Pest Megyi Hírlap, 1979. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-05 / 182. szám

1979. AUGUSZTUS 5., VASÄRNAP Kinek a haszna? Jogok és kötelességek a tsz-ekben 1 Szállóigévé vált az ókori, tómai jogtudomány alaptétele, miszerint a jogszabály nem tudása korántsem számít men­tő körülménynek. Máig is ér­vényes igazság, de egy kérdés­re ingerel: mit tesznek a törvényalkotók azért, hogy az emberek megismerjék a sorsdöntő ügyeik, vagy akár apró-cseprő dolgaik elintézé­séhez szükséges jogszabályo­kat? Kedvező fogadtatás ’• A téma még izgalmasabb, ha a sajátos termelési viszo­nyokkal bíró területen, a me­zőgazdaságban vizsgáljuk. Fontosságát, aktualitását az adja, hogy megjelent a módo­sított termelőszövetkezeti tör­vény. Áz újszülött megőrizte elődei sajátosságát, lényeges momentumait, s friss voná­sokkal is gyarapodott. A Pest megyei TESZÖV jogtanácsosai a közelmúltban reprezentatív felmérést készí­tettek. Azt vizsgálták, hogyan fogadták a módosított tsz-tör- vényt, s milyen sikerrel vizs­gázott a gyakorlatban? Eb­ből kitűnik, hogy ha az örök­kön fölmerülő kérdésre — cui prodest, kinek a haszna — akarunk választ kapni, a fe­lelet egyértelmű: a tagságnak kedvez az új törvény! A ren­delkezések a szövetkezeti pa­rasztság élet- és munkakörül­ményeit javítják, szilárdítják létbiztonságukat. Életközeli, reális, embercentrikus törvény született, s hogy ezek nem pusztán szavak, igazolja a ked­vező fogadtatás. 1 Legnagyobb örömmel azt fogadták, hogy mód van jubi­leumi jutalmak kiosztására. Időzzünk ennél kicsit. A ren­delet 1977. május 1-től teszi lehetővé a 20 évi munkavi­szony után járó, s a havi át­lagkereset 50—-70 százalékának megfelelő pénzjutalom kifize­tését. A szövetkezetek szabad kezet kaptak abban, hogy visszamenőleg is kiutalják az érintetteknek, avagy csupán az eredeti dátumtól kezdik fi­zetni. Ebből rengeteg félreér­tés adódott, előfordult, hogy egy termelőszövetkezetben azok is kaptak, akik 1977 előtt már elérték a húsz évi munkaviszonyt, egy másikban — talán épp a szomszédban —, viszont nem! Sok múlt a vezetők mentalitásán, a szö­vetkezet anyagi erején, ugyan­is az új tsz-törvény nyitott ka­pukat hagyott, számos rendel­kezésben csupán az irányvo­nalat jelölte meg, így a konk­rét, helyi intézkedések a technikai-gazdasági körülmé­nyekhez igazodva készültek el. A helyi sajátosságok figye­lembe vételével születtek meg az új munkaügyi-szervezeti és munkavédelmi szabályzatok is. Ennek tartalma és a szö­vetkezet termelési viszonyai között szoros az összefüggés. Nem kell szakképzett jogasz­nak lenni ahhoz, hogy olvas­sunk a száraz jogi formulák sorai között. Mert a stabil, eredményesen dolgozó gazda­ságokban könnyűszerrel meg­oldhatják az új rendszerű fi­zetett szabadságolást, a pihe­nőnapok rendszeres biztosítá­sát, egyszerűen nem lehet anyagi gátja a nagyobb mérvű szociális juttatások, különféle illetmények kifizetésének. A módosított tsz-törvény felszínre hozott egy komoly tanulságot: az emberek meg­tartásáért, a vonzó élet- és munkakörülmények megterem­Nem az, aminek látszik A téma már nem lenne té­ma, hiszen Készéi Károly, a Magyar Horgász szerkesz­tő bizottságának vezetője, a Magyar Országos Horgász Szövetség főtitkára elismer­te a hibát. Elismerte, hogy a cikk, amely a lap XXXIII. évfolyam, 7., 1979 júliusi számában jelent meg, nem szerencsés. Mint mondotta: ágyúval lőnek verébre, a téma nem indo­kolja. hogy a lap vezető helyén (3. oldal) jelent meg, és a cikk írója, F. B. túl­zott, rossz hangot ütött meg. Készéi Károly emiatt elnézést kért. Azzal azonban nem ér­tett egyet, hogy a szóban forgó cikk nem az, aminek látszik, hanem egészen más. A Pest megyei Hírlap 1979. május 18-i számában Dévérívás idején címmel cikket jelentetett meg. A cikk a dévérek ívás közbeni horgászásmódját ismerteti. Jóllehet — mint F. B. is megjegyezte —, nincs tila­lom az ívás közbeni horgá­szásra, de íratlan erkölcs szerint mégis elmarasztal­ható. aki ilyenkor megza­varja a dévéreket. Archí­vum segítségével — igaz, évekkel ezelőtti cikkek — kikerestük azokat a hor­gászlapokat, amelyek is­mertetik a dévérek ívás közbeni horgászásának le­hetőségeit. Van olyan cikk is, amely védelmébe veszi az ívó halak gereblyézését... Szakvitába mégsem kívá­nunk bocsátkozni, hiszen a horgászáshoz a szaklap job­ban ért. Ök tudják, miért lehet harcsát kifogni ívás idején, és miért nem lehet dévért stb. Elnézést kérünk dévérüqyben. Csakhogy a Pest megyei Hírlap már említett cikke nem csupán a dévérhorgá- szással foglalkozott, hanem néhány sorban bírálta azt az intézkedést, amellyel a horgászszövetség, a Pest megyei pártbizottság illeté­kes osztályával megbeszél­ve —, megszüntette a ti­zenhatezer horgászt tömörí­tő Ráckevei-Duna-ági Hor­gász Intéző Bizottságot. A cikk megjelenése után a bomba korántsem a dévé­rek védelme miatt, hanem a horgászok hovatartozása ügyében robbant. Meg­egyeztünk akkor Készéi Károllyal, hogy az elvi döntésig továbbiakban nem írunk a szövetség dolgáról. Betartottuk. Betartotta a Magyar Horgász is! Ezért F. B. kirohanása dévér- és nem intézőbizott­ság-ügyben. Mert válthat-e ki ilyen elementáris dühöt a dévérhorgászás ?! .,Felhí­vás természetrontásra ..., pusztításra..., tiltja a kul­turált magatartás, maga az emberség.... hogyan me­részeli akkor valaki a dé­vérek szaporodását gátol­ni? ... Nem túl sokban kü­lönbözik az ilyen húshor­gász azoktól a civilektől, akik szigonnyal, vasvillával böködik az ívó halakat... Ez a cikk nem szolgálta a horgászat érdekeit...” stb. Tehát a Magyar Horgász vezető szerkesztője elismer­te. hogy a dévér nem érde­mel ekkora tüzet. Hát ak­kor miért ilyen formában jelent meg a cikk és ek­kora tűzzel? Az indok vilá­gos. Horgász intézőbizottság ügyben ütköznek vélemé­nyek és érdekek. Az ilyen konfliktusok" nagy vihart kavarnak. Készéi Károly egyetérté­sével már készülőben az új határozat, amely a Pest me­gyei pártbizottság állásfog­lalása alapján megnyugta­tóan rendezi a közeljövő­ben — lehet, már szeptem­berben — a sok ezer Pest megyei horgász hovatarto­zását. Ennek értelmében ti­zenhatezer horgász nem vá­lik hontalanná. Szerintünk ez a lényeg. Kár, hogy F. B. cikkében csak az állatokat védi. s elfelejtette észrevenni, hogy abban emberek ezreiről is szó volt. Azok érdekében, akár ágyúval is lőhetett volna. S. A, téséért — nem utolsósorban a fiatal, jól képzett szakember utánpótlás érdekében — so­kat kell tenni. Fontos a propaganda A felmérés beszél arról is, hogy Pest megyében foglal­koztatják a legtöbb szövetke­zeti jogtanácsost — a 81 gaz­daságban 115-en dolgoznak, egyhelyütt ketten-hárman is, önálló osztályt alakítva, sza­kosodva különféle területekre. Helyzetük azért nem rózsás, túlterheltségről keringenek a hírek. Való igaz, a szövetkezeti jogász munkája bonyolult, szo­ros együttműködést igényel a termelési feladatokkal, együtt­élést, együttlélegzést a közös gazdaságokkal. S most nem arról van szó, hogy a bürok­rácia szövevényeiben keressék meg a szövetkezet érdekéhez igazodó megoldást, a nagyka­puk melletti kiskapukat. Sőt! Gyakoribb, hogy a jogász kénytelen nemet mondani — a törvényesség szellemében. S ha már jogászbóség van Pest megyében, még inkább indokolt a széles körű propa­ganda. Lényeges leszögezni; ré­szükről ez korántsem szolgál­tatás, hanem kötelesség. Hi­szen a képzett szakember is nehezen igazodik el a szabá­lyok, rendelkezések, módosí­tások labirintusában. Hogyan győzné akkor fejben tartani a változásokat egy tsz-tag? A cél nyilvánvalóan az, hogy ne legyen járatlanságból adódó félreértés, vita, pör. A munka- vállaló ne követelőzzék jog­talanul, de a munkaadó se sértse meg a törvényt, ki­használva a dolgozók tájéko­zatlanságát. Több csatorna Hogy a tagság pontosan is­merje jogait és kötelességét, több csatornán adnak, infor­mációt a jogászok megyei és üzemi szinten egyaránt. For­rásul a küldött-közgyűlések, brigádtalálkozók, a TIT szer­vezésében tartott ismeretter­jesztő előadások, s a TESZÖV kezdeményezésében rendsze­resen sorra kerülő továbbkép­zések szolgálnak. Mozgósítják a szövetkezeti demokrácia fó­rumait — az ellenőrző, dön­tő és nőbizottságoktól kezdve az alkalmazottak számára élet­re hívott szakszervezeti alap­szervezetekig. S még egy Pest megyei ku­riózum: az augusztusban tar­tandó TESZÖV elnöki ülés egyik napirendi pontja lesz, hogy a húsz kiemelt „A” ka­tegóriájú termelőszövetkezet kezdeményezésére még az idén megalakítják a • megyei jog­segélyszolgálati irodát. A jogpropaganda így válik élő, mindennapi gyakorlattá. Kahutek Magda Gyorsak, lelkiismeretesek A takarítónők Dányból jönnek... Üzletnek nem rossz Kihűlt rezsó, balján kávé­főzőgéppel. Az asztalokon te­lefonkészülékek, piros búrájú állólámpák. A padlót borító szőnyegek kissé rojtosak. Az életet, amelyet a berendezők valami üvegházból hoztak ide, egy vízipálma képviseli. Hi­vatali csendélet. Tulajdon­képpen bármelyik hazai iro­dánkban lehetnénk, ahol négy óra után szintén rázárják az elhasznált levegőre az ajtót, hogy másnap a csoportveze­tők, beosztották folytassák a rubrikák kitöltését, jelentések készítését. A két műszak kö­zötti szünetben azonban törté­nik valami. A szobákban meg­jelennek a takarítók, mint most a 26 éves Dóczi Sándor- né, dátjyi lakos, és szép sor­jában kiüríti a szemétkosara­kat, letörli a bútorokra szállt port, megtisztítja a mosdót. Dócziné és nővére V. J.-né (kérte, ne írjuk ki teljes ne­vét) 30 termet rak rendbe délután négytől este hétig. Gyorsak, lelkiismeretesek. Bi­zonyára öregbítik a nagyko­vácsi Rozmaring Tsz takarító ágazatának hírnevét Szük­ség is van erre. A konkurren- cia ugyanis nagy. Megesik, egy vállalatnál két közös gaz­daság is rivalizál a tiszto­gatás jogáért. A kisiparosok­ról nem is szólva, akik eb­béli tevékenysége egy eszten­deig adómentességet élvez, s kapcsolatuk is olajozottabb a gondnokokkal a szövetkeze­teknél! Átváltozások Hősnőnk jókora utat tett meg, mikorra a dányi szőlő­hegyről a budapesti MEDI­COR Művek, Illatos úti tele­pére ért. Délelőtt még kapált, gyerekei vidáman játszottak a gyümölcsösben, megmászták a fákat, hancúroztak. A nap kö­zepét jelző harangszó már ott­hon, férje szülei házában érte. Megetette az állatokat: az éhes, kórusban hápogó kacsá­kat, az ól falát dühödten ta- szigáló hízókat, a kúráló ba­romfihadat. Egy óra tájban levedletté a falusi munkaru­hát. Égőpiros, virágmintás szpknyát öltött fel, fehér ma­gas sarkú szandált húzott, és felült a fél kettes autóbusz­ra, amely Isaszegre repítet­te. A Salgótarjánból érkező személyvonat bőrülésein két óra után foglalt helyet, s míg a szerelvény a Keleti pálya­udvar kettes vágányára befu­tott, hímzésssel foglalta el ma­gát. Három óra 15 perckor ki­szállt a vaskerekű járgányból, futás a 24-es villamoshoz, a Mester utcánál átszállás a 30- asra. Háromnegyed . négykor belép a MEDICOR portáján. Az egyik kihalt irodában el­használt, lencse-barna színű nadrágba bújik: takarítónővé alakul. Kicsit mintha sok len­ne az átváltozásokból. Igaz az én apám is öltözött eleget. Külön a kerti munkához, kü­lön a BKV autóbuszainak vo­lánjainak tiszteletére. De leg­alább az útra nem. Dóczinét a Damjanich utcá­tól a budapesti végállomásig követtem. A villamoson ju­tott eszembe: fura egy dolog ez. 6 órát utazgatni söprésért, porrongyrázásért. A Balt-Őriént lépcsőjén — Nincs szakmám. A gyere­kek miatt egész napos elfoglalt­ságot nem tudok vállalni. Korábban a tejiparban dol­goztam, de a család, a háztá­ji miatt ott kellett hagyjam. Ez a takarítás nagyon megfe­lel nekem. Nem szégyellem, ha kérdezik, mi a foglalkozá­som. Tudja, a fiatalságom sem volt könnyű, ötéves korom óta dolgozom. Nagyobbacska lány­ként magam kerestem meg a ruhámra valót. Apám elver­te a keresetét.., Valahogy így kezdi Dócziné érvei fölsorolását, hogy a régmúlt és jelenbéli takarí­táskodása közötti összefüggést érthetővé tegye. Rendben is lenne ez a délutáni ingázás, már ami a gyereknevelést il­leti. Hiszen az anya általa ér­tékes órákat nyer, például ah­hoz, hogy fia iskolai felada­tait ellenőrizze. Egyelőre. De mi lesz később? Ha elmarad ismeretekben. A fiatalasszony Magyarországból jó, ha a Vi­dámparkot ismeri, könyvet, visszaemlékezni sem ■ tud, mikor olvasott utóljára. Pe­dig nyílt eszű, érdeklődő em­ber. Mégis valami úri mániát lát az említett foglalatossá­gokban. A többletpénzből csak az anyagiakra jut. Csempére, gáztűzhelyre, bútorra, a la­kásra. ö maga is nevet, ami­kor a Keleti pályaudvaron a vágányokon átvágva megmász- szuk a Balt-Orient expressz lépcsőit. — Csak ilyenkor szállók föl a tenger felé tar­tó vonatra!... Lassítani? Mondhatnánk, majdnem mindegy, valaki betaní­tott segédmunkás egy tej­üzemben, vagy takarítónő va­lamely nagyvállalatnál. Berkes Jánosnak, aki ugyancsak Dá- nyon a Damjanich utcában la­kik, viszont elismert szakmája van. Női szabó. Ennek ellené­re ő is sepreget Budapesten. Jelenleg olajos fémforgácsot a kerepestarcsai Szilasmenti Tsz alkalmazottjaként. Munkaügyi viták Felelősség a leltárhiányért Az egyik általános fogyasz­tási szövetkezet üzletében lel­tároztak és nagy összegű hiányt állapítottak meg. Ezért á vezetőt és helyettesét — munkabérük arányában — kártérítésre kötelezték. A döntést a helyettes vezető sé­relmesnek találta és a hiány megtérítése alóli mentesíté­sért pert indított. A munka­ügyi bíróságon egyezséget kö­töttek, amelyben az illető a reá kirótt összegnek havi rész­letekben való megfizetését vál­lalta. Ezt a megállapodást a bíróság helyben hagyta. Tör­vényességi óvásra a Legfel­sőbb Bíróság a munkaügyi bíróságnak ezt a végzését ha­tályon kívül helyezte. A határozat indokolása sze­rint a bíróság valamely egyez­séget akkor hagyhat jóvá, ha az a jogszabályoknak és a fe­lek méltányos érdekeinek meg­felel. A per adatai alapján megállapítható, hogy a helyet­tes üzletvezetővel a leltári idő­szak kezdete után négy nap­pal később kötöttek munka­szerződést és íratták vele alá az anyagi felelősség vállalásá­ra vonatkozó nyilatkozatot. Az illető azonban csak további két nap múlva jelentkezett munkára Márpedig a tör­vény értelmében a munkavi­szony kezdete a munkába lé­pés napja. Az is kiderült, hogy az üzlet árukészletét a helyettes vezető leltárral nem vette át. Tehát, ha alkalmaz­tatásakor az esetleges leltár­hiányért a teljes anyagi fele­lősséget vállalta is, ez a köte­lezettsége nem felel meg a vo­natkozó kormányrendeletben előírt feltételeknek. A továbbiakban a Legfel­sőbb Bíróság rámutatott arra, hogy a leltárhiányért az üz­letvezető és helyettese egye­temlegesen csak akkor felel, ha 1.) az árukat kezelésükbe átadták, illetve azokat átvet­ték, 2.) a munkahely elfoglalá­sakor velük a leltárhiányért való anyagi felelősséget írás­ban közölték, vagy arra a munkaszerződésben megálla­podtak, 3.) a két leltározás között eltelt időszaknak leg­alább a felében és a leltár­idő végén is, ott vannak be­osztásban, s végül 4.) az üzle! dolgozóit a vállalat a vezető és helyettese hozzájárulásával választotta ki, s ezt ők aláírá­sukkal elismerték. A leltári felelősségre vonatkozó feltéte­lek együttesek, ami azt je­lenti: bármelyiknek hiánya esetén a dolgozóval szemben az anyagi felelősség nem érvé­nyesíthető. — Mindezekből következik — szögezte le a Legfelsőbb Bíróság —, hogy a perben kö­tött egyezség a jogszabályok­nak nem felel meg,''tehát a munkaügyi bíróság nem hagy­hatta volna jóvá. Ezért végzé­sét hatályon kívül kellett he­lyezni és a helyettes vezetőt a leltárhiány megfizetésének kötelezettsége alól mentesíte­ni — Házat építünk, őszre ta­lán beköltözhető lesz. Nezze, nem megy másképpen. Mű­helyt itt a szüleimnél hely hiányában nem nyithatok. Gyerekünk van. Kell a pénz. Egyszer abbahagyom majd a bejárást. Ha az új lakásban élünk, lassabban leszünk — nyugtatja magát Berkesné. Úgy lesz, ahogy mondja. De akad ellenpélda is bőven. Itt van Kovács lmréné is. Csu­pán egy esztendeje van a nyugdíjig s eddig eszébe sem jutott lassítani. Sőt. Nálánál is többet vállalt: két kertet, jószágot, beutazást. Pontosab­ban 770 négyszögöl földet, 18 libát, 19 iroda takarítását Hármójuk közül ő keres a leg­jobban. Az éjszakázás végett — Együtt vettünk a fia- mékkal autót. Akkor arra gyűjtöttünk. Hál’ istennek, el­értük magunkat. Igaz, a WC-t csempézni szeretnénk, a ga­rázst meg vakolni — sóhajt az idős asszony. Az egész beszélgetés alatt kerüli a te­kintetemet ... Meglehet, attól tart megirigylem tőle a mó­dok Az udvaron, elmenőben láncra függesztett karfás székben öregecske férfit pil­lantok meg. — Az unokatestvérem. Sen­kije sincs, csak én. A szere- tetházba tettük. Kicsit bajos a fejével. Búcsúra, lakodalom­ra szoktuk hazahozni. Ha meg­hal, úgy gondolom, a házát mi örököljük. A hintázgató ember érdeklődő tekintetet vet rám. Mintha az előb­biekkel kapcsolatban kérdez­ne valamit. Még két házzal odébb is hallom a lánc nyi­korgását. Seprűvel az Illatos úton Nem számoltam, hány. Pest megyei,, tsz' tart fent takarító- részleget. Mondjuk, sok. Az is biztos, szükség van ezekre a brigádokra. A vállalatok eb­ben a munkakörben csak a szövetkezetek által fizétett összeg kétharmadát tudják megadni. A közös gazdaságok viszont mint szolgáltatást számlázzák az irodák rendbe­tételét. E melléküzemük a legjövedelmezőbb vállalkozá­saik egyike. A Rozmaring 33 milliós nyereségéből 3 milliót éppen ez a 85 takarító termel meg: seprűvel, fölmosórongy- gyal. Kinek jó végül is ez. A dolgozóknak mindenképpen. A 3—4 órás műszak háromeze­rért mindenkinek megéri. Nincs panaszra oka a tsz- nek sem. Ráfordítás nélkül — tulajdonképpen munkaközve­títés révén — komoly pénzek­hez jut. S kell a mellékjöve­delem a gazdaságnak: ebből vesznek kombájnt, építenek új sertésólat. Hogy a népgaz­daság ügye is ilyen támoga­tott lenne a tsz-takarítás ál­tal, az nem annyira biztos. S még valami nincs itt rend­ben. A dányiak például a Galga mentén toboroznak, onnan viszik el a munkaerőt. Helybélit nem alkalmaznak. Megteszi azt. a többi gazda­ság. S az sem szerencsés, hogy a gondnokok akkor mondják föl a szerződést, amikor kedvük tartja (indoklás nem szükségeltetik). Így aztán a brigádok beat-zenekar módjá­ra oszlanak föl és jönnek lét­re. Az eljárók kiszakadnak a falusi közösségből, de sehol sem lesznek tagjai huzamo­sabb ideig a munkáskollektí­vának. A vonaton — magam láttam — vallási témájú raj­zolatokat hímeznek. V. J.-né jehova tanújaként Isten or­szágának közeli eljövetelét hirdeti. Dagályosan ömlő pré­dikációja közben bőven volt időm elmerengeni azon, va­jon mit is keres az elhagyott irodákban seprőjével az Illa­tos úton, 1979-ben. egy tsz- tag. Valkó Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom