Pest Megyi Hírlap, 1979. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-07 / 183. szám
1979. AUGUSZTUS 7., KEDD f Differenciáltabb lakások Katalógusban foglalják ösz- sze a következő tervidőszakban a tömeges építési módszerekkel, elsősorban a panelesés az alagútzsaluzatos építési móddal megvalósuló lakásti- pusok terveit. Az volt az alapvető törekvés, hogy az eddiginél nagyobb használati értékű, differenciáltabb alaprajzú■ lakásokat formáljanak, amelyek elősegítik változatosabb lakóépületek, korszerűbb városkép kialakítását is. Ezért a tervezésben a szokásosnál kisebb épületrészeket egységesítették, s nem teljes lakásokat, hanem a lakásfunkció szerint elkülönített, kisebb lakássejteket tipizálnak. A kisebb egységek révén a katalógus típustervei tehát szabadabb kezet adnak a beruházóknak, a tervezőknek a differenciálásra. Jó példa a variációs lehetőségekre az étkezőhely elhelyezése. Hazai terveinkben újdonság, hogy egy helyiségbe tervezték a fekhelymentes nappali szobát és az étkezőhely- lyel kiegészített konyhát. Nagy gondot fordítottak az elkülönülés lehetőségeinek megteremtésére — elsősorban a több gyermekes házaspárok és a több generációs családok lakásaiban — félszobák tervezésével, A több szobás lakások hálószobáit egy szoba kivételével a lakás elkülönített zónájában helyezték el, közvetlen kapcsolattal a fürdőszabá- hoz. Ezek a lakások tehát a közös tevékenységre, szórakozásra és az elkülönült pihenésre, tanulásra, hobbyűzés- re egyaránt lehetőséget nyújtanak. Terveztek svéd és amerikai típusú megoldást is, amely szerint — fűtött lépcsőház esetén — előszoba nélküli lakótérre, esetleg csak kis belépőre nyűik a lakás ajtaja. Ezzel a lakás alap területén ék jobb kihasználását szolgálják. Kölcsöngépek - Szlovákiában Régi hagyomány már, hogy amikor egy közös gazdaságban végeznek a gabona betakarításával, felszabadult gépeiket átirányítják olyan mezőgazdasági üzemekbe, ahol még sok az aratnivaló. Vagy a kombájnokat adják kölcsön, vagy pedig béraratást vállalnak. A hagyomány idén nyáron is folytatódik. Ezúttal arról kaptunk hírt, hogy Pest megyei kombájnok külhonban, pontosabban Szlovákiában dolgoznak. A toki Egyetértés Termelőszövetkezetből július 26-án kelt útra két nagy teljesítményű Claas Dominátor az országhatáron túlra, a topolicsá- nyi jár ás beli Podluzany községbe. A nagykátai járásbeli közös gazdaságok — a tóalmást és a tápiószentmártoni tsz-iek — segítségére siettek. Szabálysértések a tanácsban Aktadagasztó tyúkperek Nemrégiben jelent meg hazánkban az 1979. évi 10. sz. tvr. a szabálysértési eljárási törvény módosításáról és az egyes szabálysértésekről. Tanácsaink eddig is elláttak szabálysértési feladatot, az új rendelkezés új. fogalmai — 1979. július 1-vel — azonban fokozott munkát jelentenek az apparátus számára. Jogászi szinten Most, az indulás legelső pillanataiban e munka kialakításának lehetőségeiről, a szabálysértések jövőbeni elbírálásának előnyéről, esetleges buktatóiról beszélgettünk dr. Somogyvári Gyulával, a. budai járási hivatal főelőadójával; dr. Pollmann Ferenccel, a budai járási hivatal elnökhelyettesével és Glázer Lajossal, a nagybörzsönyi tanács elnökével. — Milyen újdonságokat jelent Önmagában — és tanácsaink számára ez a törvény- erejű rendelet? — Könnyített eljárással, nagyobb mérlegelési jogkörrel dolgozhat a jövőben a szabálysértési hatóság, ez talán ösz- szefoglalva az új rendelkezés lényege — mondta dr. Somogyvári Gyula. — Ugyanakkor bővült is a szabálysértés köre, hiszen néhány korábbi bűncselekmény, így a magánlaksértés vagy a becsületsértés, hogy a két legkirívóbbat említsem — most a szabály- sértés körébe került. Ez rögtön megadja tanácsaink munkájának nehézségét is: egyedüli hatóságként — bár néhány esetben nem kizárt a párhuzamos rendőri eljárás — járnak el szabálysértési ügyekben. — Ismerve tanácsaink létszámgondját, alkalmas-e a szervezet e feladat ellátására — például a budai járásban? — Való igaz, hogy munkaerőhiánnyal küzdő 'tanácsaink számára újabb terhet jelent a szabálysértések elbírálása. Az is igaz, hogy az új törvény- erejű rendelet rendelkezései nyomán sokszor szinte jogászi szintű tudásra van szükség, ami továbbra is sürgeti a végzett szakemberek számának növelését. Bízunk abban, hogy minden nehézség ellenére meg tudják oldani feladatukat. Dönt a gyakorlat — Hogyan készül az apparátus erre a munkára? — kérdeztük Glázer Lászlót, a nagybörzsönyi tanács elnökét. — Valamennyiünk számára friss még a rendelkezés, s az igazság az, hogy kicsit a gyakorlattól várjuk, mit is jelent majd számunkra az új feladat. Valamennyien tanulmáRáckevei-Dunán Polip-markolók A Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság 216 millió forintos nagyberuházása a ráckevei — soroksári — Duna meder- és partszabályozása. Ismert tény, hogy- ennek a nagy munkának a látványosabb Szakasza az idén júniusban kezdődött. A jóváhagyott program bonyolítására a Vízügyi Beruházási Vállalat hivatott, míg a KÖVlZIG a generál- kivitelező. Az Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóság szabad kapacitásának megfelelően kapcsolódik be a munkákba. Jelenleg a folyó két szakaszán dolgoznak a kivitelezők. Az Aldunavölgyi Vízügyi igazgatóság a 47,5—48-as folyamkilométernél, Sziget- szentmiklós külterületén a kotrókra szerelt polip-markolókkal távolíttatja el a nádgyökérrel átszőtt talajmasszát. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az említett helyen levő két polip-markoló bent a nádasban, párhuzamosan a parttal dolgozik. A gépek eddig 10 ezer köbméter nádgyökérrel ó'tszőtt talajmasszát termeltek ki. A polip-markolók nyomán növekszik, szélesedik a szabad víztükör. A gépek, a Szigetszentmiklós külterületén levők két műszakban dolgoznak. A teljesítménnyel sincs baj, hiszen óránként 52 köbméter nád- gyökérrél átszőtt talajt raknak partra, mely pillanatnyilag hegyekben áll. A kitér- • melt anyagot azonban majd elterítik, az úgynevezett de- pónia helyekre hordják. Figyelemmel kísérvén a kivitelezők munkáját, egy már biztos: nem tarolnak, hanem éppen a táj arculatának megőrzéséért a markolók elkerülik például a facsoportokat, körültekintően végezték, végzik az irtását a vadfüzesnek. Az esztétikumra is adnak. Őszig ezen a területen lesz bőven tennivalójűk. Az 54-----56-os folyamkilomé ter között pedig a rézsüt csinálják a KÖVlZIG ráckevei szakaszmérnökségének emberei. Az úgynevezett rézsüláb megerősítéséhez például 2 ezer köbméter követ szórtak a vízbe. Ugyanakkor a partokon, tehát már nem a vízben, a rézsű védelmét szolgáló betonlapokat fektetnek le. Olyanokat, melyeken a növények kidughatják fejüket — esztétikai szempontból is megfelelnek. A polip-markolók nyomán a víz minőségét folyamatosan ellenőrzik a KÖVlZIG szakemberei. Érthető is, hiszen a markolók által felbolygatott iszapos talaj egy sor olyan anyagot szabadít fel, mely a víz minőségének egyensúlyát felbonthatná. Éppen ezért tartották, s tartják szükségesnek a vízminőség folyamatos ellenőrzését, a víz élővilágának védelmét. V. E. nyoztuk a jogszabályt, de minden írásnál többet jelent majd, ha a mindennapokon találkozhatunk a konkrét ügyekkel. Elsősorban is a magánlaksértés és a becsület- sértés új, általunk eddig még közvetlenül nem ismert jogi kategóriáival. — Azzal, hogy helyi szintre. a tanácsokhoz került a hatósági munka döntő része, nem jelenti-e majd a „tyúkperek” elszaporodását? — Ez .a veszély is fenyeget, lehetséges, hogy megnő az apró-cseprő ügyek száma. Hiszen valóban: akik eddig kétszer is meggondolták, hogy a bíróságig, a városba vagy a járásba elmenjenek-e, azok talán könnyebben elindulnak a tanácsba, esetleg éppen a vezetők jószártdékátói várva ügyük saját javukra történő eldöntését. Az év végére már többet tudhatunk. Akkorra elkészül az első félév mérlege, amely hű képét adhatja munkánknak. —• Tanácsaink megfelelő súllyal tudják-e képviselni igazságszolgáltatásunkat ezekben az ügyekben? — kérdeztük dr. Pollmann Ferencet. A falu szeme — Ügy vélem, igen. Ezt a budai járási tapasztalatok alapján állíthatom elsősorban, de megyei ismereteim is azt mondatják velem, hogy. bár valóban nagy terheket ró a tanácsokra ez a rendelkezés, éppen azzal, hogy néhány eljárás helyi szintre utal, elejét veheti a pereskedésnek. Gondolok itt arra, hogy nagyobb lehet a visszatartó, preventív ereje, annak, hogy esetleg a „falu szeme előtt” folyik le az eljárás. Éppen tanácsaink, közösségeink ereje segíthet az öncélú pereskedések megelőzésében. M. A. Tápiószecső A szőlőművelés hagyományai Adatközlőnek nevezik a néprajzosok azt a személyt — általában idősebb emberekről van szó —, akik emlékezetükre hagyatkozva „tollba mondják” a folklórk,utatónak régmúlt idők eseményeit, történéseit. Egyik adatközlőm idős, tá- piószecsői asszony, volt. Kiss Rozália szavait többé már nem hallgathatom, örökre eltávozott közülünk. Egy régen elhangzott beszélgetésünk részleteit adom most közre. Metszésről, kötözésről — Volt sok munka a szőlővel, hogyne lett volna! Már akinek volt szőleje, ugye... Menni kellett, már márciusban, akkor volt a nyitás ideje, ugye, aztán a metszés, áprilisban meg a kötözés... — Menjünk szépen sorba. Rozi néniéknek volt-e szőlejük? — Volt egy darab, nyolcszáz négyszögöles. Megtermett rajta vagy tizenöt, tizenhat hektó. De hát azért csak jártunk az uradalomba is kapálni, meg mikor mit kellett. Napszámért. Már kiskorunkban kezdtük: mentünk iloncázni... — Iloncázni? — Azt hát. Az ilonca, ugye, az egy bogár. Szőlőpusztító bogár. Májusban, júniusban, ha esős idő volt, az iloncák hamar szaporodtak, a szecsei szőlőkben legalábbis. Lemosta az eső a permetlevet, ugye, oszt nekiment a szőlőnek a bogár, nem sajnálta. Mi meg, gyerekek, apró botokkal piszkáltuk ki őket a szemek közül, vasbögrébe gyűjtöttük mindet Estére bevittük a vincellérhez, a 'Samu Lacihoz. — Mennyi napszámot fizettek a gyerekeknek? — Tudja fene azt már... De, ha jól tele volt az a bögre, akkor úgy emlékezek, olyan huszonöt krajcárt kaptunk egyért. — A fagy ellen hogyan védekeztek ? — Venyige füstjével. Kupacba raktuk a venyigét aztán meggyújtottuk. Tíz-hÚ£\ soronként füstöltünk. Használt-e, nem-e? Volt, de sokszor volt, hogy elvitte a fagy a szőlőt... — A metszésről, kötözésről már beszéltünk ... — Június végén mentünk kötni, kötözni, ugye, aztán jött a hegy elés. Hegyelés? Hát lehet, kacsolásnak hívják másfele, de mink csak hegyelésnek hívtuk. Mentünk hegyelni. június végén, július elején. Lecsíptük a kacsokat, ami nem kellett, ugye, csak így. körömmel. Nem dobtuk el, összegyűjtöttük, hazavittük a tyúkoknak. — Permetezés? A rácfekete — Hajaj, négyszer, ötször is! Volt olyan esztendő, ha sok eső volt, hogy hatszor is kellett permetezni! De sok munka is volt! Aztán még volt az érés alá kapálás, augusztus elején, akkoriba még szokásBálázzák a szalmát A hét elejére befejezi a szalma bálázását a Sasad Kertészeti Termelőszövetkezet. Felvételünk a budaörsi határban készült, ahol mintegy harminc hektár területről takarítják be a szalmát. Barcza Zsolt felvétele ba volt ez is. Egy-egy kapa fődet húztunk a sorok köze, hogy azt a sok lábnyomot eltüntessük. Hogy szép legyen. Meg hogy lássuk, szüretkor, dézsmálták-e a szőlőt? Mert szüretig akkor már nemigen lehetett kijárni a szőlőbe, több csősz is járkált arrafelé, tilos volt kijárni. De hát más terményünk is volt a szőlőbe, csak muszáj volt hogy kijárjunk. — Milyen szőlőfajtákat is- rriertek Szecsőn? — Hát volt ugye, a kadarka, a cigányszölő, a pozsonyi meg a tótfekete, ezt rácfeketének is hívtuk. Volt még a fehér gohér, a fekete gohér, ez a kettő volt a hagyni való szőlő. Ezekből még rákövetkező évben, februárban is ehettünk, elállt a padláson, a földön, újságpapíroson. De olyan maradt majdnem, mint ha frissen szedtük volna. Na, és ezt a hagyni valót kellett vinni Túrára, a kastélyba, Fekete Sándornak, a kastélyba. A puttonyos lányok vitték, gyalogszerrel, gyalog. Puttonyos lányok — Rozi néni is vitt szőlőt Túrára, annak idején? — Nem. Én nem vittem soha. Csak aki jobban rá volt szorulva a nápszámra, az vitte, ugye. Estefelé indultak ezek a puttonyos lányok, reggelre értek Túrára. Egy napszám járt ezért. Hogy féltek-e útközben? Tudja fene. Ha féltek, biztos danolásztak, aztán nem gondoltak semmire, semmi másra. Vitték, mert vinni kellett. — A szüretről még nem beszéltünk... — Most melyiket mondjam, melyik szüretet? Az uradalmit vagy a miénket? — Mondja csak Rozi néni, kedves, ahogy az estébe jut. Majd különválasztjuk, ha kell... — Hát azt tudom, hogy borunk,- az nem maradt nekünk egy csöpp se. Elfogyott az óbor, nem tartott ki az újig soha. Legalább nem kellett másik edénybe rakni, nem volt vele gond. Mert a szüretre föl is kellett ám készülni. Igaz, nem sokáig tar. tott, egy nap alatt előkészültünk. Kimostuk, kiforráztuk a hordókat, a kénezés csak később jött divatba. Ha esős idő volt. a hordókat kitettük az ég alá, hadd dagadjanak. Kimostuk a többi edényt is, kitisztogattuk a sutut is. Su- tut? Hát a szőlőprést! Szőlőprésnek mondják másfele, de mink csak a törkölyt préseltük vele. Majd elmondom ezt is. Szüremlett a must — összeálltak-e a szürete- lők kalákába? — Legföljebb, ha kevés volt valakinek az edénye, akkor álltak össze. Inkább egyénileg szüreteltünk. Arra elég volt a család. Kalákára ott volt az uradalmi szőlő... Na. a szüret. Kaszakéssel vágtuk a fürtöket. Törött kaszapengéből csináltuk a kaszakést. De nemcsak szőlőszedésre volt az jó, vágtunk vele mást is: csalamádét, szárat, kukoricaszárat is. — Vödrökbe vagy ponyvára rakták a fürtöket? — Vödrökbe. Aztán jöttek érte a puttonyosok, hordták rá a szőlőt a szekérre, mert ugye, hem a szőlőben tapostunk, hanem otthon. Kint nemigen volt borháza senkinek, odahaza tartottuk a bort a pincében. Nagy kádakban szállítottuk a szőlőt. Otthon átöntöttük a taposókádakba. Nagyjából olyan nyolchektós kádak voltak ezek, méter, méter húsz magasak. Ha megtelt, nekiálltunk csomoszolni. Taposni csak az taposott, akinek kevesebb szőleje termett. Azok csanazsákban taposták, zsákba rakták a szőlőt, kiforrázták, kifőzték előtte a zsákot, ugye, aztán taposókádban taposták. Mink inkább csomoszolóval törtük össze a szőlőt. Olyan volt ez a szerszám, mint egy bunkósbot. Méter hosszú nyele volt, azon meg egy húszcentis, de jó nehéz kerekség: korong alakú. Ezzel törtük a szőlőt. — Hogyan vették ki a mustot a kádból? — Mikor.már bőven leved- zett a szőlő, beraktuk a szűrőkosarat, bele, a szőlő közibe. Ez egy kúp formájú kosár, fölül volt olyan harminc centi széles. Méter hosszú volt, fűzfavesszőből fonták. Hát ebbe szüremlett a must, oszt innen mertük ki bögrével. Tormalevél a tetején — Mi történt a klcsomoszolt, kitaposott törköllyel? — Vittük kisutulni, hátha maradt még benne valami, de ha csak kevés volt a törköly, azt odaadtuk a disznóknak. Nem mindenkinek volt ám sutuja, de akinek volt, az se sutult ingyen. Tizedet kellett fizetni, mustban fizettük. Amikor aztán kisutultuk az egészet, ásóval szétdaraboltuk a törkölyt, hogy félfenekű hordókba rakjuk. Lenyomkodtuk, tormaleveleket raktunk a legtetejére. Akkor agyag közé töreket tettünk, sarat tapasz, tottunk. Három ujjnyi vastagon ezt a sarat raktuk aztán a tormalevelek tetejére. Szépen megformáltuk, kúp alakúra. Több gond már nem is volt a törkölyös hordóval. Hagytuk, hadd álljon, hadd erjedjen a törköly, három vagy négy hónapig. Akkor kiszedtük és farsangra már ebből főztünk fináncnemlátta pálinkát... ★ A tápiószecsői szőlőművelésnek igén régi hagyományai vannak. Bizonyíték erre — többek közt — a környéken előforduló jó néhány, szőlővel, szőlőművelő szerszámmal kapcsolatos, illetve azonos ragadványnév, sőt vezetéknév. Elég, ha most csak kettőt említünk. De ha például Sutus Nagy István vagy Gohér János neve nem lenne elég bizonyságul. a hitetlenkedők látogassa, nak el Szecsőre! Az ottani templom oltárképe Myrai Szent Miklóst ábrázolja (1800 körül festette ismeretlen művész), aki a hit szerint 4 szőlőtermelők, -művelők védelmezője is. Nem lehet véletlen. hogy a falu őt választotta annak idején yédőszent- jének... Vörös István Kábeleket ezentúl kizárólag j a Magyar Kábel Művekben gyártanak hazánkban, miután a Villamos Szigetelő- és Műanyaggyárban augusztus első napjaiban véglegesen felszámolják a gumikábel-termelést. Az elhatározás régi, a megvalósítás több mint két évtizedig váratott magára, mert a Kábel Művek csak fokozatosan tudta átvenni a különböző típusú gumikábelek előállítását. Most végül is befejeződik a kábelgyártás a Villamos Szigetelő-és Műanyaggyárban. Az utolsó tételeket is leszállították a megrendelőknek, a raktáron levő alap- és segédanyagokat felhasználták, értékesítették. A vállalat eddigi kábelgyár, tó üzemében akkumulátorokat, annak helyén pedig — részben új cikként — hőre lágyuló műanyag cső- és rúd1 termékeket készítenek, vagyis olyan gyártmányokat, amelyek iránt mind itthon, mind külföldön nagy a kereslet, s a termelés gazdaságos. Mindez persze munkaerőátszervezéssel is jár. A dolgozók a kábelgyártás megszüntetésével évek óta számolnak. A munkások egy része továbbra is azt a munkát végzi, amit eddig, hiszen gumit az akkumulátorokhoz is kell készíteni. A többiek az akkumulátor- és a műanyag- termékeket gyártó üzembe kerülnek. Az átszervezést a gyár vezetői minden egyes dolgozóval külön megbeszélték, több lehetőséget is felkínáltak számukra. Az átcsoportosított munkások többsége korszerűbb gépeken dolgozik majd, igényesebb munkát vár. naik tőlük, ennek megfelelően magasabb bérezésben is részesülnek. Munkaerő-átcsoportosítás
