Pest Megyi Hírlap, 1979. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-26 / 147. szám

1979. JÜNIUS 26., KEDD Budapest és kornyéke Együttes fejlesztés, rendezés Mint lapunk első oldalán hí­rül adjuk, tegnap együttes ülést tartott a Pest megyei, illetve a budapesti képviselőcsoport a főváros agglomerációs fejlesz­tésének kérdéseiről. A témá­hoz illően Vác adott otthont a találkozónak, hiszen a város maga is ehhez a vonzáskörzet­hez tartozik. A házigazdák ne­vében Papp József, az MSZMP Vác városi bizottságának első titkára fogadta a vendégeket, majd Weisz Györgynek, a vá­ros tanácselnökének köszöntő szavai után megkezdődött a tanácskozás. Párhuzamos tervezés Bevezetőként Jantner Antal építésügyi- és városfejlesztési miniszterhelyettes tájékoztatta a képviselőket arról, hogy a főváros és környéke általános rendezési tervét a Miniszter­tanács 1971-ben hagyta jóvá. Az azóta megváltozott körül­mények miatt a terv korszerű­sítése elkerülhetetlenné vált, ugyanis az Állami Tervbizott­ság határozatot hozott a bu­dapesti ipar szelektív és in­tenzív fejlesztéséről, törvény született a környezetvédelem­ről, elkészült a második 15 éves lakásépítés területelőké­szítő koncepciója, rögzítették a közlekedés-, illetve a köz­műi ej levies elképzeléseit. A szóban forgó általános ren­dezési terv valójában csak a fővárosra dolgozta ki a kí­vánt mélységben a javaslatot, akkor az agglomerációra vo­natkozóan csupán helyzetfel­tárás készült. A főváros von­záskörzetéhez tartozó 44 Pest megyei település általános rendezési tervét is el kellett készíteni, összhangban a fő­várossal. Ez a munka 1975-re befejeződött, jó alapul szol­gált az érintett települések fej­lesztéséhez. Á Politikai Bizott­ság tavalyi májusi határozata alapján dolgoznak most a tervezők a főváros agglomerá­ciója távlati fejlesztési kon­cepcióján. A korábbi tapasz­talatok, valamint az utóbbi négy esztendőben bekövetke­zett változások megerősítették, hogy a Budapesten és vonzás- körzetében végbemenő gazda­sági-társadalmi folyamatok egészét csak abban az eset­ben lehet célszerűen szabá­lyozni, ha a térségre készülő általános rendezési és hosszú távú fejlesztési elképzeléseket összefüggő, párhuzamos terve­zéssel készítjük el. Feszültségek A budapesti agglomeráció hazánk gazdasági, társadalmi életében kulcshelyzetet foglal el. Mindez bizonyos fe­szültségek hordozója. A gyors bevándorlás, népességgyarapo. dás folytán kiéleződött a la­káshelyzet problémája, nem­csak mennyiségi, hanem mi­nőségi tekintetben is. Kevés a vízvezeték, még kevesebb a szennyvízcsatorna, kedvezőtle­nebbek a kereskedelmi ellátás körülményei, nem beszélve a gyermekintézményekről, a közlekedésről. Az agglomerá­ció iparának szelektív és in­tenzív íejiesztése megköveteli, hogy ennek kiszolgálására megfelelően magas színvonalú infrastruktúrát alakítsunk ki, pótolva a lemaradásokat. Ezen feszültségek feloldása tette szükségessé az összehan­golt hosszú távú terv és a nagy távlatú rendezési koncep­ció kidolgozását, a főváros és a környező települések közös érdekében. A munka előké­születei megkezdődtek. A Pest megyei és a budapesti veze­tők, az ÉVM munkatársai nagy felelősséggel állapodtak meg még tavaly az együttműködés főbb elveiben, a legfontosabb soronlévő teendőkben. Üteme, sen haladnak. Minden remény megvan arra. hogy az 1980- ban, illetve 1981-re elkészülő koncepció választ ad majd a térség gazdasági és társadal­mi fejlődésére nagy hatást gyakorló súlyos kérdésekre. Arányosságot teremteni Két főbb kérdéscsoporttal foglalkozott előadásában dr. Cravero Róbert, az Országos Tervhivatal főosztályvezetője: az agglomeráció iparának fej­lődésével, illetve a lakosság ellátásának alakulásával. Vá­zolta, hogy a szelektív iparfej­Az ülésen felszólalt Szépvölgyi Zoltán Is. Mellette: Bostal Károlyné, S. Hegedűs László és Kovács Károly pest, 5. vk.), dr. Szabó Kálmán (Budapest, 3<3. vk.), dr. Cselő- tei László (Pest megye 2. vk.), Tausz János (Pest megye, 22. vk.), Barát Endre (Pest me­gye, 29. vk.), dr. Kiss Anya (Budapest, 51. vk.), Kárpáti Márta (Budapest, 63. vk.), dr. Vida Miklós (Budapest, 21. vk.). Gyümölcsöző kapcsolatok Szépvölgyi Zoltán, a Főváro­si Tanács elnöke azt hangsú­lyozta, hogy hasznos volt ezt az együttes ülést összehívni, hiszen nagy jelentőségű tervek kidolgozásáról hallottak a képviselők olyan tájékoztatást, amit munkájukban feltétlenül hasznosítani tudnak. A fővá­ros és környékének gondjait Budapest és Pest megye egy­más nélkül, egymás terhére megoldani nem tudják, köl­csönös segítségre van szük­ség. A főváros igyekszik javí­tani a közlekedést, a csomó­pontokban áruházakat épít a bejárók érdekében, készsé­gesen vállal részt Pest me­gye egészségügyi ellátásából, ismert terhei ellenére. Ki­emelte: jelenleg kulcskérdés a VI. ötéves terv közös előkészí­tése. Cservenka Ferencné, a Pest megyei pártbizottság első tit­kára is azt húzta alá felszóla­lásában, hogy a főváros és a megye az utóbbi esztendők alatt gyümölcsöző kapcsolato­kat alakított ki. Pest megye egésze — nem csak az agglo­meráció — érzi Budapest gondjait, de együtt örül vele a fejlődésnek, az eredmények­nek is. Pest megye nem ha- sonlxtgatja településeit Buda­pesthez, hiszen főváros csak egy van. Az igaz, hogy akik a megyéből Budapestre jár­nak dolgozni, hamarabb ész­reveszik talán, hogy lakóhe­lyükön van mit pótolni. A további — hasonlóan jó — együttműködés alapja a meg­felelő információcsere a fő­város és a megye között, a fejlesztés összhangja, az el­képzelések egyeztetése. A mostani találkozó is megerősí­tette, hogy alapvető kérdések­ben meg lehet — és meg is kell — egyezni, a terhek kö­zösek, s végső soron a feszült­ségek megoldása az egész népgazdaságnak hasznára vá­lik. Bálint Ibolya Dr. Cravero Róbert tájékoztatóját mondja Halmágyi Péter felvételei lesztési politika eredményekép­pen megváltozott a főváros környékén a termelés össze­tétele, a gép-, illetve vegyipar lépett előre legdinamikusab­ban, utánuk a könnyűipar, majd az élelmiszeripar követ­kezett a sorban, az utóbbi 10 —15 esztendőben. A termelé­kenység emelkedése ebben a térségben messze meghaladta az országos átlagot. A korlátozó tényezők kö­zül itt is számolni kellett a munkaerőgondokkal, hiszen a főváros nem tudott — és nem tud — lemondani a bejárók­ról. Egyre több munkahely ke­letkezett ugyanakkor a nem ipari ágazatokban, miközben csökkent a mozgatható tarta­lék. Zsúfoltak a tranzitszállí­tási útvonalak, ez nehezíti a vállalatok közötti termelési kooperációt is. Lényeges vi­szont az a szellemi erő, amit az agglomerációban működő tudományos intézmények, ku­tatók jelentenek, támaszkodni kell rájuk a jövőben is. A népgazdaság egészének törvényszerűségeivel, a VI. öt­éves terv követelményeivel összhangban a fejlődés to­vábbi ütemességének záloga az agglomerációban is: o vál­lalatok fokozottabban használ­ják ki a meglévő üzemi bázi­sokat, konkrét helyzetekre bontva vizsgálják az üzemszer­vezést — ne általánosságban! —, ügyeljenek arra, hogy a növekvő energiafelhasználás egyre növekvő költségeket je­lent az országnak is. A lakosság ellátásának szem­pontjából szintén a főváros és Pest megye közös elképzelé­seire, együttes erejére kell tá­maszkodni a tervek kidolgo­zásában és megvalósításában, legyen szó például akár köz­művesítéséről, akár egészség­ügyről. Arányosságot kell te­remteni Budapest és vonzás- körzetének települései között. A tájékoztatást megfelelő­nek, hasznosnak tartották, a témához számos észrevételt fűztek, javaslatot tettek a vi­tában felszólaló képviselők: Pethő Tibor (Budapest, 17. vk.), dr. Pesta László (Butía­Púpét a métBeyén (&) Összkép, részletekkel Majdnem négy és fél esztendeje, hogy 1975. március elsején és másodikén Gödöllőn tanácskozott a Magyar Szocialista Munkáspárt Pest megyei küldöttértekezlete. Több mint 41 ezer párttag képviselői vitatták meg azt a jelentést, amelyet az MSZMP Pest megyei Bizott­sága terjesztett be a X. kongresszus óta végzett mun­káról. A dokumentum — mellékleteivel — ötvenegy ol­dal terjedelmű; tények, teendők foglalata. Cikksoro­zatunk értelemszerűen nem vállalkozhatott arra, hogy a négy fő fejezetre osztott jelentés egészét felölelje, átte­kintve: mit nyom a papír a valóság mérlegén? Néhány mozzanatot ragadhatunk ki csupán, de mint cseppek- ben a tenger, ezekben is hűen tükröződhet, hol álltunk 1975 márciusában, s 1979 közepére hová jutottunk. , csakis és kizárólag nagyszerű eredményekről, sikerekről, ha­ladásról tanúskodna. Gond­jaink egy része — akárcsak országosan — objektív helyzet következménye, a gazdasági növekedés belső feszültségei­nek megjelenési formája. Gondjaink egy másik része viszont — úgy, ahogyan or­szágosan — arra figyelmeztet, nem élünk, vagy nem jól élünk a meglevő lehetőségek­kel és adottságokkal, magya­rán és nyersen: forrásaink egy része kihasználatlan ma­rad. Ami nemcsak az anyagi ágazatokra, a népgazdaság kü­lönböző területeire érthető, értendő, hanem így igaz a társadalmi fejlődés sokféle részterepén is, a jelentős ha­ladás ellenére. Megőrzött dinamizmus Elkerülhetetlenül közeledünk az egymilliós határhoz. A megye lakossága 1975-ben 934 ezer fő volt, most pedig túl haladta a 970 ezret. Az esz- tendőnkénti népességgyara­podás — a természetes szapo­rodásból és a bevándorlásból egyaránt táplálkozva — meg­felel egy kisebb város, jelentős nagyközség teljes lakosságá­nak. A megyében naponta — a legutóbbi évek átlagát figye­lembe véve — negyvennyolc gyermek születik, százhatvan személy bejelentkezését ad­minisztrálják a tanácsok, el­készül huszonhárom új lakás, 52 millió forintot hagyunk ott a kiskereskedelem boltjaiban és vendéglátó helyein ... A valóság kápráztatóan színes szőttese előtt gyakran meg- hökkenve áll a szemlélődő, mit raktározzon el fontosként emlékezetében. Dinamikus fejlődésként mi­nősítette a társadalmi-gazdasá­gi haladás fő jellemzőinek változását az MSZMP Pest megyei Bizottságának a kül­döttértekezlet elé terjesztett jelentése. Ez a dinamikus fej­lődés az 1976 és 1979 közötti időszakban is folytatódott, sőt, több területen még inkább gyorsabbá lett ritmusa. így egyebek mellett a korábbiak­nál nagyobb lépteket sikerült megtenni a gyermekintézmé­nyek fejlesztésében, az általá­nos iskolai hálózat bővítésé­ben a szelektív iparpolitika he­lyi érvényesítésében, a gabo­natermesztés felzárkózásában az országos színvonalhoz. A tervezettnél, a vártnál kiseb­bek az eredmények a többi között a beruházási munka javításában, az üzem- és mun­kaszervezésben, a tömegtakar- mány-termelésben, a telepü­lések csatornázásánál. Szó sincs tehát arról, hogy a valóság bármely metszete Alapvető vonás A jelentős haladás ténye megfogható valóság a megye egész lakossága számára. Hi­szen az ötödik ötéves tervben a korábbinál erőteljesebben javultak a munka- és az életkörülmények, folyamatosan növekedett a lakosság pénz­bevétele — tavaly például ti­zenegy százalékkal volt na­gyobb, mint 197J-ben —, s gyakran éppen abból szármáz, nak feszültségek, fejlesztési követelmények, hogy mássá lettek az igények. Pusztán il­lusztrációként: 1975-Ben, a küldöttértekezlet esztendejében 28 700 gyermeket tudtak a megyében óvodában elhelyez­ni. Három esztendő múlva, azaz 1978-ban az óvodások tá­bora már 38 300-ra növeke­dett, mégis, a zsúfoltság a je­lentős fejlesztés ellenére is, még mindig az óvodáskorú gyermekek hatvanegy százalé­ka kaphat csupán napközbeni otthont ezekben az intézmé­nyekben. ros összetartozását szemlélteti az előbbi eset, hiszen az óvo­dák nagy arányú bővítése sem tudott lépést tartani az örvendetesen megnövekedett születésszámmal, valamint a betelepülés okozta gy ermekiét - szám-bővüléssel. Az igények ilyesfajta alakulásában a foglalkoztatásnak éppúgy sze­repe van, mint az agglomerá­ciós övezet vonzerejének, az éIetformaváltásnakv s annak az elvontnak tűnő óhajnak, hogy a gyermek már iskolás kora előtt is közösségben ne­velkedjék. Ha tehát azt állítjuk, hogy valójában soha nem képzelhe­tő el tökéletes és zavartalan egyensúly az igények és a szükségletek, a szükségletek és a tényleges haladási ered­mények között, akkor nem tettünk mást. mint fejlődésünk alapvető vonását fogalmaztuk meg. Ennek a vonásnak a szem előtt tartása elengedhe­tetlen ahhoz, hogy reálisan tudjuk értékelni az eredmé­nyeket és a gondokat, s egy­ben elengedhetetlen feltétele annak is, hogy a tervezés mér- legelőbb, még alaposabb le­gyen. Meglehet, sőt szinte bizo­nyos, aki lakásra vár, az nem azzal vigasztalódik, hogy a megyében — az 1975 óta tar- 'tó időszakban — egy-egy esz­tendőben 8300—8500, új otthont vehetnek birtokukba a bol­dog lakók, ám jogosan tehet­jük hozzá: a várakozónak lát­nia kell, hogy a lakásépítés magas színvonala egyben az ő vágyának teljesülését is mind közelebb hozza. Az egyéni és a közös érdekeltség találkozá­sa szocialista társadalmunk­nak, szocialista építőmunkánk­nak olyan jegye, amelyet mindenkor és mindenben erő­síteni szükséges, amelyről le­mondani nem lehet Bizonyít­ja ennek a közös érdekeltség­nek a mind szélesebb körben történő fölismerését — s tet­tekre váltását —. hogy a szó­ban forgó dokumentumban még ez áll: ,a város- és köz­ségfejlesztésben a lakosság társadalmi munlcájának érté­ke meghaladja az évenkénti 100—110 millió forintot”, ám 1978-ban, ez a forrás, vala­mint a más társadalmi hozzá­járulás összesen 394 millió fo­rint többletet eredményezett! Társadalm i -gazd aságl lődésünk és feladataink fej­szo­Közcs fuss Csendes hét vége Rossz tapasztalatok a közlekedésben Az elmúlt hét elejének és közepének csapadékos, bizony­talan időjárása rányomta bé­lyegét a hét vége forgalmára is. Sokan mondtak le a stran­dolásról, a dunakanyari vagy balatoni kirándulásról, s vá­lasztották helyette az Időjá­rástól kevésbé függő múzeum- látogatást, mozit, rövidebb sé­tát. A leányfalui strandon pél­dául szombaton jó ha fél ház volt, az úszást kedvelők zavartala­nul róhatták a hosszokat a csaknem üres medencében. A helyzet vasárnapra sem változott meg gyökeresen. Elmaradt a nyári hét vége­ken megszokott autófolyam, s ez nemcsak a Duna két part­ján vezető utakra, hanem va­lamennyi országos főútvonal Pest megyei szakaszára is ér­vényes volt Ugyanilyen lanyha forgalom jellemezte az autópályák be­vezető szakaszait is, annál in­kább sajnálatos tehát, hogy rendkívül sok szabálysér­tés volt tapasztalható. A közle­kedési szakembereknek egyre inkább az a meggyőződése, hogy nem tudunk autópályán közlekedni. A tömegközlekedési eszkö­zökön is elmaradt a szokásos zsúfoltság. A Volán 20. sz. vál­lalatának forgalmi főosztályán kapott tájékoztatás szerint kü­lönösen szombaton, de még va­sárnap is gyenge forgalmat bonyolítottak le. Mint Sohár István osztályvezető elmond­ta, annak ellenére például, hogy Zsámbékon búcsú. Vá­cott pedig vásár volt, szinte alig volt szükség a kisegí­tő járatokra. A vállalat járatain — tekin­tettel a kisebb közúti forga­lomra — sehol sem fordult elő késés. W. B. Egyetlen adatból persze nem helyes messzemenő következ­tetéseket levonni, de a szóban forgó milliók mellett és mö­gött tények hatalmas serege bizonykodik a jól kiválasztott célok — eredményes társadal­mi összefogás gyakorlatának terjedéséről, körének bővülésé­ről. Nem alaptalan feltétele­zés: ennek a körnek a bővü­lését elsősorban a tudati, szemléletbeli változások egyengették. így a többi kö­zött az, hogy a termelőhelye­ken megnőtt az érdeklődés — mind hivatalos formában, mind a szoc'aiista brigádok vállalásaiban — a lakóhely dolgai iránt, s lényeges ténye­ző az is, hogy o tanácsok a korábbiaknál önállóbban, ér­tőbb mólon terveznek és fej­lesztenek. s egyre inkább ké­rik ehhez a lakosság előzetes véleményét, javaslatát. Megyei méretekben minden kis lépés mögött nagy mun­ka áll, hiszen a szerénynek látszó változás is tíz- és tízez­reket érinthet. Éppen ezért minden lépés felelősséget hord magában, döntést hozóknak, végrehajtóknak olyan felelős­ségét, amelyet nem rakhatnak más vállakra át; maguknak kell viselniük. Igaz, a felelős-. ség fejében javadalmazásuk' sem csekély, hiszen minden eredmény, valamennyi sifter közös, nem személyeké, hanem kollektíváké, munka- és lakó­helyen egyaránt. Mészáros Ottó (Következik: AMIT MEGTERMELÜNK) Az Óbuda Tsz saját termesztésű virágai a megyei művelődési központ előterében. Halmágyi Péter felvétele

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom