az élet más területén — tisz­tességgel, becsülettel és az eddiginél nagyobb hatékony­sággal végezze azt a munkát, amit rábíztak, amiért odaál­lították. A mi rendszerünkben az alkotmány szavatolja min­denki jogát a munkához. En­nek azonban természetes pár­ja, hogy mindenki dolgozzék ott, ahol valóban szükség van rá, ahol a legtöbbet használ a közösségnek, az országnak. Ehhez azonban arra is szük­ség van, hogy legyen nagyobb a munkahelyek értéke és be­csülete, s a több pénzt mi­nél több, minél jobb, a szó igazi értelmében értékesebb munkával lehessen megkeres­ni. Vegyük az eddigieknél job­ban észre és becsüljük is meg érdemük szerint a kezdemé­nyezőkészséget, a valós embe­ri értékeket. Adjunk nagyobb tiszteletet a közösségért csele­kedni tudóknak, a közösségért dolgozni akaróknak; emeljük magasabbra az egész társadal­mat gyarapító munka rangját. Valamennyiünk személyes érdeke, hogy mindenki annyit kapjon, amennyit ad a társa­dalomnak. Ehhez azonban az is szükséges, hogy az eddiginél jobban szétválasszuk a szo­ciálpolitikai juttatásokat és a munka után járó jövedelme­ket — hangsúlyozta a továb­biakban Gáspár Sándor, majd így folytatta: Most a gazdasági feladatok megoldása van előtérben. Ez azonban semmivel sem kiseb­bíti az érdekvédelmi, az ér­dekképviseleti tennivalók je­lentőségét. Változatlanul fej­leszteni kell az üzemi, a mun­kahelyi demokráciát, ha az emberek tudják, hogy mit miért kell tenni, s hogyan alakulnak dolgaink, akkor mindenkor számíthatunk a bérből és fizetésből élők több milliós táborának alkotó, ak­tív közreműködésére is. Az utóbbi hetekben közvé-' leményúnk éretten vetett szá­mot az ország helyzetével és tennivalóival. Azonosult a gon­dokkal és a feladatokkal. Ez tükröződik a dolgozó kollek­tívák legfrisebb kezdeménye­zésében: új vállalásokkal, jobb munkával és jobb eredmé­nyekkel köszöntik pártunk XII. kongresszusát és felsza­badulásunk 35. évfordulóját! Új, sokat ígérő mozgalom van országszerte kibontakozóban, amely a szocialista munkaver­seny lendületével is segíti cél. jaink elérését — fejezte be beszédét Gáspár Sándor. i Munkafelajónlások a pártkongresszus tiszteletére Németh Károlyt, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját Maróthy László, a KISZ KB első titkára, valamint az úttörőváros képviselői fogadták Zánkán Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára tegnap Zánkára látogatott, s az európai gyermektalálkozó résztvevőivel, a balatoni úttö­rőváros életével ismerkedett. A vendéget Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a KISZ Központi Bizottságának első titkára, Pap János, az MSZMP Veszprém megyei Bizottságának első tit­kára, valamint a KISZ, az út­törőszövetség és az úttörőváros vezető munkatársai fogadták. Szűcs Istvánná, az úttörőszö­vetség főtitkára tájékoztatta a Központi Bizottság titkárát a zánkai úttörőváros életéről, s az európai gyermektalálkozó eddigi eseményeiről. Ezután Németh Károly felkereste a barátság központot, amely ve­télkedőknek, kiállításoknak, filmbemutatóknak ad otthont. A 20 négyzetkilométernyi ős­parkban levő hat 'tábor közül meglátogatta a 2-es számút, ahol szovjet, NDK-beli, finn és a házigazda magyar gyerekek köszöntötték a vendégeket. Ezután az újpesti üzemek több képviselője kért szót. Réti Mária betanított mun­kás, az Egyesült Izzó Elekt­roncsőgyára szocialista ifjúsá­gi brigádjának vezetője el­mondta: a XII. kongresszus és a felszabadulás évfordulója , tiszteletére a munkát tovább j javítják, és újabb 2 százalék­kal növelik a gazdaságosabb anyagfelhasználásból származó megtakarításokat. Bukovecz Károly, az Egye­sült Izzó kétfonalú halogén­gyártó üzemének művezetője a gyár kollektívája nevében elégedettségének adott hangot, hogy számos nagy európai autógyár elégedett a Budapes­ti Fényforrásgyár termékeivel. A gyártási technológiáját fo- folyamatosan továbbfejlesztik, a minőségre még nagyobb gonddal ügyelnek. Omischel Miklós, az Orszá­gos Bányagépgyártó Vállalat szocialista brigád vezető je vál­lalata elhatározását tolmácsol­ta: meggyorsítják a magyar —lengyel együttműködésben készülő F—9 fejtő-rakodó gép tervezési-fejlesztési munká­latait, hogy a gép mielőbb üze- mieink rendelkezésére álljon. Reznik Ferenc, az Egyesült Izzó Vákuumtechnikai Gép­gyárának gépszerelő szak­munkása hangsúlyozta: tovább javítják a munkahelyi lég­kört, hogy a gazdaságosabb, jobb minőségű munka érdeké­ben is még stabilabbá váljék a törzsgárda. Kérik azonban, hogy az illetékes szervek is lépjenek fel határozottabban a tisztességtelen munkaerő-csá­bítás megakadályozására. Zárszavában Vadas Sándor- né bejelentette: az Egyesült Izzó dolgozói is elhatározták, hogy a pártkongresszus és ha­zánk felszabadítanak évfor­dulója tiszteleg 'e fokozzák a gazdaságos exportot, tovább javítják a minőséget, takaré­kosabban gazdálkodnak. KÖZELET Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke a Szingapúri Köz­társaság nemzeti ünnepe al­kalmából táviratban üdvözölte dr. B. H. Sheare elnököt. Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja tegnap a főváros XV. kerüle­tébe látogatott

Next

/
Oldalképek
Tartalom