Pest Megyi Hírlap, 1979. június (23. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-28 / 149. szám
1979. JÜNIUS 28., CSÜTÖRTÖK 3 Betegek-e az egészségügyiek? A szakszervezet vizsgálta Mintegy 20 ezer egészség- ügyi dolgozó táppénzes helyzetéről, egészségi állapotáról, mun ka körűimén yei ről és munkafeltételeiről tájékozódott az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete. Megállapították, hogy az egészségügyi dolgozók táppénzes helyzete, az egy dolgozóra jutó táppénzes napok száma lényegében azonos az országos átlaggal, nem jobb annál. Gyakori körükben az. influenzás megbetegedés, a mozgásszervi rendellenesség, a különböző légzőszervi és keringési rendszeri betegség. A föld adjon termést! Sok még a más célra használt terület A földtulajdonra, földhasználatra vonatkozó jogszabályok végrehajtásának tapasztalatait vitatta meg szerdai ülésén a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöksége. Megállapították: Jó ütemben nő a szövetkezeti földtulajdon aránya. Az elmúlt tíz év alatt a szövetkezetek használatában levő földeknek a fele szövetkezeti tulajdonba került. Ugyanakkor továbbra is indokolatlanul sok földet vonnak ki más célra a termelésből. Nem megfelelő az ipari és egyéb célokra igénybe vett földek újrahasznosítása, a melioráció üteme. A hozzászólások is megerősítették, hogy nem sikerült megtalálni a szétszórt, nagyüzemileg nem művelhető területek megfelelő hasznosítási módját. A tartós használatba vétel jogintézményének bevezetése eddig nem váltotta be a reményeket, amiben szerepe van a megfelelő felvilágosítás hiányának és a jogszabály korlátozó rendelkezéseinek. Az elnökség javasolta, hogy a TOT kezdeményezze egyes rendelkezések felülvizsgálatát, megváltoztatását, hogy csökkenteni tudják a termőföldek más célokra való igénybevételét. Ivóvíz — három hét múlva Csecsemőknek — két üveggel Az Országos Vízügyi Hivatal elnöke 1978. február 3-án ezt jelentette az Állami Tervbizottságnak: az ország 3088 települése közül 1980 végéig 1458 község részesül közműves vízellátásban, s ez 3,3 millió embert érint. A még ellátatlan 1630 község közül 693 településen 1,3 millió lakos megfelelő vizet ihat, de 937 községben 530 ezer ember kifogásolható minőségű víz, 150 településen 40 ezer ember a megengedettnél magasabb nitráttartalma miatt közegészségügyileg is veszélyes víz fogyasztására kényszerül, Kijelölt kútról Köztudott: Pest megyében több település ivóvize veszélyes a csecsemők egészségére. Az úgynevezett nitrátos kút- vizek — ezek a fehérjék bomlástermékeit tartalmazzák — okozhatják az egyévesnél fiatalabb gyermekek szürkebetegségét, szaknyelven a me- thaemoglobinaemiát. A hosszú nevű kór lényege, hogy csökken a vér oxigénleadó képessége, s a test sejtjei „fulladnak”. Pest megyében csaknem minden településen kijelölte a KÖJÁL azokat a kutakat, amelyekről a csecsemőknek Is iható vizet vihetnek. Akad persze kivétel. Például a nagykovácsi szülőik több fáradság árán oldhatják meg csak a gondot: Budapestről vagy a környező települések némelyikéről naponta demizsonokkal, korsókkal viszik a vizet. A közeli esztendőkben Nagyková- csin vízmű épül, s megszűnhet a damizsonozás. De ma még nincs kijelölt közkút —. s nem is várható a kijelölése — a megye 14 településén. Mi a megoldás? Három lépcsőben Radványi Rudolf, a Közép- Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság osztályvezetője: — Az első, a talajszinthez legközelebbi vízadó rétegre települt ásott kutak többségének nitrátos a vize Pest megyében. A már említett 14 községben pedig ma mintegy 400 csecsemő él ... — Pest megyében átmenetileg palackozva kapják az ivóvizet a gyermekek. Ez a megoldás első lépcsőfoka. A második: forrásokat hasznosítanak, vízvezetéket építenek néhány közkifolyóval a nitrátos- vizű településeken, hogy a helyszínen nyerjenek ártalmatlan ivóvizet. A második fokozatban 1980 végéig a 14 községből nyolcat — Letkést, Galgagyörköt, Má- rianosztrát, Csővárt, Pilis- szentlászlót, Pilisszántót, Püspökhatvant, Verseget — ellátnak. A 30 millió forintos költséggel járó beruházás e településeken mindaddig enyhíti a gondot, míg el nem készül a közművesítési terv szerint a végleges vízhálózat. A másik hat községben — Budajenőn, Telkin, Kóspallagon, Nagybörzsönyben lpolydamásdon és Ferromechanikai Ipari Szövetkezet Széles termékskála Az aszódi Ferromechanikai Ipari Szövetkezet telephelyén sorba állított telefonfülkék már messziről felhívják magukra a figyelmet. Jelezvén egyúttal azt is, hazánkban ezen az egyetlen helyen gyártják a fülkéket, vagy ahogy a szakemberek nevezik, a beszélőhelyeket. Ebben az évben kétszáz darabot gyárt a Ferromechani- ka. A Magyar Posta igénye azonban — rekonstrukciós tervekkel összhangban — ennél jóval több, ötszáz darab lenne. A kapacitás azonban véges. Különösen, ha számításba vesszük, hogy az ipari szövetkezet termékskálája ennél jóval szélesebb. Az idei év első felében 55 millió forintos árbevételt kell elérnie a szövetkezetnek. Exportra ebben a félévben — a terveknek, megrendeléseknek megfelelően — két ho- moknedvesség-mérő berendezést indítottak útnak az NDK- ba. Két újabbra is van megrendelésük, hiszen a kohászati üzemekben jól alkalmazható precíziós gépek külföldön keresettek. Nemcsak legyártják ezeket a gépeket, hanem beszerelik, s üzembe is helyezik a megrendelőknél. Az ipari szövetkezet mun. kája sokrétű Például az asztalosrészlegük ülőbútort, bárszékeket gyártott, s gyárt Az első félévben 4,5 millió forintnak megfelelő mennyiséget értékesít az Aszódon készülőkből az Ártex Külkereskedelmi Vállalat. Most az év első felében azonban a kisebb szériák kerültek ki a mesteremberek keze alól. A második félévben a nagyobb szériákat gyártják. A lakatosrészleg 17,5 millió forint értékben készített alkatrészeket. A sajtoló üzemrész 15,5 millió forintos árbevételre ad lehetőséget munkájával, melyre megrendelő például az Autóvillamossági Felszerelések Gyára volt. Termékeik között találunk olyanokat is, melyek gyártásával tőkés importot tesznek szükségtelenné. Példa erre a már itthon is ismert, a korrózió védelmében kitűnően hasznosítható szemcsefúvó. A szövetkezet 1979, tehát idei éves kapacitását a megrendelések lekötötték. De a jövő évben harmincmillió forintos értékben vásárolna a szovjet, a román partner, vagy például svájci cég is. A szemcsefúvó típuscsaládnak — melyet az Ipari Műszerkutató Intézet dolgozott ki — a legkisebb egysége 87 ezer forint. Az érdeklődés azonban az úgynevezett közép-gépek — tehát nem a legkisebb, nem a legnagyobb — iránt van. Ezek a berendezések munkavédelmi szempontból is jelentősek. Hiszen zárt rendszerben dolgoznak, éppen ezért újra és újra visszanyerik a szemcsét, addig, amíg az el nem porlik. V. E. Papír a valóság mérlegén (3*]/ Amit elfogyasztunk Kézenfekvő és sokszor ismételt igazság: elosztani csak azt lehet, amit megtermeltünk. Ezt akár úgy is megfogalmazhatjuk, hogy csak azt fogyaszthatjuk el, amit előállítottunk. Ami általánosságban és hosszú távon valóban így van, rövidebb távon azonban nem mindig, s a kivételek sem ritkák. Mart hiszen minden termelő fogyasztó, de nem minden fogyasztó — lásd iskoláskorú fiataljaink — termelő. Azaz a fogyasztás lehetőségének lényeges, meghatározó eleme a foglalkoztatottság. Az MSZMP Pest megyei Bizottságának a küldöttértekezlet elé tarjesztett jelentése ezt a következőképpen fogalmazta meg: „A megyében évek óta — a Budapestre járókkal együtt — teljes a keresőképes lakosság foglalkoztatása. Az aktív keresők aránya 1960-ban 49 százalék volt, ez 1970-re 50 százalékra emelkedett. Különösen figyelemre méltó a kereső nők arányának 19,7 százalékos növekedése. A teljes foglalkoztatottság és a társadalmilag elfogadható személyes jövedelmek rendkívül nagy biztonságérzetet jelentenek a munkásoknak, s valamennyi dolgozónak, ami hatással van a politikai munka eredményességére.” Több a foglalkoztatott Napjainkban a teljes foglalkoztatottság változatlan, ugyanakkor a foglalkoztatottak száma — egyrészt a bevándorlás, másrészt a munkába álló fiatalok hatására — továbbra is jelentős mértékben növekedett, az anyagi ágakban például ma 31 ezerrel nagyobb a létszám, mint 1975-ben. A legtöbben — immár hosszú ideje —■ az iparban keresik meg kenyerüket, majd az erdő- és mezőgazdaság, a kereskedelem, az építőipar a további sorrend. Az ötödik ötéves terv időszakában a fő területek közötti foglalkoztatási arányok nem módosultak lényegesebben, megfigyelhető azonban — s ez bizonyos fokig a társadalmi szükségletek tükrözője, bizonyos részben azonban kedvezőtlen folyamatokra figyelmeztet —, hogy a nem anyagi ágakban a létszám növekedése sokkal gyorsabb ritmusú, mint az anyagi ágazatokban. * A küldöttértekezlet esztendejében az iparban foglalkoztatottak havi átlagkeresete megközelítette a 2900 forintot, 1978-ban pedig túlhaladta a 3500-at. A bér- és bérjellegű jövedelmek folyamatos emelkedése — nem elhallgatva, sőt figyelembe véve az árnövekedéseket — évről évre bővítette a fogyasztást, s ugyanakkor a megtakarításokat is. A megyében elhelyezett taKukoricakapálás karékbetétek összege tavaly — azaz tizenkét hónap alatt — több mint egymilliárd forinttal emelkedett, s a teljes betétállomány 6,5 milliárd forintot tett ki. A lakosság pénzbevételeinek gyarapodása — ami 1978-ban a megyében 11 százalékot ért el — nem mindenkor és mindenben esett egybe a társadalmilag kívánatos és hasznos teljesítménynövekedéssel, köznapian fogalmazva: vannak forintok, amelyeket nehezen lehet megkeresni, s vannak olyanok is, amelyekhez könnyű hozzájutni. Ez a „kétféle” forint — ahogy még nevezik: a kemény és a puha forint — sokféle zavar forrása a jövedelmek, s azokkal együtt, más tényezőkkel társulva, az élet- színvonal alakulásában. Erre a feszültségre egyébként megkülönböztetett hangsúllyal mutatott rá az MSZMP Pest megyei küldöttértekezlete 1975 márciusában, ám túlzott optimizmussal sem mondhatjuk azt, az azóta eltelt időben lényegesebb változások mentek volna végbe. Ez a feladat — a jövedelmek és a teljesítmények szorosabb összekapcsolása a termelő és a nem termelő ágazatokban egyaránt, valamint az ún. másodlagos jövedelmi források szűkítése — még mindig előttünk áll. Boltok, kétféle fényben Tavaly 3,4 milliárd forinttal nagyobb összeget hagytunk ott a kiskereskedelem pénztárainál, mint 1975-ben, s nemcsak többet vásároltunk, hanem mást is — így például egyre több tartós fogyasztási cikket —, de nem okvetlen másként. Azaz: a forgalom növekedésével, a kereslet átalakulásával nem tudott maradéktalanul lépést tartani a kiskereskedelem hálózatának fejlesztése. Annak ellenére nem, hogy a küldöttértekezlet elé terjesztett jelentés elismeréssel szólt a hálózatfejlesztés keretében kialakított korszerű, nagy alapterületű üzletek jelentőségéről, az új eladási formák hasznáról. Az elismerés jogos volt akkor, s kijár ma is az eredményeknek, ámde: az adósságokról sem feledkezhetünk meg. fgy egyebek között arról, hogy fedezethiány miatt több, jelentősebb kereskedelmi beruházás megvalósítása — bár szerepelt abban — elmartad az ötödik ötéves tervben, a hatodik középtávú tervidőszakra helyeződik át. Valamelyest enyhített a vásárlók dolgán, hogy némileg csökkent a hiánycikkek száma, ugyanakkor bizonyos árufajtákból — így egyebek között villamosszerelési anyagokból, elektromos vízmelegítőkből, automata mosógépekből, gázkészülékekből — ismétlődően akadozó az ellátás. A küldöttértekezlet is kitért arra, mennyi gondot okoz a kereskedelemben a munkaerő-hiány, s ennek egyik következménye, a szakképzetlen eladók magas aránya. Fordulatot itt sem sikerült elérni, sőt, az agglomerációs övezet településein — a főváros kereskedelmének szívóhatására, az ott elérhető nagyobb jövedelem, jobb szociális és munkakörülmények következtében — állandósultak a munkaerő-gondok, olyannyira, hogy üzletek sorát kellett bezárni kellő személyzet híján. A mai helyzetre, s még inkább a további feladatokra éles fényt vet annak a ténynek az említése, hogy a megyében a boltok több mint ötven százaléka — a jelentős fejlesztések ellenére is — három főnél kisebb személyzettel dolgozik, s ezeknek az üzleteknek a nagyobb része magánházakban van, azaz bővítésre, korszerűsítésre nincs lehetőség. Amikor tehát az érem egyik oldalaként azt mutatjuk fel, egyetlen esztendőben — 1978-ban — 4,7 százalékkal bővült a boltok alap- erülete, két ABC-áruházát és hat ABC kisáruházat adtak át a forgalomnak, fel kell mutatnunk az érem másik olda- ' lát is, a zsúfoltságot, a szűk raktártereket, az elavult üzleteket, summa, summarum, azt a tényt, hogy 1975-ben is, 1979- ben is, a megye kereskedelmi hálózatának fejlettsége elmarad az országos átlagtól. Hatalmas mennyiségű áru ellenértékét szurkoljuk le az üzletek pénztárainál. A megyében a legutóbbi időszak átlagát figyelembe véve, egy- egy esztendőben vevőre talált 22 ezer tonna cukor, kétszáz- millió péksütemény, 11,5 ezer tonna nyers hús, 215 millió forint értékű lakástextília, 15 ezer villamos hűtőszekrény, hatezer személygépkocsi, IS ezer televízió és ... 70 millió liter sör. S életünk változásairól olyan, közvetett tények is tanúskodnak, mint például az, hogy ma a kiskerttulajdonosok kétszer annyi műtrágyát vásárolnak meg — s nyilván; használnak fel —, mint 1975- ben, s a bútorok forgalma évenként — az 1975 és 1978 közötti időszakban — 15 millió forinttal emelkedett. Szclgá'tatási térkép Elválaszthatatlan fogyasztásunktól a szolgáltatások hely-/ zete, fejlődése, gondja. Az MSZMP Pest megyei Bizottságának jelentése erről 1975- ben így szólt: „Az előrehaladás ellenére a lakosság javítási és szolgáltatási igényeinek kielégítése még további, hatékony intézkedéseket kíván. A napi törődés és sok irányú erőfeszítés csak lassú fejlődést eredményezett.’’ Megismételjük, csak most már jelen időben: lassú fejlődést eredményezett. Mert az 1976 és 1978 közötti három esztendőnek is ez, az. araszolva haladás volt a jellemzője. Annak ellenére, ami történt. Mert történt. Tavaly például szolgáltatóház nyílt Szentendrén, Dabason, Monoron, megfelelő iramú a dunakeszi szolgáltatóház építésének előkészítése. Tizenöt szövetkezet részvételével megalakították a Pest megyei Lakásszerviz Társulást, felvevő iroda áll az ügyfelek rendelkezésére Nagykőrösön, Gödöllőn, Dunakeszin, Erden, Budaörsön. Monoron és Vácott a Gelka hozott létre szervizt... s ez csak tallózás egy év eredményei között. A lassú fejlődést tehát nem az magyarázza*, hogy alig történnek a haladás érdekében lépések — amit bizonyít az is, hogy tizenkét hónap alatt a fogyasztási szolgáltatások árbevétele 33 százalékkal növekedett —, sokkal inkább megleljük az ellentmondások kulcsát abban, hogy a népességszámhoz, a lakosság életkörülményeinek változásához képest nem kellő léptékű a szolgáltatások térképének átrajzolása. Napjainkban a lakossági szolgáltatásoknak a kétharmadát még mindig a megyében dolgozó — s ritka kivételektől eltekintve megbecsülést érdemlő — kisiparosság látja el. Az arányok ugyan változtak 1975 óta — a szocialista szektor szolgáltatási teljesítményeinek növekedése meggyorsult —, ami a fejlődés mértékét illeti, a feladatok megoszlásának súlya azonban lényegében változatlan maradt; a szolgáltatások egészéből — forintérték alapján nézve — a szocialista szektor, tehát az állami vállalatok és a szövetkezetek részesedése évente mindössze egy százalékkal bővült a küldöttértekezlet óta. Nem ott a baj, hogy a teendők; javát a kisipar látja el, hanem ott, hogy ez véletlen- szerűvé alakítja a szolgáltatás hálózatát — mert azon a ;elepülésen, ahol valamilyen szakmára nincs jelentkező, maga a szolgáltatásfajta is hiányzik —•, holott a lakosság gényei ezen a területen fo- yamatosan és gyorsan növe- cednek, a szolgáltatások színvonala egyre lényegesebb eleme lesz az életszínvonalnak. Mészáros Ottó (Következik: KÖRNYEZETÜNK KERETEI Várpalotai lányok dolgoznak a ceglédi Magyar—Szovjet Barátság Tsz kukoricaföldjein. A tíz fős brigádokban a közép- iskolás építőtáborosok napi normája 35 hektár megkapálása. Ezt az elmúlt napokban több, mint a kétszeresére túlteljesítették. Bozsán Péter felvétele 1 K Piliscsabán — hasonló átmeneti megoldást keresünk legkésőbb 1985-ig. Addig azonban marad a palackos víz... A Pest megyei KÖJÁL 1978 márciusában kezdte meg a palackos víz próbáit egyidejűleg több üzemben. Azt vizsgálták, hogy a próbapalackokban eltett víz a szavatossági idő 14 napján át megőrzi-e, vagy sem eredeti minőségét. A kémiai és bakterológiai laboratóriumi vizsgálatok azt mutatták: a szénsavval dúsított vizek jobban állják az idő próbáját. A választás az eredmények alapján a Fővárosi Ásványvíz- és Jégipari Vállalat margitszigeti üzemére esett. Kezdődik az akció Dr. Hölter Katalin, a Pest megyei KÖJÁL települás- egászségügyi osztályának vezetője: — Néhány teendő maradt csupán. Az OVH az Egészség- ügyi Minisztérium egyetértésével májusban engedélyezte a palackosvíz-gyártást. Elkészült az üvegekre kerülő címke tervezete, s kész a kiszállítási terv is: a megyei és a regionális vízmű vállalatok saját i erőből vásárolt járműveikkel hetente látogatnak majd a H érintett községbe, s viszik a friss vizet. A községekben a védőnők, vagy a tanácsi dolgozók osztják szét a literes üvegeket. — Naponta és gyermekenként két liter palaakozott ivóvízről van szó, hetente 5 ezer üvegről. A szolgáltatás díjtalan. Csak az első 14 üveg — ez egyheti adag — betétdíját kell a szülőknek kifizetniük, 70 forintot. Amíg a gyermek el nem éri az egyéves kort, a cserepalackok leadása után minden héten megkapják a szülők a friss vizet. — Persze valójában mindez nincs ingyen. Az összes költséget egybevetve 5 forint 10 fillérbe kerül egyetlen palack víz. Ezt azonban az állam fedezi. V. G. P.
