Pest Megyi Hírlap, 1979. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-07 / 183. szám

%fÚrlav 1979. AUGUSZTUS 7., KEDD Magyar filmek külföldön Az elmúlt két hét üzletkö­téseinek eredményeként an­gol, amerikai, francia, lengyel és svájci mozikban, illetve te­levíziós hálózatokban is vetí­tenek majd magyar filmeket. Egy New York-i cég megvette a „Veri az ördög a feleségét” és „A ménesgazda” című ma­gyar filmalkotások forgalma­zásának jogát, a kanadai an­gol nyelvterületre. A „Kam­bodzsa” című riportfilm vetí­tésének joga egy londoni tévé­adóra szállt át. A lengyel te­levízió az „Üsző jégtábla” cí­mű tévéfilm sugárzására kö­tött megállapodást. Franciaor­szágban az 1978-as salzburgi nemzetközi gyermekfilm-fesz- tivál nagydíjas alkotását, a „Dunai hajós”-t láthatják a mozinézők. A svájci olasz nyel. vű tévé több animációs fil­met, köztük a Gusztáv-sorozat 13 epizódját vásárolta, meg. Ú] program a Planetáriumban Egy hónapos nyári szünet után, augusztustól hét műsor­ral — köztük a gyermekeknek szóló és átdolgozott régebbi programokkal várja a csilla­gászat kedvelőit a TIT Buda­pesti Planetáriuma. Újdonságként a nemzetközi gyermekév alkalmából az al­sótagozatos tanulók számára is műsort készítettek a planetá- riumi szakemberek. A csilla­gos égbolt titkai iránt igen érdeklődő és fogékony korosz­tály, képzelőerejének megfele­lően feldolgozott, meseszerű műsor révén ismerkedhet meg a Naprendszer égitestjeivel. A budapesti gyermekszínház mű­vészeinek közreműködésével megszólalnak az égitestek. Kibővítve, új részletekkel gazdagítva láthatják a nézők az Idegen égboltok alatt című, vetített képekkel kísért elő­adást. A most felújított pla­netárium! berendezések lehe­tőséget adnak rá, hogy — képzeletben körülutazva a Földet — a nézők nyomon kö­vethessék az égbolt változása­it. Ugyancsak átdolgozva mu­tatják be majd a „Sorsunk és a csillagok” című előadást amely az asztrológia világá­ba kalauzol, a csillagjóslás ál­lításait a tudomány fényében vizsgálja. Továbbra is megtekinthetik az érdeklődők az „Űrkutatás, űrhajózás” című műsort — amely vetített képekkel kísér, ve foglalja össze az űrkutatás huszonkét évét — valamint a „Földünk bplygótestvérei”, a „Hazánk csillagos égboltja”, és a „Verne és a csillagászat” című programokat. Az utóbbi a 150 éve született francia író csillagászattal foglalkozó regé­nyeire épül. KIÁLLÍTÓTERMEKBEN A vonalvezetés érzéki öröme UHRIG ZSIGMOND KIÁLLÍTÁSA nakanyart, kecskeméti piacot, kányási bányát, Tirnovót, nagymarosi utcát, Sument. Külön világa a halászat. Őket, a halászokat figyeli a Balatonnál, Hollandiában, a Nagy-Dunán, s közben meg­örökíti a pászmás hajnali fé­nyeket, rozzant, öreg csónako­kat, s a vizek bőségét. Ezt a tematikát halas csendélettel, piaci kofákkal, esti halászki­kötőkkel járja körül — ko­moly feszültséggel. Hozzájuk sorolja a frontfejtöket, be­tonkeverőket, szőlőmunkáso­kat, csilléseket — a kétkezi dolgozók közül őket hívja meg festészetnek, s a hazai tájak közül a Dunakanyar, a Balaton és a Mátra ragadja meg elsősorban. A starthely azonban mindig Göd — in­nen indul, ide tér vissza, ez a környezet biztosítja forrásai­nak döntő részét. Ha elkészí­tenénk országunk vízrajzi, domborzati, közlekedési, ipari, mezőgazdasági térképeihez csatolva a művészetek térké­pét, akkor Göd is topográfiai jel, benne Beck ö. Fülöp szob­rai és Uhrig Zsigmond képei révén. Még inkább az lesz, ha Uhrig Zsigmond a következő évtizedekben panorámikus összefoglalásokkal végzi el azt a szolgálatot, melynek ered­ménye új festői enciklopédia lesz az ember és a táj színes örömeinek, szépségeinek Göd központozásával. Losonci Miklós Patak Mike Károly, az MSZMP gö­di bizottságának titkára kö­szöntötte a József Attila Mű­velődési Ház Ady-klubjában a hatvanéves Uhrig Zsigmond festőművészt, akinek újabb ké­peit augusztus 15-ig nézheti meg a közönség naponta 10 és 18 óra között. Indokolt észrevennünk Uhrig Zsigmondi csöndes szol­gálatát. Egész kollekciót ado­mányozott ingyen a gödi sé­rült idegzetű gyermekek ottho­nának humanitárius elgondo­lásból, de a dunakeszi iskolá­nak is ajándékozott művet. Az is említésre méltó, hogy egyik kezdeményezője volt a váci kórházitárlatokmak, és társa­dalmi munkában ingyen fog­lalkozik a tehetséges és ér­deklődő gödi festőjelöltekkel. Emellett szorgalmas és jó festő, akinek munkáit _ elis­meréssel fogadta a gödi, bé­késcsabai, budapesti abonyi, váci, dunakeszi közönség, ez a tizenhatodik egyéni kiállítása, melynek értékét fémjelzi a sikeres hollandiai szereplés is. hiszen Delftben is nyílt tárla­ta. 1919-ben született _ Szent­endrén, de ő gödi festő, e táj kiváló ismerője és festői feldolgozója. Tanulmányait Aha Novak Vilmosnál kezd­te, de Rudnay Gyula tanít­ványaként végzett 1944-ben a Képzőművészeti Főiskolán. Ez meghatározta egyéniségét. Mindent tud, amit megtanul­ható — festő, grafikus és res­taurátor — ‘ Zichy Ödön mű­veit is javította. Gödi kertjé­ben őskori, római leletekre bukkant — rokonszenves fi­gyelme és szorgalma, rajztu­dása és festői érzékenysége termi a művek végtelen so­rát. Nincs baj az ihlettel. Bár Göd a starthelye, igazi mű­vészi otthona, de képzelete, határa Bulgáriáig, Hollandiáig terjed. Ahol megáll, már raj­zol, ahol megállapodik: fest. Témáit illetően fősze­replő a sok gödi motívum és a Duna-folyosó Zebegénytől, Üjpestig, ehhez társul sok hol­landiai és jugoszláviai, bol­gár tájképe. Festői felületeinek egyedi vonása a rajzi háló­zat, de ez a termő rendetlen­ség csak látszólagos, harmó­niáinak lényege éppen a szál­kás vonalvezetés érzéki örö­méből adódik. A magyar festészet egyik tevékeny krónikaírója Uhrig Zsigmond, aki elmélyült elem­zéssel kutatja arcok, tájak motívumait. Szerkezetei bo­zótosak, nem a szó növényi értelmében, hanem ténylege­sen: rejti a házakat, fákat, em­bereket a saját képzelete te­remtette sűrű környezetben, mely a valóság fokozása és Uhrig Zsigmond egyénisége. Ilyen alkotó, így kell elfogad­nunk. Ezzel a lelkülettel tárja fel a gödi komp költészetét, a havas lápot, palóc falut, front­fejtést, rotterdami kikötőt, Du­OLVASÓTÁBOR SZIGETMONOSTORON Hiányzik tizenhárom gyerek — Az osztályfőnöknő mond­ta, van ez a tábor, erre a srá­cok engem választottak. — A tanár úr szólt, hogy az igazató bácsival, meg az út­törővezetővel megbeszélték, én jöjjek ide. — Bejött a Vilma néni és megkérdezte, ki akar idejön­ni. — Ügy volt, hogy nem is én jövök, hanem a Szabó, de ne­ki nem volt kedve, erre ne­kem szóltak, akarok-e jönni. Nekem mindegy. tk A szigetmonostori híres Erdei Telepen négy év óta munkásmozgalmi és helytör­téneti olvasótábort szervez egy nagyon agilis helybeli peda­gógusházaspár, Varga Imre is felesége. A maga nemében páratlan olvasótáborba az idén a tervezett harminc fia­tal helyett csak tizenheten ér­keztek a szentendrei járásból. Főleg leendő nyolcadikosok, néhány KISZ-tag. Lanyhuló érdeklődés Vargáék már az első nap feltették a kérdést a gyere­keknek: ki hogyan került ide. A válaszokból gyűjtöttük a fenti válogatást. Varga Imre: — Négy éve hatalmas nép­szerűségtől övezve kezdtünk. Nemcsak a program összeál­lítására, az előadók meghívá­sára, az Erdei Teleppel kiala­kult kapcsolatra gondolok. Akkor a járásban mindenki magáénak érezte a tábort. Csak egy példa. Rendeztünk fórumot; itt volt majd’ min­den községi tanácselnök, tsz- ek, ipari üzemek, a járás ve­zetői. Tavaly már csak a já­rás úttörő- és KISZ-titkára volt itt, hű, de parázs vita folyt! Idén a megnyitóra el­jöttek egypáran, de töredé­ke a meghívottaknak. Varga Imréné: — A telep lakói közül so­kan sírtak a megnyitón, ök büszkék rá, örülnek annak, hogy munkásmozgalmi emlé-1 keiket továbbadhatják. Ök komolyan veszik ezt az ügyet, ahogy mi is. Az iskolák idő­ben megkapták levelünket, melyben leírtuk, mi minden van itt nálunk. Programunk­ban szerepelnek: helytörté­neti kutatások, munkásmoz­galmi dolgozatok összeállítá­sa, látogatás a Pest megyei Könyvtárban, a könyvtár­technika megismerése, a kézi­könyvek, lexikonok, mono­gráfiák használatának elsajá­títása. Interjúk készítése az Erdei Telep veteránjaival, lá­togatás a telepi és a gödi Fészek-beli múzeumban, sok , érdekes előadás neves törté­nészektől, daltanulás. És ren­TV-FIGYELŐ MdtyäS király Udvara kin­cseivel egyenértékűek a fél­ezer évvel ezelőtti paraszti kultúra emlékei — ilyesfor­mán fogalmazta a tudomány mai álláspontját dr. Gunda Béla néprajzkutató. Ha jól be­legondolunk, tökéletesen igaz, amit mondott: hiszen a ne­mesfém serleg és egy hétköz­napi vasszerszám egyaránt idézni tudja a kort, az akko­ri élet — nemzeti múltunk — valamely darabját. Hasonlóan fontos tanulsága volt az el­hangzottaknak: a néprajz — és általában a társadalomtu­dományok — előrehaladásá­ban is kecsegtető lehetőség a különböző szakok együttműkö­dése (esetünkben a néprajzé és például a földrajzé, a ré­gészeté, a szociológiáé). Mind­ezeken kívül érdekes képeket kaptunk a Hortobágy és a Zempléni-hegységben lévő Komlóska hagyományokat őr­ző világáról. A fentiek szólnak a műsor dicséretére. Amiért viszont hibáztathatjuk a készítőit; a „beszélgetés”-nek hirdetett adás tulajdonképpen álbeszél­getés volt. Olyan monológ, amelyikbe néha beleszólt a riporter — de lényegeset nem adott hozzá. Nem tudtunk meg fontosat a tanítványok közbeiktatott mondattöredé­keiből sem. E közjátékokkal felesleges volt megtörni a ne- | vés tudós gondolatának ívét. A megszakítatlanságnak, az egy tömbből faragottságnak min­den előnyéről lemondtak az alkotók. Pedig, hogy annak milyen értékei vannak, sokszor bebizonyosodott már. Leg­utóbb éppen a bírált beszél­getés előtti puritán Próza-pó­diumon adásban, amelyben Mészöly Miklós olvasta fel Koldustánc című írását. Ingujjban és nyakkendő nél­kül is az átlagosnál jobb mű­sort kerekített A Hétből Ko- lek Vera stábja. Heltai And­rás érdekesen, szemléletesen villantotta fel, hogy milyen is most a politikai és a gaz­dasági hangulat az Egyesült Államokban — az bizonyos­nak látszik, hogy az energia­gondok rontják: az alig-alig nyitható ablakú hivatalokban nyakkendőben és sötét öl­tönyben dolgoznak úgy, hogy a légkondicionáló berendezés nem hűtheti a helyiségeket 26 fok alá! Hazai témákról szólva tet­szett a martfűi cipőgyárban készített riport. Okosan, tár­gyilagosan beszélt a mindegyi­künket érintő kérdésről, ar­ról, hogy a cipők minősége mennyi mindenen múlik: a nyersanyagon, a küllemen és a gyártás gondosságán, pontos­ságán. Ami szemet szúrt: a „modellőr” szerint egy új láb­beli tervezéséhez figyelni kell a divatlapokat és a kirakato­kat, főként a Váci utcaiakat — de nem szólt arról, hogy figyelni kellene a lábunkat is. Pedig hát a cipőnek elsősor­ban mégis csak a lábúnk for­mája, nagysága szerint kelle ne készülnie! Egy riportúton az összesen legalább 120 kilométernyi eg­ri pince- és alagútrendszer tá­masztotta gondokkal ismerked­hettünk meg. Á fő érdem e riportban bizonnyal Radnóti Lászlóé: kérdésem, megjegyzé­sein látszott, hogy felkészült az adásra, hogy sokkal többet tud tárgyáról, mint amennyit elmondott róla, Ez a „jéghegy- effektus” minden riporter szá­mára példa kellene, hogy le­gyen. A riporter okosságán kívül tetszett az egrieké: a föld alatti üregek okozta ve­szélyek elhárítása közben rak­tárhelyiséget nyernek — a föld nemcsak elnyeli a te­mérdek pénzt, hanem a pén­zért cserébe ad is valamit az embernek. A módszert má­sutt is lehet követni. Egertől Budafokig és Szekszárdtól Szentendréig, mindenütt, ahol akadnak régi-régi alagutak, ódon pincerendszerek. Daniss Győzi geteg sport: úszó-, asztalite­nisz-verseny, kirándulások, no meg a gyönyörű táj, a jó el­látás. Mi mindent megszer­veztünk, pénzgondunk sincs. Kipipálva Tábor van, program van, miért a részvétlenség? Talán a fiatalokat nem érdekli az ügy? Kórusban bizonyítják az ellenkezőjét. Győré Zsófia: — Tavaly még táborlakó voltam, ma mint vezető dol­gozom. Az az igazság, hogy az első napokban még senki sem tudja, mi van itt. Há­rom-négy nap múlva kezdünk rájönni az ízére és nagyon megszeretjük. Nekem is és még sokaknak az érdekes munkán kívül a telepi embe­rek jelentik a legnagyobb él­ményt. Hogy ezekből a sokat szenvedett emberekből árad az öröm, a barátság, az igazi, elkötelezett közéletiség. Vagyis sok minden, amit ma vala­hogy nem divat hangoztatni. Nagyobb törődést Tehát, érdeklődés is van. De hová tűnt harmincból tizen­három fiatal? Varga Imréné: — Nem akarok erősen fo­galmazni. Az az érzésünk, hogy minket kipipáltak. Úgy értem, azt mondják, jó, szi­getmonostori tábor, az rend­ben, el lehet könyvelni, büsz­kélkedni is lehet vele. Ilyen a megyében több nincs, talán az országban sem, itt még társadalmi munkát -is végez­nek a gyerekek. -Erdőt irta­nak, villanyvezetéknek árkot ásnak, takarítanak a telepen. Ez ugye szép? De már an­nak utánanézni, hogy az is­kolákban, üzemekben, kiket és hogyan választanak ki ebbe a táborba, ha egyáltalán kivá­lasztanak ... Nos, ezzel mint­ha már kevesebbet törődné­nek. ; Megfelelő érdeklődésű srácok kellenének, akik ki­tüntetésnek veszik, hogy itt lehetnek és akiktől otthon, az iskolában, az úttörőcsapatban, KISZ-ben megkérdezik: no, mit láttál, mit csináltál. Ne vegye szerénytelenségnek: mi telepiek nagyon lelkesen csi­náljuk, amit vállaltunk. Jó lenne, ha azok, akik iskolák­ban, a járásnál, KISZ-ben, út­törőknél a gyerekek táboroz­tatásával foglalkoznak — egy kicsit jobban törődnének ez­zel az olvasótáborral. A. Gy. GÖDÖLLŐI TAPASZTALATOK Felkészítés az egyetemre Az 1975-ös párthatározat nyomán az egyetemek, főis­kolák vezetői és KlSZ-szer- vezetei bizottságokat hoztak létre — az ún. Felvételi Elő­készítő Bizottságokat, röviden FEB —, melyek célja, a fizikai dolgozók középiskolá­ban tanuló gyermekeinek elő­készítése a felsőoktatási in­tézmények felvételi vizsgájá­ra. Pest megyében agrárfelső­oktatási intézmény típusú FEB működte, melynek bá­zisintézménye ’a gödöllői Ag­rártudományi Egyetem, elnö­ke dr. Szendrö Péter docens. — Mi tette indokolttá, sót aktuálissá, ezeknek a bizott­ságoknak a megszervezését? — Az a bizonyos, sokat em­legetett hátrányos helyzet, ami a lehetőségek teljes nyi­tottsága mellett is létező va­lóság. A fizikai dolgozó gyer­meke manapság természetesen nem anyagi vagy társadalmi hátránnyal küzd, hanem ta­lán egy bonyolultabb problé­mával, a családban levő ki­sebb szellemi kapacitással, melynek egyenes következmé­nye, hogy a szülők általában minimális ambícióval rendel­keznek, gyermekeik egyetemi továbbtanulását illetően. — Milyen módszerek okta­tási formák keretén belül tör­ténik ez a segítségnyújtás? — Többlépcsős folyamat, mely tulajdonképpen a közép­iskola második osztályától, egészen a felvételi vizsgáig szoros és egyre szorosabb kapcsolatrendszerbe vonja az illető diákokat jövendő egye­temükkel. — Első lépés a felmérés, ez csak a létszámra vonatkozik. Ezután következik a jelentke­zési lapok, szétküldése, mely­ben először is buzdítást kap­nak a továbbtanulásra, ezzel együtt pedig tájékoztatást a részükre nyújtandó segítség­ről és az esetleg választandó egyetemek, főiskolák mibenlé­téről. A továbbtanulás szándé­kát ezeken a lapokon jelentik be, ennek alapján aztán már a máso^.x évben bekapcso­lódnak az ún. levelező okta­tásba, aminek első pillanattól feladata és célja a felvételi tárgyak anyagának vizsgaké­pes elsajátíttatása. — A levelező oktatásban nagyrészt az egyetemek diák­jai vesznek részt, kb. 600 diáktanárunk van, egy-egy diáktanár 5—6 középiskolás­sal foglalkozik. A második év végén bemutatkozó tábort szerveztünk, itt ismerkedhet­nek meg jövendő felsőokta­tási intézményeikkel alapo­san és személyesen. Harma­dik évben tovább folytatód­nak, de már komolyabban, intenzívebben a foglalkozá­sok, hogy aztán év végén — a nyári szünetben — részt vegyenek az első igazi oktató­táborban. Negyedik tavasz- szal ismét részt vesznek az egyhetes központi oktatétá- borban, majd közvetlenül a felveteuK előtt, most már az illető karokon, háromnapos „szellemi tréninget” tartanak a nagy erőpróbára. — Íme, munkánk lényege: hosszú tá­vú és állandó magas szintű szellemi segítség. — Négy éve működik a FEB, milyen eredménnyel? — Mondanék néhány szá­mot, bizonyításként! Évente általában (az adatok csak az agrárfelsőoktatási intézmé­nyekre vonatkoznak) 1500— lövő középiskolás diákot ke­resünk meg és hívunk el a bemutai^—- -orokba, ezek 60—65 százaléka meg is kezdi a komoly tanulást, 90 száza­lékuk pedig sikeres felvételi vizsgát tesz! De ami a dolgok másik oldalát illeti, az is eredménv. méghozzá nagyon komoly eredmény! Egvetemi ifiúságunk ugyanis szép szám­mal dolgozik a program meg- valósnusaban, melynek során nagy felelősséget vállal és érez a jövő generációja iránt, így önmagával, munkájával szemben is igényesebbé vá­lik. Majdnem azt mondhat­nám, hogy lassan kialakul e—- - 3-es generáció, amely külön rangot és összetarto­zást jelent, oda-vissza! A. K. Félidő Szegeden Vasárnap félidejéhez érke­zett a szegedi szabadtéri já­tékok 21. évadjának előadás- sorozata. A Dóm előtti hatal­mas színpadon eddig nyolc előadást tartottak, s mintegy negyvenezren gyönyörködtek Verdi: A végzet hatalma cí­mű operájában, A vásár cí­mű táncjátékban, valamint Kacsóh: János vitéz című dal­játékának előadásában. A TiSza-parti város azonban ennél jóval több vendéget fo­gadott: a hazai és külföldi tu­risták száma elérte a ne­gyedmilliót, Ezen a hétvégén is több tízezren érkeztek a játékok soron levő előadásai­ra, a tucatnyi egyéb rendez­vényre, az országos halfőző versenyre, a kiállítások meg­tekintésére. Az átmeneti le­hűlés után vasárnap délben ismét csaknem kánikulaira fordult melegben tízezrek hűsöltek a tiszai partfürdők­ben, a nagy úszókosarakban, és a széksóstói strandon. So­kan a városnéző buszokon is­merkedtek a város nevezetes­ségeivel, műemlékeivel, a ré­gi házakkal és az új lakóne­gyedekkel. Népes csoportok keresték fel a Dankó-nótából ismert dorozsmai szélmalmot.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom