Pest Megyi Hírlap, 1979. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-05 / 182. szám

Hfr.rrt 1979. AUGUSZTUS 5., VASÄRNAP Tisztelet a fehér autóknak! Mindennapi száguldás az életért Az Országos Mentőszolgálat nagykátai mentőállomásáról havonta körülbelül három- százszor kanyarodnak ki a fe­hér NYSA-kocsik. Az esetek többségében csendesen: ilyen­kor járásképtelen beteget szál­lítanak otthonából a kórház­ba, rendelőintézetbe vagy ép­pen fordítva. Havonta több százszor azonban a mentőau­tók az összes megkülönbözte­tő jelzést — a szirénát, a pi­ros zászlót, és a villogó kék lámpát használva szágulda­nak: ilyenkor élet van veszély­ben, minden másodperc kése­delem sorsdöntő lehet... Fekete karácsony — Éppen beteget szállítot­tunk haza Tóalmásra, amikor rádión utasítást kaptunk: azonnal induljunk Puszta- szentistvánra, mert vonatsze­rencsétlenség történt és na­gyon sok a sérült — emléke­zik vissza 1968. karácsonyára Szekeres Pál, mentőápoló. — Gyevát Ferenc volt a gépko­csivezetőm. A beteget ottho­nába vittük és indultunk a helyszínre. Rengeteg mentő gyűlt össze, 40—50 is lehetett, de a járásból mi érkeztünk elsőként. Addigra már a sé­rültek ellátása is megkezdő­dött. Sajnos, akadt, akin már nem lehetett segíteni... Sok járásbeli is volt a halottak között, úgy tudom... Mi .öt sérültet kaptunk. Egyikük, egy férfi, eszméletlenül feküdt, a fején sebesült meg, a másik súlyos eset, egy 35 év körüii tanárnő, neki a combcsontja törött eL Ketten csak zúzódá- sokat szenvedtek — őket a harmadik sebesült, később ki­derült, hogy birkózóbajnok, segített hordágyra tenni. Tört karral... — Pestre vittük, mentünk a Koltóiba. Nagyon csúszott az út, ráadásul, még sűrű köd is gomolygott. Még­is hamar felértünk, mert ad­digra a rendőrség az egész 31-es utat lezárta,,. .csak,, men­tőket, tűzoltókat, katonái au­tókat engedték közlekedni. Be­vittük a sérülteket a kórházba és már fordultunk is vissza, de Pusztaszeri tistvánon már nem akadt dolgunk. Rádión kaptuk a feladatot, Szentlő- rinckátára kellett mennünk egy szülő nőhöz... Mentik a mentőt — Negyven-ötven szülő nőt szállítunk havonta — veszi át a szót Acs István mentő­ápoló, aki ott jártamkor ti- zenkétórás rádióiigyeletet lá­tott el. — Előfordul, azonban, hogy már a lakáson, vagy a kocsiban lezajlik a szülés. Har- mincketten vagyunk itt a mentőállomáson: gépkocsive­zetők, ápolók, s közülünk má1' mindenki levezetett nem is egy szülést Van az esettás­kában minden, ami ehhez kell, még babakelengye is... Szülés a kocsiban? Ha köny- nyű, megy az magától is, csalt segíteni kell. Egyszer, az erekközi tanyavilágban jól megjártuk. A férj a bekötő- útnái várt bennünket, azzal, hogy majd mutatja az utat, a rövidebbet. Az lett a vége, hogy úgy éjféltájban nemcsak eltévedtünk, de bele is ragad­tunk a sárba. Lovas kocsival mentünk tovább, arra tettük a hordágyat, az esettáskát, mindent. Mire a helyszínre ér­keztünk, már három órája megvolt a, gyerek. Elláttuk a kismamát, és az újszülöttet, csak ennyi dolgunk maradi. Na, meg még annyi, hogy reg­gel négykor Zetorral húzat- tuk ki a NYSÁ-t... Lendvai Gáborné, a men­tőállomás gazdasági vezetője arról tájékoztat, hogy a nagykátai mentősök jelentős egészségügyi oktató munkát is végeznek: Két perc — Tavaly hat alkalommal tartottak a mentőápolók elő­adást az általános iskolában, kétszer pedig a gimnázium­ban. A Vízügyi Hivatalban a baleset utáni teendőkről be­széltek a meghívott kátai gép­kocsivezetőknek. Mindert — társadalmi munkában. Kelle­nek az ilyen tanfolyamok, mert sokszor a mentő kihívá­sakor sem közlik a szüksé­ges adatokat. De az is meg­esik, -hogy szándékosan vezet­nek félre minket. Tápiószecső- rpl az utóbbi időben hétszer is kaptunk megalapozatlan hívást. Minden bejelentésre ki kell vonulnunk, nappal egy, éjjel két percen belül indu­lunk. — A Cegléd felé eső részen a legrosszabbak az utak, de sok gyenge minőségű van még a járásban másfélé is — mond­ja Nagy János gépkocsivezető, aki éppen most érkezett szol­gálatba. Ügy, ahogyan azt a szabályzat előírja: frissen, ki­pihenten, megborotválkozva, a Készített e már szörpből gyümölcslevest? Tudja-e, Hogy a gyümölcsszörp változatos felhasználási lehetőséget kínál? GYUMÖLCSSZÖRPÖKBÖL KÉSZÍTHETŐ TURMIXITAL, GYUMÖLCSKRÉM, SZÖRPÖNTET PALACSINTÁRA, PISKÓTÁRA ÉS GYÜMÖLCSLEVES GYÜMÖLCSLEVES: Négy személyre szükséges három deci meggyszörp, ribizliszörp vagy málnaszörp, egy liter víz, só, két kanál cukor, két deka liszt, egy deci tejföl és két tojás. A szörpből, a lisztből és a tejfölből habarást készítünk és azt a forrásban levő vízhez öntjük. A behabart levest a tojássárgájára merjük. A tojásfehérjéből és a cukorból habot készítünk, kanállal galuskákat szaggatunk a forrásban levő levesbe, megforgatjuk, majd kiszedjük és tálaláskor a lehűtött levesbe rakjuk őket. A gyümölcslevest hidegen fogyasztjuk. Tegye változatossá az étrendjét: NAGYKERESKEDELMI VÁLLALATOK VÁSÁROLJON G YÜMÖL CSS10RP0T! szolgálat megkezdése előtt ti­zenöt perccel. — Előnyt adnak-e a mentő■ nek a többi autósok? — Vannak „vakvezetők”, mi már csak így hívjuk őket — mondja Nagy János. — Ők se látnak, se hallanak. fő­ként a maszek autósok ilye­nek. A teherautósok sokkal udvariasabbak. Hét feltér Nysa Felberreg a riasztócsengő: Nagy Jánosnak mennie kell. Lendvai Gábornéval tovább böngésszük az esetnaplókat. Néhány történet a közelmúlt­ból: — Nagykáta: tömeges gombamérgezés, három kis­korú gyermek és öt felnőtt, saját szedésű gombától. Köz­te egy darab gyilkos galóca, s több ugyancsak mérges susuiy- kagomba. Ugyancsak Nagy- kátán: három testvér négy, öt, illetve hatévesek, felgyújtották a házat; füstmergezés, a Heim Pál Kórházba szállították őket. Tápiószentmárton: a sérültet haragosa karóval fejbevágta, a koponya bal oldalán zúzott seb. Megint Nagykáta: a be­teg a kórházból hazajött el­távozásra: a fia megverte; Pestre szállították. Kóka: kocs­mai verekedésnél egy embert nyakbaszúrtak, erősen vérzett. Megint Kóka: presszóban ve­rekedés, heten szúrt sebekkel. Feltűnően sok az infarktus. Nem kevés az öngyilkossági szándékkal elkövetett mérge­zés sem. Aggodalomra ad okot a járásban előforduló. rengeteg gyermekbaleset. Ezek gyakran nagyon súlyos, halálos kime­netelűek ... Riasztóan emelkedik az it­tas vezetésből adódó balese­tek száma. Sokan „ismeret­len mennyiségű alkohol elfo­gyasztása után” ülnek a gép­járműre. Felelőtlenségből? Virtusból? Mindenképpen eszr télén módon. Még a legvihar- edzettebb ápoló vagy sofőr szíve is elszorul, ha látja: rá­juk mentősökre már nincsen szükség... ★ Tavaly összesen 11781 fel­adatot hajtott végre a nagy­kátai mentőállomás a hét fe­hér NYSÁ-val. Csendesen vagy szirénázva: mindegy. Az életért száguldottak a fehér mentőautók, a mi életünkért vagy hozzátartozóinkért. Tisz­telet a fehér kocsiknak! S tisz­telet a szürke egyenruhás ápolóknak, gépkocsivezetők­nek! Vörös István Üdülőtelep a tó körül A meleg kezd megártani? Különben is nehezen tájéko­zódom Biatorbágyon, a ka­nyargós utcákon már többször eltévedtem. Van megint vala­mi új is, nehezítendő dolgo­mat, de mi? Pataki Imre, a tanács dol­gozója, jól megtermett férfi, kicsit talán őrről is rám, meg­beszélésféle várja és most en­gem kell patronálnia. Azért eligazít és fel is világosít. — Itt, a Füzes utcában nem régen fejeztük be több mint kilométernyi új, szilárd burko­latú út építését, természetesen társadalmi munkában. És valóban természetesnek gondolja 150 ember többmil­liós vállalkozását a községért. Várnak látszik Tárnok felé hagyjuk el a falut, harsogó zöld fák bólo­gatnak, bal kézről hirtelen szé­les emelkedő, tetejében irtóza­tos nagy vár. — Vár? — kérdem Pataki Imrét és hiányos műveltsége­met okolom; ekkora bástyák, Pesttől húsz kilométerre, és életemben nem hallottam róla. — A fenét. — Hát? — Szikla. — Ilyen fehéren, hosszan és vékony csíkban? — Sokat is forgatnak itt történelmi filmeket. — Nagyon megtévesztő. — Egyszer én is lefényké­peztem. — És? — Mindenki várnak saccol- ta. Ketten próbálják a szerencséi a Peca-tó partján Barcza Zsolit felvétele Thália-sor Ismét erdő, jobbra fordu­lunk, meredek, kátyús föld- útra, kínlódnak a lengéscsil­lapítók. — Amúgy, kemény a föld, nem süllyedünk el — így Pa­taki Imre. — Köszönöm, elég, ha el­törik a tengely. — Elhordta a murvát az eső az útról. Mindig elhordja..' Lerakjuk, eltűnik. Patak hangja jelzi, vízhez közeledünk. — Itt leparkolhat. A fákon táblák. Rendszám- táblák. Szűk a hely, a kocsi- tulajdonosok megvettek egy- egy autónyi területet két fa között. Megsértettem a szent magántulajdont, elnézés, grá­cia szegény fejemnek, tisztelt tulajdonosa az UF 91-16 rend­számú személygépjárműnek. Nagy völgykaréj kellős kö­zepén keskeny hídon sétálunk át. Jobbra, nádason túl, nagy rét, körülötte a domboldalon házak sorai. — Az ott az Avar Istváné, az meg a Szokolay Ottóé, er- rébb a Győrffy Györgyé — sorolja a nevezetesebbeket Pa­taki Imre. — Thália sornak hívják ezt a részt. Balra meg... Nos, balra tó, nád, horgászstégek, víz, csend — gyönyörű. Nem szabad so­kat beszélni róla. Látni kell. Akkor viszont zord irigység támad a nézelődőben, ő is i^t szeretne hétvégi vityillót, ebben a paradicsomban. Telek pedig ritkán akad eladó. Peca-tó — Paradicsom, meg irigy- kedők? Nohiszen! — Balogh Imre és a felesége kis BA—22- es faházat lakkoznak a tűző napon. Friss a betonalap, még nem olyan gyönyörű a kert, mint a szomszédban, ezért a kifakadás? t — Ugyan,'- dehogy, \ A- szom* széd a sógórom, ő moiidta,' mellette akad egy eladó par­cella. — Hát akkor? — Villany, ellátás, víz. — Mi van velük? — Az van, hogy nincs. A vizet a sógortól hordjuk egye­lőre, míg magunk nem ásunk kutat. A kosztot Pestről ci­peljük, szerencsére közel la­kunk Kelenföldhöz, idehoz a vonat cuccal együtt. De vil­lanyt már nem tudunk sza­tyorban szállítani. Elgondolkozunk egy kicsit. Azután a férj hangosan tűnő­dik: Üzletről — üzletre A minőséget kívánják a vevők Három élelmiszerboltban jártunk, arra kerestünk vá­laszt, hogy az áremelkedések óta hogy alakulnak a fogyasz­tói igények, a kereslet-kínálat mennyiségi mutatói mit jelez­nek? Igényesebb fogyasztók Monoron, a főtéri élelmi­szerboltban igényesebbek let­tek a fogyasztók — mondja Pásztor Béláné boltvezető-he. lyettes — ma már nem fogad­ják el a másnapos kenyeret, megnövekedett a félliteres tej iránti kereslet, jobban odafi­gyelnek a mérlegre, ha felvá­gottat, vagy más egyéb tölte­lékárut kérnek. Az eddigi ta­pasztalatok alapján hozzá kell igazodnunk a nagyobb minő­ségi követelményekhez: több félliteres tejet rendelünk, csak friss kenyeret kínálunk, job­ban odafigyelünk a szavatos­sági időkre (tej, konzervek stb.), de a mirelitáruk gyor­sabb cserélődésére is Monori-erdőn a 136-os élel­miszerbolt vezetője. Szekér Károly né azzal fogadott: jobb lett a pilisi sütödéből kikerülő kenyér minősége, nagyobb a kereslet is iránta. Az egyik Budapestre bejáró vevője már ne i Pestről hordja a kenye­ret! A bevétel ebben a boltban is csökkent, igaz, ebbeaz is bele­játszik, hogy lisztből, cukor­ból már jó előre nagyobb mennyiséget felvásárolt a la­kosság. Düsseldorfi hölgy vásárol a boltban, kifogásolja, hogy va­jat, étolajat, ecetet nem lehet kapni! Az üzletvezetőnő ud­variasan adja tudtára, hogy a FŰSZERT hetente egyszer pénteken szállít, és a követke­ző héten kedden, szerdán már nem lehet egyes élelmiszer- cikkekhez hozzájutni. Ezt a nyugatnémet hölgy nem helyesli, de a monori-er- dei lakosság sem, mert hét vé­gére ezer-ezerötszáz vendéggel megszaporodik a népszerű üdülőkömyezetben tartózko­dók száma. Egyébként a két­szeri szállítás is indokolt len­ne, lehetőleg azonban a pén­teki, igen forgalmas nap he­lyett, csütörtökön lenne cél­szerű a FÜSZÉRT-nek szál­lítania. Krónikus raktárhiány Az élelmiszerbolt krónikus raktárhiánnyal küzd. A visz- szaváltott üvegeket nem tud­ják hová raktározni. A monori vasúti ABC-ben Pálinkás János üzletvezető vé­leménye szerint a közélelmeze­si cikkekből elfogy ugyanaz a mennyiség. Csökkent a műsza­ki-háztartási cikkek iránti ke­reslet. Persze végleges mérle­get még nem lehet megvonni, főleg a hó eleji fizetésnapok előtt. Annyi bizonyos, hogy a vevők az élelmiszerek minősé­gét jobban megvizsgálják: töb­ben szóvá tették, hogy a Ceg­lédi Tejipari Vállalat tejes- zacskóin még mindig nincs rendszeresen feltüntetve a szavatossági idő, vagy ha igen, előredátumozott — és kifogá­solták, hogy a kenyér nem mindig jó minőségű. Húsból, töltelékáruból jobb az ellátás, cukorból, lisztből, szintetikus mosószerekből — csökkent a kereslet. Nagyobb követelmények A körkép tehát igen változa­tos. Reálisabb mérleget azon­ban csak a későbbiekben le­het megvonni. Annyi azon­ban már most megállapítható: a lakosság a fogyasztási igé­nyek alapján nagyobb köve­telményeket támaszt, megkö­veteli a jobb minőséget. A bő­ségesebb áruválaszték egészsé­gesebb kereskedelmi üzletpo­litikára ösztönöz, amelyben jobban érvényre jut a fogyasz­tók érdeke. Hörömpő Jenő — Annyi szép ház van itt, igaz, sok éves munkával ké­szültek. Nem hiszem, hogy ne vállalna mindenki évente pár száz forintot a villanybeköté­sért. Én gondnok vagyok a Ganz Műszerben, feleségem műszerész ugyanott. Szerényen élünk, de ezt a pénzt kifizet­nénk. — Peca-tó, kérem, Peca-tó — javít ki Szilágyi Tamás, amikor térképről szerzett is­mereteim alapján Biai-tórxak nevezem a nádövezte kis ten­gerszemfélét. Szilágyi Tamás meg hivatalból is tudja, el­végre ő a helybeli horgász­egyesület elnöke. — És valóban lehet a tó­ban pecázni, már úgy értem: eredménnyel? — Harminc kiló körüli amá- tykat,. tíz-tizenkét kilós busá­éit fogúink. Antiyi lett a har­csa' hogy iríost Két napon át csak rájuk megyünk. Húsz mázsa pontyot telepítettünk az idén. Már hat-hét kilósak. Ügy három és fél hektárra jut százhúsz felnőtt- és sok ifjúságig meg gyerekhorgász. Szeretnénk, ha itt a réten is tó lenne, dehát a pénzünk ke­vés, ha volna valami partner, szívesen társulnánk. Ellátási gondok Barczi László, a tanácsel­nök büszke a falujára és kü. lön öröme a tó körüli üdülőte­lep. — Szeretem minden gondjá­val. Hiszen olyan szép, meg­nyugtató, békés a táj ott, de hiszen látta. A békét persze néha háborúságok dúlják fel. Út. Jobbra nem telik. Kevés vigasz, de tény: pár éve eny- nyí sem volt. Ellátás. Volt ott egy kis pavilon, a tulajdo­nos üdítő árusítására kapott engedélyt. Folyt a szesz. Még főzni is kezdett, de hiába örül­tek a nyaralók: fertőzött víz­zel. A KÖJÁL betiltotta. Évek óta kérjük a járási Áfészt, csinálna ott valami bojtot Hétvégeken többézer emberről van szó, nyáron hétköznap is kétezren, legalább. Szerintem biztos üzlet. No, persze, ők is mondhatják, nincsen áram. Bizony nincs. Annak idején, mikor parcelláztunk, kikötöt­tük: villannyal nem szolgál­hatunk. De tudjuk mi is, ez így sokáig nem lehet. A hu­szadik században nem. Körbe­néztünk. Ne higgye, hogy a villamosításban mindenki ben­ne lett volna. Sőt. Nekem ép­pen ez kell, semmi civilizáció. ezt sokan mondták. No, van rá mód, hogyha a többség vál­lalja a terheket, a maradékot is bevonjuk. De ki szerel? A bicskei ÉDÁSZ-hoz tartozunk. Túlterheltek, annyira elfoglal­tak, hogy más céget kellett nagynehezen keresnünk, hogy a község új lakóházaihoz el­juttassuk az áramot. Pedig higgye el, jó lenne es­ténként műúton elgurulni a tóhoz, beülni a kerthelyiségbe és egy korsó mellett nézni a fényeket a vizen. Türelem. Meglesz valamikor. Andai György

Next

/
Oldalképek
Tartalom