Pest Megyi Hírlap, 1979. május (23. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-10 / 107. szám
1979. MÁJUS 10., CSÜTÖRTÖK A társadalmi szükségletek jelölik ki a képzés irányait A középfokú iskolahálózat helyzetéről tárgyalt a megyei tanács végrehajtó bizottsága Szerdai ülésén a Pest megyei Tanács végrehajtó bizottsága megtárgyalta a megye 1978. évi költségvetésének és fejlesztésialap-tervének végrehajtásáról készített jelentést, s úgy határozott, hogy j azt jóváhagyásra a Pest me- \ gyei Tanács legközelebbi ülésén beterjeszti. > A változások ntm formaiak Több, mint tíz esztendeje tárgyalta meg és fogadta el a megyei tanács végrehajtó bizottsága a középfokú iskola- hálózat fejlesztésének tervét, s az azóta megtett útról mostani ülésén átfogó összegezést hallgathatott meg. A terjedelmes írásos anyag, a testület szót kérő tagjainak véleménye egyaránt azt bizonyította, egy évtized alatt jelentős fejlődés ment végbe a megye középfokú oktatási intézményeinél, bár kétségtelen, még mindig vannak régóta és kényszerűen hordott terhek, s a feszültségnek egy része újratermelődött. lapjainkban a megye hét vámsában és tizenkilenc nagyközségében összesen negyvennyolc középfokú — és önálló igazgatású — intézmény működik, a tanulók száma pedig meghaladja a tizenötezret. Önmagukban ezeket az adatokat hallva is megerősödik az emberben a vélemény — s erről a testület több tagja beszélt —, hogy bár a középfokú iskolák hálózata kiterjedtnek tűnik, valójában arról van szó, a jellemző, a tipikus az úgynevezett kisiskola, az egy— nyolc osztálynál mm többet magába foglaló intézmény. Ez az objetívnak tekinthető helyzet természetszerűen--kihat az oktatás, a nevelés tárgyi-szellemi környezetére éppúgy, mint a további fejlesztések kimunkálására. Sokféle mozgás, változás összegeződik abban az évtizedben, amelyről mérleget vont a megyei tanács végrehajtó bizottsága. Így egyebek között nemcsak új iskolák és kollégiumok épültek, s bővültek a régiek, hanem a frissen alapított intézmények megerősödtek, apadt a gimnáziumok súlya, s növekedett a szakközépiskolai osztályoké. Amint a hozzászólásokban elhangzott: a változások nem formaiak, hanem lényegiek voltak, a képzést igyekeztek közelebb vinni a tényleges társadalmi szükségletekhez, s vitathatatlan, a további fejlesztésnek sem lehet más az mint a társadalmifejlődés diktálta iránytűje, gazdasági - igény. Valóban történtek jelentős lépések annak érdekében, hogy a középfokú oktatás intézményhálózata megfelelhessen a növekvő követelményeknek. Egyebek között új ismeretterületeken kezdték meg működésüket szakközépiskolai osztályok — -óvónői, vízügyi, postaforgalmi, kpzg-azdasági —, egészségügyi szakiskolát hoztak létre Cegléden, rendeződött a közös igazgatású általános iskolák és gimnáziumok ügye. Hatékonyabbá tette az oktatás, a nevelés szervezeti, tárgyi környezetét az is, hogy a korábban önállóan működő kollégiumokat az iskolához csatolták, az ipari és a mező- gazdasági szakközépiskolákban megkezdődött az áttérés a szakmunkásképzésre, a mezőgazdasági szakközépiskolákban új, addig nem oktatott ismeretcsoportok — áilat- egészségőr, kertészeti gépész, áruforgalom, élelmiszer-analitika — kaptak helyet a tantervben, kínáltak friss választási lehetőséget a fiataloknak. Késnek a beruházások Mindezek, s a nem említett, de hasonló tények ellenére is — amint az egyöntetű véleményként alakult ki a végrehajtó bizottság ülésén — a gondok le nem becsülhetők. Amint arról már említést tettünk, még mindig magas az úgynevezett kisiskolák aránya, a nagyközségek középfokú oktatási intézményeiben a gimnáziumi osztályok dominálnak, a szakközépiskolák képzési köre szőkébb a kívánatosnál, a termelő ágazatokban' hiányoznak a megfelelő intézmények a lányok oktatásához, s a szakmunkásképzés szétszórtan valósul meg. Egyebek között ezeknek a tényeknek is része van abban, hogy — a végrehajtó bizottság‘megállapítása szerint — a továbbtanulási igények, a népgazdasági érdekek diktálta szükségletek, s az intézményhálózat nyújtotta lehetőségek az ötödik ötéves tervben csak bizonyos fokig kerültek összhangba. A gimnáziumokban és a szakmunkásképzőkben nagyobbak a lehetőségek, mint amennyit a jelentkező fiatalok ténylegesen igénybe vesznek, ugyanakkor a szakközépiskolai létszám diákotthoni helyek, illetve műhelyek hiányában nem növelhető. Nehezítette a helyzetet az is — s erről kritikai hangon tettek említést a vitában részt vevők —, hogy az eredetileg tervezett beruházások a középfokú oktatásban csak késedelemmel — olykor jelentős időbeli eltolódással — valósulnak mag. Ez iskolák soránál teremtett átmeneti állapotokat, hozott létre feszültségeket, akadályozta a képzés koncentrálását, színvonalának folyamatos növelését. A megtett út elemző áttekintését követően a megyei tanács végrehajtó bizottsága azokkal a fejlesztési elképzelésekkel foglalkozott, amelyek 1990-ig fő kereteit adják a haladásnak ezen a fontos oktatási területen. Ismert a megye népesedési helyzete, mind a bevándorlás, mind a természetes szaporodás nagy iramban gyarapodó követelményeket támaszt az oktatás egész intézményhálózatával szemben, s ezen belül természetesen a középfokú képzésben is rohamosan bővül a továbbtanulni kívánók tábora. Néhány számadat kifejezi, mennyire szükséges a lépésváltás a fejlesztéseknél: 1978-lioz képest a hatodik ötéves tervben, azaz 1931 és 1985 között esztendőnként körülbelül háromezerrel több fiatal továbbtanulásáról kell gondoskodni, a hetedik ötéves tervben pedig már évenként négyezer főnyi a gyarapodás. Az előzetes elemzések azt mutatják, hogy a nyolcvanas években az általános iskolát elvégzett minden száz fiatalból a továbbtanulni kívánók száma 91—96 lesz. A fiatalok pályaválasztása ugyanakkor — a mai tapasztalatok alapján — gyakran nem egyezik a népgazdasági szükségletekkel, például a megye iparának igénye elsősorban a jól képzett szakmunkások iránt növekszik, ám ezt az igényt kielégíteni — kellő számú jelentkező híján — csak ötven százalékban tudják az ifjúsági munkaerőforrásokból. E rés tágulása néhány területen — így egyebek között az öntő, a gépi forgácsoló, a gépszerelő, a csőhálózat- és berendezésszerelő, a kőműves, az ács-állványozó szakmákban — már ma lényeges akadálya a folyamatos haladásnak, a termelés hatékonysága növelésének. Összhangban a középtávú tervekkel Ezek ismeretében mérlegelte a megyei tanács végrehajtó bizottsága azokat a részletező fejlesztési terveket, eme lyek iskolatípusonként határozzák meg a haladás Irányát, főbb jellemzőit. Kiindulópontként fogadta el a hatodik ötéves tervben 6000—6300, a he tedik középtávú tervidőszakban pedig 7500—8000 ifjú számára kell lehetővé tenni esztendőnként, hogy valamelyik középfokú intézményben, a szakmunkásképzésben elsőévesként megkezdhesse tanulmányait. Ugyancsak az alapelvek közé tartozik, hogy gimnáziumi és a szakközépiskolai képzés arányát 1990-ig ötven-ötven százalékra kell módosítani, s a szakközépiskolákban a szakrrtúnkáskép zés, a szakmunkásképzőkben pedig a szakközépiskolai szakmunkásképzés arányát szükséges növelni. A testület által elfogadott program részletesen kitér iskolatípusok, valamint a középfokú oktatásban szerepet játszó települések szerint fejlesztési célokra és lehetőségekre, úgy jelölve meg azokat, hogy a hatodik, illetve a hetedik ötéves terv oktatási részének szerves részét alkossák. Ezt követően a megyei tanács végrehajtó bizottsága egyéb ügyeket tárgyalt, azok sorában döntött az Arany János pedagógiai díj 1979. évi odaítéléséről. • M. O. Átadták az Akadémia díjait A Magyar Tudományos Akadémia elnöksége az 1979. évi akadémiai aranyérmet Major Máté akadémikusnak, a Budapesti MűszalU Egyetem nyugalmazott tanszékvezető egyetemi tanárának adományozta az építészet,' az építészetelméleti és az építészettörténeti kutatások terén elért kimagasló eredményeiért. Martinkó András, az irodalomtudományok kandidátusa, az Irodalomtudományi Intézet nyugalmazott tudományos fő- munkatársa a „Teremtő idők” című tanulmánykötetéért kapott Akadémiai-díjat. Ferenczy Endre, a történelemtudományok doktora, az ELTE bölcsészettudományi kara ókortörténeti tanszékének egyetemi tanára az Akadémiai Kiadónál megjelent „From the patrician state t.o the patricio- plebeian state” című, a korai római társadalomról szóló monográfiájáért, Lackó Miklós, a történettudományok doktora, a Történettudományi Intézet tudományos osztályvezetője, a „Válságok és választások” című, könyvéért kapta a díjat Medveczky László, a fizikai tudományok kandidátusa, az Atommagkutató Intézet tudományos osztályvezetője. Somogyi György, a fizikai tudományok kandidátusa, az Atommagkutató Intézet tudományos főmunkatársa a nukleáris nyomdetektorok módszereinek továbbfejlesztését, az interdiszciplináris, valamint a népgazdasági alkalmazását szolgáló, utóbbi években elért kiemelkedő eredményeikért kaptak megosztott díjat. Szemerédi Endre, a matematikai tudományok doktora, a Matematikai Kutatóintézet tudományos osztályvezetője, a kombinatorikus számelméletben elért eredményeiért részesült a díjban. Megosztott díjjal ismert“; el Sólymos Rezső, a mezőgazdasági tudományok doktora, az Erdészeti Tudományos Intézet tudományos főosztályvezetője, Béky Albert, Halupa Lajos, Kiss Rezső és Módiik Gáza, az Erdészeti Tudományos Intézet íőm^nkatársoi tevékenységét. Petrányi Győző, az orvostudományok doktora, az Országos Haematológiai és Vér- transzfúziós Intézet osztályve,, zetöje, Varga Miklós, Ónody Klára és Gyódy Éva, az Országos Haematológiai és Vér- transzfúziós Intézet munka, társai a természetes „ölő” (killer) limphocyta funkciónak felismeréséért részesült díjban. Palay Péter, a kémiai tudományok kandidátusa, az ELTE általános és szervetlen kémiai tanszékének tudományos főmunkatársa a kvantumkémiában, főleg a molekuláris potenciálfelületek . meghatározásában elért eredményeiért vehette át az akadémiai díjat. Gráf Lászlónak, a biológiai tudományok kandidátusának, a Gyógyszerkutató Intézet tudományos osztályvezetőjének átnyújtott kitüntetés az elmebetegségek potenciális gyógyszerének tekinthető en- öoríhiok izolálásában és a fájdalomcsillapító hatású enke- falin-származékok szintézisében elért, nemzetközileg is elismert eredményeinek szólt. Fekete Ferenc, a közgazdaságtudományok doktora, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem politikai gazdaságtan tanszékének, egyetemi tanára az „Economics of cooperative farming- objectives and optima in Hungary”, valamint a „célok és optimumok a termelőszövetkezeti gazdálkodásban” című műveiért kapta meg az akadémiai dijat. Megosztott díjjal jutalmaz- I ták Cseh-Németh Józsefnek és Zélenka Tibornak, az Országos Érc- és Ásványbányák főgeológusának, illetve fő- geológus-helyettesének a recski mélyszinti éroesedés bányászatát, s ezzel kapcsolatos nagyberuházást lehetővé tevő geológiai, ásványkőzettani, illetve tereptani kutatások irányításában és elvégzésében elért eredményeit, Mészáros Ernő, a földtudományok doktora, az Országos Meteorológiai Szolgálat Központi Lég- k űrfizikai Kutató Intézetének igazgatója a világszerte elismert magyar levegőkémiai kutatások megindításáért és önálló iskolává fejlesztéséért, valamint az első magyar levegőkémiai kézikönyvért vehette át az Akadémiai díjút. Most kamatoznak a milliók Azt kellett volna látnia, milyen körülmények között dolgoztunk régen — fogad a váci nyomdában Nagy Sándor igazgató. Pedig az a régen, még két esztendeje sincs időkre vonatkozik. Hiszen 1977 végén költözött a Pest megyei Nyomda szűkössé vált székhelyéről, a Géza király térről új otthonába. Nemcsak a munkakörülmények változtak — szebbek. egészségesebbek lettek az üzemcsarnokok, fürdők, öltözők —, hanem a technikai előrelépés lehetőségei is meg- ny flottak. — Bevezettük a modem nyomdai technikát, az ofszet nyomást — idézi az indulást Nagy Sándor. — Két Romaior típusú masinánk 1978 elejétől teljes kapacitással dolgozik. Kezdetben három helyről szereztük be a lemezt, de ez időigényes és drága is volt. A dalasi nyomdától vásároltunk egy gépet, s most már a lemezt is magunk készítjük. Az új technika egyik előnyére később a gépterem falán díszelgő forma vagy ahogyan a váciak nevezik, lemez is bizonyítékot szolgáltat. E nevezetes példányról százezernél is több levonatat készítettek. A gép azonban még Tettekkel szocialista hazánkért és a békéért Ünnepi gyűlés Dunakeszin Liszt-művei köszöntötte a megjelenteket, majd Metykó Gyu- láné, a dunakeszi városi tanács elnökhelyettese üdvözölte a gyűlés résztvevőit Terényi Istvánt, az Országos Béketanács alelnökit, dr. Csalótzky Györgyöt, a Pest megyei Tanács VB titkárát, a Hazafias Népfront megyei Bizottsága elnökségének tagját. Rónai Árpádot, az MSZMP városi bizottságának első titkárát, Pci- tel Klárát, a KISZ városi bizottságának titkárát és Réti Antalt, a Hazafias Népfront városi bizottságának elnökét Terényi István, az ünnepi gyűlés szónoka beszédében méltatta a béke- és barátsági hónap jelentőségét, s a békemozgalom helyzetéről, felada_ tairól szólva értékelte a nemzetközi helyzetet — Hagyomány lett hazánkban a május, de a béke védelme nem kötődik egyetlen hónaphoz — mondta többek között Terényi István. — Ez az a cél, amely átfogja egész életünket, ott van mindennap, jóinkban. Mégis, ilyenkor még erősebben kifejeződésre jut minden egyes ember béke iránti felelőssége. Korunkat bonyolultnak és ellentmondásosnak szoktuk jellemezni és ha megvizsgáljuk a nemzetközi élet eseményeit, láthatjuk: találó kifejezések ezek. A békehónap legfontosabb szerepe az, hogy ráirányítja a közvélemény figyelmét a világbeliét fenyegető nemzetközi eseményekre, a fegyverkezés veszélyeire, s ugyanakkor hirdeti a Szovjetunió és a többi szocialista ország — köztük hazánk .— békepolitikáját. Az ünnepi gyűlés szónoka végül megerősítette az Országos Béketanáesnak az idei békehónapra kiadott jelszavát: Tettekkel szocialista hazánkért és a békéért — ezekre a tettekre hívta föl Dunakeszi lakosságát. Ösztönzőbb koaüktív szerződések Több Pest msgysi gyárat érint Valamennyi vállalatnál és szövetkezetnél befejeződött a kollektív szerződések idei módosítása, amelynek során áz új követelményekhez igazították az üzem bérfejlesztési, nye- reségelosztási, jutalmazási, tehát egész ösztönzési rendszerét. Általános tapasztalat, hogy a jutalmazási alapok különféle formáit hozták létre a fe_ gyelmezett munka, a jó minőség anyagi elismerésére, ugyanakkor fokozottan vonnak el kedvezményeket az. igazolatlanul hiányzóktól, s azoktól, akik felületeseit dolgoznak. Még az idei módosításoknál sem volt általános, de jő néhány helyen most már a munkaerő vállalaton belüli átcsoportosítását is anyagilag ösztönzik. Ezentúl 10 százalékos bérpótlékot kapnak a többi között például azok a hajógyári dolgozók, akiket időlegesen egyik gyáregységből a másikba csoportosítanak át — ez a leglényegesebb új eleme a Magyar Hajó- és Darugyár kollektív szerződésének. A vállalat budapesti és vidéki gyáregységeiben, egyes szakmákban szinte nyomasztóvá vált a szakemberhiány. Eddig is átcsoportosításokkal oldották a feszültségeket, az ösztönzés szabályozott anyagi bázisa azonban hiányzott. A kollektív szerződésbe 'foglalt mostani garancia hatásosnak ígérkezik: az angyalföldi gyáregység és a darugyár villanyszereléshez vagy hegesztéshez értő dolgozóinak egy része már szívesen vállalkozott arra, hogy az óbudai gyáregységben a tolóhajók gyártásánál pótolja a villanyszerelők és hegesztők hiányát. A Cement- és Mészművek váci gyára mészüzemének, cementszállító részlegében és vasútüzemében a kollektív szerződés módosítása kísérletképpen lehetővé teszi az oiyan rugalmas munkaidő bevezetéséi amely elősegíti, hogy a munkaerő mindig akkor és ott álljon a vállalat rendelkezésére, amikor és ahol arra szükség van. Arra számítanak. hogy ezzel nemcsak a munka haté_ konysága nő, hanem a túlóra is csökken. A Chinoin gyógyszergyárban a kollektív szerződés módosítását megelőző viták egyik kulcskérdése az volt, hogy a vállalatvezetés által javasolt négy, vagy a munkában is jóval nagyobb erőfeszítéseket igénylő átlagosan 5 százalékkal növeljék-e r.z idén a béreket. A kollektíva az utóbbi mellett döntött, s egyben a szocialista munkaversenyben' konkrét felajánlásokat tettek; amelyek lehetővé teszik, hogy a tervezettnél mintegy 100 millió forinttal nagyobb legyen a vállalat nyeresége. nem minden. Szakember is! kell, aki értó módon irányítja ] munkáját. A Könnyűipari Mi- : nisztérium által szervezett' gépmesteri tanfolyamon ' először csak ketten sajátították el az új technika tudnivalóit Ma már négyen vannak, akik megfelelő képzettséggel dolgoznak a gépek mellett. I — Gépeink is gyarapodnak; — mondja Telek István műszaki vezető. — A ' harmadik negyedévben várjuk a Roma- íor 313 gépet, egy szedő-írógép felgyorsítaná a szövegszedést, a formakészítést és így egy- egy munkával rövidebb idő alatt végeznénk. Cegléden is felújítjuk a géppparkot, itt is megpróbálkozunk az ofszet technológiává], s egymillió forintos költséggel szociális létesítmények is készülnek. Még kézi munkaerőt igénylő gépeinket szeretnénk automatára cserélni. Nincs, gondok n-élkül azonban a 97 dolgozót foglalkoztató nyomda. Az 1979-re tervezet t 22 milliós termelési érI léket és a magas minőségi követelményeket csalt a munka jobb megszervezésével tudják elérni. Különösen a kötészetben van szükség a hatékonyabb ‘ munkaerő-hasznosítás- I ra. Készülőben van egy új j össz3hordó gép, amely két- ! fcásom jejaaber- fizikailag is [megterhelő és monoton munkáját váltja fel. Schreiber Tamás, a kötészet dolgozója tervezte ezt az új masinát, amelynek nagy előnye az is, hogy nem kell drága pénzért importból, beszerezni. Fő profiljuk ugyan az üzenő;-ügyviteli nyomtatványok készítése, de műsorfüzetek, közlönyök, meghívók, plakátok, küitalógusok, címkék, újságok, s néha egy-egy könyv is kikerül a megyei nyomdából. Gáspár Mária < Húszéves hagyomány hazánkban, hogy a május a béke és a barátság hónapja. A fasizmus felett aratott győzelem tiszteletére idén má- I jus 9-én kezdődtek meg a sokrétű rendezvénysorozat eseményei országszerte. Pest megyében szerdán a fiatal városban, Dunakeszin rendezték meg a békehónap városi megnyitó ünnepségét S mivel gyermekév az idei, a városban is összekötik a politikai megmozdulásokat a legkisebbek számára rendezett műsorokkal. így van ez megyénk valamennyi községében, városában, ami érthető, hiszen a béke és a barátság gondolata nem választható el a gyermekektől. Ezt hangsúlyozta a dunakesziéit szerdai gyűlése, ahol az elnökség sorában a legkisebbek képviselője is helyet kapott. A József Attila Művelődési Központban a MÁV Jár. műjavítójának férfikórusa
