Pest Megyi Hírlap, 1979. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-05 / 182. szám
1979. AUGUSZTUS 5., VASÄRNAP ipát és kereskedelem Vajon egyenrangú partnerek? A kiegyensúlyozott áruellátás egyik feltétele, hogy a vevők érdekeit képviselő kereskedelem ne legyen kiszolgáltatott helyzetben a gyártókkal, a termelőkkel szemben. Mindig azt az árut kapja, amit rendel, s határidőre és megfelelő áron jusson hozzá. Vajon van-e módja a kereskedelemnek, illetve a kereskedelmi vállalatoknak, szövetkezeteknek a termelőkkel egyenrangú partnerként, a vevők érdekeit megalkuvás nélkül képviselve tárgyalni? Monopolhcfyzet — Ez a kérdés nálunk eleve csak akkor merülhet fel — mondta Kürti András, a Cegléd és Környéke Élelmiszer Kiskereskedelmi VáiZalat igazgatója —. ha nem a nagykereskedelem közvetítésével, hanem közvetlenül a termelőktől szerezzük be az árut. Tehát a sütőipar, a tejipar, a söripar, a bortermelő gazdaságok, néhány húsipari vállalat és termelőszövetkezet jöhet számításba. A legelőnytelenebb pozíciónk a sörinarral szemben van. Egyszerűen szerződést sem hajlandók kötni, s az üvegvisszaváltás, illetve visz- szaszállítás is állandó gond. A szállító monopolhelyzetben van. s terméke, a sör iránt óriási a kereslet, örüljünk, mondhatják, hogy kapunk... Kétségtelen, hogy a termelőknek előnyös a monopolhelyzet. De még ennél is rosz- szabb, már mint a vevő, vagyis ebben a vonatkozásban a kereskedelem számára, ha a piacon nagyobb a kereslet, minit a kínálat. A ceglédi vállalat tapasztalatai szerint erre világos bizonyíték a baromfi vásárlása. Tavaly, amikor a szállítónak értékesítési gondjai voltak, ideális partnernek bizonyultak. Most, hogy előnyös helyzetbe kerültek, kihasználják a lehetőségeiket — enyhén fogalmazva. A vágott baromfi olcsóbb részeit például nem szállítják. A ceglédi kiskereskedelmi vállalat azokra a termelőkre tud hatni, illetőleg azokkal tud egyenrangú partnerként tárgyalni, akik árufelesleggel rendelkeznek. Ilyenek például a bortermelő állami gazdaságok és a szörpöt, üdítőitalt kínáló vállalatok. Szezoncikk Bár más terület, mégis hasonló gondok foglalkoztatják az Ofotért vezetőit. Színes, negatív filmből tavaly 200 ezer, idén 400 ezer tekercset rendeltek a Fortétól. Mivel tőkés importról van szó, a beszerzéshez még segítséget is adtak. (Bizonyos nagyságú dollár keretet biztosítottak.) S hiába elég egy évre a 400 ezer tekercs, jelenleg rossz az ellátás, mert a Forte nem szállít folyamatosan. A Forte gondjai tovább gyűrűznek hozzánk. Mit tehet az Ofotért? Köt- bérezhet például. A szállító fizet, s legközelebb igyekszik olyan szerződést kötni, hogy hasonló esetben semmit vagy minél kevesebbet kelljen fizetnie. S diktálhatja a feltételeket. mert egyedüli szállító. Az Ofotért helyzete ráadásul azért sem irigylésre méltó, mert nem' alapvető létszükségleti cikkeket hoz forgalomba. Kenyér, hús, ruha nélkül nem lehet élni, fotó Kisoroszi kontra Fővárosi Vízművek Vita a vezetékről A főváros vízellátását szolgáló vízikiemelő kutak sora ma már a szentendrei szigetcsúcson, Kisoroszi határában ér véget. A kutak létesítésekor megállapodás történt arról, hogy az engedély fejében és amiatt, hogy a berendezések működése következtében a házak udvarán elapadhat az ásott kutak vize, a Fővárosi Vízműveknek ki kell építenie a falu vízvezeték-hálózatát. Ez annak rendje-módja szerint meg is történt, s azóta az utcákon jóminőségű ivóvizet adnak a kb. 3—400 méteres távolságokban elhelyezett kifolyócsapok. Két utca azonban kimaradt a közművesítésből, s ezek lakóinak nagy távolságból kell hordaniuk a vizet, miközben az udvari kutak valóban használhatatlanná váltak. Ami víz maradt bennük, az is fertőzött. A fővárosiak ellenérve, hogy az apadás nem a vízművek berendezéseinek működése következtében történt. Hosszú ideig nem járultak hozzá ahhoz, hogy a közületeken kívül magánházakba is beköthessék a vezetéket, mondván, a megállapodás csak az utcára és a közületekre vonatkozik. A községi tanács vezetői azonban ezt másként értelmezik. Hiszen a lakások 30 százaléka éppen erre a lehetőségre számítva fürdőszobával bővült, az újak így épültek, s ezt jelenleg is feltételként szabják az építési engedélyek kiadásakor. A helyi tanács kezdeményezésére az ügy a megyei és a fővárosi tanács illetékeseihez is elkerült. — Van-e előrehaladás? — Odáig eljutottunk — mondta Mészáros Lajosné tanácstitkár —, hogy a két ki maradt utcába is elvezetik a csöveket. Elvileg ahhoz is hozzájárultak, hogy a magánhazakba is beköthessük a vezetéket, de olyan feltételeket szabtak, amelyeket aligha tudunk teljesíteni. Vízműtársulatot kellene szerveznünk, amihez a lakosságnak házanként 5—6 ezer forinttal kell hozzájárulnia, s mindenkinek magának kell vállalnia a bekötés költségeit. Ezenkívül vízmérő aknát és udvari szennyvíztárolót kell építeni. Ez így összesen jóval több, mint 10 ezer forintos költség. A vízműtársulat csak akkor alakulhat meg, ha a lakosság 50 százaléka megszavazza és vállalja a költségeket. Ez pedig nem valószínű, mivel a falu lakosságának többsége alacsony jövedelmű nyugdíjas, idős ember, akik nem tudnak ekkora anyagi terheket vállalni. A nagy összegű hozzájárulás és társulait- szsrvezés különben sem indokolt ott, ahol a vezetékrendszer majdnem teljesen kiépült! — Mi a megoldás? — Azt kell elérnünk, hogy vízműtársulat nélkül, az állampolgárok maguk igényelhessék a bekötést: az aki akarja, természetesen a saját költségén. K. T. I. és optikai cikkekéit azonban legfeljebb nem vesz az ember. Tehát, ha a fotócikkeket nem a szezonjukban, vagyis nem a II. és a III. negyedévben árusítják. akkor várhatnak egy évet. Egy harmadik területen működő nagykereskedelmi vállalat, a rádió és villamossági cikkeket forgalmazó Ravill tapasztalatait is érdemes megnézni. Azt hihetnék, hogy a nagy tételekkel dolgozó Ravill a termelőkkel szemben nyeregben van. Mivel nagy mennyiséget rendel és vásárol, a gyártók kapva kapnak az ajánlatain. Korántsem így van, amit bizonyít egyebek között, hogy a Ravill időről időre kénytelen hiánycikk-kiállításokat rendezni. A hiánycikk-kállítás ugyanis a kilincselésnek egy sajátos formája. Ilyenkor szinte kiszolgáltatják magukat a termelőknek; közük. hogy erre és erre szükségünk van, de nincs rá gyártó. Fel sem merül, hogy netán az előnyösebb ajánlatot választhatják. Játék a határidővel Nemrégiben készítettek el a Ravillnál egy — a Belkereskedelmi Minisztériumnak szóló — elemző jelentést, amelyben egyebek között a következőket olvashatjuk: „... a szállítók gyakran ragaszkodnak számukra biztonságot jelentő olyan határidőhöz, amely vállalatunknál értékesítési, illetve készletezési nehézséget okoz. Például január" 10-i határidőt vállalnak december 31. helyett. Az optimális határidő december 15. lenne. E magatartásukat azzal indokolják, hogy a negyedév folyamán, illetve végén- 'termelt áru kiszállítása december 31-ig lehetetlen. Véleményük szerint a 10—15 nappal későbbi határidő biztosításával az esetleges termelési késedelem következményeit előzik meg.” A szerződés kötelez Pedig — akárcsak az Ofo- tértnál — a Ravillnál sem mindegy, hogy milyen ütemezésben érkezik az áru. Hűtőgépre például nagyobb szükség van nyáron, mint télen, tehát nagyobb a kereslet tavasszal, mint ősszel. Minden bizonnyal sokat segíthet a szerződések következetes betartásának megkövetelése. Különösen, ha a kereskedelmi vállalatoknak például arra is módjuk nyilna, amit az Ofotért áruforgalmi főosztályvezetője, dr. Baracsi László javasolt. Eszerint a határidő lejárta után szállított áruért a kereskedelem (s aztán a vásárló) alacsonyabb árat fizethessen, vagy következmény nélkül elállhasson az átvételtől. Szente Pál Dömping előtt Űj holland gyártmányú őszibarack-osztályozó gépet vásárolt a Dunakeszi Konzervgyár. Az Idei szezonban eddig 80 vagon barackot vett át az üzem, de a dömping még csak most következik. Dózsán Péter felvétele Ma, a cselekvésé a szó Öntudatosan, felelősséggel Az MSZMP Központi Bizottságának ___________________________határozatai al apján gyakran beszélünk a fegyelmezettebb munkáról, az anyag- és energiatakarékosságról, a jobb üzemszervezésről. A legutóbbi párttaggyűléseken, amikor az, életszínvonal alakulása került szóba, érdekes módon a felszólalók többsége nem annyira az árak alakulásáról, mint inkább a munka feltételeiről, az életszínvonal feltételeinek tartalmi kérdéseiről beszéltek. Több üzemben e napokban tartottak szocialista brigádértekezleteket, s ezeken a tanácskozásokon is leginkább a munka javításának módjáról, a szigorúbb, fegyelmezettebb tervteljesítésről szólották, bírálva azt, hogy nem vagyunk mindig elég következetesek magunkkal, s így másokkal szemben sem állíthatunk fel nagyobb követelményeket. A dolgozók számos fórumon fejtették ki: sokszor nem hittük, hogy a laza munkának, a ki nem dolgozott munkaidőnek, a vállalati szerződésszegésnek, a pazarlásnak következményei is lesznek. Az. állam teherbíró képességét végtelennek ítéltük. Valamennyi felelőtlenségnek, rossz munkának — túl a világpiaci helyzetből adódó nehézségeken — azonban mi viseljük terheit. Közhelyként ismételgettük: csak azt lehet elfogyasztani, amit megtermelünk —, de szívesen elviseltük, hogy jobban éljünk, mint ahogy dolgozunk, többet fogyasszunk, mint amit megtermelünk. A kormányintézkedések azonban kénytelen-kelletlen rádöbbentették a lakosságot; az állam nem vállalhatja a könnyű életnek felesleges terheit magára, valóban csak azt élvezhetjük ezentúl, aminek lehetőségeit magunk teremtjük meg. A Központi Bizottság legutóbbi ülésén hangsúlyozta, hogy az idei és az 1980-as tervek teljesítése teremthet szilárd alapot a hatodik ötéves terv magasabb céljainak kijelöléséhez. Pest megye dolgozói a Központi Bizottság 1979. június 20-i ülésének határozatáról, valamint a kormány árintézkedéseiről beszélve, szinte kivétel nélkül a jobb munka megteremtéséről szóltak. Ahhoz, hogy az ipari és a mezőgazdasági üzerhekben dolgozók, de a vállalatok alkalmazottai is fegyelmezetten vették tudomásul az intézkedéseket és aktívan, sürgetően szorgalmazták a gazdasági tevékenység megjavítását, konkrét ötletekkel, javaslatokkal álltak fel a különböző fórumokon —, a pártmunkások helytállására, jó politikai munkájára volt szükség. A kommunisták mind a pártbizottsági üléseken, mind az alapszervezeti taggyűléseken — ahol nemegyszer élesen bíráltak is egy-egy jelenséget, s vita jellemezte a tanácskozásokat —, érettségről, megfelelő politikai öntudatról adtak tanúbizonyságot. Arról, hogy sajátjuknak érzik mindazt, ami körülöttük történik, felelősséggel tartoznak dolgainkért. I Ugyanez mondható £efcr°ŐI ^tpln iránti bizalom, az egység, az egyetértés jellemző a lakosság magatartására. Annak kifejezése az is, hogy minden szinten; vezető és középfrontokon az eddiginél következetesebb munkát kémek, nagyobb határozottságra tartanak igényt, s sürgetik a gyorsabb előrehaladást. Joggal kifogásolják például, hogy egyes gazdaságok vezetői nem a népgazdaság, hanem saját kis egységük hasznára törekszenek, de ez végül visszaüt a saját vállalatra is. Ki tagadhatná annak a kívánságnak is a jogosságát, hogy a drágábban megfizetett áru jobb minőségét igénylik —, így például a kenyér,'« cipő, a vendéglátóipari étkezés, stb. kerül gyakran szóba. A drága bútor, legalább tartós legyen — mondják. Az, hogy a megfizetett áruért azt. kapja a lakosság, amit megfizetett. Tömegével nyilatkoztak az egyenlősdi ellen: valóban azok kapjanak több bért, akik jobban is dolgoznak! Szót emelnek a pazarlás ellen, az energiapazarláson túl a feleslegesen használt gépkocsik, reprezentációk is beszédtémák. De valamennyi munkahelyen hozzáfűzik: mi gyártjuk a jó — de a rossz termékeket is. Nincs olyan munkahely, ahol ne lenne tennivaló a minőség, a takarékosság terén. Nincs olyan munkahely, ahol ne lehetne takarékoskodni a munkaerővel, az anyaggal. Nincs olyan munkahely, ahol a munkaszervezés tökéletes lenne. Azt is világosan látják a dolgozók, hogy nem a fogyasztói — sem a várható termelői árak rendezése nem lehet egyedüli forrása a munka megjavításának. Sok-sok intézkedésnek kell egymást követnie ahhoz, hogy célt érjünk. S téved az is, aki abban a hiszemben él: csak határozat, egyszeri intézkedés kellett, s máris mindenütt megjavul a munka. Nem kampánymunkára, nem látványos, szemfényvesztő intézkedésre van szükség, hanem felelős, hozzáértő, szívós, következetes cselekvésre. Annak a szemléletnek általánossá tételére, hogy miként minden változik, úgy a gazdálkodásnak is naponta változnia kell: igazodni a piachoz, igazodni az igények változásához, igazodni a lehetőségek alapos kihasználásához. I A Dolitilcai munka eszközeivel hatéko- I m politikai munka nyabbá kel] tenni a janak meg a fejlődést hátráltató magatartással. A pártszervezetek gazdaságszervező, ellenőrző munkájuk során legyenek igényesek a feltárt hibák gyors és teljes felszámolásában. A kommunisták személyes példamutatásukkal segítsék a fegyelem megszilárdítását, a jobb minőségű munka meghonosodását, az egyem- lősdi megszüntetését. Az alapszervezetek jó cselekvési programokat fogadtak el hónapokkal korábban —. azokat a félévi ellenőrzés során szigorúan kérjék számon, mint ahogy erre már több jó példa is van. Érdemes szigorúan elemezni, egy-egy határozatot miért nem hajtottak akkor úgy végre, ahogy elképzelték. A pártszervek ne csak jóváhagyói legyenek a vállalat, az üzem, az intézmény vezetői által kezdeményezett intézkedéseknek, javaslatoknak. Kezdeményezők is lehetnek, hiszen jó ismerői a gyáraknak, üzemeknek. Hallgassák meg a dolgozók véleményét, legyenek támogatói, szószólói a szakemberek, a kétkezi munkások véleményének, ötletének. Nem volt még olyan feladat Pest megyében, amelynek végrehajtásában ne a, pártszervezetek lettek volna a mozgósítók, a lelkesítők. Ezt várja mindenki a jelen helyzetben is. A pártszervezeteknek legyen fülük meghallani a bírálatok mögött is a jobbító szándékot. A Dunai Cement- és Mészmű brigádvezetői tanácskozásán például egy emberként vállalták a dolgozók, hogy megtalálják a módját a földgáz, a kőolaj és a villanyáram jobb, ésszerűbb felhasználásának. A rapszódikus, anyagellátás miatt nem jól használják ki a kemencéket — mondották többen —' a felfűtött kemencék gyakran hiába fogyasztják az energiát. Éjszaka amúgy is nehezebb dolgozni, mint nappali műszakban, ilyenkor különösen bosszantó, ha felelőtlenség, rossz szervezés miatt huzamosabban állni kényszerül a munkás. Voltak, akik konkrét példákkal bizonyították: a technológiai folyamatok felülvizsgálata is számos lazaságot mutathat ki. A készletgazdálkodás javítása is több hasznot hozhat a vállalatnak. A gyár eredményét, de a népgazdaság javát is szolgálja a DCM dolgozóinak vállalása: a készleteket év végéig öt százalékkal csökkentik, s nagyszerű tett lesz, ha beváltják ígéretüket, és év végéig tízezer tonna cementet gyártanak terven felül! I Más vállalatok is tettekkel bizonyítják: I /V)a. vaiialatok ,ehet jobban> gazdasúgo. pártellenőrzést is. A pártszervezeteknek a lazaság, a szervezetlenség minden megnyilvánulása ellen fel kell lépniük, sehol ne alkudsabban dolgozni; Az egész ország hasznára válik a Csepel Autógyár dolgozóinak felajánlása. A többi között például 15 százalékkal kívánja a gyár növelni a tőkés exportját, s elsősorban hazai anyagokkal pótolja a tőkés országokból származó import alapanyagok húsz százalékát. A műszaki normák arányát 10 százalékkal növelik -i-, mintegy húsz pontba foglalták munkaverseny-vállalásaikat. Ezek a vállalások éppúgy szolgálják a minőségjavítást, mint a takarékosságot, a gazdaságosságot, az erők jobb kihasználását. Nem lehet hallgatni a Dunamenti Hőerőmű Vállalat dolgozóinak mun ka verseny-f elajánld' sairól sem, hiszen azok több millió forint érv téket takarnak. Az ipari nagyüzemek mellett a mezőgazda- sági nagyüzemek dolgozói is nagy felelősség- tudatról adtak tanúságot. A Pest megyei párt- bizottság felhívására szinte valamennyi termelőszövetkezet és állami gazdaság időben gondoskodott a fagy- és aszálykárok pótlásáról. A másodvetásekkel időben végeztek. A sok munkafelajánlás közül is kimagaslik a dunavarsányi Petőfi Termelőszövetkezet tagjainak jelentős vállalása. Értve, hogy az országnak több húsra, tejre, tejtermékre, takarmányra van szüksége — jelentős felajánlásaikban is ezeknek az áruknak a termelése* illetve termesztése szerepel fő helyen. A fejlett szocialista társadalom az egész nép műveként valósul meg. Ebből következik az is, hogy jelenlegi gondjainkat is csak valamennyi dolgozó összefogásával szüntethetjük meg. S ki hogyan érti ezt meg, ki milyen intenzitással, felelősséggel járul a gondok megoldásához mérhető tettekkel, aszerint érdemli a társadalom erkölcsi és anyagi elismerését. A pártbizottságok, pártalapszervezetek is konkrét pártmunkával bízzák meg a kommunistákat, hogy ahol közvetlenül folyik a termelés — vagy annak irányítása, minden értelmes kezdeményezés, ötlet, újítás, mozgalom felszínre kerüljön és támogatásra találjon. | A megye eddigi eredményei azt mu- __________________— tatnak, hogy legtöbb helyen nemcsak keresik, hanem meg is találják a jobb munka lehetőségeit, a tartalékokat feltárják és hasznosítják is. Tartós eredményt, változást csak a hosszan tartó és tartalmas munkával lehet elérni, olykor nehézségek vállalására, áldozatkészségére is szükség van. A valósággal önkritikusan, kritikuson kell szembenézni, ahhoz, hogy amit az MSZMP Központi Bizottsága feladatokként határozott meg a következő hónapokra, Pest megye dolgozói is példásan heiytállva végrehajtsanak. A R ATÓ ANDRÄS, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára
