Pest Megyi Hírlap, 1979. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-03 / 128. szám

VI. ÉVFOLYAM, 128. SZÄM 1979. JÚNIUS 3., VASÁRNAP A fariács-vb tárgyalta Javítani keli a zöldségellátást Három, a város zöldség- és gyümölcsellátásáért felelős cég, a Pest megyei Zöldért, a Vác és Környéke Élelmi­szer Kiskereskedelmi Vállalat, valamint a Gödöllő és Vidéke Áfész számolt be munkájáról a városi tanács végrehajtó bi­zottságának legutóbbi ülésén. S ha a részletes ismertető előtt valamilyen irányt kívá­nunk szabni mondandónknak, a legegyszerűbb, ha rögtön el­mondjuk; túlzás lenne állí­tani, hogy a két vállalat és az áfész csak dicséretet kapott. Együttműködés? Mielőtt a testület tagjai meghallgatták a beszámolók­hoz fűzött kiegészítéseket, Ep­res János, a tanács lakosság­ellátási és szolgáltatási bizott­ságának elnöke adott tájékoz­tatót a bizottság előzetes vizs­gálatáról. Már ebből is kide­rült, hogy az egyébként együttműködésre köteles cé­gek kooperációja kívánnivaló­kat hagy maga után. A bol­tokat, üzleteket elsősorban a Pest megyei Zöldértnek kel­lene ellátnia bőséges és jő áruval, azon kívül, hogy négy zöldségüzletet tart fenn. Na­gyobb kiskereskedelmi forgal­ma van _a váciaknak és az áfésznek,' együtt 25 boltban árulnak zöldséget és gyümöl­csöt. Hr. kapcsolatokra jellem­ző, hogy a négy Zö.ldérlruzlet egy év alatt mintegy 3 ezer mázsa árut értékesített, a többi üzletben viszont össze­sen alig több mint ezernyolc­száz mázsányi olyan zöldsé­get és gyümölcsöt árultak, amit a Zöldért gödöllői ki- rendeltségétől rendeltek meg. Az érintettek, valamint a tanácsi szakemberek vélemé­nye megegyezett abban, hogy a megyei Zöldért nem nagyon veheti fel a versenyt a buda­pestivel, márpedig a főváros környékén ez a mérce, s az áfész, illetve a váci kiskeres­kedelmi vállalat is szíveseb­ben fordul hozzájuk. Csak egy példa: az egyik üzletvezető elmondta, hogy amíg a helyi Zöldérttől szerezték be az árut, friss zöldséget csak dél­előtt 10 óra és dél között hoz­tak. A budapesti , Zöldért szállítmányai viszont á nyári szezonban már a boltok nyi­tására megérkeznek. A váciak arra panaszkodtak, hogy kez­deményezésükre a zöldértesek nem válaszoltak, s csak egy boltjukkal tartanak kapcsola- I tot. Az áfészesek pedig a többi között az áruválaszték hiá- | nyara, a göngyöleg rossz ke­zelésére hivatkoztak; emiatt rossz az együttműködés a gö­döllői kirendeltséggel. Rövidebb úton A jó üzleti kapcsolatok hiá­nya csak látszólag nem megy a lakosság ellátásának rová­sára, hiszen a beszerzés kü­lönféle csatornái árdrágulást, a hosszas szállítások minőség- romlást eredményeztek. Erre hívta fel a végrehajtó bizott­ság ülésén a figyelmet Plut­zer Miklós, a városi pártbi­zottság első titkára is, aki hozzászólásában sürgette a párbeszédet. Azon kell lenni, hogy az áru útját lerövidít­sék, hiszen sokszor előfordul, hogy a környező községek termelőszövetkezeteiből be­szállított áru kerül vissza vi­szontagságos szállítás után, törődötten és drágán a gö­döllői boltokba. A felhozatal javítására a járásbeli terme­lőszövetkezetekkel is szerző­déseket lehetne kötni, s eb­ben már biztatóak a kísérle­tek. S ha már az árak szóba jöttek, ezekről is el lehet mondani egyet-mást. A házi­asszonyok is minden bizony­nyal tapasztalták azt, amiről a végrehajtó bizottság ülésén is szó esett: délelőtt nem­egyszer olcsóbb a zöldség és a gyümölcs, mint reggel. Itt persze nem valami rafinált üzletpolitikáról van szó, ha­nem egyszerű szervezési hi­báról: a friss árjegyzék ugyanis késve érkezik meg a Zöldért központjából. Hogy ezen mennyit nyernek a ke­reskedők és mennyit veszíte­nék a vásárlók, az persze nem mindegy! A Zöldért képviselője a technikai felszereltség hiá­nyosságaira, munkaszervezési nehézségekre hivatkozott, s azt bizonygatta, hogy a hely­zet azért nem olyan fekete, mint amilyenre festik. De a testület tagjainak éppen az volt a véleménye, hogy az el­látó hálózatot azért hozták létre, a vállalatok és az áfész azért dolgozik egymás mellett s egymással, hogy az ellátás zavartalan legyen, s itt még a szürke foltok is tűrhetetle­nek, nemhogy a feketeség. Árpolitika Végül a megbeszélés azzal fejeződött be, hogy mindenki egyetértett a bajok sürgős or­voslásában. A Zöldért gödöl­lői kirendeltségének jobban ki kell vennie a részét a kiske­reskedelem ellátásából, s az utóbbinak is arra kell töre­kednie, hogy keresse az együttműködés mind jobb formáit. Persze amíg a Zöl­dért nem nyújt legalább a budapesti testvérvállalatához hasonló feltételeket, addig ne­hezen képzelhető el javulás. Márpedig a vásárlók ezt vár­ják: bőséges választékot, ele­gendő árut és olyan, megfe-. lelő árakat, amelyek a ma­gánkiskereskedőket és az ős­termelőket is mérsékeltebb árakra szorítják. Gáti Zoltán Gyomirtás a paradicsomtábián A vácszentlászlói Zöldmező Termelőszövetkezetben meg­kezdték a 140 hektáron levő paradicsom kultivátorozását. Barcza Zsolt felvétele A utópalya-mérnökség A biztonságosabb utakért tünk, vezetőikkel együtt ad­ták. Ez nekünk is, a tangaz­daságnak is jó volt, hiszen gépjárműveik egy része nem volt tétlenségre kárhoztatva, nálunk viszont hasznosan töl­tötték az időt. Károkozók Az autópálya-mérnökségen most harminchatan dolgoz­nak, a Hatvanig tartó szakasz átadása után már legalább ötvenen-hatvanan lesznek. Az első pályaszakasz fenntartásá­ra évente mintegy 6,5 millió forintot fordítanak, ebből a té­li időszak munkálatai emész­tenek fel többet, körülbelül 4 milliót. Sajnos, nemcsak a természetes elhasználódásra költenek, a baleseteknél az út létesítményeiben esett • károk kijavítása, az út- és a pihenő­helyek tisztántartása is sokba kerül. A forgalom zavartalanságá­Nemrégen valaki úgy ér­velt, amikor az egyik döcögős­re kopott helybeli mellékút helyrehozatala került szóba: vajon mi gond lehet, hiszen itt van a városban az M3-as autó­pálya mérnöksége! Az illető azonban nem tudta, hogy bár néhány éve valóban gyarapo­dott ezzel az intézménnyel vá­rosunk, de mint nevében is szerepel, az autópálya fenntar­tása az elsődleges feladata. Hasonló tévedés más eset­ben is előfordul. Sokan úgy tudják, hogy a várost és a járást átszelő 3-as, illetve 30- as főközlekedési út rendben- tartása a két helyi — gödöllői és aszódi — tanács illetékesei­nek dolga. Nem így van: a főutat a KPM megyei vállalata gondozza. Az alacsonyabb ren­dű, nem számozott utak álla­potáért viszont — attól függő­en, hogy közigazgatásilag ön­álló járás, város vagy a köz­ség területén húzódnak-e — a helyi tanácsok a felelősek. Anyagi lehetőségeikhez mérten ők építik vagy újíttatják fel őket. Karbantartás De maradjunk ezúttal az autópálya-mérnökségnél, amely a hazai autópályarendszer legkorszerűbb, 24 kilométer­nyi szakaszát gondozza. Azt csak a pályán 15—20 perc alatt átrobogók gondolják, hogy a létesítmény nem követel nap­ról napra karbantartást. Tu­lajdonképpen ez lenne a kí­vánatos állapot: megépült, az­tán száz évig hordja hátán a személygépkocsikat, autóbu­szokat és a nagy testű kamio­nokat ! — Autópálya-mérnökségünk­höz a 24 kilométeres rész tartozik — tájékoztatott Ba­ranyai Árpád, a mérnökség vezetője. — Tudomásom sze­rint jövő nyáron adják át az építők a Hatvanig húzódó má­sodik szakaszt, így az autópá­lya 45 km-re egészül ki. A mi alapvető feladatunk.a for­galom műszaki feltételeinek biztosítása. — Semmi közük tehát a környék többi útjához? — Ez más kérdés; hogyha kapacitásunkból futja, és er- Vé megkérnek bennünket, ki­sebb helyreállítási . rriunkák elől nem zárkózunk el, külö­nösen ha az alacsonyabb ren­dű utakon a forgalmat akadá­lyozza, hátráltatja a hiba. Ugyanakkor sokszor mi is kül­ső segítséget kérünk. Hogy egy példát mondjak: sok speciális eszközünk van az autópálya gondozására: hóekék, hómarók, autómentő. Nincs viszont any- nyi saját szórókocsink, amivel felsózhatnánk a jeges utat. Szerencsére jól jöttek azok a műtrágyaszóró tehergépko­csik, amelyeket a mezőgazda­ság használ. Ilyeneket a gö­döllői Agrártudományi Egye­tem Tangazdaságától bérel­ről a többi között úgy gondost kodnak, hogy az el- vagy ott­hagyott gépkocsikat elszállít­ják, hosszabb idő után még a leálló sávról is. Mint elmon­dották: a legtöbb autós min­dent elkövet, hogy biztonsá-í gos helyre vontassa járművét, ha nem tud tovább menni. De sokan vannak, akik napo­kig otthagyják a lerobbant masinát, s ez veszélyes. Jó tudni Tudják, hátrány ma még, hogy nincs segélykérő telefon, ez később kiépül, de jó lenne, ha például más autós segítsé­gével, rögtön bejelentenék ná­luk a dolgot. Ha ugyanis az útellenőr vagy a velük együtt­működő útpályarendőrség vi­teti el a gépkocsit, az — a be­jelentés elmulasztása miatt is — sokba kerül! • Fehér István Patrónust keresnek Kartalon Két éve dolgozik már együtt Kartalon Lengyel Ist­ván vezetésével a citerazene- kar. Megalakulásuk után rög­tön minősítő- versenyen vettek részt 1977-ben Túrán, s máso­dik díjat nyertek kategóriá­jukban. A községi rendezvé­nyeknek azóta is rendszeres szereplői, most legutóbb há­rom napra hívták őket; egy lagziban szórakoztatják a ven­dégeket. Lengyel István boldogan be­szélt tanítványairól, akik szer­dán és pénteken jókedvvel és örömmel próbálnak mindén héten. Az örömök mellett azonban gondjaik is * vannak jócskán. Az egyik az, hogy hiányoznak az együttesből az idősebbek, s így van ez a táncban is; hiába szól a cite- ramuzsika, a község idősebb lakói, akik pedig sok régi tán­cot ismernek, nem mutatják meg a fiataloknak tudományu­kat. A járás más községeiben nem így van ez, jó volna, ha Kartalon is népszerűbbé vál­na a közös muzsikálás^ a tánc, amiben fiatal, idős egyaránt! részt venne. Elpanaszolták az együttesi tagjai azt is, hogy citeráik sajnos kicsik, hangjuk is gyenge, de a nagyobb hang­szerek drágák, s egyelőre; nincs, aki támogassa őket. > Pedig ügyesek, szorgalma- sak, aki már hallotta őket, csak dicsérőleg szólt róluk. Mostanában ismét bemutatók­ra, versenyekre készülnek, hiszen ha csak maguknak mu­zsikálnak, nem látják, mit fej-4 lődtek, hol tartanak, mit esi-; nálnak jól vagy rosszul. Ba. M. Sikerek az úttörő-olimpián Népes küldöttség képviselte a várost a XV, nyásri AÚtiÖrő- olimpiai játékok Pest megyei, döntőjén, amelyet Cegléden rendeztek. A kilenc verseny- ágban tizenkilenc gödöllői diák jutott tovább a Szom­bathelyen megrendezendő te­rületi döntőbe. Itt lehet majd megváltani az olimpiai rész­vétel jegyét. A gödöllői sike­rek kovácsai, lányok; Négy tusa csapat: 1. Petőfi iskola (Szebeni, Garai, Kolozs J., Boros, Fehérvári, Kolozs E.). Négy tusa egyéni, A-kate­gória: 2. Garai Erika (Petőfi iskola), B-kategória: 2. Med- veczky Anita (Imre utcai is­kola). Kisdobos háromtusa csapat: 3. Petőfi iskola. 100 Piszke, édes máié, cukros pite Akkor még nem volt gyermeknap Az elmúlt vasárnap hévíz- györki nyugdíjasokkal jártam a Dunakanyarban. A gödöllői járás községeiben, a főváros parkjaiban, mindenütt, amerre utaztunk, piros nyakkendőé úttörők siettek a gyülekező helyekre, parkokba, játszóte­rekre, hogy vidáman ünnepel­jék a nemzetközi gyermekna­pot, eregessék a sárkányt, le­győzzék a tréfás akadályokat, versengve fogyasszák az üdí­tőt, s amikor elfáradnak, elő­vegyék a szülők táskájából a hazai csomagot, a szalámis zsemlét, az otthon sütött süte­ményt, s hogy utána megroha­mozzák a fagyialtost, vagy a vattacukor-készítőt Akácvirág Az autóbusz nyugdíjas ki­rándulói nevetve integettek a robogó buszból a gyerekek­nek, dicsérték őket a szép ru­hájukért, mosolygó, egészséges arcukért. Megfiatalodott szin­te a buszon utazó nyugdíjasok serege is. És tényleg, ki ne lelkesedett, örült volna együtt a sok-sok ezer ünnepelt és ün­neplő kisgyermekkel? — Le­gyen övék ne csak a ma, de a holnap is. Legyen övék az el­következendő esztendők min­den békés napja — így kíván­ták ezt a nyugdíjasok. Szentendrén sétálgatva meg­álltunk egy apró cukrászdához vezető utca végén. Azért az utca végén, mert onnan kacs- karingózott a sor a fagylalt­árus pultjáig. Előttünk úttö­rők, kisdobosok. Nem tudom, hogy ki szólalt meg az öregek közül: — Látjátok, egyik sem eszik forintosat, vagy kétforintosat. Még belebetegszenek a falánk­ságukba ! Vártunk türelmesen. A sor lassan fogyott. A várakozás­ban mindig megjön a mesélő kedve annak, aki túljutott a hatvanon. A szót Pauló And­rásáé vitte: — Fagylalt? Nem is tudom, hány éves voltam, amikor elő­ször ettem! Az biztos, hogy akkor már be volt kötve a fe­jem. Háromkerekű triciklin járta a falut a fehér kabátos ember, és kiabálta: Fagylalt! Fagylaltot tessék! Ha elfáradt a hangja, rázta a csengőt. Vet­tem egy gombócot, de amikor megnyaltam, eldobtam. Olyan volt, mint a jég. Nyalogattuk ezt mi a téli időben eleget, hiába mondták az öregek, hogy heptikát kapunk tőle. Tiszta szívből mondom, hogy a jeges-fagylalttól viszont megijedtem. Nem akartam én heptikát kapni! — Minket más csemegéhez szoktattak! — nevet a .nyolc­vanhét éves Viczián János. — Az én csemegém ilyenkor májusban —, veszi át ‘ újra Paulóné a szót —, az akácvi­rágos palacsinta volt. Szegény édesanyám készítette. Megke­verte a palacsintatésztát, olcsó dolog volt ez, hiszen tej min­dig akadt a háznál, s a tésztá­ba beleszórta a fürtjéről lesze­dett akácvirágot. így sütötte ki a palacsintát. Milyen illata és íze volt annak a tésztának! Nem győzte édesanyám a haj­togatását — sóhajt Paulóné. Béka zsír Mondják a többiek is a ma­gukét, sorolják a gyerekkori csemegéket. — Piszke, pásztor­tarisznya, főtt és pattogatott kukorica, mákos guba, mákos kukorica, édes máié, cukros pite, dinnye. Szovics András bizonygat. — Tényleg jók voltak ezek, de ismeritek-e a békazsíros kenyeret? Tudom, hogy isme­ritek, de nem akarjátok vál­lalni az egykori nvomorúságo- tok szégyenét. Én nem szé­gyellem, minek tagadni, nem voltunk sem mi, sem apáink okai a szegénységnek. Ügy volt az nálunk is, meg a leg­több szegényparaszt családnál, hogy május végére elfogyott a búcsúra vágott hízócska zsírja. — Mit tudtam én ezt akkor, gyerekfejjel? Édesanyámtól zsíroskenyeret kértem. Vízbe mártotta szegény, úgy nyomta a kezembe. Majszolom, forga­tom, nem éreztem a zsír izét, megkérdezem: — Milyen zsír ez, édesanyám? — Békazsír, kisfiam, tavasszal ez a jó, ez az egészséges. Sejtettem, hogy valami nincs rendben, de azért még bevertem volna vagy két karéjjal, ám akkorra a kenyér már ott lapult a nagyláda mé­lyén, édesanyám meg eltűnt. Elmulasztották Nem nevet senki. Olyan, mintha egy pillanatra vissza­szökött volna a nyomorúság a vidám kirándulók közé. Kato­nás Mihály biztatja Szovics Andrást, hogy mondja el az unokájának. — Az unokámnak hiába mondanám, úgyse hinné el. — S ebben mindannyian meg­egyeznek. Végül a pulthoz kerülnek, s nagy adagot kérnek, ötforin­tos fagylaltot! Talán be akar­ják hozni, amit a részükre meg nem rendezett gyermek­napok, meg a szegénység miatt elmulasztottak. S együtt örül­nek a vidám gyerekekkel. Fercsik Mihály m-es síkfutás, A-kategória: 5.' Bobos Tünde, (Damjanich is-, kóla), B-kategóría: Berneczei Mária (Imre utcai iskola).1 Magasugrás, A-kategória: 2. Garai Erika, 6. Szebeni Márta (mindketten Petőfi iskola), B- kategória: Medveczky Anita (Imre utcai iskola), távolug­rás, 4. Kecskés Judit (kisegítő iskola), súlylökés, A-kategó­ria: 6. Gerstenbrand, Katalin (Petőfi iskola), 7. Balogh IU dikó (Imre utcai iskola), B- kategória: 6. Kovács Mónika (Petőfi iskola). 300 m-es sík­futás; 4. Dömsödi Ibolya (Ka­rikás Frigyes iskola), 6. Földi Katalin (Damjanich iskola). 600 m-es síkfutás: 2. Kovács Anna (Imre utcai iskola), 4X 100 m-es váltó: 1. Imre utca (Sós, Berneczey Szabó, Dóczi), Fiúk: négytusa csapat: lí Petőfi iskola (Berényi, Mik­lós, Fülöp, Kovács, Várhegyi, Farkas). Négytusa egyéni: 1. Berényi László, 5. Miklós Fri­gyes (mindkettő Petőfi isko­la). 2. korcsoportú négytusa csapat: 2. Damjanich utcai iskola. Egyéni: 6. Varró László (Damjanich utcai iskola). 100 m-es síkfutás, A-kategória: 3. Vígh Mihály (Karikás Fri­gyes iskola), B-kategória: Nagy Dániel (Petőfi iskola). Magasugrás, A-kategória: 1. Berényi László (Petőfi iskola), 5. Király Gábor (Karikás Fri­gyes iskola), B-kategória: 4. Pifkó Tamás (Petőfi iskola). Távolugrás: 1. Miklós Frigyes, 4. Fülöp Gusztáv (mindkettő j Petőfi iskola). Kislabdado- } bás; 2. Nagy Dániel (Petőfi iskola). Súlylökés: 1. Kovács György (Karikás Frigyes isko­la). 1000 m-es síkfutás: ÍJ Pápai László (Imre utcai is­kola). 600 m-es síkfutás: 4J Fehér Gábor (Imre utcai isko- i la), 5. Illés Ferenc, (Damja­nich iskola). 4X100 m-es váltó: 2. Imre utcai iskola (Csetényi T.. Cselényi L„ Mes- • tér, Morvái). A felsorolt továbbjutók kö­zül különösen két eredmény kiugró. Medveczky Anita, az Imre utcai iskola tanulója, a B-kategóriás magasugrásban 155 cm-rel új városi csúcsot ugrott. A súlylökésben nyer­tes Kovács György (Karikás Frigyes iskola) 13,88 m-es eredménye új megyei csúcs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom