Pest Megyi Hírlap, 1979. május (23. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-27 / 122. szám

6 1979. MÁJUS 27., VASÁRNAP Hét végi kirándulás a tegnapba Kúria és zsellérház Ha az ember kinyitja pél­dául a Pest megyei Idegenfor­galmi Hivatal térképét vagy fellapozza Békés István Pest megyei barangolások című könyvét, akkor csak ámuldo­zik. Még szigorúan idegenfor­galmi szempontból is nagyon sok település kínál érdekessé­get. Ezek közé tartozik két kevésbé ismert látnivaló, a tápiószelei Blaskovich Mú­zeum és a dányi helytörténeti gyűjtemény. Földjüket is ráköltöfték Tűz és víz, ég és föld, feke­te és fehér, s még hosszan le­hetne sorolni a sokatmondó el­lentéteket. Tápiószelén egy hajdani középnemesi kúria, Dányon pedig nagyjából ugyanabból a korból megma­radt zsellérház, s azok felsze­relése, berendezése, valamiko­ri gazdáik életmódjának jel­lemző eszközei láthatók. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a Blaskovich família több nemzedéke azzal, hogy összegyűjtötte mindazt, ami most a múzeum törzsanyaga. Bár ilyen jellegű értékeknél nehéz, sőt szinte lehetetlen sor­rendet felállítani, mindenkép­pen méltatást érdemel a gyűj­tőmunkát betetéző testvérpár, az 1960-ban, illetve 1967-ben elhunyt Blaskovich György és János. Hűek maradtak nagyapjuk Szelleméhez, aki Kossuth He­ves megyei főispánja volt, s ezért jeltelen sírba temették. A gyűjtemény alapjait a nagy­apa rakta le, testvéreitől föl­dért megszerezte a családi ék­szereket, ötvösmunkákat, fegy­vereket. Az apa — Blaskovich Gyula — megőrizte és például festményekkel, empire varró­készlettel, házi oltárral gyara­pította a múzeumot. György és János pedig minden jöve­delmét e nemes szenvedélyre, áldozta. A szerencse is mellé­jük szegődött: Attila székhe­lyét keresték és kérésükre a Magyar Nemzeti Múzeum ása­tásokat is végzett. Ekkor szkitakori temetőre bukkan­tak. A Blaskovich testvérpárról legtöbbet Schlier Lujzától, a múzeum nyugdíjasától lehet megtudni. Mivel szinte minden idejét a múzeumban tölti, s társadalmi munkában idegen- vezetésre is vállalkozik. Schlier Lujza már a felszaba­dulás előtt a Blaskovich-ház- ban élt, eleinte alkalmazott­ként, majd családtagként. S abban a környezetben, még ha nem akarta volna is, rára­gadt a köz javára végzett mú­zeumbővítés, gyűjteménygya­rapítás szelleme. — Gyermekkoromban' ná­lunk is ilyen ablak volt. Aztán, amikor nagyobbra cserélték, az ünnepszámba ment. Mi, gyerekek naphosszat ott lóg­tunk az ablakban és néztünk kifelé. Az sem volt olyan nagy, mint a maiak, de ennél már valamivel nagyobb. A kis szobában nappal is félhomány uralkodott (most már, mióta múzeum, persze villanyfény világít), este pe­dig petróleumlámpa pislákoló fénye adott némi világot. Dön­gölt föld a padló. Tisztaság és szegénység. Jóllehet ez gyűjte­mény, vagyis nemcsak egy zsellércsalád holmija van együtt, mégis nyomasztó sivár­ságról árulkodik, vagy inkább kiabál. Kimentek az istállóba A találékony paraszti észnek és ügyes kéznek bizonyítékait is láthatjuk. Négylábú kis székből például főttkrumpli- préselőt (törőt) alakítottak ki. Üveg oldalú apró ládikó, vagyis dobozszerű gyertyatar­tó, amit szeles időben is kivi­hettek a szabadba. Fából ké­szített tésztaszedők, kőkorsók, kuglófsütők tartoznak még a konyha felszereléséhez. A va­lamikori konyha szabadtűzhe­lyét a tulajdonos befedette. Ennek ellenére, még mindig érződik a füstszag. Az elsőházon (szobában) két ablak van, s nagyobbak, mint a kisszobáé. Deszka mennye­zet, s közepén a helyiség hosz- szában a mestergerenda. A sarokban itt is tűzhely, amely nemcsak melegített, hanem főmi is lehetett rajta. — Az én feleségem tizen­egyedik volt a családban, — mondta Varró István. — Ti­zennégyen laktak egy ekkora szobában. Amikor összeháza­sodtunk, én is hozzájuk köl­töztem. Láttam, hogy mi van. Ahogy megvolt a vacsora, hát kimentünk az istállóba, hogy magunk legyünk. Nászutat? Ugyan — legyintett. — Más­nap hajnalban mentünk ka­pálni a kukoricaföldre. Amíg lehet Maradandó élménnyel let­tem gazdagabb a tápiószelei és a dányi kiránduláson. De már a nemesi kúria parkjában és szobáiban sétálva éreztem, hogy hiányzik valami. Dányon a zsellérházban ez csak erősö­dött. Gyümölcsszezon előtt Felkészítik a feldolgozó gépeket a rövidesen kezdődő gyü­mölcsszezonra a szobi Gyümölcsfeldolgozó Közös Vállalatnál. A tervek szerint az idén csaknem 600 vagonból készítenek SZÖrpÖt. Barcza Zsolt felvétele Munkaügyi viták Drámai fordulat a vadászaton Még több ■ IKARUS autóbusz Az IKARUS Ka­rosszéria- és Jár­műgyárban 1979- ben a tervek sze­rint tizenhárom- ezer-ötszáz — az elmúlt évinél öt­száztizenhéttel több — autóbuszt gyártanak. Készülnek az IKARUS autóbu­szok a mátyás­földi BUSZ 11-es gyáregységében. Más világban Tápiószelétől mintegy fél­órás autóútra található Dány egyik mellékutcájának volt zsellérházában a kis helytör­téneti gyűjtemény. Nemesi kúria és a zsellérház történelmileg elválaszthatatla­nok. S az ember, különösen, ha egy napon látja, érzelmi­leg is hatásuk alá kerül. Fő­ként, ha nem feledkezünk meg arról, hogy a valamikori ne­mes urak nem olyan tisztelet- reméltóan éltek, mint a Blas­kovich testvérek. Sőt, jobb körülmények között, lóverse­nyen, a kártyaasztal mellett vagy másutt herdálták a va­gyonukat. Azt a vagyont, amit a dányi zsellérház valamikori lakója és sorstársai teremtet­tek meg keserves munkával. Dányon a zsellérház körül keskeny udvar van, majdnem benőtte a fű. A ház alacsony, vastag vert falú és zsúptetős. Az udvarról a pitvarba lépünk, ami konyhában folytatódik. A pitvarból balra nyílik az első szoba, amit Dányon az öregek még elsőházként emlegetnek. Jobbra a hátsó szoba. (Ma az ilyet félszobának nevezik.) Negyvenszer harminc centi­méteres ablak van rajta. Kísérőink és útikalauzunk Varró István, 75 éves dányi nyugdíjas (a gyűjtemény kul­csának őrzője) a lyuknyi ab­lakhoz kommentárt is fűzött: Az egyik állami erdő- és vadgazdaság vezető vadásza engedély nélkül vendégül lát­ta egy tudományos intézet igazgatóját és annak külföldi barátját, aki egy világszerve­zet munkatársa volt. A talál­kozó a hivatali vadászházban történt. Vacsora után ugyan­csak engedély nélkül vaddisz­nókra vadászatot rendeztek. Este 8 óra volt, erősen szür­kült. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a külföldi vendég — kellő körültekintés nélkül le­adott lövésétől — oz igazgató halálos balesetet szenvedett. A történtek után a vezető vadászt — munkaviszonyával kapcsolatos kötelezettségeinek vétkes megszegése miatt — fe­gyelmi úton elbocsátották és évi prémiumát, nyereségrésze­sedését, valamint természetbe­ni juttatását megvonták tőle. A határozat enyhítéséért az il­lető a Pest megyei munkaügyi bíróságon pert indított. ‘ A bizonyítási eljárás lefoly­tatásakor kiderült: a vezető vadász ellen büntető eljárás nem indult, csak a külföldi vendég ellen folyó büntető ügy­ben mint tanút hallgatták ki. A tragikus baleset után két hónapig súlyos lelki depresz­Hogyan éltek a kúria és a zsellérház gazdái? Nem a Blaskovich család, hiszen ők kivételnek számítottak, ha­nem az elkülönülten is a fa­lura rátelepedő középneme­sek, földbirtokosok? Hogyan éltek, laktak a vertfalu, zsúp- födeles házban a hajdani zsellérek? Mindkét helyen elkelne az életmódjukat bemutató néhány rajz és néhány falra akasztha­tó táblán, tömör leírás. Ezek minden bizonnyal megértetnék a hajdani világot és a hangu­lat felidézésében is segíthet­nének. S az is jó lenne, ha a zsellérházban a bő ujjú vá­szoninget és a bő szárú vá­szongatyát nem a falra (vagy nemcsak a falra) akasztanák föl, hanem múzeumi bábúra felöltöztetve kiállítanák. Feltehetően nincs már sok faluban valamikori zsellérház. De ahol még akad, ott sürgő­sen meg kellene menteni egyet-egyet. Biztos, sokan in­gyen is odaadnák falujuk múzeumának a birtokukban levő régi tárgyakat Az úttö­rők és a KISZ-esek, a helytör­téneti körökben versenyezve gyűjtenék továbbra is az em­lékeket. Nehogy néhol későin döbbenjenek rá, mily nagy kár volt kallódni, vagy a szemfü­les régiséggyűjtők, üzletelők prédájára hagyni a történel­met őrző tárgyakat. Szente Pál szióba esett, emiatt ideggyó­gyászati kezelésben ' részesült. A tárgyaláson őszinte megbá­nást tanúsított. A munkaügyi bíróság figyelembe vette, hogy több mint három éktizede áll a gazdaság alkalmazásában, többször kiváló dolgozó kitün­tetésben részesült, ezért az el­bocsátásról szóló fegyelmi bün­tetés végrehajtását egyévi pró­baidőre felfüggesztette. A jogerős ítélet ellen a leg­főbb ügyész törvényességi óvást emelt, amelynek a Leg­felsőbb Bíróság helyt adott, a Pest megyei munkaügyi bíró­ság ítéletét hatályon kívül he­lyezte, és az elbocsátásról szóló fegyelmi büntetést helyben hagyta. A határozat indokolása sze­rint a vadászt súlyos mulasz­tás terheli részben, mert a vo­natkozó előírásokat nem tar­totta be, részben mert a va­dászatot megengedte. Tudta, hogy minden egyesületen kí­vüli vadász, különösen külföl­di állampolgár részére, csak a MÉM Vadászati és Halászati Főosztálya adhat vadászati engedélyt. Ennek feltétele a MAVAD-dal kötött bérvadá­szati szerződés vagy vendéghí­vó kérvény, illetve protokollá­ítélet a A rendőrség lefoglalta a baltát meg a dorongot is. A majd egyméteres, karvastagsá­gú akáckaró, végén ökölnyi anyacsavarral egy őszön át várta sorsát a nyársapáti ta­nyán. Várta türelmesen Fló­rián Ferkót. És a környék rossz hírű csavargója egy hi­deg novemberi délután el is jött, seszínű lebemyegében az Erdő u. 7-be, az öreg Péceliék- hez. < „Be volt tervezve" — Kabátja alatt bort hozott. Kérte, melegítsük meg neki, nála a kunyhóban be se lehe­ris ok. Bár a vezető vadász vendégeinek engedélye nem volt, a vadászatban való rész­vételükhöz mégis hozzájárult. Munkaköri kötelezettségét az­zal is megszegte, hogy a kül­földi állampolgárnak a vadá­szatot megengedte. Azt is tud­ta, hogy annál az erdészeti és vadászati központnál — rezer­vátum jellegénél fogva —, amelynek területén a halálos baleset történt, a szabályok maradéktalan betartására meg­különböztetett figyelmet fordí­tanak. Ezzel szemben a vezető vadász azzal, hogy szürkület­kor a vadászatot lehetővé tet­te, a legalapvetőbb előírások betartását is elmulasztotta. — Mindezek miatt — hang­zik tovább a határozat — kö­telezettségszegései olyan súlyo­sak, hogy ha nem is történt volna tragikus szerencsétlen­ség, a fegyelmi büntetés végre­hajtásának felfüggesztése ak­kor sem indokolt. A halálos baleset pedig olyan következ­mény, amellyel csupán a leg­szigorúbb fegyelmi büntetés kiszabása áll arányban. A ha­sonló cselekmények elköveté­sétől való visszatartásra csakis az elbocsátás fegyelmi bünte­tés alkalmas. nyársapáti tett gyújtani. Kis lábosba tet­tük a sparheltra a bor felét, azt együtt ittuk meg, a má­sik részével a Ferkó végzett, hidegen. Közben kártyáztunk. Mire a bor elfogyott, éjszaka lett. Hideg vót. Ferkó kérdez­te, megfeküdhetne-e a gangon. Hát — mondom, legyen Ferkó. Lefeküdt hát a vaságyra, be­fordult és menten el is aludt. Horkolt erősen. Engem meg, ahogy ott ültem, egyszercsak elöntött az idegzet. Mondtam magamnak, milyen hülye va­gyok, ő engem meglopott, én meg helyet adok neki. Még 73-ban vitt el tőlünk 360 fo­rintot, meg ruhát is, de ami­kor megtamálták nála, már csak egy gatyám volt rajta. Azt mondták, azért nem ítélik el, nincs bizonyíték. Én meg akkor este úgy ha­tároztam, akármi történjék is, agyonütöm. Vagyis ez már ré­gen be volt tervezve. Ezért szegeztem a husángra a mut­tert. Mikor hallottam, hogy jól hortyog a Ferkó, ránéztem a vekkere. Fél kilnc volt. tán levettem a - papucsoipat, megfogtam a baltát. A halán­tékára ütöttem. Ferkó nem ébredt fel, nem is jaj dúlt, csak hadonászott egyet a ke­zével. Halálára kiserkent a vére. A kapcák közül egy kék csíkosat a fejére tettem és azt egy műanyag madzaggal, amit a tsz-ben bálakötözésre hasz­nálnak átkötöttem. Hogy ne csöpögj öm a halott. „Zsivány ember volt" Az alacsony öregember va­lami furcsa belső nyugalom­mal beszél. Nem sír, hangja nem csuklik meg. Mintha ön­magával, a fekete-fehér durva rabruha ellenére is békesség­ben lenne, mintha a gyilkossá­got valamiféle jogos végíté­letnek tekintené. — Ügy érzem, megérdemelte a Ferkó, amit kapott. Zsivány, csirkefogó ember volt — val­lotta az ügyészi kihallgatáson. Péceli László a 64 éves föld­műves tehát, aki egy tanya­lakásért gondozza gazdája sző­lejét, aki a távoli időkben kisgyerekként iskola helyett li- bapásztorkodni, majd gulyás- kodni ment, mert a 11 tagú családjuknak kellett a kere­set, aki még most is ki-kiütő maláriával tért vissza 44-ben a frontról, aki közel 60 évi kü­lönböző szolgálat után nyug­díjra nem jogosult, aki valójá­ban csak tengődik, egyre bu- tuló fejjel, mind ivósabban az öreg tanyán,’aki a törvénnyel összeütközésbe eddig soha nem került — ez az ember, mint­ha életének milliónyi paran­csából éppen egyet teljesítene, úgy gyilkolt meg könyörtelen alapossággal egy embert. — Ilyen Veszett brutalitás, még az emberölésnél is kivé­teles — mondta az igazság­ügyi orvosszakértő. „Megnéztem a zsebeit" A vádlott pedig a rendőrség, az ügyészség és a bíróság előtt is a becsületes gyilkos különös nyíltságával adta elő, hogy már régen készült erre a le­számolásra. Ez a mondat pedig súlyos éveket jelenthet, — az előre megfontolt emberölést jóval szigorúbban bünteti a törvény. Mégis Péceli László, mintha csak önmaga törve­pusztán nyére tekintene, szemernyi ha- miskodás nélkül vallott csak tovább. — Lábánál fogva húztam le a Ferkót a vaságyról, ki egé­szen az udvarra. Ott megnéz­tem a zsebeit. Benne volt a la­kat, amivel a házat szoktuk bezárni. És ott volt a kulcs is. Akkor mérgemben felkaptam a husángot, és azzal vágtam fej­be, nem tudom hányszor. Az­tán beszaladtam a szobába, felébresztettem az asszonyt. Mondtam neki, azonnal kelj fel, agyonütöttem Flórián Fer­két, vigyük ki az erdőbe. Elő­vettem a trágyahordó rakoncát és ráborítottam a holttestet. Sötét volt, elől ment az asz- szony, hátul meg én. Tőlünk, a tanyától úgy 50 lépésre az akácos közepén van egy bun­ker. A gyerekek ásták ki, de beomlott. Oda tettük be a Ferkót, úgy, hogy a feje a tanácsháza felé nézett. A halottat öt nap múlva ta­lálta meg a rendőrség. A gyen­geelméjű; Pécejiné^kotyogta el r&zégeri szÖmszédaSszonyának, miként végezlek Flórián Fe­renccel. A 40 éves sértettről — aki úgy hírlik eljegyzése után züllött el valamiért, pe­dig előtte még önkéntes tűz­oltó is volt — senki sem tud­ta pontosan, hány évet töltött malac, tyúk és más lopásokért börtönben. Mégis, váratlan ha­lála aligha csak a tolvajláso- kért érte — ahogy a vádlott vallotta. A csavargó férfi, ki­használva Péceliné gyengeel­méjűségét, kapcsolatot tar­tott fenn az asszonnyal, ami­kor a férj nem volt a háznál. Talán ezzel is magyarázható a borozgatást, kártyázást követő furcsa-kegyetlen bosszú. De ta­lán mással is. A vádlott alko­holizmusával, elmebajt közelí­tő tompultságával, primitív, sivár környezetével, iskolá­zatlanságával, melyek törvényt feledtetően készíttettették el vele a dorongot, az ökölnyi anyacsavarral. „Tessék belőle elengedni" A megyei bíróság, előre ki­tervelt módon elkövetett em­berölésért mondta ki bűnös­nek Péceli Lászlót. A bírák temérdek enyhítő és súlyosbí­tó körülményt vettek számba. Mindenekelőtt a vádlott tuda­tot korlátozó . elmeállapotát, idős korát, eddigi büntetlen életét, beismerő vallomását, másfelől viszont a bűncselek­mény kegyetlenségét, az orv­támadást, a veszedelmes bu­zogány használatát, valamint az emberölések viszonylag nagy számát Pest megyében, s végül is 6 évi fegyházra ítélte a vádlottat. — Tessék belőle elengedni, hiszen én nem élem meg ezt a nagy bün­tetést — állt fel az ítélethir­detés után a vádlott, mintha csak most értette volna meg, milyen másképp látják a tör­vény emberei, azt, amit tett. Péceli László ügyében a Legfelsőbb Bíróság hozza meg majd a végső döntést. A holt­test eltüntetésében segédkező, s ezért bűnpártolással vádolt feleség büntetését a 4 hónapos előzetes letartóztatással letol* töttnek nyilvánította a bünte­tőtanács. Babus Endre N

Next

/
Oldalképek
Tartalom