Pest Megyi Hírlap, 1979. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-28 / 149. szám

%müap 1979. JÚNIUS 28., CSÜTÖRTÖK Kerepestarcsai üzenetek - a jövőbe NYUGDÍJAS PEDAGÓGUSOK KLUBJA Kerepestarcsa, 1. számú álta­lános iskola, délután 3 óra, A padokban nyugdíjas tanítók, tanárok ülnek. Meghatottan nézik a kék és piros nyakken­dőé gyerekeket, akik őket kö­szöntik versekkel, zenével, bábelőadással, dallal. S ifjabb kollégáikat, hí~-om ének-zene szakos nevelőt, akik gitárkísé­rettel adnak elő tiszteletükre középkor végi énekszámokat. A kémiai előadóban virág- erdő, terített asztal várja a nyugdíjasokat. Kis, kedves ajándék, egy-egy doboz édes­ség, s amá ezerszerte fonto­sabb: társak. így kezdődött — A kerepestarcsai nyugdí­jas pedagógusok klubja három esztendeje alakult — mondja Lauer Gyuláné klubvezető, matematika-fizika szakos ta­nár, az iskolai szakszervezeti bizottság titkára. — Hirtelen jött az ötlet. Egy szakszervezeti gyűiés után megkértem a kisöregeket: ma­radjanak itt. Nem kellett két­szer javasolni, elsőre örömmel vették, s megszavazták a klub­alapítást. Ez történt október­ben. A következő összejövetelt karácsonykor tartottuk. Az is­kola rajztanára köszön tőlapo­kat készített, a Szilasmenti Tsz kamillacseppeket adott ajándékba. Akárcsak a mos­tani pedagógusnapon, a gyere­kek műsorral kedveskedtek. — Mi a klubunk célja? Tö­mören így mondom: nyugdí­jasokkal a nyugdíjasokért. De nemcsak velük. Minden klub­találkozóra eljön néhány fia­talabb kollégánk, gyakran a gyerekek közül is néhányan. Oldani az egyedül élő idős ne­velők magányát, kimozdítani őket hazulról, módot teremte­ni az eszmecserére, a közös szórakozásra. Ezt szeretnénk. A fiatalabbaknak pedig van mit tanulniuk a tapasztaltab­baktól. Tanácsot is gyakran kapnak, s a nyugdíjasok így nem érzik, hogy elszakadtak az iskolától, a neveléstől, egy­szóval: hivatásuktól. — A klubnak 24 tagja van, A legfiatalabb az idén nyug­díjba vonult Lehel Sándomé, ő volt a gondnoka az 1. számú iskolának, a legidősebb Tar- csay Vilmosné, őt Csepelről hozza a lánya az összejöve­telekre. Mindannyian jól ér­zik magukat a havonta, kétha­vonta rendezett találkozóinkon, hiszen társak várják őket a klubban. Balaskovits Aladárné alapí­tó tag, a klub elnöke. Amikor a közös programokról fagga­tom, sorolja: rengeteget ját­szanak, van kártya, társasjá­ték épp elég, s például sak­kozni eljönnek az iskolások is. Lauer Gyuláné — színházje­gyet is szokottszerezni, s nyol- can-tízen együtt mennek olyankor Pestre az előadásra. A többi társa nevében mondja: hiányt pótol ez a klub. Azt a hiányt, amit min­den magányos nyugdíjas érez: a közösséget. Itt a régi hangu­lat, a megszokott, utánozhatat­lan iskolai légkör fogad min­denkit. Koncz Géza sohasem taní­tott Kerepestarcsán, Dunaha- rasztin volt a munkahelye, csak itt él. De szívesen fogad­ták. Hasonlóan vélekedik ő is: a klub értelme, hogy megőriz­zék kapcsolatukat az iskolával. Sikerül is. Legutóbb például a nyugdíjasak, néhány szülővel és tanulókkal együtt indultak kirándulásra. A pálvöligyi cseppkőbarlangot nézték meg, azután az óbudai Május 9. parkban sportvetélkedő volt a gyerekeknek — a zrüri nyug­díjas pedagógusokból állt ter­mészetesen — végül a Plane­táriumba vezetett útjuk. — A legemlékezetesebb min­dig a legutolsó program — mondja — majd visszafordul beszélgetőpartnereihez, Major Lászlóhoz és Csizmadi Mag­dolnához, az iskola két fiatal tanárához, hogy folytassák a vitát — ezúttal Cassavetes filmjeiről. Forog a szalag A magnón szalag pereg. Or­bán Margit 1923-ban szerzett diplomát, ma már nyugdíjas. Ö mondta mikrofonba élettör­ténetét, emlékeit a csíksomlói tanítóképzőtől. Kerepestiarcsáig. Tanulságokat kínál minden mondata. Tapasztalatait érde­mes meghallgatnia a nevelés­sel foglalkozó embereknek: — Mit üzenek a fiatalok­nak? Feltétlenül fontosnak tar­tom, hogy legyen példaképük. Olyan példaképük, amely ma, amikor igazságosabb társadal­mat építünk — a szeretetre, a közösségi érzésre nevel. A ma­gyar történelem, a művészet sok ilyen példaképet kínál. Csak a gyerekek kezébe kell ad­ni életrajzaikat. Mert a jó cse­lekedetet nem lehet tanítani. Csakis nevelni... Eddig négy interjú készült a nyugdíjasokkal. Lauer Gyu­láné magával vitte a szalago­kat arra a módszertani to­vábbképzésre is, ahol a nyug­díjas pedagógusok klubveze­tői tanácskoztak. Talán, ha egy válogatás készül majd, tör­ténelemórán, osztályfőnöki órán hallgathatják a gyerekek is a tanulságos emlékezéseket Jó helyre került a magne­tofon, a Pedagógusok Szak- szervezetének ajándéka. Igaz, Kerepestarcsán már az elmúlt három év alatt is bebizonyí­tották: rászolgálnak a támoga­tásra. Az ünnepségekre, a kö­zös találkozókra az iskola ne­velői és tanítványaik teremtet­ték elő a, pénzt: társadalmi munkában szerveztek gyer- mekszínházi előadásokat a Fé­sűsfonó kerepestarcsai kul­túrtermében, ők árulták a je­gyeket, ők hordták a székeket. A keresetet ajánlották fel az egykori kollégáknak, nevelők­nek. De segít ma már a kultúr- ház is. Épp a mostani peda­gógusnapra ajándékoztak a klubnak szép társasjátékokat Gyakrabban összejönni — Vágyunk? — kérdezi a kérdésen magán is meglepőd­ve a klubvezetőnő. — Esetleg jó lenne, ha ta­lálnánk egy otthont a nyugdíja­soknak, ahol gyakrabban ösz- saejöhetnek. Az iskolában ugyanis váltott műszakban ta­nítunk, így csak minden máso­dik szombat délután akad sza­bad terem. Télen pedig csak miattunk, a klub miatt kell egy nappal tovább fűteni az iskolát. Berendeznénk a helyi­séget könyvekkel, játékok már vannak, lemezek és magnó is, az egyik klubtag pedig még bútorokat is felajánlott... Vasvári G. Pál Felnőttnevelési Füzetek A Népművelési Intézet Fel- nöttnevelési Füzetek sorozata a megyei felnőttoktatási stú­diók tevékenységét, feladatát és módszertanát rendszerezi. Ezek az intézmények ugyanis alig néhány éves múltra te­kintenek vissza, s a közműve­lődési intézmények rendsze­rében elfoglalt helyük, tevé­kenységük. feladatkörük még nem kristályosodott ki A Felnőttnevelési Füzetek első száma a II. Országos Fel­nőttoktatási Konferenciának a stúdiókra vonatkozó aján­lásait, a Kulturális Miniszté­rium irányelveit és a Népmű­velési Intézet állásfoglalását tartalmazza. A konferencia a felnőttokta­tás legfontosabb feladatai kö­zött határozta meg az okta­tás módszertani fejlesztését, a módszertani kutatások bázi­sainak megerősítését, a kuta­tó, fejlesztő munka össze­hangolását. A felnőttoktatá­si stúdiók célja, hogy előké­szítő tanfolyamokkal, konzul­tációkkal segítsék elő a kü­lönböző szintű iskolai végzett­ség megszerzését, az egyéni művelődés és tanulás felté­teleinek és módszereinek ki­alakítását, hasznosítsák a tö­megkommunikációs eszközök, különösen a Mindenki iskolá­ja programját. A kiadvány áttekintést ad az iskolarendszerű képzésről, a szakképzésről és munkásto­vábbképzésről. Foglalkozik az életmód, a felnőttnevelés— felnőttoktatás és a közműve­lődés kapcsolatával. Az iskolarendszerű felnőtt- oktatás hibájául róható fel, hogy az emberek elsősorban a bizonyítvány megszerzéséért tanulnak, vállalják a tanrend­ben előírt iskolás követelmé­nyeket. Holott a felnőttokta­tás keretében jobb, szerve­sebb egységet kellene alkotnia a szakképzésnek és az általá­nos műveltségnek. Ehhez kí­nál jó lehetőséget a felnőttok­tatási stúdió. K. T. J. Sramli-esték Erden Néptánc a vendéglőben Népszerű Érden az Antuno- vics vendéglő, az antikocsma. Azért kapta ezt az utóbbi ne­vet, mert a budai járási mű­velődési központ vezetője, Or­bán László és a vendéglő ve­zetője közös kezdeményezésé­NINCSSZÜNET A művelődési hazak nyáron A NYÁRI FORRÖSAG az Idén korán köszöntött be. De uborkaszezonról persze szó sincs: nyári szabadság címen sehol sem zárják be a kapu­kat, a vendégek éppúgy láto­gathatják a művelődési háza­kat, mint a télen. A klubok és szakkörök összejövetelei vi­szont a legtöbb helyen szüne­telnek, mivel tagjaik ilyenkor utaznak, nyaralnak, így érdemi foglalkozásokat úgysem tudná­nak tartani. A nyáron sem állhat le a szervező, előkészítő munka. Most kell megtervezni az őszi­téli hónapok programjait, megkötni a szerződéseket, biz­tosítani a feltételeket, meg­hívni a művészeket, előadó­kat, s főleg megszervezni a tanfolyamok, bérletsorozatok közönségét. Ez rengeteg mun­kát, utánajárást igényel. Eközben le kell bonyolítani a nyárra tervezett eseménye- ket. NAGYKÄTAN Chmely Ödön a művelődési központ igazga­tója a legfontosabb nyári ren­dezvények között említi, hogy augusztus 10 —11-én a Tápió- menti nyár keretében, a Tá- piószentmárton melletti. Töl­gyes szabadtéri színpadán ren­dezik meg a Pest megyei szö­vetkezeti népművészeti együt­tesek találkozóját. A Tápió- mente együttes nautikáját a felkészülés teszi folyamatossá. Június 15-én Dánszentmikló- son vendégszerepeinek, július 7-én a zánkai Úttörőtáborban, július 27-én az apajpusztai lovasnapokon, terveznek egy vendégszereplést Albertirsára is, ahová a KGST-államok iparának vezető személyiségeit várják. GÖDÖLLŐN, már megnyílt Szekeres Erzsébet és Gyurko- vits Katalin iparművészek ki­állítása, akik egy-egy alka­lommal gyermekfoglalkozáso­kat is tartanak. A városi és egyetemi vegyeskar júliusban Erfurtba utazik vendégszerep­lésre. Az erfurti kórus augusz­tus 18-tól viszonozza a látoga­tásukat, amikoris egy hétig az Agrártudományi Egyetem au­lájában adnak hangversenye­ket. Az utazók klubjának tagjai Pozsony, Tyn, Nad, Vltava, Prága útvonalon csehszlovákiai túrára indul­nak. A művelődési ház épüle­tében nyári tatarozásra, fes­tésre kerülne sor, de még nincs rá pénz. Lehet, hogy csak ősszel tudják kezdeni a tatarozást? NAGYKÖRÖSÖN a nyári hónapokban a színházterem és az épület világító berendezé­seinek rekonstrukcióját vég­zik. A nyári, szabadtéri műso­rok egyike július 27-én a BM Duna Művészegyüttes vendég- szereplése lesz. VÁCOTT. A humorfesztivál rendezvényeivel tulajdonkép­pen elkezdődtek a nyári ese­mények. A művelődési központ díszudvarán hetenként egyszer Szabadtéri Szerda Estéket ren­deznek. amelyek programja filmvetítést, a táncolni szerető fiatalok részére nedig disco- műsort rendeznek. A Duna- parti város már jó néhány éve ad otthont — újabb hagyo­mányt teremtve —, a barokk­muzsikának. A június 23, jú­lius 28 és augusztus 20-án sor- rakerülő orgonahangverseny­nek vendégszereplői Baráti Ist­ván és Elekes Zsuzsa, valamint Eugénius Branka lengyel orgo­naművész. A lengyel vendég műsorán a váci Vox Humana Énekkar is közreműködik. SZOBON évek óta a szobi napok adnak keretet a nyári eseményeknek. Ilyenkor ren­dezik meg a környékbeli nem­zetiségek népi együtteseinek találkozóit, itt randevúznak egymással a két szomszéd já­rás, a váci és a Nowy Zamki csehszlovák járás állami és politikai vezetői. Az idén au­gusztus 11-én a középiskolá­soknak rendezett olvasótábor megnyitásával kezdődik az eseménysorozat. VERŐCEMAROSON a gyer­mekklub tagjainak a nyáron játékos foglalkozásokat tarta­nak és ami nagyon fontos, felügyelet mellett fürdenek majd a dunai szabadstrandon. Amíg a szüleik dolgoznak, a klubkönyvtár gondoskodik a felügyeletükről, szabad idejük megszervezéséről. A VÁCRATÓTI Hangver­senyrendező Bizottság a bota­nikus kertben az idén június 30-án a Budapesti Madrigál­kórus és a Magyar Állami Hangversenyzenekar művészei, augusztus 9-én Kobayashi Ken Ichiro vezényletével a Miskol­ci Szimfonikus Zenekar ven­dégszerepei a műsorban. K. T. L re érdekes rendezvények szín­helye a közkedvelt fogadó. Néptánccsoportok, magyar- és nemzetiségi népzenét játszó helyi együttesek szórakoztat­ják a közönséget. Ez az idő­szakos szokás újra rendszeres­sé válik, különösen a nyári úgynevezett „uborkaszezon­ban”. A művelődési ház veze­tősége színvonalas szórakozást biztosít a közönségnek úgy, hogy a művelődési hóz ren­dezvényeit kiviszik a falakon kívülre is. Lassan kétéves múltra tekint vissza az újjá­alakult érdi fúvósegyüttes. A zenekar — Parókái Pál veze­tésével — legalább kéthetente föllép szombat, vagy vasárnap délutánonként. Sramlizene, polka, keringő, magyar—né­met, szlovák, szerb nemzetisé­gi muzsika egyaránt a reper­toárjukhoz tartozik. Előadnak saját szerzeményeket is. A ze­nekar mintegy harminctagú, zömmel, nyugdíjasokból áll. Az idős emberek a zenekar előd­jénél is játszottak már, sokan közülük a nagy múltú Mányi sramliegyüttesben is húzták a talpalávalót. A fiatalok is szép számmal szerepelnek az együt­tesben. idősebb és ifjabb Vd- gula Ferenc együtt népszerű­sítik a színvonalas szórakoz­tató muzsikát. Ifjú Vógula Fe­renc külön sramliegyüttest is toborozott Mindkét zenekar rendkívül népszerű már a budai járás­ban, a megyében, de szerepel­tek a megye határain túl is. Az évente megrendezett nem­zetiségi bálokon, a gazdászbá- lon egyaránt ők húzzák a talp­alávalót. Emlékezetesek a mű­velődési ház színpadán, a Ben- tavölgye Termelőszövetkezet­ben rendezett koncertjeik. Az Antunovics vendéglőben ren­dezett sramlimulatságok han­gulata utánozhatatlan. Fiata­lok, idősebbek egyaránt ropják a régi táncokat. A műfaj ked­velőiből már kialakult egy kulturált szórakozásra vágyó törzsközönség. P. Z. HETI FILMJEGYZET Agyő, haver! Jelenet az Agyő, havert című francia filmből Ha nem jut eszedbe semmi eredeti ötlet, melegíts fel va­lami régebbi sikert, hátha ezt a nem friss ételt is elfogyaszt­ja a közönség. Körülbelül ez lehetett a tudat alatti (vagy nagyonis tudatos) indítéka Pierre Granier-Deferre fran­cia rendezőnek, amikor Fran­cis Véber forgatókönyvéből, melyet Faf Valiét regényéből írt, filmet készített. A régebbi siker: a politikai kriminek nevezett filmtípus azon változata, melyet az olasz Egy rendőrfelügyelő vallomá­sa az államügyésznek, s társai — többek között a francia Fe­kete dosszié — honosítottak meg. Ezek. a filmek idestova egy évtizede azzal teremtettek iskolát, hogy bátran nyúltak aktuális politikai kérdésekhez. Elsősorban a hatalom korrup­ciójának, s a hatalommal va­ló visszaélésnek a kérdéseit feszegették, tehát az olasz és a francia közélet legérzéke­nyebb pontjaira tapintottak. Ezt az éles politizálást a bűn­ügyi film eszközeivel realizál­ták a művekben, annál is in­kább természetes módon, mi­után ezek a politikai témák gyakran szabályos bűnügyekké fejlődtek a valóságban is. Mára ebből a bátor vállal­kozásból maradt a sikerek em­léke és a jól bevált forma. Az említett filmek, s számos tár­suk, még valós visszaélések ellen harcoltak, nem kis bá­torsággal. gyakran egyenesen veszélynek téve ki a szóki­mondó filmalkotókat. Most ilyen veszélyek mór kevésbé leselkednek a filmesekre, s talán nem is vállalnák. Leg­alábbis ez a film nem vállalja a kockázatot. Politikai manő­verek állnak ugyan a történet középpontjában, de már nem a társadalmilag veszedelmes tényezők, hanem a bűnügyi film sablonjai mozgatják a cse­lekményt. Verjeat felügyelő és társa, Antoine, már nem azért marad egyedül a küzdelem­ben, mart a hatalmasok félre­állítják őket, hanem azért, mert a film végén látható fa­ramuci elköszönésük napnál világosabban jelzi a két rendőr történeteinek folytatását, a folytatás lehetőségét — egy következő filmben. Így aztán hiába lódul neki időnként a film tempója, hiá­ba adagol némi előregyártott izgalmat a rendező, s hiába kuszálja össze mesterségesen a szálakat, a film végső ki­csengése mégis az, hogy a si­kert meg kell lovagolni, amíg lehet. Ha a politikai kriminek keletje van, ám legyen, csi­náljunk ilyen filmet —, sőt, filmeket. A milliomos Aki valamilyen oknál fogva kilóg a szürke átlagból, azt a szürke átlag minden módon igyekszik beleolvasztani a szürke átlagba. Ezt a nem túl­ságosan magasröptű gondola­tot formálja a mai lengyel fa­luban játszódó filmmé Sylves­ter Szyszko lengyel rendező, akit Sötét folyó című filmjé­ből ismerünk. Persze a közhelyet is lehet izgalmasan elmondani. Csak éppen meg kell találni azt, amitől a közhely is igazzá vá­lik. Szyszko erre úgy tesz kí­sérletet, hogy egy totónyere­mény jóvoltából milliomossá lett falusi fiatalember, a fog­lalkozására nézve sofőr. Jozef viszontagságait mondja el. Jo- zefet a nagy nyeremény után szinte azonnal utálni és iri­gyelni kezdik a falusiak. Sze­rencséje s általa a kiemelke­dés lehetősége bőven elegendő ehhez az utálathoz és irigy­séghez. Hamarosan apróbb, majd nagyobb gonoszkodások­kal, kellemetlenkedésekkel, al­pári viccekkel fejezik ki érzel­meiket, s próbálják Jozefet visszarángatni a maguk szint­jére. A móresre tanítás had. járata csak akkor ér véget, amikor Jozef anyja majdnem belepusztul a kiállott izgal­makba. Nos, a történet váza nem érzékelteti eléggé, hogy Szysz­ko milyen módon próbálja a közhelyek fölé emelni a fil­met. Ezt elsősorban azzal kí­vánja elérni, hogy nagyon gondosan rajzolja fel a törté­net falusi hátterét. A lengyel falu jelenlegi helyzetének szinte dokumentarista igényű képét kapjuk, az ellentmon­dásokkal, a gondokkal, a visz- szahúzó és az előremutató erőkkel, a lengyel kisparaszti gazdaságok legégetőbb, meg­oldatlan és csak nagyon ne­hezen megoldható kérdéseivel. Az urizálás, az erőn felüli köl­tekezés, a kivagyiság és a szűklátókörű zsugoriság épp­úgy megkapja a magáét, mint a rossz áruellátás, vagy a hi­vatalos szervek tehetetlenke. dése. És bár nyilvánvaló, hogy Szyszko mindezt a legjobb szándékkal teszi, s valóságáb­rázolásából sok információt is kapunk a mai lengyel falu társadalmáról, az is nyilván­való, hogy ez a szándék a film fölé hatalmasodik, ráül a történetre, agyonnyomja. Az űrből jött lovag Ion Popescu Gopo, román rendezőt rajzfilmjei tették is­mertté. Űj alkotásában is azok a sajnos csak igen rövid ré­szek a legjobbak, melyekben a rajz- vagy az animációs film eszközeivel él. Mert külön­ben a félig mesefilm — félig sei-fi alkotás bizony meglehe­tősen gyermeteg. Az idegen bolygóról a Földre, ott Is ter­mészetesen a szegény, ámde öreg paraszt házaspárhoz ke­rülő kis űrbébiből felcsepere­dő űrlovag, meg a szép király­lány szerelme lehetne igazi modem mese is, ha Gopo győzné mesefantáziával és ké­pi ötletekkel. De nem győzi, Nevelj hollót Carlos Saura spanyol ren­dező — ismerős az Anno. és a farkasok című filmből — a szépnek mondott, de szerinte valójában csupa szorongás, csupa félelem, csupa tragé­dia és csupa csalódás gyer­mekkorról csinált kiváló fil­met, melyben a jelen Spanyol­országának nem kevés kriti­kával ábrázolt képe is benne van. A filmet igazi élménnyé egy csodálatos gyerekszínész. Ana Torrent játéka avatja. Takács István A i t

Next

/
Oldalképek
Tartalom