Pest Megyi Hírlap, 1979. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-30 / 202. szám

1979. AUGUSZTUS 30., CSÜTÖRTÖK Festmények és grafikák Kiállítások Szobon, Márianosztrán, Cegléden és 'tóalmáson Kapicz Margit képei a szobi Börzsöny Múzeumban várják a látogatókat szeptember 25- ig. A művésznőnek a megnyi­tás alkalmával adta át a vá­ci járás emlékplakettjét Tótb Albert, az MSZMP váci járási bizottságának első titkára. Eb­ben az elismerésben részesült B. Hajdú László is. aki a má- rianosztrai k-lli könyvtárban mutatta be alkotásait. Gábri Albert festményeit a tóalmás! művelődési házban állították ki. Leonyid Setnyev szovjet grafikus műveit Cegléd fogad­ta, az ÉVIG gyáregységének kultúrtermében. Kettős önkifejezés Kapicz Margit Szobnak és környékének a festője. Ha el­készítenénk hazai tájaink fes­tői szótárát — Szentendrét, Vácot sok név jelölné —, Szo- bot, Perőcsényt egy; Kapicz Margit. Itt született, ez képei­nek otthona is. Amikor Velen­cét, Firenzét festi, az itáliai tájak is börzsönyi fogantatá­snak, az Ipoly szelídsége ültető- dik át a píneákra is, Bemece- baráti házainak békéje és csöndje. Tápiószeléről indult a művész pályája, Elekfy Jenő levele hívta oda a felszabadu­lás utáni első magyar művész­telepre. Csak ezután végezte el a Képzőművészeti Főisko­lát Béréixy Bábért tanítványa­ként. Benény fedezte fel Ka­picz Margitot, Molnár Miklós szobi gyógyszerész ajánlására, az a Berény Róbert, aki Szo­ndi István és Vass Elemér társaságában sokat horgászott az Ipoly füzesei alatt. Kapicz tónusainak puhasága karakteréből, a táj meghittsé­géből és Berény Róbert meg­határozó útmutatásából egy­aránt adódik. A vonalvezetés intimitása requiemet mond egy Halódó fűzfáért, s amikor Esteledik, a vízparti bokrok egy tömbbé egyesülnék. Ez a legjobb képe, hangulata mély­ség. Berény Róbert mondta egyszer, amikor Kapicz Mar­gittal együtt festették: Észre­vette, hogy az északi Börzsöny matt krómoxidzöld vidék? Ez az enyhített, már-már szürké­re halkuló zöld árnyalat ural­ja világát Sokan szégyellik EXLIBRIS Leonyid Setnyev: Ex libris. azt az erényt, hogy valaki sze­retettel fest. Kapicz Margit büszke erre. Büszke és hűsé­ges, ezért tudja igazán meg­éreztetni a kora tavaszi a Du­nán, a százéves házat Perő- csényben, az elvesző ösvényeit szerpentinjeit, az Ipoly torko­latát. Ez a béke és harmónia nemcsak a táj, hanem az ő arcképe is; kettős önkifejezés. Valaha, egyszer Szőnyi István megkérdezte, tud-e valaki ar­ról a tehetséges szobi kislány­ról? Akkor kevés információt tudott mondani a felelő, Zebe- gény klasszikusának: Mi már többet tudunk válaszolni, s nem is csak itáliai díja, ha­nem a jelenlegi szobi kiállítás alapján: Kapicz Margit festő lett. Bemutatkozik KI gondolná, hogy az 1926­bam született egykori kőmű­vessegéd, aki jelenleg Mária- nosztrán telepedett le, B. Haj­dú László autodidakta létére 1973-ban Bejrutban is kiállí­totta képeit? Sokat utazott külföldön, és műveiben örökí­tette meg Svájc, Itália tájait. Igazi kapcsolatot azonban in­kább a hazai motívumokkal tudott teremteni. Ezek a jobb munkái, azok a képek, ame­lyeken megfékezi a színek ösztönös áradását. Impressziók Egyik sorozatát impressziók­nak nevezi az a Gábri Albert, aki 1935-ben született Gáván, és Barcsay Jenő tanítványa volt a Képzőművészeti Főis­kolán. Érték megpróbáltatá­sok, de volt ereje előre nézni. Tápiógyörgyén, Farmoson és most Tóalmáson bemutatott képei jelzik iskolázottságát, de minden energiájával arra kell törekednnie, hogy egységes legyen festői mondanivalója. Pontosan fogalmazva — vagy a képzettársítások vagy a hi­bátlanul kivitelezett tárgyias- ság határozza meg célkitűzé­seit. Mindenképpen dicséretes, hogy Péter Béla felkarolja e vidék tehetséges alkotóit, s a művek szövetségesének szer­vezi meg a közönséget. Kisgrafikák Ismeretes a Nagy László Lázár szervezte ceglédi Kis- grafika Barátok Körének sok­rétű tevékenysége. Ennek egyik sarkalatos része a nem­zetközi kapcsolat. Ex librise­ket cserélnek, s mindez ba­rátságokat épít. Ennek kereté­ben érkezett Leonyid Setnyev Ceglédre, ahol kiállítását Nagy László Lázár rendezte, ő írta a nagyon pontos és használha­tó katalógust is. Ügy igaz, ahogy írta: Setnyev felkészült, rokonszenves művész, a kis- grafika avatott és fantáziadús képviselője. Fa-, linó- és mű­anyagmetszetein pompásan al­kalmazza a természeti alakza­tokat és a népművészeti indí­tékok alapján épült házak rész­leteit. A rajz mestere, aki a nehezen megragadható táncos mozdulatokat is tökéletesen társítja a választékosán alkal­mazott betűmintákhoz, melyek szintén lapjainak grafikai tar­tozékai. Töhb mint százötven alkotását ezért zárta szívébe 1 a közönség; ceglédi fiatalok, munkások. Losonci Miklós Könyvek, hanglemezek A magyar kultúrát reprezentálják Az év legjelentősebb ese­ményén a szeptember 4-en kezdődő moszkvai könyvkiál- lításon és könyvvásáron kívül az idén még több mint tíz je­lentős külföldi bemutatón, vá­sáron és egyéb kulturális ren­dezvényen mutatkoznak be a magyar könyv- és folyóirat­kiadás újdonságai, a legszín­vonalasabb hazai hanglemez- felvételek, az iskolákban hasz­nált korszerű tan- és szem­léltető eszközök. Az őszi-téli vásárprogramok sorát a hagyományos Lipcsei Vásár nyitja szeptember 2-án. Itt az oktatáshoz használt,leg­korszerűbb szemléltető eszkö­zöket, videó-berendezéseket, maketteket, modelleket, szem­léltető ábrákat mutatja be a Kultúra Külkereskedelmi Vál­lalat. Szeptember 18-án Szó­fiában több mint 600 kötettel lesz jelen könyvkiadásunk. Az októberi hagyományos frankfurti könyvvásáron a könyvszakma szinte minden érdekeltje képviselteti magát; a magyar könyvkiadás több mint 2500 kötetet vonultat fel. Eljutnak a magyar kultúra termékei a londoni, a nyugat­berlini könyvvásárra és könyvkiállításra is. Először rendeznek — ez év december 7—12 között — zenemű- és haniglemezbemutatót Tokió­ban, az egyik nagyáruház ki­állítótermében. A 120 négy­zetméteres kiállítási és vásár­területen a hanglemezeken és kottákon kívül bemutatják a magyar zenetörténet számos értékes relikviáját, például Liszt egyik hangszerét. Düsseldorfban december 1— 9. között Ungarn Panorama címmel magyar hetet rendez­nek. A több száz könyvből, hanglemezből, zeneműből ösz- szeállítandó kiállítás anyagát az érdeklődők a helyszínen meg is vásárolhatják. Ä Kultúra Külkereskedelmi Vállalat közreműködésével nagyszabású bemutató szín­helye lesz hazánk is. Novem­berben a szovjet folyóiratok­ból és újságokból rendeznek kiállítást Budapesten. AZ ÖTÖDIK EV ELŐTT Játékszín Pest megyében Szembe kell néznünk a tény- nyel: Pest megye művészeti életében a legmostohább sze­rep a színháznak jut. Ez két­ségtelenül összefügg az adott­ságokkal is, mindenekelőtt az­zal, hogy nincs társulat, s leg­alább ennyire azzal, hogy a 176 művelődésiotthon-jelle- gű intézmény közül is jósze­rével jelenleg csupán hármat mondhatunk, amelyben szín­háza előadást lehet tartani. A helyzetet tovább rontotta, hogy a Népszínház utazó társulatai felére csökkentették az elő­adások számát, s kizárólag olyan helyeken hajlandók fel­lépni, ahol színházi körülmé­nyeket lehet biztosítani. Érdekeltség nélkül Akadnak ugyan optimisták, akik 120—140 ezerre becsülik Pest megyében a rendszeresen színházba járók számát. Hí­zelgő adat ez, hiszen több mint kétszerese az országos átlagnak. Csakhogy nehéz tényként elfogadni a becslést, mert a megyében tartott szín­házi, illetve színházi jellegű előadások látogatottsága csak töredékét teszik ki a mester­ségesen számított mennyiség­nek. Való igaz, hogy Szolnok, Nagykőrös és Budapest 19 színháza hatalmas vonzerőt je­lent, de azt nem tudjuk mér­ni, hogy a lakosság hány szá­zaléka fordul meg évente leg­alább kétszer-hárömszor az előadásokon. A megye kultu­rális vezetőinek tehát fontos feladata, hogy ne csökkenjen a városokban és a falvakban tartott bemutatók száma. A színházi kultúra terjesz­tését kívánta elősegíteni a me­gyei tanács művelődésügyi osztálya és a Radnóti Színpad által kötött szerződés is, amely most érkezett az ötödik évad­hoz. Eddig megközelítő pon­tossággal 60 színházi produk­ciót láthattak az együttműkö­dés keretében a megye lakói. Mind a színházat, mind a me­gyei közművelődés irányítóit egyetlen cél vezette: segíteni a színházkultúra terjesztését Pest megyében. Éppen ezért a művelődési házak díjmentesen „kapták" az előadásokat. Az ötödik évad küszöbén érdemes vizsgálódni, hogy mennyire élő a kapcsolat. — A szerződésnek vannak pontjai, amelyeket közös mun­káiul megvalósítottunk, de sajnos akad néhány olyan el­képzelés is, amely nem moz­dul ki a holtpontról —mondta dr. Bende István, a Radnóti Színpad gazdasági igazgatója. — Eredményként tarthatjuk számon a megyében tartott előadásokat. Bár az első évek­ben sokszor előfordult, hogy csak félig-negyedig benépe­sült nézőtér előtt játszottunk. A művelődési házak — ingyen kapták az előadást — nem voltak érdekeltek a közönség- szervezésben. Ezért javasol­tam, hogy amennyiben nem telik meg a nézőtér, az elő­adás ellenértékének egy ré­szét fizettessük ki a művelő­dési otthonokkal. Hasznosnak bizonyult ez, .mert a látogatók száma jelentősen gyarapodott mindenütt, ahol megfordul­tunk: Szobon, Érden, Vácott, Nagykőrösön, Budaörsön, Aío- norore, Albertirsán, hogy csak néhány helységnevet említ­sek. Művészi színvonal — A Radnóti Színpad vi­szonylag kis társulattal és ke­vés technikai igénnyel dolgo­zik, így az apró községekben is felléphet. — Arra törekszünk, hogy produkciónkat minél maga­sabb művészi színvonalon mu­tassuk be. Ezért nem tudunk lemondani a minimális szceni­kai feltételekről, tehát szín­padnagyságról, világítási és hangerősítési felszerelésekről. És ide kapcsolódik a szerződés egy sarkalatos, de mindmáig megoldatlan célkitűzése: a kis falvak és az agglomeráció színházi ellátása. Ebben nem tudunk előbbre lépni, mert a mostoha technikai feltételek miatt nehéz ilyen speciális produkciók létrehozása. Rá­adásul a községek igényei sem feszítenek, nem mondhatjuk, hogy nagyon kérik tőlünk az előadásokat. — A rövidebb, hagyományos megoldású irodalmi műsorok népszerűek? — Kétségtelen van erre ke­reslet, de közel sem annyi, amennyit vártunk. Nem is be­szélve arról, amikor a kéré­sek, az utolsó pillanatban ér­keznek, így volt ez például a Tanácsköztársaság 60. évfor­dulójára készített előadásunk­kal is. Hasonló a helyzet a rendhagyó irodalomóráinkkal és az ifjúsági előadásokkal. — Milyen darabokkal utaz­tak, utaznak a megyébe? — Szinte valamennyi re­pertoár előadásunkkal — egy­két sokszereplős darabot ki­véve. Sikerrel játszottuk az Eszmélet című József Attila, a Sem emlék, sem varázslat, Radnóti estet, a Közhelyjárást és a Mondok, mondok éneket. Arany, valamint Weöres es­tet. Az új színházi évadban tájelőadásokra visszük a két egyfel vonás osuhkat: az Üze­netet és a Csoda magyar módra címűt. Tehát a válasz­ték bőséges, de mind ez ideig nem jelentkezett konkrét igé­nyekkel Pest megye. Az eddig felsoroltakhoz hozzá kell ten­nünk az ez évi két új bemu­tatónkat: Pécsi Ildikó ame­rikai monodrámáját és a szovjet dráma hete keretében bemutatásra kerülő egész es­tét betöltő produkciónkat. Felfrissíteni az ötleteket — Térjünk vissza a szerző­désre. — Egy fontos újdonság: fel­mértük a Pest megyei műve­lődési otthonok színpadi adottságait, s erről egyik mű­szaki munkatársunk tanul­mányt készített, megtoldva azokkal a szempontokkal, amelyekkel viszonylag ol­csón megteremthetők a ját­száshoz szükséges alapvető szcenikai feltételek. Ez a ki­advány néhány héten belül bárkinek a rendelkezésére áll. Érdemes szóvá tenni egy el­gondolást, amely idáig csak terv maradt: irodalmi műso­rokat akartunk szerkeszteni a Pest megyében élő vagy a megyéhez szorosan kapcsolódó írók-költők munkásságáról. De a Pest megyei játékszín csak terv maradt Tallózva az eredmények és a hamvába hullt elképzelé­sek között, szinte követelőzve jelenik meg a gondolat, hogy felül kellene vizsgálni, át kel­lene értékelni ezt az alapve­tően nagyon hasznos szerző­dést. Felfrissülnének a fele­désbe merült kitűnő ötletek, rendezhetők lennének az új gazdasági helyzetből adódó problémák, s ami a legfon­tosabb: a szerződés felújitásá. ban markánsabban figyelem­be lehetne venni a közműve­lődési törvény által meghatá­rozott célkitűzéseket és fel­adatokat. Krlszt György HETI FILMJEGYZET Dráma a tengerparton Jelenet a Dráma a tengerparton című francia filmből , A kispolgár rejtett agresszív ösztönei azonnal kitörnek, mihelyst erre alkalom kínál­kozik. Valamint: a fajgyűlö­let és a faji felsőbbrendűség érzése azokban is ott bújkál, akik ezt tagadják; csak meg­felelő szituációnak kell elő- idéződnie, s az előítéletektől magukat mentesnek hirdetők­ből is potenciális gyilkosok válhatnak. Továbbá: agresz- sziót, fajgyűlöletet, kollektive elkövetett gyilkosságot is el lehet, sőt el kell tussolni, ha a becsületes, tisztességes, jó­zan gondolkodású stb. polgár nimbuszának megóvásáról van szó. Körülbelül így foglalható össze a francia rendező, Yvés Boisset filmjének mondandó­ja. Az 1975-ben készült alko­tás nem kíméli a franciák önérzetét, s nem táplálja illú­ziókkal a francia átlagpolgár­nak az önmagáról, saját nagy­szerűnek érzett jellemvoná­sairól kialakított öncsaló ké­pét. Boisset hősei ugyanis egyszerűnek, . mindennapinak mondott francia polgárok: egy párizsi bisztrós, egy vidéki női- fehérnemű-ügynök, s egy strasbourgi végrehajtó. A há­rom család képlete is hang­súlyozottan mindennapi: a bisztirósnak egyetemre járó fia van, az ügynöknek tinéd­zser lánya, a végrehajtóék gyermektelenek. Ugyanarra az olcsó tengerparti nyaraló­helyre járnak kempingezmi, évről évre, kissé jobban meg- tollasodva: egyszer a kocsit újítják meg, másszor' a lakó­kocsi új és nagyobb. A fran­ciák tízmilliói élnek így. S mindaddig nincs is semmi baj, míg Georges úr, a biszt­rós, meg nem kívánja Bri­gitte Colint, az ügynök lányát, erőszakoskodni nem kezd ve­le, s egy rossz mozdulattal el nem töri a lány nyakcsigolyá­ját. Brigitte halálát Georges ügyesen a kemping melletti építkezésen dolgozó arab ven­dégmunkások rovására íratja, s a vérszemet kapott nya- ralcrtársak közös erővel agyonvernek egy arabot, aki előző este kicsit szórakozni akart a Colin lánnyal, s eb-, bői botrány is kerekedett. A szolid és szelíd kispolgá­rokból tehát előbúvik a faj­gyűlölet, és a felsőbbrendűsé- gi érzés. A pogromot — me­lyet a hírhedt afrikai ejtőer­nyős egység tereptarka sap­káját viselő egykori QAS-ve- terán indít meg tulajdonkép­pen — a rendőrség felsőbb érdekből elkeni, de a nyara­lásnak vége. S vége a tulaj­donképpeni tettesnek, Geor­ges úrnak is: az agyonvert arab fivére Párizsban, a ke­délyes törzsvendégek köré­ben a nyári kalandot mesélő Georges urat lelövi. Boisset filmje nem tagad­ja: a rendező mélységesen el­ítéli ezt az álszent kispolgári mentalitást, és ezt az erényes­sége mögé búvó, de valójában erkölcstelen, ostoba, erőszakos és kegyetlen kispolgári réte­get. Ugyanakkor nem akarja mindezeket a hibákat bsakis és kizárólag a kispolgár nya­kába varrni. Az említett uta­lás az OAS-ra, vagy a francia családokkal 'barátkozni pró­báló, de aztán . az arabokhoz hasonlóan . piszkos idegennek titulált oldsz építész történe­te mind arra vallanak, hogy Boisset az okokat társadalmi téren látja-keresá. Egy nemzet gondolkodásmódja, beideg- zett ítéletei és előítéletei áll­nak a film hátterében, ezek mozgatják a hősöket, akik né­hol túlságosan is példázatsze­rű zk, s a sztori is kissé kimó­dolt — de alapjában véve lé­tező és nagyonis veszélyes je­lenségre hívja fel a figyel­met, I A vágy titokzatos tárgya A spanyol filmművészet nagy öreg-je, Luis Bunuel 1977-ben készítette ezt a fur­csa, néhol sejtelmes, néhol saját sejtelmességét öniróni- kusan kezelő, néhol kímélet­lenül gúnyos filmet. A sztori egy közhelyízű mondatban összefoglalható: o férfi minden megkívánt nő­ben tulajdonképpen két nőt szeret, egy angyalt és egy dé­mont, s minden nőben ott is rejtezik ez az angyal-démon kettősség. Bunuel érdeme, hogy ezt a lapos emlékkönyv-bölcsességet kitűnő művészi alkotássá tud­ja emelni. Főhőse, a gazdag, tekintélyes, de már a korban alaposan benne járó Mathieu úr, beleszeret új szobalányá­ba, Conchitába, de a lány — bár nem mond határozottan nemet —, nem viszonozza ezt az érzelmet. Hitegeti Ma- thieut, együtt él vele, majd eltűnik, aztán felbukkan is­mét, hol egyedül, hol egy gitáros fiúval; egyszer maga a megtestesült angyal, más­szor maga a démon; egyszer szűziesen tiszta, másszor sztriptdztáncosnő egy gyanús lokálban. Sem a férfi nem tud tőle megválni, sem a lány n?m akarja igazán megszakí­tani ezt a kapcsolatot. A se véle, se nélküle tipikus esete ez. Bunuel fölényes iróniával szemléli az öregedő férfi ver­gődését, mulatságosnál mu­latságosabb szituációkba ke­veri — s hogy valami titok­zatosság a végére is marad­jon, a furcsa párt a párizsi utcán egy bombarobbanás füstje-lángja takarja el a sze­münk elől — így ér véget a film, s lehet találgatni, Ma­thieu és Conchita megmene­kültek-e, vagy áldozatai let­tek egy erőszakkal, terroriz­mussal, merényletekkel teli világnak. A film egyik érdekes ötlete, hogy Bunuel a kettős énü Conchitát két, alkatilag is valóban eltérő színésznővel játszatja. Ez eleinte kissé for­mális ötletnek hat, de később a rendező igazolni tudja a megkettőzés helyességét — nem utolsó sorban azzal, hogy mind a két fiatal színésznő — Carole Bouquet és Angela Molina — kitűnő, miképp a Mathieut játszó Fernando Rey is. A leprás nő Alig hihető, hogy ezt a szá­zadfordulói szirupos-giccses leányregényekre emlékeztető szenvelgő-szépelgő-szenti- mentális filmet a mai lengyel filmművészet egyik jeles ren­dezője, Jerzy Hoffman készí­tette, s mindössze három éve. A könnyes melodrámán időn­ként jókat lehet derülni... Takács István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom