Pest Megyi Hírlap, 1979. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-11 / 187. szám

1979. AUGUSZTUS 11., SZOMBAT BESZÉL ÖN FRANCIÁUL? Tábor — a barátság jegyében — Beszél ön franciául? Augusztust írunk: javában tart az idegenforgalmi szezon, s ha valahol a fent idézett mon­datot halljuk, egyáltalán nem lepődünk meg. Az -elmúlt na­pokban Gödöllőn, az Agrártu­dományi Egyetem Nyisztor György kollégiumában szintén többször elhangzott ugyanez a kérdés. Ami viszont eltért a szokásostól: válasz ezúttal csakis igen lehetett. S hogyan lehetséges mindez? Úgy, hogy Gödöllőn megnyitotta kapuit a magyar—francia ifjúsági ba­rátság tábor, s a résztvevő nyolcvan fiatalnak — negy­ven külföldi és 40 hazai meg­hívottnak — nem okozott kü­lönösebb gondot az egymás közti beszélgetés, eszmecse­re. Kapunyitás — hatodszor ' Néhány szót az előzmények­ről. í A tábor ezúttal hatodszor nyitotta meg kapuit: a Ma­gyar Kommunista Ifjúsági Szö­vetség és a Francia Kommu­nista Ifjúsági Mozgalom ve­zetői 1973-tan megegyeztek abban: minden nyáron lehető­séget teremtenek arra, hogy a két ország fiataljai megismer­jék egymás életét, hétköznap­ijait. Az eredeti elképzelést év­ről évre siker koronázza: a iFranci-aországból érkezett fiúk Ws lányok — diákok és dolgo­zók egyaránt akadnak közöt­tük — döAfő többsége a Fran­cia Kommunista Ifjúsági Moz­galom tagja, de akadnak kö­zöttük olyanok is, akik más (baloldali szervezetben tevé­kenykednek. j S kik közül kerülnek ki a ;tábor -magyar lakói? f Ugyancsak diákok és dolgo­zók, olyanok, akik többnyire (beszélnek franciául: az idén i Tolna, Szolnok és Veszprém ymegyei fiatalok érkeztek Gö­döllőre. Jogos a kérdés: miért éppen e három megyére esett a választás? A válasz egysze­rű: azért, mert az augusztus 15-ig tartó gödöllői program után ide indulnak országjá­rásra a franciák. S nem árt, ha már előre megismerkednek leendő vendéglátóikkal. ! Am maradjunk még a gö­döllői napoknál. Amikor a megnyitót követően dr. Kará­csonyi Péter, a Szegedi Orvos- tudományi Egyetem Marxiz­mus—-Leni-nizmus Intézeté­nek adj uruk tusa — ő egyéb­ként a tábor vezetője — meg­ismertetett bennünket a prog­rammal, kommentálásképpen cs-ak ennyit mondott: — Tudjuk, hogy a táborból hazatérő francia fiatalok kö­zül jó néhányan minden év­ben a nálunk szerzett élmé­nyek hatására kérik felvételü­ket a , Francia Kommunista Pártba. Reméljük, ez a hagyo­mány most tovább folytató­dik... Mozgalmas program S való igaz: még csak alig néhány nap telt el a megnyi­tás óta, de a program moz­galmas, sokatígérő. A francia fiatalok időközben megismer­kedtek már fővárosunk neve­zetességeivel, jártak Gödöllőn, ahol elismeréssel szóltak a nagyarányú lakásépítkezések­ről. Előadást hallhatnak ha­zánk történetéről, társadalmi és gazdasági viszonyaink fej­lődéséről, mód nyílik kulturá­lis és művészeti életünk be­mutatására, és kétségkívül iz­galmasnak ígérkezik az a be­szélgetés, ahol a magyar és. a francia diákok jogairól és le­hetőségeiről lesz sző. Termé­szetesen gondoltak a szervezők I a tábor hazai lakóira is: a ma- | gyár fiatalok Franciaország if- 1 KIÁLLÍTÁSOK Festészet, építészet, néprajz Egy ids eszmecsere magyar és francia fiatalok között.. Halmágyi Péter f.-lvétele júsági mozgalmát tanulmá­nyozhatják. S persze lehetőség nyílik a szabad idő hasznos eltöltésére is: az eredeti el­képzelések szerint levetítik a Veri az ördög feleségét című magyar filmet, s rendszeresen kirándulnak és sportolnak az elkövetkezendő napokban. Közös tennivalók Am korántsem lenne teljes a beszámoló, ha nem ismerked­nénk meg néhány résztvevő­vel. A vendégek válaszaiból az is kiderül: ki miért érkezett Magyarországra ? A francia fiatalok csoport­vezetője, Garilk Gaügnol, a 20 esztendős párizsi diák, aki tör­ténésznek készül. — A középiskolában, ahová jártaim, volt egy ifjúsági vita­kör — mondta. — Izgalmas témákról beszélgettünk min­dig, rengeteget vitatkoztunk, s ón ekkor kezdtem el érdek­lődni a szocialista országok iránit. Csoportunk tagjaiként egyébként dolgozók és diákok érkeztek Magyarországra, olya­nok, akik népi rétegeket kép­viselnek. A Gödöllőire érkezett fran­cia fiatalok döntő többsége Le Havre-ban él, de akad kö­zöttük olyan is, aki más vá­rosból származik. A legfiata­labbak közé tartozik Isabelle, a 18 éves diáklány. A legidő­sebb pedig Jean-Paul, a 35 éves párizsi műszaki rajzoló, kijelentette: — Tudjuk, hogy a két or­szág társadalmi rendszere kü­i lönbözik egymástól, ám úgy érezzük, hogy bőségesen akad­nak közös tennivalóink: első­sorban a világbéke megőrzé­sére és az enyhülési folya­mat elmélyítésére gondolunk. Minden érdekel bennünket, ami az önök országában tör­ténik ... Nyelvvizsga előtt A magyar fiatalok közül Sziklai Éva, az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetem böl­csészkarának magyar népmű­velés szakos hallgatója így beszélt: — Különösen hasznosnak tartom azt, hogy lehetőségünk nyúlik a táborban a közvetlen információcserére. S az sem elhanyagolandó: rendszere­sen beszélhetünk egymással franciául. Szeretnék majd nyelvvizsgát tenni! Fiatalok könnyen kötnek egymással barátságot. Külö­nösen akkor igaz ez a megál­lapítás, ha mondanivalójuk van egymás számára. Márpedig Gödöllőn pontosan ez történt. Falus Gábor Az idén ismét kitalál­tak valamit a fihtal al­kotók, azt, hogy mivel a Ha­lászbástya nyáron zsúfolt hely, minden vasárnap reggel 8 órától este 19 óráig a Mátyás templom falánál egynapos tárlatot rendeznek. Jó meg­fontolásból, hiszen itt áramlik ilyenkor a nép. A rendezvény- sorozatot az I. kerületi Mű­velődési Ház szorgalmazza, az egyes kiállításokat Schranz Lajos és Juhász Gyula ötvös rendezi, aki egyben az egyik ! kiállító is. Az eddigiek során június- j ban, júliusban bemutatkozott Ábrahám Rafael, Wahorn András grafikáival, Paizs László. Nemes Attila szobrai­val, EF. Zámbó István, Joláthy Attila, Orvos András festmé­nyeivel. Korban, stílusban sem egységesek, bár többüket a pop-art izgatja, melyet szín­vonalasan, jól gyakorolnak. A kár csak az, hogy nem egy képzőművészeti Beatles együt­tes kezdeményező színvona­lán, hanem úgy. hogy beáll­nak a koráramlatba. Ez a pontos igazság, s az is, oogy van közönségük, munkásságuk nem fullad közönybe. Egy fel­adatuk csupán az. hogy valós értékrend alapján szorga .máz­zák további törekvéseiket, s csak figyeljenek a divatra. Adott a mérték is — Schéner Mihály, Orvos András, Ábrá- hám Rafael, művészete. Augusztus 26-ig minden va­sárnap egy alkotó jelentkezik műtermének új műveivel — augusztus 12-én Juhász Gyula ötvös, augusztus 19-én Haász István grafikus és végül 26-án Schéner Mihály festőművész — ezúttal szobrokkal. A fotók tárgyilagosan azt dokumentálják, ami tény, egy gyors nép felgyorsulását; esz­mében, építményekben. Az új épületek sora nem is más, mint a forradalmi ideológia győzelmének bizonyítékai Az külön szerencse, hogy a ha­ladás minőségi változása ak­kor következett be, amikor erre az építészet már felké­szült. Ez különbözik a mi né­pi demokratikus fejlődésünk szocreál korszakától, amikor a történelmi körülmények, az építészet még nem készült fel OLVASÓSZOBA A személyiség alakítása Véletlen: egymás mellé sorolt könyvek, mint hidpillér fölött az ír, o bennük levő gondolat és szándék — egységgé feszül. S az olvasás élménye ettől nem egyszerűen a betűhad lineáris befogadásából születik, hanem az önálló művek egy­máshoz illeszkedéséből. Amit ezzel a nagy ívvel átfogunk, az a sodró, hömpölygő valóságnak önállóbb, öntörvényűbb darab­ja; s ezen belül mindig megérthetőbb a világ, azaz az ember, aki szubjektiven „megéli", befogadja és áttranszponálja környe­zetének jelenségeit. A nagy betűvel írt Én-t, az egyéniséget, a modern ember személyiségének megfejtését és alakítását ins­pirálja a közelmúltban megjelent három vékonyka kötet, ösz- szesen kétszázötven oldal. Három, egymásul nagyon eltérő témakör, más-más műfaj, s az alkotók között kétezer évnyi korkülönbség. SziilCS pokol címmel a Gyor­suló idő (Magvető) sorozatban jelent meg Popper Péter „pszi- chográfiája”. Ez az új műfaji kreáció a szerzőtől származik, a pszichológiai tanulmány és a szociográfia egyedi ötvözeté­ből. Való igaz, hogy a színhá­zak belső világa, a színészek élete, a kívülállók, a „civilek” szemszögéből rejtélyesen szí­nes, s igaz az is: aki belülről ismeri a színházüzemet meg az alkotók életét, az érti a Szí­nes pokol címet! Popper lé­nyegében egy fogalmat ma­gyaráz: a színészséget, megfej­téseket közöl arra, hogy mi az oka, rejtelme a színész felfo­kozott érzékenységének, lát­szólagos könnyedségének, bo- hémságának. Egy létforma pszichológiáját vetíti elénk, nagyszerű stílusban, vonzó formában, de minden hazug romantika nélkül. Ugyanak­kor óvást emel azokkal szem­ben, akik az egyszerűség sab­lonpáncélját akarják ráerőltet­ni a színészemberre. A könyv nagy értéke, hogy túllép a színes poklon, s meg­állapításait kívülállóan érvé­nyesíti a tágabb kategóriára: a művész sajátos lélektanára. S még tovább: az önmagát megvalósítani akaró, a világot nemcsak elfogadni, hanem változtatni is szándékozó szub­jektum, az — általa — Én­nek jelzett személyiség tisztí­tó gyötrődéseinek, lelkesítő örömeinek forrásáig visz el. Szociográfiai kitételei ugyan elsősorban a színészre, a mű­vészre vonatkoznak. Pszicholó­giája azonban a társadalom iránt nyitott, művelt és cselek­vő ember, azaz a modern ka­rakter viselkedésrugóit elem­zi, összességében az egyéniség kibontakozását tárja fel. Ez a könyv már néhány hónapja kapható, de éppen tartalmá­val, szándékával és módszeré­vel kapcsolódik egy friss ki­adáshoz. Agricola életrajza ^ né_ hány hete jelent meg az Euró­pa Kiadónál. Mint könyvnek, érdekessége, hogy lapjain egy­mással szemben láthatjuk az eredeti latin szöveget és a ma­gyar fordítást (Borzsák István munkája). A szerző nevének hallatára még szorgalmas ol­vasó is felkapja a fejét: Cor­nelius Publius Tacitus, a leg­jelesebb római történetíró, a Néró utáni fél évszázad kró­nikása. Talán legpéldásabb műve került most szép kivi­telben az olvasó kezébe. Miért mondhatjuk, hogy példás mű? Tacitus, apósának történetét írja le, ez a mértékletességé­ről, hadvezért és helytartói erényeiről nevezetes férfiú, úgy lett történelmileg pozitív személyiség, hogy gyarmatosí­tó hadúr volt és ellentmondást nem tűrő hatalmasság. Csak­hogy Tacitus tömör és egysze­rűségében is fenséges stílusa ma is cáfolhatatlannak tűnik, úgy tudott írni ez a krónikás (maga is kisázsiai helytartó volt), hogy állításait képtelen­ség kétségbe vonni. Kevés híján kétezer év vá­lasztja el az eddig említett szerzőt, de rokonitja őket az, ahogyan az emberi sokaságból kiemelkedő személyiség lelki és társadalmi rugóit felszínre hozzák. Különös összecsengés, amint Popper a személytelen Én-t keretkarakterként — amelybe befér sok ezer konk­rét ember — megfogalmazza, s amint Tacitus egy konkrét emberben — a britanniai pro­vincia helytartójában — isko­lapéldát kínál általánosságban az alkotó emberré váláshoz. A párhuzamos elmossa az időt, mint tényezőt, és megmarad a gondolkodó, haladásban hivő, s cselekedeteiben önmagát az új eszme korszerű szolgá­latára. Kubában má” az eiső periódus mentes minden .iov— venciótól — az u.aK és köz­épületek pazar külalakban manifesztálják a jó politikát. Igaz. az európai szocialista országok 'tapasztalatai ekkor már hozzásegítették a kubai népet saját tehetségén túl, hogy azonnal a legjobb for­mákat alkalmazzák az építé­szetben. ★ A nemzetközi gyermekév arra is ösztönöz, hogy mérjük föl — régebben milyen sorsuk volt falun, városon? Az adott szegénységet feloldotta a lele­mény, a népi szorgalom és tehetség. Ennek jegyében ké­szült a sok színes dunna, rék­li, festett bölcső, szőrrel kitö­mött labda, a sok játék. Va­lahogy a szülői szeretet és ügyesség minden gond ellené­re mégis megszerezte a bol­dogságot az utódoknak. Ilyen volt a hímestojás-ajándékozás Foton, a háti kosár Bagón, a galgamácsai játékkalapács, a verőcei rongybaba, a péceli láda. Fotókon és tárgyként-Ját- juk a kiállításon. Tebének ne­vezték az ezüstözött diókkal díszített ágat. ezzel ajándé­koztak a fiús családok Pe- rőcsényben. Érdekes a Tebe név — Perőcsányben játékot, Szigetszentmiklóson hajdani folyócskát, a Duna mellékágát jelöli. Nyelvészeink szerint ős­magyar szó. . Losonci Miklós Mozart-est a botanikus kertben Elhangzott az idei nyár má­sodik, egyben utolsó hangver­senye is a vácrátóti botanikus kertben. A hagyományok szerint minden évben egy est Mozart műveié és a koncertek egyikén a Miskolci Szimfo­nikus Zenekar játszik. Most ez a két esemény egy estén kö­vetkezett be, tetézve az immár nemzetközi hírű japán kar­mesterrel, Kobayashi Ken- Ichiróval, akinek karrierje Magyarországon, az első nem­zetközi karmestervetélkedő megnyerésével indult el, s azóta is népszerű, közkedvelt vendége koneertdobogóink- nak. Hűséges tolmácsolás Várható volt, hogy a hatal­mas széllökések, a fekete, eget elborító felhők elriasztják még a legelszántabb zenerajongó­kat is. Azonban a zenei él­mény, a vendégkarmester von­zása erősebbnek bizonyult, minden hely megtelt a nézőté­ren. ( A Figaro házassága című operáját 1786-ban fél eszten­dő alatt komponálta Mozart. A hozzá készített nyitányt, mint általában, utólag írta a zeneszerző. Kidolgozás nélküli szonátaformát választott, és így minden megkötöttség nél­kül vallhat a darabban az élet öröméről, vidámságáról. Meg­megmutatni akaró személyi­ség. Kajetan Kovic szlovén költő versei (ugyancsak friss Euró- pa-kiadás) emberi szintézisről tanúskodnak. Lezárják az ívet, ami Popper könyvében a mű­vész személyiségének lélekta­ni cölöpéiről indul, majd Ta­citus embei-ságpáldájában fel­ragyog. Kajetan Kovic korsze­rűen gondolkodó, minden je­lenséget a racionális ész lo­gikájába emelő és érzelmileg mégis romantikus szélsőségek­re hajlamos személyiség. Nincs verse, amely ne lehetne szim­bóluma a közöségi elkötele­zettségnek. A „tűztiszta szót” keresi pokoljárásában, hogy taníthasson a „tüzvíz világ”- ban élni, mert már az ember ódáknyi hevületet élhet át egy természeti képben, amely sor­sát idézi, mégis „Fal mindig akad valahol. / Ne szánjatok. / Mind / nem esünk el soha." — gondolatokkal is meg kell bir­kózni. Kovic mindig ezeket a falakat rohamozza, hogy em­beribbé és emberibb léptékűvé igyekezzen változtatni a vilá­got. Az ötven éve felé közeledő bölcs akamokságot üzen a Lator László által fordított és gondozott kis kötetben. Taci­tus az ilyen korú hőséről írta, hogy az emberi kor felén tar­tó, újat akarást hozni képes ragadozó. És Popper — pél­dáiban is — szándékosan név- telenített Én-jei mégis milyen korán hagyják el a színes pok­lot. A színész „gyorsan ég”? A művésznek idegeivel kell fizetni a felszín alatti búvár­utazásaiért? S nem lehet mo­dem ember, akit nem „éget" meg a „tűz”, és nem kímél­heti magát a mélyrehatolástól. Kriszt György nyugvás nélkül pezseg, lüktet, ünnepel a zene, tükrözve az egész, opera hangulatát, bonyo­dalmait, egészen a befejező fanfárhangig. Hűséges tolmácsolásban hall­hattuk a nyitányt, az est nagy formátumú műveinek beveze­téseként. Valószínűleg a riasz­tóan fekete égbolt miatt fel­cserélődött a további két mű­sorszám sorrendje, és az élet­műben fontosabb szerepet be­töltő C-dúr (Jupiter) szimfó­nia (K. 551) hangzott fel ma­gabiztosságot, erőt árasztva. Az első tétel klasszikus fensé­get, nyugalmat sugárzott; az andante cantabile, a lassú té­tel alapvető jellegénél fogva éneklő dallama, a menuetto búcsúhangulatot érzékeltető kürtszava, a tökéletes ellen­pontozás, a humor külön-kü- lön is jelzi Mozart csodálatos mesterségbeli tudását. A finálé megoldás — a zárófúga nem mindennapi befejezése a szim­fóniának. Sodró lendületét, ér­zelmi gazdagságát jól éreztet­te a zenekar. Lágyító népdal Az előző műveként jelzett G-moll szimfóniában (K. 550) legbelsőbb énje, érzelmei szó­lalnak meg. 1788-ban fejezte be, alig harminckét évesen, s az előtte komponált darabjai­ban csak sejtetett tragikus élet­érzéseit megrázó erővel érzé­kelteti ebben a művében. A főtéma nyugtalanságot, fe­szültséget áraszt, feloldódás, vigasz reménye nélkül. Az Andante szonátaformájában az ellenpontozás nagy szerepe, az érzelmek fokozatos csökke­nése pesszimizmust sugall. A menuettoban az osztrák nép­dal lágyítja kissé a feszültség erejét, a finale nyers, fenye­gető ..összhatása a csúcsra ér­kezett művész virtuozitását bi­zonyítja. A zenekar előadásában az első tétel szívhez szóló szo­morúsága, a lágyság és dina­mika párharcának érzékelte­tése szerzett szép perceket. Az utolsó taktusoknál megeredt az eső, csak a közönség foly­tatást kérő tapsa és várako­zása jutalmaként folytatódha­tott a hangverseny a hatal­mas esőcseppek ellenére. A ráadásként újra felhangzó Fi­garo házassága nyitány végül is a koncert felszabadult, vi­dám befejezése lett. Korrekt zene A műsorszámok kiválasztá­sa: a Figaro házassága nyitá­nya, a C-dúr és a G-moll szimfónia megadta a lehetősé­get, hogy Mozart művészetét, valamint Kobayashi Ken-Ichi- ro és a Miskolci Szimfonikus Zenekar interpretáló, átérző képességét több oldalról is megismerhessük. A zenekar a japán karmester vezényleté­vel ugyanezzel a műsorral egy hét alatt Sárospatakon, Mis­kolcon és Veszprémben lépett fel. A sűrű koncertezés fá­rasztó hatását éreztük a ne­gyedikként sorra került vácrá­tóti hangversenyen. Korrekt, tiszta zenét hallhattunk, de a várt élményszerű Mozart- adaptáció elmaradt. Hajós Anna

Next

/
Oldalképek
Tartalom