Pest Megyi Hírlap, 1979. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-26 / 147. szám

t 4 1979. JÜNIUS 26., KEDD • • Elhunyt Örkény István Megrendültem tudatjuk, hogy súlyos betegség következté­ben 67 éves korában elhunyt Örkény István Kossuth-díjas és kétszeres József Attila-díjas író, a Magyar Írók Szövetsége titkárságának tagja. Halála pótolhatatlan vesztesége kulturális életünknek. Temetéséről később intézkednek. Kulturális Minisztérium Magyar Írók Szövetsége Végső búcsú Svéd Sándortól Hétfőn vettek végső bú­csút Svéd Sándor Kossuth-dí­jas kiváló művésztől kollégái, pályatársai, tisztelői. Az Ope­raház nevében Mihály András Kossuth-díjas, kiváló művész, az Operaház igazgatója bú­csúzott a világhírű énekestől. A pályatársak nevében Jám­bor László, Kossuth-díjas ki­váló művész idézte fel Svéd Sándor alakját, hosszú, sike­rekben gazdag életútját. Az operaházi búcsúztatót követően Svéd Sándort a Far­kasréti temetőben, gyászolók sokaságának jelenlétében he­lyezték örök nyugalomra a Fővárosi Tanács által adomá­nyozott díszsírhelyen. Sírját elborították a kegyelet és a megemlékezés virágai. , Örkény István 1912. április 5-én született Budapesten. A Műegyetemet végzett fiatal vegyészmérnök első írásai a 30-as években, a Szép Szó .cí­mű folyóiratban jelentek meg; ennek írói köréhez tartozott. A későbbiekben a Magyar Csil­lag, az Ellenzék, a felszabadu­lás után az Üjhold, a Csillag és más irodalmi lapok közölték írásait. Meghatározó élménye volt a második világháborús katonai szolgálat, a hadifog­ság, amelyből 1947-ben tért haza. 1949-ben az ifjúsági színház dramaturgja, 1951— 53 között pedig a Magyar Néphadsereg Színház drama­turgiájának munkatársa volt. Kezdeti írásait helyenként szürrealista vonások jellemez­ték, korai műveiben elsősor­ban a polgári élet zsákutcáját ájbrázolta. Alkotó munkássága az elmúlt két évtizedben tel­jesedett ki. Erős intellektualiz- mustól áthatott írásaitól nem idegen az irónia sem. Első ízben 1955-ben, a Hóvi­harban című kötetéért kapott József Attila-díjat, ugyanezt másodízben 1967-ben, a Kos- suth-díjat pedig 1973-ban kap­ta meg. A Munka Érdemrend arany fokozatával 1972-ben tüntették ki. Örkény István időtálló mű­vek egész sorát alkotta. Tóték és Macskajáték című színmű­veit világszerte bemutatták, több országban, így a Szov­jetunióban jelenleg is műsoron vannak. Kiváló elbeszélő, egyik legjelesebb prózaírónk volt. Más munkái mellett er­ről tanúskodnak a Koránkelö emberek riportjai, elbeszélései, s műfajteremtő alkotásai, az egyperces novellák, összegyűj­tött munkái Időrenben cím­mel jelentek meg. KIÁLLÍTÓTERMEKBEN Érmek, képek, textíliák A Magyar Éremgyűjtők Egye­sületének kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában július vé­géig látható. Ugyaneddig az időpontig tekinthető meg a Csepeli Munkásotthonban a he­lyi képzőművészkor tárlata. Jakab Eszter festményei a szécsényi művelődési központ­ban várják vendégeiket július közepéig. A Néprajzi Múzeum­ban a svájci textilek július 8- ig, Wales kézművessége u augusztus végéig hívja a láto­gatókat. Érmek magángyűjteményben A gyűjtés régen kuriózum volt — az arisztokrácia kedv­telése. Ma a közművelődés fontos része —, a múzeumo­kat tehermentesíti, emellett sok ember személyiségét gya­rapítja, hozzájárul a sokat hangoztatott önmegvalósítás­hoz, kincsek galériájává avat­ja az otthonokat. Most szintén alkalom kí­nálkozik arra, hogy muzeális kincsek személyi tulajdonban lévő anyagát társadalmi ke­retek között tekinthessük meg, MEGYEI PEDAGÓGUSKONFERENCIA Új tanterv a gimnáziumokban Zsúfolásig teltek tegnap dél- ' előtt 10 órakor a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetem aulá­jának széksorai: hétszáz Pest megyei vezető pedagógus, ál­talános iskolák, gimnáziumok, szakközépiskolák, szakmun­kásképző intézetek, kollégiu­mok, nevelőotthonok igazgatói, a szakfelügyelők, a járások, vá­rosok oktatással foglalkozó párt- és tanácsi vezetői, s a Pedagógusok Szakszervezete területi bizottságainak titkárai gyülekeztek tanácskozásra, amelynek célja a most zárult tanév eredményeivel való számvetés. a kővetkező ...okta­tási év feladatainak tisztázá­sa volt. További korszerűsítések Részt vett az eszmecserén Bihari József, az MSZMP Pest megyei bizottságának osztály- vezetője. A pedagógiai konferencia plenáris üléssel kezdődött. Kiss Béláné, a Pedagógusok Szak- szervezete Pest megyei bizott­ságának titkára mondott be­vezetőt, amelyben hangsúlyoz­ta: az oktatáspolitikai párt- haftározat végrehajtásában kü­lönösen sok erőfeszítést kívá­nó tanév zárult most, s a kö­vetkező oktatási évben tovább gyarapodnak a feladatok, ame­lyek az iskola munkarendjé­si osztályának vezetője ele­mezte az elmúlt tanév tapasz­talatait. Több tanterem Az általános iskolai oktatás­ról szólva az osztályvezető ki­emelte: a 11 napos tanítási rend általánossá válásával csak nagyon fegyelmezett munkarend teszi lehetővé a tanév eredményes befejezését, sok múlik az iskolai vezetők és pedagógusok tervezőmun­káján. Az iskolák légköre az utóbbi években kedvezően ala­kult, ezt elősegítették az új rendtartásban már tisztázott jogok és kötelességek. A tanítás, a nevelés felté­telei, azonban nem hiánytala­nok: Pest megye 239 iskolájá­ból 139-ben a nevelőknek ke­vesebb mint 70 százaléka volt szakképzett. A gondot súlyos­bítja, hogy a pályakezdők le­telepedését a munkáltatók ritkán tudják segíteni. Viszont ami a tárgyi feltételeket ille­ti. feltétlenül örvendetes, hogy az V. Ötéves tervidőszakra ter­vezett 470 általános iskolai tanterem helyett már eddig 540 épült, s 1980-ig 737-re nő számuk. A fejlesztések ellené­re még mindig váltott műszak­ban tanul az általános iskolá­sok több, mint fele. Beíratási fegyelem meg tanulmányait. Az okok között a beíratási fegyelem hiányosságai szembeötlőek. A tanulók átlagosan 8,6 napos mulasztása pedig az iskolai nevelőmunka eredményét ront­ja. Alaposság szükséges ahhoz, hogy sikerrel folytatódhasson az oktatás-nevelés reformja. Ez egyébként a következő tan­évben kibővül: a gimnáziu­mokban bevezetik a fakulta­tív oktatást, a középiskolák javarészében új tanterv lép életbe, s új munkarend: az ál­talános iskolákban már kipró­bált 11 napos oktatási ciklus. Délután' szekcióülésekkel folytatódott a tanácskozás. Négy szekcióban az általános iskolák vezetői beszéltek az iskolai munka és fegyelem, a tankötelezettségi törvény tel­jesítése, valamint a pályavá­lasztási munka javítása kér­déseiről. A többi három szek­cióban a gimnáziumok és szak- középiskolák, a szakmunkás- képző intézetek, valamint a bentlakásos intézmények ve­zetői tanácskoztak sajátos teendőikről, például a pálya- orientációról, a középisko­lai fakultatív képzésről, a szakmunkásképző intézetekben a lemorzsolódás csökkentésé­ről vagy a nevelőotthoni ön- kormányzat feladatairól. V. G. P. s egyúttal ez a számtalan so­rozatra osztódó művelődéstör­téneti, művészeti tárgy köz­kinccsé válik a kiállítás és a képes katalógus segítségével. Kínálkozik is a javaslat — bemutatók folyamatosságával indokolt feltárni ezt az érem­zsákmányt a közvélemény szá­mára. Ezzel demokratizáljuk azt az éremraktárt, mely rej­tőzik valós értékrendjével. Csengeryné Nagy Zsuzsa ren­dezése, joggal törekedett ar­ra, hogy az összegyűlt anya­got rendszerezze. Ami első pillanatban szembetűnő: adott a hazai és külföldi mérték — az érmek szakmai színvonala kiegyenlített, a fejlődés így jó rajtról lendülhet, a jó színvo­nalat kötelező folytatná. Kü­lön is kiemeljük dr. Papanek János, gyűjteményé^ melV ;á£, egyik ''legnagyobb hazánkban; s a szakszerű válogatás ízlését, kulturáltságát is dicséri. Most női aktjaiban és a gótikus épületek kollekciójában gyö­nyörködhettünk, e két sorral jelentkezett ezúttal. Máskü­lönben , Papanek János szob­rász is, gyökereket farag Rác­kevén, a Duna-parton. Jakab Eszter képei Évtized óta dolgozik Nagy­maroson. Most már elsősorban nem a tájat festi — hanem azon felismeréseit, melyet tár­gyak, napraforgók, arcok köz­vetítenek számára. Szimboli­kus világ ez, melyet jelterem­tő erő finomságával sugároz 1 vei, az új nevelési-oktatási do­kumentumok bevezetésével kapcsolatosak. Ezután dr. Novak István, a Pest megyei tanács művelődé­A tankötelezettségi törvény ma még az országos átlagnál rosszabbul teljesül Pest me­gyében, a tanköteles korúak négy százaléka nem kezdte TV-FIGYELÓ Meditáció a kezekről KOCSIS ZOLTÁN GYOMRON Gondolkodás arról a kézről, amely úgy játszik a zongorán, hogy lelket emel a zene. Kocsis Zoltánéról. A megértést követelő kézről, mely jelzi a koncert előtti gya­korlásba bepillantani akaró­nak: utána, most alkalmatlan a pillanat. A várakozó kézről, mely a közreműködő jóbarát Berkes Kálmán klarinétművész inté­sére aztán megérinti a billen­tyűket, hogy Brahmsot, Schu- mannt, Debussyt interpretálva olyan szférákba emelje a hall­gatóságot, ahol megszelídül az indulat és megszégyenül min­den, ami kisszerű. A köszönő és köszönetét fo­gadó kézről, mely a hangver­seny után átveszi a Gyömröért emlékplakettet. Csak azok kap­ják meg, akik valami kima­gaslót tettek a községért: I.gy lett egy-egy Kocsis Zoltáné és a közreműködő Berkes Kál­máné, akik szombaton hang­versenyt adtak a gyömrői mű­velődési házban, bevételét he­lyi gyermekintézményeknek felajánlva. _ A szerencsét osztó kézről, mely kalapba nyúl, hogy ki­húzza a tombolák közül — az itt bejött összeg szintén a he- lyi óvodáé — azt a kettőt, mely ellenében Ünyi István és Bodőcsi Béla gyömrői festő­művészek egy-esy alkotásukat ajándékozzák a nyerteseknek. A beszélgetésre invitáló kéz­ről. mely koncert után fogad­ja az interjúkérőt. Beszélget­hettünk volna. Annyit azért mégis: várhatunk-e ismétlést Gyomron? — #Elvileg igen, csak az idő — mondja. Ezen a héten már Milánó várja, az­tán egy hosszabb nyugat-euró­pai turné következik, közben 1 em ezf el vételek. A poharat szorító kézről, mely már múló feszültséggel fogadja a gratulációkat, isme­rősöktől, ismeretlenektől, a gvömrői rokonoktól, édesany­jától, édesapjától, akik min­dig magnetofonra veszi fia hangversenyét. És Kocsis Zol­tán rendszerint még aznap éj­jel visszahallgatja, megszigo­rodott mozdulatokkal ellen­őrizve önmagát. Koffán Éva Nagykőrös. A televízió nagy­kőrösi — Itt születtünk, itt itt élünk... című, háromrészes —. szociográfiai sorozatának szombaton látott harmadik ré­sze egyetlen nagy igen volt Egy sokak által egybehang­zóan kijelentett igen a tanyák szükségessége mellett. Házas­párok — méghozzá fiatal, az életüket mostanában alapozga­tó asszonyok, emberek — egész sora mondogatta ezt a he’, vési est. s úgy mondogatta, hogy érveléseikben aligha ké­telkedhetett az előfizető.^ Ho;v miért van szükség máig azokra a Kiépüléseken kívüli kövezetlen úton meg­közelíthető, gyakorta az elektromosság áldásait is nél­külöző lakhelyekre? Egyrészt azért, mert ott él­ve sokkalta több haszonnal lehet megművelni a háztáji földet — autózgatás és bicik­lizés nélkül, azonnal elérhető a saját kezelésű terület — másrészt azért, mert állatok tartására kiválóan hasznosít­hatók azok a régi istállók: harmadrészt pedig azért, mert aki tanyán él, nem afféle tá­volról érkező vendég módjára, hanem a tájban élő gazdaként szolgálja a termelőszövetkeze­tet. Minden hátrányuk, kényel­me'lens égük ellenére is kel­lenek tehát a tanyák — s mint e kitűnően szerkesztett, meg­annyi őszinte vallomást egy- begyűjtő riport tanúsította —, elsősorban azoknak a saját házra, saját kocsira vágyó húszon, harm,neon túliaknak kell, akik egyéb híján ma­guk kényszerülnek megszerez­ni mindazt, ami az embersége­sebb létezésükhöz szükséges. Ezzel együtt pedig azt is jeleztük, hogy a nagykőrösi határban — no meg ugyanígy másutt — meddig kell á ta­nya. Addig, amíg a nagyobb faluba, Városba vaV5 beköltö­zéshez alapul szolgáló forin­tok előteremtődnek; amíg el­telik az élet első, a gyarapo­dásra szánt, nehezebbik fele. Utána kevésbé vonzza a kint élőket, kint hajszolódókat, mert — hallhattuk az egyik vallomástevőtől — mégis csak más központi fűtéses. fürdőszo- tíás városi házban lakni. Ilyenformán a gazdasági ér­dekek éltetik ezt a település- formát, s hogy meddig éltetik, affelől csak találgatni lehet. Mindenesetre elgondolkodtató volt látni, hogy a nemzedékek újabb és újabb rajai lepik meg, s találják meg ott a számítá­sukat. Dicséretére a most emlege­tett sorozat készítőinek, a fenti tanulságok éppen hogy csak kisejlődtek a nagy öröm­mel végigfigyelt kép. és ^zó­Jakab Eszter képei előtt tovább. Művészete minden har- sányságtól mentes, motívuma­it oly mértékben sűríti, fino­mítja, hogy útkeresése egyre inkább törvénnyé válik. A szerénység éppen azért gaz­dagság, mert elmélyülés avat­ja azzá, igy az óra, szemüveg, virág elég ahhoz, hogy a kép főeleme legyen. Másra nincs szüksége. Svájci textíliák A textilművészet napjaink­ban nagyot lépett előre, erről győződhettünk meg a lódzi és szombathelyi biennálékon, s most a Néprajzi Múzeumban is. Bz az eJís9iépóst:«áWi^án#6: Japánban, Szovjétuaiéban, Lengyelországban, hazánk­ban és Svájcban is. A textil, megőrizve iparművészeti rang­ját, egyre inkább kép és költé­szet a szó igazi értelmében. A bemutatott műtárgyak egyik csoportja plasztikai fogantatá­sé, a másik festői elemektől ihletődött, így megosztva vagy a forma, vagy a szín jut fő­szerephez, olykor a mű termé­szetétől függően mindkettő. A svájci textilművészetre az is jellemző, hogy éppen a beván­dorlás miatt francia, olasz, lengyel, spanyol, japán ele­mekkel is bővült s ennek alap­ján vált sokrétűvé. A szobrá- szi és festői formavezetés folyamból, s nem merevedtek tétellé, mint az több más ha­sonló televíziós vállalkozásban szokás. Így tudott a néző a felmérőkkel együttgondol­kodni, így nyílt alkalmunk a vizsgált jelenség igazi átélé­sére. Ennél többet pedig egy ilyen kamerás, mikrofonos szemrevételezéstől illetlenség várni. Mértékek. Vigyázz állampol­gár, jön a Sí! Noha ennyire sarkítottan még nem harsog­ták a fülünkbe, azért már volt alkalom megtudni, hogy 1980, január 1-től új mérték- egységek használatára le­szünk kötelezve. (Gépjármű­veink például nem lóerő sze­rint osztálvozódnak, hanem a teljesítményüket kilowattok mérik — hogy csak a legin­kább újdonságnak ható válto­zást jelezzük.' Vigyáznunk kell tehát az újonnan megjelölt mértékegy­ségekkel, de azért nem annyi­ra, hogy ismeretük híján mind a szűkebb, mind a tágabb kör­nyezetünk megbolyduljon Nem. mert — így jelezte a vasárnap esti Hét egyik ri­portja — a leginkább emle­getett kereskedelmi fogalmak változatlanok maradnak, és a közhasznú mérőműszereket is csak akkor cserélik ki újra, ha azok használhatatlanokká rom­lottak. Jön tehát az Sí (In­ternationale Sisteme), de nem ellenünk, hanem a javunkra érkezik... Akáez László szabad bátorságával tűnik ki a magyar Kuchta Klára, aki a művészek egyik értékes tag­ja. Denipe Emery és Marianne Kirchhofer, Akiko Sato mel­lett, akik képzőművészeti ran­gon, önállóan alkotnak a tex­til közegében. Ki tudja miért, főleg nők váltak, válnak a tex­til művészeivé; nálunk is, Svájcban is, amit mindennél jobban bizonyít az a tény, hogy a jelenlegi kiállításon is mindössze két férfi szerepel, a a többi huszonnégy nő. Kézművesség Walesben Wales . eljött Budapestre, a használatos kovácsdlt- vas tárgyakkal, bádogos mun­kákkal, szőttesekkel, fazekas­sággal. Több értelemben meg­lepetés e tárlat. Veres Péter mondaná — minden urbani­zációs túlsúly ellenére él a nép ott is, fakanalat farag, hordót készít. Él a kézműves­ség, ha fogyatkozik is. Ez az első meglepetés. A második az, hogy a tehenikát és a kép­zeletet illetően is egyszerűb­bek, egysíkúabbak e tárgyak a mi jelenlegi kézművességünk­nél. Színben is, formában is szegényesebbek. Hiányzik az a játékosság, mely a mi népraj­zunkat meghatározza. Wales­ben a funkció lett és maradt az elsődleges. Mindenképpen izgalmas a Néprajzi Múzeum azon gyakorlata, mely évekre visszamenő és előretekintő ala­possággal a magyar néző elé tárja a világ néprajzát Peru­tól. Ausztráliától. Mexikótól a Kárpát vidéki lőporszarukig és a régi magyar falu gyermek­életéig, melyeknek tárgyi em­lékeit egész júliusban láthat­juk a walesi bemutató mellett. Képzőművészkör Csepelen Maga a kör harmincegy éve működik. Misch Adám festőművész hat éve vezeti a csoport munkáját, Jól, meg­fontoltan. Aki az őstehetség szintjén akar maradni, annak azon a szinten belül korrigál, aki a jelöltség állapotából mű­vész akar lenni, ott fokozza szigorát. Ez a sokrétűség ten­denciájában azért helyes, mert a csoport lényegét illetően ta­gozott. A kort és a szemléletet illetően. Szegedi Béla, Bányay Ferenc sajátos világa külön sziget. Németh Miklós nagyon következetesen építi életművét, a budapesti folklór eddig elég­gé nem ismert alkotója, aki könnyednek tűnő színességgel tárja fel az utcák képi költé­szetét. A fiatalok közül elsősorban Budahelyi Tibor, Óváry Géza. Huber András és különösen Pantl Mihály fejlődik bizta­tóan. Ők azok, akik a jelölt­ség határát elhagyva, művé­szek lehetnek. L. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom