Pest Megyi Hírlap, 1979. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-30 / 202. szám

\ 1979. AUGUSZTUS 30., CSÜTÖRTÖK kMiÍop Ezerszáz kilométeren Fokozódik a központi hőellátás jelentősége Különösen gyorsan fejlődik hazánkban a lakások távfűté­se. Jelenleg csaknem minden tizedik, egy évtized múlva pe­dig minden ötödik család ott­hona távvezetéken kapja a meleget. Ma Magyarország ki­lenc városában van tízezernél több távfűtéses lakás. A kiépí­tett vezetékek hossza 1100 ki­lométer. Az energiahordozók, külö­nösen pedig a szénhidrogének állandó áremelkedése, vala­mint az energetikai beruházá­sok költségeinek jelentős nö­vekedése következtében foko­zódott a kommunális és ipari célú központi hőellátás jelen­tősége. A központi hőellátás ugyanis a környezetvédelmi követelmények messzemenő kielégítése mellett, lehetővé te­szi az energiahordozók rugal­masabb, biztonságosabb és takarékosabb felhasználását. Lehet, de hogyan? Gyógynövénygyűjtés — természetvédelmi területeken A természetvédelmi terüle­teken is sok értékes gyógynö­vény lelhető, de gyűjtésük kö­rül még sok a félreértés, s a tájékozatlanság nemegyszer pénzbírsággal járó szabálysér­téseket szül. Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivataltól kapott tájékoztatás szerint tör­vényeink és jogszabályaink ér­telmében a természetvédelmi Visegrádi nyárutó Szoba, ellátás, panoráma, vendégforgalom Ä naptáron kívül mi jelzi a nyár közelgő búcsúját Viseg- rádon? Például az, hogy van szoba. Áz idegenforgalmi hivatalban egyszerre két csinos hölgy is foglalkozik velem nagyon elő­zékenyen. Félreértés ne essék: különböző fizetővendég szo­bák mineműsége a téma- És hogy miért ketten? Mert egye­dül vagyok, az akadékoskodó vendég szerepében: — Nem. nagymarosi nem lesz jó. — Van itt Visegrádon, is. a Fő utcában. — Fürdőszobás? — Tettnészetesen. — Én azért inkább valami szeparáltabbat szeretnék. — Szentgyörgypusztán, gyö­nyörű völgyben, teljes ház ki­adó. — No jó, azt még megné­zem. Hány szobájuk van ösz- szesen? — ötven. — Elég? — Kevés. De hát kicsi a fa­lu, a hétvégi házakat pedig természetesen nem fizetőven­dégeknek építették. (Hazafelé megnéztem a szentgyörgypusz- tai házat. Valóban szép a csen­des, csupafa, csupazöld völgy­ben. Napi háromszázért.) ★ A Vár étterem teraszán sen­ki. Mellette, a büféknél, senki. A hajóállomáson senki. Már­mint civil. lfj. Kautz Béla, az állomásfőnök természetesen a helyén. A hajó nélküli kikö­tőben csúcsforgalmakról be­szélgetünk, nagy vasárnapi tö­megekről, amikor még külön­járatok is ontják az embere­ket, de az állomás bírja, nagy is. szép is, a legszebb a sza­kaszon, állítja ifj. Kautz Béla nem kevés jogos lakálpatrio- tizmussal. Július volt a leg­erősebb hónap, de minden hét­vége az, különösen a hónap elején, ez statisztikailag kimu­tatott tény. Magyarázat: hó­napkezdet — fizetés. És míg az én emlékeimben, a hatva­nas évek elejéről öt-hat fo­rintos menetdíjak éltek, addig ma egy hajójegy Pestről hu­szonnégy forint. Nomármost ez oda-vissza negyvennyolc, egy négytagú családnak kétszáz, és miután a fellegvárból nem le­het megélni, enni is kell, inni is kell... ★ Hol? Például a Sirály étte­remben lehet. Nyáron. Előtte, utána zárva. Urbán Istvánná, az étterem vezetője. — Most írok az igazgató­nak — a Pest megyei Vendég­látóhoz tartozunk —, hogy szeretnék szeptember 15. után is nyitva tartani. Tudja, mi­re itt minden összerázódott, vége a nyárnak. Hol. valame­lyik hűtőgép volt rossz, hol beáztunk a hibás tetőszigete­lés miatt, hol munkaerő nem akadt. A presszórésznél idén vagy hét ifjú ember gondolta, hogy pincérkedésből, meggaz­dagszik. És mivel rájöttek, hogy tisztességesen ez nem megy, hát... Mondom, most a nyolcadik van. fiatalasszony, nagyon rendes. Nem könnyű hely ez, idegenforgalomból élünk, könnyen „befürdünk”. Hogyan? Több ételt készítünk és nem jön elég vendég. Ke­vesebbet. és beállít két nagy csoport. Mi is emeltük az árakat, de ez alig volt észre­vehető, mert gyorsan még több olcsóbb ételt kínáltunk. Állí­tom, október közepéig itt meg­lennénk, két-három emberrel, hiszen akkor lesznek csak az igazi iskolai kirándulások. For­ró teát, virslit egytálételt ad­nánk, jó lenne csoportoknak is, hiszen harmadosztályú hely, itt nincs több, meg persze jó lenne nekünk is. ★ Fellegvár. Minden visegrádi kirándulás célpontja. Megle­pően sok kocsi, busz, rengeteg külföldi. Ikarus áll be a par­kolóba, orrán felirat: Hódme­zővásárhely. Susszanva nyíl­nak az ajtók, sikítozás, üvöl­tözés: vagy hatvan kis srác robban ki a térre. — Odanézz. odanézz! — Itt a vár, tiéd a lekvár! — Hapsikám, mekkora? — Gyerünk már, rohanjunk! Egy tanárházaspár próbálja valahogy helyrerázni a kedé­lyeket. Bandukolunk felfele, alig férünk. Itt nincs nyárutó. Néhol, új, vörös kőfal tanú- sítia: ha lassan is, de halad a fellegvár rekonstrukciója. Varga Miklósné a vásárhelyiek tanára: — Pár éve már, hogy a nap­közisekkel háromnapos autó­buszkirándulásra megyünk közvetlenül a tanítás megkez­dése előtt. Próbáltuk máshová is vinni őket, de Visegrádra muszáj jönnünk, követelik, hallották a társaiktól, vár, csata, ilyesmik. Romántika, ★ Romantika van. Csak félő: elfogy. A Silvanus szálloda te­raszáról a páratlan panoráma kellős közepébe, a hegyek, dombok zöldvariációjába, a vízfestékkék égbe, a Duna fényszalagjába már három­négy ház is betör, vakolatlan falakkal, alig pár száz méter­re a szállótól. Túlnan, a nagy­marosi víkendházak, kulipin- tyók két-három ágban kúsz­nak fel a hegyre. Kőfolyondár rabolja a zöldet. ★ Előttem ezüstszürke Bulck gurul lefelé a hegyről. Olyan igazi amerikai bárka, hat mé­ter hosszú, zöld ablakokkal, vakító krómcsucsákkal. Idegen­be szakadt hazánk fiáé a ko­csi, nem kell hozzá nagy nyo­mozónak lenni. Takács — hir­deti a kaliforniai rendszám- tábla, nem olcsó mulatság névre szóló jelzést szerezni, de hiába, mit meg nem tesz az ember, ha magyar, ugye? (Kü­lönösen, ha az itthoni roko­nokat lehet cukkolni.) Hirte­len fékezés, a kocsi leáll, ki­pattan a vezető, gondolom, Mr. Takacs, ékezet nélkül. Ugróm én is. valami baj van? Ta­kacs fényképez, van mit. A dömsödi tsz Patak borozója úgy húzódik meg a fák alatt, mint a mesebeli mézeskalács­ház. A kis éren átvezető hi- dacskán bús férfi. A bús férfit a hely szelleme foglalkoztatja, időnként elbő- dül: — Mátyás király, drága jó Mátyás király! Mielőtt be- állna a fekete seregbe, barát­ja elrángatja. Mr. Takacs fényképez és boldog. Él még a magyar virtus. ★ Á gyógyszertár előtt a pá­don sapkás, bajszos öregem­ber. Melléülök, megszólít: — Pesiti? — Igen. — Sokan megfordulnak lt.t — Gondolom. — Pestről, meg külföldről. Nagyon sokan. Most már jó, csendesül minden. Azelőtt egész nyáron itt ültem. Néz­tem a népet. De most már sokan vannak, nagyon sokan. — Idevalósi? — Minden ősöm Itt élt — kihúzza derekát. — És maga? Mit csinált? — Halászember voltam. — Aztán, hogy hívják, bá­tyám? Szeme összeszűkül: — Minek az? — Újságba, Elfordul, válla fölött dör- mögi: — Én meg már azt hittem, rendes ember. Andal György ÚJ TANÉVBEN ÚJ CIPŐBEN Mi már felkészültünk az iskolakezdésre. Szaküzleteink várják Önt: IV. , Árpád út 54. V. , Váci utca 28. VII., Lenin krt. 41. VEVŐSZOLGÁLAT: 326-926. területnek egész növény, és állatvilága képvisel természe­ti értéket, tekintet nélkül arra, hogy a védett területen kívül a növényfaj maga védelem alatt áll-e. Kormányrendelet mondja ki, hogy a védett te­rületeken kutatáshoz, kísérlet­hez és gyűjtéshez a természet­védelmi hatóság engedélye szükséges. A természetvédelmi szabálysértésekről alkotott jogszabály pedig aláhúzza, hogy pénzbírsággal sújtható az, aki tevékenységével a vé­dett természeti állapotot za­varja. Lehetőség nyílik arra is, hogy a szabálysértőket a pénz­bírságon túl kártérítésre is kö­telezzék. A természetvédelmi terüle­tek azonban nincsenek elzárva a gyógynövénygyűjtés elől, hi­szen gyógyszeriparunknak, egészségügyi ellátásunknak szüksége van ezekre az érté­kes hatóanyagokat tartalmazó növényekre, s a rendelkezések sem tiltják a gyógynövény­gyűjtést, ha az engedélyeknek megfelelően, tehát szabályo­zott keretek között, a termé­szetvédelmi terület egyensú­lyának megbontása, élővilágá­nak feldúlása nélkül, kíméle­tesen fejtik ki hasznos tevé­kenységüket a gyógynövény­gyűjtők. A szükséges engedé­lyeket a területi OKTH-fel- ügyelőségektől kapják meg. Qiontkisfáltf születik Az Ampullagyárban a gyógyszeripar részére készített üveg csomagolóanyagokon kívül csiszolt üvegtermékeket is előállí­tanak. A közelmúltban vásároltak tíz gyémántkorongos csi­szológépet és savazó automatát. Ezek munkába állításával az ólomkristály dísztárgyak előállítása jelentősen növekedett. GOMBÓ PÁL: Csütörtöki koktél A Népi Ellenőrzés című lapot olvastam, és miit találok benne? Rengeteg olyan ese­tet, ami ugyanaz. Mármimthogy jelllegére nézve ugyanolyan, mint a régebbiek. Úgy tűnik, nemcsak a bűnök és bűnözők ha­gyományos jelenségek, hanem a hibák és az ügyetlenek, illetve ügyeskedők is. A legnagyobb baj pedig az, hogy éppen a velük való viaskodás szélmalomharc vol­ta miatt mi már egyre inkább egyszerűen — unalmasnak találjuk a dolgot. Az aláb­biakban tehát ilyen unalmas felfedezések­ről lesz szó, vállalt feladatom, hogy érde­kessé tegyem őket. Vajha sikerülne. GYERMEKÉTKEZTETÉS A megállapítások úgy szólnak, hogy szá­mos megyében a gyermekélelmezés kontójára felnőttek étkeznek. Van hely, ahol a létszám: 41 tanuló, 50 felnőtt. Amibcjl még ráadásul az következik, hogy a felnőttek szájaíze szerint főznek. Adalékul a következő elképzelés: Főz a főszakács, sürögnek a kiskukták a gyermekélelmezés konyháján. Benyit egy 10 éves gyerek és azt mondja: — Főszakács bácsi kérem, szeretnék becsi­nált levest enni. A főszakács rámered és felkiált: — Ebadta kölyke, hogy mersz ide belépni! Ez konyha, nem kisdedóvó. Piszkos a kezed, mars kifelé. Gyerek megszeppenve el, tanárnő jobbról be. — Lajos bácsi, holnapra borsos tokán yt ké­rek. És ráadásul egy puszit nyom az arcára. Hát lehet ennek ellemtállni ? Lajos bácsi besza- laszt egy lánykuktát a raktárba, hogy van-e elég bors. Van, ámde bejön maga az igazgató. — Kedves Lajos — mondja ;—, túlságosan spórolja maga a zsírt. Ez így nem megy to­vább, zsír, fűszer az étel sava-borsa. Mi lesz holnap? — Borsostokány — válaszolja a kedves Lajos. — Hát csak mindent bele, inkább ne le­gyen utána alma, akkor kijön a pénzből. — Alma alma! — adja ki az utasításit a fŐ- szakács. Igen ám, de megjelenik Kóbor Zuárd, a villlanyszerelő. — Lajosként — mondja —, holnap kime­gyek magához, megcsinálom azt a vacak boj­lert. Hanem aztán a szájam íze szerint kérem az ebédet. Hatan jövünk, az egész brigád. Mi lesz? — Borsostokány. — Nem jó, azt egyék a gyerekek, szalon­tüdő kéne? No? — Holnap szalontüdő — jelenti be Lajos­ként —, holnapután borsostokány, alma, két­szer alma. KÉT VADASZ Azt mondja a vizsgálat, hogy a vadásztár­saság elnöke 13, titkára 17 500 forint jogtalan prémiumot vett fel. Azt mondja továbbá egy második vizsgálat, hogy noha kötelezték őket, nem fizették vissza. Nem is fizették, csak két évvel később, az űjabb vizsgálat hatására, a megyei NEB ülésének napján, mikor már fe­nyegetővé vált a helyzet Feltehető beszélgetés az első vizsgálat után: Elnök: — Ellenőrök jönnek, ellenőrök men­nek, a pénz marad. Titkár: ,— Különben is már elköltöttük, nemde? Beszélgetés a második vizsgálat után: Titkár: — Ezekre az ellenörökre van most vadászati tilalom? Elnök: — Nincs, de ha ők eltűnnek, újak jönnek. Nem bízom én már az emberiségben. Kölcsönt veszek feL Titkár: — Ha te úgy, én is úgy, de ezennel felmondok! j A jelentés szerint a titkár távozott, az elnök maradt. SZAVATOSSÁG Szó szerint azt mondja a jelentés: Továbbra is problémát okoz, hogy a különböző gyártó/ vállalatok nem tüntetik fel mindig közérthe­tően az áruk csomagolásán a fogyaszthatósá- guk időtartamára vonatkozó jelzéseket. Pedig beszélnek erről. Feltehetően így: I. Igazgató: — Hány rendelet jelent már meg erről a szavatossági izéről? Főkönyvelő: — Mindjárt összeszámlálom. Miniszteri egy, kettő, három. Ágazati utasítás: egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét. 7. Igazgató: — Akkor nincs baj. Az csak tíz. Kivárjuk a tizenhármat, az már szerencsétlen szám... II. Igazgató: — Hogyan is jelzünk mi dá­tumot? Művezető: Ötös számrendszerben, betűvel. II. Igazgató: — Egye fene, tegyünk valamit a vásárjukért. Ismertessük a kódrendszert a sajtó útján ... III. Igazgató: — Folyton molesztálnak en­gem ezeknek a szavatossági időknek a feltün­tetése miatt. Mondja, doktor úr, mit lehetne tenni? Ügyvéd: — Gondolt már a láthatatlan tin­tára? A vevő nem észleli, d%. ellenőrzés esetén egy kézmozdulat fluorhexatildipenton oldattal és már elő is tűnik. 111. Igazgató: — Drága ez a fluorizé? Ügyvéd: — Drága. De oly ritkán van ellen­őrzés, és ha látják a szavatosságot, oly gyak­ran visszáznák az árut, hogy ... 777. Igazgató: — Ne is folytassa, jöjjön a láthatatlan tinta! FIKTÍV FIZETÉS Megint szó szerint: Sokszor kiderül, hogy az a személy, akinek nevén állományon kívüli bérösszeget számolnak el, nem isx létezik, vagy már évekkel ezelőtt külföldre távozott, esetleg 2—3 éves csecsemő. Párbeszédek: I. — Juci, add ide a telefonkönyvet. — Minek? — Nevekre akarok utalni. 1,1. — Jártál a temetőben? — Igen. Ma Szabó Istvánt földelték él, Köz­hiány utca 120. — Ötezret utalok. Fele a tiéd. ÍN- — Bocsánat, asszonyom, de ma lettem nagykorú. — Na és? — Van itt vagy száz kiutalás a nevemre, csecsemő korom óta. Most felvenném. — Segítség! Mentők! A hölgy elájult, pedig csak a pénzemet kértem. /

Next

/
Oldalképek
Tartalom