Pest Megyi Hírlap, 1979. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-01 / 126. szám

A Iái&gttsfás második nsapja A vendégek találkozása a csepeli munkásokkal íeonyid Brezsnyev kifünfeiésf adott át a SsepeS Was- és Fémművek doi&osóinssk ÁZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA • XXIII. ÉVFOLYAM, 126. SZÁM Ára 1,20 forint 1979. JÜNIUS 1., PÉNTEK Bensőséges ünnepséggel kez­dődött csütörtökön délelőtt Leonyid Iljics Brezsnyevnek, a Szovjetunió Kommunista Párt­ja Központi Bizottsága főtitká­rának, a Lsgfelsőbb Tanács Elnöksége elnökének és a ve­zetésével hivatalos, baráti lá­togatáson hazánkban tartóz­kodó szovjet párt- és kor­mányküldöttségnek . a prog­ramja. A vendégek a Parlament de- legációs termében a magyar munkásosztály képviselőivel, a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 60. évfordulóját kö­szöntő jubileumi munkaver­seny csepeli kezdeményezőivei, az országos mozgalomban élenjáró kollektívák, szocialis­ta brigádok, üzemi, vállalati közösségek küldötteivel. Álla­mi-díjasokkal, a szocialista munka hőseivel találkoztak. Leonyid Iljics Brezsnyev Kádár Jánossal, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titká­rával együtt érkezett a te­rembe, ahol már ott voltak a szovjet párt- és kormánykül­döttség tagjai: Andrej Gromi- ko, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának tagja, a Szovjet­unió külügyminisztere. Konsz- tantyin Csernyenko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Konsztantyin Rusza- kov, az SZKP Központi Bi­zottságának titkára, Ivan Ar­hipov, az SZKP Központi Bí­Leonyid Brezsnyev a szovjet dolgozók szívélyes üdvözletét tolmácsolja a magj^ar munkásosztálynak, minden magyar dolgozónak íeonyid Bl/ics Brezsnyev: A munkásság internationalists! volt és zottságának tagja, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nökhelyettese, Viktor Dobrik, az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának póttagja, a Ívovi területi pártbizottság el­ső titkára, valamint Vlagyimir Pavlov, az SZKP Központi Bi­zottságának tagja, a Szovjet­unió magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. Politikai, 'társadalmi közéle­tünk számos vezetője vett részt a forró hangulatú, baráti össze­jövetelen. Ott voltak: Gáspár Sándor, a Magyar Szakszerve­zetek Országos Tanácsának fő­titkára és Maróthy László, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságá­nak első titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai; Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának titká­ra, Méhes Lajos, a budapesti pártbizottság első titkára. Púja Frigyes külügyminiszter. Szű­rös Mátyás, hazánk moszkvai nagykövete. Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke, Herczeg Károly, a Vas-. Fém- és Villamosenergiaipari Dolgo­zók Szakszervezetének főtitká­ra, Soltész István kohó- és gépipari miniszter, Varga Ist­ván, az MSZMP KB osztály­vezető-helyettese, Bíró György- né, a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, A legnagyobb budapesti munkáskerületek vállalatainak, kommunistáinak képviseleté­ben ott volt a találkozón Ernszt Antal, a Csepel Vas- és Fémművek pártbizottságának első titkára, Garai Vilmos, a Csepel Vas- és Fémművek ve­zérigazgatója, Kovács Károly, a XIII. kerületi pártbizottság első titkára, Zarnóczi József, a X. kerületi pártbizottság el­ső titkára. Szer Ferenc, a XXI. A szovjet párt- és kormány- küldöttség és a magyar dolgo­zók képviselőinek találkozóján Leonyid Iljics Brezsnyev mon­dott beszédet: Kellemes kötelességet telje­sítek ma: átadom a vörös Csepel dicső munkáskollektí­vájának az Októberi Forra­dalom Érdemrendet. Kötelességem kétszeresen is kellemes, mivel magamat is csepelinek tartom. Jól emlék­szem arra a találkozásra a gyár dolgozóival, amikor a törzsgárdatag megtisztelő cí­met adományozták nekem. Vörös Csepelnek olyan ön­életrajza van, amelyre méltán lehet büszke minden munkás, technikus, mérnök, mindenki, aki a csepeli üzemekben dol­gozik. Most két olyan eseményről szeretnék szólni, amellyel vö­rös Csepel nemzetközi híresok vonatkozásban összefügg. Mindenekelőtt a csepeliek aktív részvételéről a Magyar Tanácsköztársaság megterem­tésében. És bár abban az idő­ben Magyarországon a népha­talom nem maradhatott fenn, a Tanácsköztársaság nagy, lel­kesítő segítség volt Szovjet- Oroszországnak. A második — a maga ne­mében szintén nagy jelentő­ségű — esemény 1977 január­jában történt. Vörös Csepel­ről hangzott el akkor a Nagy Októberi Szocialista Forrada­I.eonyiri njics Brezsnyev május 31-én a Parlamentben a Csepel Vas- és Fémművek kollektívájának átnyújtotta az Októberi Forra­dalom Érdemrendet. Képünkön: Ernszt Antal, a Csepel Művek lom 60. évfordulóját köszöntő munkaversenyre szóló felhí­vás. A csepeliek mintha csak átvették volna a távoli 1918- ból érkező stafétabotot. Len­dületük egy tőről fakadt a moszkvai rendezőpályaudvar munkásainak lelkesedésével, amelyben Lenin a munkához való kommunista viszony csí­ráit látta. Csepel kollektívája képes volt kifejezni azt, ami szin­te a levegőben volt. Éppen ezért vették át a csepeliek kezdeményezését a testvéri or­szágokban és ezért indulha­tott útjára nemzetközi mére­tekben az októberi jubileum tiszteletére hirdetett munka­verseny. Nagyon jó az elvtársak, hogy a munkásosztály internacio­nalista osztály volt és maradt. A Szovjetunió, Magyaror­szág és a többi szocialista or­szág munkássága, a tőkésor­szágok munkásmozgalma szin­te naponta bizonyítja magas- fokú internacionalista öntuda­tát, bajtársiasságát, az igaz ügyért harcoló népekkel váló szolidaritását. Egyik nagysze­rű példája ennek a hős Viet­nam támogatása. Valójában éppen a munkás- mozgalom internacionalizmu­sához kötődnek döntő mér­tékben az emberiségnek a bé­kéhez, a szabadság, a jóaka­rat és az igazság eszméinek diadalához fűzött reményei. Engedjék meg, kedves elv­társak, hogy átadjam a szov­jet dolgozók szívélyes testvéri üdvözletét a magyar munkás- osztálynak, minden magyar dolgozónak. Szívből köszöntőm a csepe­lieket a megérdemelt kitünte­tés átvétele alkalmából. A nagy tapssal fogadott be­széd után az SZKP KB főtit­kára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke átnyúj­totta a Csepel Vas- és Fémmű­vek kollektívájának adomá­nyozott Októberi Forradalom Érdemrendet. kerületi pártbizottság titkára. pártbizottságának első titkára átveszi a kitüntetést (Folytatás a 3. oldalon) Ülést tartott a Minisztertanács A kormány tájékoztatási hivatala közli: a Miniszterta­nács csütörtökön ülést tartott. Marjai József, a Miniszter- tanács elnökhelyettese beszá­molt a KGST végrehajtó bi­zottságának 90. üléséről. A kor­mány jóváhagyólag tudomásul vette a jelentést. Megbízta a nemzetközi gazdasági kapcso­latok bizottságát, hogy tegye meg a szükséges intézkedése­ket az ülésen elfogadott aján­lásokból adódó feladatok vég­rehajtására. A Minisztertanács jóváha­gyólag tudomásul vette a me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszter jelentését a mező- gazdasági termékek minőség szerinti átvételének helyzeté­ről, és a további feladatokról,' valamint a Termelőszövetke­zetek Országos Tanácsa főtit­kárának a napirendhez kap­csolódó tájékoztatóját. A belkereskedelmi minisz­ter jelentést tett a munka- és üzemszervezés helyzetéről, a belkereskedelemben. A kor­mány tudomásul vette a be­számolót és a tervezett intéz­kedéseket. A Minisztertanács titkársá­ga vezetőjének előterjesztése alapján a kormány korszerű­sítette az országos hatáskörű állami szervek feletti felügye­letről szóló 1968. évi határo­zatát. A Minisztertanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt A könyv: életünk E gybekötött, lapozható ívekből álló, rendsze­rint fedéllel ellátott (nyomtatott) írásmű. Ennyi az Értelmező szótár definí­ciója. Szabatosan megfo­galmazott szócikknek egy lexikonban — elég ennyi. De: csak.' ennyi a könyv? A könyv: játék. Ez ló, ez ember, ez ház — lapoz­gatjuk a gyerekkel képes­könyvét azután halljuk, ahogy ő dünnyögi maga elé, lovacska, röfi. A könyv: tanulás. A-b-c. Sorban. Szótagolás az ut­cán: já-ték-bolt. Hallod, apu: az van odaírva, játék­bolt. A könyv: tudás. A négy­zet plusz bé négyzet. A mo­hácsi csata. Kamcsatka domborzata. Leonardo da Vinci, Petőfi, Tolsztoj, ta­nár úr; készültem. A könyv: ember. Gorkij Szatyinja, Hemingway ha­lásza, Nagy Lajos tanítónője. Ember, kit elpusztítani le­het, de legyőzni nem, mert gyönyörű, hatalmas és büszke. A könyv: emberismeret. Életünkben .hány emberrel hoz össze a sors? Pár ezer­rel. Megismerni őket, hirte­len, valamennyit? Nem, le­hetetlen. De egyik talán olyan donkihótos alak, más meg, mint az ételt, életet habzsoló Falstaff. A könyv: életismeret. Hányszor állunk döntés előtt? Üj helyzet, vagy- vagy, határozni kell. Súg hátulról Homérosz, Csehov, Karinthy, Lengyel József — ők már megtették valahol, valamikor, valakivel. A könyv: oldódás. Fá­radtságot, betegséget, pör- halasztást, a hivatalnak packázásait, s mind a rú­gást, mellyel méltatlanok bántalmazzák a tűrő érde­met — feledteti. A könyv: érzelem. Meg- ríkat — nem szégyelljük. Megnevettet — röhögünk harsányan, kösz, Svejk. A könyv: fegyver. Ha igaz ügyet szolgál — néha pusztítanivaló. Máglyára, el, igen kemény — paran­csolt Hitler, Pinochet. A könyv: szerszám. Esz­tergályos és állattenyésztő, betanított munkás és fő­mérnök munkaeszköze. Táblázatok, munkafolya­mat-leírások. Nem tömjük tele fejünket adattal, arra V____________________________ való a könyv, a könyvtár, int a bölcs Szent-Györgyi Albert. A könyv: áru. Lehet be­lőle hiánycikk pár nap alatt, de zúzdába is kerülhet, ezerszámra, pár év múlva. Szegény szidottak, elátko­zottak: kiadók, terjesztők, boltosok, munkahelyi bizo­mányosok. A könyv: változik. Elő­bukkan képpé varázsolva filmvásznon, megelevened­ve poros deszkákon. Ha­sonló, de sohasem ugyanaz. Jobb vagy rosszabb az ere­detinél. Más. A könyv: felfedezés. Dé- ry-, Mikszáth-kötet idős pa­rasztember ezerráncú kezé­ben. — Most, nyolcvan kö­rül, tudja-e mennyi csodát olvasok világról, emberek­ről? A könyv: szobadísz. — Adjon nekem kétszer egy méter húsz centi, egyforma magas könyvet, de piros le­gyen mind, az illik a sző­nyeghez. A könyv: névjegy. Mu­tasd könyveidet, megismer­lek, jobban, mint gondol­nád, csupasz vagy. A könyv: életszínvonal. Egy párizsi metrójegy áráért itthon Camust olva­sok. Költőpalánták első kö­tetei akkora példányszám­ban jelennek meg, mint el­ismert nyugati író új regé­nye. A könyv: gond. Vegyem, ne vegyem. Bírja-e pénz­tárcám és a polc otthon. Vagy fordítva: töprengő népművelők, könyvtárosok: miért nem veszi, miért nem olvassa X. meg Y. A könyv: érték. — Van egy eladó Croninom, öt kiló, rendben? — súgja a nepper. — Van egy első ki- ' adású Vér és aranyom, nem adnám semmiért — súgja a tanítónő. A könyv: alap. Szocialis­ta kultúránk, közművelődé­sünk, oktatásunk, szórako­zásunk egyik meghatározó­ja. A könyv: életünk. M ost ünnepeljük immár ötvenedszer: ma kez­dődik az ünnepi könyvhét az országos meg­nyitó eseményeivel, holnap pedig a megyei könyvhét nyitányát rendezik Nagy­kőrösön. Andai György _____— J »

Next

/
Oldalképek
Tartalom