Pest Megyi Hírlap, 1979. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-26 / 199. szám
Mennyit lehet megtakarítani? A kérdésre Gödöllőn és Monoron válaszoltak A szerelőcsarnokokban a világítótestek közül csupán néhány égr a műhelyeket összekötő folyosón egyetlen lámpa adja a legszükségesebb fényt. Az utóbbi időben sok helyütt tapasztalhattunk hasonlót. Szorosabbra húztuk a nedrágszíjat, takarékoskodunk munkahelyen, otthonunkban egyaránt. Rövid idő alatt nyilvánvalóvá lett, megvan a módja, hogyan takarítsunk meg sok-sok forintot a családi, vagy az államkassza számára. Az MSZMP XII. kongresszusánk és a felszabadulás 35. évfordulójának tiszteletére tett felajánlások nagy százaléka is a takarékosság, a jobb munka vállalásának jegyében született. A kérdés persze önkéntelenül adódik, vajon eddig miért nem tettünk így? Tegnap és ma — Van a termelésben egy sereg tényező, amit ma látunk, érzékelünk, de tegnap még nem tudtunk róla — mondja Szabó István, a gödöllői Árammérőgyár igazgatója. A műszaki fejlődés is állandóan új ötleteket kínál, amelyekkel élnünk kell. Most folyik a gyárban a nagy rekonstrukció, amely megteremti a minőségét és mennyiségét tekintve is jobb munka feltételeit. A gyár műszaki szakembereit, konstruktőreit is arra ösztönözzük, hogy minél több, gazdaságosabb termelést segítő ötlettel álljanak elő. Csak néhány példa arra, mi mindennel lehet spórolni! Az öntőknél a kézi adagolásit gépi veszi át, s ez éppúgy anyagmegtakarítást jelent, a jobb termék mellett, mint az, ha kevesebb a hulladék a szerszámkészítésnél. Sok múlik azokon is. akik a gépeknél állnak. A gal- vánfürdőhöz tőkés importból, drágán szerzik be a vegyszereket. Nagyobb figyelemmel, fokozatosabb ellenőrzéssel elérhetik, hogy több Né és én j\l em. • a szójáték kedvéért, ’ hanem egy nagyon tiszteletre méltó társadalmi tendencia csendes ünneplésére választottam, ezt a címet, amely a női másodr rendűség több évszázados asz- szonynév-használatát, azt a bizonyos né-t állítja szembe a személyiségét őrző és hirdető, öntudatos én szóval. Felesleges jog- történeti visszaemlékezésekkel tölteni itt az időt. és pazarolni a helyet, céltalan a római házassági szertartásra utalni, ahol a menyasszony ezekkel a szavakkal fogadja férjéül a vőlegényt: Ubi tu Caius, ibi ego Caia — ahol te Caius vagy, Caia leszek én ott, elég az. ha tudjuk, hogy a magyar polgári világban csak a művészek. esetleg az orvosok tartották meg leánynevüket. a többi pedig volt X-né. Y-né. S így adódott néha az a bizarr helyzet, hogy egy kiváló asszony férjéi nemegyszer úgy emlegették, hogy az Z-né férje. Hát nem lett volna logikusabb és tisztességesebb a becsületes leánynévét emlegetni? Pedig, ha még régebbi időkbe térünk vissza, ott a férfiközpontú társadalmi berendezkedettség ellenére is több becsületét találjuk a nőknek. A történelemből ismert nevezetes magyar asszonyokat bizony így emlegetjük: Zrínyi Ilona (nem pedig Thököly Imréné), Széchy Mária (nem vedig Wesselényi Ferencné). S akkoriban még közévrendű családainknál is szokás volt a férj neve után tenni az asszony leánynevét. És ez a szolcás, ez a nagyon dicsérendő szokás mostanában — az anyakönyvek tanúsága szerint lassan-lassan kezd visszatérni a közhasználatba. No persze, nein megy ez könnyen. A mai fiatal- asszonyok nagy része még csak így íratja be asszonynevét a nagykönyvbe: Szabóné Kovács Mária, ám már ez is valami. És egyre többen vannak, akik férjezett létükre is kitartanak puszta leány- nevük mellett, vállalva az ostoba és elavult megszólást. a terhességükkel kapcsolatos félreértést. felemelt fővel vállalva saját magukat, nem alávetettként hanem egyenrangú társként, felestársként, feleségként. Nagy rokonszenvvel nézem az önmagukat vállaló, a né helyett az én-t választó fiatalasszonyo- iMt, mert elhatározásuk nem csupán formális bástjfadöngetés, hanem a teljes nőe:nanciváció alapkövei közül az egyik fontos darab lerakása is. K. S. anyagot galvanizálhassanak ugyanolyan mennyiségű vegyszerben. Az ésszerűbb energiafelhasználással 2— 3 millió forint megtakarításra számítanak a gödöllőiek. Az importból származó műanyagokat sem pazarolják feleslegesen! A hulladékok újbóli hasznosításával idén újabb 1 milliós haszonra tehetnek szert. ÖtMorintók A gazdasági helyzet arra ösztönzött mindenkit a gyárban, hogy vegye komolyan a nagyobb minőségi követelményeket és a takarékosabb munkát — véli Szabó István. Sok új, beruházást ,és pénzt nem igénylő ötlet született a legutóbbi megbeszéléseken. A tmk-műhelyben, a Salvador Al- lende brigád vezetője Pólyák Géza .rábólint az igazgató szavaira: — Igaz,, mi nem tudunk látványos felajánlásokat tenni, több ezerrel gyarapítani a fogyasztásmérőket, mégis a termelésben döntő szerepünk van. Ha elromlik egy-egy gép, fontos berendezés — a tmk azonnal munkához lát. Mi azzal segítünk, ha nem áll órákig egy nagy hasznot hozó berendezés. Néhány műhellyel odébb Rekten- wald György, a Bláthy Ottó brigád tagja is úgy véli, sok kicsi sokra megy: — Eddig fényárban úszott a műhely, ha kellett, ha nem, sok volt a gépek üresjárata is. Most már ezekre is Ügyelünk. .’•■■a- .Vágy -itt1 vánnak az alkatrészek! Eddig' importból szereztük be, egy-egy darab százezer forint — mutat Rektenwald György a sarokban fekvő alig félméteres fémdarabra. Most mi gyártjuk. Azt is vállaltuk, hogy egy-egy alkatrészt munkaidőn túl is megcsinálunk, hogy kevesebb legyen a kiesés. Ezt a többlet időt azonban nem túlórában, hanem társadalmi munkaként számoljuk el. Ha gyenge az anyag.. Más módon, más feltételek mellett van lehetősége a Monori Építők Ipari Szövetkezetének a nadrágszíját szorosabbra húzni. Mégis, felajánlásaik között egy a minőségre vonatkozó mondat ütött szöget a fejembe: Az I. főépítésvezetőség munkabrigádjai és szocialista brigádjai vállalták, hogy a Németh Ágoston utcai 60 lakásos lakótelep átadásának határidejét 15 nappal előbbre hozzák, a munkáltat első osztályú minőségben végzik el. Józan ésszel azt gondolnánk, a jó in inős ég a brigádok munkaköri kötelessége! Á szövetkezet elnökének távollétében László István termelési osztályvezető, tényeket sorol, s nem magyarázkodik: — Az állami és a tanácsi építőipari vállalatok mögött, mi harmadikok vagyunk a sorban. Lehetőségeink korlátja is ez a helyzet. Az építőipar munkaerőgondjai közismertek, s bennünket, sokszorosan sújtanak. Az építőanyagok 90—95 százalékából csak nagy erőfeszítések árán tudunk első osztályú munkát produkálni. A nagyobb figyelem, a gondosabb munka azonban segíthet, s itt is fontos követelménnyé lépett elő. A zsalugarnitúra gondosabb letisztogatásával, ha kell felújításával már erősebb, szebb betont önthetnek, s ezzel nemcsak a minőség lesz jobb, hanem a drága faanyagot is kímélik. Az üzemanyaggal is spórolhatnak, igen nagy erőfeszítésekkel. Alvállalkozók nélkül Ha jól belegondolunk takarékosság az is, hogy a Kossuth brigád három-négy helyett alig egy hét alatt, az alkotmány ünnepére elkészült a monori 100 személyes óvoda alapozásával. Időben, forintban nyereséget hoz a szövetkezetnek és főleg a lakások majdani tulajdonosainak az is. hogy a már említett hatvan lakásban a szövetkezet Steinmetz brigádja szereli a vizet és a fűtést, nem várnak, keresnek — reménytelenül —, alvállalkozókat. Napról, napra formálódnak a Németh Ágoston utcai lakások, s kell is igyekezniük, hiszen december 15. az új határidő. így aztán munkájukkal, energiájukkal nem takarékoskodnak. Ügyelnek viszont arra, hogy csak a jóminőségű építő- és díszítő anyagok kerüljenek a lakásokba. — Most éppen a csempével van baj — mondja Ferencz Ignác művezető. — Csak harmadosztályút kaptunk a fehérből, s a műszaki .ellenőr nem engedte, hogy felszereljük. — Ha ő nem szól közbe felrakják? — Semmiképpen, sőt azokat az ajtókat, ablakokat sem, amelyek eldeformálódtak, Ezzel elejét vesszük a későbbi javítgatásoknak, a felesleges idő- és anyagráf ordításnak! Mindkettőben közös Takarékoskodni sokféleképpen lehet! Ügy is, ahogy a gödöllői áram- mérőgyárban teszik, úgy is, ahogy a monori építőknél! Mégis mindkettőben van valami közös. Nevezetesen az, hogy rádöbbentek: ha jobban, a munka minőségét javítva dolgoznak, takarékosabban, gazdaságosabban termelhetnek, építhetnek. S ez a kézzel fogható százezreken, vagy milliókon kívül azt is jelenti, hogy az Árammérőgyár partnerei, vagy a monori lakások tulajdonosai is jobban járnak, jó minőségű mérőműszert vagy éppen lakást kapnak. GÁSPÁR MARIA \i alkotó ember Nemcsak a maguk örömére Ahogyan a régi solymári német népdal mondja, a falu lányai csinosak, kedvesek, rövid a mellényük, / Rosszá a szoknyájuk, / a kötényük szalagja •/ csakúgy lebeg utánuk. A solymári asszonyokról nem szól ez a dal, nem mondja el, hogy ők viszont ma is ismerik, szeretik a régi dallamokat, s gyakran énekelik is. És hogy nemcsak maguk között, a maguk örömére, hanem a nyilvánosság előtt, igán szép sikereket elérve teszik ezt, aiz nagy részben Kelemen Istvánnénak, a solymári asz- szonykórus vezetőjének köszönhető. Évtizedek munkájával mintegy kétszáz helyi népdalt gyűjtött, kottázott le: ennek elismeréseként augusztus 17-én a népművelők napja szentendrei ünnepségén a megyei tanács közművelődési híjával tüntették ki. Kodály elvei szerint el: a húsz évvé! ezelőtti vegyes kórus például az ezüst fokozatú minő- "sítésig jutott. Helyi népdalokkal < ■" 1 Közben — azt mondanám,- mellékesen, ha nem lenne a dolog igen jelentős — zeneiskolát nyitott, először a saját lakásán, majd dr. Valkó Arisztidnéval munkaközösséget alakított. Az oktatás zongora, énele, hegedű, nézfúvós szakon folyt, működött a zenei előképző, a szolfézsoktatás. Ebből a közösségből nőtt ki az állami zeneikola helyi tagozata. — Az ön erőfeszítései'nyomán pedig a kóruséneklés kórusmozgalommá szélesedett Solymáron. Tíz évvél ezelőtt megalakította, ma is vezeti a férfikart, az asszonykórus pedig — amelynek vezetőjeként a kitüntetést kapta — 1975 óta működik. Hogyan jött létre ez af, együttes? — Az asszonykórus megalakulásához a népdalgyűjtő munka vezetett. A hagyományok is azt tartják,1 hogy a környéken a solymáriak voltak a legjobb dalosok, ezt az is bizonyítja, hogy még napjainkban is, persze a legidősebbektől, számos dal gyűjthető össze. Eddig kétszáz olyan népdalt sikerült lejegyeznem, amelyek más gyűjteményekben nem szerepelnek, vagy legfeljebb variánsok fordulnak elő. Tehát olyan asszonyoktól gyűjtöttem, akiket évtizedek óta ismerek, azután sikerült rábeszélnem őket, ne csak nekem énekeljék el, másokkal is ismertessék ■Meg dallamaikat. Nem kell sokait erősítgetni, hogy a hagyományőrzés, az anyanyelv ápolása szempontjából milyen nagy szerepe van az asszonykórus munkájának. Az eredeti kiejtéssel, nem nyersen, hanem szinte képzett énekesekként adják elő a német népdalokat. — A vezetőnek — teszi hozzá Kelemen Istvánná — csak az értékek kiválogatásában, a diaicsokrok összeállításánál van szerepe. Mióta a kiváló címet elnyerte, a most hé..ágú együttest az' ország számos településére meghívták. Szerepeltek Siklóson, Harkányban, a német nemzetiségi szövetség mohácsi, a Magyar Rádió békéscsabai nemzetiségi fesztiválján. Legutóbb, augusztus húszadikán az óbudai Zichy-kastélyban léptek fel. Szeretet és zene Harmincnyolc évvel ezelőtt, zongoraszakos és tanítóképzős tanulmányok után került Solymárra férjével. Abban az időben zenével szinte senki nem foglalkozott a településen, népzenével pedig éppen nem. Kodály Zoltán módszerét — helyesebben, elveit, javít ki beszélgetés közben — ő kezdte alkalmazni a helyi ének-zene tanításban. Közben, már hat gyermek anyjaként a munka maliett elvégezte a budapesti Pedagógiai Főiskolát. 1955-ben végzett az ének szakon vörös diplomával. Az iskolai oktató-nevelő munkát kezdettől fogva összetartozónak érezte az iskolán kívüli zenei ismeretterjesztő tevékenységgel, a kórusmozgalom szervezésével. — 1955-től csak éneket tanítottam az iskolában és német nyelvet. Ebben az időben kezdték országszerte alkalmazni Kodály Zoltán elveit. Sokszor harcolni kellett persze, hogy a legkisebbeket is e módszer szerint taníthassuk. A több szólamú éneklés alapot jelent a kórusmozgalom számára, az iskolából kikerült gyerekek fokozatosan nőhettek bele a felnőtt énekkaroítba. Amit mond, szerényen mondja, a tények ismertetésére szorítkozik. A régi parasztház szőlővel futtatott tornácán ülünk, s arról, amit ő elhallgat, a férjét kérdezem. Így lesz kerek a kép. Egészen 1972-ig, amíg nyugdíjba nem ment, egyszerre vezetett iskolai kórust és énekkart a művelődési házban, gyűjtötte a népdalokat s vett részt énekeseivel a községi ünnepségeken. A korábbi kórusokkal is szép sikereket értek Konstrukció kékben Káka Ferenc festménye (A most nyitva tartó Szentendrei Tárlat *79 anyagából.) Kelemen Istvánné munkája más szempontból is jelentős: a sikeres kórusmozgalom és a lakosság egészének zenei érdeklődése tette lehetővé, hogy a solymári Apáczai Csere'János Művelődési Ház három évvel ezelőtt megrendezze az első solymári zenei hetek rendezvénysorozatát. Neves fővárosi és vidéki kórusok, zenekarok, szólisták fellépésével bonyolították le az idei programot is, az érdeklődők egyre szélesebb körét mozgatva meg, köszöntve azt az énekkart, amely Kelemen Istvánné vezetésével tíz évvel ezelőtt alakult: a solymári férfikart. Tervekről kérdezem. Megint csak nem használ nagy szavakat. Folytatják a munkát az asszonykórussal, a gyűjtőit népdalanyag egy része már feldolgozott, kiadható állapotban van, ennek a pótolhatatlan kincsnek a megmentése is új feladatokat ad. Ne feledjük el azt sem, hogy a családja — a hat gyerek helyett ma hetet kell említenünk, no meg tizenkét unokát — is megköveteli a magáét: amikor összegyűlnek, huszonhaton ülnek az asztal körül. A családi kötelékeken, a szereteten túl számukra a zene is összetartó erőt jelent: mindegyik gyerek játszik valamilyen hangszeren, egyikük a pénzügyőrzenekar tagja, most végzi a Bartók Béla Szakközépiskola utolsó évfolyamát. P. SZABÓ ERNŐ §Si»
