Pest Megyi Hírlap, 1979. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-02 / 127. szám

Véget ért a szovjet párt- és kormányküldöttség látogatása leonyid ll/ics Br Az emberek a Kid bármely sarkában békében, szabadon élhessenek Kádár János: Minden megtárgyalt kérdésben kSzos az álláspontunk A Szovjetunió párt- és kor­mányküldöttségének hivatalos baráti látogatása alkalmából Leonyid Iljics Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke és Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára be­szédet mondott a televízióban, illetve a rádióban. ★ Végéhez ért a szovjet párt­ós kormányküldöttségnek a testvéri Magyarországon tett látogatása. A protokollnak megfelelően látogatásunkat hi­vatalosnak nevezik, de min­denféle formalitást azonnal feloldott az a meleg és szívé­lyes fogadtatás, ameiyben ben­nünket részesítettek. Ez ter­mészetesen nem ártott ügyünk­nek. Ma Kádár János elvtárssal közös nyilatkozatot írtunk alá, amely tükrözi tárgyalásaink eredményeit. Jó és gyümöl­csöző megbeszéléseket folytat­tunk. Azt mondanám, hogy azok országaink együttműkö­désének új erőforrásai. Ez a gazdaság olyannyira fontos területére is vonatko­zik. Kádár elvtárssal együtt még tavasszal megjelöltük egy sor döntő fontosságú kérdés megoldásának útját. Ezt köve­tően derekas munkát végeztek a minisztertanácsok elnökei. Most meggyőződéssel jelent­hetjük ki, hogy a szovjet—ma­gyar kapcsolatok hatékonysá­ga dinamikusan növekedni, minősége javulni fog. A látogatás politikai ered­ményei is jelentősek. A kom­munizmus és a szocializmus építésének folyamatában mind mi, mind a magyar kommu­nisták állandóan új jelensé­gekkel, új problémákkal talál­juk szemben magunkat. Éppen ezért hasznos egyeztetni útvo­nalainkat, sőt, pontosabban szólva: közös útvonalunkat. Ezt megtettük, érdekes és hasznos munka volt. A nemzetközi politikai ten­nivalók megvitatását a teljes egyetértés jellemezte. Ugyan­az a gondolat irányítja lép­teinket: megóvni és erősíteni a békét, lehetővé tenni a világ népei számára, hogy erőfeszí­téseiket és erőforrásaikat teljes mértékben az alkotás céljaira összpontosíthassák. Akkor majd valóban széles távlatok nyílnak az emberiség társadal­mi fejlődése előtt. A háborús veszélyt végérvé­nyesen elhárítani nehéz, na­gyon nehéz. Tudatában va­gyunk, hogy olyan feladatot tűzünk ki, amely a világtörté­nelem egész folyamán megol­datlan maradt. Maga a mo­dem fegyverek jellege teszi halaszthatatlanná ezt a fel­adatot. Ám most új időket élünk, újak a lehetőségek. A világban megszilárdult az eny­hülés politikai irányzata. Ez pedig sok mindent magában rejt. Mi úgy értelmezzük, hogy ez nem egyszerűen készség a párbeszédre, hanem egyszer­smind következetes, reális lé­pések megtétele annak érdeké­ben, hogy elhárítsuk mindazt, ami háborús tűzvészt okozhat. Emlékezznek vissza, mekko­ra volt a kétkedők és kishitűek száma, amikor tíz évvel ezelőtt itt, Budapesten, a Varsói Szer­ződés tagországai az össz-euró- pai biztonsági és együttműkö­dési értekezlet előkészítésének sokoldalú programjára tettek javaslatot. Azt hangoztatták, hogy ebből semmi sem lesz. Mégis lett. Helsinkiig tövises volt az út, s mi mégis végig­jártuk Napjainkban senki sem vitatja, hogy az értekezlet ered­ményeképpen megjavult az európai politikai légkör, s az együttműködés különböző szfé­ráiban létrejött az előrehala­dás megbízható alapja. Szükségesnek tartjuk, hogy a záróokmányt féltő gonddal kezeljük, s mind teljesebb mértékben érvényre juttassuk a gyakorlatban. Csakis így zárhatjuk le mindörökre az európai történelemnek a „hi­degháborúhoz" kapcsolódó ke­serű fejezetét, s szilárdíthat­juk meg az enyhülést. A közelmúltban Budapest a szocialista országok új kezde­ményezésének szülővárosa lett. Arra a javaslatra gondolok, hogy rendezzünk össz-európai értekezletet az Amerikai Egye­sült Államok és Kanada rész­vételével. Mi úgy értelmezzük, hogy Európa, amely annak ide­jén elindította a politikai eny­hülés folyamatát, képes és kö­teles példát mutatni a katonai enyhülés megvalósításában is. Az értekezlet természetesen nem helyettesíti a leszerelés kérdéseiről már folyamatban levő tárgyalásokat, ám kétség­telen, hogy elevenebbé teheti azokat. Meggyőződésünk, hogy a nemzetközi kérdésekben min­den esetben előtérbe kell állí­tani a leszerelés feladatait. Ez vezérel bennünket a Carter el­nökkel két hét múlva megtar­tandó találkozó előkészítésé­ben. Mint ismeretes, úgy tervez­zük, hogy e találkozó során megerősítjük és aláírjuk a ha­dászati támadó fegyverek kor­látozásáról szóló szovjet—ame­rikai szerződést. Ez az okmány, amelyen az utolsó simításokat végzik, vitathatatlanul a leg­nagyobb lépés lesz, amelyet a nukleáris fegyverkezési hajsza megfékezése érdekében valaha is tettek. Továbbá áz a véleményünk, hogy az új, legmagasabb szin­tű szovjet—amerikai találkozó elősegítheti a két ország kö­zötti általános kapcsolatok, és ezzel együtt az egész nemzet­közi légkör javulását is. Erre a javulásra szükség van. Természetesen nemzetközi kérdésekről is lesz vélemény- csere. Vagyis, úgy utazunk Becsbe, hogy teljes mértékben készek vagyunk az aktív és konstruk­tív párbeszédre, s arra számí­tunk, hogy az amerikai fél álláspontja ugyanez lesz. A béke érdekei vitathatatla­nul megkövetelik, hogy az enyhülés globális jelleget ölt­sön, hogy az emberek a föld bármely sarkában élhessenek a béke gyümölcseivel, s szaba­don alakíthassák életüket. En­nek kapcsán lehetetlen említés nélkül hagyni annak az or­A Leonyid Brezsnyev vezet­te szovjet párt- és kormány- küldöttség magyarországi lá­togatása továbbra is a nemzet­közi sajtó figyelmének közép­pontjában áll. Mind a szocia­lista, mind a nyugati sajtóor­gánumok vezető helyen tudó­sítói jelentésekben vagy hír- ügynökségekre hivatkozva számolnak be a látogatás fő eseményeiről, a tárgyalásokról, és többnyire külön foglalkoz­nak a csütörtök esti pohárkö­szöntőkkel. Az NDK vezető lapja, a Neues Deutschland Leonyid Brezsnyev és Kádár János po­hárköszöntője kapcsán hang­súlyozta: mindkét párt veze­tője hitet tett a Szovjetunió és Magyarország kapcsolatainak elmélyítése mellett. A Berliner Zeitung, az NSZEP berlini pártbizottságá­nak lapja a látogatás kapcsán a Szovjetunió és Magyaror­szág szoros testvéri szövetsé­gét emelte ki. A szovjet párt- és kormány- küldöttség látogatásának ese­ményei nagy teret kapnak a csehszlovák sajtóban, rádióban és televízióban is. szágnak a politikáját, amely egyetlen alkalmat sem mulaszt el, hogy szóval és tettel hát- ráíltassa az enyhülést. Kínáról beszélek. Kínának napról napra nö­vekszenek a legkorszerűbb nyugati fegyverekre támasztott igényei. Peking hátat fordít minden kezdeményezésnek, amely a fegyverkezési hajsza korlátozására irányul. Ráadá­sul Peking állandó felhívások­kal fordul a NATO tagorszá­gaihoz és Japánhoz, hogy fegy­verkezzenek, fegyverkezzenek. Kína, amelynek életbevágóan szüksége van saját belső fel­adatai megoldása érdekében a békére, a háborús veszély ko­moly forrásává vált. Ez év áprilisában a kínai ve­zetők bejelentették, hogy nem hajlandók meghosszabbítani a szovjet—kínai szerződés hatá­lyát. Ezzel egyidejűleg Peking- ben szükségesnek tartották ki­fejezésre juttatni, hogy készek tárgyalásokat folytatni a Szov­jetunióval a kapcsolatok meg­javításáról. A szerződés eluta­sítása és a kapcsolatok megja­vításáról tett ki jelentések nem­igen egyeztethetők össze. Ennek ellenére készek va­gyunk komolyan és pozitívan vizsgálni a szovjet—kínai tár­gyalások felvételének kérdését. Mi a kínai félnek nem egy­szer javasoltuk, hogy állapod­junk meg kapcsolataink nor­malizálásáról, és a jószom­szédság medrébe tereljük azo­kat. erre mi most is készek vagyunk, ám magától értetődő­en nem harmadik országok ér­dekeinek rovására. Vagyis, ha a kínai fél valóban jó szándé­kot mutat, rajtunk nem fog múlni. Kedves elvtársak, abban a szerencsében volt részem, hogy sokszor járhattam a Magyar Népköztársaságban. És minden egyes látogatás arról győz meg, hogy az önök csodálatos orszá­ga töretlenül és lendületesen fejlődik. A magyar vezetőkkel és az önökkel való találkozá­sok legjobb benyomásaival té­rünk vissza hazánkba. Annak tudatában utazunk el, hogy a Szovjetunió és a népi Magyar- ország javát, az egész szocia­lista közösség javát szolgáló közös, nagy feladatok várnak bennünket. Engedjék meg, Hogy békét, boldogságot és boldogulást kí­vánjak önöknek. Minden jót barátaim! A lengyel lapok pénteki szá­muk első oldalán közölték a PAP lengyel hírügynökség budapesti tudósítójának be­számolóját Leonyid Brezsnyev látogatásának eseményeiről. A Zycie Warszawy külön közöl­te budapesti és moszkvai tu­dósítóinak jelentéseit. A Rabotnicseszko Delo, a BKP központi lapja is nagy terjedelemben számolt be a csütörtöki nap eseményeiről, s méltatta a látogatás kiemel­kedő jelentőségét. A jugoszláv rádió- és tv-ál- lomások híradásaikban is rend­szeresen tájékoztatták hall­gatóikat Leonyid Brezsnyev magyarországi látogatásának eseményeiről. A nyugat-berlini Die Wahr­heit — a nyugat-berlini szo­cialista egységpárt lapja han­goztatta: a szovjet párt és kormányküldöttség látogatása ismét kifejezésre juttatja a Magyarország és a Szovjetunió közti teljes összhangot. A nyugatnémet lapok, köz­tük a Die Welt és a Süd­deutsche Zeitung tudósítói je­lentésekre hivatkozva ismer­tették a látogatás eddigi ese­ményeit. Az osztrák és svájci Köszöntőm a televíziónéző­ket és a rádióhallgatókat. Örü­lök, hogy alkalmam nyílik szólni a szovjet párt- és kor­mányküldöttség látogatásáról, amely kiemelkedő jelentőségű politikai esemény hazánk éle­tében. Leonyid Iljics Brezs­nyev elvtársnak, a szovjet párt- és kormányküldöttség ve­zetőjének és a küldöttség tag­jainak a személyében ismerő­söket, barátokat, a nagy szov­jet nép tisztelt képviselőit vár­tuk és fogadtuk. Népeinket ba­ráti kapcsolatok fűzik össze, ennek megfelelően mostani tárgyalásunk is barátok, küz­dőtársak, testvérek találkozó­ja. Amikor a szovjet párt- és kormányküldöttséget hazánk­ban üdvözöljük, az első gon­dolat, ami eszünkbe jut: a fel- szabadulás. Annak a népnek a képviselőit köszöntjük kö­rünkben, amely a második vi­lágháború vérzivatara, a Hit- ler-fasiszta megszállás, a Horthy-fasiszta terror korszaka után elhozta számunkra, a so­kat szenvedett magyar nép számára, a felszabadulást. Ezt soha nem felejtjük ell A magyar és a szovjet nép, pártjaink immár 34 esztendeje, mind a mai napig, jó időben és rossz időben együtt küzdöt­tek, együtt dolgoztak, s ez így lesz ezután is. Ezért mond­hatjuk, hogy vendégeink sze­mélyében küzdőtársainkat, testvéreinket és barátainkat köszönt j ük. Nem a véletlen szeszélyé­ből, nem néhány ember elha­tározásából, hanem azonos szo­cialista, kommunista elveink­ből és céljainkból, népeink kö­zös érdekeiből.., következik, hogy együtt italádunk.' Az el­múlt évtizedekben ' sokoldalú, széles körű és mély kapcsola­tok épültek ki pártjaink, or­szágaink, népeink között. Együttműködésünk a társada­lom életének minden fő terü­letét átfogja, kiterjed a szocia­lista, a kommunista társadalom építésének minden területére, a gazdasági munkára, a kultú­rára és nemzetközi tevékeny­ségünk minden fontos kérdé­sére. Számunkra fontos és hasznos, hogy ebben a szel­lemben rendszeresen találko­zunk, megbeszéljük, egyeztet­jük harcunk tapasztalatait, és véleményt cserélünk arról is, hogy miképpen haladjunk to­vább. A népeink közötti barátság mélyen él a tömegekben; sok­oldalú kapcsolatainkban min­lapok, köztük az Arbeiter Zeitung és a Neue Zürcher Zeitung, bő terjedelemben tu­dósítói jelentésekre hivatkoz­va számoltak be a látogatás­ról, a tárgyalások napirendjé­ről. A szovjet televízió pénte­ken délután helyi idő szerint öt órakor közvetítette Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének és Kádár János­nak, az MSZMP KB első tit­kárának rádió- és televíziós beszédét, amelyet a szovjet párt- és kormányküldöttség magyarországi látogatásának befejezése alkalmából mond­tak el. Az amerikai sajtó Buda­pestről keltezett beszámolói kiemelik, hogy a szovjet—ma­gyar tárgyalások a barátság és a két fél teljes nézetazonossá­gának jegyében zajlottak le. Leonyid Brezsnyev szavait idézve a UPI hírügynökség hangsúlyozta, hogy a Szovjet­unió barátainak érdekeit és gondjait a sajátjának tekinti, és szükség esetén segítségükre siet. den tekintetben kifejezésre jut a kölcsönösségi Ez mutatkozik meg abban is, hogy mi Ma­gyarországon a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról minden esztendőben állami ün­nepként emlékezünk meg, s így ünnepeltük — örvendő szív­vel, bizakodással és remény­séggel eltelve — a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját is. A közel­múltban viszont nemcsak mi emlékeztünk meg a magyar munkásosztály forradalmi pártja megalakulásának 60. évfordulójáról, valamint a di­cső emlékű I919-es Magyar Tanácsköztársaságról, hanem velünk együtt ünnepelt a ha­talmas, 260 milliós szovjet nép, az egész szovjet társada­lom is. Nagyon örülünk, hogy az öntudatos csepeli dolgozók­nak a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 60. évfordu­lója tiszteletére indított mun- kaverseny-mozgalma nemzet­közi visszhangot keltett. A csepeli felhíváshoz egész né­pünk csatlakozott, és ebben szerepet játszott az az elis­merés is, amellyel e kezdemé­nyezést a Szovjetunióban fo­gadták. Brezsnyev elvtársnak a csepeliekhez, a magyar dol­gozókhoz küldött személyes üdvözlete fellelkesítette né­pünket, hatalmas arányokat öltött a szocialista munkaver­seny. Élve az alkalommal, ez­úttal is köszönetét mondunk azért a magas kitüntetésért, amelyben a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának Elnöksége a kezdeményező csepeli dol­gozókat részesítette, s amelyet Leonyid Iljics Brezsnyev elv­társ a mostani látpgatás ke­retében adott á't. Széles körű társadalmi érint­kezésünknek — a közös poli­tikai kérdéseken túlmenően — nevezetes találkozási pontjai, megnyilvánulásai vannak kul­turális téren is. A magyar al­kotó művészék — köztük az írók, a zene- és képzőművé­szek, s más művészeti ágak képviselői — számára nagyon sokat jelent a szovjet közvé­lemény őszinte érdeklődése és a baráti fogadtatás. Hogy csak egy példát említsek a kultúra területéről: a mostani színházi évadban 128 szovjet színház játszott magyar szín­darabot, több magyar színházi társulat is szerepelt a Szov­jetunióban. ahol nagy rokon- szenvvel, barátként fogadták őket. s produkciójuk — ezt megelégedéssel állapíthatjuk meg — nagy tetszést váltott ki. Áttérve a mostani látogatás keretében végzett érdemi munkánkra: mint mindig.ez­úttal is őszintén, becsületesen és híven tájékoztattuk szovjet barátainkat helyzetünkről, fel­adatainkról és gondjainkról. Elmondtuk, hogy népünk min­den területen lelkiismeretesen, pontosan és céltudatosan dol­gozik a fejlett szocialista tár­sadalom építésén. Ha visszatekintünk saját ko­rábbi helyzetünkre, megálla­píthatjuk. hogv eredménvink hatalmasak, példátlan előre­haladást ért el népünk, ami­óta a szocializmus építésének útján jár. Az előrehaladás, a fejlődés magasabb színvona­la azonban új nehezebb és bnnvoln'tabb feladatokat is elénk állít, különösen a kül- cfg7rtasági feltételek számunk­ra kedvezőtlen változása nehe­zíti munkánkat. De bizako­dóak vagvunk: megoldjuk fel­adatainkat. Fő erőforrásunk nevünk szocialista egysége, a nemzeti összefogás szocialista céliaink elérése érdekében. Arról Is tájékoztattuk szov­jet barátainkat, hoav a gazda­sági. a kulturális éoítés terén minden lehetőségünket ki­használva, mozgósítjuk erőin­ket a további fejlődés érdeké­ben. Bizakodásunkat elért eredményeinkre és nénünk- nek arra a szilárd elhatárolá­sára alapozzuk, hogy tovább halad az eddigi úton. Nagy biztonságot és támaszt jelent számunkra barátságunk, együttműködésünk a szovjet néppel, s az a sok lehetőség, amely a magyar—szovjet együttműködés továbbfejlesz­tésében. a széles körű szocia­lista összefogásban rejlik. Tárgyalásaink nem ezekben a napokban kezdődtek. A fo­lyamatos és rendszeres ma­gyar—szovjet kapcsolatok ke­retében a közelmúltban tár­gyaltam Moszkvában Brezs­nyev elvtárssal, majd minisz­terelnökeink, Koszigin és Lá­zár elvtárs folytatott eszme­cserét időszerű kérdésekről. Mostani megbeszéléseinken is sorra vettük közös tenniva­lóinkat, és bizonyos vagyok abban, hogy tárgyalásaink minden területen új lendüle­tet adnak a magyar—szovjet együttműködésnek. Népünlt biztonságát, jövőbe vetett bizalmát erősíti az a tény is, hogy a Szovjetunió és Magyarország — más szocia­lista országokkal együtt — tagja a Varsói Szerződésnek, amely a szó szoros értelmében védelmező pajzsa népeinknek, szocialista vívmányainknak és békénknek. A Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsa szin­tén további új lehetőségeket nyújt számunkra, gazdasági munkánk fejlesztéséhez. Ez is fontos feltétele annak, hogy bi­zakodva nézzünk a jövőbe és folytatódjék Magyarország töretlen fejlődése. Mostani találkozásunkon természetesen érintettük a legfontosabb nemzetközi kér­déseket is. Megbeszéléseink első és legfontosabb jellemző­je az volt, hogy a magyar és a szovjet álláspopt azonos, egységes, ugyanazokon az el­veken nyugszik. Küldöttsé­geink ezért a teljes egyetér­tés és a barátság légkörében tárgyaltak. Céljaink közösek, együtt küzdünk nemzetközi síkon is a békéért és a haladásért. Együtt küzdöttünk a helsinki tanácskozás létrejöttéért, s együtt dolgozunk most is, a jövőben is, a Helsinkiben el­fogadott elvek mind teljesebb érvényesüléséért. A Varsói Szerződés tagálla­mainak külügyminiszteri bi­zottsága legutóbbi, budapesti ülésén fontos új kezdeménye­zéssel egészítette ki korábbi javaslatainkat. Az a közös Ja­vaslatunk, hogy üljenek össze az európai országok, az Egye­sült Államok és Kanada kép­viselői új tanácskozásra, ahol készek vagyunk megtárgyalni és előmozdítani az enyhülés, a biztonság katonai kérdéseinek megoldását is. A magyar közvélemény nagy örömmel értesült arról, hogy a hadászati támadó fegyverek korlátozásáról, az úgynevezett SALT—II-ről sok éve folyó szovjet—amerikai tárgyalások befejezéséhez közelednek, és — úgy tetszik — a közeljövő­ben Becsben eredményesen le­zárulnak. Az enyhülésért folytatott harcunkban természetesen na­ponta meg kell ütköznünk az enyhülés ellenzőivel, a mono­poltőkés körökkel és — ahogy ezúttal is érintettük — a je­lenlegi kínai vezetés akcióival, amelyek, bárki bármit is mondjon, objektíve a reakció erőit segítik. Népünk nagy föl- háborodással fogadta és hatá­rozottan elítélte az agresszív kínai támadást Vietnam ellen. Teljes szolidaritásunkról biz­tosítottuk és biztosítjuk viet­nami testvéreinket. A nemzetközi helyzetnek meghatározó tényezője a szov­jet külpolitika, amely a Szov­jetunió születésétől, a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom győzelmétől kezdve, mind a mai napig töretlenül szolgál­ta és szolgálja a társadalmi haladás, a béke ügyét. így van ez jelenleg is. Nemzetkö­zileg ismert tény, hogy ebben (Folytatás a 3. oldalon) A világsajtó a látogatásról

Next

/
Oldalképek
Tartalom