Pest Megyi Hírlap, 1979. május (23. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-27 / 122. szám
6 1979. MÁJUS 27., VASÁRNAP Hét végi kirándulás a tegnapba Kúria és zsellérház Ha az ember kinyitja például a Pest megyei Idegenforgalmi Hivatal térképét vagy fellapozza Békés István Pest megyei barangolások című könyvét, akkor csak ámuldozik. Még szigorúan idegenforgalmi szempontból is nagyon sok település kínál érdekességet. Ezek közé tartozik két kevésbé ismert látnivaló, a tápiószelei Blaskovich Múzeum és a dányi helytörténeti gyűjtemény. Földjüket is ráköltöfték Tűz és víz, ég és föld, fekete és fehér, s még hosszan lehetne sorolni a sokatmondó ellentéteket. Tápiószelén egy hajdani középnemesi kúria, Dányon pedig nagyjából ugyanabból a korból megmaradt zsellérház, s azok felszerelése, berendezése, valamikori gazdáik életmódjának jellemző eszközei láthatók. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a Blaskovich família több nemzedéke azzal, hogy összegyűjtötte mindazt, ami most a múzeum törzsanyaga. Bár ilyen jellegű értékeknél nehéz, sőt szinte lehetetlen sorrendet felállítani, mindenképpen méltatást érdemel a gyűjtőmunkát betetéző testvérpár, az 1960-ban, illetve 1967-ben elhunyt Blaskovich György és János. Hűek maradtak nagyapjuk Szelleméhez, aki Kossuth Heves megyei főispánja volt, s ezért jeltelen sírba temették. A gyűjtemény alapjait a nagyapa rakta le, testvéreitől földért megszerezte a családi ékszereket, ötvösmunkákat, fegyvereket. Az apa — Blaskovich Gyula — megőrizte és például festményekkel, empire varrókészlettel, házi oltárral gyarapította a múzeumot. György és János pedig minden jövedelmét e nemes szenvedélyre, áldozta. A szerencse is melléjük szegődött: Attila székhelyét keresték és kérésükre a Magyar Nemzeti Múzeum ásatásokat is végzett. Ekkor szkitakori temetőre bukkantak. A Blaskovich testvérpárról legtöbbet Schlier Lujzától, a múzeum nyugdíjasától lehet megtudni. Mivel szinte minden idejét a múzeumban tölti, s társadalmi munkában idegen- vezetésre is vállalkozik. Schlier Lujza már a felszabadulás előtt a Blaskovich-ház- ban élt, eleinte alkalmazottként, majd családtagként. S abban a környezetben, még ha nem akarta volna is, ráragadt a köz javára végzett múzeumbővítés, gyűjteménygyarapítás szelleme. — Gyermekkoromban' nálunk is ilyen ablak volt. Aztán, amikor nagyobbra cserélték, az ünnepszámba ment. Mi, gyerekek naphosszat ott lógtunk az ablakban és néztünk kifelé. Az sem volt olyan nagy, mint a maiak, de ennél már valamivel nagyobb. A kis szobában nappal is félhomány uralkodott (most már, mióta múzeum, persze villanyfény világít), este pedig petróleumlámpa pislákoló fénye adott némi világot. Döngölt föld a padló. Tisztaság és szegénység. Jóllehet ez gyűjtemény, vagyis nemcsak egy zsellércsalád holmija van együtt, mégis nyomasztó sivárságról árulkodik, vagy inkább kiabál. Kimentek az istállóba A találékony paraszti észnek és ügyes kéznek bizonyítékait is láthatjuk. Négylábú kis székből például főttkrumpli- préselőt (törőt) alakítottak ki. Üveg oldalú apró ládikó, vagyis dobozszerű gyertyatartó, amit szeles időben is kivihettek a szabadba. Fából készített tésztaszedők, kőkorsók, kuglófsütők tartoznak még a konyha felszereléséhez. A valamikori konyha szabadtűzhelyét a tulajdonos befedette. Ennek ellenére, még mindig érződik a füstszag. Az elsőházon (szobában) két ablak van, s nagyobbak, mint a kisszobáé. Deszka mennyezet, s közepén a helyiség hosz- szában a mestergerenda. A sarokban itt is tűzhely, amely nemcsak melegített, hanem főmi is lehetett rajta. — Az én feleségem tizenegyedik volt a családban, — mondta Varró István. — Tizennégyen laktak egy ekkora szobában. Amikor összeházasodtunk, én is hozzájuk költöztem. Láttam, hogy mi van. Ahogy megvolt a vacsora, hát kimentünk az istállóba, hogy magunk legyünk. Nászutat? Ugyan — legyintett. — Másnap hajnalban mentünk kapálni a kukoricaföldre. Amíg lehet Maradandó élménnyel lettem gazdagabb a tápiószelei és a dányi kiránduláson. De már a nemesi kúria parkjában és szobáiban sétálva éreztem, hogy hiányzik valami. Dányon a zsellérházban ez csak erősödött. Gyümölcsszezon előtt Felkészítik a feldolgozó gépeket a rövidesen kezdődő gyümölcsszezonra a szobi Gyümölcsfeldolgozó Közös Vállalatnál. A tervek szerint az idén csaknem 600 vagonból készítenek SZÖrpÖt. Barcza Zsolt felvétele Munkaügyi viták Drámai fordulat a vadászaton Még több ■ IKARUS autóbusz Az IKARUS Karosszéria- és Járműgyárban 1979- ben a tervek szerint tizenhárom- ezer-ötszáz — az elmúlt évinél ötszáztizenhéttel több — autóbuszt gyártanak. Készülnek az IKARUS autóbuszok a mátyásföldi BUSZ 11-es gyáregységében. Más világban Tápiószelétől mintegy félórás autóútra található Dány egyik mellékutcájának volt zsellérházában a kis helytörténeti gyűjtemény. Nemesi kúria és a zsellérház történelmileg elválaszthatatlanok. S az ember, különösen, ha egy napon látja, érzelmileg is hatásuk alá kerül. Főként, ha nem feledkezünk meg arról, hogy a valamikori nemes urak nem olyan tisztelet- reméltóan éltek, mint a Blaskovich testvérek. Sőt, jobb körülmények között, lóversenyen, a kártyaasztal mellett vagy másutt herdálták a vagyonukat. Azt a vagyont, amit a dányi zsellérház valamikori lakója és sorstársai teremtettek meg keserves munkával. Dányon a zsellérház körül keskeny udvar van, majdnem benőtte a fű. A ház alacsony, vastag vert falú és zsúptetős. Az udvarról a pitvarba lépünk, ami konyhában folytatódik. A pitvarból balra nyílik az első szoba, amit Dányon az öregek még elsőházként emlegetnek. Jobbra a hátsó szoba. (Ma az ilyet félszobának nevezik.) Negyvenszer harminc centiméteres ablak van rajta. Kísérőink és útikalauzunk Varró István, 75 éves dányi nyugdíjas (a gyűjtemény kulcsának őrzője) a lyuknyi ablakhoz kommentárt is fűzött: Az egyik állami erdő- és vadgazdaság vezető vadásza engedély nélkül vendégül látta egy tudományos intézet igazgatóját és annak külföldi barátját, aki egy világszervezet munkatársa volt. A találkozó a hivatali vadászházban történt. Vacsora után ugyancsak engedély nélkül vaddisznókra vadászatot rendeztek. Este 8 óra volt, erősen szürkült. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a külföldi vendég — kellő körültekintés nélkül leadott lövésétől — oz igazgató halálos balesetet szenvedett. A történtek után a vezető vadászt — munkaviszonyával kapcsolatos kötelezettségeinek vétkes megszegése miatt — fegyelmi úton elbocsátották és évi prémiumát, nyereségrészesedését, valamint természetbeni juttatását megvonták tőle. A határozat enyhítéséért az illető a Pest megyei munkaügyi bíróságon pert indított. ‘ A bizonyítási eljárás lefolytatásakor kiderült: a vezető vadász ellen büntető eljárás nem indult, csak a külföldi vendég ellen folyó büntető ügyben mint tanút hallgatták ki. A tragikus baleset után két hónapig súlyos lelki depreszHogyan éltek a kúria és a zsellérház gazdái? Nem a Blaskovich család, hiszen ők kivételnek számítottak, hanem az elkülönülten is a falura rátelepedő középnemesek, földbirtokosok? Hogyan éltek, laktak a vertfalu, zsúp- födeles házban a hajdani zsellérek? Mindkét helyen elkelne az életmódjukat bemutató néhány rajz és néhány falra akasztható táblán, tömör leírás. Ezek minden bizonnyal megértetnék a hajdani világot és a hangulat felidézésében is segíthetnének. S az is jó lenne, ha a zsellérházban a bő ujjú vászoninget és a bő szárú vászongatyát nem a falra (vagy nemcsak a falra) akasztanák föl, hanem múzeumi bábúra felöltöztetve kiállítanák. Feltehetően nincs már sok faluban valamikori zsellérház. De ahol még akad, ott sürgősen meg kellene menteni egyet-egyet. Biztos, sokan ingyen is odaadnák falujuk múzeumának a birtokukban levő régi tárgyakat Az úttörők és a KISZ-esek, a helytörténeti körökben versenyezve gyűjtenék továbbra is az emlékeket. Nehogy néhol későin döbbenjenek rá, mily nagy kár volt kallódni, vagy a szemfüles régiséggyűjtők, üzletelők prédájára hagyni a történelmet őrző tárgyakat. Szente Pál szióba esett, emiatt ideggyógyászati kezelésben ' részesült. A tárgyaláson őszinte megbánást tanúsított. A munkaügyi bíróság figyelembe vette, hogy több mint három éktizede áll a gazdaság alkalmazásában, többször kiváló dolgozó kitüntetésben részesült, ezért az elbocsátásról szóló fegyelmi büntetés végrehajtását egyévi próbaidőre felfüggesztette. A jogerős ítélet ellen a legfőbb ügyész törvényességi óvást emelt, amelynek a Legfelsőbb Bíróság helyt adott, a Pest megyei munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elbocsátásról szóló fegyelmi büntetést helyben hagyta. A határozat indokolása szerint a vadászt súlyos mulasztás terheli részben, mert a vonatkozó előírásokat nem tartotta be, részben mert a vadászatot megengedte. Tudta, hogy minden egyesületen kívüli vadász, különösen külföldi állampolgár részére, csak a MÉM Vadászati és Halászati Főosztálya adhat vadászati engedélyt. Ennek feltétele a MAVAD-dal kötött bérvadászati szerződés vagy vendéghívó kérvény, illetve protokolláítélet a A rendőrség lefoglalta a baltát meg a dorongot is. A majd egyméteres, karvastagságú akáckaró, végén ökölnyi anyacsavarral egy őszön át várta sorsát a nyársapáti tanyán. Várta türelmesen Flórián Ferkót. És a környék rossz hírű csavargója egy hideg novemberi délután el is jött, seszínű lebemyegében az Erdő u. 7-be, az öreg Péceliék- hez. < „Be volt tervezve" — Kabátja alatt bort hozott. Kérte, melegítsük meg neki, nála a kunyhóban be se leheris ok. Bár a vezető vadász vendégeinek engedélye nem volt, a vadászatban való részvételükhöz mégis hozzájárult. Munkaköri kötelezettségét azzal is megszegte, hogy a külföldi állampolgárnak a vadászatot megengedte. Azt is tudta, hogy annál az erdészeti és vadászati központnál — rezervátum jellegénél fogva —, amelynek területén a halálos baleset történt, a szabályok maradéktalan betartására megkülönböztetett figyelmet fordítanak. Ezzel szemben a vezető vadász azzal, hogy szürkületkor a vadászatot lehetővé tette, a legalapvetőbb előírások betartását is elmulasztotta. — Mindezek miatt — hangzik tovább a határozat — kötelezettségszegései olyan súlyosak, hogy ha nem is történt volna tragikus szerencsétlenség, a fegyelmi büntetés végrehajtásának felfüggesztése akkor sem indokolt. A halálos baleset pedig olyan következmény, amellyel csupán a legszigorúbb fegyelmi büntetés kiszabása áll arányban. A hasonló cselekmények elkövetésétől való visszatartásra csakis az elbocsátás fegyelmi büntetés alkalmas. nyársapáti tett gyújtani. Kis lábosba tettük a sparheltra a bor felét, azt együtt ittuk meg, a másik részével a Ferkó végzett, hidegen. Közben kártyáztunk. Mire a bor elfogyott, éjszaka lett. Hideg vót. Ferkó kérdezte, megfeküdhetne-e a gangon. Hát — mondom, legyen Ferkó. Lefeküdt hát a vaságyra, befordult és menten el is aludt. Horkolt erősen. Engem meg, ahogy ott ültem, egyszercsak elöntött az idegzet. Mondtam magamnak, milyen hülye vagyok, ő engem meglopott, én meg helyet adok neki. Még 73-ban vitt el tőlünk 360 forintot, meg ruhát is, de amikor megtamálták nála, már csak egy gatyám volt rajta. Azt mondták, azért nem ítélik el, nincs bizonyíték. Én meg akkor este úgy határoztam, akármi történjék is, agyonütöm. Vagyis ez már régen be volt tervezve. Ezért szegeztem a husángra a muttert. Mikor hallottam, hogy jól hortyog a Ferkó, ránéztem a vekkere. Fél kilnc volt. tán levettem a - papucsoipat, megfogtam a baltát. A halántékára ütöttem. Ferkó nem ébredt fel, nem is jaj dúlt, csak hadonászott egyet a kezével. Halálára kiserkent a vére. A kapcák közül egy kék csíkosat a fejére tettem és azt egy műanyag madzaggal, amit a tsz-ben bálakötözésre használnak átkötöttem. Hogy ne csöpögj öm a halott. „Zsivány ember volt" Az alacsony öregember valami furcsa belső nyugalommal beszél. Nem sír, hangja nem csuklik meg. Mintha önmagával, a fekete-fehér durva rabruha ellenére is békességben lenne, mintha a gyilkosságot valamiféle jogos végítéletnek tekintené. — Ügy érzem, megérdemelte a Ferkó, amit kapott. Zsivány, csirkefogó ember volt — vallotta az ügyészi kihallgatáson. Péceli László a 64 éves földműves tehát, aki egy tanyalakásért gondozza gazdája szőlejét, aki a távoli időkben kisgyerekként iskola helyett li- bapásztorkodni, majd gulyás- kodni ment, mert a 11 tagú családjuknak kellett a kereset, aki még most is ki-kiütő maláriával tért vissza 44-ben a frontról, aki közel 60 évi különböző szolgálat után nyugdíjra nem jogosult, aki valójában csak tengődik, egyre bu- tuló fejjel, mind ivósabban az öreg tanyán,’aki a törvénnyel összeütközésbe eddig soha nem került — ez az ember, mintha életének milliónyi parancsából éppen egyet teljesítene, úgy gyilkolt meg könyörtelen alapossággal egy embert. — Ilyen Veszett brutalitás, még az emberölésnél is kivételes — mondta az igazságügyi orvosszakértő. „Megnéztem a zsebeit" A vádlott pedig a rendőrség, az ügyészség és a bíróság előtt is a becsületes gyilkos különös nyíltságával adta elő, hogy már régen készült erre a leszámolásra. Ez a mondat pedig súlyos éveket jelenthet, — az előre megfontolt emberölést jóval szigorúbban bünteti a törvény. Mégis Péceli László, mintha csak önmaga törvepusztán nyére tekintene, szemernyi ha- miskodás nélkül vallott csak tovább. — Lábánál fogva húztam le a Ferkót a vaságyról, ki egészen az udvarra. Ott megnéztem a zsebeit. Benne volt a lakat, amivel a házat szoktuk bezárni. És ott volt a kulcs is. Akkor mérgemben felkaptam a husángot, és azzal vágtam fejbe, nem tudom hányszor. Aztán beszaladtam a szobába, felébresztettem az asszonyt. Mondtam neki, azonnal kelj fel, agyonütöttem Flórián Ferkét, vigyük ki az erdőbe. Elővettem a trágyahordó rakoncát és ráborítottam a holttestet. Sötét volt, elől ment az asz- szony, hátul meg én. Tőlünk, a tanyától úgy 50 lépésre az akácos közepén van egy bunker. A gyerekek ásták ki, de beomlott. Oda tettük be a Ferkót, úgy, hogy a feje a tanácsháza felé nézett. A halottat öt nap múlva találta meg a rendőrség. A gyengeelméjű; Pécejiné^kotyogta el r&zégeri szÖmszédaSszonyának, miként végezlek Flórián Ferenccel. A 40 éves sértettről — aki úgy hírlik eljegyzése után züllött el valamiért, pedig előtte még önkéntes tűzoltó is volt — senki sem tudta pontosan, hány évet töltött malac, tyúk és más lopásokért börtönben. Mégis, váratlan halála aligha csak a tolvajláso- kért érte — ahogy a vádlott vallotta. A csavargó férfi, kihasználva Péceliné gyengeelméjűségét, kapcsolatot tartott fenn az asszonnyal, amikor a férj nem volt a háznál. Talán ezzel is magyarázható a borozgatást, kártyázást követő furcsa-kegyetlen bosszú. De talán mással is. A vádlott alkoholizmusával, elmebajt közelítő tompultságával, primitív, sivár környezetével, iskolázatlanságával, melyek törvényt feledtetően készíttettették el vele a dorongot, az ökölnyi anyacsavarral. „Tessék belőle elengedni" A megyei bíróság, előre kitervelt módon elkövetett emberölésért mondta ki bűnösnek Péceli Lászlót. A bírák temérdek enyhítő és súlyosbító körülményt vettek számba. Mindenekelőtt a vádlott tudatot korlátozó . elmeállapotát, idős korát, eddigi büntetlen életét, beismerő vallomását, másfelől viszont a bűncselekmény kegyetlenségét, az orvtámadást, a veszedelmes buzogány használatát, valamint az emberölések viszonylag nagy számát Pest megyében, s végül is 6 évi fegyházra ítélte a vádlottat. — Tessék belőle elengedni, hiszen én nem élem meg ezt a nagy büntetést — állt fel az ítélethirdetés után a vádlott, mintha csak most értette volna meg, milyen másképp látják a törvény emberei, azt, amit tett. Péceli László ügyében a Legfelsőbb Bíróság hozza meg majd a végső döntést. A holttest eltüntetésében segédkező, s ezért bűnpártolással vádolt feleség büntetését a 4 hónapos előzetes letartóztatással letol* töttnek nyilvánította a büntetőtanács. Babus Endre N
