Pest Megyi Hírlap, 1979. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-05 / 182. szám
!— * r Gyermekegészségügy hazánkban Interjú dr. Zsögön Éva államtitkárral A nemzetközi gyermekév alkalmából arra kértük dr. Zsögön Éva egészségügyi államtitkárt, vázolja: milyen helyet foglal el a gyermek, egészségügy hazánk egészségügyi politikájában? — Magyarországon az anya- és gyermekvédelem a felszabadulás óta folyamatosan az egészségügy kiemelt feladata. Különösen előtérbe állította az 1973-as népesedéspolitikai kormányhatározat, illetve annak végrehajtása. Egyben hosszú távra meghatározta a gyermekegészségügy fejlesztésének irányait is, megteremtette annak feltételeit. A nemzetközi gyermekév így természetszerűleg nem hozhatott alapvetően újat, erőteljesebbé vált viszont a korábban Is megnyilvánuló társadalmi segítés, társadalmi összefogás. A szociálpolitikai intézkedések és részben a szülőképes korúak viszonylag magasabb száma miatt 1973 és 1976 között erősen megnőtt a születések száma. (Sajnos, azóta újból csökkent.) A felszabadulás óta nagy szellemi és anyagi erőket fordítottunk a csecsemőhalálozás elleni küzdelemre. A fejlődést, az eredményeket jól mutatják az adatok: 1938-ban 131, tíz évvel később 94, 1967-ben 37, 1978- ban pedig 24 ezrelékes volt a csecsemőhalálozás. Jelentős különbségek vannak a megyék között. A legjobb eredményt Komárom megye érte el 16,8 ezrelékkel, s a sorban Vas megye 17,3 valamint Nógrád megye 18,7 ezrelékkel következik. Sajnos, néhány helyütt még magasak az arányok, Szabolcs-Szatmár megyében 30,7, Somogy megyében 29,1 Tolna megyében 28,5 és a fővárosban 27,2 ezrelék. A különbségek a további javulás lehetőségét jól mutatják. Az 1—14 éves gyermekhalálozásunk nemzetközi összehasonlításban a jók között van, nem éri el a 0,5 ezreléket. Az anyái halálozás területén is sikerült jelentős eredményeket elérni, hogy csak az utóbbi évekre utaljak, 1974-ben 36, 1978-ban már 19 százezrelék volt. Ennek ellenére mindent meg keil tennünk, hogy gyerekszülésben lehetőleg egy anya se veszítse életét. fejlesztjük és erősítjük a mozgószakorvosi szolgálatot. Azt szeretnénk, hogy legalább kéthetenként minden községbe eljusson a gyermekszakorvos, s konzultatív segítséget nyújtson a körzeti orvosnak, a védőnőnek. • Magyarországon az tekolaegész- ségügynek elismerésre méltő múlt- ja van. De milyen a jelene és főképp a jövője? — A hatvanas évektől a körzeti gyermekorvosok látták el az általános iskolák iskolaorvosi feladatait. 1975-ben pedig sor került a kérdés általános rendezésére. Az óvodákat és általános iskolákat ellátó hálózat jól szervezett, részt vesznek benne a gyermekkörzeti orvosok és a falusi körzeti orvosok is. A középiskolásokat ellátó iskolaorvosi hálózat kialakítása azonban nem haladt kielégítően. Budapesten és a megyei városokban sikerült létrehozni a megfelelő létszámú hálózatot, de a többi városban többségben részfoglalkozású orvosok látják el ezt a munkát. Az ellátás színvonalának emelkedését akadályozza, hogy az ehhez szükséges ismereteket az e feladatra irányított orvosok és védőnők nem ismerik kellőképpen. Az iskolákban még sokhelyütt nincsenek meg a feltételek és a szakigazgatási szervek is többet tehetnének, főleg az ellenőrző munkájuk nem kielégítő. A nemzetközi gyermekév alkalmából több testület vizsgálta az iskolaegészségügy helyzetét, észrevételeikkel segítik az egészségügy munkáját. Remélhető, hogy a következő években számottevő lesz a javulás. Ezt a véleményemet alátámasztja, hogy az országgyűlés egészségügyi és szociális bizottsága 'és az Állami Ifjúsági Bizottság is foglalkozott ezzel a kérdéssel és rendszeresen segíti törekvéseinket az Oktatási Minisztérium is. Ügy vélem. ide kívánkozik néhány gondolat az iskolaérettségi vizsgálatokról, amelynek fontosságát az általános tankötelezettség, valamint az általános iskolák oktatási színvonalának növekedése is aláhúzta. Ma orvosok, pedagógusok és pszichológusok összehangolt munkával igyekeznek reálisan megállapítani a tanköteles- korú gyermek fejlettségét és biztosítani, hogy minden gyermek akkor és oda kerüljön oktatásra, amikor és ahol képességeit a legjobban ki tudja bontakoztatni. Szeretném megjegyezni, hogy az iskolaérettségi vizsgálatokat tulajdonképpen nélkülözni lehetne, ha a gyermek születésétől kezdve mindenkor figyelnének az életkorának megfelelő fejlettségire. így az iskolakezdés időpontjában csupán csak nyilatkozni kellene az iskolaérettségről, a rendelkezésre álló adatok alapján. E cél eléréséhez még hosszú utat kell megtennünk, lényegesen emelnünk kell a gyermekgondozás szakmai színvonalát, javítani kell az orvosok, védőnők és a szülők együttműködését és sokkal jobban ki kell használni az óvodák adta lehetőséget. Az ehhez vezető út újabb állomása lesz, hogy már 5 éves korban szervezetten kezdjük meg a fejlettségi vizsgálatokat. • Hogyan fogalmazná meg a gyermekegészségügyi ellátás célját, s ebhez a követendő utat? — Orvosok, pedagógusok és szülők közös célja, hogy mind egészségesebb, erősebb, jobban képzett ifjú generációt neveljünk, s ez rendkívül komplex feladat. Ahogy az Egészségügyi Törvény is megállapítja, az egészségvédelem minden állampolgár kötelessége, s a társadalom minden rétegének van e területen feladata. Ha visszanézünk az elmúlt évtizedekre, azelőtt elképzelhetetlen fejlődést és eredményeket láthatunk. Ha tennivalóinkat nézzük, rendkívüli erőfeszítések szükségességét mutatja a ‘kép. De azt is látnunk kell, hogy társadalmunk kiemelt feladatnak tartja gyermekeink mind jobb fejlődését. Az egészségügy mindenkor kiemelt feladata: a gyermekegészségügy fejlesztése. D. G. • Ugyancsak elismert terhes- és csecsemőgondozó hálózatunk magas színvonalú munkája. Miként vélekedik erről és a további feladatokról? — 1948-ban az anyák alig egyhar- mada szült intézetben, s ma már gyakorlatilag minden újszülött szülőotthonban, kórházban jön a világra. Az ötvenes években építettük ki a szülőotthoni hálózatot, megszerveztük az anyatejgyújtést és általánossá tettük a terhes- és csecsemőgondozást, már akkor is ingyenesen. Nagy előrelépést jelentett a hatvanas években kialakított körzeti gyermekorvosi szolgálat, amely ma a gyermekek 51 százalékát látjh el. elsősorban a városokban. Más településeken a gyermekek megfelelő színvonalú ellátását a körzeti orvosok. védőnők, illetve a munkájukat támogató mozgó-szakorvosi szolgálatok biztosítják. A hatvanas években kiépült kórházi hálózat keretében korszerű gyermekosztályok •jöttek létre, s ma átlagban tízezer lakosra nyolc gyermekágy jut, ami nemzetközi viszonylatban is nagyon jó eredmény. A legújabb ellátási formák közül, a család- és nővédelmi tanácsadó hálózatot emelném ki. A szükségletnek megfelelő egyéni anya- és gyermekgondozásra kell mind nagyobb súlyt fektetnünk. Az eddiginél hatékonyabb gondozásra törekszünk, mert az a cél, hogy lehetőleg minden esetben időben ismerjék fel az orvosok az esetleges kóros folyamatokat, s így elhárításukra időben tegyék meg a szükséges intézkedéseket. Jelenleg több mint ezer szervezett gyermekorvosi körzetünk van, mint említettem túlnyomó többségben a városokban. Ma még sok esetben jobbnak tartjuk a községek körzeti orvosaira bízni ezt a feladatot a védőnők közreműködésével. Ezzel párhuzamosan Szlovák Lohengrin Vár Bertalan rajza Iskola a gyárban Az előzmény. A hír szűkszavú volt: „A Mechanikai Művekben iskolai osztály indul ötven hallgatóval. A kihelyezett tagozat szervezetileg az aszódi Petőfi Sándor Gimnázium és Gépipari Szakközépiskolához tartozik..” öivenen ülnek néhány hét múlva a gyári középiskola padjaiban: a tanulók döntő többsége szakmunkás. Munkaidő-kedvezményt kapnak, a tankönyvek vásárlására sem lesz gondjuk. Elkészült már az osztálynévsor: a legfiatalabb hallgató tizenhét esztendős, a legidősebb pedig közel jár az ötvenhez. Lépéstartás Pentz Károly né, a kondenzátorgyáregység negyvenöt éves csoport- vezetője pontosan három évtizede lépte át az üzem kapuját. Ez az első munkahelye. Anyagkönyvelőként kezdett dolgozni, majd huszonhat esztendeig a minőségellenőrzésen meósnak alkalmazták. Két esztendeje került mostani beosztásába. S tudni illik róla azt is, hogy az elmúlt időszakban többször kapta meg a kiváló dolgozó kitüntetést, 1973- ban pedig átvehette a Munka Érdemrend bronz fokozatát. Alapszervi párttitkár. — Megbecsült daigozója a gyárnak, kollégái tisztelik, sok mindent elért már. Miért vállalta mégis a tanulást? — Kérem, én most jutottam el odáig, hogy végre a magam kedvére tanulhassak. Az egyik lányom tizenkilenc, a másik húszéves. Mindketten leérettségiztek, biztos szakmát adtam a kezükbe, megállnak már a maguk lábán. Nekem most tizenegy ember munkájáért kell felelnem az üzemben. De hogyan tudnám nyugodtan, hibátlanul ellátó a muijká- riiát, ha nem ismereráí íáato- > matikus berendezések működését? Lépést kell tartanom. A családunk összetartó, a gyerekek majd segítenek nekem a tanulásban. Amikor odahaza megtudták, hogy beiratkozott a gépipari szakközépiskola első osztályába, a kisebbik lánya örömében csak ennyit mondott: „Na végre, anyu, csakhogy te is tanulszl (Sófalvi Istvánná, o Mechanikai Művek szeményzeti és oktatási főosztályának vezetője: — Nálunk szép hagyományai vannak az oktatásnak. Nyolc éve indítottuk az üzemben a kihelyezett általános iskolát, ahol legalább kétszázötvenen végeztek eddig. S tudja, mi a legérdekesebb? A most induló gépipari szakközépiskolai osztály leendő tanulóinak egy része a kihelyezett gyári osztályban szerezte meg az általános iskolai végbizonyítványt!) Megnőtt feladatok Kneif Gyula, a műszerész karbantartó üzem szocialista brigádjának 36 éves vezetője szókimondó ember. Nyíltan beszél megnövekedett feladataikról, de a hangjában egyáltalán nem a panasz, sokkal inkább az öröm érezhető. — Aki megreked a képzésben, az kegyetlenül elmarad a mi területünkön. A nemrégiben megkezdődött festékszórógyártás teljesen automatikus berendezésekkel történik. Ha a brigádból valamelyikünk nincs tisztában az integrált áramkörű berendezések működésével, az mérhetetlenül sok kárt okozhat. Egyszerűen érzem azt, hogy szükségem van az ismereteim bővítésére, mert ellenkező esetben nem tudom maradéktalanul ellátni a munkámat. És régi vágyam, hogy leérettségizzek ... Kneif Gyula két esztendeje dolgozik a Mechanikai Művekben, s egyszer már megkísérelte, hogy elvégzi a technikumot. Ám akkor félbemaradtak tanulmányai — lakásproblémája miatt. Időközben azonban minden megoldódott, s ismét kezdődhet a tanulás. Egyébként a műszerészek szocialista brigádjának vezetője, ő nemrégiben fejezte be .a marxizmus—leninizmus esti egyetemének általános tagozatát, s a vállalati pártbizottságban is aktívan tevékenykedik. (Sófalvi Zoltánná: — A termékszerkezet-váltás következtében az üzem számára létkérdés, hogy a korszerű, mai kor igényeinek minden tekintetben megfelelő berendezések kezelésével és karbantartásával hozzáértő szakemberek foglalkozzanak. Ezeket a gépeket nem lehet rutinból javítani, a legkisebb melléfogás is jelentős károkat okozhat. Ezért is örülünk különösen annak, hogy szakmunkásaink felelősséggel átérzik a tanulás szükségességét. Nem kellett különösebben senkit sem agitálni arra, hogy ismét iskolapadba üljön!) Rendezett körülmények Pető Endre, a festőaggregát-gyár- egység harminchét esztendős csoportvezetője eredeti szakmáját tekintve géplakatos, de megszerezte a szerszámkészítő szakmunkás-bizonyítványt is. Tizenkét esztendeje dolgozik a vállalatnál, s most ő is úgy érzi, elkerülhetetlen a tanulás. — Akkor is vállalkozott volna a tankönyvek forgatására, ha utazni kell, mert nincs kihelyezett tagozat? — kérdezem. — Feltétlenül — válaszolta Pető Endre. — Nekem is megoldódott a lakásproblémám, ami korábban nagyon hátráltatott a tanulásban. Egyszer már elkezdtem a technikumot, de mivel az anyósomnál laktunk egy szobában, s időközben megszületett a kislányom, lehetetlen volt ilyen körülmények között felkészülni ,a vizsgákra. Most úgy érzen [ tóapvéSSilS mégwóltóáott á helyze j. tem, zavartalanul tanulhatok. Ráj adánul az üzemben dolgozó mémö'í kök is szívesen segítenek nekünk jk beszámolók előtt... (Sófalvi Zoltánná: I’ — A vállalat idei termelési értéké meghaladja a kétmilliárd forintöl. Ez óriási szám! A gyáregységekkel együtt négyezer dolgozónk van. Tanulásukra, szakmai képzésükre a jé<- lenlegi munkaerőhelyzetben — kültfj nősen a forgácsoló szakmában nehéz az utánpótlásról gondoskodni — különösen gondot kell fordítanunk. Ezért szorgalmaztuk a gépipar# szakközép-iskolai osztály indításál. Nincs megállás!) 'i Jj Kifogástalan minőség Almási Antal, a villanyszerelők harmincnyolc éves csoportvezetőié évek óta folyamatosan tanul. Nemi- rég fejezte be a marxizmus—leninizí* mus esti egyetemének általános tagozatát, mert úgy érezte, hogy alapszervi párttitkárként szüksége vah friss ismeretanyagra. Ami pedig é szakmai képzést illeti: felsorolni ij| nehéz azokat a különféle tanfolyamokat, amelyeket — a termékszertí kezet-változással összhangban — az elmúlt években végzett el. — Ügy éreztem, nem lehet elmaradnom: a nyugatnémet automata berendezések szerelése a legmagasabban kvalifikált szakmunkásokat igényli — mondta Almási Antal, -i Számomra pedig — ezt leendő osztálytársaim nevében is mondom — különösen megfelelő a levelező oktatás. Nem kell utazgatnunk, hanem helyben ülhetünk iskolapadbá. Ha pedig többet tudunk, az hozzájárul ahhoz is, hogy a munkánk minősége kifogástalan legyen. Búcsúzunk a leendő hallgatóktól; Az ajtóban Pető Endre kézfogás közben megjegyzi: — Nekem a szakmám nemcsak megélhetési lehetőség. Szívesen dolgozom a gyárban, mert megtalálom az alkotás örömét... Ez a vallomás akár ans poeticának is beillik. - ---- • FA LUS GÁBOR I i
