Pest Megyi Hírlap, 1979. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-24 / 146. szám

1979. JÜNIUS 24., VASÁRNAP 3 Rajkánál már apad Árhullám a Dunakanyarban Nőtt a mozgalom tekintélye A KBSZ-munka a félév tükrében A nagymarosi Expressz-tábor alkalmi csónakázó tava. Halmágyi Péter felvétele. Hála a jól működő előre­jelző szolgálatnak, már na­pokkal korábban tudtuk, hogy árhullám vonul le a Dunán, s a hét végén éri el Pest me­gyét, illetve a fővárost. A Közép-dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság már csütörtökön felhívta a Pest megyei Tanács, a Pest megyei Idegenforgalmi Hivatal, valamint a megyei Rendőrfőkapitányság figyel­mét: a magas vízállás követ­keztében a Duna várhatóan elönti az árterület egy részét. Biztonságba kell tehát He­lyezni az itt található értéke­ket, a veszélyeztetett campin- geket, táborokat ki kell üríte­ni, s nem utolsó sorban fel kell deríteni azokat a turistá­kat, akik illegálisan vertek sát­rat a Duna-parton, nehogy ép­pen álmukban törjön rájuk a víz. Érthető kíváncsisággal vág­tunk tehát neki szombaton délelőtt a Dunakanyarnak. Hol s mennyire vált be a vízügyi szakemberek jóslata? Költözik a tábor Vácott még szinte észre sem lehet venni a szokottnál maga­sabb vízállást. A parton sétál­gatnak az emberek, a kommu­nális üzem dolgozói éppen a pázsitot nyírják, s nyugodtan állnak a helyükön a víztől csak pár lépésnyire lévő, pihenést szolgáló padok is. Igaz, ez utóbbiak nem is igen tehet­nének mást, de hä valami ve­szély fenyegetné őket, már nyilván biztonságos helyre ke­rültek volna. írtban Nagymaros felé, pú­posra rakott Barkas-szal talál­kozunk, a szél bele-belekap a láthatóan sietve felkötözött laticell-ágybetétek halmazába. Nicsak, ezek éppen olyanok, mint amiket vaságyakhoz szok­tak használni! Csak nem a nagymarosi Expressz-tábor költözik? Sejtésünk gyorsan beigazoló­dik, a táborban csak az elár­vult vaságyak sorakoznak, nemcsak betétjeiket, de már a/ sátrakat is elvitték a fejük fe­lől. Persze ez nem csoda: már jócskán vízben állnak, meg­közelítésük csak csónakkal le­hetséges. — Hová lettek az ágyak-sát- rak lakói? — kérdezzük Me­zősi Tivadart, az Expressz-tá­bor gondnokát. — Négyszáz középiskolás diák volt a vendégünk, a tú- ravezető-képző tábor résztve­vői. Mivel éppen ma járt le a turnus ideje, rendben ha­zautaztak. Az utolsó éjszaka azonban nem volt zavartalan, mert éjjel jött be a víz. Igaz, nem ért minket készületlenül, az előrejelzések alapján szá­mítottunk rá, buszok, teher­autók állták készenlétben Megkezd tűk a tábor áttelepí­tését a verőcemarosi Expressz- táborba, hiszen vasárnap meg­érkezik az újabb turnus, s az ő zavartalan elhelyezésükről addigra gondoskodni kell. A matracokat szállító autót is ezért láthatták ... — Mi lesz a tábor további sorsa? — Bízunk benne, hogy a víz pár nap alatt levonul, a napsütés gyorsan felszárítja a talajt, s a KÖJÁL végezte fer­tőtlenítés után már a követke­ző csoportot újra itt fogadhat­juk. Általános hidegvér Nagymarosnál már nincs teherforgalom a Dunán, így Visegrádra igyekezvén ismét csak Vácra jutunk. Nagy Já­nos, a Toldi Miklós kompha­jó vezetője, annak ellenére, hogy szárazföldi patkány lé­tünkre felmerészkedünk a ha- jóhídra, készségesen válaszol: — A magas vízállás kissé megnehezíti a munkánkat, hi­szen sokkal óvatosabban kell manőverezni. Ezen kívül a víz által sodort farönkök bizony komoly sérülést okozhatnak a hajócsavarban, így erre is külön vigyázni kell. Persze ez nem jelenti azt, hogy valami komoly áradás van. Pár nap alatt elvonul az egész... A dunabogdányi víkendházak tulajdonosai is legalább ek­kora nyugalommal — uram bocsá! — flegmával viseltet­nek a rakoncátlankodó Duna irányában. Ki a kertben dol­gozik, ki a fák alatt pihen, s legkevésbé sem izgatja, hogy a telek alja már vízben van: — Volt már itt olyan is, hogy a kerítés felett jöttünk be csónakkal. Most meg lát­hatja, az oszlopok közepéig is alig ér a víz. Néhány lágy­szárú növény, amit oda. a ke­rítés tövébe ültettem, valószí­nűleg kipusztul, de nagyobb kár nem hiszem hogy érne. A piros virágú ricinus mel­lett, melyet tehát hiába ülte­tett dunabogdányi beszélgető- partnerünk, még egy sátor az, amely az árhullám áldozatai közül a szemünk elé kerül. Budapesten a Duna mindkét partján lezárták az alsó rak­partot — bár ez szombat dél­után csak biztonsági intézke­désnek tűnhetett, hiszen a víz még nem öntötte el. A Parla­ment épülete előtt ki-kicsapott ugyan egy-egy hullám a kö­vekre, a sétálók azonban még száraz lábbal járkálhattak a délutáni napsütésben. Meg se kottyan Vajon nyugodt délutánra-es- tére számítanak-e a vízügyi szakemberek is? Dr. Lélfay Botond, a Közép-dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság ügyelete­se: — Nagyon remélem, hogy nem kell dolgoznom, s ez egyben azt is jelenti, hogy az árhullám minden gond nél­kül vonul majd le. Vélemé­nyem szerint európai mércével merve is olyan jó a mi áf- vízvédekezési rendszerünk, hogy egy ilyen vízszint szinte meg se kottyan. — Nem fenyegeti-e veszély a ráckevei—d basi járás ón- tözőcsatornáit? — Nem. Budapestről délre sincs komoly eseménye, követ­kezménye az árhullámnak. A Kvussay-zsilipet ugyan lezár­tuk, de f-mitK elsődlegesen vízminóségvéoelmi okai vol­tak. Láthatták, milyen piszkos, szennyezett most a Duna. Nos, szeretnénk elkerülni, hogy ez a soroksári ágba bejusson. ★ A pillanatnyi helyzet bemu­tatása után már csak egyvala­mi maradt hátra: mikorra vár­ható az árhullám levonulása? Ezt az Országos Vízügyi Hi­vatal ügyeletesétől, Polgár Lászlótól kérdeztük meg: — Ez az összességében nem jelentős árhullám szombaton reggel 622 centiméteres víz­állást jelentett Budapestnél, s tetőzése 650 centiméterrel vár­ható, valószínűleg hétfőn dél­előttre. Ezi tán csökkenni fog a vízállás, mivel a Duna nem kap több utánpótlást. A felső­magyarországi szakaszon mar megkezdődött az apadás. Weyer Béla XJa valaki hét év után ke- rül vissza Pest megyébe, mint e sorok írója, számtalan újdonsággal találkozhat. Épü­letek, utak, üzemek, amelyek korábban nem voltak. A fejlő­dés milliárdokban mérhető, ezt meg is teszik a statisztiku­sok, s az arra illetékesek. A változást azonban más módon is lehet érzékelni. Az emberek? A közszellem? A tudat? Keresem a szót, amely pontosan, híven kifejez­né, mire gondolok. Mert azt könnyű leírni, hogy valamely beruházás ennnyi és ennyi fo­rintért elkészült. Annál nehe­zebb a napi beszélgetések, ta­lálkozások után megmaradt szájízt kifejezni. Amit inkább csak érez az ember, s nem írja bele a riportokba, informá­ciókba. mert nem odavalók; s nem is gondolja végig, mert^ újabb és újabb benyomások söprik el a korábbit. Nos, ezek a benyomások valahogy má­sok, jobbak, mint a hetvenes évek elején voltak. Akkoriban nemegyszer elő­fordult, hogy órákig ücsörög­Vá!fosás ok a megye életében Hét év után, meglepetések tem egy-egy előszobában, a tit­kárságon, s a gyáriigazgató, a tanácsi vezető nem fogadott. Most az egyik váci gyár veze­tője, noha fontos ügyben tár­gyalt, behívott a szobájába, s a tárgyalás percnyi szüneteiben válaszolt kérdéseimre. Ugyan­ez megtörtént, kísérteties ha­sonlósággal az egyik fóti szö­vetkezetben. T. községben a párttitkár fogadott olyan szí­vélyességgel, hogy sokáig em­lékezetes marad. Mindez magánügy — lennne. Ha közben nem lettek volna nyitva az ajtók mások számá­ra is Ügyes-bajos dolgukkal többen is megfordultak rövid idő alatt a vezetők szobájá­ban. Sok-sok ilyen tapaszta­lásból alakult ki az a hitem, hogy most sokkal nyitottab- bak az ajtók, mint néhány év­vel korábban. Talán nem is vesszük észre magunkon a vál­tozást, azt, hogy szűnőben a ridegség, a bürokratizmus, s egyre inkább terjed a demok­ratikus, emberséges bánásmód és ügyintézés. Gondolom, ellenpéldát is le­hetne sorolni, talán túl sokat is. Számomra éppen az a meg­lepő, hogy négy hónap alatt, miközben Pest megye üzemeit, intézményeit járom — nem ta­lálkoztam ellenpéldával. Oly szép, gondolom néha, hogy már nem is lehet igaz. Pedig, lel­kem rajta, igaz. Szobon beszélgettem egy kő­bányásszal, megkérdeztem, ő miről írna az újságban? A fa­lujában levő óvoda sorsáról. Arról, hogy mit tesznek, illet­ve nem tesznek a tanácsiak Nyíltan, őszintén, keresetlen Felelősségteljes munká­ban volt részük azoknak a po­litikai munkásoknak, akik részt vettek a KISZ Pest me­gyei Bizottsága ál'tal rende­zett úgynevezett féléves érté­kelésen. 1979. június 19-én. Az aktívaülés alapvetően azt a célt szolgálta, hogy képet kap­junk (és adjunk) annak a sokszínű tevékenységnek fon­tosabb tartalmi összetevőiről, amely Pest megye KlSZ-szer- vezeteiben 1979. első felében folyt. Az elmúlt félév eseményei közül megyénk KlSZ-szerve- zetei számára legnagyobb je­lentősége kétségkívül az or­szágos KISZ-értekezlet volt, amelyet májusban rendeztek, azért, hogy országos szinten adjunk számot a KISZ IX. kongresszusa határozatainak végrehajtásáról és jelöljük ki a következő kongresszusig hát­ralevő időszak fontosabb te­endőit, a határozatok mara­déktalan végrehajtása érdeké­ben, Pest megyét húsz tagú delegáció képviselte, vélemé­nyünk szerint eredményesen. A megyében folyó KISZ- munka alapvető változására az országos KISZ-értekezlet után sem került sor, hiszen az ál­talunk korábban — az 1978. évi megye KISZ küldöttgyű­lésen — megfogalmazott fel­adatok teljes megerősítést nyertek. Ennek alapján a KISZ X. kongreszusáig még hátralevő két évben döntően a gazdasági építőmunkában, a KISZ tömegbefolyásának erő­sítésében, az Úttörő Szövet­ség tevékenységének támoga­tásában és az Edzett ifjúságért mozgalom segítésében kell munkánknak alaposabbnak, eredményesebbnek lennie. Miként minden esztendő­ben, úgy az idén is megkülön­böztetett figyelmet fordítot­tunk a tavaszi szervezeti ese­ményekre. Az 1974. áprilisi KISZ KB határozat megjele­nése óta egyre jobban tuda­tosuló, az évenkénti tagsági viszony megújításának rend­szere. Ezen a tavaszon a me­gyében a KISZ-taggyűlések és küldöttgyűlések szervezetten zajlottak. A fórumokon KISZ- tagjaink mintegy húsz száza­léka nyilvánított véleményt az elmúlt mozgalmi év mun­kájáról, a vállalt feladatok, megbízatások teljesítéséről. Volt miről számot adni, hiszen KISZ-szervezeteink te­vékenysége igen széles skálán mozgott az elmúlt mozgalmi évben is. összefüggésben a szervezettség javítására irá­nyuló törekvéseinkkel, ide kí­vánkozik a MÁV Dunakeszi Járműjavító példája, ahol mintegy 670 harminc év alatti fiatal dolgozik. A nagyüze­mekben egy esztendő leforgá­sa alatt a KlSZ-szervezettsé- gét 41 százalékról (ami egyéb­ként is tiszteletet érdemlő) 62-re sikerült növelni. Nem élünk a számok bűvö­letében. mégis örömmel nyug­táztuk ezt az eredményt. A már idézett 1974. évi határo­zat egyik központi eleme, az évenkénti egyéni értékelések rendszere fejlődött ugyan, de a fejlődéssel nem vagyunk elégedettek. Továbbra is ta­lálkozunk leltárszerű, nem kellő komolyságú és felelős­ségű értékelésekkel. Tartalmi munkánk egészének színvona­lasabbá tételéért feltétlenül előbbre kell lépnünk ebben is. El kell mondani azt is, hogy a mintegy 37 ezres megyei KISZ-tagságunk 4,5 százalé­kának nem szavaztak bizal­mat a KISZ-alapszervezetek, ilyen mértékű azok aránya, akik nem kaptak tagsági iga­zolványt a mostani mozgalmi évre. A tavaszi szervezeti esemé­nyek értékelésekor szólni kell a választásokról, melyeknek eredményeivel egészében elé­gedettek vagyunk. A KISZ választott vezető testületéi jól tükrözik a megyei KISZ-tag- ság arculatát. Alapszervezeti vezetőségeink tovább stabili­zálódtak; nőtt a több éve ered­ményes vezetői munkát végző fiatalok száma, örvendetes, hogy tovább javult vezetősé­geinknél a párttagok és a nők aránya. Jól érződött az MSZMP Politikai Bizottsága 1978. május 30-i határozatának és az MSZMP Pest megyei bizottsága 1979. februári hatá­rozatának hatása, hiszen a területi pártszervek többsége alapos munkával készítette fel a helyi pártszerveket, szerve­zeteket a KISZ-szervezetek ha­tékonyabb irányítására, támo­gatására. Várakozással és nagy figye­lemmel tekintett megyénk egész ifjúsága — sőt szinte egész társadalma — a VI. me­gyei ifjúsági találkozó elé. A megye fiataljainak eme nagy seregszemléjét ebben az év­ben Szentendrén rendeztük. Ügy ítéljük meg, hogy a ta­lálkozó jól demonstrálta Pest megye ifjúságának akcióegysé­gét, nem kis örömünkre mint­egy 30 ezer fiatal vett részt politikai, kulturális és sport- programjainkon. A jelentős társadalmi összefogással és se­gítéssel szervezett, esemény tovább öregbítette a KISZ te­kintélyét megyénkben, egy nemes hagyomány tartalmas folytatását és nem utolsósor­ban emlékezetes programot nyújtott a fiataloknak és idő­seknek egyaránt. Ezúton is köszönjük Szentendre városla­kóinak és vezetőinek azt, hogy lahétővé tették és segítették a megyei ifjúsági találkozó szín­vonalas lebonyolítását. Az ifjúsági találkozók jövő­jéről ezekben a napokban sok szó esik. A KISZ megyei bi­zottságán, amikor azon gon­dolkozunk, hogy miként le­hetne szebb, jobb, emlékeze­tesebb és tartalmasabb lehe­tőségeket teremteni a megye ifjúságának a találkozásra, kö- /telez bennünket a tény: az ifjúsági találkozók a megye egész társadalma előtt rangot, becsületet szereztek. Olyan programok ezek — mint ahogy ez a féléves értékelésben is elhangzott —. amelyekre nem kell a fiatalokat agitálni. Meggyőződésünk, hogy olyan politikai erő van az ifjúsági találkozókban, amelyet a jö­vőben sokkal jobban kell ki­használnunk — egész mun­kánk tartalmi továbbfejleszté­se érdekében — mint tettük eddig. Összességében ered­ményesnek, előbbre vivőnek értékeljük azt a sok irányú és sokrétű tevékenységet, amely Pest megye KISZ-szervezetei­ben az elmúlt fél év során folyt. Ügy véljük, hogy cél­jaink találkoztak a megye egész KISZ-tagságának támo­gatásával, elképzeléseivel. A KISZ Pest megyei Bizottsá­ga — mint testület — ered­ményesen látta el feladatát, jelentős témák megvitatásával úgy véljük folyamatos irányí­tást tudott adni a megye KISZ-szervezeteinek. Min­dennapi munkánk során érez­tük, azt a támogatást, amelyet a pártszervezetektől, az időá sebb kommunistáktól kaptunk. Megnövekedett feladataink megoldásában a jövőben is számítunk a párt iránymuta­tására, segítésére. A féléves értékelés tapasz­talatai alapján úgy ítéljük meg, hogy Pest megyében adottak a feltételek a jövőben is tartalmas és színvonalas — a megyéhez méltó — KISZ- munka folytatásához. DR. HUSTI ISTVÁN a KISZ Pest megyei bizottságának első titkára Wasula wffltsepafes Korszerűbb pályák a vonatoknak A MÁV Budapesti Igazgató­ság területén évente átlagosan mintegy 100—110 kilométer szavakkal beszélt. Félelem nélkül. S ezt tapasztalom máshol is, kétkezi munkások­kal szót váltva. Az évek során igencsak tudatosult bennünk, hogy a hivatal, a szolgáltató ipar stb. van értünk, és nem fordítva. Hogy nem hiábavaló átlépni a tanácsi és egyéb iro­dák küszöbét. Gondolom, a tudati, az egy­más közötti kapcsolatok válto­zásaiban az életkörülmények javulása is közrejátszott. Elég egy robogó gépkocsiból végig­nézni a Dunakanyarban épült hétvégi házakat; s átsuhanni a falvakon, amelyek szélén min­denütt új, vagy félig kész há­zak emelkednek, s a poros út- szélen autók vesztegelnek. Ma már észre sem vesszük mind­ezt, annyira természetes. Aki benne éL annak kevésbé tű­nik fel a változás. A nnak viszont, aki évekig nem látta a megye vá­rosait, falvait, s nem beszél­getett lakóikkal, a legapróbb módosulás is szemébe ötlik. örvendetesek ezek a változá­sok. P. J. hosszú vasúti pályát építenek újjá. Hol folyik jelenleg pá­lyarekonstrukció? — kérdez­tük Molnár Páltól, az építési és pályafenntartási osztály csoportvezetőjétől. — Elsőként az egyik legfon­tosabb gerinchálózati vona­lunkat, a Budapest és Hegyes­halom közöttit kell említe­nem. Évekkel ezelőtt kezdtük el, s Budapestről indulva Bics­kéig már készen vagyunk. A közbeeső állomásokat megna­gyobbítottuk és korszerűsítet­tük. A sokféle vasúti rekonstruk­ció közül legfontosabbnak a nyílt vonalak korszerűsítését tartják. A ceglédi szakaszon ezzel a VI. ötéves tervidőszakban vé­geznek, s a még hátralevő ál­lomások átépítését a VII. öt­éves tervciklusra hagyják. Ha teljesen készen lesznek, akkor a szerelvények a jelenlegi 80 helyett 120 kilométeres sebes­séggel közlekedhetnek. De már ezt megelőzően is az át­épített hosszabb szakaszokon elérhetik az óránkénti 100 ki­lométeres gyorsaságot. A Bp.-Keleti—Hatvan kö­zötti vonaton is dolgoznak je­lenleg a MÁV pályaépítői. A terv szerint Gödöllő és Hatvan között 1980 végéig, a Rákos— Isaszeg közötti szakasz tel­jes átépítésével pedig a VI. ötéves tervidőszakban kell végezniük. A Vác és Aszód közötti vo­nal rekonstrukciójának befe­jezését 1981. végére tervezik. S 1981-ben kezdik el a Rákospa­lota—Újpest—Vácrátót vonal újjáépítését. Ugyancsak a VI. ötéves tervidőszakban kezdik el a Bp.-Déli—Pusztaszabolcs és a Bp.-Déli—Székesfehérvár közötti vonalak rekonstrukció­ját. A pályaépítésekhez a MÁV korszerű gépeket szerzett be. így az adott feltételek mellett a legrövidebb idő alatt, s a legkisebb forgalmi változtatá­sokkal dolgozhatnak. (Az idén például a MÁV Budapesti Igazgatóság 102 vágánykilomé­tert épít át.) Elkerülhetetlen azonban, hogy időnként ne korlátozzák a forgalmat, sőt, ahol csak egy vágány van, ott az is előfordul, hogy a vo­natok helyett autóbuszokkal kell szállítaniuk az utasokat Az utóbbira azonban az idén előreláthatóan nem lesz szük­ség. Sz. P.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom